Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
Szabad idő FALUN TERA 24 ESZTENDŐS. Szüléd parasztemberek, ő maga érettségizett gépkönyvéit). Városba ment dolgozni, de keveset keresett. Hazaihívták a tsz-be haivi háromezerért. Ment is boldogan, dolgozott látástól vakulásig éveken át, üérjével házat építettek, berendezték. Tera most ismét városi munkahelyet keres. Miiért? Pontosan nem tudja megmagyarázni, csak hajtogatja, hogy nem lehet őrükké dolgozni, miás igénye is volna az embernek... Percig nem állítom, hogy ma ez a termelőszövetkezeti mozgalom legfontosabb problémája. De itt dörömböl már az ajtónkon ez is, A végtelen- ságiig nem megy, hogy a falusi embereik temérdek munkával tisztességes keresethez jutnak ugyan, a termelésben egyre inkább segíti őket a huszadik század kultúrája, technikája, szabad idejükben azonban gyakran még nélkülözik ezt a segítséget. Előfordulhat, hogy ebben az új helyzetben már nem azért vágyódnak városiba, mert ott többet lehet keresni, hanem mert ott kényelmesebben, kulturáltabban lehet élni. Ezt felismerve rendezett a Hazafias Népfront országos tanácskozást a mezőgazdasági dolgozók szabad idejének gyümölcsöző és kulturált felhasználásáról. Voltaképpen, faluról beszélünk, de előbb meg kell határoznunk, mi az a falu. Nem egyszerűen mezőgazdaság, és nem egyszerűen tsz. Nagy szóródásokkal, de országos átlagban a falusi keresők fele ma mér nem a földből él. & akdlc abból, azoknak is csak háromnegyede tsz-tag. A szaTovábbtanuló A balassagyarmati Fémipari Vállalatnál 668 ember dolgozik; pontosan fele részük szakmunkás. A betanított munkások százalékaránya 30, a segédmunkásoké pedig 20. Bár a vállalat jól áll szakemberek dolgában — kilenc mérnök mellett negyven technikus dolgozik itt — sokan tanulbad idő kulturált eltöltését szolgálni nem egészen, de jelentős mértékben a népművelők feladata lennie. Számuk azonban csökken, a falusi értelmiség ebből a tevékenységtől lassan visszahúzódik. Nem kell persze a nulláról indulni. A tevékenységből oroszlánrészt vállal az országos sajtó, a rádió, a televízió. Tudnunk kell azonban, hegyezek sem jutnak el mindenhova, azonkívül pedig a szabad idő nem jeterutiheti kizárólag a magános, vagy családi ismeretszerzést; a szórakozásnak, kuituráiódásnak valami módon társas, társadalmi jelenségnek kell lennie. Ehhez segít a falusi művelődési házak, könyvtárak hálózata, viszont ezeket laza kapcsolat fűzi a közös gazdaságokhoz. Rengeteget tehetnek az ügyért maguk a termelőszövetkezetek. Van szociális-kulturális bizottságuk, tavaly százmillió forintot raktak a kulturális alapba. Nem véletlen azonban, hogy az országos statisztika egyszerűen képtelen kimutatná a tsz-ek kulturális tevékenységét. A kettős feladatú bizottság működését egyoldalúvá billentik az égető szociális problémák. Több tsz- ben kulturális alapból kiadnák például helyi lapot, amelyben kulturális témákra szokszor nem marad hely. A termelő- szövetkezetek szövetségesei igen sokat tesznek az elnökök folyamatos továbbképzéséért Ma már szinte kötelező négy- évenként elvégezni egy 370 órás tanfolyamot. Ebben, a hatalmas anyagban azonban a vezetés, a termelés, a közgazdaság mellett egyetlen, óra időt sem szánnak kulturális kérdéseknek. fémmunkások nak tovább is. Négyen járnak egyetemre, további harmincnyolcán pedig gimnáziumba, számviteli főiskolára, illetve felsőfokú technikumba. Százhuszonnégyen vesznek részt vállalaton belüli tanfolyamokon — ezek között a targoncavezetőit éppúgy fellelni, mint a német nyelvtanulást. IDE LEHETNE most írni, hogy rajta tehát tsz-ek, javítsátok ltd a fogyatékosságokait, oldjátok meg a falusi emberek szabad idejének gyümölcsöző felhasználását. Ez — különösen a pillanatnyilag nehéz közgazdasági helyzetben — élénk és nem alaptalan tiltakozásokat váltana ki. A közös gazdaságoknak ehhez se erejük, se pénzük nincs elég. Voltaképpen nem is teljesen ők az illetékesek, hdszien tagságuk, a falusi dolgozók alig több mint harmadát teszi. Tera azonban ismét városba akar menni. Lassan kiöregszenek azok, akik még földtulajdonosi szemlélettel léptek a közös útra, tehát töb- bé-kevésibé magától értetődőnek veszik a falusi élet mostoha oldalait Reméljük, hogy a helyükre lépő fiatalok élet- eszménye más. Nemcsak a meleg vizes zuhanyt igénylik ugyancsak magáitól értetődően munka után, hanem a szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségét is. A vezetésben nekik még nem sok szó jut, tehát nekünk kell igényeik kielégítéséért szólni, cselekedni. Minden indokon túl pedig a dolgozó emberek kulturális felemelésén fáradozni egyszerűen, rendszerünk egyik alapvető követelménye és sajátossága. Ha a közös célt ismerjük, meg kell találnunk a közös munka útját, hangvételét a tanácsok művelődési és mezőgazdasági osztályai, a tsz-ek és a művelődési házak, a népművelők és a mezőgazdasági vezetők között is. BIZTATÓ KEZDET, hogy helyenként már önálló kulturális bizottságokat alakítanak a szövetkezetek, másutt közösen . tartja fenn a kultúrházait a tsz és a helyi tanács, ismét másutt kulturális irányelveket ad ki a területi termelőszövetkezeti szövetség. Országos gondoskodásra van szükség azonban ahhoz, hogy megtaláljuk a fellendülés szervezeti kereteit, elvi alapjait, külső irányítóit és belső végrehajtóit. Nem ez ma a legfontosabb feladatunk, de súlya az idők múltával egyre növekszik. Ügyeljünk, nehogy a negatívumok űgyelmezfces- senek majd: elkéstünk. Földeáki Béta SPANYOL TENGERPART (Bényi László rajza, részlet) Tájnyelvünk — anyanyelvűnk 4 tájnyelvek jelene és jövője .Nyelvjárásaink legújabb kori történetét, a fokozatos elszintelenedés, az őket egymástól és a köznyelvtől elválasztó sajátosságok gyors el- halványodása jellemzi.” (Bár- czy Géza: A magyar nyelv életrajza). Ma tehát a kiegyenlítődés korát éljük. A földrajzi elszigeteltség felszámolódása, a népesség keveredése, a munkaerő-vándorlás következtében hovatovább eltávolítódnak a nyelvjárások kialakulásának történeti-társadalmi alapjai. A könyvek, az újságok, az iskola és a modern információs eszközök pedig magában a tájnyelvi organizmusban végzik el egységesítő munkájukat. A kiegyenlítődés folyamata tulajdonképpen már a múlt században megindult. Az egységes nemzeti nyelv megteremtését célzó erőfeszítések a nyelvjárási eltérések megszüntetését is magukban foglalták. Ami tehát a műit században elkezdődött, az gyorsult fel — hihetetlen mértékben — napjainkig. Nyelvünk előbb-utóbb szükségképpen egységesül. De, hogy az egyes eltérések mikor szívódnak fel végérvényesen, nehéz lenne megmondani. Vannak, akik még vagy ötven évet jósolnak a tájnyelveknek, mások sokkal többet. Egy bizonyos: az elszintelenedés felgyorsult folyamatában is hihetetlen szívósággal tartja magát néhány nyelvjárási jelenség. Gondoljunk csak éppen a palóc nyílt a- ra, vagy a dunántúliak telt, mély e-jére. Bármilyen gyorsan egységesül is a nyelvünk a hajas magánhangzóit valószínűleg még sokáig úgy ejti a palóc, hogy az avatatlan könnyen hája-nak érthető, és bizonyára még évtizedekig élvezhetjük -e hangjaink változatosságát, ha a veszedelem szót egy dunántúli ember szájából halljuk. El kell fogadnunk tehát, hogy „a tájnyelv egy elavulóban, elhalóban levő nyelvészeti kategória”, megnyugodhatunk, hogy az anyanyelvi oktatásban „a tájnyelből adódó nehézségek évről évre csökkennek.” De igazat kell adnunk azoknak a pedagógusoknak is, akik szerint gyermekek többsége a táj nyelvén beszél”, és a vidéki tanulóifjúság beszédében „lépten-nyomon találkozunk különféle nyevjárási sajátosságokkal”. A lényeg az, hogy a nyelvjárás ma még létezik. Létezik, mint egy-egy földrajzi-etnikai egység sajátos nyelvhasználata, és ott van az anyanyelvi oktatásban is: — egyrészt mint a köznyelviséget keresztező eltérésrendszer, másrészt mint a tudatos nyelvhasználatot segítő lehetőség-tár. Ma az iskolai anyanyelvi oktatás fő célja a szóbeli és írásbeli kifejezés köznyelvi normáinak kialakítása. De a köznyelviség mint elérendő cél, semmiképpen nem jelentheti a tájnyelvi beszéd üldözését a tanítási órákon. Fiataljainkban tudatosítanunk kell nyelvjárásuk sajátosságait, hogy még tudatosabbá váljék a köznyelv használata. Dr. Szabó Károly A kamerák mögött aratom mesélte, hogy bár az idén már hárman szavaznak családjából, minthogy érettségiző lánya is felnőtt sorba lépett, mégse tudott egyikőjük sem részt venni a jelölő gyűlésén. Olyan akadályok jöttek közbe az utolsó pillanatban, hogy még az első választó kislánynak is máshal kellett lennie azalatt. „Elvégre nem ez a lényeges — állapította meg barátom, némi önáltatással. — A fontos az, hogy adott időben leadjuk a voksot." Természetes, hogy a választás aktusa nagyon fontos dolog, hiszen nem kevesebbről döntünk, mint arról, hogy ki képviselje ügyünket körzetünkben, megyénkben és az országgyűlésben. S ez a döntésünk két, illetve négy esztendőre szól. Ámde, legalább olyan fontos, szerintem valamivel fontosabb is, hogy kit vegyenek föl a listára. Senkinek sem lehet közömbös, hogy ki képviseli körzetünket. Meg van-e győződve szándékai és képességei egységéről, egyáltalán ismeri-e az illetőt. Barátom megjegyzése, aki állitom egyik legnagyobb követelője a demokratizmus kiszélesítésének, egészen mély rétegeket kavart föl bennem. Azok az idők jutottak eszembe, gyermekkorom fől-fölbukkanó, töredezett emlékképeiből idéztem, amikor még az általános választójogért harcok folytak, s amikor ez névleg megvalósult, akkor a papírra fektetett jogok érvényesítéséért kellet kaszát és fur- kót ragadni. Magam előtt láttam azt a ma már képtelenségnek látszó szörnyű szegénységet, a nyomornak már tovább nem mélyíthető szintjét, amikor állástalanság, fedél nélküliség, ruhát- lanság, éhezés, sőt éhhalál szegélyezte széles tömegek útját. De szívünkhöz szólott akkor a legenyhébb ígéret is, habár megvalósulásában nem is bízhattunk igazán! Vasárnapi jegyzet Őrzök, vigyázzatok a strázsán S most itt van. Gyermekeinknek mesélnünk kell arról, hogyan dolgoztunk hónapokig és évekig, jóformán ingyen, csak azért, hogy éhbérért ugyan, de végleges állományba vegyenek minket gyárban, üzemben, hivatalban. Hogy a cselédházakban sokszor négy család élt egy konyhán, és szalmaalom volt az ágyuk, mint az igás ökröknek az istállóban! Hogy május elsején állandó vendég volt gyárban és üzemben a díszsisakos rendőr, hogy kiemelje azokat, akik álmodozni mertek —, ma megvalósult, harcaival, küzdelmeivel, ellentmondásaival együtt csodálatosan szép életünkről. Hogy a börtönöket nem a bűnözőkkel, hanem a becsületes, jövőt látó, legyőzhetetlen kommunisták töltötték meg! S ki tudja, mi mindenről mesélhetnénk, hiszen a hárommillió koldus országában egyedi arcot öltött a nyomorúság. Ahány ember, annyi változat. S a másik oldalon az a mérhetetlen gazdagság, amely legtöbbször túltett az indiai maharadzsák fényűzésén is! Van tehát miről mesélnünk, csak legyen, aki elhiggye. Mert gyermekeink ma már gyanakvással fogadják azokat a történeteket, amiket oly szívesen tárunk eléjük, mint afféle ebben kéjelgő önmutogatók, exhibicionisták. S ki tudja, gyanakvásuk csakugyan csupán fiatul koruk tapasztalatiamé- gáböl táplálkozik-e? Nem járulunk-e vajon mi is hozzá közéleti ügyetlenségünkkel, passzivitásunkkal, közönbös- ségünkkel? Mint az említett példa esetében is: ,„4 jelölést elvégzik helyettem is, én majd csak szavazok.” Hiszen ha csendőr sortüzes választásokat nem ts láthattak már felszabadulás után született fiataljaink, de annál több olyan gyűlésen vettek részt, ahol kommunisták és pártonkivüliek kifejthették és kifejtették panaszaikat, javaslataikat. S bizony, ezek a választást megelőző gyűlések mindig fórumai voltak lakóhelyünk gondjainak, problémáinak. Azok lettek ezúttal is megyénk szinte valamennyi körzetében, még akkor is, ha barátom ezért vagy azért távol maradt a gyűlésről. Egyes körzetekben a felelősségérzet odáig ment, hogy négy jelöltet is állítottak, hogy a legeslegjobb, a bizalmat legjobban élvező jelölt képviselje ügyüket a tanácsban. Fülembe csengenek Ady szavai, amelyek igy, kiragadva annyira szivünkhöz, lelkiismeretünkhöz szólnak: Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Az Elet él és éítit akar, Nem azért adott annyi szépei, Hogy átvádoljanak most rajta Véres, s ostoba lenességek. Ügy fest, hogy megkésve, a jelölő gyűlések végén fogalmazódtak meg bennem ezek az intelmek. Lehet, hogy úgy van, de fölöslegességüket mégsem érzem. Olyan kort élünk, amikor közéleti állásfoglalásunkra gyakran szükség van, véleményünket választott vagy kinevezett vezetők hosszú sora igényli. Vállvonogatással nem lehetünk jövőnk építőmesterei. Mert rossz lenne, ha az álmodozásról éppen akkor szoknánk le, amikor a legvakmerőbb álmok is valóra válnak. Lakos György »Jó estét, Magyarország!"— Áprilistól vasárnap délutánonként jelentkezik a horsy te család — Épül a tv legnagyobb stúdiója Vitray Tamással beszélgettem a készük» új sorozatműsorról, a Jó estét, Magyarországról. Kimondotta, hogy Veszprém, Békés, Borsod és Baranya megye lesz a helyszíne az első adásnak, április tizenötödikén. Természetesen már azt is tudjak, hogy melyük megyében melyik település, falu, kisváros vagy város lesz az adás helyszíne, de arra kért: legalább ezt hadd tartsák titokban a műsor indulásáig. Egyébként az egész adásidőt mi kapjuk azon a csütörtöki napon, csak a Híradó és egy aznap induló bolgár filmsorozat „idegen test” a műsorban. Am szeretnénk még valahogyan ezeket is belekomponálni az adásba. Az esti mesét például az egyik helyszínről egy idős paraszt néni fogja mondani. Tulajdonkeppen egyetlen. hasonló jellegű vállalkozása volt eddig a Magyar Televíziónak: amikor Horváth Adám rendezővel #azt a szilveszteri műsort csináltuk, amelyben Budapesten kívül három nagyvárost te bekapcsoltunk. Vértessy Sándor, Horváth János, Kovalík Károly és Müller Tibor riporterkollégá- im dolgoznak majd a helyszínen, én a műsort Budapestről vezetem. Ha lesz elég energiánk, akkor a Jó estét, Magyarország negyedévenként jelentkezik majd. * Vitray Tamás említette már, hogy egy bolgár kalandfilmsorozat kezdődik április tizenötöt- dikén. Ez a nap: csütörtök — márpedig akkor mi lesz Forsyte- ékkel?. Köztudomású, hogy a nevezetes angol család csütörtök esténként jelenik meg a képernyőn, s bizony még tucatnál több folytatás van hátra. Megtudtuk, hogy Forsyte-ék „fogadónapjukat** áttették vasárnapra. arpH* listól vasárnap délutánonként je- lentkezík a népszerű sorozat. * Húsvétkor egyébként három napon át egész nap sugároz műsort a televízió. Azon a héten hétnapos lesz az adásidő. Általában a könnyebb szórakozás jegyében állították össze a húsvéti programot. Így például egy százperces magyar cirkuszrevüt készített a televízió, amelyet szombaton sugároznak majd. Egy amerikai krimi szerepel még a programban, egy Sámuel Marsak mesejáték közvetítése a pécsi Nemzeti Színházból, a buzsáki Röpülj páva-kör programja, az MTK— tTjpesti Dózsa labdarúgó-mérkőzés — hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. * A televízió egyes osztály ásnák főnökei, művészeti vezetői téglák, drótok, vasgerendák között bukdácsolva tartottak szemlét a napokban a készülő nagy, úgynevezett 4. számú ' stúdióban. Ez lesz a televízió legnagyobb és legkorszerűbb, színes adásokra is berendezett stúdiója. Ugyanebben az épületben, a Szabadság-téri volt Tőzsdepalotában folyik az építkezés, ahol jelenleg is székel a televízió. Az épület külső állapotában a stúdió beépítése nem okoz változásokat. Az építkezés vezetőinek ígérete, hogy az év végére befejezik a munkát, reális. Ha kicsit el is csúsznak — ami az építőiparban sajnos, nem ritkaság —, akkor is a jövő év második felére elkészülhet a stúdió műszaki szerelése, s így várhatóan 1972 végén, amikor megindul a második csatorna is, használni lehet majd az új stúdiBernáth László NÓGRÁD — 1971. március 28., vasárnap / f
