Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
VILÁG PROLETÁRJA?, EGYESÜL JETEIT» UJ TAGOK. A most folyó zárszármdó •közgyűlések napirendjein gyakran szerepel a tagfelvétel. Kállőn tavaly negyvenen kérték felvételüket a szövetkezetibe. Diósjemőm a közgyűlés tizenhét felvételi 'kérelmet hagyott jóvá. Még koránt sincs vége ezeknek a tanácskozásoknak, de annyi bizonyos, hogy több százzal gyarapodik a taglétszám a nógrádi tarmelőpEöve ('kezetekben. Az új tagcfc között sokan vannak, akik az iparból jöttek vissza a mezőgazdaságba. Nem látják érteimét tovább az ingázásnak, a kora hajnali, az ' esti utazgatásnak. Hiszen otthon, a szövetkezetben egyre nagyobb becsülete van a szakképzett munkásnak. Aki rendesen dolgozik, számítását megtalálja a közösben. Sok közgyűlésein hangzik el a megállapítás, hogy az elmúlt esztendő bizony nem kényeztette el a mezőgazdasági üzemek vezetőit, tagjait. A gazdaságok többségében nagy erőfeszítésekre volt szükség, hogy az állattenyésztés, a segédüzemek bevételével pótolják a növénytermesztés kiesett millióit. Jól esett azonban hallani, hogy a tagok reálisan ítélkeznek. Jól látják, hotgy a példátlanul rossz időjárás sem ingatta meg a szövetkezetek alapjait. A termelés üteme, ha lassabban is miint a korábbi években, mégis emelkedett. S 8—10 százalékkal több a tervezettnél a közös gazdaságok árbevétele is a, megyében. A paraszti jövedelmek csökkentek ugyan, de esésük nem olyan mértékű, mint ahogyan az aszályos tavaszból és őszből, a túlságosan is csapadékos nyárból erre következtetni lehetett. A nagyüzem, a közösség védelmet nyújtott a parasztembernek. A biztonsági alap egy részének felhasználásával, a gazdaságok egész sorában sikerült a tavalyihoz azonos szinten tartani a tagok és alkalmazottak jövedelmét. De nem ritka az olyan szövetkezet, ahol az időjárás nem tudta megzavarni a gazdálkodás rendjét, s a részesedés is több a tavalyinál. Kallón 90 forintot fizettek egy tízórás munkanapra és a hatvanéves tagoknak Is lehetőséget adtak, hogy harmincezer forinton felül keressenek. Sok szó esik arról is, hogy *z elmúlt tíz esztendő nem volt minidig és mindenütt zavartalan. Annyi azonban bizonyos. hogy az elmúlt évtized alatt, szorgalmas munkával erős alapokat építettek a mezőgazdasági nagyüzemekben. így aztán akkor ^ sem okoz gondot az emberről, a szövetkezeti tagiról és alkalmazottról való gondoskodás, ha az év eleji számításokba, tervekbe valami oknál fogva hiba csúszik. A szövetkezet szorgalmas munkásai zavartalanul megkapják fizetésüket és jut pénz a munkakörülmények további javítására is. Mái- az elmúlt évek során nagy változásnak voltak a tanúi " a tagok ilyen tekintetben. S a folyamatnak még nincs vége. A negyedik ötéves terv egyik legfontosabb célja a megyében is: tovább korszerűsíteni, iparszerűvé tenni a mezőgazdasági munkát. Köny- nyebb, gondtalanabb lesz így a parasztemberek élete. De a szövetkezeti tagok nemcsak ily módon érzik a törődést. A szociális, a kulturális alapban van pénz arra. hogy jobban a szövetkezethez kössék a törzstagságot. Hűségjutalom. törzsgarda jelvény es külön jutalom illeti a legrégibb, legszorgalmasabb tagokat. máshol meg házépítési kölcsönnel segítik a fiatalokat. Mindezek csalhatatlan jelei annak, hogy a szövetkezetekből a termelési egységekből mindinkább erős, igazi közösség formálódik, olyan _ közösség. amelyben jól érzik magukat a tagok. Van munkájuk biztos keresetük és a közös' akaratban ott van a szavuk is. I lyen gondolatok kerge* tik egymást az ember fejében, miközben a tagfelvételi kérelmeket hallgatja a zárszámadó közgyűléseken. Vincze Istvánná NÖQRÁD AZ MSZMP NOGR6D MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS IAPJA XXVII. ÉVF., 40. SZÁM ARA: 80 FILLER 1971. FEBRUAR 17„ SZERDA IUBessas@menő segifstüfg cs nehéz helyzetbe jutott tsz-eknek fehér Lajos beszéde Szeghalmon Kedden tartotta zárszámadási közgyűlését a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet. (Békés megye). Részt vett és felszólalt az ünnepi közgyűlésen Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Fehér Lajos tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét, majd rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti tagok életében mindig fontos eseménynek számító zárszámadási közgyűlések jelentőségét az idén megnöveli az a körülmény, hogy a zárszám-é adások olyan év adatait ösz- szegezik, amikor az ország egy részén, s éppen annak fő éléstárában — a Tisza völgyében — mintegy 600 termelőszövetkezetet súlyos ár- és belvízkár ért. Van egy másik sajátossága is az idei zárszámadásoknak: ezek ösz- szegezik a negyedik ötéves terv kiindulási alapját képező helyzetet. Mindezek következtében a zárszámadás — gazdasági jelentősége mellett — nagyon fontos politikai esemény is. Lebonyolítása — a múlt esztendőről készített számvetés, valamint az idei és a további évek feladatainak meghatározása és teljesítése — csak akkor sikerülhet, ha ezt a munkát a vezetők a tagsággal közösen, azizal egyetértésben vég. zik. s mindannyiuk felelősségteljes kötelességének tekintik. Természetes a támogatós A mezőgazdaságot az elmúlt évben csaknem 3 milliard forint értékű ár- és belvízkár sújtotta. A termelőszövetkezetek 2,5 milliárd forint értékű kárt szenvedtek. A szántóföldi károk mellett igen érzékenyen érintette a mezőgazdasági üzemeket az épületekben, főképpen az állati férőhelyekben keletkezett kár. Az ár- és belvíz tetemes veszteségeket okozott a szövetkezeti .tagok háztáji gazdaságainak is. Az azóta eltelt időszak tapasztalatait összegezve ma mar megállapíthatjuk, szövetkeze- teánk tagjai és vezetői a rendkívüli helyzetben sem csüggedtek el. Átérezték a népgazdasággal és saját üzemükkel szembeni felelősségüket, és a nehézségek közepette is becsülettel helytálltak. Erőfeszítéseik eredményeként sok károsult gazdaságban a károk egy részét, helyenként nagyobb részét — főképpen a tartalékalapok felhasználásával — pótolni tudták. Szövetkezeti parasztságunk megtette a magáét. A károk egy része azonban üzemileg, tehát önerőből semmiképpen sem pótolható. Az állam éppen ezért — az adott lehetőségeken belül — messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe került szövetkezeteknek. Ez szocialista államunk lényegéből fakad. Természetesnek tartjuk, hogy a, károkat, s annak következményeit ne csak a szövetkezetek viseljék. A bajba jutottak segítésére megmozdultak maguk a termelőszövetkezetek is. Területi szövetségeik kezdeményezésére és közreműködésével hatékony természetbeni és pénzbeli segítséget nyújtottak. Ezek együttes értéke eddig 120 millió forint. Mintegy 900 millió forint értékű ár- és belvízkár kisebb részben az Állami Biztosító útján, nagyobb részben pedig költség- vetési támogatásból térül meg a közös gazdaságoknak.' A kártérítésen felül a pénzügyi szervek — költségvetési fedezet mellett —, hitelt is folyósítottak a károsult termelő- szövetkezeteknek, pénzügyi problémáik átmeneti rendezésére a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében. Ilyen célra a múlt év végéig 660 millió forintot használtak fel. Ugyancsak jelentős hitelt kaptak az ár- és belvízkárt nem szenvedett, de más okokból és átmenetileg nehéz pénzügyi helyzetbe jutott termelőszövetkezetek. Elsősorban tárgyi okok A veszteségek gyors rendezésével a kormány azt akarta elérni, hogy az érintett termelőszövetkezetek vezetősége még a zárszámadási közgyűlés előtt kellőképpen tájékoztathassa a tagságot a veszteségrendezés módjáról és mértékéről, tehát minél zökkenőmentesebben indulhasson az 1971-es gazdasági év. A szövetkezetek veszteségei az említett támogatási segítség ellenére is tetemesek. Ennek hallatára egyesek esetenként a szövetkezeti gazdálkodás „mélyebb problémáiról” beszélnek. Ezzel szemben egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a kétségkívül nagy veszteségnek döntően tárgyi okai vannak. Első helyre kell tenni a már említett ár- és belvízkárokat, továbbá az egész ország mezőgazdaságát sújtó kedvezőtlen időjárást. Veszteségnövelő tényező volt továbbá áz is, hogy az egész mezőgazdasági termeié^ színvonalának csökkenése mellett — a termelési költségek mintegy 10—12 százalékkal nőttek. Ebbe az irányba hatott többek között, hogy az időjárás miatt többször, s nehe(Folytatás a 2. oldalon.} Újabb fontos döntés szümtett: Lemondanak az állami támogatásról A gazdaságirányítás új rendszeréből fakadó önálló gazdálkodás a sző legszorosabb értelmében megköveteli az önállóságot. Korábban, ha egy vállalat a nemzieitközi piacon nem tudta a gazdaságosság megkívánt fokán értékesíteni termékét, állami hozzájárulásit kapott. Ez különösen nagy méreteiket öltött az exporttermelésnél. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek is jelentős szubvencióban részesült, egyes exporttermékeinek értékesítése során. Most a negyedik ötéves terv küszöbén, már számolni kellett azzal, hogy 1971-ben ismét csökken az exporttermékek után élvezhető állami visszatérítés mértéke. A korábban egy dollár után biztosított 10,50 forintos visszatérítéssel szemben ez évben már csak 5,50 forintos visszatérítéssel számolhatnak dolláronként. A szubvenció csökkentésének hatása éves szinten 30 millió forinttal mérsékli a vállalat bevételét. Vagyis ez azt jelenti, hogy a visszatérítésből eredő 30 millió forintos kiesést a termelékenység javításával és a gazdaságossággal kell pótoüm. A gyár vezetőit azonban még ettől a változástól is eltérő újabb választás elé állította az önálló gazdálkodás. Illetékes állami fórumoktól kapott felszólításra két lehetőség között kellett dönteniük. Vagy megmaradnak az 1971. évre megadott dolláronként! 5,50 forintos szubvenció mellett, vagy pedig a kedvezményes adózás rendszerét választják és lemondanak a visz. szatérítés összegéről. A gazdálkodás sikere és eredményessége természetesen a vezetők kezébe van letéve. Éppen ezért ez a választás érthetően alapos megfontolásra késztette a gyár vezetőit. Végiül is olyan döntés született, hogy a gyár teljesen lemond az állami szubvencióról és a kedvezményes adózási rendszert veszi igénybe. Ez azonban arra készteti a gyár műszaki és fizikai dolgozóit, hogy egész exporttermelésüket minden eddiginél jobban megalapozzák. Arra törekedjenek. hogy exporttermelésük gazdaságosságát a nemzetközileg megkívánt színvonalra emeljék és önálló erőből is versenyképesek tudjanak lenni a külföldi piacon. Ez a dön/tés a vállalat csaknem minden üzemére befolyással van,’ hiszen a gyár 80 külföldi országgal áll kereskedelmi és áruszállítási kapcsolatban. Bőven akad tehát tennivaló a kedvezményes adózási rendszer mellé szegődés esetén, az exporttermékek színvonalának emelésében és költségeinek csökkentésében, ha a vállalat az eredetileg tervezett mértékben akarja növelni a részesedési alapot. A gyár vezetői a döntés pillanatától kezdve számolnak az állami támogatást nélkülöző exportgyártással. Szeretnék, ha már az 1971-es műszaki intézkedések is sikeresen egyengetnék a gazdaságosabb és termelékenyebb exportmunkát. A megkívánt intézkedések hatására már 1972 elejétől megnyugtató helyzettel szeretnének találkozni. Azt szeretnék, ha a szubvenció megszüntetéséből ' keletkező újabb 30 millió forintos veszteség nem éreztetné hatását a vállalati nyereségben és a dolgozók részesedésében. Felvételünk a budapesti 3. számú házgyárban készült, a Központi Bizottság első titkárának látogatása alkalmával. Kádár János mellett Bondor József építésügyi miniszter és Kisvárt János, a házgyár vezérigazgatója Tizenötmlliiárd építőipari beruházásokra Kádár János látogatása as Él'M-ben és budapesti nagy létesítményeknél Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden — Németh Károly- nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának és . Klézl Róbertnak, a Központi Bizottság gazdaság- politikai osztálya helyettes vezetőjének társaságában — látogatást tett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. A vendégeket Bondor József miniszter és helyettesei fogadták, majd a miniszter ismertette, hogyan fejlődött, milyen eredményeket ért el az építőipar az elmúlt öt évben, s vázolta az elkövetkező időszak feladatait. Jellemző adatként említette meg, hogy a harmadik ötéves tervidőszakban 9 milliárd forintot használtak fel az iparág korszerűsítésére, a termelő kapacitás bővítésére, 1975-ig már 15 milliárdot fordítanak építőipari beruházásokra. Külön figyelemre méltó, hogy ennek a hatalmas összegnek viszonylag csekély hányada terheli az állami költségvetést, ugyanis csaknem 8 milliárdot a tárcához tartozó vállalatok fejlesztési alapjából, további 6 milliárdot pedig állami kölcsönből fedeznek. Az építőipar ilyen erőteljes fejlesztését — amelynek során az ágazat teljesítőképessége a negyedik ötéves tervidőszakban csaknem 50 százalékkal bővü' — a növekvő igények és a kitűzött feladatok magyarázzák. 1971 és 1975 között — az utóbbi öt évben készült 107 000 lakás helyett — országosan 200 000 családi otthont kell produkálnia az állami építőiparnak. A vendégek ezután — Bondor József kíséretében — a budapesti lakásépítkezés egyik fontos bázisát, a IU. számú házgyárat keresték feL Az üzem gazdájának, a 43. számú Állami Építőipari Vállalatnak a képviseletében Kisvárt János vezérigazgató és más helyi vezetők üdvözölték Kádár Jánost —, majd bemutatták a tavaly üzembe helyezett gyárat, amely csaknem teljes kapacitással dolgozik már, s ebben az évben négyezer lakás elemeit készíti el. A III. számú házgyár elemeiből készülnek egyébként az Újpalotán felépülő, mintegy 14 000 lakásos új városrész családi otthonai is, ahová szintén ellátogatott a Központi Bizottság első titkára. Itt Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a XV. kerület országgyűlési képviselője, Lantos Zoltán, a kerületi pártbizottság első titkára, dr. Vala- chi Gyula, a kerületi tanács vb-elnöke, s az építkezés vezetői fogadták a látogatókat. A délutáni órákba nyúló látogatás befejeztével Kádár János — megköszönve a házigazdák vendégszeretetét — elismerő hangon nyilatkozott a minisztérium, az egész iparág eddig végzett, s a látogatás során személyesen. is tapasztalt jó munkájáról. Kiemelte az építőipar kimagasló szerepét a szocialista építőmunkában, s hangoztatta, hogy e fontos népgzadasági ágazat jövőjét, terveit illetően is biztatóak a kilátások. Sok sikert, további eredményes munkát kívánt az új, korszerű lakótelepek létrehozóinak, az építőipar minden dolgozójának. A látogatás a XV. kerületi pártbizottság székházában ért véget. (MTI) A lengyel kormány határozata A lengyel minisztertanács ben hagyja az iparcikkek árülése határozatot hozott az csökkentésére vonatkozó 1970. 1970. december 12-én kelt ár- december 12-én kelt korrendezési ■ kormányrendelet mányrendeletet. hatályon kívül helyezéséről. . A közlemény szerint a mi- Érvényben maradnak a leg- nisztertanács új rendelete alacsonyabb keresetű dolgo1971. március l-től érvényte- z°k bére, továbbá a családi leníti a kiskereskedelmi élei- pótlék, a nyugdíjak és járu- miszerárak emelésére vonat- lékok emelésére vonatkozó kozó rendelkezést, visszaállít- 1971. január 1-i rendelkezé- ja az 1970. dec. 14-e előtti sek- A kormány erre 8,6 mii- élelmiszer-, éttermi és büfé- Hárd zlotyt irányzott elő árakat. Ugyanakkor érvény- íMTV f\