Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-28 / 99. szám
Éjszakai műszakban Éjszaka is dolgoznak a pékek a Nógníd megyei Sütőipari Vállalat pásztói üzemében. Két műszakban mintegy 110 mássá kenyeret sütnek. Képünkön: Juhász István dagasztópék munka közben Juhász Marika, a legszorgalmasabbak közé tartozik az üzemben. Az automata dagasztószalagról lekerülő tésztát rakja a kelőkosarakba Este 11 órakor már a friss, ropogós 3 kilós kenyeret szedi ki a kemencéből Andó Pál vető Putrikról — cigány szemmel Ha kezét nyújtja a szövetséges... Adatok a szécsényi járásban élő cigány lakosságról: Jelenleg 400U cigány él a járásban, a lakosság mintegy 13 százaléka. Barakklakásban mintegy 540 család lakik, barakklakások a szociális követelményektől messze elmaradó lakóházak a járás 13 településében találhatók. Maximálisan 65 ezer — egészen kivételes helyzetben 75 ezer — forint kedvezményes építési kölcsönnel segítik a cigány építkezőket. Egy viszonylag kicsi, szoba-krxnyhás- karntós-mosdófüilké® lakás építéséhez is legalább 30—35 ezer forint előtakarékosság kell, pénzben, vagy anyagban, enélkül az építési kölcsönt nem folyósíthatják. A tervek szerint kedvezményes kölcsönnel a negyedik ötéves terv során 130—140 új lakás megépítésére kapnak lehetőséget a járásban lakó cigányok. A cigány lakosság rendszeres és egyszeri, rendkívüli szociális segélyezésére több százezer forintot fordít évente a tanács. A járás általános iskolás diákjainak 21,5 százaléka cigány. Többségük túlkoros. A beiskolázás százszázalékos, de az első elemista cigány gyerekek többsége nem beszéli a magyar nyelvet... .*] A Szécsényi járási Tanács nagytermében mintegy 80 cigány ül együtt. Szerte a járásból, minden cigánytelepről eljöttek, hogy elmondják: miképp fest cigány szemmel a cigányok élete. B. I. Litke: Olvastam én már több helyen, hogy tisztaságot kell tartani, mert ezzel akár a betegségeket is megelőzheti az ember. De kérdem én: hogyan lehet tisztaságot tartani egy olyan telepen, ahol egymást érik a házak, annyi hely sincs, hogy egy WC-t letegyünk valahová. Nyáron nem lehet az ablakot nyitni, gyakran olyan bűzös a levegő. Cs-né, a szécsényi EDZETT- tői: Először is köszönöm a járási védőnőnek, hogy segített a két gyerekemnek bejutni a napközibe. Olyan, de olyan nehezen ment... Magam meg nem tudom segíteni őket a leckeírásban. A másik az, hogy nagyon gyakran a szemünkre vetik: gyakran változtatunk munkahelyet. E2 igaz, tanú rá a statisztika. De az is igaz, hogy sokszor kap a cigány szúrós megjegyzést a munkahelyén, akkor is, ha semmi okot nem adott rá. Kevés az olyan jó vezetőség, mint nálunk, az ELZETT-ben. Mi drasztikusabban fejezzük ki magunkat, ez hibánk, de megmondja ugyanazt más is, a paraszt is, csak másképp fogalmaz. G. B, Nógrádszakál: Hárman vagyunk hatgyerekesek, akik leköltözünk a faluba a telepről. Ketten már lenn is vagyunk — egymás mellett áll a házunk. Most jönne a harmadik — ő is mellénk. Mi lesz így velünk?! Üjabb Dan- kó-telep alakul ki, csak nem a telepen, hanem a faluban, így aztán egy tapodtat sem jutunk előre. A nógrádmegyeri Vastömegcikk Ktsz KISZ-tilkára: A kiszesek takarítják az udvart, az üzemet, pénzt kapnak érte. A ktsz kiszeseinek modern klubjuk van, magnóval, jó felszereléssel. A falunak egy másik klubja van. Most már azon megy a huzakodás, hogy a falusi klub a falusiaké, a miénk a cigányoké, egyik se menjen a másikéba. Hát hogy van ez a dolog?! Amelyik magnón a falusi játszik, ahhoz nem nyúlhat a cigány, és fordítva?! G.-né, Nógrádmegyeri A falu különböző utcáiban 28 cigánycsalád él elszórtan. Minden férfi dolgozik, egyetlen csalód sem éhezik, az asz- szonyok megtanulták beosztani a keresetet. Egyhelyiségea ház már alig-alig akad, a két- szoba-konyhás lakás az általános. Csinos a berendezés, a szoba egyik dísze a csecsemő- "ketrec lett. A nógrádmegyeri cigánytelepre is akármikor mehet a vendég, nem kell „előkészíteni” a meglátogatot- tat, hogy takarítson, tisztogasson gyorsan. Mindig tisztaság van. G. L,., Litke: Én egy szoba- konyhás lakásban élek 12- ed magammal, egy ágyban 4—5-en alszunk. A barátom tizedmagával lakik kisebb házban. Ha ránk dől a fal, mehetünk az iskolába, vagy a kultúrba lakni, az egész falu szégyenére. Nógrádmegye- ren meg, ahogy hallom, már fürdőszobás házat építenek a cigányok! Hát kétféle a cigány? Van megyeri és van litkei?! B. J., Magyargéc: Az egyik szomszédom azért ütötte meg a saját gyerekét, mert az én kislányommal játszott. A másik falubéli meg az utcán kezdte el rángatni a fiát, mert engem a keresztnevemen szólított. Pedig aZ én házam is van olyan rendes, az én gyerekeim is járnak olyan tisztán, mint az övék! * Súlyos kérdések vetődtek fel Szécsényben. A cigányok maguk ítélkeztek helyzetükről, kértek, javasoltak, elmarasztaltak (egymást, vagy a tanácsot), bíráltak. Több szülő fájdalmasan panaszolta, hogy nem tud segíteni iskolás gyermekének. Maga sem sokat forgatta a tollat, meg hely sincs elég, ahol a gyerek tanulhatna. Ám nem ilyen egyszerű ez. Az egyik szécsényi faluban azt javasolta a Vöröskereszt-titkár a cigánycsaládoknak: — Oldják meg, hogy egyik héten egyiküknél, másikon a másikuk házában tanulnak a gyerekek. Valahol mindegyik héten üressé tesznek egy helyiséget, ahol zavartalanul lehetnek, írhatják a leckét. A jó ötletet azonban nem fogadták meg. — Hogyisne! Nem engedem én be X-ék gyerekét az én lakásomba, mert az a gyerek piszkos. A másik meg vásott! Így aztán a terv füstbe ment. Az Iskolára való előkészítés rendkívüli jelentőséggel bír. Az előkészítésben azonban á szülő is vegyen részt. Azzal például, hogy két nyelvre tanítja gyerekét, cigányra és magyarra. Beszélni is, gondolkozni is megtanítja magyarul. A rend és a tisztaság talán a témák legfontosabbika volt itt, Szécsényben. A cigány- családok nagy részében már kétségkívül él a tisztaság iránti igény. Másutt még csak most ébredezik. Az ipolytamóci Vöröskereszt-titkár felolvasásokat tart a cigányoknak. Minden alkalommal más lakásán jönnek össze. Ahol aznap felolvasás van, ott a nap nagy része takarítással telik el, nehogy a szomszédok megszólják a házat! Másutt a védőnő ravaszko- dik. Reggel beállít a család házába, amikor még minden a feje tetején áll, rendetlenség van, piszok is. — Tudom, tudom — mondja a szégyenkező szabadkozásra. — Éppen most akart takarítani, én jöttem korábban. — S amint kiteszi lábát az ajtón, a háziasszony már kapja is a söprűt, s akkora takarítást rendez, amilyet csak ritkán. De másnap újra takarít, harmadnap is, mert nem akarja, hogy a védőnő még egyszer rendetlenül találja a házát. Zsúfolt cigánytelepen, ott ahol egymásra támaszkodnak az ócska viskók, kétségtelenül nehezebb tisztaságot tartani. Nehezebb, de nem lehetetlen. Van már arra példa, hogy összefogott az egész telep, hogy helyet csináljanak a WC-nek. S ahol egyszer siker koronázta az összefogást, ott nem restek a fáradságra máskor sem. Egyik helyen házat építenek maguknak a cigányok. Két- három szobásat, fürdőszobával, nagy, tágas ablakokat vágnak, hogy sok fény, levegő juthasson a szobába. Másutt putriban laknak, egy ágyban többen szoronganak. S a telepen olyanok a köztisztasági, egészségügyi viszonyok, hogy ablakot sem lehet nyitni. Egyik helyen gyors ütemben felemelkednek a cigányok, máshol még sokszor nyögik az átkozott örökséget. Pedig egy úton járnak. Csali az utitársak, a szövetségesek mások. Nógrádmegyeren szövetséget kötött egymással a falu vezetősége és 'a cigány lakosság. A szövetségben mindkét fél kötelezettségeket vállalt, és állta is a szavát mind- kettő. Ezért élnek a cigányok Nógrádmegyerben úgy, ahogy az országban kevés helyen. Nógrádmegy erben már fogyatkoznak az előítéletek — azokban is, akik fel akarnak emelkedni, és azokban is, akik tudtak igazi szövetségesek lenni. Nógrádmegy er jó példa, de egyelőre csak példa. Az általános helyzet ma még nem ez. Sok még a putri, a szűkös. s ötéit lyuk, ahol valóság - gal nyüzsögnek a gyerekek. Mert a cigány szülők nagyon szeretik a gyerekeket — büszkék is rá —, de nem mindig gondolják jól meg: okosan szeretik-e őket? Felelősséggel, a feltételekét megteremtve készülnek-e a gyermek fogadására? Ezen a megfontoláson múlhat a gyerek iskolázása, tanulása. Művelt, képzett ember is lehet belőle, de lehet iskolázatlan is. A körülményein, nagyrészt szülein múlik. Elgondolkoztató szavak hangzottak el Szécsényben. Megfontolandók a felemelkedni vágyók, és a szövetségesnek vállalkozók számára egyaránt. Szénéi Márta Fiatalok és idősebbek vitája Mi ad rangot a munkásnak 7 (i.) MÁK ODAKINN is jó idő van, de az öblösüveggyár pártihelyiségében, ahol beszél- gietümk, szinte elviselhetetlen a, hőség Mintha még az irodai hőmérséklet is a kemencék körül es az egyes üzemrészekben uralkodó tikkasztó forróeághoz igazodnia. Hogy ne legyen kivétel se fizikai, se műszaki, se hivatali dolgozó. Aztán a vita hevében, még jobban Lkágyülnak az arcok, apró' v erítékosöpipek ülnek ki a homlokokra. A jelenlevők sokszor egymás szavába vágva érveinek. Következzenek a nagy érdeklődést kiváltó kérdések. Mi ad rangot és tekintélyt a munkásnak a gyáriban? Egyforma mércéva! mérjük- e a meglbecsülést és az elismerést fiatalabbnak és idősebbeknek? Érdem-e egymagáiban, hogy ki hány évet töltött el az üzemben? Hogyan í télik meg az idősebbek a fiatalokat és a fiatalok az idősebbeket? ösz- szebékíthetők-e a régebbi dolgozók és a fiatalok között időnként megnyilvánuló ellentétek? Mi váltja ki ezeket az ellentéteket? Bábuiét István harmdnohá- rom éve üveggyár! dolgozó, brigádvpaető a finomcsiszoldá- ban, — Nem értek egyet azzal, hogy az iskolából éppen kikerült fiatal rögtön azzal kezdje, hogy összehasonlítgatja a saját keresetét az idősebbekével — mondja. — Előbb tanuljon meg dolgozni. Bognár István üvegifestő keserűen megjegyzi: — Amit kaptak a társadalomtól, nem mindig adják vissza. Ménesi Józsefné meós a „B” kemencén. Az üzemi pártbizottság tagja, nőfeáelős, s maga is törzsgáncbataig, huszonnyolc éve dolgozik a gyárban.. Közbevág: — Ha így is lenne, mi neveltük ezeket a gyerekeket. Olyanok, amilyenné formáltuk őket. Akadnak közöttük, akiknek munkája és magatartása alátámasztja ezt a véleményt, de a többség nem ilyen. SOPOTNIK Károly firnom- csiiszoló huszonhat éves és KISZ-ti tikár. Szenvedélyesen maigyarázgafcja, hogy a fiatalokat nem a külsőségek alapján kell megítélni. Felteszi azt az elgondolkodtató kérdést: miért „papolnak” ellene az öregeik, amikor sok egyetemista is hosszú hajat és farmert hord? Nekik máért nem szólnak? Csak a munikás- fiatalokmak kötelező a normális öltözködés és a hajviselet? — Az anyagi és erkölcsi megbecsülésnek, a munkahelyi tekintélynek az alapja a munka — fogalmazza meg a megítélés döntő kriitériumát Molnár ' János tmk-bádogos, aki „mellesleg” szakszervezeti műhelytitkán — De nemcsak a munkaidő alatt végzett munka, hanem minden ezen kívül, amit valaki a gyárért tesz. Ez állt a fiatalabbakra és az idősebbekre egyaránt. Mégsem helyes, ha egy fiatal így érvel: ha egyformán tettünk a tányérba, miért kap a tönas- gándatag főbbet? Nem ez a kérdés, hanem az, kap-e amy- nyiit, amennyit megérdemel? Újra Ménesi Jóasefné: — Ahol érdemük szerint megbecsülik az idősebbeket, ott a fiatalok is biztató jövő elé nézhetnek, hogy megtalálják helyüket és számításukat: a gyárban,. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mai keresetek, a mai nyereség eíó- féltetőiéit öt, tíz és húsz évvel ezelőtt az idősebbek kezdtek megteremteni. Szujovszki László vésnök, huszonhárom éves, kerek arcú, zömök férfi, maga is elismeri, hogy valóban mérlegelni kell azt is: ki, mennyi ideje dolgozik a gyárban, de a megbecsüléshez akkor van igazán bárkinek joga, ha azt munká- jávaa is kiérd emelte. Nem azt tartja sérelmesnek, ha egy régi és jó szakmunkás kap valamit, hanem azt, amikor az elismerésit csak a korával, nem a munkája értékével vívta ki. Sopotnik Károly annyira „tűzbe jön.”, hogy már kicsit indulatosan és félreérbhetőeo fogalmaz: — Jobban fceMerae érzékeltetni a különbségeit, ami a jó és a rossz munka között van. Akkor is, ha ezt aiz összehasonlítást fiatalabb és idősebb között kell megtenni. Ami különben járna neki, vegyék el attól s régi dolgozótól, aki nem érdemli meg és adják a jól dolgozó fiatalnak. — NEM AZ A KÉRDÉShonnan vegyék el, hanem az. hogyan lehet igazságosan elosztani a rendelkezésire állió forintokat — helyesbíti nyomban Sopotnik utolsó mondatát Andő Gyula gépműhely! lakatos. — Egy-egy ember megítélésébe olykor hiba csúszhat, de ez nem általánosítható. Inkább az a jellemző, hogy azon vagyunk, se a töczsgkrda- fagofc, se a nők, se a fiatalok ne kerüljenek anyagilag hátrányos helyzetbe. Jó, jó, de miből ? Kiss Sándor (Folyt. köv.) Koppány György felvételes , NÓGRÁD — W74. április 28, szerda 5
