Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-04 / 53. szám
„Csak az alapok lerakásával építhetünk...” Látogatás a lapujtői pajtáskiu bban Az asztal Csőrül ülő gyerekek legtöbbjének sötét a bőre, tötete a haja. Elvétve látni csak agy-egv szőke fejet, sápadt arcot. Beszélgetnek. Mln- deiniki egyformán hozzászólhat a témáihoz, elmondhaifcja észrevételeit. A kis felszólalók cigány és nem cigány gyerekek: a kairancslaipujtői pajtás- klub tagjai. — Mit gondoltok vam-e isten? — kérdezd Káti néni, a klub vezetője. Sötét szemű kis fcurtoó jé- léuitkezilk: — nincs! — vágja ki határozottam. A többiek bólogatnak— Honnan tudjuk hogy nimcs? — Onnan, hogy amikor nagyon kérjük, segítsen rajtunk, mert betegek vagyunk, akkor nem segít — magyarázza Száriad írónké. szőke coptös kislány. A magyarázat naiv. a meg- foigállmazás zavaros, de meggyőződés vám benne. Sok beszélgetésre vtÉt szükség, amíg Szobai Irénke és társai eljutottak éhhez a megállapításhoz. Kérdezem írónkétól: — Édesamyádék otthon mit momdatastkr? — Azt, hogy vám. — Az iskoláiban és itt a klubban pedig azt tanulod, hogy nines. Kinek hiszel tehát? — Asst hiszem ed, am# itt liaiwuhmk. Miért? Hát..., mert Kati néni olyan okosam etma- gyjaaáata. — Másodikos—hatodíiikos gyerekekről lévén szó. a téma talán nem ide illőnek, túl ko- moiLynak, direfktmek látszik. Ügy érzem azonban, hogy ezeknél a gyéreteknél a tudatformálást valahol itt kell elkezdeni. Kevesebbet tudnak miimit a hasonló korú városiak. Ezért csak az alapok lerakáséval építhetünk] eredményesen — mondja Szabó Ernőné, Kaiá néni. — Mi vöfit a cél a k£ub- program össaeálllátásáiniál? — Elsősorban, a már említett tudaitfonmóláJS, aztán, a jeälemraeveflles, és az alapvető emberi kapcsolatok megismertetése. Ennek megfelelően a programból néhány téma: beszélgetés a cigányok helyzetéről, eredetéről; vakásfcéndés; hogyan viselkedjünk társamk- ikal, mevelőiinkfcel szemben és természetesem nagyon sok filmvetítés, játék. Első pÍLlanaitlbam fettünt, hogy a cigány és nem cigány gyerekek jókedvűen beszélgetnek, nevetgélnek egymás között. — Hogyan säkerüäf össze- szoktatmi ókét? — Nehéz helyzetiben voltam. Az iskolában élesek asz ellentétek a cigányok és a nem cigányok között. Kezdetben, itt a klubban is húzódoztak egymástól. A cigányok eredetéről, helyzetéről szóló beszélgető® után változott csak a helyzet. Megtárgyaltuk, hogy ők is ugyanolyan emberek mimt mi, s csak rajtuk múlik, hogy befogadja-e őket a közösség. Szabó Ernőmé elmondja, hogy a cigány okkal nincsenek problémák . Az ősszéjÓvéBeie- kem —. melyek minden vasárnap háromtól hatig tartanak — fegjtöjemezetten, rendesen viselkednek és a beszélgetésekben is aktívem rétet vesznék. — KS, mSént szeret a kterb- ha járni? — kérdezem a gyerekektől. Egymás szavaiba vttgva vá- laezoinák: — Én azért szeretek. mert sok játék van. Rulett, lóverseny, asztali foci. ... Otthon? Otthon nincs játék. Amíg nem jártunk a klubba, az utcán játszottunk. — Én beszélgetni szenetek. Ajz jó. mert otthon a testvéreim mindig kinevetnek, ha valami okos dologról akarok beszélni. Itt meg lehet. — Mik a klub további tervei? — Szeretnénk segítséget nyújtani az iskolai tanulmányokhoz. A kötélezo olvasmányokat diaffiltanen is megnézhetik majd a gyerekeik. A másik tervünk, hogy szélesítsük kapcsolatainkat. Hallottam, hogy Pasztán nagyon jó paj- iáiskldb műfeöddík. Először csaik én tárgyalnék, az ottani vezetővel, aztán a gyerekek is megismerkednének egymással. • A gyerekek játszani kezdenék. Cigány, vagy item cigány: ez itt nem lényeges. Mind a itizenihaitain egy kis közösség tagjai, egy formálódó kis közösségé. — yfcm — egyetemi hallgatók A japán ’A Japan Közoktatásügyi Minisztérium legfrissebb adatai szerint a négyéves felső- oktatási intézmények, egyetemek hallgatóinak száma meghaladja az 1400 000-et. Ezzel szemben a két évig tartó főiskolák és felsőfokú továbbképző tanfolyamok hallgatóinak száma csökkent. 1970. május 1-én 382 négyéves felsőfokú oktatási intézmény, ill. egyetem működött Japánban. Ebből 75 volt állami, 33 megyei, ill. fővárosi és 274 magánkézben levő intézmény. Ez a szám hárommal több az 1969. évinél. A főiskolák száma viszont 479, megoszlása: 22 állami, 43 fővárosi, ill. megyei és 414 magániskola. A főiskolák száma hattal több a tavalyinál. Az egyetemi hallgatók száma Japánban 1 406 521, azaz 51000-rel több, mint egy évvel korábban. Ugyanez a szám viszont a főiskolák viszonylatába.-. 263 319, tehát az előbbi évihez hasonlítva 1000-re csökkent. Jelenleg összesen 33 olyan egyetem van Japánban, amelynek 10 OOO-nél több hallgatója van. 10 évvel ezelőtt mindössze 10 ilyen egyetem volt. A legtöbb hallgatója a Nihon Egyetemnek van (72 QOO). Ezt követi a Vaszeda Egyetem 43 000 hallgatóval, majd a Csuó Egyetem (33 000), a Meidzsi Egyetem (32 700) és a Hószei Egyetem (29 000). 20 OOO-nél több hallgatója van még a Keió, a Kansaaí, a Ri- cumeikan, a Tójó és Tokai Egyetemeknek is. Az állami egyetemek közül a Tokiói Egyetem 16 200 diák tanul, ezt követi a Kjótoi és az Oszakai Egyetem, valamint a Tóhoku, a Hokkaidó és a Kjusu Egyetemek. A hallgatók száma mindegyik esetben több mint 10 000. ö als At Pongrác: 4. Engem otthon hagytak, házat őrizni. Már esteledett. Lassan nám sötétedett a nagy, üres lakás, összekuporodva ültem. Meg sem mertem mozdulni, mert féltem a saját mozgásom zajától. Állam súrolta kis fehér galléromat, ettől a nesztől megfagyott ereimben a vér, de csak akkor mertem sírva fakadni a félelemtől, amikor a gyerekek már Otthon voltak, s tulajdonképpen már nem is féltem.. . De a körúti hálz lépcsője is lélegzetelállító szorongással töltött el. A lépcsők valahogy úgy kanyarodtak a falak között, hogy az egyik szakaszról nem lehetett rálátni a másikra. Néha öt- ször-hatszor is nekiindultam. De ha fölülről lépteket hallottam, visszarohantam a kapu alá. s addig vártam, amíg elmentek. Ha meg mögöttem jött valaki, rohantam, mint az őn®t és az első folyosón kimenekültem az udvarra. A hájban lakott egy vízfejű ember is, attól úgy iszonyodtam, hogy csak visszafojtott lélegzettel mertem elmenni mellette. Karczag úrnak hívták. . . És a testzsugorító, térdeket áüílig föiráintó félelemmel egyidöben mindjárt a sikerélmény vágya is: „Én már korán, négy-öt éves koromban magamra akartam vonni a figyelmet. Kosztümöket csináltattam hálóingből, meg színes szalagokból, a szobában körbe ültettem a babákat, fölmásztam egy sámliira, és verseket szavaltam, énekeltem, produkáltam magam nekik. Ebben a mulatságban Mariska nővérem segített; ő alakította estéli kosztümmé a hálóingeket, rakta nyakaimra a mama gyöngyeit, rendezte el a szekrényből kiráncigált szalagokat, . Beyer Marcell fontolgatva 4 NOGRAD — 1971. március 4., csütörtök törődik gyermekei jövőjével. Gondolkodását egyformán adagolja ki a két lány és a fiú között. Gizit is inkább a lakástól távolabb fekvő iskolába íratja: csak megbízható kezekbe kerüljön. A szülők otthon szívesen vegyítik a magyar szót a némettel; az apa, ha indulatba jön, wie- ner-thüringer habaréknyélven folytatja a magyarul megkezdett mondatot, haragudni csak idegen nyelven tud, írni pedig élete végéig szálkás gátbetűkkel íz; de a gyerekeknek a nap szabott óráiban, gyakorlatul, kötelező is a német beszéd. Zongoraleckéket is vesznek, természetesen. Mindez megfelel az időszerű nevelés-eszménynek; így történik a szomszédos bérházakban is: az apa elvei éppúgy a berendezéshez tartoznak, mint a családi fényképek a falon, az ingaóra, vagy a szőyeggel letakart hintaszék. A rendkívülinek egyelőre semmi jele nincs. Gizi az első elemiben még meghozza a színjeles bizonyítványt. Azt jóformán in. gyem adják. Kedvderítőül. Kicsit udvariasságból is. a szülőknek. Későbbi előmenete le azonban kevésbé mutatós. Nem éppen rossz tanuló, de nem is vágja kj a fejét az átlagból. Hiába „második anyanyelve” a német: sohasem tanulja meg tökéletesen. Rudi pedig már szívvel veri a zongorát, amikor ő még csaik gyatrán Vlimroir-r>z. Egyedül a kíváncsisága szokatlan, a kotnyelessége. s az a megtévesztő készség, amelyPéldául frissítő torna Beszélgetés ezer asszony egészségéről C sakitem ezer asszony testi meg naponta otthona és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közti utat: a gyár minden ötödik dolgozója nő. Az SKÜ nehézipari üzem, olyan munkakörökkel, amelyeket korábban Jérfiasnak”, azaz csak férfi által betölthetőnek tartottak. Mégis — fizikai munkára is —, a gyár egyre több női dolgozó elhelyezésére nyújt lehetőséget. Vajon ebben a férfias* gyárban hogyan vigyáznak ezer asszony egészségére? *■ J>r. Szabó Lajossal, az SKÜ Üzemorvosi rendelőjének főorvosával beszélgetünk: mit tett a gyár eddig a női dolgozók egészségének megvédéséért, és milyen lehetőségek hevernek még parlagon. — Vegyük sorra a tényeket. Az asszonyoknak fele ülőmunkát végez, másik fele részben ülőmunkát. Mindenesetre legtöbbjük olyan munkakörben dolgozik, ahol izmai egyoldalú igénybevételnek vannak kitéve. — Az a helyzet, hogy a fizikai dolgozók egy része is ülőmunkát végez. Többek között a huzalműi dobozüzemben, a szegcsomagoló ifjúsági üzemben, vagy ott van például a GYEGO húzókőcsiszoló női brigád. — Részt vesznek-e ezek az asszonyok valamiféle, az egyoldalú mozgást kiegyenlítő tornán? — Sajnos, nem. Pedig ez a felfrissítő mozgás, a néhány- perces torna az ország több munkahelyén, főleg textilipari üzemekben igen jó eredményeket hozott A tornában résztvevőknek javult a közérzete, jókedvűen, frissen dolgoztak tovább, még a teljesítmény is megugrott. A munkát rövid időre megszakító testmozgás eléri célját: fellazítja az egyoldalúan igénybe vett testrészeket, izmokat, feloldja a munka közben felvett kényszerhelyzetet — Nem kérték még a dolgozók a munkahelyi testnevelés bevezetését? — Nem. Ott viszont jelenleg még nem tartunk, hogy a gyár kötelező jelleggel előírja a torna bevezetését. S ha már a dolgozók nem kérték a torna bevezetését, nem lehetne a gyár a kezdelyel a bűntudatot eljátssza. „Én úgy látom, hogy egyszerűen csak kíváncsiság van bennem. Az inamt is. ami nem rám tartozik. Máir kiskoromban szerettem mindent megnézni, mindenkire ránézni, midentoe belenézni. És nem. csak nézni, hanem lakna is, ami mégsem egészen ugyanaz.” A felelésre szólító hang sokszor az utcáról rántja vissza a figyelmét. A tanítónő szánalmat érez, mielőtt figyelmetlensége miatt megró- hatná. Egy apró karambol: a felmosóvödör, amelyet a folyosón szaladva fölborít, úgy kétségbe ejti, hogy a takarítónő este becsönget a szülőit hoz, nincs-e valami baja a kislánynak? Önzetlenségéről is anekdoták vannak forgalomba. Jórészt a „híres ember gyermekkora” címszó alatt felsorolható, érzelmes, szuperlativuszokban. De ezek a félbe tőrt vajas kenyerekről, ajándékokra költött zsebpénzekről, magára vállalt gyermekcsínyekről szóló esetkék nem alkalmasak a jellemzésre. Az utókor könnyen jósol. Ha a későbbi szatíraíró nyelvet ölt valamelyik ebadta társára, a majdani zeneszerző megbámulja az udvarukon működő kintornást, vagy a jövőbeni színész kigúnyolja a tanárait — máris megszületik az „antedatált jóslat”: a sza- tirizáló hajlam, a különleges zenei érzék, vagy a színészi tehetség csalhatatlan jeléről. Az utókor a fejlemények is méretében sohasem téved. (■Folytatjuk) ményezo? A tapasztalatok azt jelzik, hogy a rendszeres munkahelyi torna egy-kettőre népszerűvé válik. — A gyár kezdeményezése lehetséges, és — megítélésem szerint is — hasznos lenne — szól elgondolkozva a főorvos. — Csakhogy a kezdeményezéshez több olyan feltételt kell megteremteni, ami jelenleg hiányzik. Gyógytornász, munkapszichológus és tornaterem. — Több asszonyt tűről hallottam panaszkodni: nem szervezi a munkahely a rendszeres rákszűréseket, s így — bár 30 éven felül, évente ajánlatos — maguktól nem mennek el. — Az üzemorvosi rendelőben — egyebek közt — nő- gyógyászati szakrendelés is működik. A nőgyógyászati jellegű rákszűrésre nálunk is lehetőség van. Bárki ilyen igénnyel felkeres bennünket —, s ez nem gond, hiszen itt vagyunk „kéznél” — szívesen rendelkezésére állunk. Sajnos, ilyen igénnyel nemigen kopogtatnak be hozzánk, pedig felvilágosító előadásokon számtalanszor felhívjuk rá a figyelmet. — Kifutói és egyéb munkakörökben egészen fiatal lányok is dolgoznak a vállalatnál. Velük hogyan foglalkoznak? — Az utóbbi esfy-két évben néhány nem kívánt terhesség fordult elő ezeknél a lányoknál, s ez arra figyelmeztetett: nem kielégítő a szexuális felvilágosítás. Azóta évente egyszer összehívjuk a KISZ-korú lányokat, s felvi- lágosító-nevelő előadást tartunk a témáról. Véleményünk szerint azonban a környezet felvilágosítására is szükség van, hogy több segítséget kapjanak a lányok a „kényes” problémák megoldásához. Ezért évente egyszer szabályos „szülői értekezletet” rendezünk. Elhívjuk a fiatal lányok mamáit, s elbeszélgetünk velük: hogyan foglalkozzanak lányaikkal. * Az üzemi főorvossal folytatott beszélgetés két dologról győzött meg. Először arról, hogy a gyár a korábbi években is sokat tett már asért. hogy jó kedélyű, $ ne elcsigázott asszonyok térjenek meg otthonukba. Másodszor viszont arról, hogy ennek ellenére még mindig vannak lehetőségek, amelyekhez —■' részben, mert néhány feltétel jelenleg hiányzik, részben, mert mindkét fél a másiktől varia a kezdeményezést — eddig nem nyúltak hozzá. Pedig minden amellett szol: érdemes is, kell is . Szénül Márta iAnekdoták ? ei'Ctajitl ascíKöi . Egy tosvéirosba váudorsatntársulat érkezik, egy sok szereplős darabot adnak e9ő. A gyér számú közönség igen barátságtalan fogadtatásban ré- szesdtt a színészeket. Ekkor a főszerepig) megfenyegeti a közönségeit; .Ajánlom, visel- tked jenek tisztességesen, mert mi sokkal többen vagyunk, PMí#t magúik f’ J«an Richard meeédi: „Az állatként igazgatója egy napom, észreveszi, hogy az egyik elefánt köhög. Azonnal grogot készíttet neki. Az elefánt meggyógyul de másnapra az állatikért másik három fánttja is köhögni kezd.” A legutóbbi 'kutatások során kimutatták, hogy a szívverés ritmusa egyformán gyorsul a nőnél, amikor azt hallja: szeretlek”, és a férfiméi, amikor a faovrifloaső bail ja: „uram, a vacsora té- lataa van”, ,* Az egjdk különösem vonzó helyen, ahol igen szép a kilátás Ganmes-ra, tábla áll ezzel a féüraittal: „Az ön számaira rendezte a Hotel Splendid!” Valaki aláírta: „Azért a természet is segített egy kicsit.” »1 AmerSScáhen megszokott dolog, hogy minden elképzelhető helyein gyűjtőperselyeket állítanak fel jótékony célokra. A legtöbbem bedobják obulusai- bat anélkül, hogy törődnének vele, miire is fordítják majd a pénzt. Egy durhamá (Carolina) vegyeskereskedés tulajdonosa ezt tette pórbóra. Felállított egy perselyt és kiírta rá: „Legközelebbi nyaralásom javára.” Az első este a perselyben 34 dollárt, 30 centet és néhány női ruhagombot talált. — Jaj! Pétiké, mit csinálsz ott fenn? — Csak a súlytalanság állapotát gyakorolom,,!
