Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-11 / 59. szám
A p*‘»|»a$ran<Jísta sze«n£veV: Együtt élni a% eseményekkel! Terveznek a tanácsok EGY TERÜLET tettes jogö és ftdeíősségű irányítója csak akkor lehet valamilyen testület, ha a tervezés, a végrehajtás megszervezése és a magvalósítás éppúgy hatáskörébe tartozik, mint az ezekhez szükséges anyagiak feletti döntés — mondja a tanácselnök, irakit- eigy elvi bevezetőként, majd előterjeszti a város középtávú, azaz ötéves tervét. A vita nehezen kezdődik. Üj, szokatlan teendő ez, hiszen eddig sokféle utasítás, rendelet, költségkénét majd mámdan. forint helyét megszabta. Most meg maguknak kell határozniuk nemcsak arról, hogy — mint korábban — bővítsék-e egy szárnyépülettel az alsóvárost óvodáit, hanem arról is, hogy a város egészének képe hogyan korszerűsödjék, mi milyen sorrendiben kerüljön végrehajtásira, miként működjenek együtt ezekben a kérdésekben a városiban levő üzemekkel, s így tovább. A múlt év decemberében született meg az a kormányhatározat — az 1049/1970. számot viseli —, amely az új követelményeknek megfelelőéin alapvetően megváltoztatja a tanácsok tervezési, területfejlesztési rendijét, a beruházási, valiamint a gazdasági jellegű koordinációs tevékenységet. A közelmúltban pedig — február 10-én — az országgyűlés elfogadta a tanácsokról szóló törvényt, amely sokfele korszerűsítést tartalmaz, a többi között a tervezési, s területfejlesztési munkában is. Mi volt a gyakorlat hosszú éveken át? A megyei tanácsok részletekbe menő tervet készítettek, ezek elkerültek a járáshoz, ahol további részleteket Iktattak be, s így jutottak végül a községekbe. Évről évre ez ismétlődött, s mit tehetett a tanács, tudomásul vette. A község, a város, a járás úgy érezte, hogy kötve a keze, ám a megye sem másként, mert ott meg az országos hatóságok diktálták, mire adjanak, mire nem, mi szerepeljen á tervben,, mit hagyjanak ki belőle. A kormányhatározat, valamint a tanácstörvény — némi .leegyszerűsítéssel szólva — érvényt szerez annak az elvnek, hogy a döntéseket ott hozzák meg, ahol a döntéshez szükséges helyismeretek, információk a legbőségesebben állnak rendelkezésre. A tanácsokról szóló törvény kimondja a tanácsok jogaként és felelősségeiként, hogy „felmérd és tervezi területe szükségleteit... meghatározza területe fejlesztésének céiijaif és mértékét... anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodik.” Melyek az új körülmények ? Csupán tőmondatokra szorítkozva: az eddigi gyakorlattal Sizemben. a tanácsi gazdálkodás alapját nem az éves, hanem a középtávú, az ötéves tervek képezik. Ez módot ad arra, hogy a testületeknek a folyamatok, s ne csupán azok eigy része fölött legyen áttekintése. A rendelkezésre álló anyagiak fölhasználása komcent- ráltaíbb legyein — pénzmaradványaik egyik évről a másikra átvihetők, nem úgy mint korábban —, s a területfejlesztésben egységes irányítás valósuljon meg. A tanácsok öt esztendőre előre ismerik — szemben a korábbi egy évvel — a saját és az állam által átengedett forrásokból származó bevételt, a kiegészítő állami támogatást, erre támaszkodva készíthetik el tehát beruházási, pénzügyi tervüket. Némi, kezdeti tapasztalatot a gazdasági reform bevezetése óta elitéit három esztendő mór nyújtott. A reform hatásaként ugyanis — öntevékenyen, egységes gyakorlat nélkül — a tanácsok egy része már keresni kezdte a területén levő, nem tanácsi irányítású szervezetekkel való együttműködés lehetőségeit. Ugyancsak akad tak tapasztalatok a terület - fejlesztésben a tanácsi koordinációra is, s bár elszórt esetekről volt szó, az eredmények biztatóak. A kormányhaitározat, valamint a tanácsokról szóló törvény egységes keretekeit; ad az öntevékenyen kezdett, s most mór kötelezően előírt munkához, ugyanakkor megnyitja e munka hatékonyabbá tételének anyagi forrásait is, például azzal, hogy a tanácsok bevételeit összefüggésbe hozza a területük egészén végbemenő gazdasági fejlődéssel. A JÖ FELKÉSZÜLÉS, az alapos tervezés fél siker. Azoknak van tehát igazuk, akik azt vallják: inkább éles vita a tervezéskor, mint kapkodás, fennakadás a végrehajtáskor. A most zajló tanácsülések, amelyeken a következő évek teendőit határozzák meg, nem szűkölködnek vitákban, ellentétes véleményekben. Azzal biztat ez, hogy tervező tanácsaink amilyen gyorsain beletaláltak új szerepükbe, oly eredményesen, töltik majd be új szerepüket a terveik végrehajtásakor is. Ügy, ahogy az egy terület teljes jogú ás felelősségű irányítótestületétől elvárható és — meg- ltóvetélhető ö a betegei lenőrzési Tizenöt éves korában, Salgótarjánban kapcsolódott bele a mozgalmi munkába, melyet Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen hallgatóként, majd később Balassagyarmaton nevelőként sem hagyott abba. Huszonnégy éves korában lett kollégiumi igazgató; tíz évvel ezelőtt Fótra, majd a közelmúltban ismét Balassagyarmatra került — ma a Szántó Kovács János Gimnázium igazgatója. Ez a kettősség — a szakmai és a mozgalmi munka összhangja — ma is éppúgy jelen van Gulya Pál életében, mint a felszabadulást közvetlen követő években. Társadalmi munkában egy politikai oktatásforma, a világgazdasági kérdések tanfolyamának vezető propagandistája. Balassagyarmaton jelenleg nyolc üzemben, illetve vállalatnál folynak a világgazdasági kérdésekről előadások — Gulya Pál feladata ezek előkészítése koordinálása. — Nem elég csak azt továbbadni Arcok o szövetkezetekből A dinnyés Február közepén ULvasztas- m fordult az idő. A napsütés kicsálogatta a kertészetbe Kovács Lászlót, a dinnyést is. Összepakolta kevés halmiját és a Hor- ton benő háromszobas táskását felcserélte a drnnyés- kustyhoval. Több esztendeje mér orrnak, hogy Csecsem, dérattfét termeszt cső- latijával, a termeloszövek- Icezetmek, A napakbarn sűrű hő esett, fehérbe öltöztette újra a határt. Vadul sünit a szél, htt-ott még havat is kavar. Benn a dirmyés- kwmjhoban azonban derűs ■meleget áraszt a kályha. Körülötte ül az egész család. Elfáradtak a napi munkában, jólesik a meleg. Az idei terveikről Kovács László, a gazda beszél. — Most is 15 holdon kertészkedünk. Nagyobb részt dinnyével foglalkozunk, ezt szoktuk meg — magyarázza. — De 5 holdon paprikát, 3 holdon káposztát, 2 holdon pedig paradicsomot éis uborkát is termelünk. Február közepén költöztek a kunyhóba és azóta ott varrnak, dolgoznak. Készítik a melegágyakat. Némelyikben már káposzta-, paradicsom- és paprikamag csírázik. — Bizonyára megbánta már. hogy ilyen korán kijött a dinnyeföldre? Nem válaszol mindjárt, talán azon gondolkodik, mit is mondjon a kérdésre. — Hát, meg nem bántam, mert végig dolgoztunk. Azért más esztendőkben, amikor ilyen hideg volt az Idő és havazott, bizony nemigen gondoltunk a munkára — mondja. — No, de majd csak kibírjuk valahogy, ilyen a dinnyés sorsa,.. Sokat dolgoztak tavaly is, de megérte a fáradozás. Úgy számolja, 75—80 ezer forintot kerestek, de ha az idő kedvezőbb, a dinnye jobban sikerül, több lett volna a pénz is. Azt reméli, az iáén jobban sikerül minden. j Búcsúzóul még megmutatja a melegágyakat. Az üveglapok alatt már szépen fejlődnek a paradicsom-, paprika-, meg a káposztamagok. Talán hamarosan elérkezik a dinnye- kertészek igazi ideje is. Human Imre ami a tankönyvekből amúgy is kiolvasható — mondja — állandóan felmerülnek aktuális kérdések is;-a hallgatók ezekre is választ várnak. A nyolc, párhuzamosan folyó tanfolyam közül — a vezető propagandista véleménye szerint — az erdőgazdaságé a legérdekesebb — Az előadásokat s a vitákat hallatlanul izgalmassá teszi, hogy közgazdaságilag és politikailag egyaránt jól képzett szakemberek vesznek részt rajtuk. Sokat számít a rátermett előadó: Fodor Imre személye is. S ahol nem ilyen élénk a vitaszellem, ahol a hallgatóknak elsősorban tárgyi tudását kell bővíteni? — A tananyagot itt sem lehet csak úgy ,.kipipálni” — mondja Gulya Pál — az előadásokat ezeken a helyeken különösen érdekessé kell tenni. A résztvevők sokkal könnyebben befogadják a hallottakat, ha azokat térképek, statisztikák aktív felhasználásával szemléltetik is. Ezen a területen szinte Megjeleni, a könyvesboltokban Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes: ,,Az élelmiszer-gazdaság közgazdasági szabályozórendszerének továbbfejlesztése” című könyve. A szerző nem csupán a szabályozórendszer változásairól nyújt átfogó tájékoztatást, hanem feltárja a továbbfejlesztés célját. A szabályozórendszer eddigi tapasztalatait értékelve Kazareczki Kálmán szerint a legfontosabb eredmény, hogy az elősegítette, a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének teljesítését, biztosította a lakosság javuló ellátását, egyben az export fokozását A szocialista mező- gazdasági nagyüzemek megszilárdultak. Kialakultak az önálló, vállalatszerű gazdálkodás pénzügyi feltételei. A parasztság személyes jövedelme az MSZMP IX. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően megközelítette, illetve elérte a munkások jövedelmét. Az élelmiszer-gazdaság átlagosan gyors és kielégítő mértékű fejlődésén belül kialakult azonban egy belső aránytalanság. A növénytermesztés és az ezzel kapcsolatos feldolgozó iparágak gyors fejlődésével nem tartott lépést az állattenyésztés, illetve a hústermelés. Ezért már 1970-ben életbe lépett több intézkedés, ami e belső feszültség feloldására hivatott. A továbbfejlesztett szabályozórendszer — többek között — elősegíti a mindegyik csoportnál van még tennivaló. De, ha egyelőre még nem áll rendelkezésre megfelelő szemléltető anyag — bár az utóbi időben javult az ellátottság — a rádió, és különösen a tévé világgazdasággal foglalkozó adásai sokat segíthetnek — annak, aki huzamosabb ideig együtt él a világgazdaság eseményeivel, szinte nincs is már szüksége a tananyag külön elsajátítására. A vezető propagandista nem tart előadásokat, csak mint megfigyelő vesz részt azokon. A kapcsolatnak ezt a formáját a maga számára megfelelőnek tartja, nem kívánja szorosabbra fűzni: — Mint tanár és igazgató több száz érdeklődő gyereknek vagyok a nevelője, „propagandistája”; ennél közvetlenebb. élőbb, előadó-hallgató viszonyt azt hiszem, egyetlen pártpropagandista sem kívánhat magának. B K belföldi és exportigényekhez igazodó termelési struktúra kialakulását, a termelés hatékonyságának javulásai, a termelékenység növelését, ösztönzi a háztáji gazdaságok fejlődését, főként az állattenyésztés egyes területein, mérsékli a szövetkezetek közötti differenciáltságot. A könyv részletesen tárgyalja az élelmiszer-gazda sag és a fagazdaság ár- és jövedelemszabályozását, a termék- forgalmazást. Külön érdekessége, hogy ismerteti az állami támogatások elvi és gyakorlati problémáit és ezekkel kapcsolatban a szerzőnek az ipari-mezőgazdasági árak díszparitásának megítélésével kapcsolatos álláspontját. A szabályozórendszer jellegét tekintve a szerző hangsúlyozza, hogy megkezdődött az egységes élelmikzer-igaactaság kifejlődésének folyamata. Az elmúlt években bekövetkezett fejlődés napirendre tűzte az olyan szemléletszabályozórendszer kialakításának szükségességét, mely az általános érvényű követelmények mellett az élelmiszer-termelés egész folyamatát összefüggésében vizsgálja a nyersanyag- termeléstől a késztermék előállításáig, sőt esetenként a fogyasztóig. Az elméleti és gyakorlati közgazdászok, termelőszövetkezeti és vállalati vezetők számára egyaránt hasznos mű a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelent meg. Fokozni Regi keletű probléma, megoldására különböző határozatok születtek, ennek ellenére sem tudtunk előbbre lépni, sőt az elmúlt esztendőben tovább rosszabbodott a helyzet. A táppénzes állomány alakulásáról van szó. Ez is szóba került az SZMT megyei küldöttválasztó gyűlésén. Hogyan értékelik a jelenlegi helyzetet, miként látják a kivezető utat. Megyénk az országos átlag — 5,4 százalék felett van, mivel a táppénzes állomány az elmúlt évben elérte a 7,5 százalékot. Milyen összetevői vannak ennek? Megyénknek sajátosak a gazdasági körülményei: üzemeink többsége elavult, az átlagnál több az egészségre ártalmas munkahely, rossz geológiai viszonyok között folyik a banyaszkodas, kedvezőtlen domborzatú a mező- gazdaság stb. Mindezek bizonyos mértékben közrejátszanak a táppénz növekedésében. Viszont az is igaz, hogy ma előnyös egyes időszakokban bizonyos ideig táppenzáílo- mányban lenni. A sok túlóra, a szabad szombatokon és a vasárnapi pihenőnapokon való foglalkoztatás megemeli a táppénz alapjául szolgáló keresetet. Ilyenkor a betegség idejére kapott táppénz összege azonos, vagy magasabb, mint az azt követő hónapokban elérhető bér. Máskor meg a rokkantsági nyugdíj megszerzéséhez teremt előnyös helyzetet. Ugyanakkor a táppénzzel való manipulációnak, az ilyen jellegű pénzhaj hászásnak nincs megfelelő társadalmi elítélése még a szocialista brigádok körében sem. Gyakran előfordul, hogy a szabadság megtagadása vagy fegyelmi felelősségre vonáskor egyes dolgozók 4—5 napig tortó táppénzes áiUomárnyba vétetik magukat. Ez a körülmény arra utal, hogy egyikmásik orvos túl engedékeny. De szerepe van az általános társadalmi haladásnak is. Amíg korábban a dolgozók kisebb megfázásokkal és egyéb, nem jelentős betegséggel dolgoztak, ma megengedhetik maguknak, hogy 3— 4 napig táppénzes állományban pihenjenek. A meglevő helyzeten lehet, és kell is változtatni, illetve a táppénzes állományt csökkenteni. Előfeltételét az állami, a gazdasági, az egészségügyi és a szakszervezeti szervek összehangolt munkája teremti csak meg. Alapvető követelmény, hogy minden tekintetben fokozzuk a megelőző munkát, biztosítsuk, hogy állítólagos betegséggel ne lehessen táppénzes állományba kerülni. Ha pedig a dolgozó valóban beteg, akkor a gyógyítási időt célszerű lerövidíteni, hogy minél előbb nyerje vissza egészségét, munkaképességét. Szükség van továbbá a betegellenőrzés megszigorítására. E tekintetben a jelenleginél többet kell tenni az üzemek és gazdálkodó egységek vezetőinek is, hogy az orvosoknak módjuk legyen mielőbb kiválasztani az álbetegeket. A probléma megoldása azonban nem nélkülözheti a szocialista brigádok politikai, társadalmi segítését. Ezért egyrészt saját brigádjukban kell ezt a kérdést a helyére rakni, másrészt helyes, ha közreműködnek annak az egészséges közhangulatnak a kialakításában, melynek somám valóban csak az élvezi a betegállomány adta szolgáltatásokat, akinek szüksége van a gyógyításra. Mivel az agitáció, a jóra való ösztökélés, a baráti szó sokszor annyi, mint a falra hányt borsó, célszerű olyan helyzetet teremteni, hogy ne jelentsen senki számára anyagi előnyt a táppénzes állományban tartás. Ehhez persze az is szükséges, hogy az orvosok ne riadjanak meg a hangoskodóktól, akik sokszor nem tudják fékezni erőszakosságukat, modorta- lanságukat, s akik esetenként durva szóval illetik a hivatásukat lelkiismeretesen ellátó orvost és segítőjét. Ha ilyesmi előfordul, jelezzék az illető üzem szakszervezeti bizottságának, ott pedig nevelési célzattal a magáról megfeledkezett ügyével foglalkozzanak a társadalmi bíróságok. A meggyőzés és a jó szó mellett élsős'oirlban intézkedések sokaságára van szükség. Ennek során még az sem fordulhat elő, hogy becsületes emberek kerülnek hátrányba, mert köztudott, hogy az orvosok, a betegek közvetlen munkatársai. az üzem- vagy művezetőik tudják ki, mikor megy betegállományba, milyen betegséggel, ki az, aki valójában beteg. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kinézd Géza (Salgótarján): Eljárt az idő című fényképére a zsűri 7 pontot adott V. K NÓGRÁD - 1971. március 11., csütörtök 3 Új könyv 4 közgazdasági szabfiIy ozoitndszer továbbfejlesztéséről
