Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Rettegnek az amerikai pilóták A Pafceft Lao fegyveres erőd súlyos veszteséget okoztak a diéH-vietnami zsoldosok egy különleges harci feladatokra kiképzett rah am századának, amely Laosz 'területéin, a szabad ég alatt táborozott —, közölte szombaton Saigonban egy katonai szóvivő. Beismerte, hogy a század mintegy 120 katonája közül 40 megsebesült, 26 „eltűnt”, a többiek pedig — állítása szerint — valahol a térségiben tartózkodnak. A hazafias erők egyre fokozódó nyomására sürgősen további saigoni csaipaterősíté- sekiet (küldtek a Laosszal és a VDK-val határos Guamt TW dél-vietnami tartományba. Több amerikai helikoptert azonban (amelyek dél-vietnami ejtőernyősöket próbáltak ledobni) a partizánok légvédelmi ütegéi lelőttek. Más amerikai helikopterek a partizánok légaühárításának heves tüzélbe kerülve, kénytelen voltak félúton visszafordulni- Dél-vietnami forrásból beismerték, hogy Guamg Tri térségéből „igen sok” sadgoni sebesült katonát szállítottak Khe Sanbba, ahol az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik etőretolt állásokat építettek ki. Az AFP arról adott hírt: az amerikai parancsnokság a hazafias Guamg Tri és Khe Samh térségében „egyre fokozódó” nyomása következtében elhatározta, hogy újból B—52-es óriás gépeket vet be e terület bombázására. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy az amerikai parancsnokság elhatározását máris valóra váltotta. A Thaiföld területén levő Utapao támaszpontról felszállt B—52-es amerikai óriás bombázók pénteken délután és szombatra virradó éjszaka két hullámban támadták a laoszi 9. számú főútvonal és a demiildtarizált övezet déld pereme közötti térséget. Souphamairvong herceg, a Laoszi Hazafias Promt Pártja Központi Bizottságának elnöke, nyílt levélben' szólította fel az amerikai népet, hogy vessen gátat a dél-vietnami zsoldosok dél-laoszi dnváziójiá- nak. Egy amerikai légideszamt- egység pilótád — köztük több fiatal tiszt is — a Khe San-h-i katonai -támaszponton első alkalommal tagadták meg a parancsot, hogy helikopteren induljanak Laosziba. A parancs végrehajtásának megtagadását azzal indokolták, hogy a laoszi népi felszabadító erők légvédelmi tevékenysége egyre fokozódik. Az amerikai pilótáik elmondották, hogy Vietnamban — de Kambodzsáiban is — egész szolgálati idejük alatt még sohasem ütköztek a partizánok ennyire összevont légelhárítá- sába, s „egyszerűen túl nagy” a kockázat, hogy lelövik őket (MTI) Alkalom a politikai rendezésre A vfflágsaeirvezet New ?Tc>ik-i székhelyén egyre eüter- Dedtebbé válik az a felfogás, hogy Izrael többé nem kerülheti el azt, amit mindig is elkerülni óhajtott: az általa ^biztonságosnak” tartott határok megjelöléséit. A Jarringnak adott igen. pozitív, sőt a Reuter egy „nyugati” forrása szerint „elragadó” egyiptomi válasz teljesen hatástalanítja a mind ez idáig legerősebb izraeli érvelést. Az EAK ugyanis — mint ezt széles körben tudni vélik — hajtandó aláírni a békeszerződést a asirió állammal. Talán ezzel magyarázható az Egyesült Államok küael-keieitd politikájának kisebb mérvű módosulása is. Érdekelt diplomáciai 'köröket idézve az AP azt írja, hogy Washington rá alkarja bírni Izraelt, válaszoljon Jarringnak, mivel Egyiptom pozitív válaszaiban „soha vissza nem térő alkalmat” lát a megegyezésre. (MTI) «Kiírni figyelmeztetés Washington állítsa meg az ámokfutást í Bar« Dénes, az MTI tuMsüóia jelenti: ,? A Zsenmm Zetpao »kommentátora” — aki mögött pe- Idngi megfigyelők magas rangú kínai vezetőt sejtenek, s aki mindenképpen a kínai vezetés véleményét tolmácsolja — • szombaton az amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezletére reagálva minden eddiginél élesebben fogalmazva szögezte le: .■JKínának joga van reagálni a Laosz elleni agresszióra, amelyben amerikai irányítással és légi támogatással dél-vietnami csatlós csapatok vesznek részt. A cikk, amely már címében is figyelmezteti Nixont, „ne veszítse el a fejét” kereken visszautasítja az amerikai elnök állítását, amely szerint a laoszi agresszió „nem jelent fenyegetést Kínára”. „Laosz nem Európa északnyugati részén, és nem Dél- ÍAmerikában fekszik, hanem Indokína északi részén. Laoszt és Kínát ugyanazok a hegyek és folyók kötik össze és több száz kilométeres közös határuk van. Nixonnak nem szabad elveszítenie a fejét és elfelejtenie ilyen közismert földrajzi tényeket Kiterjesztve a háború lángjait Kína kapujáig, az amerikai imperializmus természetesen súlyos fenyegetést támaszt Kínával szemben. A kínai nép nem lehet közömbös az amerikai imperializmus ilyen veszett agressziós cselekményeivel szemben. A kínai nép gazdag tapasztalattal rendelkezik az amerikai imperializmus elleni harcban és nagyon jól tudja, hogyan bánjon el az amerikai agresszorokkaL Ismét figyelmeztetnünk kell Nixont — írja a cikkíró —, a 700 milliós kínai nép sohasem fogja engedni, hogy (Nixon) ámokfutást rendezzen Indokínában.” Ez a figyelmeztetés külön jelentőséget kap azáltal, hogy • cikk másik szakaszában a Zsenmin ZsLpao knrameniá/tora arra figyelmezteti a Nixon-kormányzatot, hogy az „eszkaláció” nagymértékű fokozása Indokínában igen veszélyesnek bizonyulhat számára, és amerikai kommentátorokat idézve arra utal, hogy az amerikai adminisztráció azon az úton halad, amelyet sok évvel ezelőtt, a Truman-kormány követett Koreában. Ez az út, bár erről a kommentátor már nem beszél, mint ismeretes, oda vezetett, hogy a koreai hadszíntéren megjelentek a kínai önkéntesek. (MTI) Fegyvert kapnak a fajüldözők Londoni diplomáciai körökben megerősítik azt a Salisbury bői érkezett hírt, hogy a brit kormány és a rhodesdai Smith-rezsim között állandó üzenetváltás folyik. Értesülések szerint két hónapon belül megkezdődnek a hivatalos tárgyalások, ezeknek színhelye azonban még nem ismeretes. Angol konzervatív körökben felnagyítják annak a jelentéktelen „gesztusnak” a ’ontosságát, hogy a Smith- ormány esetleg hajlandó esz visszavonni az apartheid- indszer bevezetésére irányu- 1 törvényjavaslatát, amely kiűzné az afrikaiakat és ázsiaiakat az európaiak-lakta városnegyedekből. A toryk ezzel akarják elterelni a figyelmet arról, hogy Smithék egyetlen lépést sem tesznek a lakosság 95 százalékát kitevő afrikai töbhség politikai jogainak megadása felé. A Daily Mail fokvárosi tudósítója arról értesült, hogy Anglia és a Dél-afrikai Köztársaság kormánya néhány napon belül közös bejelentést tesz a brit fegyverszállítások megindításáról. (MTI) NÓGRAD m 1971. február 21., vasárnap Harc a% egységért A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága február elejéin ülést tartott A plenum fő napirendi pontjaként Kosz- tasz Kolijannisiz, a párt főtitkára elemezte a görögországi helyzetet és a kommunisták ebből fakadó időszerű feladatait. A plenum megállapította, hogy az utóbbi idóben folytatódott a katonai junta elszigetelődése. Az országban erősödik a meggyőződés, hogy a juntát csak harcban lehet megdönte- ni_ A diktatúraellenes erők egységének hiányában azonban ez a harc még nem ért el magasabb fokot. A párt- és a diWaitúraellenies szervezetek fogyatékosságai szintén gátolják ennek kibantakozásáit. A pdiénum ezért különleges figyelmet szentel a rendszerellenes erők egységének. A diktaitúiraelleniee aftectó- egységniek megvannak az objektív feltételed, ennék Wala- kúlását azonban gátolja a polgári pártok vezetésében különböző mértékben meglevő kommiunistaellenesség. A GKP folytatja erőfeszítéseit, hogy együttműködjék valamennyi. a juntával szembenálló esőivel. így látja a hetet, kommentátorunk, Pálfy József: A „nagykövetek" teája ABBAU A TÖRTÉNELMI folyamatban, amely Európa békéjének szavatolásához, biztonságának megszervezéséhez vezet, a hét a Varsói Szerződés tagállamainak bukaresti külügyminiszteri értekezletével újabb szakaszt nyitott meg. A hét külügyminiszter, a román fővárosban megrendezett kétnapos értekezletén egyhangúan jutott arra a következtetésre, hogy az egy hónap híján éppen két esztendeje megfogalmazott javaslatnak, az összeurópai értekezlet gondolatának megvalósítása érdekében most már el kell következniök a többoldalú tanácskozásoknak. „A nagykövetek teája” előbb-utóbb esedékes lesz már, hogy a diplomácia hétköznapi nyelvében használt kifejezéssel éljünk. Azt az elgondolást nevezik „a nagykövetek teájának”, hogy az európai biztonsági értekezlet megrendezésében érdekelt országok küldjék el valamelyik fővárosba — például Helsinkibe, amely már jelentkezett is az értekezlet házigazdájának és egy előzetes megbeszélés vendéglátójának — képviselőiket, ha mást nem, nagyköveteiket. Azok aztán akár kötetlen formában — egy csésze tea mellett —, kezdjenek megbeszélést a biztonság és az együttműködés konferenciájának előkészítésére... A VABSÖI SZERZŐDÉS országainak külügyminiszterei Bukarestben az európai helyzet alapos elemzése után — ne feledjük, a tanácskozás két napig tartott! — arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi, kétoldalú megbeszélések után a sokoldalú tanácskozások következhetnek. (Persze nem a „mindent vagy semmit” elve szerint: igenis lesznek, lehetnek további, külön, kettős eszmecserék is; éppen a magyar diplomácia szolgáltat erre példát, amikor külügyminiszterünk, Péter János, a közeli napokban a dán fővárosba utazik, hogy koppenhágai kollégájával a két országot érdeklő kérdéseken túl megvitassa az európai biztonság és együttműködés kérdéseit, az összeurópai konferencia előkészítésének ügyét.) 1969 márciusában, amikor az emlékezetes „Budapesti felhívás” elhangzott, tudnivaló volt, hogy hosszú és fáradságos az út, amely a felhívásban foglalt szocialista javaslatok elfogadásáig, megvalósulásáig vezet. Mindenkinek számolnia kellett azzal, hogy elsősorban az Egyesült Államok fogja ellenezni a terv életre keltét. Azt is várni lehetett, hogy Washington a NATO-t fogja felhasználni a szocialista országok kezdeményezésének elutasítására, vagy legalábbis az értekezlet összeültének halogatására. Érdekes ma egybevetni, hogy a jövő héten Péter János, a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság külügyminisztere a NATO- tagállam Dánia kormányának képviselőivel fog tárgyalni, a most véget ért héten pedig Brosio NATO-főtitkár igyekezett újabb akadályokat gördíteni az európai konferencia létrejöttének útjába. Brosio, az Észak-atlanti Szövetség főtitkára — olasz. Róma diplomáciai szolgálatában állott, amikor a hidegháború éveiben moszkvai nagykövetként tevékenykedett A NATO-főtitkári székében valójában „nemzetek fölötti” funkció várt rá, de észre lehet venni, hogy Brosio nem any- nyira a NATO-t, és annak tizenöt tagállamát szolgálja, hanem inkább az Egyesült Államokat... NYÍLT TITOK, hogy Brosio már a hattyúdalnál tart: magas kora miatt valószínűleg a nyáron visszavonul a főtitkári tisztségből. Utódja előreláthatólag Luns, eddigi holland külügyminiszter lesz, aki másfél évtizedes pályafutása alatt ismertté tette nevét, egyéniségét, sajátos stílusát. Nem kétséges, hogy Luns is szoros kapcsolatban Edward Ofarok: a nehézségeket Edward Gierek, a LEMP KB első titkára pénteken a katowicei Vajdaságban találkozott a sziléziai bányász és kohász éimunkásokkaL A KB első titkaira — a PAP jelentése szerint — mindkét találkozón beszédet mondott •— A pártvezetés és a kormány következetesen megvalósítja a LEMP KB decemberi és februári ülésének határozatait — hangoztatta E. Gierek. — Laküzdjük a nehézségeket. Jelenleg legfontosabb feladat az, hogy a gazdaság minden ágában növeljük a munka termelékenységét Jobban akarunk élni, kényelmesebben akarunk lakni. Ez nem valósul meg önmagától. A szükséges eszközöket saját kétkezi mun. kánkkal kell előteremteni. Minden területen keresni kell tehát az újszerű megoldásokat. Mindenütt jó munfcalég- kört kell teremteni. A továbbiakban elmondotta, hogy a párt és a kormány különbizottsága megkezdte az új negyedéves terv kidolgozását A? új tervben — húzta alá — nagyobb összegeket irányoznak elő a társadalom szükségleteinek kielégítésére. Erőfeszítéseket tesznek a fogyasztási iparcikkek termelésének fokozására. Gierek, a párt központi bizottsága és a kormány nevében köszönetét mondott a bányászok és a kohászok odaadó munkájáért Márciusban beszámolóértekezleteket tartanak a LEMP vajdasági bizottságát Ezek előkészítéséről tanácskoztak a LEMP Központi Bizottságában. A tanácskozáson Edward Babiuch, a PB tagja, a KB titkára a többi között hangoztatta: — Tudatában kell lennünk annak, hogy az életszínvonal tartós emelését csak a munkások, parasztok és értelmiségiek jobb és több munkája biztosíthatja. Bármiféle műnk amegszakl tás termeléskiesést, tehát következésképpen életszínvonal-visszafogást jelent (MTI) Gierek, a LEMP KB első titkára beszél a „Lenin” szénbánya dolgozóinak gyűlésén sziléziai áll washingtoni vezető körökkel, de az szintúgy bizonyos, hogy frissebb értesülései, reálisabb meglátásai lehetnek a szocialista világról, mivel az utóbbi esztendőkben sorra látogatta a szocialista fővárosokat Emlékezhetünk mi is budapesti tárgyalásaira. (E sorok írója fültanúja volt annak, amikor aztán Brüsz- szelben, a NATO külügyminiszteri értekezletén Luns szólt a magyar fővárosban szerzett tapasztalatairól, arról, hogy a magyar kormány miként képzeli el az európai biztonsági értekezlet összehívását ...) A NATO — az amerikaiak nyomására — az európai konferencia egyik előfeltételévé tette, hogy előrehaladás történjen Nyugat-Berlin vitás ügyeinek rendezésére hivatott négyhatalmi, nagyköveti szinten folyó megbeszéléseken. Ezen a héten jutott el a szovjet, az amerikai, az angol és a francia nagykövet a 15. üléshez. A kiszivárgott hírek 1 szerint van előrehaladás... Willy Brandt nyugatnémet kancellár is úgy nyilatkozott, hogy most már igazi tárgyalásról lehet beszélni Nyugat- Berlinben. A BONNI KANCELLÁR ezt éppen Nyugat-Berlinben mondotta, egy sajtókonferencián. Egy hét alatt már kétszer fordult meg a korábban elvbarátai által is „frontvárosnak” nevezett, makacsul az NSZK részének tekintett Nyugat- Berlinben. - A városban küszöbönálló választásokkal magyarázza sűrű jelenlétét: „segíteni” akar a nyugat-berlini szociáldemokratáknak.Egy kancellár látogatása, egy Bundestag-fllés, egy politikai párt kongresszusa, konferenciája újra meg újra csak as NDK és a szocialista világ provokálásának szándékát Jelzi. Ez nem könnyíti meg a bonyolult kérdés rendezését! Pedig Brandt szavakban kifejezésre juttatja, hogy a négyhatalmi megállapodás után Bonn kész lenne az NDK-val tárgyalni Nyugat- Berlinről, elsősorban az odavezető utak „szabadságáról”. Míg Európában a diplomáciai küzdelem békés formfi jelentkeznek, Délkelet-Ázsiában tovább dörögnek a fegyverek, a Közel-Keleten pedig eltelt a fegyvernyugvás 30 napjából az első 15. Mindkét vonatkozásban a várakozás hangulata a jellemző. Indokínában azt figyeli a világ, miként alakul a laoszi hadihelyzet, s hogy a Nixon által májusra beígért „pacifiká- ció” mit jelent majd a gyakorlatban? Az amerikai elnök nem átallotta fenyegetéseit kiterjeszteni a Vietnami Demokratikus Köztársaságra is. A KÖZEL-KELETRÖL várt hír: Izrael kormánya mit válaszol Jarring közvetítő javaslatára, amelyet az Egyesült Arab Köztársaság hajlandó elfogadni. A jövő héten alighanem az izraeli válasz ismeretében éppen Közel-Kelet helyzetéről kell majd bővebben beszélnünk. Felszabadító háború Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere, aki pénteken a Vietnam békéjéért és szabadságáért küz. dő olasz bizottság meghívására Romába érkezett, találkozott az Olasz Szocialista Párt vezetőivel. A találkozó után az Olasz Szocialista Párt által kiadott nyilatkozat rámutat arra, hogy a párt képviselői újból leszögezték a vietnami háborúval kapcsolatos álláspontjukat. Hangoztatták, hogy a vietnami nép háborúja nemzeti felsza. badító harc.
