Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
A megyei képzőművészeti stúdió kiállítása Á Nógrád megyei képzőművészeti stúdió évek óta fontos szerepet tölt be a fiatalok képzőművészeti ismereteinek bővítésében, a jelentkező tehetségek felkarolásában, az íz- tésfejlesztésben. Tagjai rendszeresen találkoznak egymással az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokon, a nyári stúdió- telepeken, alkotásaik együtt várják a látogatót decemberben és januárban Salgótarjánban, a stúdió hagyományos évi tárlatán. Iványi Ödön festőművészt, a stúdió vezetőjét elismerés illeti azért a tevékenységért, amely évek hosz- szú sora óta biztosítéka a stúdió fennmaradásának, fejlődésének. Bánszki Pál, a Népművelési Intézet munkatársa, az idei zsűri elnöke írja a kiállítás 'katalógusának előszavában, hogy társadalmi helyzetüket tekintve a stúdió tagjai igen színes összetételűék, amatőrök, rajztanárok, mérnökök, munkások. tanulók .találhatók köröttük. Művészi teljesítményük megítélésénél azonban — úgymond — csupán műveikből, illetőleg azok hőfokából kell kiindulni. Kétségkívül igaz e megállapítás. Amikor a kiállítást nézzük, örömmel állapítjuk meg, hogy a stúdió tagjai között több értékes tehetség is van. X«egyen szabad azonban benyomásaink részletesebb közlése előtt két gondolatot felvetni a kiállítás kapcsán. Neves képzőművészeink tevékenységével kapcsolatban esetenként talán ritkán hangoztatjuk azt az igényünket, hogy alkotótevékenységük kiisebb- rragyobb „szüneteiben” az eddiginél tevékenyebben kapcsolódjanak be a közművelődésnek az ízlésfejlesztésért vívcrtt harcába. Az erre való határozottabb hajlandóságot hiányoljuk a stúdiótagoknál is. Valószínűleg szűkebb környezetükben, munkahelyen, családban, baráti körben, szó esik képzőművészetről, ízlésről, giccsről, rangos alkotásról, és így tovább. Ennél azonban többre lenne szükség. Egyáltalán, várhatunk-e e vonatkozásban értendő közéleti tevékenységet a stúdió tagjaitól? Kilépnek-e az emberek elé, vagy hovatovább ők is „csak” festenek, alkotnak, s a közönséget „másra” hagyják? Az alkotó tehetség kibontakoztatásának jó útja a stúdió. Ahhoz azonban, hogy a tagok a közönségnek is mind többet adjanak, másfajta tevékenységi formára is szükség van. S ez is a stúdió eredeti céljai közé tartozik. Az idei tárlat kapcsán még egy kérdést is fel kell tennünk: miért hiányoznak a stúdió Balassagyarmaton élő tagjainak munkái a gyűjteményes kiállításiról? Legalább hat-nyolc stúdió- tagira gondolunk, akiknek munkáival szívesen találkoztunk volna. Nélkülük a kiállítás nem egész. Valamiféle szervezett távolmaradásról, vagy éppen szervezési hibáról van szó? 4Szek után, néhány .szó, magukról a fiatalokról, az alkotásokról. A salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ klubjában huszonkét stúdiótag munkáit látjuk. Az anyag kétségkívül eredményes műhelymunkáról vall, több, egészen érett alkotást is magába foglal. Műfajilag természetesen széles a skála, a tanulmányoktól a képekig. Az idei tárlatot azonban a jó színvonalra törekvés jellemzi, s alaphangját is e törekvés adja meg. Elsőként említjük bégrády Jenő Árvíz című festményéit, amely a pusztulással szemben, az élet diadalát szimbolizálja. hBSmIíIimíí Megjött a friss tej a Pécskő Aruház élelmiszerboltjába Fotó: Céhmester Tanulnak a falusi fiatalok Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a falusi fiatalok körében a KlSZ-okta- tási kör. Számuk és a hallgatók létszáma is évről évre növekszik. Az elmúlt oktatási évben meghaladta a félezret azoknak a fiataloknak a száma, akik részt vettek az oktatási körök munkájában. Hozzájárult ehhez, hogy az oktatás színvonala javult, mind több agrárértelmiségi fiatal dolgozik propagandistaként. Tavaly már több mint húsz fiatal szakember vállalt részt a falusi fiatalok ismereteinek gyarapításában. Légrády, tudomásunk szerint, tíz-tizenkét éve állít ki. Ügy tűnik, az Árvízzel, amely már érett megvalósulás, az igazi művészi éréshez érkezett. A művelődési központ jutalmát is elnyerte. Rajta kívül még flibó Tamás, Nógrádi Andor és Bajcsik József tartozik a ju- baümiazottak közé. Nógrádi Andor V idróczki - balladáját négy színtételre építette fel. Értékei közé tartozik az a hangulati egység, amely a tételeket összefogja, s amely a kompozíció sikerének is záloga. A népi hangvételt szintén sikeresnek érezzük. Bajosok József munkái közül elsősorban a Zászlók című rézdomborítást emeljük ki, ritmusában, a megoldás érzékenységében ez tűnik a leglkif«rrottabbnak. Külön néhány szót Szujó Zoltánról és Molnár Béláról. A közelmúltban már szerepeltek a központ klubjában képeikkel. Szujónak különösen az Ingázók és a Kék kalapos nő című képei azok, amelyek mind erőteljesebb egyéni hang alakulására engednek következtetni. Képeinek színe rzé- kenysége ugyancsak erényei közé tartozik. Molnár Béla Öreg kocsmájáról á korábbiIkiállí- táison mái» szóltunk. A Búcsú- zást átlenjgő szomorúság mögött is érzünk valami alig kifejezhető fanyar ízt. A studiiókiállítás grafikai anyagából elsősorban Hibó Warnas, Szatmári Béla és Bgdi Klára lapjait emeljük ki. bó Illusztrációja sajátos at moszférát teremt, rendkívüli valóságérzékről is vall. Szeretnénk hangsúlyozni az egyéni hangvételt, amely e lapra is jellemző. Szatmári Béla nonfiguratív kompozícióival már több tárlaton találkozhattunk. Az élet keletkezése és a Kéiet- kezés-sorozat újabb kísérlet azon az ú+on, amely újabb, eddig kevesoé feltárt tartományokba viszi a nézőt. Bódi Klára mindenekelőtt finom fogalmazásával, mély líraiságá- val tűnik ki. illusztrációit Bari Károly verseihez készítette. A festményeken, grafikákon túl Tajti József, Hrncsjár József rézdomborításókkal, Sólyom István zománccal jelentkezett Tóth Elemér Nógrádi Sándor Fájdalmas szívvel veszünk búcsút Nógrádi Sándor elvtárstől, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosától, a nagyrabecsült kommunistától, akinek élete példaképül szolgálhat minden hazáját és népét igazán szerető embernek. Kora ifjúságától eljegyezte magát a társadalmi haladás eszméivel, egész életét az emberiség felemelkedéséért folytatott küzdelemnek szentelte, és a szó legszorosabb értelmében a halál ütötte ki kezéből a tollat, élete utolsó munkaeszközét. Nógrádi Sándor az igaz ügyért mindenkor szót emelő, ha a körülmények úgy kívánták, fegyvert fogó forradalmár, több mint egy fél évszázadon keresztül törhetetlen optimizmussal harcolt az emberi jogokért, a népek szaabdságáért, az új életért, a szocialista jövőért. Fontos párt- és állami megbízásokban serkentője volt annak a - túlzás nélkül állíthatjuk - nagy történelmi átalakulásnak, amely hazánkban 25 év alatt végbement. Nógrádi Sándor hetvenhét éves életútja szinte példázza korunk történetét. A sok százezer magyar gyermekhez hasonló élete, a nehéz tanulóévek korán ráébresztették a társadalmi igazságtalanságokra. Szenvedélyes tanulásvágya eredményeképpen gyorson felismerte, hogy az elnyomottak, a kizsákmányoltak siralmas élete megváltoztatható. A felismerés meggyőződéssé ért és cselekvésre, küzdelemre késztette. Sztrájkot szervezett, ott volt a Kommunisták Magyor- országi Pártja bölcsőjénél, kijárta az illegalitás iskoláját, forradalmi tetteiért több országban bebörtönözték. A kommunisták igaz ügyébe vetett rendíthetetlen meggyőződését nem tudták megtörni. A 30-as években Európa országaiban száll szembe az emberiségre törő fasizmussal. A második világháború a Szovjetunióban érte. Fegyvert fogott és a fogságba eseti magyar katonákból felvilágosítással, tanítás sál partizánosztagokat szervezett, ötvenéves korában, 1944-ben egy partizáncsoport élén visszatért hazájába, Nógródba. Az igaz ügy, a harci tapasztalat, a salgótarjáni iparmedence munkásainak törekvése, forradalmi elszántságának ismerete, sikereket, hősöket szült. A partizánegység vezetője a salgótarjáni medence munkásaiban nagyszerű támogatókra talált, a munkások tisztelték, belcsülték bátor, hősies helytállását Az ország nyugati részén még dörögtek o fegyverek, amikor Nógrádi elvtárs partizánharcainak színhelyén, Észak-Magyarorszá- gon szervezte a küzdelmes években oly sokszor megálmodott új életet. Akadályt nem ismerve dolgozott a termelés megindításán, reményt gyűjtött, erőt öntött az elfáradt emberekbe. Megbízatásai az elmúlt 25 évben többször változtak — volt párt-, állami-, hadseregvezető, diplomata —, de eszméinek szilárdságát, a dolgozó emberek érdekeinek képviseletét, az ifjúság iránti szeretetét, tevékenységre serkentő optimizmusát, kommunista tisztaságát, munkabírását megalapozó akaraterejét mindenütt és minden körülmények között megtartotta. Nógrádi Sándor elvtárs mindig figyelemmel kísérte megyénk fejlődését. Kapcsolatot tartott fenn az itt élő emberekkel, régi harcostársaival. Különösen emlékezetes számunkra az 1969. decemberi találkozás, amikor a salgótarjáni partizánemlékmű és a karancsberényi Partizán Emlékmúzeum avatásán személyes megjelenésével ünnepélyesebbé tette megemlékezésünket és Salgótarján díszpolgárává avatták. Nógrádi Sándor hűséges harcosa, von pártunknak. Munkával, áldozatvállalással, küzdelmekkel, eredményekkel átszőtt emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük. Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága Megvalósult az ígéret, orvosolják a panaszokat Ménkesen Jelentős eredményekről számolhatott be a vezetőségválasztó taggyűlésen Menkes- akma szakszervezeti bizottsága. Az utóbbi időben sokat javultak a ' munkakörülmények. Megvalósult a lamovkás személyszállítás, amivel csökkenteni tudták a ki- és beszállás! időveszteséget, ezenkívül fáradságtól kímélik meg a dolgozókat, A bánya kapacitása bővült/és ezért az északi felhagyott bányáktól is telepítettek át bányászokat. Ménkes-akna 1969. évi eredményei alapján elnyerte az Élüzem címet. Akkor megfogadták, hogy az 1970-es évet is a terv túlteljesítésével zárják, ez sikerült is. Csaknem 11 000 tonna szenet adtak tavaly terven felül a népgazdaságnak. A beszámoló személy szerint is dicsérte az élen járó bányászokat. Szabó Imre és Fekete Vilmos írontbrigádja már korábban páros versenybe lépett 'egymással, s őket követte Forgó G. Márton frontbrigádja. Ez a három szocialista brigád oroszlánrészt vállalt a terven felül felszínre szállított szén kitermeléséből. Molnár Antal, Szalai József, és Hajas B. Imre brigádja az előkészítő munkában jeleskedett, de a dicséretből jutott Bazsi László műhelyes brigádjának is. A tagigyűlés a vitájában most mégsem a termelés kérdéseivel foglalkoztak, hanem inkább azokkal a problémákkal, amelyekre megoldást várnak. Hiányolták, hogy az újítómozgalom az elmúlt két évben nem fejlődött úgy, mint ahogy joggal elvárhatták volna. A szakszervezeti munka sokoldalúságával is foglalkozott a beszámoló, és a vitában is sokan részt vettek. Igaz, több apró dolgot vetettek fel, ezek azonban mind olyanok, amelyekre intézkedést várnak a dolgozók. Többen szóvá tették, hogy a fürdő nem felel meg a követelményeknek. Ezenkívül gyakran a tisztasága sem kielégítő. Azóta már változtattak ezen a gondon és elkészült a terv is, hogy tavasszal a vízvezeték bővítésével teszik korszerűbbé a fürdőt. A munkahelyi ivóvízellátás nem kielégítő, ezt is többen emlegették. Azóta a lajtok rendszeres tisztán tartásáról, fertőtlenítéséről gondoskodtak, és gyorsították forgási sebességüket. Ehhez persze az is szükséges, hogy a brigádok időben kiküldjék az üres laj- tokat. A szákszervezeti bizottságot kérték fel, hogy intézkedjen olyan veszély elhárításáról, ami tulajdonképpen nem is tartozik a bányához. A kiste- renye—kál-kápolnai vasútvonalon ugyanis van agy kereszteződés, ahol hiányzik a jelzőlámpa, és már többször csak a gépkocsivezetők lélekjelenléte akadályozta meg a nagyobb balesetet. A panaszt természetesen a taggyűlés után rögtön továbbították az illetékes szervekhez. Az üzemi személyszállító kis vasúti kocsik javítását is folyamatosan végzik, hiszen ezt is sürgették a bányászok. Többen kifogásolták, hogy kevés a védőruha. Emiatt sokszor vizes, szennyes védőruhát kénytelenek felvenni a dolgozók. Jogos volt ez a panasz és azóta már nagyobb tartalék van védőruhából is. Többen a premizálás módját kifogásolták. Volt olyan is, aki úgy vélekedett, hogy az előre beígért célprémiumokat nem minden esetben fizetik ki. Megvizsgálták ezt a kérdést és kiderült, hogy a prémiumot minden esetben kifizették, amikor annak feltételeit teljesítették. Egyébként ennél az áknaüzemnél az előző évihez viszonyítva 1970-ben átlagosan 12 forinttal növekedett az egy műszakra eső bér. A párt tavaly februári határozatának megfelelően itt is szóba került, hogy nem érvényesül a női alkalmazottaknál az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve. Azóta már egyes helyeken változtattak ezen. Többek között a lámpákamrában dolgozó nők bérét emelték. Ezenkívül is lesz még bőven tennivaló, és erre intézkedési terv is készül. A szakszervezeti bizottság mellett működő nőbizottság közösen az üzem vezetőségével, felmérést készít és ennek alapján orvosolják majd ezt a panaszt. Erre egyébként Kormos Ottó aknavezető már a vezetőségválasztó taggyűlésen ígéretet tett. A szakszervezeti választás óta már szinte valamennyi felvetett problémára adtak választ, sőt ennél többet tettek, hiszen egy egész sor intézkedést is foganatosítottak. A szakszervezeti bizottság hasznosította a javaslatokat. B. J Pótkocsik a háztáji gazdaságoknak A háztáji kertek megművelése mindig nagy gonddal járt. A Pásztói Gépjavító Vállalat a profiljába iktatta a kis területeken iis könnyen mozgó kerti traktorokhoz a pótkocsi gyártását. A pótkocsikból az AGROKER eddig 50fet rendéit, amelyből 25-öt már leszállítottak. A további 25 szállítására a közeljövőben kerül sor. A kereskedelem a tetszetős kivitelű pótkocsikra újabb megrendelést adott. Hóvihar A hét eleji hóvihar Kímélet- lenül bánt Miskolc és Debrecen környékének telefonhálózatával. A két postaigazgatóság területén mintegy 900 te- lefonoezlopot tört ki, döntött meg a vihar, amely kilométerszámra tépte le a légvezetékeket. A pusztítás nyomán 280 — megyén belüli — távolsági vonal mondta fel a szolgálatot, 70 községgel megszakadt a telefonösszeköttetés. A postások — amint a vihar, a hófúvás engedte — a honvédség és a MÁV dolgozóinak segítségével azonnal hozzáláttak a helyreállításhoz, s rendbe is hozták az összeköttetések többségét. A miskolci postaigazgatóság területén minden távolsági vonalat kijavítottak valamennyi községgel helyreállt a telefon- forgalom, igaz. hogy csak ideiglenes vezetékekkel. NÓGRÁD — 1971. január 7., csütörtök
