Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Könyvszemle Három verses kötet A bíráló három művet meg­különböztetett helyre tett asz­talán: akármikor nem lehet elolvasni őket. Nem, mert mélység és magasság, testi­lelki fölkészültséget követel. Testit: ne fáradtan, csökkenő figyelemmel forgassa a köte­tek lapjait. Lelkit: készítsen helyet a szavak, gondolatok befogadásához, mert a három, megkülönböztetett helyre tett kötet szerzői a szavak igéze­tével, a gondolatok mélységé­vel, s az érzelmek magasba röpítő erejével ajándékozzák meg az olvasót. Sőt, a három kötet egyike még valamivel. Olyan rajzok­kal, amilyeneket ritkán látni hazai kiadású könyvek il­lusztrációiként. pedig általá­ban azokért nem kell restel­kedni. Ez utóbbi mű Reich Károly és Devecseri Gábor közös munkája, a Variációk. A Variációik a szerelem, a vágyódás, a megkísértés, a fél­tés, és féltékenység, s a betel­jesülés egyszerűségében sokat­mondó mozaikja. Mozaik, amelynek kockáit Reich épp­úgy metszette, s színezte, mint Devecseri, s kettejük szerencsés össze találkozása­ként olyan mű született, ami­lyet nemcsak a bíráló aszta­lán. de az olvasó könyvespol­cán is megkülönböztetett hely illet meg. • A költő Dery ismeretlen az olvasók nagy többsége előtt. Amennyire értékelhetik pró­zaírói munkásságát, annyira rejtve maradt költői tevé­kenysége, hiszen a Szembe­nézni c. verses játékon kívül harminc-negyven esztendeje jelentek meg utoljára költe­ményei. Most agy kötetbe gyűjtve veheti kézibe az olvasó a Ló, búza. ember, az Énekelnek és meghalnak, s a többi Déry verses könyvet. Találni ujj­gyakorlatokat a versek között? Lelni Ilyeneket, ahogy fölfe­dezhetek a húszas-harmincas évek alkotód áramlatainak há­lásai is. Egy valami azonban vitathatatlan: a versek gon­dolati mélysége, a verssorokat formáló elme csillapíthatatlan éhségé a világ minden dolgá­nak megismerése iránt. A fel­hőállatok címet viselő gyűj­temény anyagát mint Déry írja, ötven év verseiből ros­tálta kL • Most. A sokaság fia című kötetet kézbe véve. a benne levő verseket elolvasva mér­hetni csak föl igazán, kit vesztett el a magyar költé­szet Váci Mihályban. A posz­tumusz mű — Váci Mihályé nemcsak szeretettel teli, de avatott munkája nyomán, a Szépirodalmi Kiadó gondozá­sában — a tragikus hirtelen­séggel elhunyt költő alkotói pályájának immár befejező íve. ív, amely ugyan megsiza- kadt, de mégis befejezett. A legutóbbi két esztendő verstermése — ami a kötet gerincét adja. korábban kelet­kezett művekkel kiegészítve — a szó igaz értelmében ál­lítja elénk „a sokaság fiát”, azt a költőt, aki szüntelen vonzás és taszítás tüzóben ég. Vonzza a tiszta, az emberi, a nemes, az igaz, taszítja az úr­nők, a hamis, az üresen csil­logó; az embertelen. Mélyebb vonásokkal vésett arc tekint ránk a verssorok közül, mint a korábbi kötetek esetében, s e melyebb vonású arc az emberi küzdelem ma­gasabb, bonyolultabb fokát vállalja, vallja a maga harcá­nak. Legbensőbb líra. szenve­délyes közéletiség. magány és kitárulkozás, kudarc és öröm egyaránt megzendül a versso­rok húrjain. Szavak, érzelmek, gondolatok szintéziseként áll előttünk az az ember, aki egész életével, közéleti és költői munkásságával tartotta magát ahhoz, amit A nehe­zebb című versének befejező két sorában így fogalmazott meg: „Könnyű az isteni gon­dokat emlegetni, / ha az em­berit leteszed”, ő halála per­céig nem tette le... (M) t /^Zx: Vft. „PÁSZTOR BARANNYAL". Pataki, 1971. N emrég zajlott le Budapesten a megyei népművelési csoportve­zetők és más vezető közművelődési dolgozók idei első konferenciája. Az elméleti művelődéspolitikai tovább­képzésen, amelyen Nógrádból tízen vettek részt, egyebek között sok szó esett az MSZMP X. kongresszusának jelen tőségéről, főbb művelődéspoliti­kai megállapításairól, határozatairól. Goszbonyi János művelődésügyi mi­niszterhelyettes, a téma előadója, vi­tát is vezetett a felmerült fontosabb kérdésekről. Alkalmas időpontban történt ez az eszmecsere, a negyedik ötéves terv küszöbén. Bár a megyék közművelő­dési tervei az új tervidőszakra elké­szülték, a közművelődést is befolyá­soló mindenkori helyzet elemzése időszerű. Napjainkban, a közéleti de­mokratizálódás. a gazdasági fejlődés, az életszínvonal emelkedése, az élet­módokban a jövedelmek különböző­sége miatt bekövetkező differenciá­lódás fényeiből kiindulva, s egyéb más tényezőt is figyelembe véve le­het csak beszélni a művelődéspoli­tikáról. Ezen tűi, a gondok egy része nem­zetközi méretekben is jelentkezik. A nevelési kérdéseken kívül például a közművelődés világválságáról ig el­hangzanak vélemények a nemzetközi sajtóban, s ezt ugyanolyan veszély- telt említik, mint az emberi kör­nyezet szennyeződését, vagy a szemé­lyiség elgépiesedését és így tovább. Rendkívül komolyan merül fel a tö­megkommunikációs eszközök fokozó­dó szerepe is a tudományos-technikai forradalom időszakában. Az UNESCO Courier e havi száma például csak­nem valamenyi cikkében ezzel fog­lalkozik. Cikksorozatának címe: A Tv az új tam-tam... de mi az üze­net? Kérdés, persze, hogy valóban ennyire drámai-e a helyzet, vagy csu­pán a fejlődés természetes következ­ményeiről van-e szó? Vasárnapi jegyzet Közművelődésünk rangjáról A szocialista építés viszonyai kö­zött nem lehetünk ennyire borúlátó­ak. Azonban a kritikai gondolkodá­sú, korszerű, új embertípus kialakí­tása, amely képes a modern szocia­lista termelési módból következő szo­kás- és etikai rendszerrel élni, ná­lunk is felvet gondokat, s ezek egy része — természetéből adódóan — a közművelődés házatáján csapódik le. Nálunk többé-kevésbé még tisztá­zatlanok a tudományos-technikai for­radalom művelődéspolitikai kihatásai. Többi között azért is. mert például az egész társadalomra kiterjedő át­fogó vizsgálatok, tudományos igényű szociológiai felmérések hiányoznak. (Részben más vonatkozásban, Nógrád megye közművelődése is érzi ezt a hiányt, s pótlására éppen napjaink­ban történnek kezdeményezések, ame­lyeket csak üdvözölhetünk). A tár­sadalmi „átrétegeződés” ténye is sür­geti e hiány mielőbbi pótlását. Félő például, hogy a magyar művelődés­ügy — erőfeszítései és eredményed ellenére — sem tett meg mindent bizonyos kedvezőtlen tendenciák (in­dividualizmus stb.) pontos figyelem­mel kísérésében. Nem rendelkezünk megbízható adatokkal a tudatformá­lás és a bérarányok alakulása és a jövedelmek további árnyalása kap­csolatának vizsgálatában, vagy éppen a szocialista hazafiságra és a pro­letár internacionalizmusra nevelés eddigi eredményeire vonatkozóan. Nem elhanyagolható tényező a mű­vészeti alkotómunka, valamint a tö­megek ízlése közötti különbségek egy­Orvon dele . közgondolkodás egészséges fej­lődését előmozdító lehelt az a vita, amely Salgótarján kul- túrcentrummá fejlesztése ér­dekében a város-életmód -kul­túra jegyében széles körben kibontakozóik. Az összevetett vállal erős a sokaság, népi bölcsessége érvónyesüiliheit ha mindenki, akinek csak valami köze is lehet a közművelődés arculatának formálásához, se­gít az egészséges, reális terv kidolgozásában. „Annak, aki nemzetét iga­zán szereti, a műveltség dol­gában alkudozni, s annak egy alantabb fokával megelégednie nem szabad” — mondatta jlötvös Lóránd, majd igen megszívlelendő figyelmeztetés­sel viszi tovább a gondolatot. — Nekünk azon kell fára­doznunk, hogy a közművelő­dés viragos kert legyen. A fenti gondolatok lényegé­ben megfogalmazódtak a vi­taindító cikkben is, amikor állást foglalnak a rótegérdek- Lődés figyelemmel kísérése és kielégítése mellett, elsősorban osztály- és műveltségi rébege- ződést vettek figyelembe. Azt hiszem a távlati tervek kidolgozásánál érdemes az életkori sajátosságokra is oda­figyelnünk, de az országos népművelési konferencia vd- taamyagia figyelmeztetett arra, ha a közművelődés katonád — a legalsó foktól á legfelsőbbig — nem a legkorszerűbb tudást nyújtják és nem prospektiv szemléletet sugalmaznak, ak­kor a múltba zárják a jövő emberét. A megvalósítás jelen légi út­ját tanulmányozandó, átnéz­tem a „Salgótarjáni műsor” januári programját. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a kis füzet kiállí­tásáról és arról a törekvésről, hogy kalauzt akar adni a tá­jékozódni kívánó ember ke­zébe: ezt találhatja Salgótar­jánban, tessék választani. Ugyaniakkor mint cseppben a tenger, ebben a programban is megmutatkozik a város fcultúréletének számos gyen­gesége. Antii feltétlen® jő: a kép­zőművészeti látáskultúra fej­máéhoz közelítése, vagy a közoktatás reformjának mindinkább társadalmi gonddá tételének Szükségessége sem. Ez utóbbinál nem a szervezeti for­mák, vagy a tanterv tartalmának változtatása szükséges elsősorban, ha­nem a szemlélet korszerűsítése. Te­hát az a reális igény, hogy minde­nekelőtt tanulni kell megtanítani a felnövő ifjúságot. Az úgynevezett permanens művelődés a közoktatás és a közművelődés szoros egysége alapján képzelhető csak el. A pártkongresszus jelentőségének megfelelően foglalkozott a munkás, osztály, az ifjúság és a nők körében végzendő ideológiai munka színvona­la növelésének szükségességével. E vonatkozásiban is felelős és rendkí­vül komoly útmutatásokkal fordult a társadalomhoz, a párt- és az állami szervekhez, a tömegszervezetekhez. A közművelődésnek nem szép szavak­kal, hanem a valódi igények isme­retében józan tervezéssel és ennék megfelelő, egyre mélyülő tartalmi munkával kell és lehet tevékenyked­ni ezért a gyorsan múló hétköznapo­kon. A társadalomnák pedig el kell fogadnia azt a ma már kétségbevon­hatatlan tényt, hogy a közművelődés és hálózata, a művelődési közpon­tok,, otthonok, klubkönyvtárak, könyvtárak stb. nem értékelhetők semmiképpen sem, csak fogyasztói szektorként, költségvetési tényezők­ként, hanem értéket termelő intéz­ményekként kell számolni velük is. 25 Központi Bizottság előrelátha- tóan ez év áprilisában tár­gyalja a közoktatás, a közművelődés feladatait, határozza meg a további tennivalókat A kongresszus határo­zatainak szellemében most az egész társadalmat kell mozgásba hozni azo­kért a célokért, amelyek megvalósí­tása az elkövetkezendő években mindannyiunk elsőrendű feladata. Tóth Elemér lesztesére váló Törekvés. Sal­gótarján művészeti életenek eddig is a legerősebb oldala a képzőművészet volt. Az a tény, hogy a város országos rangú alkotókat fogadott fa­lai közé, s ezeket erkölcsi és anyagi támogatással, is segíti munkájuk minél jobb kitelje­sítésében, kihat a város kép­zőművészeti ízlésének fejlő­désére is. Amellett, hogy a művészek mint nevelők Í6 te­vékenykednék, szakköröket vezetnek, a rangos kiállítások sora is jól szolgálja ezt a nevelést. A hónap programja is gazdag ilyen szempontból: a Kemerovo képeikben, a Besz­tercebányai fotóművészet, a Lengyel országos vasas­fotó-, Almást László sportfotói mellett a Benczúr Gyula em­lékkiállítás (dr. Telepy Kata­lin rangos tárlatvezetésével), Hann Ferenc—Hifbó Tamás „Irodalom—Képzőművészet” kiállítása, Szabó Éva textil- kiálMtása és Asztalos Joháik faragó népművész kiállítása — változatosságával is jól szol­gálja a látáskultúra fejlődését. Szükség is van erre a fej­lesztésre, mert a rohamosan fejlődő város esztétikumának megítélésében is fontos egy egységes álláspont kialakítása. Az utcák, terek, parkok, a la­kóházak, a közintézmények, a gyárak építészeti stílusa, elhe­lyezése, mérete és aránya, a természeti & művi környezet harmóniája stb. formálja ki azt az összképet, amelynek alapján egy várost szépnek vagy csúnyának ítélünk meg. Lukács György figyelmeztet arra, hogy egy város archi­tektúrája, technikai és esztéti­kai konstrukciója egyfajta dialektikus egységet alkot, amely a táj egészével, minden statikus és dinamikus elemé­vel nyújtja a benne élőnek a vizuális élményt és hangéi - ményt a mindennapi élet kel­lemességének vagy kellemet­lenségének érzését. Salgótarján ros lesz: szükséges, hogy lakód sajátjuknak tekintsék, példá­ul szobraival együtt s magluk is hozzájáruljanak szépítésé­hez. (Vannak városaink, példá­ul Kaposvár, amelyet lakói­nak, lokálpatriotizmusa vará­zsolt a virágok városává.) Kevésbé lehetünk elégedet­tek a város irodalmi művelt­ségének állapotával. A Palóc- főid eleddig nem tudott az Irodalmi műveltség fejleszté­sének erjesztő műhelyévé vál­ni, de nem lehetünk elégedet­tek a színháza kultúra fejlődé­seved sem. Elsősorban nem is arról van szó, hogy mennyiségileg elég- e vagy kevés például a janu­ári programban szereplő szín­mű. Egy színházzal nem ren­delkező városiban szerényeb­ben kell méreteznünk igénye­inket. Platon: Szókratész vé­dőbeszéde, Mesterházi Lajos: Férfikar című műved a ko­moly műfajt, Tóth Miklós: Kutyaszorító című bohózata a Petőfi-szín.játszók előadásában a könnyű műfajt képviseli és igényes műsor a „Csak tiszta forrásból” című, Bartók emlé­kének szentelt irodalma össze­állítás is. Inkább azt kell mérlegeim, hogy a színházi ízlés fejlesz­téséhez elégséges-e mindez egy olyan városban, ahol ha­gyományokra az „ős” városla­kóknál se nagyon lehet építe­ni, de gondoskodni kell a vá­rosba vándorló, a mezőgazda­ságot elhagyó lakosság ízlés- fejlesztéséről, nem is szólva a diákok több ezres tömegének eaínházértővé neveléséről. El­gondolkoztató az is, hogy egy megyében, ahol kedves köte­lességüknek érzik a Madách- hagyományok ápolását, a kul- túreentrumban még nem volt — pedig évről évre megismét­lődő ünnepi eseménynek kel­lene lennie — egyetlen Tra­gédia-előadás sem. Nemcsak salgótarjáni prob­léma, hanem országos is, hogy az ifjúságnak nincs színháza, de még valamire való lehető­sége sem arra, hogy a klasz- Bziikusoktól a modernekig megismerkedhessek a színház- művészet legjobb alkotásaival. Mivel a megoldás nem olyan egyszerű, ennek a folyamatos nevelésnek a feladatát és fe­lelősségiét a televíziónak kel­lene vállalni. Örvendetes a zened művelt­ség terjesztésére tett minden törekvés: a zenei igények ki­elégítésének Lehetőségeit is ke­resik az illetékesek. Már nem­csak azzal dicsekedhet a vá­ros, hogy az országos amatőr könnyűzenei fesztiválnak évente rendezője Ez egy ki­csit a könnyebb ellenállás irá­nyában tett lépés volt a ze­nei igények kielégítésénél. Da vám már Salgótarjánban szim­fonikus zenekar, több rangos énekkar, a művelődési köz­pontban operaelőadások kö­vetik egymást. Kellemes szín­foltja lehetne viszont a város életének, jó szórakozást és propagandát is jelenthetne a zenének, ha a fúvós zenekarok: rendszeresen adnának a vá­rosiban térzenét. A már megdicsért mflsorka- lauz igen mostohán bánik az ismeretterjesztéssel és a mú­zeumi propagandával. Elszo­morító lenne, ha egy csaknem negyvenezer lakosú városban havonta csak három-négy is­meretterjesztő előadás hang­zana el. Tudjuk, hogy nem Így van. Szükséges is ezeknek az előadásoknak miinél széle­sebb köbben, minél nagyobb ismeretanyag-skálán tartása és népszerűsítése. Itt csak azért tesszük szóvá, hogy a város kultúréletének pezsgőb­bé tételéhez az eredményes propagandamunka is hozzá tartozik é6 itt bizony még sola javítaná való akad. Az isme­retterjesztés a leghumánusabb szolgálat. Sikerét az is szol­gálhatja. hogy kás közösségek­ben talán még eredményeseb­ben lehet vele szolgálná a mű­velődés ügyét mint nagy, rep­rezentatív előadásokon. Ki- szem .ezek a kis közösségek azok, amelyeknek egyaránt van érintkezési felületük az egyén családi é6 társas életé­vel és a vitáknak is gondolat­érlelő kohói lehetnek. fsnl néhány kérdést érint- " hettem, azt is csak fe­lületesen. Mindenesetre a to­vábbgondolkodás során feltét­lenül meg kel! szívlelnünk Lu- nacsanszkij figyelmeztetését: „Értelmetlenség volna meghó­dítani a hatalmat, ha nem tennénk az embereket boldo­gokká. .. Az embernek azért kell dolgoznia, öltöznie, táp­lálkoznia, pihennie, hogy ki­alakítsa tudatát, kifejlessze érzéseit, érzelmeit, hogy meg­ismerje a boldogságot, boldog legyen és átadja ezt a boldog­ságot másoknak is”. Csukly László v4 kaktusz virága és irodalmi estek Rendszeres bérleti előadáso­kat tart Balassagyarmaton, a Mikszáth művelődési központ­ban az Állami Déryné Szín­ház. A februári program ke­retében 14-ón a társulat A kaktusz virága című kétrészes zenés vígjátékot mutatja be. Egyébként nagy az érdeklő­dés a városban a Tünde-cuk­rászda irodalmi presszó mű­sora iránt is, melynek kere­tében neves előadóművészek lépnek fél. Február 22-én pél­dául Jamcsó Adrienne és Fa­ragó Laura magyar népkölté­szeti estje, márciusban Bod­rogi Gyula és Voith Ági vi­dám műsora, májusban Zsol- nay Hédi sanzonestje ígér színvonalas eseményt. J, | NÓGRÁD — 1971. február 7, vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents