Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

a ciqánqheqye Elhagyva az aszfaltot, sáros a föld. A hegytől lezúduló víz mély nyomot hagyott. A dombra vezető úton téglada­rabok, hamuból formált sze­gélyek jelentik a felfelé vi­vő lépcsőt. A csapásnyi ös­vény mentén házak — így kí­vánja a szóhasználat. Egyi- ken-másikon tévéantenna. Fe­hérek a falak, vakítanak a hi­deg napsütésben. Kíváncsi fe­jek a cseppnyi ablakokban. Cigányhegy — cigánydomb. Kinyitott ajtók: meghajol az ember, ha belép. A falatnyi szobában fes­tékszag. Négyzetméternél na­gyobb a kép a colos deszka­padlón. Magas homlokú. ősz haiú ember kuporodik föléje, kezében ecset. A képen ha­talmas kék esernyő, betakarja ezt az ordító szegénységet, ami körülvesz. Képek minde­nütt, befelé fordítva. Hátukon látszik a tű varrása. Lepe­dőre készültek, széthasított ingre. Akad közöttük vászon is. Ahogy a lehetőség en­gedte. Február 18-án befejezte ön­életrajzát. Készre írt történe­lem. Két év és másfél hó­napos elemivel. — Tehát, gyermek korom­ban: tíz éven már felül,, olyan sajátos szeszélyeim vol­tak, hogy amerre jártam (mindig egyedül), a széjjeldo­bált újságlapokat, széttépett könyveket, füzetek maradvá­nyait: leginkább képeslapo­kat mind összeszedtem és örömmel vittem haza: úgy csi­náltam, hogy észre senki nem vette... Minden nyomtatott írást elolvastam, minden ké­pet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek talál­tam: ösztönömtől hajtva elkezd­tem ceruzával tiszta lapra le­másolni. Ezután én már csak rajzoltam, olvastam. A népfront és a tanácsok kapcsolata A közös munkán alapuló felelősség Beszélgetés Marexinek Istvánnal, a Hasafias Népfront megyei titkárával A sarokból szedi elő képeit Balázs János. Fény szűrődik be az ablakon, s ahogy a székre helyezi alkotásait, egy mitikus világ tükröződik elénk. Hullámzó tengervizek moraját halljuk, amelyekből óriás emberek emelkednek ld, s kezük dörzsölgetésével for­málják a születendő Földet. Nem is biblikus ez a kép, az anyagi valóságot meséli el, úgy, ahogy régi népek mon­dáiban olvashatjuk. Az óri­ások mellett nő ül egy ha­talmas hal pikkelyein: a ter­mékenységet, a teremtést szimbolizálja. Egy ember őszintesége áll össze kerek egységgé ebben a kicsiny szobában, ahol hár­man is nehezen férünk el a képek között. Hozza az alko­tásokat a féskamrából és mintha a tenger ostromló hul­lámai lepnének el bennünket. Daniéról, Tolsztojról, Hugó Victorról, Schillerről beszél nekünk, meg Mikszáthról, Jó­kairól, akiknek vagy kétszáz­kötetes munkásságát majd­nem végig ismeri. Mesél, mi­közben eladott hegedűin, va­lahol hangokat pengetnek, —, megszabadult tőlük, kellett a pénz festékre és vászonra. Pedig anyja kárhoztatta az embernyi rajzokért, s ő dü­hében leszaggatta őket a fal­ról. Vagy ötven évnek kellett eltelnie, hogy fiatalabb ba­rátai tanácsára újbői el­kezdje festői mesterségét. Vi­lágéletében túl érzékeny em­ber volt, sehogyan sem tud­ta elviselni a valahová tarto­zó kötöttséget. Haldára járt, szenet válogatni, gombázott, szedrezett. csipkebogyót gyűj­tött: mindezért mindig akadt egy-két forint. S az erdőjá­rás óráiban fejében forrong­tak a gondolatok: képeinek +ámái. Képeiről nehéz beszélni. Tá­jakról mesélnek, a cigányhegy életéről. Kártyázókat elevení­tenek meg, tojásválogatókat. Képeiről így vall önéletírásá­ban: — Pörgetem tovább ezeket a különös színezetű káoszképződ­ményeket Így zsongnak gon­dolataim, miközben ecsetem­mel, színekben gazdag, életet utánzó ábrázolásokat viszek a vászonra, és életet nyernek a képek. Felfedezni egy embert s azért küzdeni: nem minden­napi bátorság. Mert Balázs Jánost fel kellett fedezni, képeit megmenteni az enyé­szettől, hogy bemutatandó ki­állításán megismerjék élettől és káprázattól villogó mun­káit Kellett hogy Szatmári Béla felfigyeljen rá, kellett, hogy a Magyar Nemzett Galé­ria művészettörténésze, F. Mi­hály Ida leutazzon Salgótar­jánba, s a Pécskő utca 208- ból képeket vigyen Pestre. Felfedezték. Messziről utaznak hozzá, hogy megdöbbenjenek különös képei láttán, ame­lyekben egy tőről különböző formájú, színű és erezetű vi­rágok fakadnak, amelyekből Mikszáth alakjai születnek újjá. Kellett, hogy felfigyelje­nek szegénységére, s hogy a város, ahol él, segélyt adjon neki. akit szomszédok látnak el ebéddel és vacsorával, cse­rében a tetőjavításért. Képei nélkül ma már nem is élne. Mert gazdagságra ő nem törekedett. Maga mond­ta: az a leggazdagabb ember, aki semmit sem kíván. S ezek közé tartozik. Hogy miért fest? Segítsen jámbor mankóul az önélet­rajz, amely tiszta, mint a ta­vaszi forrásvíz: „Szellemi erény, a fizikai egyensúly gátló koloncai már nem jelentenek gátlást: a rég letűnt élmények illúziói lá­tásomban eltünedeznek és én töretlenül dolgozom to­vább. Kérdezem: mi ad ehhez erőt nekem, elnyűtt vénsé- gemben? Mi vezet engem mű­vészkedéseimben, s az életben az érte történő nehéz és még­is dőre küzdelemben? Én erre nem a saját mondásaimmal felelek, idézem Aranyt: yMtre nincs szó, nincsen KCjjZCZ. az vagy nekem óh, Természet!” Képeit látni egyszer me­részség. Másodszorra meg­csillan az öröm, harmadszor­ra áthatol a megértés. Balázs János magában hordozza az alkotás varázsát Képeiben önmagát adja, s környezete világát. Molnár Zsolt laszt óktól kapott bizalom­nak. — A megyei tanács és a népfront között létrejött együttműködési megálla­podás mennyiben segítet­te a feladatok megoldá­sát? — A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága és a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége felismerve a taná­csok és a népfronttá zottsá- gok kapcsolatának társadal­— Hogyan értékeli Mar- nyét, javaslatait a tanács mi fontosságát, már évek­czinek elvtárs, a tanácsok és a végrehajtó bizottság elé kél ezelőtt írásba foglalta és a népfrontbizottságok kerülő napirendek célszerű az együttműködés legfon- cgyüttműködését Nógrád megválasztásában. Vélemé- toeabb területeit. A felméré­megyében? nyem szerint itt nem csu- sek szerint eredményesen — Nagyon fontosnak tar- pán egymás munkájának fejlődött a két szerv együtt- fco*n a tan ácsok és a nép- ^mo'£,a,la'sarol van csak szó, működése, a munkakapcso- fronitbizotteágok egyiittmű- 1:13,110111 3 közös munkán ala- iáitok kiszélesedtek, szoro- ködését a város- közsée- putó felelősségről, melynek sabbá, sokoldalúbbá váltak, politikai munkában. Kézzel egyetlen célja az adott tele- _ Milycn további lehető- foghatóak, értékben és léte- Pül^ ^g^ói élet- és mun­Megyénkben, úgy mint az ország más területén, hosszú múltra és gazdag hagyományokra vezethető visz- sza a tanácsok és a népfrorotbizottságok együttműködé­se. A népíromtmozgalom részese volt a húszéves fenn­állásukat nemrég ünneplő tanácsok megszervezésének. Az első tanácstagok a népfront jelöltjeiként kerülték fontos társadalmi posztjukra. A népfrantbizottságok az­óta is növekvő felelősséggel segítik a tanácstagok mun­káját, közvetítő szerepet látnak el a tanács és a lakosság közötti kapcsolat alakításában. Ezért kerestük fel Mar- czinek István, a Hazafias Népfront megyei titkárát, hogy beszélgetést folytassunk a tanácsok és a népfront együtt­működéséről. sítményekben mérhetők az eredmények. Ennek köszön­hető, hogy a tanácsok és a népfrontbizottságok közös munkájának legáltaláno­sabb — igen sok községben — legeredményesebb voná­sa a város- és községpoűiti- kai munka. Bizonyításul kakörülmónyeinek szebbé, kiegyensúlyozottabbá, ered­ményesebbé válása. ségei vannak a tanácsok és a népfront közös mun­kájának? — A tanácsokról alkotott — A népfront mennyiben úí törvény életbe lépésével támogatta a tanácstagok ifanét aktuálissá válik a ta- munkáját az elmúlt négy riaGSok és a népfrontbizott- évben? ségok munkájának elemzé­se, az élet követelményeihez — A tanácstagok munká- való igazítása. A tanácsok elég annyit megemlíteni, jáit a népfrantbizottságok önkormányzati jellegének hogy az elmúlt négy év alatt minden rendelkezésükre áiT erősítése miatt növekszik a több mint százmillió form- ló eszközzel támogatták. Á város- és községpolitikai tat érő társadalmi munkát népfrontbizottságok is fele- munka jelentősége. A helyi végzett a megye lakossága, lősek a választók előtt a ta- tanácsok elsősorban saját A tanácsok és a népfront- nácstagok munkájáért. Most, anyagi erőforrásaikra lesz- bizotteágak közös munkája- felmérve az elmúlt négy óv nefc utalva a fejlesztések­nek fejlődését mutatja az is, eredményeit, nyugodt szív- ben. Ebből következik, hogy hogy túllépve a hagyatná- vei állhatnak tanácstagjaink nagyobb szerepe lesz az nyes kereteket, ma már a választók elé. Megyénk- együttműködésnek. A nép­mind jobban kiterjed a ta- ben megvalósultak a har- front a jövőben még inkább nácsi munka egész területé- madik ötéves terv céUdtű- a tanács tömegpolitikai bá­ré, a kulturális nevelőmun- zései. Gazdagodtak közsé- zásává válik és betölti azt kára, a népművelési tévé- geink, városaink, a jelölő- a fontos szerepét, hogy köz- kenység különböző ágaza- gyűléseken elhangzott köz- vetítse a lakosság vélemé- taira, a kereskedelmi és ipa- érdekű javaslatok éfetrehí- nyét a tanácsnak és infor- ri szolgáltatások fejlesztésé- vására több mint 500 millió mái ja a lakosságot a tanács ne. A falusi klubok, a he- forintot fordítottak tané- döntéseiről. Teljesen új hely- lyi társadalmi ünnepségeket esaink. Ebben volt fontos aet teremtődött azokban a szmpompásabbá tevő önte- szerepe a mintegy 3000 ta- községekben, ahol megszűn- vékeny művészeti műsorok, nácstagnak, akik nemcsak bek a tanácsok, illetve több a béke- és barátsági rendez- képviselték választóik érdé- községnek van egy közös ta- vények, nemzetiségi napok, keit, hanem segítették, szer- nácsa. A társközségekben filmhetek jól érzékeltetik a vezték is a feladatok megöl- mindenütt önálló népfront­közös feladatokat és a közös dását. Elmondhatom, együt- bizottság működik. eredményeket tes munkánk eredménye, _ Végezetül: a közelgő A z együttműködés új vo. hogy a tanácstagok megje- választások milyen fo­násaként tartjuk számon, lenese és aktivitása a tanács- hogy a tanácsok jobban üléseken jó volt, tanácstag- igénylik a népfront vélemé-jaink jól megfeleltek a vá­A HÉTEN megyénk egyik nagyobb községében jártam, ahol egy kedves, ismerős fia­talasszony félig nevetve, fé­lig bosszankodva elmesélte az egészséges életmódra tett leg­utóbbi kísérletét: — Olvastam több helyen a kocogó mozgalomról. Fuss, az életedért! Fuss, a szívin­farktus elől! Gondoltam, ha ez elől így el lehet futni, hát miért ne kocoghatnék én is?! Megagitáltam aggályos­kodó barátnőmet, másnap melegítőt öltöttünk, és kocog­tunk egy jót. Nagyszerű volt, íelüdített, pihentetett a fu­tás. Csináltuk vagy egy hétig, aztán észrevettem, hogy a környéken lakók olyan fur­csa szemekkel néznek rám és a barátnőmre. Visszahallot­tam néhány megjegyzést is, melyek szerint mi nem va­gyunk egészen normálisak, ha komoly családanya létünkre, esténként lógó melegítőkben rohangálunk az utcán. Meg­elégeltük, hogy állandó be­szédtéma legyünk, abbahagy­tuk az egészet Pedig már belekóstoltunk a mozgás örö­mébe, saját bőrünkön éreztük, hogy a kocogómozgalomnak igenis „igaza” van. A fiatalasszony tehát kí­sérletet tett, hogy az egész A héten tértént A felnőttek sportjáról a tettek. Valami mindig köz­bejön: nincs terem, nincs em­ber, nincsenek szerek, és ki tudja még mi minden hiány­zik. Néhány vállalat már meg­kísérelt változtatni a hely­zeten. Ilyen volt például a Salgótarjáni Kohászati Üze­napi íróasztal mellett ülés egyhangúságát és egészségte­lenségét egy kis friss moz­gással ellensúlyozza. Mások azonban kísérletet sem tesz­nek, mert mire kiérnének a város aszfaltrengetegéből, ad­digra végére is járnának a mozgásra szánható időnek. Marad tehát a mozgás, a sport iránti sóvárgás, mint ahogy a minap is hallottam: — Tudom, érzem, sportol­nom kellene. De hová men­jek? Az egyesületek húsz éven túli jelentkezőt nem látnak szívesen, legfeljebb ak- nak; egy kis mozgás, kor, ha biztosak lehetnek ab- testalkat kialakítása a ban, hogy az illető jó eredmé- tatoknál, üdítő torna az idé­nyeket produkál majd a ver- sebbeknél. Többen jelentkez- senyeken. Nekem, sajnos, sem tek olyanok is, akiknek or­Az első kísérlet kudarcot vallott, s ez azt jelzi, hogy a módszer néminemű módosí­tásra szorul. Semmiképpen sem szabad viszont olyan kö­vetkeztetést levonni belőle, hogy lám-lám, nem kell ez, hiszen nem jöttek el azok, akiknek szervezték. Sőt! Arra van szükség, hogy egyre több vállalat, intézmény törje a fejét azon; mi mó­don tudna felnőtt dolgozóinak testedzési lehetőséget biztosí­tani. S bár a mai lakáshely­zetben kissé irreálisnak tűnik, mekművéid^ köSSntjáSk ÄStESt* ^ nagyvállalatok képviselői, vállalkozása is. Mozgásművé­szeti tanfolyamot Indítottak — háziasszonyok részére. A fennkölt cím ne tévesszen meg senkit, egészségügyi cél­ja lett volna a tanfolyam­szép fia­tehetségem, sem időm ahhoz, hogy versenyszerűen sporto’- jak. Így tehát ki vagyok re- kesztve a sport paradicsomá­ból. Nem túloznak e panaszok. Hogy mennyire nem, azt mos­tanában egyre többen ismer­jük fel. A baj csak az, hogy a vos tanácsolta a mozgást, a testedzést Mindössze néhány foglalko­zást tartottak meg, aztán va­lami oknál fogva lemorzsolód­tak a résztvevők. Az utolsó foglalkozáson már tízen sem voltak. Ilyen kis létszámú tár­saságnak természetesen nem a és fontolják meg esetleg egy tornaterem építésének lehető­ségét. Orvosok a megmondhatói, milyen sok betegség vezethe­tő vissza a rendszeres mozgás hiányára. Ez magában véve is a legsúlyosabb érv az eddig elmondottak mellett. TÖMEGSPORTRÓL eddig is sok szó esett. A szó azonban kevés. Meg kell találni a gazdát, s mielőbb hozzálátni, hogy a tömegsport a tömegek valóban igénybe vehető spor­tolási lehetősége leeven. — szénái —* adatokat jelentenek a népfrontbizottságoknak? — A módosított választó- jogi törvény növeld a nép­front szerepét, felelősségét a választásokban. Népfront- bizottságaink legfontosabb feladata a következő hetek­ben, hogy a párt politikájá­ra támaszkodva — amely együttműködésünknek az alapját jelenti — megfelelő állásfoglalásra és cselekvés­re bírja megyénk minden választópolgárét. Ez az ered­mények elismeréséiben, a következő négy esztendőre kitűzött célok elfogadásá­ban és a megvalósításukért végzett szorgalmas munká­ban jut kifejezésre. A nép­front választási programja a szocializmus teljes felépí­téséért, a boldogabb, szebb életért, a béke biztosításáért való munkálkodás. A jelölőgyűlések megnöve­kedett politikai szerepéből is az következik, hogy a népfrantbizottságok még körültekintőbb mérlegelés­sel tegyék meg ajánlásukat a jelöltekre — mondotta be­fejezésül Marczinek István. Cs. E. felismerést nem követik még lehet tanfolyamot tartani. NÓGRÁD - 1971. március 14„ vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents