Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
Huszonöt éve: Magyarország — köztársaság 104« február elsején kflkáál- tották Magyarországon a köztársaságot, miurán a parlament megszavazta a köztársaságról szódé törvényt. Noha az 1944 decemberében ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényileg nem rendezte az ország államformáját, az új magyar államhatalom már köztársasági formában élt é6 dolgozott. A köztársaság kikiáltásának az adott körülmények között politikai jelentősége volt. 1945 őszén, a váda&zitások utáni első parlamenti ülésen a feummundste párt vezérszónoka, Rajk László követelte a koalícióé kormányzati program korábban kidolgozott pontjainak végrehajtását, közöttük az ország államformájának haladéktalan rendezését, a köztársaság kikiáltását. Nem véletlenül. A kisgazdapárt 1945-ös választási sikere megreszegi tette az ország reakciós köreit, és azt az illúziót erősítette bennük, hogy sikerül megszerezniük az osztatlan hatalmat, útját állni a népi demokratikus fejlődésnek, sikerül visz- saafordítani a magyar társadadmi haladás szekerét. A reakció támadást indított. Tobzódott a spekuláció, 1945 utolsó téli hónapjaiban a gazdasági élet mélypontjára süly- lyedt. Decemberben földesúri- kiulák roham indult a kiosztott földek visszaperlésére. A fékevesztett jobboldali, ellenforradalmi támadás azonban nem járhatott sikerrel, az egyre szorosabban tömörülő baloldali erőiknek sikerült visszavágni ok, s a tömegeket harcba vinni a néphatalom vívmányai inak megszilárdításáért, továbbfejlesztéséért. A kommunista párt 1945 végién és elején a baloldal támogatásával sikereket ért eL Megalakult a Gazdasági Főtanács, államosították a bányákat, szigorú Intézkedések születtek az infláció ellen, rendeletek jelentek meg a tőkések megadóztatásáról „Fizessenek a gazdagok!” — .jelszóval. Zárolták a fontos iparcikkeket, és január 15-én életbe lépett az új kollektív szerződés. Ezek az intézkedések átmenetileg jawítottpik a munkások helyzetén és megmutatták a baloldal erejét. Teljes sikerrel állt a párt és földhöz jutott sze- gényparasíztság harcos mozgalmának élére: „Földet vtisz- sza nem adunk!" Ilyen történelmi és politikai helyzetben került sor a február elsejei parlamenti ülésre, amelyen kikiáltották és törvényibe iktatták a köztársaságot. Politikai tett volt, újabb sikere a baloldali, népi erőknek, hiszen a magyar burzsoázia zöme, még inkább a földesúri és egyházi hatalmasságok köre nem volt híve a köztársaságnak. Másfajta államforma felé kacsingatott. Éles parlamenti csatára mégsem került sor. A jobboldal taktikai okokból kerülte ezt: teljesen lelepleződött volna a köztársaságpárti dolgozó tömegek előtt, másrészt arra spekulált, hogy sikerül a bur- zsoá köztársaság irányába terelni az országot. A törvény ellen csupán néhány, nyíltan Habsburg-pártá klerikális figura szavazott. A fejlődés irányát azonban nem lehetett eltéríteni. A magyarországi forradalmi átalakulás túllépte a polgári demokrácia kereteit. Ezt a tendenciát erősítette a köztársaság kikiáltása is. S, I. Kettőn áll a vásár Ki fegyelmeaasen ? Nem újkeletű kérdés. Hogy mégis foglalkozunk vele, annak több oka van. A vállalati önállóság megnövekedésével bővült a közép szintű vezetők jogköre, másrészt az elmúlt években, lábra kapott egy olyan szemlélet, hogy nem fegyelmezek, mert akkor itt hagynak a dolgozók. Aztán a fegyelmezéssel megbízottak is igyekeznek visszaadni ezt a jogkört az első számú vezetőknek. Mondani som kell, hogy az előbb említett jelenségék mennyire demoralizálták a munkaerkölcsöt, a helyes közgondolkodást. A szakszervezeti választásokon is sok szó esett erről a kérdésről. A felszólalásokat így summázhatjuk: az üzemekben egy-fcét ember az, aki sokat rendetlenkedik, azoktól meg kell szabadulni, mert több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Igazuk van! De ki tegye? Mindig az, akinek fegyelmezési jogköre van. Az üzemben a művezető, másutt az osztályvezető, főosztályvezető, illetve az első számú vezető. Ha ilyen egyértelmű ez, akkor mi az oka annak, hogy a kisebb vezetők húzódoznak a fegyelmi jogkör gyakorlásától? Ez nem népszerű feladat. A fegyelmlleg felelősségre vont dolgozó igyekszik társai, barátai, sőt a társadalmi szervek előtt is makulátlannak feltüntetni magát. Olyan hangerővel, meggyőződéssel harsogja ártatlanságát, hogy maga is elhiszi, s másokkal is elhiteti. Sajnos, ilyenkor azok a becsületes munkások, akik joggal szóltak a szigorúbb fegyelem mellett, most hallgatnak, nem leplezik le a rágalmazót, a tények meg- hamisítóját. Vagyis a fegyelmet, rendet megkövetelő vezető nem érzi maga mögött a dolgozók egyértelmű társadalmi támogatását. Erről beszélgettünk nemrég a nagybá- tonyi gépüzemben. Az egyik pártpropagandista, aki hat évig dolgozott budapesti nagyüzemben, elmondotta, hogy a munkások nagy része közömbösen szemléli a csoportvezető, a művezető, az üzemvezető munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására Irányuló törekvéseit, sőt az is előfordul, hogy a mulasztóval éreznek együtt Mindez jól tükrözi ott a párt és szakszervezetek politikai munkájának gyengeségét, azt, hogy a sokat hangoztatott egészséges köz- szellem. amely elítéli a fegyelmezetlenkedést, sok helyen ma még csak ,vágy és óhaj. A fegyelmezésnek azonban van még egy fontos feltétele. Ez a vezetők fegyelmezettsége. Pusztába kiáltott szó a fegyelmezett munkára szóló intelem, ha a munkás a vezetés hibájából nem tud folyamatosan termelni, ha félórákat kell várnia szerszámra, anyagra, ha a művezető baráti, haveri alapon osztja el a munkát, vagy olyan helyzetet teremt önmaga számára, amivel mindenféle rosszindulatú feltételezésnek vetheti meg az alapját. Sajnos néhány helyen a kor szellemében dolgozó kisebb vagy nagyobb beosztású vezetőket a rendetlenkedők igyekeznek kikezdeni, különböző rosszindulatú megjegyzéseikkel, a háta mögött lejáratni. Ilyeneket mondanak: merev, katonás, vonalas stb. Ezek az emberek összekeverik a fogalmakat. Semmi másról nincs szó, mint határozottságról, következetességről, a közös érdekek védelméről, a kiadott munka számon kéréséről, a fejlődés biztosításáról. Az elmondottakból egyértelműen kr- osendül, hogy a fegyelmezés joga és kötelessége a gazdasági irányító posztokon levők dolga. De nemcsak az övéké, hanem az egész kollektíváé: munkásoké, alkalmazottaké, műszakiaké. Erkölcsi és politikai támogatásuk nélkül a fegyelmezésben sem tudunk megfelelő eredményt elérni. Ha e területen nem lépünk gyorsabban előre, akkor azzal is kell számolni, hogy helyes terveink csak részben valósulnak meg. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk. Venesz Károly A TERMELÉSI tanácskozáson, vagy a testületi ülésen sok még a passzív szemlélődő, egynémely helyen előre meg lehet mondani, ki kér szót, ki mondja el véleményét. Olyannal sem kevéssel találkozik az ember, aki közömbös a közügyek iránt, aki közügyekben még nem szólalt meg, nem mondott véleményt. Tény az, hogy valaki akkor tud reális véleményt mondani, ha tájékozott az üzem, vagy a közösség életében, de vannak, akik sokszor még azzal a — nemegyszer szűkös — tájékoztatással sem élnek, ami egyébként mindenki számára biztosított Hadd hozzunk példát saját munkánkról. Egyik községünk vezetője bírálta egyik írásunkat, mert szerinte az sérti a vezetőket, túlzottan általánosít, lejárat stb., stb. S mint kiderült, nem is olvasta az általa kifogásolt cikket, csak „valamit hallott” és véleményt alkotott. Tehát hallotta, hogy harangoznak, de hogy miért, vagy hol, az már nem jutott el a füléig. Miért mondtuk ezt el? Azért, mert legtöbbször a tájékozatlan ember hajlik a demagógiára, a jogtalan követelésekre, a szabadosságra, a rossz következtetésre, márpedig ezeknek semmi, de semmi köze nincs a demokráciához. KETTŐS tehát a feladat a szocialista demokrácia további fejlesztése érdekében. A vezetés részéről tovább szélesíteni a munkahelyi és a közéleti demokráciát, — ez a kettő az, amellyel legkőzvet lenebbül találkozik az ember, — a választópolgár, a dolgo zó pedig igényelje, sürgesse ezt a demokráciát, követelje jogát a közügyek megvitatá sában, hogy aztán alkívabban vehesse ki részét azok megvalósításából. Kettőn áll tehát a vásár, amelyen nemcsak ketten nyerhetnek, hanem az egész közösség. • Papp János Ifjúmunkások Fotó: Céhmester Erzsébet Emberek, érzelmek és automaták AZ UTÓBBI időben egyre többször halljuk: erősítenünk, szélesítenünk kell a szocialista demokráciát. Nagy fontosságot kapott a szocialista demokrácia helyzete és feladatai a X. kongresszuson is. Joggal! Hiszen az elmúlt negyed század fejlődése — nemcsak a gazdaságban, hanem a tudatban is — eredményeként felnőttek azok a milliók, akik joggal igénylik a nagyobb bizalmat, meg is felelnek ennek a bizalomnak, élni is tudnak vele. Biszku elvtárs mondotta a X. kongresszuson: „Annál erősebb a rendszerünk, minél többen, minél cselekvőbben vesznek részt célkitűzéseink meghatározásában, minél többen érzik a közügyet saját ügyüknek.” Anélkül, hogy azt állítanám: a vezetők, a szocialista demokrácia terebélyesedése érdekében már mindent megtettek, hogy minden lehetséges módot kihasználtak már — és hogy jól használták ki —, hogy rajtuk mér semmi sem múlik, a szocialista de<t mokrácia érdekében most mégis a másik oldalról szólnék. Előszór «*: a szocialista demokráciát nem lehet csak központi határozattal bevezetni, megvalósítani, hanem alulról is igényelni kell. Az kell, hogy az emberekben meglegyen az igény a közélet dolgai iránt, hogy érdeklődni, tájékozódni akarjanak, hogy aktívabban vegyenek részt a közügyekben, —- így gyakorolják, ha úgy tetszik, így követeljék demokratikus jogaikat. Csökken az árvízveszély Az Országos Vízügyi Kivártál árvízvédelmi ügyeletének szombat reggeli tájékoztatása szerint az árvízveszély csökkent és most már lassan enyhítik a készültségi fokokat. Pénteken este a Zagyva torkolaténál harmadfokú készültséget rendeltek el, de az apadás itt is megkezdődött, úgyhogy a készültséget másodfokúra mérsékelték. A folyó felső szakaszán továbbra is érvényben marad az elsőfokú árvízvédelmi készültség. A Tárnán a korábbi másodfokú készültség elsőfokúra mérséklődik, ezenkívül a Lányai - csatornán és a Takitán van még hasonló készültségi állapot, az általános apadás a Bodrogon még nem jelentkezett, ezért még itt továbbra is fennáll a másodfokú készültség. Ö rökké amléfoeaétes marad az a nap, amikor Jurij Gagarin a Vosz- tok—1 űrhajóval először kerülte meg a Földet 1961. április 12-én, úgy tódultunk tömegesen az utcám, mint amikor 1945. április 4-én elhangzott a történelmi sorsfordulót nyitó bejelentés: az utolsó Jiitlerista katona is kátakaro- 'dott Magyarországról. Leírhatatlan volt az orom: megvalósult a tudomány nagy álmodozóinak vágya, az ember leküzdötte a nem is oly rég leküzdhetetlenniek vélt akadályokat, elszakadt bolygónktól, s megkezdte a világűr meghódítását. Atóta átéltünk néhány forró pillanatot. Tanúi voltunk, amikor először hajtottak végre páros űrrepülést, amikor először lépett ki ember a kozmoszba. amikor az űrtechnika nagy vívmányaként először kapcsolt össze űrhajókat. s art is szinte közelről láttuk, amikor először tette lábát az ember Földünk legközelebbi bolygótársára, a Holdra. Aztán annak is tanúi voltunk, amikor a jövő nagy kutatási lehetőségét megnyitva, ugyancsak a Holdon kezdett üzemelni a Luna—17 ügyes kis útitársa, a Lumo- hod—1. Minden egyed firkísérlet megdobogtatta a szívünket, átforrósította érzelmeinket. Az egész világ aggódott például, amikor feladata végrehajtása köziben szerencsétlenség érte az Apollo—13 legénységét Ekkor jutott először eszünkbe, bármennyire is pontosságra törekednek a tudósok, a világűrbén váratlan tényezők is befolyásolhatják egy űrhajó útját s eladdig nem. ismert veszélyek fenyegethetik az asztronautákat. S a hétköznapi ember ekkor gondolt arra, hogy az űr- és bolygókutatásnak talán mégsem az egyetlen útja az embert szállító űrhajók felbocsátása. Az Apollo—13 balesete a kétkedőket is meggyőzte: keresni kell az olyan megoldást amelyik lehetővé teszi távolabbi égitestek megközelítését illetve a folyamatos információt. Mert az is világossá Vált hogy a földi személyzetet szállító űrhajók információkészsége nagyon is körülhatárolt ugyanakkor egyelőre elképzelhetetlen, hogy a távolabbi égitestekről asztronauták által vezetett űrhajókkal szerezzenek tudományos értesüléseket. Ez egy kissé ki is ábrándított bennünket. hiszen a világűr meghódítását majd a bolygóközi közlekedés megteremtését érzelmeinkben, közvetlenül összekötöttük a természet erői felett győzedelmeskedő emberrel. Kevesebbet gondoltunk azonban a közvetett lehetőségre, mivel a különböző, a kutatásokra alkalmas automaták — mint általában a gépek — szinte kiesték emocionális tartományunkból. Ha csak egy szerkezet száguld valamelyik égitest irányába, még ha a legtökéletesebb is a maga nemében, nem vált ki akkora érdeklődést, mintha emberek utaznak a hozzánk legközelebbi bolygóra. Ennek jellemző mutatója például a Lunahod—1 folyamatos tevékenysége a Holdon, vagy a Venus—7 120 napos útja a tőlünk igen távoli bolygóra. A - konstrukciójukban tökéletes automaták útját, célját ég működését nem kíséri akkora figyelem, mint amilyen kísérte az Apollo—11-ét, amelynek személyzete először lépett a Hold felszínére. Az amerikai űrhajósok kőzetmintát hoztak, a Holdjáró—1 azonban már hó. napok óta szolgál felbecsülhetetlen értékű információkkal bolygótársunk légköri és talajviszonyairól, lehetővé tette a Föld és a Hold közötti távolság szinte méternyi pontosságú megmérését. A Ve- nus-sorozat legfiatalabb tagja, a Venus—7 pedig — az irányítástechnika csodájaként. — 60,6 millió kilométeres repülés után egyedülálló ismereteket továbbított a bolygó felszínéről, a hőmér- séglet- ingazodásról. A két automata így végleges választ adott a nagy kérdésre: merre haladjon az űrkutatás, a bolygóközi közlekedés lehetőségeinek feltárása. Azt is megmutatta ugyanakkor, hogy az ember jelen.egi űrutazása vagy éppen idegen égitestre lépése nagyszerű siker. de egyelőre nem oldja meg a tudományos munkához nélkülözhetetlen folyamatos informáltságot. Ez csak akkor válik lehetővé, ha majd közbeeső orbitális állomásokat létesítenek, illetve a bolygók valamelyikén mesterségesen megteremtik a földihez hasonló életfeltételeket. Maradnak tehát az automaták, amelyek mellett még gazdasági szempontok is szólnak. Egy bolygókutató szerkezet előállítása lényegesen olcsóbb, mint az embert szállító űrhajók elkészítése. S, hogy teljes legyen a kép. térjünk vissza arra amit. már egyszer említettünk: a világűrben az embert a legalaposabb elemzést követően is érhetik vára tan meglepetések. Ezeknek a kizárása jelenleg még gyakran. kérdéses. Na már most: mi idéz elő nagyobb megrázkódtatást, ha egy gép pusztul el. il'etve egy. vagy több ember? Nos, talán ne is válaszoljunk erre, annyira egyértelmű a felelet, Közel egy évtized telt el azóta, hogy Jurij Gagarint, a kozmosz első hőseként ünnepeltük. Az űrkutatásért azóta nagyon sokat tett a tudományos világ, s különösen a Szovjetunió ég az Egyesült Államok tudósai. Tetteiket gyakran fogták fel valamiféle nagy versengésnek, amelyben kizártnak tartották az együttműködés lehetőségét A szovjet asztronautika vezetői azonban hangoztatták: mindkét országban sajátos programot dolgoztak ki, amelynek nem a vetélkedés az elsődleges célja, hanem a világűr megismerése, a közelebbi és távolabbi égitestek viszonyainak felderítése, de nem csupán a megismerés kedvéért, hanem a földj tudományok: a geológia, a fizika, a biológia a csillagászat. az orvostudomány, a meteorológia gazdagításéért. S ezeknek a céloknak jelen időszakban legjobban az automaták felelnek meg. Még akkor is. ha emiatt talán kevesebb látványosságban lesz részünk. Ezt azonban ne sajnáljuk, mert amit az automaták elvesznek tőlünk érzelmi vonatkozásban, azt bőségesen pótolják értékes, a jövő szempontjából nagyon fontos tudományos tapasztalatokkal. Szolnoki István NŰGRAD — 1971. január 31., vasárnap
