Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-10 / 85. szám

A költők és versolvasók ünnepére Hét esztendővel ezelőtt szü­letett az a javaslat, hogy a nagy proletárköltő, József Attila születésnapját avassuk a költészet napjává, legyen ez a nap országos emlékezés és egyúttal legyen az élő, kor­társi magyar költészet ünne­pe is. „Dolgozz, munkálj. A szép, * '> jó, a hasznot» mjheJyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy sza­badságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál/* A költészet alapvető emberi kapcsolat, örökös párbeszéd a világról, önmagunkról. „A köl­tő alkot” — mondja József At­tila — „és ez nem jelent ke­vesebbet, minthogy alakítja a világot, az emberi világot, az emberiséget azoknak a segít­ségével, akik a társadalmi munkamegosztás révén más­sal lévén elfoglalva, úgy osz­toznak a költő tevékenységé­ben, hogy müvét szeretettel veszik magukhoz.” A költők tehát mindenkor társakat kerestek, s találtak az olvasókban, akiknek „szép volt lelkűkben az ének”, s azért találták a mások éne­két is szépnek. Korunk moz­gása azonban úgy felgyorsult — írta Váci Mihály —, hogy az emberiség számára szinte megszűnt a tétlen merengés ideje. A szenvedélyek, gondo­latok és hangulatok most nem évekig érnek, hanem órák, napok alatt robbannak ben­nünk. A költészetnek ezt a magasfeszültséget kell lemér­nie, és megmutatnia. Ez a magasfeszültség szól Gereblyés László „Fájdalom" című verséből „Számomra nincs idegen fájdalom f A másét is magamra vállalom / Mindegy nekem, hogy sárga nagy fehér / A jajszó Viet­namból is elér / Jajszó min­den nyelven szíven talál 1 Köztem, s a fájdalom közt nincs határ.” Ez a mély, emberi együttér­zés sír a minap elhunyt Hol­lós Korvin Lajos ..Egy ameri­kai katona leveléből” című verséből, amikor a szalmate- tös kunyhót felgyújtó katona az apját látja a kézzel-szem- mel könyörgő vietnami öreg­ben. A világ sorsáért felelősséget érző alkotó arcképe tárul elénk Vihar Béla újabb ver­seiből is. Az okos gyávaság helyett a megőrzött tisztaságot tartja az önmagához vezető út zött elterülő 55 kilométeres tengerág alatt alagutat épí­tenek. Az építési költségeket 900 millió dollárra becsülik. jelzőjenek, még akkor is, ha kicsiségében úgy is érzi gyak­ran, hogy a kitűzött cél nem érhető el „Mégis csak az ne­vezhető igazán embernek, aki szüntelenül feléje törekszik. Kövesd tehát utadatr Zaklatott korunk egyik leg­fontosabb vágyát, a nyugal­mat kívánja megteremteni Weöres Sándor, aki úgy érzi „ős-kezdet óta / itt vagyok, I de a lepkével i meghalok.” Sajátos filozófiája szerint az itt élhető anyagi világ csak része a teljes létezésnek, a „valódi létet” csak a „tói fon­tét” befejezéssel, vagy önma­gunkba elmerülve találhatjuk meg. „A változó világon l át­nyúlva szakadatlan, I fürdőm oly végtelen harmóniában, I mit a művészi álom f nem rögzíthet szavakban, f belőle a versben néhány szilánk van.” Ladányi Mihály, a kispolgá­ri kényelem, az ón házam az én váram önös szemlélete el­len tüntet: „Két házsor közt egy vad dalt dúdolok: f Az Ó, HA MILLIOMOS LENNÉK kezdetű f nemzeti dal korá­ban I a MARSElLLAISE-szel fi verek be minden ablakot.” Soós Zoltán, az ózdi kohá­szok között lett munkássá, ott lett görcsös vágya, hogy segít­sen összehegeszteni „ezt a ká­ba, már szétesésnek induló Az alagút hossza eléri a 110 kilométert. Egyetlen villany- vonat halad majd át rajta. Kivitelezője a Japan Railway Corporation. Ez lesz a világ leghosszabb alagút ja. világot”, és időről időre vrsz- szatér a kisinas, mert értő bírái csak a munkások lehet­nek. ők mondhatják meg, „hogy mivé érett kistestvére­tek, / ki újra, s újra vissza­térni vágyik: I megköszönni, hogy fölneveltetek." S megszólal a „Sokaság fia” Váci Mihály is, aki tragikus hirtelenségű halála előtt, mint minden jó ügy rendkívüli kö­vete harcolt és kívánta: „Én úgy szeretnék népem l mesé­lő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa, s bölcses- ség-képpen I közmondást szoktak bólogatni, f Öreg mondja a fiatalnak, / minden­ki eltűnődve hallgat: I — Igen! e pár szó mily igaz! — / — s egy életen át megfogad­ja, I eszébe sem jut, nem ku­tatja, l hogy aki a tanácsot adta, f hol van már, hol van! — és ki az?” A magyar költészet, amely eddig is kimagasló helyet fog­lalt el a világ irodalmában, ma reneszánszát éli. A vers­olvasók és vershallgatók mil­liós tábora élteti és rohamo­san változó világunk ihleti a költőket, hogy feleljenek ko­ruk feltett kérdéseire. A „Szép versek, 1970” antológiában hatvanhat költő verseiből ta­lál gazdag válogatást az ol­vasó. Felvonul a legifjabb nemzedéktől a legidősebbekig a költők java, s akik ezúttal ki is maradtak, kötetekben kí­nálják az utóbbi évek termé­sét. Papp Lajos, a világot átfor­máló kommunistákról énekel, és arról, hogy „Kommuniz­mus! napod, ha fölkel f boly­gónk bolyongó hajnaláből / halkul nfjaink acél-görcse ! kinyilanak ökleink akkor f s a gyermekeket úgy neveljük / hogy mindörökre elfelejtsék / mindazt amire nekünk amíg f létezünk emlékezni kellett.'’ — s bizton hihetjük, hogy ifjú lelkesedéssel harcol ezért az űj világért. Jankovich Ferenc már csak a síron túlról üzenheti, hogy „Nem hirt aratni jöttem, csak erőm f szétosztogatva, járni közietek. I Ragyogni évezre­des deleién, j Figyelni, hogy az élet egyre szebb.” Mint ahogy Illyés Gyula hittel reméli: nem hal meg egészen, „akad majd ifjú kéz, mely f megütögeú, letolván havát, I szavaim mély-álom­ra gyűlt hadát / s füleli felel­nek-e, bár zümmögéssel?" A költészet napját akkor ün­nepeljük igazán bensőségesen, ha ki-ki talál magának a köl­tők között kedveset, szívéhez simuló, leikével egybehang­zót, akinek kötetét — Juhász Gyula hasonlatával élve — egy újabb özönvíz alkalmával is kimentene és magával vin­ne a veszendő kultúra bárká­jába. Csukly László Alagutak Elhatározták, hoev a Hons­hu és Hokkiado szigeteik kö­Ami egy kitüntetés mögött von A lelöknek is mérnöke nem néha még a mosóporok­Boródi Ferenc az ismeret­terjesztéssel egyetemista ko­rában ismerkedett meg. Húsz évvel ezelőtt állít először kö­zönség elé, s ha ma összeszá­molnánk az eddiig megtar­tott előadásait, abból talán egy újabb év kerekedne ki. A kezdet kezdetén, azaz húsz évvel ezelőtt, az elő­adók még a szervezésben is tevékenyen vészit vettek. Ak­koriban nem volit meglepe­tés, ha a közönség látott száj­jal hallgatta az előadót. Üjak voltak a témák, s a falvak­ban a technikai újdonságok nagy meglepetést keltettek. Ma már az emberek követe­lik a size miéltetést: az 6 sze­mükben nem ér semmit azaz előadás, amelyet nem illuszt­rál kép, dia-, vagy mozgó- film. — Nagyot változott a világ húsz év alatt — mondja Bo­rod! Ferenc. — Ma már aa űrhajózás érdekli a falusi embereket, meg a háztartási gépek. Megváltozott a szem­lélet is. Tanulságként álljon »U, m következő kis-történet; — Nemrégiben vidéken tartottjaim előadást. Felállt egy fialusi nénike, s azt kér­dezte: — azt tessék nekem megmondani, hogy a fürdő­szobába gáz-, vagv vi’.lany- boylert tegyek? — Miniden statisztikánál szemléletesebb ez a kérdés, amelyre nagyon is oda leéli figyelni és vá­laszt kell rá adni. Egy évti­zeddel ezelőtt talán irreális lett volna, ma már azonban természetes, eleven téma. Borod# Ferenc évente har­mincnál többször autóba ül és járja a falvakat. Tevé­kenysége az egész megyét be­hálózza. Előadásain nemcsak az űrhajózással és általában a műszaki élettel ’ apcsolalos kérdések n-verülnek fel, ha­lói is kikérik véleményét. — Sokszor beszélünk ar­ról, hogy a tudomány egyre jobban megváltoztatja a min­dennapi életet, tehát terme­lőerővé válik — mondja. — Ae előadó az emberek között járva figyel fel ennek követ­kezményeire. És ebből adódik az is, hogy bekerülve az is­meretterjesztés áramlatába, én nem tudom abbahagyni ezt a tevékenységet. Mert szépsége van ennek is a mindennapi munka mellett. Bőröd! Ferenc. a kohászati üzemiek kutatócsoportjának vezetője. Munkája megköviete- l'i az érdeklődést. Délelőtt a gyárban kutat, délután a szakmai folyóiratokban bőn­Tv-előzetes FoMan Qkeo (tófctö 20.06). UHagyanC beszélő angol fítan- 18654*0 matatták be SenaäSd Thomas rendező és Ttofibot Rothwefl forgajtókönyvírd animjét. Egyébként, hogy máéwt „folytassa” a cím, arra rtalószSktüibag a be vet eine ka­csintó producerek tudmáinafe választ laidmi, mivel az erede­ti folytassa-Mimekíiek olyan átütő sikerük volt, hogy kó- zönségcsélbitási megfontolás­ból okkal, ok nélkül a film­címek elé biggyesztik a foly­tassa szót. A CJeo a GTieopait- ra névből származék, s a tör­ténelmi környezetiben játszó­dó vígjátékban sokat nevet­hetünk a nagy történelmi te- knntélyetoen, JuDit* Caesaron, a bölcs Semepan vagy Mar­cus Anton iuson. Shakespeare. Athéni Ti- mon Okiedd, 20.00). A kétré­szes dráma közvetítése a Nemzeti Színház előadásában, tekvéteirőll. Shakespeare mel­léklésem kezeCt, sóm hibás. Pedagógusok között Fö téma; a fizetésemelés — Reggel busszal jöttem Tarjánba — kezdi Szabó Ist­ván romhányi magyar—törté­nelem szakos szakfelügyelő —, s a megállónál is a fizetés- rendezés volit a téma. És ez természetes is — teszi hozzá. inunkra nagyon fontos a pe­dagógusok munkája, hiszen az ő tevékenységük alapján átokul ki a jövő társadalma. Ha pontosan még nem is tud­juk az elosztás módját, egy­általán az, hogy foglalkoznak velünk, nagyon fontos, és örülünk .ennek. Bizonyítja, hogy érdeklődnek munkánk iránt, s ez a törődés elősegíti' a pedagógusok jobb közérze­tét. Kádár elv társ a X. kong­resszuson tartott záróbeszédé­ben ígéretet tett a fizetésren­dezésre. Hát nem vártak vele sokáig: gyorsan intézkedtek. 4­Sugárék nem voltaik otthon szerdán este, mikor a rádió és a televízió beszámolt a ta­tabányai nagygyűlésről. így csak csütörtökön reggel érte­sült Sugár Pálné konyhai dol­gozó a nagy eseményről. félig megírt művének tekin­tették a Timwit, s még azitis kétségbe vonták, hogy való­ban 6 írta-e? Erre, persze csak a pairadioK-afortzma fc* telhet: Shakespeare műveit nem is Shakespeare írta, ha­nem egy másik ember, akit szintén Shakespeare-nalk hív­tak. .. Az AStihéni Timon pél­dázlak, de az eddi® korok, úgy látszik nem fedezték fel benne a róluk, a hozzájuk szőlőt, vagy amit kiolvastak befőle, nem feleit meg a kor­eszméknek. A remekművek koronként más-más arcúkat mutatják a néBőfclntefc, s úgy létszák a XX. század az, amely* a 'Rmom értékedre pezónál. Az errtbersaeretó, bőkezű at­héni nemes emlblergyűfflölóvé válik, mivel barátai, akik täte, koMusborában megfs- merm stem akarják. S amikor rerrtetekéwt az erdőben, kin­cset italát!, azt már nem a jó­ra, hanem á pusztításra tor- dWjBt műviéi az lemsbtariek go­nosz haszonlesésük folytán egyelhet nem érdemesnek. 30 éve nem játszották nálunk a darabot, laanelyet most Szabó Lőrinc fordításéiban Major Tamás állított színpadra, Ig- lódd Istvánná? a címszerep­ben. Jó éjszakát, felnőttiek (szom­bat, 22.00). A némafilm korá­ból származnak a negyed­órás, húszperces fümösszeál lí­rások, .amelyek főszer end ói a nagy burleszk -sztárok. Az eb Bőnek Mack Swain, Mindern hétien szombaton ke-rül vetí­tésre a 15 darabból álló so­rozat egy-egy része, s mint­hogy a gyerekek számára is élvezetes szórakozást ígér, vasárnaponként megismétlik az előzó este flürnössaeällitast. — Milyen érzést váltott ki önben Fock elvtárs beszéde? — Meleg járta ált az em­bert, mikor a szociális kérdé­sekhez ért. Mert kétségtelen: régóta vajúdó problémáiról esett szó. A falvak közéleté­ben vezető szerepet játszanak a pedagógusok. Jól látta a párt és a kormány, hogy vál­toztatni kell e réteg helyze­tén. Azt tapasztaltam a kol­légák között, hogy nagy lelke­sedést váltott ki a bejelentés. Nekem, mint pedagógusnak, az tetszett legjobban, hogy maga a kormány elnöke kö­zölte a bérrendezés*. Őszintén meglepett a taps, ami a beje­lentést követte. Ez a spontán megnyilvánulás talán 110 ezer ember munkájának értékelé­sét jelenítette. ★ Hertéiemdy Márta óvónőt a salgótarjáni Lovász József úti óvodában az apróságok mellől hívtuk el egy percre. Herte­lenriy Mária arra a kérdésre, hogy mit vár ezután, a kö­vetkezőt mondta.: — Sok pluszt az élet- és munkakörülmények javításá­ban — nemcsak a fizetésiben —, ami remélhetőleg nagyobb erkölcsi megbecsülést is vonz maga után. 4­f\ \ — Annyi biztos, hogy meg­nyugtató volt hallani a hírt. Reggel az volt az első, hogy megvitattuk egymás között. A salgótarjáni 16. sz. óvodában valamennyi dolgozó örült a tíz százaléknak. Márcsak azért is, mert mi is felvetettük ezt a kérdést a szaksziervezeti gyűlésünkön, s úgy érezzük: nem hiába. Kommentárként csak annyit fűzött még hozzá: — Délután, ha hazamegyek, az lesz az élsó, hogy elolva­som az újságban a cikket. 4■' — Ügy érzem, hogy amit » X. kongresszuson ígértek, ha­marabb váltották be, mint azt vártuk. Én, mint iskolavezető, gésiz: lépést tant kora techni­kájával, ,, Kutyany el vekre ’ ’ ír­ja föl az érdekességeket, s beépíts előadásaiba. Azt vall­ja: csak úgy lehet lépés* tar­taná a korszerű ismeretter­jesztés igényei viel, ha az új­donságokról is beszámolunk az embereknek. Lehet-e választ kapni ar­ra. hogy miért csinálja esőt. a munkát Boródi Ferenc? Ne­héz megfogalmazni, hiszen olyan apró tényezők teszik színessé és elismertté tevé­kenységét. min t amiko r egy községbő; bejönnek a köz­pontba és őt kérik fel elő­adás tartására. Egy biztos: nem a tisztel,etdíj követel!fel­készülést, hanem az emberek érdeklődése, tudás utáni vá­gya. Boródi Ferenc egy a sok közül, akik vállalják azt a munkát. S húszéves kiemel­kedő tevékenységéért április 3-án Budapesten Ortutay Gyula Boródi Ferencnek is átadta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. (molnár) — Régóta vajúdó kérdés megoldása — mondta Hódi Mihály, a salgótarjáni Gaga­rin iskola tanára. — Annak idején már Marx György professzor is kifejtette: a szá­esak örülök neki — közölte Babiák Mihály diósjenői igaz­gató — mert igen komoly ne­hézségeink voltak. Különösen a technikai dolgozóknál adód­tak feszültségnek. Elmentek más helyre dolgozni, ahol töb­bet kaptak. A fizetésemelés bejelentése a törzsgárda kiala­kítása szempontjából is lé­nyeges. — Ezenkívül még mit vár az intézkedésektől? — Annak ellenére, hogy még ezzel a rendelkezéssel sem tartozunk a kiemelt fize- tésűek körébe, úgy gondolom, hogy az anyagi ösztönző ha­tására vonzóbb lesz a pálya. A 2—3 év múlva nyugdíjba lépő kollégáknak is több pénzt jelent. S ami egyáltalán nem mellékes: feladataink megol­dásához kaptunk több erőt. Csal; figyelje meg: a tavaszi szünet letelte után nagyon nagy kedvvel tótnak munká­hoz a pedagógusok. (molnár) NOGRAD — 1971, április 10-, szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents