Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
T.C. Lengyel: (MTI fotó: Molnár Edit felvétele) Ez az én népem. A vonatok, a villámotok, a csarnokok, a zálogházak, az áruházi olcsó kirakatnál tolakodók sokasága, a sorban állók, a kopottak, a cicomásak, a lökdösődök, a parkokban lopva csókolózók, a semmibe merengők, a borkóstolók professzorai, az árokszéli bölcsek, a vádlottak padján semmit nem értő szegények, a szép kis szajhák, akik kijózanodva úgy szeretnék, ha volna valakijük, a sir körül állók, zsoltárt éneklők, mozgalmi dalokat éneklők, a mindig dolgozó, mindig újrakezdő, mindig mást-akaró szegények, az éjszaka lámpafényeinél más ember gondján virrasztók, akik húsukat adják a griff-madárnak, hogy ereje legyen a szárnyaláshoz, az ifjak és a nyugdíjasok, az Ausztráliából levelet kérők, az idegen nyelv tengereiben Rákóczit, Mikest, Zrínyi Ilonát melengető vegyes ajkú lányok, öreg zsidók, kik Ady-versen sírnak, cigányok, kiknek itt van a hazájuk és mindenféle emberek, akik úgy érzik, hogy még élni lehet e fSMfln, magyar nyelven szépséget mondani, teremtem olyan világot, melyben ember szeretheti az emberi5 ez az én népem. Ezért élek. És amíg étek, úgy élek, hogy meghal néftrítlem. LAKATOS ISTVAlfs Prométheusz Miért gyűlölsz? Tépd májam, ez a dolgod, de tisztedet, sas, túl ne teljesítsd. Ha jóllaktál, beszélgess, ülj fülemhez, hadd higgyem, galamb vagy, szelíd. Gyötörsz? Az a tűz akkor is enyém volt; adtam, adom, tovább az embereknek. A titán még szabad lesz. Te pedig, kezes madár, követsz. Vigyázz, szeretlek. X múltakon merengve, egy borús reggelen rádöbbentem, hogy a „Korlátlan italmérés” mint olyan, nincs többé. Nem akarom a vészharangot megkongatni, az ügy társadalmi, politikai, gazdasági jelentősége csekély. Az alkoholfogyasztás mi lsem csökkent a korlátlan italmérés halála óta. Megdöbbenésem, mi több megrendülésem igen csak szubjektív. Nekem fáj, hogy ez nincs többé. Véleményem szerint ugyanis a korlátlan italmérés volt Közép-Európa legkifejezőbb cégére. Elvetélt költő, fináncruhába bújt, félreismert, lappangó zseni lehetett az illető, aki először, valamely cs. és királyi rendelet nyomán kiadta az első, korlátlan italmérésre jogosító iparengedélyt. Talán nem is tudta, mit csinál. Es bizonyára az a falusi kocsmáros sem tudta, amikor a cégérre felfestette, hogy egy egész világot foglalt jellemzőleg össze eme két szóval. A képeknek micsoda sokaságát lapozza fel ez a két szó! Korlátlan italmérés — Korlátlan és már látja is az ember a poros, akácos, széles alföldi község bármelyik utcájának sarokházát az előtte álldogáló szekerekkel, lovakkal, hallja az ajtónyitásra megszólaló csengettyű magas hangját, bent a homályt és a „pince-hideg” borok sa- vanykás szagát, az olajozott padlót, a cigarettájukat sodró, szakszerűen nyálazó férfiak csoportjait és látja az egész elsüllyedt, tempós magyar világot, amelynek mintegy a szimbólum volt a „Korlátlan íntalmérés”. Egy mai gyerek értelmezésében a korlátlan italmérés nyilván azt jelentené, hogy ott mindenki annyit iszik, amennyit akar, s még a részeg embereket is kiszolgálják, szemben a korlátolt italméréssel — olyan is volt —, ahol csak bizonyos számú fröccsök elfogyasztása engedélyezett. Csak rád gondoltam Bemét a kämmen véglgrtnjtto*Románc esőben te 6» ast mondta: Te tényleg jm* gondolod?... Pedig, hidd el, semmi, de semmi, nékem a legkínosabb. ott dolgozik mellettem egy új ember és nem hagy békén. Múltkor egy leee*et taern- péezett a zsebembe. Képzeld: hogy szerelmes belém és hogy hazaldsérne! Mit szólsz? — A kap« alatt megcsókol«? — Hogy gondolsz ilyen*?! Te tényleg azt hiszed? Hogy engem hazak fsérhet? Nem Is jOCteoi ki ötkor, másfél órát direkt még bent maradtam, legalább behoztam a restanciát. De mrit csináljak? Várt, megvárt az utcán! Másfél óráig várt... Oly kínos. Hiába mondtam az egész úton, hogy kedves Sándor, ez olyan bolondság, ezt verje ki a fejéből, ezt nem lehet, Msz> ez oly lehetetlenség, hisz* te, te agyé, te Itt vagy, te megérted... — Ba kezemet a kezébe fogta és úgy kö- nyörgött, hogy higgyek neki, valami fontos, nagyon fontosat akar mondani, üljünk be Ide egy kávéra, csak egy percre. Te tudod, milyen Kellemetlen volt ez az egész? Mondtam neki, hogy hát kivel e, mit akar, erre azt mondja: nem mond le rólam, S mindent megtesz értem, és képzeld azt mondta: legyek a felesége! Nem Jé pofa? Szegény.. .t Sajnáltam is, hogy mondtam: Sándorka, de hová gondol, tartozik hozzám valaki. Rád gondoltam, és én önálló, modern nő vagyok. Az én önállóságom! Fizettünk, és mentünk, és szaladt mellettem. A sarkon, a kapa alatt csókolt meg először? — csak nem gondolod? En? Vele? Hidd el, nékem a legnehezebb. Lent hagytam az utcán. Felszaiadtam és meg módiam a mamának, hogy kicsit később jövők haza. Tudod, úgy könyörgőtt. Es felvettem a jerseyt. Folytan csak rád gondoltam. Ha ttt lennél! Milyen kínos helyzet. Hogy megszabadítanál. De nem voltál, és vele Kellett mennem. Mentünk, mentünk« egy oyan táncos helyre. Képzeld, pezsgőt rendelt*. De nem igád«, csak habzóbort, itt aztán be Is fejeztem. Végeztem. Sírt. igaziból. Egész vizes lett a kezem. Ügy afezzt nwHátnl, Azt mondta » Pa®«, a papája: „biten hozta, lányom"* Nem megható? Oly tisztaság, béke, család. .. Es ez a Sándor Is* Képzeld, nagy esküvőiül beszélt. Bankettel, bérelt teremmel, sok vendéggel. Mondd, hát lehet ilyet csinálni? w Eb kezemet a kezébe fogta, és azt mondta még: na, nézz a szemembe. Hát te tényleg azt gondolod? (Kőbányai György) italmérés Az igazság azonban az, hogy a korlátlan, csupán a nagyobb kölcőiség kedvéért díszelgett az italxnérés előtt, hisz’ mindössze annyit jelentett, hogy a tulajnak joga volt utcán át is eladni egykét litert, ha mondjuk alkalma mindjárt kevesebb is, mivel hogy vevői rendszerint az ital azonnali elfogyasztására szorítkoztak, sőt takarékossági megfontolások alapján, kétdecinként, háromdecinként itták meg azt az egy-két litert is, amit mindenképp megittak. No, és volt ennek a korlátlan italmérésnek azért egy korlátja is, ami aztán végképp kiveszett a mai üzletekből, bisztrókból. Ez is egy felirat volt. Rendszerint a kármentőre akasztotta ki a tulajdonos, jó nagy betűkkel: „Hitel nincs”. Szabály volt ez is elsősorban, és nem a kocsmáros Cheri azon a reggelen bájos kék kosztümöt vésett, kis vúírágos kalappal. Elragadóan nézett, ki. Ffeéal volt és nagyon vidám. Ügy látszol*, hogy csak úgy lebeg a levegőben, Bár tánclópést tett, aztán, perdita* egyet, hogy a mentette levő fiatalember jobban megcsodálhassa. Cheri — iránt minden lány — flörtre született. Most, hogy befejezte az iskolát, úgy gondolta, legfőbb Ideje, hogy a férfiaknál próbáljon szerencsét. A iWagae fiatalember —> elegáns sültét öltönyt visel* —*' alkalomadtán mérlegelő pit- tanításokat vetet* féléiéi, aminek, Cheri láthatólag örült is és kacér mosollyal viszonozta. Szerencsés köröbnényekl között elkerül betetfenoek látszott a találkozás. Tulajdonképpen — gondolta Cheri —I csak az a kiár, hogy pont egyl elárusító osztályon kellett találkozniuk, de legalább olyan eldugott sarokban varinak,' ahova csak kevesen láthatnak be. A fiatalember saemüigyré vette Cheri* — Cbeirs vissza- mosolygott, kicsit reményi- keltőbben, mint utoljára. Talán lehetne ő az éra mesebeli hercegem, gondolta. Ez a gondola* nagyon izgatta, végűn is itt volt az ideje, hogy* valami történjen az életé-' ben. És ez az „úriember”, áld' olyán kitartóan nézi Őt, lej hetne az igazi is, akiről életében már annyitt álmodott. A költők ezt az érzés* hívják szerelemnek... Cheri még sose maßt szenefl- maa, bár sokat ábrándozott arról, az érzésről, amely a világot mozgásba» tartja. Ném tett semmi*, hogy olyan fiatal vott, egyszerűen tudta, hogy ez flgy vám, és Ö, még sok olyan mást is—: tantól perdfflt egye*, hogy ■ctsodáílája. még jobban szem- ügyre vehésaa mely páttafflonal szép vott — és CSuesg tudta est Ctahos nyák mindig tudják ezt — e® a másik természetük. S» úgy látszott ez a Mz&riyon 'JSaA4 ember” szántén tnefta. Ha van isiben — gondolta Cheri -rí raeghriEgiatja a kérésem. Tét- szik nekem én netniéjém för-i dítva js így vám. Olyan egyszerű lenne... A fiatalember még mindig nyüt érdeklődéssel nézte a lányt, Cheri mégis egy kicsi* tartózkodónak, vágy talán ne-, hézkesriefe taüálte. — D© ha ez az eseteim — sóhajtott Cheri —, akkor csak türelem! fukarságának: vagy ítháeti sutaságának kifejezése, az italozó ember védelmére állított korlát, hogy ne ihas- sa el a kis vagyonát egy nekivadult vasárnap délután. Megbüntették a kocsmárost, ha hitelezett Ha mással nem, azzal, hogy nem hajtották be az adóson a tartozást. Ezért volt hát a „Hitel nincs”. így kiírva, ilyen tömören, magyarul, visszavonhatatlanul. Nincs még feltalálva a mostani életnek megfelelő kocsmaforma. Az új helyiségek egyelőre még csak az életnek rendkívüli módon felgyorsult tempóját tükrözik. Az ember bemegy egy ilyen új, vendéglátóipari objektumba, úgy érzi, mintha a felekre ki lenne írva az új szöveg, a hitel nincs helyett „igyekezzünk, igyekezzünk”. Lehet, hogy maradi vagyok, én mégis jobb szeretném, ha a mai kocsmáink, ha nem is a „Hitel nincs” világ áporodott ko- mótosságát árasztanák, de legalább korszerűen annyit, akár ki is • írva: nyugi — Megfordult és egyenesen a fiú arcába nézett, — Bocsásson meg — kendbe ® ffú Olyan ismerős ön. nekem. — Nem hiszem, hogy valaha is találkoztunk, de mindig vBn egy első alkalom, ön olyan szépen beszéd angoM. — Angbábó jön, talán? — igen, így van. Tegnapelőtt érkeztem, és. még egyáltalán nem ismernem ki magam. ... ismerősöm sincs, itt, így különösen örülök, hogy egy ilyen csinos lánnyal beszélhetek. — Ó — inond% Cheri — és elpirult. Ez aa úr olyan csodálatosan beszélt. hogy egészen el volt ragadtatva tőle. — Én Páriáslbál jövök, ez az első külföldi utazásom... — Először olyan izgalmas — nemde? Az idő azonban szörnyű, persze az üzbettiek jó. Nem gondolja? — Én keveset értek a* üzleti ügyekhez — felelte gyorsan Cheri. — Hogy milyen az idő, az engem nem zavar. Tudja, én tulajdonképpen, szeretem az esőt, olyan romantikust és esőben olyan sok kaland történik — különösen idegen városiban. — Komolyan gondolja? Ha e* így van. megtiszteltetésnek venném, ha ezeknél a kalandoknál kísérője lehetnék! — Szávesien — válaszolta, lelkesen Cheri. — Nagyon örülnék, ha elkísérne — vagy ha én. kísérhetem el ön*. Cheri vagyok. — meg Hagtaa*a -J* mondta a férfi. — Meines név. talán tehetnénk egy sétát az esőben. — Később taáritataánk és ehetnénk együtt süteményt, — mondta Reginaid mosolyogva. TWwMiC n iMÚ r— j&xnpag otpcflx Ebben a píEanatbaln fiatal pár vetett véget zavartalan bestógetésüknék, akik épp arra tartottak. — Ezek házasok — súgta Cheri újdonsült barátjának. — Kátém a jegygyűrű* az Ujjúkon. Egészen át vánnaki ózva. Biztosan nagyon eaik odakänn. Reginald bólintott. — Ezek itt az új esernyőik? — kérdezte a férj az eladótól. — Igen: uram, nemrég érkeztek. A női ernyők egyenesen Párizsiból a férfiiemyők Angliából. Mint bizonyára tudja, az angolok készítik a világ legjobb etrnyőit. — Azt hiszem, én ezt a kék virágosat viszem. Különösen dsinos, jól néz ki, és olyan könnyű — mondta az asszony. — A férj Reginaid után nyúlt, mialatt felesége kinyitotta- Chierit, — nagyon, jó, és nem olyan nehéz, mondta, a férj. Úgy godolom mindkettő* megvesszük. — Szívesen uram, beeső- magpljam? — Azt hiszem, még mindig zuhog kínt, mindjárt flel is avatjuk — mondta az aszszörny. Fizettek és elhagyták aa áruházat. — Mit szóinál most egy csésze teához? — kérdezte a férj odakánn. — Jó ötlet — felelte aa asszony. — Én is úgy gondolom — mondta Cheri Reginaidnak.' öb is úgy véS? — Ragyogó, — mondta Reginaid. miközben egy pár esőcseppet Chers araálba rázott.— — s ez —■ egy barátságé«, nagyon kedves esők! «óit. c * “ t»uaR. FOGAS ÉS TÁL Gonda Zoltán tusrajza nyugi. Csurka István NÓGRAD — 1971. május 9„ vasárnap 9
