Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
Barika, tojás és meztelen lány "Sa.lt! KASOfty Úgy hírlik, nem tartják már íaimieiyen sem a regi húsvéti népszokásokat. Lassan kimegy a divatból a legényjárás, a kút melletti locsolás és mind kevesebb lány készít már hímes tojást. A falusi ember változó, gazdagodó életének megfelelően alakulnak a szokások is — s ha új formában jelentkeznek is, mindegyikben meglelhető a falusi ember egészséges humora. ★ A megyében levő több ezer holdas termelőszövetkezet elnökét már jóval az ünnep előtt fiatal traktorosok keresték fel. A szóbanforgó falu legderekabb legényei, akiket annak idején csak nagy rábeszéléssel és bizonyos fur- fanggal lehetett a föld mellett tartani. A közös szervezés idején éppen az elnök volt az, aki fűt-fát ígért, csak ne menjenek a városba dolgozni. Akkor a legények maradtak. S ők lettek a tág határú közös gazdaság legjobb traktorosai. Azon a bizonyos napon hárman mentek be az elnökhöz. Az élen Gabival, a falu legderekabb legényével. Elmondták kérésüket az elnöknek: bárányokat kérnek! A traktorosbrigád tagjai elhatározták, hogy ősrégi szokás szerint újszülött báránnyal ajándékozzák meg szívük választottját. S, a kertészeti brigádban tíz lány dolgozik. Az elnök hallgatott. Egyedül nem mert dönteni. Ismerte jól ezt a szokást még gyérekkorából: aki hajadon- nak újszülött bárányt ajándékoz, az még abban az évben elveszi a lányt feleségül. Régi szokás ezl A faluban nem tartották, de nem is nagyon emlékeznek már rá. A három legény azonban kötötte az ebet a karóhoz. Az elnököt gutaütés kerülgette. Még mit nem! Tíz bárány? Szép pénz. Hát még az a summa, amit majd az esküvő alkalmával kell adni ezeknek a suhancoknak... Kijelentette, nem ad bárányt. Még pénzükért sem kaphatnak. A három parázsló legény nem szőtt semmit. Gábor azonban nem bírt már az indulataival, s az ajtóból visz- szafordult Fojtott hangon csupán azt kérdezte az elnöktől, emlékszik-e még mit ígért a szervezés idején? Eltelt a húsvét. Az ünnep utáni munkanapon — ahogy megszokták — a nők locsolták a férfiakat. Seregnyi asszony, lány tódult be az elnökhöz is. Beszorították a sarokba, és ki hol érte, vízzel, kölnivel, szódavízzel eleget tett a szokásnak. A nagy kavarodás csiBa- podtával vette csak észre, hogy az asztalára tettek egy cédulát. Ennyi állt rajta: „Köszönjük a bárányokat. Tízet, egy darabbal sem többet vittünk el a juhásztól. Az elnök elvtársra hivatkoztunk, aki a két ember egymásra nézett, s elnevették magukat ★ A városhoz közeli kis faluban esett meg a következő eset. A helyi szokások szerint Tojás író lány Bánkon ugyanis, húsvét hétfőjén a megfocsolt fány annak adja a legszebben festett tojást, akit szíve szerint a legjobban kedvel. Igaz, a lányok többsége nem sokat törődött a húsvéti szokással, mert szeretetüket kimutatták ök már másféle formában is, de a szülők többsége 'még ragaszkodott a módihoz. Lett is ebből nagy gond. Ugyan melyik az a mai lány, aki tud hímes tojást festeni, vagy órákat pazarol erre az aprólékos munkára? S a hímes tojás készítésének igazi technológiáját már csak az idősebbek ismerik. A lányok ügyet sem vetettek az ünnep közeledésére. De nem úgy a szülők! Akkor, ha idegen tévedt a faluba, fur- csálhatta a sok kisírt szemű kislányt Mert nagy veszekedések zajlottak le a bezárt ajtók mögött. Egyik-másik szülő még a szoba ajtaját is rázárta a makacs gyermekére, csak fessen; nehogy a legények szülei majd megszólják őket. Nem volt mit tenni! Fogyott a festék, törött a tojás a gyakorlatlan kezek között. A boltos sem gondolt ennyi se- lejtre, s kétszer is hozatott újabb festékszállítmányt A nagy zűrzavarban valamelyik lánynak eszébe jutott Kincsem Juli néni, a pingáló asszony. Juli néni a Népművészet mestere dm örökös jelöltjeként tartatott számon, de tény, szépen tudott arksalmez- ni. Sötétedés után keresték meg, s addig könyörögtek, hízelegtek a hiúságának, amíg el nem vállalta a nagy munkát Persze a kialkudott fizetségért A lányok azonban ígértek volna többet is, mint kért, annyira megörültek az okos, „nagyüzemi" megoldásért. Húsvét hétfőjén azután megtörtént a locsolás. Mindenütt gyönyörű hímes tojást kaptak az arra érdemes legények. Csupán akkor tört ki a baj, amikor egymásnak amelyik lány nagypénteken hajnalban megmartja magát a patak vizében, az egész évben kívánatos lesz ... A húsvét közeledtével a kocsmában valahogyan szóba keveredett ez a szokás. A beszélgetésre felfigyelt az apró termetű, fővárosi agronómus is, aki nemrégiben került a faluba. Felvillanyozódva ült a társaságba, s azonnal két litert kért ki a jobbikból. Kezdetben csak óvatosan, célozgatva, tapogatózott a szokás után, de egyre jobban felmelegedett a fantáziája. A beszélgetőknek összevillant a szeme. Ismerték a pi- perkőc agronómust, aki még a süldőlányokat is megkörnyékezte. Egyikük elkezdte színezni a mesét. Elmondta, hogy náluk mem is pendelybem, hanem egyenesen pucéran mártóznak a lányok a patak vizébe. S éppen hajnali ötkor, mert az ötös bűvös szám ... Az agronómus csak figyelt, s egyre több bort rendelt. Nógatta a beszélőt, aki azután nem fukarkodott a részletekkel Ennek a kocsmai beszélgetésnek hamar híre szaladt a faluban. Mindenki feszülten várta, mi történik ezután. Csupán az agronómus nem vett észre ebből a hangulat- változásból semmit A nagypéntek előtti nap bemotorozott a városba, s kicsinosítva érkezett vissza. A vállán fényképezőgép lógott. Hajnali háromkor mér fel-, kelt s nagy csendben lopózott a patakhoz. Dehogyis vette észre izgalmában, hogy követik. Pedig a fél falu óvakodott utána. Izgatottan helyezkedett el egy magányos fűzfánál amely majdnem a patakra hajlott Innen éppen oda lehetett látni, ahol majd fürdenek a lányok. Beállította a fényképezőgépet és várt. Gyorsan szaladt az Idő. Két perc hiányzott a megadott időponthoz, amikor teljes pompájában felkelt a Nap, és fénybe vonta a patak vizét. A túloldali bokrok mögül zaj hallatszott, s néhány perc múlva megérkezett a tehéncsorda itatni.. Péter Tamás T«, Radnótihoz . att hűvösen «*ze*6 art* tüskéi közé szorultál — beszorított a súlyos puskatus — s cafatokban hullt a hús melletted társaidról — földbe sóhajtották anyjuk nevét — • szálltak a kémények szemén füstben, koromban az árvíz sújtotta felhők közé sistergő ködbe kiáltott szavaid itt lebegnek fölöttünk kitépem arcod utolsó jajodból biába kapaszkodtál igazságodba, reszkető ajkad az igazságba futtákkor mászott ki testedből a kán, Arbeit macht frei! parancson rángatott kezek megölték szádban a kesefű éneket. o KÉPÜNKÖN Var*« Ware: Radnóti című bronzszobrát láthatják, amely a Salgótarjáni váróét Tané«, tulajdona. A szobor az I. salgótarjáni tavaszi tárlat, 1971., egyik kiemelkedő alkotása. Megtekinthető a József Attila művelődési központ üvegcsarnokában. Egyébként a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium előtt felállított Madách-szobor Is Varga Imre alkotása. SIMON ISTVANc HÚSVÉTI KÖRMENET 5 fű zöldbe s fehérbe öltöztek a fák. A meggyvirágszagú égre parabolát, száz karikát rajzolsz, pogány duhajunk, szél, szél, áprilisi, még a balddhin lengő aranysátrát dalárda, gyertya és csengő kiséri, s négy ember a magasba tartva viszi. Elöl gyerekek párja csoszog, aztán a lányok fehérben, s talpig feketében iparosok — s végül árad a görbe-utu, kék hegyek alatti tiszta falu megfáradt, áhitatoe kimosdott népe. Áldott szombati estet A harangszó aranyos felhőkig evetve duhaj nótát csap a térés világnak. Mennek, mennek, fölcsap a por, a tömzsi labdarózsabokor, az alma-, a körtefa ágak mind, mind mint a csokor. Énekelnek istállók, pajták, fészerek közt, a hosszú úton. Fehér ingük alatt az ér kötélként kidagad nyakukon. Törtek, sok századon át, pestisen át, de évenként egyszer csak vígan kidalolják teli torokból, világgá szórják a tavaszi porból a nagy himnuszt, az álleluját. S addig a tavasz — zöld és fehér keveréke — áldást ad a dűlőkre, ekékre, hersen Ceres dárdás búzája, elbújhat már benne a nyúl. A menet utolsót kanyarul átlelujázva, mert itt a tavasz, * egy verejtékes nyár jön a virágsugaras, minden évben halottaiból feltámadó, 6s mezei világra ~.".! belépésünk alkalmával azt megmutatták a becses szerzeígérte, három kívánságunkat teljesíti. Ez volt az első. A másodikkal az őszi esküvőnk előtt jelentkezünk.” Tíz aláírás. Az elnök kábán meredt a papírra, amikor nyílott az ajtó. A főkönyvelő érkezett, s egy számlát tett az asztalra. A tíz darab bárány áráról. A ményeket. Minden tojáson, a minták között két betű is szerénykedett: K. J. A hiúságában megerősített Juli néni buzgalmában ezt is ráfestette a hímes tojásokra...-ár A Mátra hegyei között lapuló apró faluban hosszú ideig tartotta magát a hit, hogy KÉPES GÉZA: Tavaszi betegség Kapzsi kíntól, ordas éjtől, téli széltől féltelek. Ház körül ólálkodó otromba rémtől féltelek. Jó barátodtól, ki szemben véd, de hátulról ledöf s férfiak vetkeztető szomjas szemétől féltelek. A jelentől, mely miként őrült vonat vágtat veled s álmodtól, mely rádcsap a múltak ködéből, féltelek. S pillanatra sincs nyugalmam, görcsbe ráng gyomrom s agyam gyilkos árnytól, mely szelíd szíved felé tör, féltelek Eddig azt hittem, hogy átsegítelek én minden bajon s most mint egy bolond csak futkosok le és föl s féltelek. Kincs a földön a tiédhez fogható szép tiszta szem s most szemed felhős a fojtott szenvedéstől. Féltelek. Életem dobnám cserébe, hogyha meggyógyítva ez: minden porcikám külön már csak miattad fél s remeg. Merre forduljak tanácsért? Integetnek kék egek s cinke pittyeg kint, míg én a szenvedéstől féltelek. Életemmel váltalak meg, de nem úgy, hogy eldobom: vedelek gondtól, bajoktól, s vak veszélytől féltelek. Nézd: a nyíló sombokorból felcsapott a sárga láng — Nem lehet, hogy ily sokáig csak veszélytől féltselek! A betegség jött, s odébb áll, régi kedved visszatér — Lesz idő, hogy már csupán vágyam tűsétől féltelek. a NOQRAP t 1871, április ]1U vasárnap Mikszáth Kálmán* Tényt«« néztem m«g. hetett vagy élénk, eszes — Tudóin. tJfey kéH. mért bolondítottád a szállással? De mát segíthetek most én ezen? Katánghy szenvedélyes mozdulatot tett, miköBfben kivörösödött az arc® a méltat- lamikodiástól. — Periig megérdemelném, hogy segítsetek rajtam: húsáén az borzasztó, hogy az ftgyedmeeebben togartta a befolyásos eaaSSdo-t — Hogyisne? — vágtam embert a felesége tegye tontk- A kicsújny úr le- kát és rimankodott nekik,1 kdeibe mohóin. — Én a meg- ra> hiszen mindnyájatoknak harmincöt éves, hogy ne válasszák meg a féri választását ígértem, de ha va?1. felesége. Hiszen, ilyen A körtvélyesi csíny szemei voltak, jét. nem választottak meg... Öltözékén a vidéki gavallér — És persze megtették ne-, — Kit? feltűnési vágya domoboro- ki. — Katámghyt. dott ki. Mindene új volt és — Ingyen, szívességből — — Termgette, hogyne túlságosan szép. A fehér at- kiállté a hímlőhelyes ember- lasztotték volna meg! válasz nyakkendőben egy gyé- ke dicsekedő hangon. (Valómán ttal kirakott patkó szórta színűiéig azt akarta démonátfényét. — És hogy bukott meg Katán ghy? Élénken emelte föl a fejét. — Jaj, fura egy história —1 monda vigyorogva —, baland, szonyoknaJk, hogy a de nagyon baland. módon kell, hogy mi férfiak összeálljunk és ne hagyjuk el egymást. Mert ha tért engedünk az ilyen áramlatoknak, mi lesz belőlünk? Katámgfhy szereti a maga speciális eseteit generalizálni és az emberiség közös kérdéseivé fölfújni. — Jól van, jól1, Menyus. De — Hahahal — kacagott föl inkább mondd meg röviden, a kis szerkesztő, ördögies vil- mit csináljak? ™, ,,, logású pópaszemét föltolva a — Adj egy másik kerüleEapanaszolta a borontoi asz- homlokára, — Hát ön még tét! onyoknak. hogy a képviselői élet lumppá tette a rálni, hogy Borontó még nem korrumpált kerület.) — Megfoghatatlan. Nem értem, mi volt a Klára asszony lélektani indoka? — Hát ön még nem tudja? — Mit? — Hogy megbukott Bor öntőn. nem tudja, hogy megváfasz- — Az lehetetlen. Egy üres Hbeszélte, hogy vagy há- jét, elfordította a családjától, Kit?* rom héttel a választás előtt szerte nevetségessé tette ne- _ Lehetetlen, nem hiszem. _ Akkor hát ajándékozz Katanghyne állított be Ba- íét „Adjak vissza - monda _ Ej, istenem, hát a Ka- meg egy mamulékfejtel rantóra (mert nagyon sok ,,a’ s hazudozo leveleivel ország- tánghyt. — Pete válogatta^ betűt tartanak raktáron az — férjemet és gyermekeimnek szó nélkül eüémlhe tollte a , örmények) a férje nélkül. (De atyját!” Az aszonyok pántja- ____ i<* . A kortvelyesi kerti, ett egnapelőtti lapokat, hát milyen kedves fehércseléd, ra álltaik Katánghynénak. csakugyan "‘ott állott a meg- Van valairm Kwäoji ne' tyúik a tyt<í|Wr'°1 ■*•«*•* « «—. - . . vu és amit a tyúkok jelölt, egy megbízhatatlan testálom.) Itt aztán sorba léd Mert a tyúk a tyúkkal tart, választott képviselők Jajstro- a TYnlo. és rnnt a t.vuknk akarnak, mában- Katán,ehv Menv *■** a polgármester ^ maiban. „Katamghy Meny- o^ojalt rá a választókra, s MIKSZÁTH KALMAN (1847 1910) a Katánghy-levélsorozat és a „Katánghy viszontagságos élete” után, 1897-beii írta meg Menyus második választási történetét, amely könyv alakban először önáUó kötetként jelent meg „Egy választás Magyarországon, vagy A körtvélyesi csíny” címmel. A két elbeszélést és s Katánghyazt a kakasok kikaparják. Mi- hért sz p Köntvélves ” (Te- 0®Pro-|aft ra a választókra, s _ fiftssa. — tánighy a zászlókkal, már ak kor vége volt. Keréken megmondták neki, hogy itt nincsen több keresnivalója. ““fc Kacsán-) - Hiszen te Is elhagytad J^te - «BÄt mosolyogva a mimeg' raszter. - Ég hol van a ga- foghataüan. Kortélyes Boron- ra!niCjai hogy megint merni ha. _ . ,,, -.. — Hurrá — kiáltám, a karcolatokat csak a jubileumi ki- «j adás előkészítésekor fogta össze Naptar szerkesztőjét megpil- önálió kötetbe „Két választás Ma- lantva tsok kézirat közt —, tótul száz mérföldre esilk, az ország ellenkező részében, hogy jut oda Katánghy? És ilyen hamar. Más ember, ha a kerülete megromlik, lepottyan, mint a letört gally a lyesi gyod el? — A garancia? — felelte keserű humorral Katánghy, — Hiszen engem vissza se fogadnának az ellenzéken többé. — No, az igaz — nevetett;» miniszter —, de a körtvélye« isi kambimáciát kivihetetlen - nek tartom, mert ez a Kovi- uyi. úgy tudom, népszerű ^ ^ _______ — Hogy-hogy? — kérdé a — Nagy baj van, kegyel- ember ott, azt már nem lep oiitikaáiag^'tájékozaUaiT^Táiasztó- szerkesztő megijedve. — Nem mess uram. — A feleségem bet megnomtani. Vannak ott kát, akik a fortéllyal megválást- »veil megírná? ígéret köti a megbuktatott a borontoi ke- ®aJáo valami ismerőseid? *yaro”Ä”benC.,m^k^b6?r*v»l ho®; f.10»* *ár<M, J^iég csak a zörgése" se most csak részieteket köziünk há- Hiasofdszom megváltasz- halli'k, de ennek a rom folytatásban, Mikszáth a tiáísámaik történetéit ígértem jiaik ördögi© van Tisza Kálmánok és Bánffy De- (rneg az idei naptárta. Milyen *5. hogy most már nem kell * gyan csapják ki a nyeregből az megírni. eredeti képviselőjelöltet és ho- _ Hoev-hoev’ — kérdé a — N.m Kai van gyám csapják be a műveletlen, . xl°8Sr nosy ; . Kerne a — Nagy Daj van, Menyustott Katánghyval sem járnak jobban, se rosszabbul mint eredeti jelöUtefc Pesti Hírlapot, be kell váltón rületben. ni. — - A - miniszter mosolygott. — Nincsenek. De azért reményiem. eppens
