Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Előbb bizonyítani kell... Fiatal, de annál dinamiku­sabban fejlődik a FŰTÖBER nagybatonyi üzeme. Nemcsak a termelés fokozatos, gyors fejlődése jellemző itt, hanem a mozgalmi élet, elsősorban a pártszervezet tevékenysége is egyre tartalmasabb, céltudato­sabb lesz. A kezdetben né­hány taggal létrehozott alap­szervezetnek ma már 64 tag­ja van. Ahogy az üzem lét­száma szaporodott, úgy kerül­tek ide párttagok más terület­ről, de helyben is felvettek már 14, arra érdemet szerzett dolgozót. A pártépítésről és az ezzel kapcsolatos elképze­lésekről, tervekről beszélget­tünk Várszegi Sándorral, a fiatal, mindössze 30 éves üze­mi párttitkárral. — Az üzemnek nincs régi múltja. Sok helyről jöttek a dolgozók, akik jóformán itt ismerkedtek meg egymással. Az úgynevezett törzsgárda is csak az idők folyamán ala­kul ki. Aki egy-két éve itt van, az már törzsgárdatag- nak számít. Közülük sokan bizonyítottak már munkájuk­kal. Ezt tartjuk a legfonto­sabb alapnak a tagfelvételnél is — mondja a párttitkár, majd a következőkkel foly­tatja. — Nálunk sok a lelkesítő feladat, úgy érzem jóval több mint egy már nagyobb múlt­tal rendelkező üzemnél. Itt az építés, üzemlétesítés folyama­ta párhuzamosan történik a termelés szakadatlan növeke­désével. Hétről hétre többet várnak tőlünk és ennek az igénynek megfelelni nem is lehetne lelkesedés, az egész kollektíva összefogása nélkül. Gyakran előfordul, hogy egy- egy csoporttól vagy éppen dolgozótól többet vár —, úgy ts mondhatnám, nagyobb ál­dozatot —, az üzemi érdek. Ki, hogy viszonylik ehhez? Véleményem szerint ez is fok­mérő az emberek között. Igaz, panaszra nem lehet ok, mert amit még az üzem vezetősége kért a kollektívától, azt meg is kapta, munkában, helytál­lásban, ha néha még a mű­szakot is meg kellett nyújta­ni. Az is igaz, hogy a mun­kások itt az üzem gondjait jól ismerik, mert az első, hogy tájékoztassák őket, és a meg­oldáshoz javaslataikat kérjék. — Talán mondanom sem kell, hogy a kommunista pél­damutatás érvényesül az üzem egész tevékenységében. A párt tekintélyének, ez az alap ja. A termelés eredményei pe­dig a gondok ellenére is ed­dig még mindig lók voltak. Nincs törés a fejlődésben, és ez is az üzemi légkört erősíti. A különböző tömegszerveze­tekben, KISZ-nél, szakszerve­zetnél is sok kommunista te­vékenykedik és olyan dolgo­zók, akik egy idő után al­kalmassá válnak a párttag­ságra. Most négy tagfelvétel­lel foglalkozunk. Két fiatalt a KISZ is javasolt. Mustó Ist­ván lángvágót, szocialista bri­gádtagot és Várszegi Istvánt, aki ugyancsak szocialista bri­gádban dolgozik, és a KTSZ- vezetőségben tevékenykedik — mondja a titkár. — Milyen módszert kö­vetnek a pártépítésben? — Az alapszervezet vezető­ségének tagjai és az idősebb, tapasztaltabb párttagok közül többen, közöttük Szabó Imre üzemvezető foglalkoznak azé - kai a fiatalokkal, akik mun­kájuknál, magatartásuknál fogva számításba jöhetnek a tagfelvételnél. Nem egyik napról a másikra történik ez. hanem hosszabb időn keresz­tül folyik a nevelömunka. A személyes kapcsolat is sokat jelent, a megismerés is fon­tos. A legtöbb esetben az ajánló a KISZ-, vagy a szak- szervezet. Egyébként a tö­megszervezetek véleményét is minden esetben figyelembe veszi a taggyűlés, amikor a felvételi kérelmekről dönt — mondja Várszegi Sándor. A párttagságig eljutni a bi­zonyítás révén lehet. A párttitkártól hallottak alap­ján alaposan megnézi a tag­ság, hogy kit vesz fel sorai­ba. A bizonyítás persze a felvétel után még fontosabb, és erre is módot adnak a különböző pártmegbízatások­kal. Ennél a fejlődő, és nagy jövő előtt álló üzemnél külö­nösen fontos ez. A jelenlegi feladatok mellett a felkészü­lés időszakát élik és ennek megfelelően igyekeznek terv­szerűen és állandóan napiren­den tartani a pártépítést. En­nek eredménye kézzel fog- hatóan bizonyítható az elmúlt két év tapasztalataival. B. J. Kétmillió belvízlevezetésére Folytatják a versenyt Csökken a szénbányák adóssága A pásztói járásban az idén 2 millió 123 ezer forintot fordítanak a termelőszövet­kezetekben végzendő vízren­dezésre. Megoldódik Ecsegen az évenként visszatérő, és nagy károkat okozó belvíz le­vezetése. Az üzem területén szabályozzák a vízlefolyáso­kat. Az állattenyésztés szem­pontjából nélkülözhetetlen réten, vízlevezetőket ásnak, és ezzel megszüntetik az állat- betegségeket okozó lápokat. Felsőtoldon még 1968-ban megkezdték a Szuha patak szabályozását. Az idén 437 ezer forint költséggel hidat építenek a patak fölé a ter­mőföldekre vezető út össze­kötésére. Pásztón is 400 000 forint értékben folytatják a művelésre alkalmas földek víztelenítését. Az idén a ki­váló minőségű irtványon ké­szítenek vízlevezető csatorná­kat. A nógrádi szénbányáknál január végén 12 200 tonna adóssággal zárták a hónapot. Azóta ez állandóan csökkent. Februárban már nagyrészt pótolták az elmaradást, és kü­lönösen most, március elején, a széncsaták 25 éves évfordu­lója tiszteletére indult ver­senyben élénkült meg a bá­nják termelése. Az év elejé­től eddig már csak 359 va­gon szén hiányzik az esedé­kes tervből. Az aknaüzemek között fo­lyó versenyben Szorospatak és Ménkes kivételével, vala­mennyi aknaüzem túlteljesí­ti tervét. Különösen dicséretes a kányási bányász«* helytál­lása, akik az év elejétől eddig már 3400 tonna szenet termel­tek terven felül. Azért is fon­tos ez, hiszen Kányáson köz­tudottan nyereségesen terme­lik a szenet és így a vállalat árbevétele is kedvezőbben ala­kul, és a költségszint is ja­vul. A legutóbbi műszaki, illetve termelési tanácskozáson el­határozták a kányási bányá­szok, hogy az eredetileg tíz napra tervezett ünnepi ver- senjrt tovább folytatják az el­ső negyedév végéig, s ezzel kívánnak hozzájárulni a vál­lalati adósság pótlásához. Az alsópetényi, volt Prónay-kastély egyik épületében januárban költözött be az Unitas Szövetkezeti Fonalfeldolgozó Egyesülés. Az egyesülés négy megye, Csongrád, Bács, Ko­márom és Szolnok megye szövetkezeti egyesüléséből jött lét re. ötven dolgozót vettek fel, valamennyi nő, és már megkezdte a munkát a nyolc motringoló és egy keresztor- sózó gép. Az egyesülés kizárólag importból származó fonalárut dolgoz fel. Képünkön: a motringoló gépekről szebbnél szebb színes fonalak kerülnék le Az igazgatói beszámoló A VALLALATOK igazgatói ezekben a na­pokban tartják beszámolóikat a kolleíkitóv szerződés előző évi végrehajtásának tapasz­talatairól. Figyelemre érdemes esemény az igazgatói beszámoló, hiszen kötelező jelleggel az idén tartják először. A munkaügyi minisz­ter remdélileezése szerint 1971-től kezdve a vállalatok vezetői részletes jelentést kötele­sek készí'teini a kollektív szerződés végrehaj­tásáról, ezt még az első negyedévben a szák­szervezeti bizottságok elé terjesztik, majd az szib-& véleményével együtt a dolgozók nyil­vánossága elé bocsátják. A rendelkezés azt is előírja, hogy a beszámolókhoz elhangzott munkásjavaslaitokat jegyzőkönyvben kell rög­zíteni és a döntésről, vagy az elbírálásról megfelelő indoklással együtt, tizenöt napom bélül választ kell adni . Hiba lenne, ha ezeket az igazgatói beszá­molóikat úgy tekintenénk, mini bármely más tenmelésá tanácskozást. Az alapja ugyan mindkettőnek azonos: élve a vállalati de­mokratizmussal, tájékoztatást adni a dolgo­zóknak, a tartalom azonban sok vonaitkozás- bam eltér a tenmeliésd tanácskozásoktól. Ezút­tal ugyanis olyan kérdésekről keld számot adni, amelyek közvetlenebbül érintik a dol­gozókat. Hogy csak néhányat említsünk: a beszámolók tartalmazzák, hogy a kollektív szerződés előző évi előírásait miként, hajtot­ták végre, a szabályozások megfeleltek-e a helyi körülményeknek, a vállalati sajátossá­goknak, biztosították-e a dolgozókat megille­tő jógákat, érvényre jutottak-e az előírt anyagi és erkölcsi ösztönzők, betartották-e a bénszánvonal-emélés, a premizálás, a jutalma­zás, a nyereségrészesedés elveit. Miit tettek a vállalati törzsgárda megbecsüléséért ? A kol­lektív szerződés végrehajtása során milyen gondok és nehézségek merültek fel, s mik okozták ezeket? — Minden, a dolgozók szá­mára lényeges kérdésiben olyan tájékoztatást kell adni, ami alaipul szóljgállhat az új kollek­tív szerződés megkötéséhez, a javaslatok, vé­lemények, észrevételek kialakításához. Az igazgatói beszámolóik újszerű formáit jelentik az üzemi demokratizmus bővítésé­nek, és így is kell számolni velük. Ugyanak­kor jelentősen erősítik a kollektív szerződé­sek tekiinitólyét, amelyeket végeredményben a dolgozók nevében és megbízásából kötöt­tek a vádlallatok szakszervezeti vezető testüle­téi. A dolgozói jogkörök érvényesülnek a beszámolóval és a kötelezően előírt válasz­adással. Ügy is lehetne jéHemeznr ezt a vát- laíbaití eseményt: az üzemi demokratizmus magasabb szintű érvényesítése. Szükséges hangsúlyozni mindezt, mert né­hány tapasztalat arra utal, mintha helyen­ként vonakodtak volna a beszámolótól. Le­hetett hallani olyan véleményt, hogy a köte­lező előírás megsértése az igazgatói önálló­ságnak. Akadit, aki úgy vélekedett, hogy a beszámolás nem jelenít mást, mint újabb terhet a vállalatók vezetőire. Volt, aki a kötelező jelleg miatt a demokratizmus bü- rokiratizálódiását említette. Ügy hiszem, nem érdemes vitázni ezekké! a véleményekkel, hiszen njdlvánivaló, hogy nem a vezetői önállóság, vagy a valóságos demokratizmus féltése van mögöttük első­sorban, hanem a kényelmesség, vagy a dol­gozók véleményének, bírálatának lebecsülése. Szerencséire eléggé ritkák az ellenvetések és legtöbb vállalati igazgató valóiban a beszámo­lók jelentőségéhez méltóan törődik annak ei- készíitésévél. ( MOSTANÁBAN gyakran hangzik el véle­mény arról, hogy a vállalatoknál olyan mun­kahelyi légkört kél teramiterniv amelyben jól érzik magukat a dolgozók, s amely alkalmas arra, hogy kifejlődjön, a tulajdonosi érzés, és ennek megfelelően felelősségteljesen és fe­gyelmezetten végezzék a termelő munkáit. Már eddig is több tapasztalait bizonyította, hogy az igazgatói beszámolók segítik az ilyen munkahelyi légkör kialakítását. Kovács András Rendesni a sorokat I gaza van Barta Lajos­nak, a karancssági pártalapszervezet tag­jának. A napokban, egy be­szélgetés alkalmával azt mondta: az elmúlt esztendei sikertelenséggel csak annyi­ban érdemes foglalkozni, hogy ebben az esztendőben ne is­métlődjék meg. Az emberek figyelmét a munkára kell fordítani, mert a múlt évi veszteséget csak úgy lehet pó­tolni. A tapasztalt kommunista szavait megszívlelhetnék a termelőszövetkezet vezetői, a tagok, de a párttagoknak egy jelentős része is. A vezetők azonban viszálykodnak egy­mással. Az elmúlt évi kudarc miatt egymásban keresik a hibát Az üzemegység vezető­je elégedetlenkedik a fizetése miatt A tsz-tagok, mintha Idegenek lennének az üzem­ben, nem akarják megérteni, hogy a veszteséges tsz-ben az évi bérnek csak a 80 szá­zalékát lehet kifizetni. Közü­lük többen azzal vádaskodnak, hogy a vezetők száz százalékos bért kaptak. Ez nem igaz. A párttagoknak egy része, ahe­lyett hogy a helytelen néze­teket terjesztő embereket fel­világosítaná, ha kell rendre utasítaná, velük egy követ (Üj, sőt a párt rendezvényei­ről elmarad. Mindezek előidézője, hogy a karancssági tsz vesztesége­sen zárta a gazdasági évet. A becsületest, a közöst ma­gukénak érző tagok jogosan elvárják, hogy a házuk tá­ján mielőbb rend legyen. Tel­jes erővel kezdődjön el a munka, teremtődjék meg a tisztességes megélhetés lehe­tősége. A gazdasági vezetők, a pártalapszervezet támogatá­sával álljanak az élre és a termelőszövetkezetet vezessék ki a bajból. A tsz-vezetők nem maradnak egyedül. Az érdemes tsz- és párttagok mögéjük sorakoznak. Az ál­lam is megadja részükre a szükséges anyagi támogatást. A gazdaság vezetőinek nincs mitől tartaniok, bátran kez­deményezhetnek. Olyan vád, hogy elherdálták a közös va­gyont, nem érheti őket. Ezt Karancsságon senki sem ál­lítja. Tudjuk, hogy a közös­ség érdekében milliókat fek­tettek be az új major felé­pítésébe. Ha a kedvezőtlen időjárás nem sújtja őket, ak­kor az építkezésre fordított pénzösszeg sem hiányozna annyira, mint így. A tagok a vezetők határozott kiállását hiányolják. Barta Lajos mond­ta: a tagság és a vezetők el­távolodtak egymástól. A párt- alapszervezetre hárul az a feladat, hogy az áldatlan ál­lapotot körültekintő politi­kai munkával megszüntesse. A pártalapszervezet nagy erőfeszítéseket tesz ennek ér­dekében. De a körülmények gátolják, hosr munkáját tel­jes siker koronázza. Báli János, a pártalapszervezet tit­kára úgy fogalmazta ezt meg, hogy a tsz vezetőségén belül levő ellentétek nemcsak a gazdasági, hanem a politikai munka kibontakozását is gá­tolják. A fölösleges vita le­köti a tsz-vezetők erejét. Sok az igazság ebben, mert a párttagok körében is ismert, amit a főagronómus csak megerősít, hogy még nem tudják, mikor tartják meg a tervtárgyaló közgyűlésüket. A gazdasági vezetők gondjaikat tudatosan vagy tudatlanul, elhallgatják a pártalapszerve­zet előtt. A kibontakozást szolgáló megbeszéléseikre nem hívják meg az alaoszervezet képviselőit. Nélkülük intéz­kednek, de kevés sikerrel, mert elképzeléseik politikailag nincsenek előkészítve, a köz­ségben nem találnak megér­tésre. A gazdaságvezetők munka- módszerében Karancsságon ez nem új jelenség. Varga La­jos, a tsz-pártalapszervezet előző titkára, többek között azért nem vállalta a párttit­kári megbízatást, mert bele­fáradt abba, hogy állandóan hadakoznia kellett: ne in­tézzék a pártalapszervezet hatáskörébe tartozó ügyeket nélkülük. Többek között emberekről véleményt adtak, az alapszervezetek vezetősé­gének mgkérdezése nélkül. Ez nemcsak annak veszélyét rej­tette magában, hogy hibás véleményalkotás kerekedhetett belőle, hanem azt is, hogy csorbította az alapszervezet tekintélyét. A párttagok az elmúlt esz­tendőben munkájukkal bebi­zonyították, hogy a gazdaság­vezetőknek képesek segítséget nyújtani. Mozgósították a tagságot a nyári betakarítási munkára és maguk is kivet­ték a részüket belőle. Nem egy párttag van a községben, akinek a veszteségek miatt nem fizették ki munkadiját. Most, amikor a tsz-tagoknak egy része követeli a száz szá­zalékos munkabért, a pártta­gok kijelenthetik,; ha ők le tudnak mondani a közös gaz­daság érdekében, akkor ezek a követelődzők is legyenek nagyobb megértéssel. Ez jó erkölcsi hatással van a falu népére. Azt sem felejtik el, hogy nyáron, amikor már nyil­vánvalóvá lett a veszteség,, sokan más tsz-be mentek munkát vállalni, a párttagok hívták vissza őket. Egy olyan pártalapszerveze- tet, mint a karancssági, ki- hagyni a munkából, mellőzni, bizony szűklátőkörűség is. A párttagok többsége munká­ra kész. Áldozatot tud vál­lalni ellenszolgáltatás nélkül, a párttagokra háruló ön­ként vállalt felelősségből. Ez a tsz-nek rendkívül nagy erőt jelent, ha élni tudnak vele. A mozgalmi munka szem­pontjából a tsz-nek sajátos a helyzete. A tsz-nek három üzemegysége van. Ugyanennyi pártalapszervezete. Karancs­ságon székel a tsz vezetősége és a pártalapszervezetek csűcsvezetősége is. Sem az üzemegység vezetőségének, sem a tsz pártalaoszervezeté- nek a csúcsvezetőség nem biztosít teljes önállóságot. Te­tőzi a hibát, hogy a párt csúcsvezetősége — mivel megfelelő létszámmal nem rendelkezik — elgondolását, határozatait nem tudja el­juttatni a párttagokig, így a dolgozók széles rétegeihez sem. Ezen nem segít, hogy időközönként összevont vezető­ségi és taggyűléseket tarta­nak, mert a gondok részle­tes megvitatására itt nem kerül sor. A helybeli tsz- alapszervezetnek apró rész­letességgel ismerni kell min­dent. Az alapszervezet tagjai egyöntetűen vallják, amíg ez nem lesz, addig nem tudnak feladatkörüknek megfelelően dolgozni. Legokosabb tehát, ha a csűcsvezetőség az alap­szervezetnék teljes önállósá­got biztosít, a termelőszövet­kezet vezetősége pedig bevon­ja őket a munkába. A karancssági üzemegy­ség — mint ahogy a tsz többi üzemegységei is —, nagy feladat előtt álL Meg kell kezdeni a munkát. Ebben a párttagokra nagy felelősség hárul. Rendezni kell a sorokat, hogy ki-ki a ma­ga munkaterületén a legered-' ményesebben tevékenykedhes­sen. Bobál Gyula NÖGRÁD - 1971. március 14., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents