Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
így választottak 1935-ben Olvasva az MSZMP X. Kongresszusának a szocialista demokrácia szélesítésével kapcsolatos programját, és figyelve az ez év tavaszán sorra kerülő országgygűlési és tanácsválasztások sokoldalú politikai előkészítését, kutatásaim során feltárt és a különböző korszakokban lezajlott parlamenti választások ötlenek fel bennem. Nem a múlt sokszor anakronisztikus választási hadjáratainak kuriózumait keresve, adomáit kutatva, hanem sokkal inkább, egy alapjaiban népellenes, ellenforradalmi rendszer bűnös politikájának a választások során még inkább megnyilvánuló politikáját kívánom feleleveníteni néhány sorban. Ez annál inkább szükséges, mert — különösen a legfiatalabb korosztálynál, de még a középkorúak egy részénél sincsenek konkrét tapasztalatok az úgynevezett, „régi szép idők” „szabad választásairól”. A hiteles, tudományos igénnyel feltárt választási hadjáratok történetének sorából itt most az 1935. évi parlamenti választások megyei előkészítéséről, lefolyásáról tennék említést. A gazdasági válságot csak nehezen kiheverő magyar uralkodó osztály — élén a kormánnyal és ezen belül is a totális fasizmus felé törő Gömbös Gyulával —, a parlamenti választásokat is helyzete megszilárdítására próbálta felhasználni. Ennek égjük módja a választójog korlátozása volt. A választói jogosultságot három évi helyben- lakáshoz kötötték, de nem szavazhattak azok sem, akik rendszeres államsegélyben részesültek. Hogy a munkás- osztály legöntudatosabb tagjainak kirekesztése tudatos volt, bizonyítja Eckhardt Tibornak, az „ellenzéki” Kisgazdapárt vezetőjének az a nyilatkozata, hogy „Kimaradtak a csavargók, akik orszá- got-világot járnak, akiknek se házuk, se hazájuk nincsen”. E korlátozó intézkedések is közreműködtek abban, hogy Nógrád és Hont megyében az összlakosságnak 31,5 százaléka volt csupán választó. Még érdekesebb a kép, ha a képviselőjelöltek foglalkozását, hovatartozását vizsgáljuk, hiszen négy éven át a lakosság szószólói, ügyeinek képviselői kellett, hogy legyenek. De vajon képviselhette-e a munkások, parasztok ügyét Veres Zoltán salgótarjáni főszolgabíró, Sztranyavsz- ky Sándor földbirtokos, Tahy László miniszterelnökségi államtitkár, gróf Zichy János földbirtokos, gróf Almássy Imre, a Nemzeti Egységpárt megyei elnöksége, nagybirtokos, Mikolay József nagybérlő és Karafiáth Jenő jobboldali politikus. A választást követő évek tapasztalatai keserű tanulságként szolgáltak arra, hogy a „szabad választás” a lenini tanításokat igazolta, miszerint a tőkés országokban a népmillióknak nincs más joguk, mint „néhány esztendőnként egyszer eldönteni, hogy az urolkodó osztályoknak melyik tagja fogja a parlamentben... elnyomni és eltiporti”, ahol a választási harc „harc a hatalomért, a különböző polgári és kispolgári pártok között, amelyek az állásokat, a »zsákmányt-« egymás között folyton osztogatják és újra elosztják”. A lenini megállapítások még a Horthy-korszakbeli Nógrád—Hont megyére is jellemzőek. A választás előkészítésének leírása s különösen a szociális demagógia széles körű alkalmazásának taglalása külön tanulmányt igényel. Jellemző példának csupán a pásztói járás választási előkészületeiről emlékezünk. Mivel a képviselőjelöltek indításához ajánlások gyűjtésére volt szükség, a közigazgatás helyi vezetői ennek nagyon „kézzel fogható” módját választották. Az iparosokat, kereskedőket, a jegyzők működési engedélyük elvonásával fenyegették meg, ha nem írják alá az ívet. A parasztoknak adóelengedést ígértek fentiek ellenében, ha pedig az aláírást megtagadnák, akkor soron kívüli végrehajtást helyeztek számukra kilátásba. A községi elöljáróságok még a községi alkalmazottakat, többek között a mezőőröket is elbocsátással fenyegették meg, a szülő nőket pedig azzal kényszerítették az aláírásra, hogy a szülési segélyt nem folyósítják. A pásztói iskola igazgatója úgy vett részt a választási küzdelemben, hogy kilátásba helyezte: ha a szülők nem írják alá az ajánlási ívet, gyermekeik előmenetele forog kockán. Ha más mód nem volt az aláírások növelésére, nem riadtak visz- sza attól sem a pásztói járásban, hogy pénzért vásárolják meg az aláírásokat. Általában vagy egy pengő, vagy egy liter bor és 40 fillér volt az aláírás díja. Ha még ez a módszer sem vezetett célhoz, akkor a jegyző hamisította alá a választópolgárok nevét. A választások „tisztaságán” a fegyveres alakulatok őrködtek. A helyszínre vezényelt katonaság, csend őrség vigyázott, nehogy „rendbontás” következzen be. A szociális demagógiától megszédített, az erőszakszervek nyomásától megfélemlített választók az eredetileg tervezett képviselő- jelöltekre szavaztak. Az emberek átérezve a választások igazi értelmét, hamar napirendre tértek a választások felett. A Munka című salgótarjáni hetilap 1935. április 13-i summázása érdekes és elgondolkodtató záróösszegzést tartalmaz: „Nem harsognak már a fül- és dobhártya rengető ígéretek, nem borzolják a kedélyeket naponta kirobbanó izgalmak...” De keserűen jegyzi meg, hogy „a választási harc 5 millió pengőt emésztett fel”. E sorok után joggal vetődik fel a kérdés, az öt milliót nem lett volna-e célszerűbb, a nagyon is jellemző szociális problémák orvoslására fordítani. Dr. Molnár Pál FOTÖZZON A NOGRÁD-nak: Reiter László (Balassagyarmat) Ikrek című fényképére a zsűri 6 pontot adott Vigyázat, csalók! A hiszékenység vámszedői Megyénkben a múlt évben az ismertté vált bűntettek mindössze 1,7 százalékát képezték a csalások. Kis szám ez? Igen. Ennyire megnyugtató lenne a helyzet? A bűnügyek nyomozása során szerzett tapasztalataink nem erre utalnak. A személyek javai ellen elkövetett csalásokkal foglalkozunk. Nem kérik a jogi segítséget Csökkent a csalások száma. Vajon miért? Mert a lakosság kevésbé érzékenyen reagál erre a bűncselekményfajtára, mint más, mondjuk a közrendet, közbiztonságot durván sértő magatartásra. Statisztika bizonyítja, hogy évről évre szaporodik azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben az elkövetés után hónapokkal, vagy évekkel kéGALSAI PONGRÁC: 13. Csipkay a közelben, az Oktogon környékén lakott. „És most — mondta Gizi —, gyere velem! Szakítani szeretnék Jánossal. Te légy a tanú!” Csipkayt azonban nem találták otthon. Ekkor Gizi a perselyt a földre téve, lehúzta csuklójáról az olcsó kis karkötőt, cérnát kötött rá, és az ajtókilincsre akasztotta. Vajda Ödön, aki miatt a szakítás történt, már a híres Zboray-féle ügyvédi irodában bojtárkodott. Zboray Miklós amolyan falstaffi figura volt: nagy Vatermörder- gallérokat viselő, termetes, vérmes férfi. Cégjénél sokan megfordultak, főként a magasabb körökből: az országos vdszhangot verő. zemgzetes sajtóperek hőseitől a félrelépett grófnékig. Az ügyvéd a drámaibb természetű ügyeket intézte: ő hatalmas termetével, szónoki basszusával a látszat-igazságnak is dra- bális méreteket tudott adni. Míg bojtárjának a simább, olajosabb elintézést kívánó akták jutottak. Á szenvedély mellett ő volt a charmeur józanság. Amikor Vajda először lépett a Báthory-kávéházba. már magával hozott egy titkot is. Itt érdekes társadalmi drámára húzhatnánk fel a függönyt. Farkas Teréz, egy kispesti vasmunkát lánya, szép arcocskájával operaénekesnő akar lenni. De nincs pénze a tanuláshoz. Teri az érvényesülés színpadának arra a pontjára lép, ahol a süllyesztő működik. Előbb varrólány lesz. Majd fölfedezése reményében, elszerződik „próbababának” a belvárosba. Amikor találkozik Vajdával — már szakított szüleivel, „önállósította” magát, s kevés az esély, hogy ragaszkodó élettárs váljék belőle. A szegény nyíregyházi díjnok fia pedig még nem végezte el az egyetemet, elemózsiás dobozokból él, és karrierjének sem használna a könnyelműen elkövetett házasság. Teri azonban ragaszkodik a szitás könyökű jogászhoz. S 1910- ben megszületik Vajda Erzsiké. Vajda Ödön, családi nevén: Duci, ilyen „múlt után” csapódott Sztrakoniczkyék baráti köréhez. Az ellentétek vonzzák egymást? Vagy a lelki rokonságok? Ha csak a felszínt nézzük: Vajda Duci vonzóbb, harmonikusabb külsejű fiatalember volt Sztrakoniczky Ká- rolynál, fürgébb észjárású Mikovéinjrt Attilánál és derűsebb kedély Csipkay Jánosnál. Ezenkívül szép jövő várt lenünk. De Gizit bizonyára vonzotta a kezdő ügyvéd nyugalma is: az a bohém-gyanús alkatoknál ritka biztonság, amellyel eredményeit elkönyvelte s kudarcain túljutott. Ilyen higgadtan fogadta a szerelmet is. Míg. Sztrakoniczky lobbanékonyan rajongott a lányért, Csipkay elő- eljegyzéseket kötött, Mikové- njrt oly kedves-esetlenül járt a kedvébe — Vajda kissé távolabbról, mindig lemondásra kész nyugalommal szemlélte. NÓGRÁD — 1971. március 14„ vasárnap ( rá: amíg egymást rágalmazó közéleti férfiak és félrelépő grófnék lesznek, addig a Zboray-céget nem kell fél/WC A társaságban ő volt az egyetlen, akinél csődöt mondtak Gizi játékötletei. sőbb tesznek panaszt a károsultaik. Milyen okok miatt hallgatják el, hogy csalás áldozatai? Miért nem kérnek jogi segítséget? A szégyenérzetet, a kényelmességet, a nemtörődömséget, jóhiszeműséget és a kompromittált helyzetet említhetnénk legfőbb okként. M indián esetre a feljelentés elmulasztása, vagy késedelmes megtétele — a csalásnál is csakúgy mint más bűntettnél — a bűnözést, az elkövetőt segíti. Az újságolvasókhoz, rádióhallgatókhoz vagy a tv-nézőkhöz nem egyszer felhívással fordulnak a bűnüldöző szervek. „Jelentkezzenek a károsultak” —olvashatjuk, hallhatjuk, mert gyakori eset, hogy előbb a csaló kerül rendőrkézre, s csak ezután kerülhet sor a sértettek felkutatására. A csalókat segíti... A teljesség igénye nélkül, inkább a gyakoriságot figye- gyelembe véve nézzük, milyen körülmények segítik a csalókat. Az egyik részről az elmaradottság, tudatlanság és kapzsiság a legfőbb körülmény. Előfordul, hogy óillaim- pólgánaink időnként nehéz helyzetbe kerülnek. Betegség, soron kívül kell egy ügyet elintézni, áru-, vagy lakáshiány. Ezeket aztán a csalók tavaséul kihasználják. Egyes helyeken a közélet tisztasága, az elburjánzott bürokrácia, az áttételes ügyintézés is melegágya a csalásoknak. Példák bizonyítják, hogy a szol- aáltató és kereskedelmi szervek nem tájékoztatják kielégítően a lakosságot s a másik oldalon máris színre lépnek a csalók. A trükkök sxéles skálája A csalók mindig az ado tt helyzethez igazodnak. Valamennyi módszerüket nehéz lenne felsorolni. Trükkjeiknék széles skálája van. Nézzünk néhányait a tavaly megyénkben elkövetett csalások közül. „Csak kölcsönkért” T. Endrévé salgótarjáni lakos, s a pillanatnyi pénzzavarra hivatkozott, hogy befizesse az OTP-lakásra a hiányzó összeget. Pontos dátumokat mondott, hogy majd visszafizeti a száz, vagy ezer forintokat. Nem fizette vissza- D. Béla pásztói lakos azzal csalt ki pénzt főleg gépkocsivezetőktől, hogy anyagbeszerző, s a keresett cikkeket meg tudja venni. Fontos megjegyezni, hogy asm az alapon, hogy az adós az ígért időpontra nem tudja visszafizetni a kölcsönt, büntető eljárás még nem indítható. Aki azonban eladósodott, fizetésképtelen — ezt elhallgatja — s így vesz fel kölcsönöket, amit nyilvánvalóan nem tud visz- szafizetni, s ilyen módon a kölcsönadót megtéveszti, csalást követ el. S. Ferenc zagyvarónái fbg- lalkozásnéüküili Szarvasgedén olyan ürüggyel csalt ki pénzt, hagy sertést vásárolt, de a vételárhoz hiányzik pár száz forint. O. Sándor salgótarjáni lakos — többször volt már büntetve — más lakását adta el, sajátjaként. A lafcás- szélhámosság súlyosságát növeli, hogy a csalók nehéz helyzetben levő lakástnólküli családok összegyűjtött pénzét szerzik meg. Cs. Béla szécsé- myi toglalkozásnélküli „megrendelést” gyűjtött kerítésekre és vaskapuikra. Majd elkészíti — ígérte, holott nemhogy szerszáma és anyaga nem volt, de iparengedéllyel sem rendelkezett A pénzt — mondani sem kiéül — elitta. D. László szdiräkä lakos a börtönből jött és erdésznek adta ki magát Galgagután ás Cser- hátsurányiban. Iiletményfát árusított, s fel is vette az előlegeket. P. József salgótarjáni lakos kedvező beszerzést ígért a gáztűzhellyel nem rendelkezőiknek. V. István olaj- kályhák besizanzésére vett fél pénzt. Folytathatnám?; tovább a sort, de a változatosság bizonyításéira ennyi is elég. Gyors ésxjárás — jó modor A csialók a készpénz meg-' szerzésére törekednek. Egyre inkább rájöttek, hogy asz értékesítés nem üzlet, hamar lebuknak. A csalók tapasztalt, a helyzetet, a körülményeket gyorsan felismerő emberek. Mondhatjuk: gyors az észjárásuk. Vafcmerőek, gátlástalanok, ugyanakkor képmuta- tóafc és magabiztosak. Bíznak rábeszélő képességükben és megnyerő modorukban. A többszörösen büntetett előéletű bűnözők felismerték azt is. hogy a csalások miatt nem mindig tesznek ellenük panaszt. Számítanak arra is, hogy leleplezésük esetén enyhébb büntetést kapnak, mintha tegyük fel loptak volna. Jó részük — éppen büntetett előéletük alapján. — mind jogi, mind kriminalisztikai srzempontbó: képzett. A csalók veszélyessége azért is nagy, mert többségük meglett életkorú, tapasztalt bűnöző. Egyre több közöttük a munkanélküli, ami azért is figyelemre méltó, mert ezek a „hivatásos” bűnözők. Szigetvári János r. őrnagy
