Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

Cs Pénteken, rövid szenvedés után Budapesten, 51 éves ko­rában elhunyt Csabai József, a munkásmozgalom régi har­cosa, a megyei pártbizottság archívumának vezetője. Ennyi a rövid közlés, a szo­morú tény. Egy szerény, ko­moly, párthoz hű elvtársat veszítettünk el. Olyan em­bert, akit szerettek elvtársai, munkatársai, barátai, aki harcolt az igazságért, aki fél­tette családját. Fiatalon ha­gyott itt bennünket. Most, április 6-án töltötte volna be 51. életévét. Csabai József munkáscsa­ládból, 1920. április 6-án szü­letett Karancslapujtőn. Fia­talon, alig 16 éves korában ismerkedett meg a munkával. 1936-tól 1957-ig az acéláru­gyárban dolgozott, mint üze­mi munkás. Már itt, az üzem­1920—1971 ben megismerkedett a mun­kásosztály helyzetével és har­colt az elnyomók ellen. Ami­kor 1947-ben fogságból haza­tért, két nappal később már munkára jelentkezett, s fel­vételét kérte a pártba. Azóta is rendszeresen végzett párt­munkát. Az acélárugyárban hosszú ideig volt propagandis­ta, párttitkár. Egy időben tagja volt a nagyüzemi párt- bizottság végrehajtó bizottsá­gának is. Az 1956-os ellenfor­radalom sötét napjaiban is bizonyította a párthoz való hűségét. Elsőként jelentkezett a szocialista vívmányok meg­védésére, elsőként kezdemé­nyezte az üzemrészben a pártszervezet megalakítását. Az üzemben végzett párt­munkái után 1957-ben füg­getlenítették, és a salgótarjá­ni városi pártbizottságra ke­rült, ahol az agltációs és propagandaosztályon tévé­séf kenykedett. 1962-ben vette át a megyei pártbizottság archí­vumának vezetését. Nagy akaraterővel dolgo­zott. Munka közben végezte el az általános iskola felsőbb tagozatát, 1966-ban pedig történelemből tanári diplomát szerzett az egri tanárképző főiskolán. Még ebben az év­ben beiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtár szakára, amit 1969- ben sikeresen élvégzett. Az állami oktatás mellett először öthónapos, 1961-ben pedig egyéves pártfőiskolát is vég­zett. Jó munkájáért 1968. no­vember 7-én a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntették ki. Csabai Józsefet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nóg- tád megyei Bizottsága saját halottjának tekinti. Temetéséről később intéz­kednek. A több lakásért SOKAKAT foglalkoztató kérdés — és amint közeledik júdliue elseje — egyre imikólhb azzá válik az új lakásrendelet gyeikor lati alkalmazása. A kormány alaipos, megelőző vizsgálatok, szele« körű felmé­rése nyomán döntött úgy, hogy 1971. júllius 1. után Ma- gyarországon ingyen lalkás nem lesz. Nem egyszer vetődött fel a kérdés: miért volt szükség őr­se az intézkedésre? Ha eddig osztottak ingyenes tanácsi la­kásokat,, ahová már csak be­költözni kellett, mért nem maradhat ez így a jövőben is? A válasz rendkívül egysze­rű. Az új rendelet megjele­nésének elsődleges, és talán legfontosabb célja, hogy mi­nél hamarább, minél több család költözhessek egészsé­ges, korszerű lakásokba. Ennék feltétele, hogy mi­előbb több otthon épüljön. Tíz esztendeje fogadta el a pánt es a kormány azt a fej­lesztési tervet, amely tizenöt esztendő alatt egymillió latoás megépítését tűzte célul. Hat­százezer lakást már felépítet­tünk. A számok önmagukért beszélnek. És nem lehet egyetlen magyar állampolgár számára sem közömbös, hogy a most induló negyedik öt- p-vcs terv négyszázezer lalká6 építését írja elő. Ha teljes egészében nem is rendeződ­nek a nyomasztó gondok, mégis egyre több család élhet kedvezőbb körülmények kö­zött. Másfelől az sem kétséges, hogy a lakások építése nagyon sok pénzt emészt föl. Százmil­liókban mérhető az az összeg, a/mdit az állam lakásépítésre fordított és fordít a jövőben is. Vlezont az anyagi lehető­ségek végesek. Ezért van szükség arra, hogy azok, akik lakást igényelnek, anyagi ere­jükhöz mérben hozzájárulja­nak az építéshez. Bár a ter­hek nagy részét nyilván ez­után Is az állam viseli, mégis hozzájárulást jelenítenek az új lakásért befizetett összegek. Az eddigi lakáselosztási rendszer nem egy ellentmon­dást és aránytalanságot tar­talmazott. Voltak családok, amelyek ingyen jutottak ol­csó bérű, állami lakáshoz, míg mások a lakásépítéssel, vagy takiásivásárliással jelenítő« anyagi terheket vállaltak ma­gukra. Ez nyilvánvalóan olyan társadalmi igazságtalanság, amely ellentétes rendszerünk­kel. BESZÉLHETNÉNK arról i?«, hogy a lakóházakat fenn is kell tartaná. A tatarozás, korszerű­sítés, az elkerülhetetlen újjá- ailafcíttiások költségei is az ál­lamot térhették. Az eddigi lakbérek nem nyújtottak fe­dezetet a költségek viselésé­hez. Mondhatnánk nyugodtan úgy is, hogy a szükséges; rá­fordításoknak még csekély hányadát sem tették ki. Komolyabb közgazdasági is­meretek nélkül is elképzelhe­tő, hogy erre a célra valahon­nan elő kellett teremteni a pénzt. Ha nem ment más­ként, nem egyszer fontosabb feladatoktól — kellett; elvonni az anyagiakat éB fordítani a lakóházak fenntartására. Ez pedig nyilván nem szolgálja a társadalom egészének érde­keit. Ezért volt szükség a la- káselosztáe rendszerének meg­változtatáséra, az új kor­mányrendelet kibocsátására. Igaz, hogy emelkednek a lak­bérek. De nem máról hoünap- na, és nem úgy, hogy azt a családok hirtelen megérezzék és csökkenjen életszínvonaluk. A lakbérek emelése, a lakás­építési hozzájárulás, á lakás- baisanáiatba-'vételi díj beveze­tése humánusan, a családok érdekeit szem előtt tartva kö­vetkezik be. Igazolja ezt az a tény, hogy az állam — nyilván jelentős anyagi ráfordítással — még ewekig magára vállalja a ré­gi és az új lakbér közötti kü-' lönlbözetet. És csak lassan, fo­kozatosan, a jövedelmek és az életszínvonal emelésével ará­nyosan fizetnek a családok többet. A nyugdíjasok és más szempontból rászorulók lak- bérkiegészítését pedig életük végéig biztosítják. Hasonló a helyzet a lakás- építési hozzájárulással és a lakáshaszniállaitba-'vétéli díjjal is. így mindenki arányosan vállal részt a lakáselláitás ter­heiből. Igiaz, hogy forintban kifejezve ez elég nagy öez- szeig, de az állam az eddiginél sokkal több kedvezményt ad. A kedvezmények egészen addig eűmehetniek, hogy egy- egty beköltöző család csak az összeg húsz százalékát fizeti. Természetesen csak akkor, ha anyagi helyzete, keresete, gyermekeinek száma, vagy szociális körülményed ezt in­dokolják. Ä tanács azt 16 en­gedélyezheti, hogy a jövendő bérlő a használartibavételi díjat részletekben, anyagi erejéhez mértan fizesse, hogy ne je­lentsen nagy megterfbefflést. Az új lakásekwatásd rend­szer humánus voltat, társadal­mi rendszerünknek megfelelő elképzeléseit tükrözi az Is, hogy az állam a fiatal házia­soknak megelőlegezi két gyer­mek erejéig a szükséges pénzt, hogy a fiatalok mielőbb lakáshoz jussanak. A KORMÁNYRENDELETET mindenütt az országban ki­egészítik a helyi tanácsi ren­deletek. így a közelmúltban jelent meg a Salgótarjáni vá­rosi Tanács rend ele te is, amely pontosan meghatározza, hogy Salgótarjánban mikép­pen kaphat valaki a jövőben lakást. Nyíltabbá, társadalmilag is könnyebben ellenőrizhetővé válik a lakások elosztása, va­lóban, az jut hamarább ksjr- szierű otthonihoz, aki jobban rászorul. Ugyanis pontosan ez az új lakásrendelet legfonto­sabb célja. r p Irénke, tudsz valami megnyugtatót mondani? — Irénke, ha meghozza a kocsi az átvezetőt, én azt csi­nálom, ami pedig most van nálam, azt átadom Cseri Jó- zsefnének, neki jobbéul megy — mondja Nagy Istvánná Bogyó Sándornénak, az alap­szervezet titkárának, a balas­sagyarmati porcelángyárban. — Jól van — zárja le a rö­vid beszélgetést, mint áruát­vevő. Ebben a beosztásában egész nap a dolgozók között van, tudja kinek . mi fáj, ki mit csinál, hogyan dolgozik, mi a kívánsága, mi a gondja. — Rosszkor jött az elvtárs — kezdi a beszélgetést. — Nemrég ment haza néhány asszony, lány, mert nem tud­tunk nekik munkát adni. ön­ként lemondtak az állásidőre fizethető 3,60 forintról, mivel nekik többet ér, ha odahaza igazoltan maradhatnak. — Gyakran van szükség ilyen intézkedésre? — Nem. Ez az első eset... Bármerre tekint az ember, g korábbitól eltérő kép fogad­ja : egyes munkafolyamatok­nál hosszabb-rövidebb ideig tétlenül ülnek az asszonyok, lányok. — Nincs anyag, a központ sem küld, emiatt sok az ál­lásidő. Az elmaradás okait teljes egészében nem isme­rem, mert januárban bízott meg az alapszervezet tagsága a titkári teendőkkel. Az el­telt időben a napi gondok megakadályoztak abban, hogy mélyebben megismerkedjem a kiváltó okokkal, illetve az előzményekkel. Csak azt mondhatom, amit nekem mondtak: az általunk gyártott kondenzátoroknak nincs már piaca. Az egészben csupán az a furcsa, hogy januárban ki­elégítő volt a termelés, febru­árban túlteljesítettük a prog­ramot, márciusban pedig csu­pán két hete vannak megren­delési gondjaink. A termelés­vezető úgy tájékoztatott, hogy rövidesen olyan új típusú kon­denzátorok termelését kezd­jük meg, amelynek van piaca — folytatja Bogyó Sándorné. A dolgozók pedig mindun­talan azt kérdezik tőle: írón­ké, meddig lesz ez igy, szá­míthatunk-e javulásra? Mondjad, igaz, hogy leépítés lesz? Szőke Dezső termelési ve­zető a pártvezetőségi ülésen és a taggyűlésen tájékoztatta a kommunistákat a kialakult átmeneti, de nehéz helyzetről. Elmondta, hogy tárcsás kon­denzátorok előállítására tér­nek át, s ez bizonyos zökke­nőkkel jár. A régi gyártmá­nyok előállításához szükséges anyagok beszerzését ő is ál­landóan sürgeti a központban. Bejelentette, hogy nagyobb arányú létszámleépítésre nem kerül sor, mert a városi pártbizottság titkára és a vá­rosi tanács elnöke megegyez­tek a vállalat központi veze­tőivel abban, hogy Gyarmat­ra adják le az új típusú, tár­csás kondenzátorok gyártását. Ez hosszabb távon biztosít majd munkát az asszonyok­nak, lányoknak. Az új termé­keket hazai és import alap­anyagból gyártják és expor­tálják. Az ehez szükséges előkészü­letek már megkezdődtek, en­nek ellenére az asszonyok, lá­nyok, párttagok és párton- kívüliek gyakran megkérde­zik a párttitkárt: Irénke, tudsz-e valami újat, biztatót mondani? Bogyó Sándorné pedig ki tudja hányadszor, de nagy türelemmel elmondja amit tud. — Válasza megnyugtatja a dolgozókat? — Nehéz erre válaszolni. Van akit átmenetileg igen, van akit nem, mások bizony­talankodva, kétkedve fogad­ják, amit mondok. — Mennyivel lesz kevesebb sgy-egy dolgozónak a havi keresete? > — ötven-hatvan forinttal. — Csak? — Igen, mert úgy osztom el a munkát, hogy azért ha kevés is, de mindenkinek jus­son, ne egy dolgozóra nehe­zedjék az anyagellátásból adódó kiesés minden anyagi következménye. Nálunk a helyzet óráról órára változik. Mindig azt nézzük, hogy jön- e a kocsi és mikor. Lehet, hogy holnap mindenki dol­gozhat, de az is megtörtén­het, hogy egyre többen vára­koznak majd állásidőben. Ezért azokat az önként je­lentkezőket, akik az állásidő­re járó 3,00 forintról lemon­danak, hazaengedjük, igazolt távollétnek tekintjük. Hosz- szabb időre nem tudjuk el­engedni őket — hangsúlyozza a párttitkár. Bogyó Sándorné és a párt­tagság segítenének a közvé­lemény helyes formálásában, a dolgozók megnyugtatásá- batV-óe' az eddig kapott in­formációk nem elégségesek. Olyasmi is előfordult, hogy az alapszervezet titkára ak­kor értesült a röpgyűlésről, amikor kollégái megállítottál? és megkérdezték: mondd, mi­ről is lesz szó a gyűlésen? Csodálkozva nézett rájuk. Utána nem restellt elmenni, s megkérdezni a termelési ve­zetőt, árulja már el, hogy mit is akar mondani a dolgozók­nak. Az figyelmetlensége mi­att először szabadkozott, majd elmondta, hogy rövidesen át­szerelik a gépeket, a jövő hó­napban pedig hozzákezdenek az új termékek előállításához. Számos más, kisebb-na- gyob dolog mutatja, hogy ’ az alapszervezet titkára és a ter­melés irányítói között nincs meg a kellő összhang. Az alapszervezet titkára ugyan ismeri a vállalati csúcsbizott­ság titkárát, annak azonban egy látogatáson kívül többre még nem futotta erejéből. Pe­dig Bogyó Sándornénak jól esne, ha töviről-hegyire meg­beszélnék vele a telephely jö­vőjét, a központ elképzeléseit, szeretné megtudni, hogy mi­hez kérik az alapszervezetek kommunistáinak segítségét. — Munkatervünkben szere­pel, hogy júliusban mi me­gyünk fel Pestre, vagy ők jönnek le hozzánk. Addig gondunk megoldásához segít­ségért Teke Lászlónéhoz for­dulunk, — mondja az alap­szervezet titkára. — Nincs irigylésre méltó helyzetben Bogyó Sándorné. Kellemetlen ügyek, jelensé­gek lezárása és nagy gond kö­zepette került az alapszerve­zet kommunistáinak megbí­zásából a titkári tisztségbe. Ami tőle telik, azt megteszi. Többet és jobban csak akkor tudna segíteni, ha a központ­ban dolgozó első számú veze­tők is beavatnák őt a telep­hely jövőjével kapcsolatos el­képzelésekbe és a vele járó gondokba. Mert megnyugtató szavainak csak akkor lesz kellő foganatja, ha az konkrét tényekre épül. Venesz Karoly Pajtások, úttörő vezetők 1 (I.) Az úttőrömozgialöm megalakulásénak 25. évfordulója al­kjaiméiból több rendezvény lesz Salgótarjánban, valamint a megye más helységeiben. Az egyikre külön is felhívjuk a fi­gyelmet. Figyelem! Figyelem! Pajtások! A NÖGRÁD hasábjai« tájékoztatást adunk a legifonibosaíbb tudnivalóikról. Olvassátok figyelmesen az új­ságot, mert a rendezvénnyel kapcsolatos tájékoztatásokat többszőr megjelentetjük. Megfigyeléseitekről minden esetben számoljaitok be vezetőiteknek. Pajtások, kiülöm figyeljétek az aláír ásókat! „Nógrádi szabadság — Abronesos* Tömpe Az SZKP XXIV. kongresszusa előtt Üzemi kultúr élet A Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati rész­lege nemcsak a termelésben ér el kiváló eredményeket, de kulturális munkában is élen jár. Felszabadulásunk 26. év­fordulójára lelkesen készül­nek a gyarmati gyáregység kiszesei. A március 20-1 „házi elődöntőben” négy te­hetséges szavaiéval jutottak tovább a budapesti központi reprezentatív emlékműsorra. Borbély Erika, Borbély Klá­ra, Merczel Judit és Ónodi Éva Arany János, Baranyi Ferenc, Simor András versei­vel képviselik majd az üze­met. Ifjúsági házat építenek Pilinyben megyei viszony­latban is kiváló KISÉ-szerve- zet működik. A rendszeres szervezeti élet mellett részt vesznek társadalmi munká­ban is. A községi tanács lát­ja, hogy a fiataloknak szük­ségük volna ifjúsági házra. A kivitelezési tervet el is ké­szítették. Az építkezés lebo­nyolításához 1 millió forint­ra volna szükségük. A tanács az anyagi lehetőségéhez mérten természetesen támo­gatja az építkezést, de az il­letékes KISZ-szervektől is segítséget vár. Megkezdőd­tek a tárgyalások, amelyek biztatóak. Pilinyben megvaló­sítják a fiatalok régi vágyát, felépítik az ifjúsági házat. SZOVJET ÉLET Turisták Grúziában. Grúziában rendkívül népszerű a termé­szetjárás, s a kellemes éghajlat lehetővé teszi, hogy szinte egész évben milliók járjanak túrára. A közgazdaság turisz­tikai központja idén újabb ezer turista-útvonalat jelölt ki a Kaukázus legszebb tájain. A képen: grúz turisták az Aragvi folyón — KÉPEKBEN A jövő diplomásai. A Szovjetunió főiskolái évente több mint másfél millió diplomás szakembert képeznek, s évről évre többet fordítanak a felsőoktatás fejlesztésére. A képen: a Jakut Állami Egyetem matematika—fizika fakultásának hallgatói az elektronikus számítógép kezelésével ismerked­nek

Next

/
Thumbnails
Contents