Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
Szakadék Táncszók Gy«rtyatvilág eliobban T7 •• 1 •• •• r Különös pa Ugyancsak az L salgótarjáni tavaszi tárlat, 1971. egyik értékes, ballada i hangulatú müve Csohány Kálmán: Szakadékja. Már 1965-ben nagy sikert aratott Csákány, a Dürer-te- rémben kiállított, ballada tömörségű, egyéni hangi rézkar- eatoaL Előtte (1944-ben) grafikai anyagát a velencei bten- náién is bemutatták. Csohány Kálmán, a fővárosban él ugyan, de nógrádi származású művész. Pásztó» született, 1925. január 31-én. Számos könyviBusztrácwőjáoat is taWr- kozhattunk, azonkívül mgjahkadaffüépek tervezésévei is foglalkozik. Már korábban Munkácsy-díjjal tüntették ki. Kiállított képeinek a rendkívül színvonalas tárlaton sok lelkes csodálófa akad a látogatók népes köréből X Se Ben Incéi, se nem nagy* Éppen hozzám való vagy! Egyen®« vagy, mim a nád; Hozzám szabott vöt apád: *• f*e MU, rónám, ne rettegj, Mert itt vagyok melletted: * Ez a kislány bíztatott-. Megkerestem, elfutott: * Ha ágy tudna! szitálni. Mind a farod riázálni. Többet érnél anyádnál, Annál a vén kofánál: * Ez a leány ágy jár*©, Tárgyig látszik a lébe. X Ssttróoztta, tejesMbna. Álljon félre, áld bánost *• Táncol a pap, jegesé les®. A szép búzám mind odalesz: * Karikára, legényekf Betyár©**® verjétek! lét vagyok én, segítek! X Aki nem kid tánenni. Menjen hona állmai! X Bregastyám tanított: Lába közé szorított; Ügy megsivaikodtstott; Mint egy koszos malacot * Ne sajnáljad, nem aatyádi Jót megrázzad a farát: X Km neki, ne hadd magad, Míg az ördög el nem ingád: X Ki-ki járja táncát. Ne sajnálja talpát! * A® én lábam kijárja. Csak a becskor kiaHja: Má JSbam, ne ts Húsra van még a BJ-haJ, taboda. Lábad Me, Wijöa ki ♦ i flj S ■ ■ ■ . e iiiái íiimjic* nno’rfNi Kapja be az egeret*. mn------ a-------------«- - -■» ----m, A UwUS uuuuwlXK — Azt btezem, még nem találkoztunk. Balog vagyok. Mikor került a vállalathoz? — Hagy vagyok. Három napja helyeztek át Őrölök, hogy megismerhetem. — Én is. Mondja, meghívhatom egy kávéra? — Köszönöm, nem kérek. — Talán attól fél, hogy a kávézás elvonja a munkától? Új seprő jól seper, mi? He-he! Tényleg, hol is dolgozik? — A rajzirodán. De igazán nem azért. Kérem, nekem az az elvem, hogy holnap is nap lesz, és a munka megvárja az embert. Mert ugy-e, a munkához úgy keU hozzáállni, hogy mások is hozzáférjenek, nem? Csak semmi tülekedés. Én aztán nem zavartatom magam. Hát másoknak nem az a fontos, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni és minél jobban megfizessék? Mert az embernek mégis csak élni kell valamiből... Ettől akár reggeltől estig kávézhatnék, de ne haragudjon meg, én nem szeretem a kávét. Soha nem élek vele. — Alikor talán a munkaidő végén egy konyakra ? — Nem, nem! Azt különösen nem. Ne értse félre, nincsen semmi bajom, de inni nem iszom. Józan életű «aber vagyok. Azt mondom, az ital elveszi az ember eszét, ráadásul semmire se jó, se az éhséget nem csillapítja, se a szomjúságot nem oltja. Akkor minek? — No, de egy ipohárkáwal — Egy kortyot sem. Már az is teljesen felesleges. Nincsen semmi értelme. Ha akarja, szívesen elkísérem és elüldögélek magával, de kmi nem iszom. — Tulajdonképpen Igaasa ven. Az ivéé csak rossz szokás, hiszen nem nélkülözhetetlen a számunkra, mant mondjuk a levegő, vagy a tfe. Ha nem ismernénk az italt, akkor sem történne semmi, talán még jobb is lenne. Dehát, tudja, hogy van. Egy kis társalgón, Jdkapceotódés szinte elképzelhetetlen ital nélkül. Nékem mindenesetre nem Mcssfe nsv&Sn MSnsnft.' Ufa- fért nsofty fsfsjtapesk vsdttsSggS gyarországra nagy és válságos lese, habár taftám csak akkor, idők következnek, s városunk mádifín a mi csontjaink már jövője a következő ország- rég a temetőben porladjanak gyűléstől függ. Oly nagyrsza- az apáinké mellett. Azt a bású tervek varrnak készülő- részt, hogy a Tudás tava nőéiben, melyek városunk léte és lett, hol moot a v&tyáflSűk álIványi Ödön rajza — Értelek, de nem hfeaemí hogy mehetne. Legjobb lesd neked, ha nyugton ülsz otthon, nem bocsátkozol hiábavaló. költséges1 kai adókba és varsa... — Mire? — FéMéul a fekete zászlókra. — Katánghy a fejét rázta, lA ház nagyon fiatal, túlságosan fiatal. A halál pedig bizonytalan. Nem, nem. Makacsul ragaszkodott az eszmé- (iéheüa, a tervéhez és a színhelyhez. — De ha én magam megcsinálnám Körtvélyest? A miniszter a vállát vonó- gatta nagy kétkedőn. — Azt nem bánom. D« tőlem ne várj semmit. — Egy-két támogató szót kérnék osák. — Azt is csak mértékkel — felelte a miniszter. — Mindenekelőtt arra kérlek, kegyelmes uram, méfl- tóztass sürgönyileg föl'hivat- ni a főispánt és a polgár- mestert. hogy beszélhessek velők. — Ha éppen kívánod, megtörténik. ★ Szép bariton hangja van a polgármesternek, hajlékony, ■fülbemászó, s ott tudja meg- riíkatni az embereket vagy felbőszíteni, ahol akarja. — Szomorú szívvel jöttem haza az ország fővároséiból — kezdte Röszkey. és egy légy repülését meg lehetett volna hallani (de mer is a légy röpülni, mikor 6 beszél?) —, mert egy nagy kötelességet rótt rám a magas kormány. Egy nagy kötelességet, mely az elválás szomorú gondolatával tölt el. A kormány el akar önöktől szakítani. — Éljen! — szólt egy tapintatlan hang. — Marha! — felelt rá egy másik hang. nem léte, megsemmisülése, vagy pedig hatalmas féLvárág- zása fölött döntenek. Látom lelki szemeimmel közönséges, kihalt faluvá törpiilná szeretett Körtvélyestinket az egyik oldalon, és látom a másikon a márványos palotákat, melyek kacéran nézegetik magukat a Kemese hajókkal átbarázdált tükrében (Zajos éljenzés.) Arról van, ugyanis szó, hogy a Kemese folyam hajózhatóvá tétessék, s ez esetben nem nehéz kiszínezni tarnak, tündér kéjtakök fognak Övezni egy világfürdőt. (Általános tetszés.) Más megoldandó kérdések is vannak, de ezekhez kemény, tapasztalt emberünk kell, hogy a gáton álljon, nyitott szemekkel és erŐ6 saeretetével a talajnak, melyen a bölcsőnk ringott. — Igaz, úgy van! — Tisztelt polgártársaim, öt, nap múlva lesz a képviselő- választás, és nekünk van jelöltünk, derék, jellemes férfiú, szép tehetségekkel, öt mi már MEaifiMB; éfflngatttA Db azt mondják Róma bölcsei: Neoessétas frangít legem. A szokás szent — de a törvény még saentebíb. És még a törvényt is összetöri a szükség. A szükség a legnagyobb úr. A szükség pedig azt követeli «alttal, bogy törjük össze a szokást. A hafigatók a lélegzetüket is -visszafojtották, csak Gál Márton, a kovács, nem átallt közbeszólaná, a kezest fölemelve: — Hát törjük! Alig várta a nagy ökleivel, hogy valamit összetörhessen. — A szokás az, hogy akit az értekezlet kijelöl amellett meg is marad, ámbátor az az értekezlet, mely ' Kovinyit jelölte, nem volt egészen szabályszerű, magam sem voltam rá meghíva, és nem vettem benne részt, de ha százszor szabályszerű lett volna is (a szónok hangja most dörgővé vált és hatalmassá), Kovinyi nekünk most nem elegendő. Sajátos hullámzás keletkezett. Az emberek tanácstalanul néztek össze. — Hanem tudok egy embert — folytatá ellágyultan —, aki egyik lábával a sír szélén, kész magát öreg napjaira kitépni családja karjaiból, itt hagyni mindenét és odaállni, ahová e bekövetkező nehéz időikben a váír* iránti szerété te és a kötelesség parancsolja. Ez az ember, tisztelt polgártársaim... — Ki az, ki? — órdítá lázasan száz és száz száj egyszerre. — Én, Röszkey Pál. A meghökkenés kínos csöndessége állt be egy másodperc feléig aztán egyszerre kitört egy éljenorkán, amelyhez foghatót még nem hallottak a körfcvélyesiak, még tán vakolat is hullott a falakról. (Jövő iwtsámtp folytatjuk.) — Méitoztassanak nyugodtan kihallgatni, tisztéit polgártársaim — folytatá-—»_és-ft messze jövő képeiből azon madarak füttye, a fák zöldje, a csend. A kis padok a sétányokon, amin sokszor olyan jól esik elüldögélni. Vagy talán siet haza a családjához? Most jut eszembe, még nem is kérdeztem meg, házasem- ben egyáltalán? Látná csak az én két lurkóimat micsoda remek fickók! — Én? Nős? Ugyan, hova gondol? Hát, hol találok én egy olyan nőt, akiért érdemes föláldozni a függetlenségemet? Ne vegye zokon, biztosan szép család a magáé. Ez az a bizonyos fehér holló, a ritka kivétel. En azt tartom, a szerelem elmúlik, az asszony megmarad. Meg a gyerekek. Érdemes egy életen át nyögni pár boldog óra következményeit? Hallott maga már arról, hogy egy gyerek meghálálta volna a szülei jóságát és gondoskodását? Arról nem is beszélve, hogy nincs fájóbb, mintha azok csalják meg, teszik nevetségessé az embert, akiket legjobban szeretett. Aztán mire is lenne jó állandóan azért idegeskedni, hogy van-e a családnak mit enni és felvenni, amikor én akár egy kopott öltönnyel, és egy szelet zsíros kenyérrel is beérem. — Nem eszik, nem iszik, nem dohányzik, nem talál örömet a játékban, a munkában, a családban, a nőkben, a természetben és a gyerekekben. Maga aztán bátran állíthatja, hogy szenvedélymentes ember. De barátja csak akad? — Nekem?! Ne nevettesse ki magát! Van ebben a korban valakinek igazi barátja? Az igazi barátság képzelődés. Csak törtetés van, önzés, egymás becsapása és kijátszása, ahol lehet Ami barátságnak tűnik csak képmutató törtess- kedés és az egyéni érdekek összefonódása. — Legalább kutyája van-e? Vagy teljesen egyedül S? — Nincsen nekem se kutyám, se macskám. Reggel fölkelek, bemegyek a hivatalba, agyonütöm valahogyan a nyolc órát és hazaballagok. Olvasni régebben szerettem, de most már ahhoz sincs kedvem! El- ffldögéSek egy kicsit a _ szobában, amíg besötétedtlt,' __ aztán lefekszem, fgy tefrwlü a napjaim. így élek. — Hát, akkor.:: Xzt Sí- szem, már vége a munkaidőnek. Jől elbeszélgettük az időt. Örülök, hogy megismerhettem. Kiss SSwdor ZELK ZOLTÁN: Este egy munkásvonaton Mtndig előkerült egy pakli kártya estefelé, a munkásvonaton. A térdeken már ott a szerszámláda, és járja, járja, járja a talon. Csattog a lap, mint a madarak szárnya, a szerencse kinek kezébe száll7 — Megy a vonat. Kigyúl, himbál a lámpa. Füstből és fényből kevert félhomály. Füst s lámpafény..: csak ennyi ...így fonódik, ily egyszerű anyagból, a varázs: fut a vonat volt, régi évek partján, amennyi emlék, annyi állomás: egy süppedt kocsma künn, a városszélen :". arcok, arcok sörhab a bajszokon... szekérzörgés ... dézsában nőtt leánder .'. ’. egy eperfa a nyári udvaron... * a táj fölött egy lassan húzó nóta, mely szivünk mélyén évszám rejtezett s magunk se tudjuk, s ajkunk már dúdolja és kattogják a vonatkerekek. Óh, mennyi emlék gyűl, tapad rád, lélek, miként olajos, zsíros ujjnyomat a kártyára ... Töltés mentén az évek zászlóval intenek, fut a vonat Múltba? Akkor is, mindig a jövőbei Kinek nincs múltja, jövőbe se lát, ki visszanézve, nem talál egy lombot, egy nyári rétet, régi sztrájktanyát. De szóljon most, de csattogjon, a kártya, a férfiember kedves virtusa, évődés, tréfa összecsap szikrázva a füstös légben — álljon a tusa, mert olyan szép az, olyan szivigérő, jó diadal — nincs is rá semmi szó — hat tökfilkót, királyt és ászt levetve, utolsót üt a piros ultimó! NÖGRÁD — 1971, április 11., vasárnap 9 ányzÜL Égy cigarettát parancsol? — Női szakasz. Tudja, nem látom be, miért kellene dohányoznom? Talán van valami jó benne? Szándékosan veszélyeztessem az egészségemet? Áldom a sorsomat, hogy nem szoktam rá. Még a szagát sem bírom. — Nemsokára vége a munkaidőnek. Meghívom a klubba egy jó sakkpartira. Ha nem siet túlságosan, tartson velem. Márcsak azért is eljöhetne, mert olyan csodálatos nőt igazán ritkán láthat, mint a mi Pirikénk. Tudja, a kiszolgálónő. Gyönyörű teremtés. Szőke haj, álmodozó, nagy szemek, érzéki száj. Én mondom magának, olyan alakja van, hogy akár B. B. is megirigyelhetné. — Nem nagyon érdekelnek a nők. Mondhatnám, egyáltalán nem érdekelnek. Higyje el, én már megégettem a kezem .., Kihívóan mosolyognak, ringatják a csípőjüket, hitegetik az embert, amíg elveszti a fejét, s mindenét képes kockára tenni. Miért? Végül örülhetünk, ha ép bőrrel megússzuk. Én nem vagyok hajlandó pojácát csinálni magamból. Még ha igazán szeretnének bennünket! De hol vannak ma már ilyen nők? — Nincsen valami jó véleménnyel a nőkről. Pedig micsoda ennivalók tudnak lenni! Dehát maga tudja. Azért egy sakkra eljöhet. Legfeljebb háttal ül Pirikének. — Azt gondolhatja, hogy csak kifogásokat keresek, pedig valójában megtiszteitető- nek érzem bizalmát és meghíváséi Nem Dogja eíhinm, nem tudok sakkozni. Nagyon szí vesén vállalkoznék egy partira, de mit csináljak? Be kell vallanom magának, nem vagyok játékos alkat. Jóformán traDíin IflI SaDjali&KOl YÍGS5S HmmIt A kkILU, urcidí. /viel rnszera aZcn, iiwi v nem igen köt le. Az időt is sajnálom rá. Ebből gondolhatja, hogy nem vagyok megszállottja semmiféle gyűjtő- szenvedélynek. Rém hoznak lázba a bélyegek, a gyofacfm- kék és a kis palackok. És hobbym sincsen. Csak a leg- szigorfllban vett, célszerűségi és hoBanouságl megfontolások vannak az életemben, — Egy kellemes sétát azért tehetnénk a környéken, hiszen olyan szép idő van, s nincs jobb és szebb dolog, mint a
