Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
így határoztak Ivóvízellátásra, csatornázásra 320 millió... A megyei taindcs ’egiiítötbbi ülésén a végrehajtó bizottság elmöfce áriról számolt be, hogy ivóvjadUáitásra és seenmyviz- esta torna épí tésére az elmúlt ót év alatt 75,3 százalékkal •óbbat — összesen 126,9 millió forintot — költöttek, mint amennyit eredetileg- tervezitek. A bejetanitésire senki sem szisszent fel, sem a megyei, sem a helyi tanácsi vezetőket nem váldioditák azzal, hogy elherdálták a közpénzt. Nem, erről szó sem leihet, a lehető legjobb helyre fordították a milliókat. Nógnád megye felszíni vizei rendkívül rossz minőségűek, teásra úgy szól vám alkadmaitlia- raok. Több községet is bejárhatunk, ahol egyetlen, olyan kuitait sem találunk amelynek vizét a KÖJÁL ivóvíznek em- gedélyesné. De akadnak emberek, akik azt mondják, hogy szüleik és nagyszüleik is abból a kútbó! ittak. ötven— hatvan évvél ezelőtt mennyi betegség volt falun és ki tudja, hogy hány gyerek pusztult el a vízitől származó fertőzése» betegség következtében! Az elmaradottságon változtatni költ. Ezért a megyei tanács úgy határozott, hogy a negyedik ötéves terv idején javítani kell az ivóvízellátást, az eddiginél több tömpe vízműire van szükség a községekben. A megyei tanács azt szeretne ha a íafcuvillamosításhoz hasonló mozgalom kezdődne és miméi több családnak jutna víz. egészségié», jő tvól'ermésaeOesen a több vízvezetékhez, a több törpe vízműhöz és csatornához -több pénzre és nagyobb összefogásra van szükség. Éppen ezént a megyei tanács a következő öt évre a korábbinál jóval nagyobb összeget hagyott jóvá vízgazdálkodásra. Megjelölték a feladatok sorrendjét is. Azt olvashatjuk a határozatban, hogy mindenek előtt a két város már meglevő hálózatát fejlesszük tovább. A lakásépítés érdekében városainkban. és nagyközségeiinikjben további előközművesatett területeket keli biztosítaná a lársaaházépítéfc fokozására. A megyej tanács határozata gondoskodik a községekről is, megállapítja, hogy tovább kell fokozná a falvak törpevízmű- vesítését. A programban 11 község tömpevízművesí léséinek befejezése szerepel, erre acélra helyi tanácsaink a fejlesztési alapból jelentős támogatást. terveznek. Az alapvető ellátás javításához nélkülözhetetlen. hogy a vízműtársulásokat jobban, gyorsabban szervezzék, azok rugalmasabban, hatékonyabban dolgozzanak. A határozatokból mikor lesz valóság? Ez már nem a megyei tanácson, hanem a helyi szar-veken és az érdekelt község lakosságán múlik. A megyei tanács .mindem tőle télhebőt megtesz hogy méntél hamarább javít»» az ivóvízellátást. Ae öt évre tervezett beruházás 34 századékát 1971-re ütemezrte. Megépül a nőtincsi, a homokteremyei törpe vízmű, megkezdődik a mátnaverebe- tyi. saánátki, beroelá dejtári vízanűépíités. Balassagyarmaton befejezik a naponta 350 köbméter vizet adó kút építését, Zagyvarónáin, Kazánon, Jobbágyiban. Horpácson vízhálózat-bővítési munkák kezdődnek. Salgótarjániban folytatódik a csatornázás és a tisztítótelep bővítése. Mindezeknél is fontosabb, hogy megkezdődik a regionális vízmű II. ütemének építése. Ennek üzembe helyezésével naponként hétezer köbméter vizet kapunk, s lehetővé válik a Dobroda-patak és a Zagyvavölgyi községek vízvezetékes ivóvízellátása. Mindenképpen helyes a megyei tanács határozata, hogy a követkeaő öt évben központi, tanácsi és vállaitaiti forrás- sókból nagy összeget. 320 millió forintot szántak közműellátásra. Ez szükséges, ez nélkülözhetetlen. Természetesen ahhoz, hogy a millióik idejében rendelkezésre álljanak, mindnyájuknak szorgalmasan kell dolgozni. Nem várhatunk mindent az állaimtól és a tanácstól; a jó ivóvízért, a magunk és családunk egészségéért egy kis áldozatot ás érdemes hozni. fazekas — Pártpropagandista Nem hallgatnak a hallgatók Seraki sem születik propagandistának, hanem az idő folyamán lesz azzá. A hozzá,, vezető út nemcsak sokrétű, hanem néha göröngyökkel teli. S ami a fejlődésben perdöntő, az, hogy ez a munka nagy felelősségei jár. Ezeket a gondolatokat hámoztam ki Jéger Sándor szavaiból az első pillanatokban, ö már ti- zedik éve hirdeti mint propagandista a párt politikáját. t Dunántúlon, Ürkúton kezdte mint szakszervezeti aktíva, később a KISZ-ben dolgozott, majd 1967-ben Balatonalmádiba került, ahonnan útja Felsőpetenybe, az Ásványbánya Vállalathoz vezetett. Itt a laboratórium vezetőjének tisztét töltötte be. Tavaly az időszerű kérdésekről folytatott eszmecserét a hallgatókkal, az idén a közgazdasági alapismeretek tanfolyamát vezeti. Nem is akárhogyan! Egy-egy téma tárgyalásakor általában nyolcan-tízen kérnek szót, vitáznak egymással, mondják el véleményüket. — Könyvből soha sem olvasom fel az anyagot, mindig saját szavaimmal közlöm mondandómat, amit klegészí. tek a rádió, a tévé és az újság odavágó, aktuális kérdéseivel. Felhasználom még a Társadalmi Szemlét és a Nógrádi gzemlét. — Mi a titka a hallgatók aktivitásának? — Fontos, hogy egyszerűen közölje az ember a gondola. tait. A közgazdasági szabályozók kapcsán egyik megbeszélésen valutáris kérdésekről esett szó. Felhasználtam a pártiskolai jegyzetemet is. Ennek ellenére sem volt nagy vita, csupán ketten kértek szót. Rájöttem arra, hogy túlságosan elvontan beszéltem erről a témáról. A7, elvtórsak igyekeztek vissza zökkenteni a szokásos szintié azzal, hogy hamar témát változtattak. A következő óra első 15 percében újra előhoztam ezt a témát, mert bántott a dolog. Ekkor azonban a napi valóságból indultam ki és úgy tértem rá az összefüggésekre. Egyszerre megváltozott a helyzet, iámét nagy lett az aktivitás, sót alig tudtuk abbahagyni » vitát. — Vannak-e könnyű és nehéz témák? — Nincsenek. A könnyű témát is el lehet rontani, de a nehéz témát is élvezhetővé le. hét tenni. Előfordult, hogy nehéz kérdéseknél annyira belemelegedtünk a vitába, hogy észre sem vettük: elérkezett a busz indulásának ideje. — A hallgatók is alaposan felkészülnek? Égy kicsit gondolkodik, arcán látni, hogy tétovázik: mondja-e az igazat, vagy szépítse a valóságot. Aztán kisvártatva így folytatja: — Sajnos az a tapasztalatom, hogy odahaza nemigen olvassák el az anyagot. Ami- értre nehéz válaszolni. Lehet, hogy időzavarban vannak, vagy az otthoni munkák foglalják le a hallgatókat, de le. hét ezernyi más oka is. Így hárt kénytelen vagyok úgyle. adni az anyagot, hogy a legfontosabb dolgokra legyen időnk és úgy vitassuk meg, hogy a lényeg mindenkiben megmaradjon. — A viták során került-e már nehéz helyzetbe? — Elég gyakran. Egy-egy téma kapcsán szóba hozzák, hogy a helyes elv és a gyakorlat között bizony néha nincs meg a kellő összhang. Visszatérő kérdés: Romhány- ban miért lehet csak úgy kenyeret kapni, ha az ember egy hétre előre befizeti Ennek kapcsán olyan szóbeszéd kelt szárnyra, hogy biztos kiviszik a lisztet az országból. A szövetkezeti bolt vezetői arra hivatkoznak, hogy a sütőipar kapacitása nem bírja a megnövekedett igények kielégítését. A községben a termelőszövetkezet nem vállalkozik sütésre, eddig ilyen igénnyel még maszek sem jelentkezett. A hallgatók úgy vélekednek, hogy a szövetke. aert monopolhelyaetben van, sokszor úgy cselekszik, ahogy neki tetszik, non veszi figyelembe a vásárlói igényeket Ebből is Mtasdtt, bogy nem az országos politikai irányvonal helyességét vitatják, hanem a gyakorlati megvalósításban jelentkező gondokat, problémákat vetik fel, néha a valóságos helyzetnél söté- tebb színben. Ha gyorsan intézkednek, többé nem említik a vitáiban, ellenkező esetben ismét napirendre kerül. Jéger Sándort azonban az átmeneti kudarc épp úgy nem töri le, mint ahogy a siker sem teszi elbizakodot- tá. Minden szombat délután alaposan készül a következő előadásra és a szeminárium, ra. Abból indul ki: a pártpropagandista tisztelje meg hallgatóit azzal, hogy mindig felkészülten jelenjen meg előttük. Szavaiban nemcsak ábk igazság, bölcsesség, hanem nagyfokú felelősségérzet is' van. V. K. Reális szövetkezeti terveket közehWőTTban befeje” ződtek a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések, amelyeken összegezték az elmúlt év, és a korábbi esztendők tapasztalatait is. A számvetés, a nehéz esztendő ellenére is pozitív. A párt agrár- és szövetkezetpolitikai döntései kedvezően hatottak a megye mezőgazdaságára. Gyarapodott az önálló gazdálkodás anyagi alapja, a mezőgazdasági üzemekben tovább erősödött a szövetkezeti jelleg. A nehéz körülmények ellenére, a termelőszövetkezetek termelési értéke négy-öt százalékkal emelkedett tavaly, míg az árbevétel nyolc-kilenc százalékkal növekedett. Javult a munka termelékenysége az alap- és a kiegészítő tevékenység fejlődési üteme dinamikus volt. A tagok személyes jövedelme sem csökkent és tovább javult a tagokról való gondoskodás is. Igaz, néhány gazdaság jelentős veszteséggel zárta az esztendőt. Bebizonyosodott az is, hogy a mezőgazdasági termelés nagymértékben az időjárás függvénye, ingadozásait csak a korábbiaknál jelentősebb tartalékokkal lehet ellensúlyozni. Mégis, ha összességében nézzük a nógrádi mezőgazdasági üzemek helyzetét, eredményeit, azt kell megállapítani, hogy mezőgazdaságunk a legeredményesebb ötéves tervciklusát zárta. A mezőgazdasági termelés további fejlődését — így az 1971-es év eredményeit is — alapvetően két tényező határozza meg. Ezek közül az egyik, hogy a termelőszövetkezetek mennyire tudják egyeztetni saját elképzeléseiket a népgazdasági terv célkitűzéseivel, hogyan használják ki a közgazdasági szabályozórendszer lehetőségeit A másik ugyancsak lényeges dolog, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek mennyiben tudják gyorsítani, tavalyi fejlődésük mérsékeltebb ütemét Az 1870-es esztendő eredményei nyilvánvaló, hogy nem változtatták meg a mezőgazdaság fejlődési irányát A népgazdaság igényeinek megfelelően, a sajátos megyei tapasztalatok alapján határozták meg azokat a tennivalókat, amelyek megvalósítása biztosítja mezőgazdaságunk egyenletes fejlődését Az állattenyésztés, a szarvasmarha, a sertés-, a baromfi- és juhtenyésztés fejlesztése a húsprogram megvalósulását szolgálja. Hogy eredményes legyen a munka, össze kell hangolni a közös és háztáji gazdaságok termelését és az iparszerűen termelő telepek mellett arra is gondot kell fordítani, hogy a meglevő, kevésbé korszerű telepeken se csökkenjen a termelés. A növénytermesztésben a korszerű termesztési eljárások alkalmazása, a hozamok növelése, a szükséges takarmánymennyiség biztosítása a cél. De megyénk sajátos adottságait figyelembe véve, nem lehet elfeledkezni a kiegészítő üzemágak fejlesztéséről sem. Hiszen jövedelmük biztos és enyhítik a mezőgazdasági üzemek időszakonként jelentkező foglalkoztatási gondjait. Az idén lehetőség kínálkozik arra is, hogy a mezőgazdasági üzemek az élelmiszeripari jellegű tevékenységet fejlesszék. Az önálló lépés, a közös vállalkozás egyaránt járható útja ennek. Jogos a kívánság, hogy az exportérdekek veszélyeztetése nélkül, az üzemek elégítsék ki a környék lakosságának egyre nagyobb igényeit. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan valósíthatják meg mindezeket a célkitűzéseket a mezőgazdasági üzemek? Mindenekelőtt úgy, hogy reális tervet készítenek az idei, s a következő esztendőkre. Ehhez azonban nem elegendő a külső feltételek, az üzemi lehetőségek ismerete. Szükség van arra, hogy megismerjék a szövetkezeti tagok véleményét is a szakemberek. A tervezés demokratizmusa azt jelenti, hogy a vezetők, a szövetkezeti szakemberek, szövetkezeti tagok és alkalmazottak véleményt cserélnek a fejlesztési elképzelésekről. Az már a vezetők feladata, hogy a jó elképzelések, javaslatok helyet kapjanak a tervekben. Hasznos dolog az is, ha a brigád, az üzemegység és ágazatvezetők már a tervek kialakításánál nagyobb önállóságot kapnak. Sok éves tapasztalat bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagság csak így érzi magáénak a tervet, így tesz meg mindent a tőle telhetőt az elképzelések megvalósításáért s Boldog viszontlátás A hétéves Michael Lummer, akit elraboltak, majd 200 000 márka váltságdí jért szabadon bocsátottak, a müncheni rendőrségen találkozott édesanyjával lek saó esik mostaniban a meaagazdasär g üaemeiktoen araröä, hogy korlátozzák a beruházási lehetőségeket. Ez így igaz, de tény ae is, hogy ae eü. múlt években, a fejHeszfcésá lehetőségek jelentős részét építkezésekre fordították a mezőgazdasági üzemek. Ennek következménye, hogy a meglevő épületeket nem használják ki mindenütt kellőképpen, leromlott a mezőgazdasági üzemek gépparkja és meglehetősen lassú a változás, a ma már korszerűtlennek tűnő termelési szerkezetben is. Az egyoldalú fejlesztés néhány termelőszövetkezetben a gazdálkodási, a pénzügyi egyensúly felbomlásához vezetett. A mógnáxfi mezőgazdasági üzemeik azt várják a megváltozott bea-uiháaási, az állami támogartásd és hitelpolitikától, hogy felszámolja azokat az üzemi aránytalanságokat, amelyek az egyoldalú, helyenként túlfeszített fejlesztés következményei. Azt várják, hogy a közgazdasági szabályozók lehetőséget teremtsenek a forgóalapok feltöltésére, a leromlott géppark korszerűsítésére. A mai helyzetben azok a gazdasági vezetők döntenek helyesen, ahol nem az új, iparszerűen termelő telepek építését tűzik célul. Inkább arra törekszenek, hogy korszerű technológiával lássák el, és a korábbinál jobban kihasználják a már meglevő, nem egészen korszerű épületeiket. Természetesen lehetőség van az iparszerűen termelő telepek építésére Is. Ezt megelőzően azonban célszerű befejezni a félig kész épületeket. Azokban a gazdaságokban pedig, ahol a szükséges saját erő rendelkezésre áll a munkához, három hónapon belül dönteni kell az idén kezdődő építkezésekről. Hiszen a központi lehetőségek kihasználása döntően a mezőgazdasági üzemektől, a szövetkezeti vezetők és tagok munkájától függ. A megyei, a járási szerveknek általában nincs biztosított pénzük. A központi szervek, az üzemek jelentkezési sorrendjében elégítik ki az igényeket. így aztán egy-egy elkésett üzemi döntés súlyos következményekkel járhat. A tervek megvalósításának ugyancsak fontos feltétele, hogy a termelőszövetkezetek belső mechanizmusa jobban igazodjon a követelményekhez. A megyei pártbizottság határozata is utal arra, hogy tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági nagyüzemek tervezési rendszerét. Az üzemek irányításának alapja a közép távú, komplex, üzemfejlesztési terv. Az operatív irányítás eszköze pedig a két évre szóló terv legyein. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kétéves tervek elkészítését nehezíti, hogy a szövetkezetek többsége még nem rendelkezik közép távú tervvel. Ezt a hiányt mindenképpen pótolni kell. Gondot okoz az is, hogy a márciusban sorra kerülő tervtárgyaló közgyűléseken már csak korlátozott lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti vezetők figyelembe vegyék a tagok tervmódosító javaslatait. Mindezek együttesen indokolják, hogy a mezőgazdasági üzemek, a tsz- szövetségek segítségével tegyenek erőfeszítéseket a tervezés mostani mechanizmusának megváltoztatására. A mezőgazdasági üzemekben évről évre csökken az élő munka aránya és ezzel a folyamattal a jövőben is számolni kell. Azonban vannak üzemek, ahol a műszaki fejlesztés, a termelési szerkezet egyszerűsítése sem hozott változást az élő munka felhasználásában. Máshol szociális meggondolásokból eltekintenek a teljesítmény értékelésétől, vagy magas az inprodttk- tív munkát végzők aránya. A tervkészítésnél mindezeket kritikusabban kell vizsgálni- ok a mezőgazdasági üzemeknek, mert ilyen tekintetben még jelentősek a tartalékaink. A helyes munkaerő-gazdálkodás alapja a teljesítményekkel arányos, a gazdálkodás színvonalához igazodó, a tagság egyetértésével találkozó munkadíjazási rendszer. Módosításánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy jobban ösztönözzön a minőségre, a jövedelmező gazdálkodásra. Fokozza a vezetők érdekeltségét és felelősségét, csökkentse a különbséget a tagok és alkalmazottak, a női és férfimunka díjazása között. Célszerű az alapmunkadíjat hosszabb távra megszabni és közben el lehet végezni a szükséges igazításokat. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők önállóságának és felelősségének csorbítása nélkül, vegyenek részt az üzemtervek, a fejlesztési elképzelések kialakításában. Széles körű véleménykutatással erősítsék a tervezés demokratizmusát, mozgósítsák a tagságot a kitűzött célok megvalósítására. A tagok által jóváhagyott gazdálkodási terv végrehajtását, év közben is segítsék a pártmunka eszközeivel. Munkájukban kapjon nagyobb szerepet a jövedelmi viszonyok elemzése, és emberi, politikai szempontok alapján mérlegeljék a gazdasági célok kialakítását és a terv megvalósítását. I\ pártszervezetek, a szakemberek, a gazdasági vezetők csak együttesen képesek a mezőgazdasági üzemek irányítására, a helyes célok meghatározására, a feladatok végrehajtására. Munkájuk az új helyzetben bonyolultabb, tevékenységűk összehangolása minden korábbi évnél fontosabb. Hiszen akkor jó a termelőszövetkezeti terv, ha javítja az üzem gazdálkodását, jövedelmezőségét, mérsékeli a meglevő üzemi aránytalanságokat. Ezzel szoL gálják legjobban a szövetkezet. a tagok érdekeit, szilárdítják egész népgazdaságunk helyzetét, egyensúlyát. Bíró Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa NOGRAD - 1971. február 28., vasárnap 3 t
