Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-10 / 85. szám
FftfKT, Htm. A fiatalok szakmai fóruma Vaäameimyn vdlfcalaitnól megerősödött, életképessé. öt- lefegazdagga. válla Fiatal Mű- soaikiak es Közgazdászok Tanácsa, a pályakezdő fiatal szakembereknek ez a nagyszerű érvényesülési, szakimat fóruma. Egyre bátra óban hallatják hangjukat a tanácsokba tartozó fiatalok, s — míg korábban olykor alig-alig sikerült közelférkőzni gond jaikhoz — ma ők azok, akik nehézségeiket a vállalat vezetése elé tárják. nyíltságukkal mértéktartásukkal va lábam, Okos tanácskozássá szervezik közösségüket. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa természetesen nem helyettesítheti a vállalat felső műszaki apparátusai. de segítheti, célszerű munkamegosztással eredményesebbé teheti annak munkáját Felismerve a fiatalok tanácsában rejlő lehetőségét a gazdasági vezetők túlnyomó Többsége számít is rájuk. Az érvényesülési lehetőségek szinte korlátlanok. Az egyes technológiák 6—8 évien belül elöregszenek, új ötletek kellenek a frissítéshez. A gyártmányfejlesztés manapság lassan már külön szakmáivá válik. Űj üzemek épülnek, a konkurrencia lehetetlenné teszi a korszerűtlen, régi gyártmányok kifizetődő elbelyezéA Nemzetközi StsesnAe áp- riüißi száma — hagyományaihoz híven — több eredeti dokumentumot közöl, s ugyanakkor új rovatot is indít, amelyben válaszol olvasói kérdéseire. A dokumentumok közt említésre méltó a LEMP Vili. plénuma utáni lengyelországi helyzetről készült összeállítás, N. Ceausescunak, a romániai német nemzetiségű dolgozóik problémáiról mondott beszéde, és az Izraeli KP tézisei dig az a speciális bérűiét ahol a fiatal műszakiak es közgazdászok együttes munkával nagyszerű eredményeket érhetnek »1. A fiatalok optimizmusa. ténwiakBirasa és önnön, maguk iránti igényessége azonban nem minden esetben elegendő a boldoguláshoz. Az idősebb generáció megértő segítségével teret kell nyitni a tenmiaika- ráanak, s a tehetséghez illő feladatokkal, az önképzési lehetőségek megadásával a maga teljességéiben kábonitakoz- taftni az alkotó kedvet. Némely vállalatnál dolgozó fiatalok azt tapasztaljak, hogy nem szívesen veszik, ha továbbképzésre, tanfolyamra szeretnének járni. Az elzárkózásnak általában a rövid távú gondolkozás az oka: ha tanul a fiatal, gyakran lesz távol, csak bonyodalom jár vele. Sokszor előfordul, hogy egy- egy más városban rendezett érdekes szakmai tanácskozáson nem tud részt venni a fiatal szakember. Másutt arról panaszkodnak, hogy a végzettség mögött messze elmaradó feladatokkal kell erejüket felaprózni, „igazi”, a tehetségét valóban, próbára tevő munkához nemigen jutnak hozzá. S így kedvesze- getten esetleg később sem a zsidókérdésről és a cionizmusról A Nemzetközi Szemle közti az előző számban megkezdett „Otejháíború’’ című tanulmány befejező részét, és a 15 nyugat-európai kommunista pártnak a nemzetközi trösztökről folytatott londoni vitáját. A Könyvszemle dr. Berecz János „Mi a csendes eHenfonradalom?’' című művének ismertetését adja. zó ajkaimat, elszalasztják a nagy bizonyítás lehetőségét. Szerencséié nincs már hiány az ellenpéldából sem. Az is előfordul, hogy fiatal szakember külföldi tapasztalatcsere útra utazhat, 6 — ha tudósát, rátermettségét bizonyította — fiatal létéire vezető posztra kerülhet. Érdemes a pályakezdő fiatal szakemberek tettvágyát az eddiginél jobban kiaknázni, hiszen végső sororv mindkét féi, a vállalat is, a fiatal szakember is nyer vele. Jó példa erre a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, útjára indított DH — Dolgozz Hibátlanul — mozgalom, melyben példamutatóan, teljes lendülettel vesznek részt a fiatalok. Kevesen írnak a fiatalok közül tudományos szakcikkeket, mert vagy nincs megfelelő fórumuk, vagy nem ismerik azt. A KISZ által szervezett szakdolgozatok országos pályázatára jó megoldásnak látszik, de „több van benne” az eddig produkáltaknál. Egyre nagyobb tért nyernek az esettanulmányok, ezek az elmélyült szakmai kutató munkára szántén remek alkalmat adnak. A tervszerűség fokozáséban is nagy lehetőségek állnak a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsai előtt. A vállalati közép távú tervekhez igazodó saját tervek összeállítása minden bizonnyal össze- hangoitabbá teszi munkájukat. Feladataikat hosz- sBabb távon, m megtervezendő, természetesen figyelembe kell venmöik az olyan fontos célokat, mint az építőipari kapacitás növelése, a hatékonyság minden szinten való fokozása, vagy a belső vállalati mechanizmus kialakítása, illetve tökéletesítése. önállóak, erősek lettek a fiatal szakemberek tanácsai, az alkotás egyre gyarapodó műhelyeivé váltak. Fejlődésük szép íve garancia is. Arra, hogy — az eddigi tapasztalatokat számba véve, lehetőségüket mind jobban megismerve, kihasználva és összefogva — az elkövetkezőkben is megértő, jó segítőtársak lesznek. — szénái ■— set. A koltsegcsokkentes pe- tudjak megragadni a kínálkoÚj rovat a Nemzetközi Szemlében 1029-ben mégis elváltait két külföldi szereplést: a Kacagó asszony és Az orvos titka című Párizsban készülő, kooprodukciós filmekben. Ugyanazt a forgatókönyvei több változatban, számos európai ország színészeivel is fölvették. Gizi az élményről így számolt be édesanyjának: ..Kinn a filmgyárban tegnap nyílt meg egy restoran, ennek örömére mindenki ingyen kapott enni, inni. Olyan volt, mint egy Bábel-tornya. Mert velünk egyidejűleg spanyolok, lengyelek, csehek, olaszok, franciák és mi magyarok dolgozunk. Persze, mindenki külön teremben. De a vendéglőben, az az ezer nyelv, festett arcok, szédületes volt...” És másutt: „Amikor elkezdtem játszani, a rendezőnk, egy nagyon tehetséges, híres orosz ember, magán kívül volt az elragadtatástól. Óriási sikerem volt..." 1929 június végén aztán bekövetkezik a nem várt fordulat: Paupera Földhitel Bankja csődbe jut. Az árverezők megverik a dobot a Stefánia úti villa kertjében. A tönkrement bankár és felesége a váraljai Lovas-utcába költözik, egy négyszobás bérházlakásba. Eddig Paopera Ferenc adott társadalmi tekintélyt a feleségének. De ez a rang a részvények és értékpapírok árfolyamától függött. Most tehát szerepet cseréltek. Ezentúl Bajor Gizinek kellett művészi tekintélyével jótállnia a tönkrement bankárért. A Lovas utcai ház a Várhegy oldalában épült; a Várra néző front egyemeletes, villa forma épület volt, a Vérmező fölé nyúló ellenoldalt pedig öt emeletesre húzták. Pauperáék a Janus arcú vil- labérház legfelső szintjét bérelték. A négyszobás, várbeli otthon még kényelmes Is lehetett volna két személynek. Paupera mégis elviselhetetlenül szűlkmiefc találta. Ha éjszaka fölébredt, és járkálni kezdett a szabóban, folyton a bútorokba ütközött. Gizi egyelőre jobban tűrte a pénztelenséget a férjénél. Ez a kényszerhelyzet az ő mutatós vezeklése volt. Szépen, hatásosan, nagyvonalúan megfizetni a jólétért. Méltósággal viselkedni akkor, amikor beteljesedett rajta az „eben szerzett jószág ebül vész el” megalázó igazsága. — Csak nekem panaszkodott gyakran, hogy milyen fáradt — mondta Vajda Erzsébet, akit hosszab időre a Lovas utcai száműzetésbe is magával vitt. — Reggel hatkor kelt. Gyors mosdás, öltözködés, egy búcsúpillantása tükörbe. Aztán eleganciájának, finomságának és asszo- nyi fölényének teljes pompájában megkezdte szánalmas házalásait. Kegyelmes urakkal és vigécekkel tárgyalt. Végigkilincselte az összes hivatalokat, a kúria bíróságáig, sőt a kormányzó kabinet- irodájáig; minden személyes kapcsolatát igénybe vette; majd önként lemondott valamennyi értékéről: hűvösvölgyi telkét, jó árfolyamú részvényeit, ékszereit, prémeit sorra eladogatta — csak Pau- perát megmentse az adósok börtönéből. De úgy osztotta be az idejét, hogy délelőtt tíz órakor már a színházban legyen. Ekkor tájt több könnyű vígjátékban játszott: a divatos „háziszerzők”, Herczeg, Zíla- hy és Csathó darabjain kívül 4 NOGRAD - t97L április 1j0„ szombat Húsvéti népszokások Palócországban Ünnepi asztal (Koppány György felvétele) Kedves, szép ünnepünk a hüsvét. Nemcsak a nagy vendéglátásból és locsolkodásból eredő örömök miatt, hanem azért is, mert a tavaszhoz, a természet megújhodásához, a meleg napsütéshez kapcsolódik. Szeretjük mindannyian a kétnapos eszem-iszom, dinom- dánomot, bár erről a háziasszonyok és a kijózanító állomások ügyeletes orvosainak véleményért is ismernünk kéne. Kedves, szép ünnepünk a hús vét. Ám azt kevesen tudják, hogy a ma már finomkodóvá, illedelmessé vált szertartások milyen jelentőségűek voltak elődeink életében. Jelentősek azért, mert különböző népi hiedelmekhez, babonákhoz kötődtek. A húsvéti népszokásoknak, ünnepségeknek megyénkben iis nagyon sokféle változatával találkozhatunk. A régi ember számára a tavasz ünnepe a virágvasárnappal kezdődött. A szent virág, a barka volt. Ipolytamó- con például a családok minden tagja lenyelt ezen a naBónyi Adorján: Édes ellenség és Andai Ernő: Porcelán című komédiájában, majd az űj Móricz-drámában is. A Kerek Ferkó azonban gyönge munka volt. Egy paraszti vérű polgármester lán\v meg egy arisztokrata földbirtokos három felvonásra duzzasztott szerelmi kötődése. — Délután kettőkor, a próba után hazajött. Megebédeltünk. Aztán másfél—két órára lepihent; jó időben fürdőruhára vetkezett, fölment a teraszra, kitámasztotta a nyugágyat és sütkérezés közben hamar elaludt. De négy óra tájt felköltette magát, a napfényben-alvástól zsibbadtan lebotorkált a szobába, és nekilátott szerepet tanulni. Délután hatkor már indult is a színházba. Engem pedig megkért, hogy vigyem el sétálni Peggy nevű, skót-terrier kutyáját. — Ez a kutyasétáltatás életem sorsdöntő időtöltése volt. Következményei pedig Gizit is meglepő színvallásra késztették. Peggyel legtöbbször a Bástyasétányon csatangoltunk. Itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Borsos Szabó Lászlóval. Laci kis ember volt, Kőbányán lakott a Pongrácz-telepen. Ennek rossz szaga volt. S Gizi, aki mások magánügyeit mindig tiszteletben tartotta, most to- porzékolva ellenezte kapcsolatunkat. „örült vagy? — támadt rám. — Elment az eszed? Egész életedben nyomorogni akarsz? Gondolkozz! En nem bánom, én leveszem rólad a kezem, látni sem akarlak többé, megfojtalak!” pon pár szem barkát, hogy megelőzzék a torokfájást. A lakásban azonban nem tűrték meg a virágot, nehogy elszaporodjanak a legyek, vagy megdögöljenek a libák. A virágvasárnap másik nevezetessége a kiszihajtás volt Ennek lényege, hogy egy szalmabábut elégettek vagy bedobták azt a vízbe. A bábu vitele közbeni énekek a böjti étel — a sawanyúleves — és a húsvéti étel — a sonka — behívásáról szóltak. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén című könyvéből a kSszfhajttásról a következőket olvashatjuk: „örhatomban, Ipolyvarbón ás Hugyagon valóban csak akkor került sor virágvasár- nap a kiszihajtásra, ha a faluban hamvazószerdától virág- vasárnapig asszony nem halt meg. Ha volt asszonyhalott, azt mondták, az vitte ki a kiszrt.” A nagyhét az asszonyoknak — s a legtöbb helyen ez még ma is így van — a takarítást jelentette. A lakást újrameszelték, kisöpörték belőle a tél áporodoftságát, megcsinálták a nagymosást. Az ünneplés nagyhét csütörtökén éjjel kezdődött. Ilyenkor a ház lányai rózsavízért mentek az Ipolyra, vagy a közeli patakra, amiben aztán reggel az egész család megmosakodott. A húsvét-vasárnapi szokások közül említésre méltó, hogy ekkor nem volt szabad más házához menni, mondván; az idegen szerencselien- séget hozhat a ház népére. A locsolkodas, a másnapi vigasság, már ezen az estén megkezdődött azzal, hogy — például Ersekvadkerten — a legények házról házra járva, minden lánytól tojásit kértek. A lányok az ablakon adták ki az elkészített „árut”. A tojások begyűjtése után aztán a legények azokat szalonnával megsütötték és megették. A locsolkodas is eltért a maitól, hiszen a legények kölni helyett kútvízzel öntözték meg a lányokat, akik hiába kerestek menedéket a padláson, vagy a pincében, — nem menekülhettek a teli rocskák elől. Az öntözködés befejezése után terített asztal várta a legényeket, akiknek a hálás leányzók a délután folyamán szebbnél szebb hímes tojásokat küldtek. A megye egyes községeiben ekkor került sor a mátkaválasztásra, a fiatalok összeboronálására is. Ezek a hagyományok ma már csaknem teljesen eltűntek, és nem maradt belőlük más, csak egy-egy öreg szavai által felidézett szép emlék, egy kis nosztalgia a múlt iránt. És mi maradt nekünk, fiataloknak? Elegánsan csomagolt, illatos kölni, esetleg valamely tréfásabb kedvű locsolkodó jóvoltából egy kis pohár esapvíz. T. Kiss Mária Véleményünk — ——- él alán Latunk. öten írták a forgatókönyvet, Ljubomir Sarlandzsijev és Nedelcso Csernev rendezte a „Minden kilométerkőnél.. címmel indított, tizenhárom részes bolgár filmsorozatot. A sorozat első epizódjánál korai még véleményt mondani, de annyit máris megállapíthatunk, hogy ha a szerzők és kivitelezők tartani tudják a színvonalat, még éppen tizenkétszer egy órás, tartalmas szórakozásban lehet részünk. ★ Ismét töltöttünk egy fél órát Tardos Péter kedvenceivel. A műsor, amely már a kezdet kezdetén egy szűk kör újabb önmutogatásának lehetőségeit ragadta meg, ha lehetséges, még mélyebbre gurult önmaga lejtőjén. Az intimpis- tásan és színháziéletesen „családias” jellege színvonaltalan- ságban, klikkszellemű egzisztencializmusában egyenrangúvá teszi a színészek családtagjait, Kállai István kebelbarátait, célzatosan népszerűsítő stb. műsorokkal. Végleg meghalt tehát a politikai kabaré? Üj szerzők sincsenek? ★ Vigasztalásul kedves negyedórát töltöttünk három fiatal művésszel — Káldy Nórával, Szendrő Istvánnal és Jobba Gabriellával, akik Saint-Exupéry, Cocteau és Karinthy Frigyes egy-egy művét tolmácsolták nagy átérzéssel, alakuló egyéniségük varázsával. + Szombat lévén, ma ismét új műsorok nagy számával csábít bennünket a képernyő. Törvényszerű-e az apró települések elnéptelenedése? Ezzel a fontos kérdéssel foglalkozik a „Falvak válaszúton” című műsor. 18.25-kor riportert keresnek, 21.35-kor Duna menti költők verseit mutatják be és éjszaka „Az éjszaka” címmel egy 1959-ben készült Anto- nioni-filmel láthatunk. (Folytatjuk) u. um.
