Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

A héten történt Miért ünnepeljünk? Á szomszédék kislánya, a 14 éves Krisztina gyakran foly­tat velem amolyan felnőttekhez illő társalgást. Mint minden hasonló korú, ő Is melegen érdeklődik a vi­lág, a mindennapok eseményei iránt. Am életkori sajátos­ságaiból eredőn más szemszögből nézi az eseményeket, mint mi, felnőttek, ezért gyakran sodor nehéz helyzetbe a válasz­tást illetően. Bár jócskán kinőtt már a „miért korszakból”, mégis sokszor szerepel ez a szó kérdéseiben. A minap — a felszabadulási évforduló kapcsán — ha­zánk neves ünnepeiről beszélgettünk, arról, hogy milyen je­lentős állomásai ezek életünknek. — Azt még csak értem, hogy április negyedikén meg november hetedikén ünnepelünk, de azt már nem, hogy május elsején is — mondta. Meglepetten néztem rá. ö azonban intett, hogy türelem, azonnal megmagyarázza előbbi állítását. — Figyelj csak! Azt mondjátok ti, felnőttek, hogy má­jus elsején a munkát ünneplitek. Hát azt nem értem, hogy ez miért van? Apu is, meg anyu is állandóan arról panasz­kodik, mennyi dolguk volt a munkahelyen. Sőt, anyu még azt is mondja, hogy nem bírja sokáig. A tanár nénik a su­liban szintén arról beszélnek, hogy a rengeteg munkától azt sem tudják, hol áll a fejük. Év közben mindenki a munkát panaszolja, május elsején meg mégis ünnepük, nagy betűk­kel írják a falakra, táblákra. Okfejtése után, kényelmesen felhúzta lábait a fotelba és kerekre tágított szemekkel várta a választ. Gondolkoztam. Hogyan oszlassam el a gyerek kételyeit, milyen magyarázatot adjak? Hirtelen ötletem támadt. Ké­pekkel a kezemben tértem vissza a szobába. Jó ideig néze­gette már, amikor megkérdeztem tőle, mi a véleménye ezek­ről a képekről, milyen közös vonást fedez fel bennük? — Mindannyian dolgoznak — mondta, aztán megállt a tudománya. Igen, kedves Krisztina! Valamennyi képen dolgoznak és mégis valamennyi kép különbözik egymástól. Nézzük csak sorban! Piramisépítők; rakták egymásra a hatalmas kőtöm­böket, a hajcsár kezében magasra lendül a korbács. Gyer­mekek a gyárban; vézna testű kisfiúk nehéz terheket ci­pelnék, arcukról a nyomorúság árad. Munka a földeken; görnyedt hátú parasztok, zsellérek faekével szántják a föl­det, kezük görcsbe rándul. Ezeknek a görcsös, makacs kezeknek köszönhetjük, hogy a képek másik fele különbözik az eddig látottaktól. De itt már nem is szükséges a képekre támaszkodni. Hiszen be­szél magáért a jelen, A jókedvű, kerek képű gyerekek, a ta­karos kis falvak, a hatalmas, modern üzemek, gyárak, az emberek segítőtársai az okos, fáradhatatlan gépek; mind- mind a munka átalakulásáról tanúskodnak. Mert a munka az ember születésétől fogva létezik ugyan, ám míg régen a munka uralta az embert, ma már az ember uralja a munkát. & bár valóban megtörténik, hogy apu és anyu és a tanár néni belefáradnak a minden­napi küzdelembe, az nem azt jelenti, hogy ellenségei a mun­kának. Ellenkezőleg. Az alkotás vágya, a magasabbra tö­rekvés, a munka minőségének javítása, életünk még szebbé, jobbá tétele, az Örök emberi elégedetlenség hajtja őket S ha egy-egy kisebb kudarc, vagy sikertelenség el !s keseríti őket olykor, másnap új erővel, új lendülettel látnak munkához. Te is dolgozol Krisztina: Azzal, hogy megtanulsz egy leckét vagy megoldasz egy számtanfeladatot Látod milyen különhség van a ti munkátok és a képen látható gyerekeké között?! Hát ezért ünnepeljük május elsején a munkát A munkát mely generációk szívós küzdelmei árán . vált az em­berek életének központjává, átalakítójává, eszközzé a ti szebb jövőtők érdekében. F igyelmesen tanulmányztam a kislány arcát, vajon meg­értette-e mindazt, amit szerettem volna megértetni vele. Hallgatott, aztán hirtelen felugrott a fotelből; — mégis megtanulom holnapra azt az undok fizikaleckét. Hangtalanul zárolt be mögötte az ajtó. • *-■ vkm “■> Közalkalmazott természetjárók találkozója A közalkalmazott termé­szetjárók 1971. évi, tavaszi tájegységi találkozóját május 8—9-én Salgótarjánban rende­zi meg a Közalkalmazottak Szakszervezete Központjának propaganda-, kulturális és saj­tóosztálya. Ezen a nagysza­bású találkozón részt vesznek az ország valamennyi közal­kalmazott alapszervezetének tagjai, a hozzátartozók, s mindazok, akik e szép sport, a természetjárás iránt érdek­lődnek. A találkozó célja: megked­velteim a természetjárást, kö­zelebb hozni egymáshoz az aktív közalkalmazott termé­szetjárókat, s mindazokat, akik esetenként szívesen csat­lakoznak a természetjárókhoz. Jó alkalom lesz a találkozó ar­ra is, hogy a vendégek meg­ismerkedjenek Nógrád me­gyével, Salgótarjánnal, a vá­ros környékével és munkás- mozgalmi múltjával. Hasznos ötleteket ad a rendezvény a szabad idő célszerű, egészséges eltöltésére is. A Közalkalmazottak Szak- szervezete Központjának pro­paganda-, kulturáüs és sajtó­osztálya a találkozón készült fényképfelvételekre pályáza­tot hirdetett, ezen az amatőr fényképészek vehetnek részt. A kétnapos találkozóra ed­dig 13 megyéből mintegy 400- an jelentkeztek. Megbízólevelek átadása Áz elmúlt napokban Nógrád megyében is ünnepélyes kere­tek között adták át az április 25-én megválasztott ország- gyűlési képviselőknek és helyi tanácstagoknak a megbízóle­veleket. Nógrád megye nyolc országgyűlési képviselőjének az országgyűlési választókerü­leti bizottságok székhelyén nyújtották át a megbízóleve­leket a választókerületi bizott­ságok elnökei. A kétezer-öt­száz tanácstagnak pedig váro­sonként és községenként a vá­lasztási elnökségek elnökei adták át az okmányokat Bár Nógrád megyében ötvenhárom helyen volt kettős tanácstagi jelölés, pótválasztásokra nem kerül sor, mert a törvény ál­tal megszabott többséget min­denütt megkapták a megvá­lasztott tanácstagok. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Palencsár József (Salgótarján); Ellenfényben című fényképére a zsűri hat pontot adott. Értékelték a mimkarersenyt A Mátraaljai Állami Gaz­daságban a közelmúltban ér­tékelték a szocialista munka- verseny múlt évi eredmé­nyeit. A vetélkedőben tíz szocialista brigád mintegy 120 tagja vett részt. A legjobbnak a Bélahalmi -pusztán dolgozó állattenyésztő brigád bizo­nyult A közösség, első alka­lommal 1966-ban kötött szo­cialista szerződést és azóta minden évben beneveznek a versenybe. Eredményük évről évre jobb. Tavaly egymillió forintos tervüket is túlteljesí­tették. Évente 210 hízómarhát értékesítenek és a jószágok 90 százaléka olasz exportra megy. A vállalások között szerepelt a gyorsabb súlygyarapítás és az önköltség csökkentése. Az állattenyésztők részt vállallak a növény termesztési és beta­karítási munkákból is. Köl­csönösen segítették egymást egyéni gondjaik megoldásában is. A szocialista brigád a Ki­váló cím büszke tulajdonosa lett és a gazdaság vezetői 1800 forinttal jutalmazták eredmé­nyes munkájukat. Járjuk a zegzugos műhelye^ két, csarnokokat. Kerülgetjük a félkész, kész árút, szűk a hely. Bárhová is nyitunk be, nyu­godtan ki lehet az ajtóra ír­ni: ifjúsági műhely, ifjúsági csarnok. Hosszadalmas szem­lélődés nélkül sem nehéz megállapítani, jjogy a nagy- bátonyi FÜTÖBER dolgozói­nak átlagéletkora nemigen haladja meg a 30—39 évet Nincs múltja itt a FÜTÖ- BER-nek, alig néhány eszten­deje, hogy munkához látott a gyár. Nem dicsekedhet vala­mi nagy hagyományokkal a KISZ-szervezet sem. Mégis a néhány év alatt is vállalko­zó szellemű, határozott, ötlet­gazdag fiatal közösség ková- csolódott össze. Azt vallják, hogy segíts másokon, segíts magadon, s ha nem félsz megfogni a munka végét, a vállalat vezetősége is megse­gít Az elmúlt év őszétől 800 óra társadalmi munkát ha­gyott maga mögött a FÜTÖ­BER KISZ-szervezete. Ez fe­jenként legalább 10 órát je­lent — Először a Mátraverebély- ből bejáró nők szóltak, hogy segíteni kellene az óvodának — kezdte Máté László, a gyár fiatal termelésvezetője. — Aztán, hogy a kapcsolat lét­rejött, felkeresték az óvo­daiak Oltvai Gusztávot a KISZ-titkérunkat, és elmond­ták, hogy játékok készítésé­ről lenne szó. Gusztáv láng­vágó csoportja, a Lenin if­júsági szocialistái brigád vál­lalta a mu;.:..í, Hulladék- anyagokból hlnl't, csúszdát, mászólétrát csir iltak, és amint kész lett, fel is állí­Ház épül az udvaron tották az óvoda udvarán. Most éppen polcot készíte­nek az óvodának. Igaz, semmiféle írott szer­ződés nem köti össze a kisze- seket az óvodával. Mégis, valamiféle patronáló mozga­lom alakult ki. Azt mondják a fiúk, ha valami hasonló munkáról lesz szó, az óvodai­ak mindig megtalálják őket az üzemben. Ezután szék- és asztalkészí­tőnek csaptak fel a FÜTÖ­BER kiszesei. A TMK Május 1. ifjúsági szocialista brigád­ja a bányavárosi futballpá- lya klubjába csinálta meg a székeket és az asztalokat A segítségükkel berendezett klubot már át is adták. A java azonban még csak most következik. — Semmiféle helyiségünk nem volt — magyarázza az előzményeket Lantos Lóránt üzemvezető-helyettes. — Ha valami rendezvényt tervezett a KISZ, a zeneiskolától kel­lett elkérni a termet. Ha ők nem tudták ideadni, vagy le­fújtuk az egészet, vagy a mű­helybe szorultunk. Lehetetlen helyzet volt ez. De nem hiába vállalkozó szel­lemű a FÜTÖBER fiatal gár­dája: elhatározták, hogy KISZ-házat építenek maguk­nak. Anyagi támogatás nél­kül persze mit sem ért vol­na az elhatározás, a vállalat azonban segített. Vállalta az anyagiakat, sőt még a szerve­zésben is benne volt Es ami nagyon nagy szó: rendelke­zésre bocsátotta a területet — Ezután jöttünk ml — folytatja Varsányi Géza szál­lítási vezetőhelyettes, a KISZ szervezőtitkára. — Felosz­tottuk egymás között a házat már ami a munkát illeti, persze. Azok jártak jól, akik az elsők között jelentkeztek, nekik még szakmájukba vágó munka jutott Az egyik ifjú­sági brigád a láb- és tető- szerkezetet vállalta, a másik a vasszerkezetet és a villamos- szerelési munkákat a szállí­tási brigád és a többiek a földmunkát és a még hátra­levő egyéb feladatot kapták. Az adminisztratívoké a taka­rítás, ablakmosás, miegymás, ami átadás előtt még akad. A testvéries osztozkodás után nem maradt más hátra, mint nekigyürkőzni az épít­kezésnek. Nem mondatták maguknak kétszer a kiszesek, nekifogtak. Az eredmény ed­dig: kész az alap, kész a vas­szerkezet is. Ha megköt a be­ton, következhet a vasszerke­zet ráemelése. 10x15 méteres helyiséget épí­tenek maguknak a fiatalok. Nevezik kultúrháznak is, KISZ-helyiségnek is, egysze­rűen „ház’'-nak is, de nem a név a fontos. Május végén avatni szeretnék. — Az avatás után otthont kapnak rendezvényeink — szól Lantos Lóránt. — Nagy­szerű lehetőség ez számunk­ra, s egyúttal kötelez is. Az avatás egyúttal a KISZ-élet megpezsdülésének kezdetét jelenti. Mert igaz, hogy tár­sadalmi munkában ugyan­csak előkelő helyen állunk, de az is igaz, hogy egyéb te­kintetben még van mit csi­nálnunk. Legyünk önkritiku­sak: nem tartunk mindenben ott, ahol a társadalmi mun­kában. Akaratlanul Is felvetődik a kérdés: Nyolcszáz óra társa­dalmi munka nagyon sok. Nem akadtak zúgolódók, a sok munka miatt- elégedet­lenkedők? — Első szóra jött minden­ki — jelenti ki határozottan Varsányi Géza. Meglehet, hogy hitetlenke­dést fedez fel rajtam, mert azonnal hozzáteszi: — Sőt! Ha kell, ma dél­utánra is minimum 30 em­bert összetoborzunk. Néhány telefon és jönnek a gyerekek. — Az összetoborzást hagy­juk valamivel későbbre — nevet az üzemvezető-helyet­tes. — Lesz itt még mit csi­nálni, szépíteni, berendezni később is. „Stabil” gárda a FÜTÖ­BER-é, alig két-három „moz­gó” ember akad. De nem is a véletlen műve ez. Jól meg­érti egymást az üzemvezető­ség és a KISZ, egy nevezőn vannak a fiatalok is. Nagy­szerű emberi kapcsolatok fű­zik össze őket. S lám, a megértés eredmé­nye: ház épül az udvaron, otthont kap a KISZ. Szendi Márta I Negyvenötmilliós forgalom A salgótarjáni IBUSZ-iroda az elmúlt évben kimagasló eredményt ért el. Forgalma 45 milüó forintot tett ki; bel­földön ötezer, külföldre 3800 főt utaztatott. Ebben két kü­lönvonat és hat repülő utas­száma is szerepel. Szombaton délelőtt Budapesten, az IBUSZ vezérigazgatóságán Tausz Já­nos vezérigaztótól Pilinyi Fe­renc, a salgótarjáni IBUSZ- iroda vezetője vette át a Ki­váló Iroda cím kitüntetést. A 17 tagú kollektíva, amely Sal­gótarjánon kívül a balassa­gyarmati, a parassapusztai és a Somoskőújfalui pénzbevál­tó helyeken is dolgozik, a Ki­váló Iroda címen kívül el­nyerte az IBUSZ által kiírt, irodák közötti szocialista ver­seny harmadik hélyét is. Tausz János vezérigazgatótól Dankó Miklósné, a salgótarjá­ni iroda dolgozója a Kiváló Dolgozó kitüntetést a szombat délelőtti ünnepségen vette át. Együtt a „jóban", a rosszban Ibolya kosztümben, Júlia csizmában járt Ibolya nagyon éhes volt. Pénze mindössze két forint. Ibolya azt mondta Júüának, hogy kiflit vásárol a pénzen. Be is ment Ibolya a városi tanács melletti tarjám cse­megeboltba és kisvártatva ki is jött onnan. A zsebei tele voltak húskonzervekkel. De hiszen csak két forintod volt — csodálkozott Júlia, mire Ibolya hamiskásan nevetett és azt mondta: érteni kell ehhez. Ritkán járt haza Ibolya bizony sok minden­hez értett Értett például a csavargáshoz, az utazgatás­hoz, az ismerkedéshez. Egy biztos: ritkán aludt otthon. Akadt ismerős szép számmal Salgótarjánban és Klstere- nyén, de szívesen utazott Ibo­lya más városokba is. Ta­valy szeptemberben unta meg a munkát a 18 éves lány. Át­tette székhelyét a szórakozó­helyekre. Volt amikor váró­teremben, parkban töltötte az éjszakát Miből élt? Kisebb- nagyobb kölcsönökből, s Időn­ként megdézsmálta szülei pénztárcáját Ibolya még ta­valy nyáron megismerkedett Júliával, aki egy évvel idő­sebb nála és szívesen vele tartott Együtt jártak szóra­kozni, és mint később kide­rült, lopni is. A különbség az volt a két lény között, hogy Ibolya nem dolgozott, Júüá- nak ellenben rendes munka­helye volt Karácsonyra hazatért Ibolya volt az, aki tavaly december elején a Pécskő Uzletház női fodrászszalon­jában két vendég táskáját megdézsmálta. Leült a vára­kozóba, s meglátott több női táskát. Az egyikből 150, a másikból 340 forintot vett el, majd elegánsan távozott. A vendégek csak később vették észre, hogy eltűnt a pénzük. Ibolya munka után nézett, de új munkahelyén egy hét­nél nem bírta tovább. Ott­hagyta ezt a vállalatot is, s hazament falujába. Kará­csonyra tért haza, a szeretet ünnepére. Pár napig otthon tartózkodott,, aztán visszatért Salgótarjánba, ezer forinttal a zsebében, amit szüleitől lo­pott Itt a fodrászüzlet két károsultja felismerte a lányt, aki „kártalanította” őket a szüleitől lopott pénzből, üj- ra a szórakozás következett Ibolya azt mondta a kihall­gatás során, hogy a kár felét hajlandó megtéríteni. Azért csak a felét, mert a másik rész Júliát illett Kedvelték a divatot Milyen kárról beszél Ibo­lya?^ A Centrum és a Pécs­kő üzletháznál okozott kár­ról, A két lány gondolt egyet és bemenet a Centrum cipő­osztályára. Addig-addig néze­gették a csizmákat, mígnem elloptak egy pár piros női műbőr csizmát. A kabát alatt hozták ki az áruházból, egyet Ibolya, egyet Júlia. A csiz­mát Júlia viselte — azonnal felvette a lopás után. Ibolya javaslattal állt elő: van csiz­ma, lopjunk ruhát is. Loptak, mégpedig a Pécskőből egy 1450 forintos jersey kosztü­möt. Ezt Ibolya hordta, s ő is azon nyomban átöltözött a Karancs meUékhelyiségében, mint barátnője. Júlia. A két lány együtt volt a „jóban”, s most a börtönben is együtt lesznek. A Salgótarjáni Járásbíróság társadalmi tulajdont társtet­tesként károsító lopásért _ I bolyát közveszélyes munka­kerülésért is — öt-öt hónap szabadságvesztésre ítélte a két lányt és mellékbünteté­sül egy-egy évre eltiltotta őket a közügvek gyakorlásá­tól. Az eütéltek enyhítésért fellebbeztek. (Szokács) NÖGRÁD - 1971. május 1., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents