Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

Mint habarcs a téglát... Fe I szakítja... Az építkezést általában fén­iat, munkának tartják. Pedig thogyan a gépeik „kiveszik” a ember kezéből a nehéz fi­ákéi munkát, egyre több női nunkakart tud kínálni az pítőipar. Pontosan ez a hely­et a megyei Állami Épíitőipa- i Vállalatinál is; női dolgozó­nak száma megközelíti a Iád­at. Az asszonyok egyike De- nény Jánosné. A 42 éves ass­zony Dejtáron él, de mi Ba- assagyarmaton találtuk mag, úszen az építőknek ott a mun- -ahelye, ahol új épület emel- iedik. — Szerencsés asszony va­ry ok — mondja jókedvűen. — temek brigádba kerültem, a ni brigádunk valamennyi tag­énak ég a keze alatt a mun- óa. Persze, aztán a borítékra ■em panaszkodhatunk, hiszen ivaron akár a 2500 forintot is i Legkeresem — nő létemre, télen valamivel kevesebb van assabban haladunk ilyenkor, le a Radnák-iéle brigád tag­iénak lenni — így emlegetik i mi közösségünket — min­dig érdemes. Persze nem könmvű ez a munka, ugyancsak meg kell íolgozmi a fizetésért — Amikor én olyan korban j-oltam, hogy kitanulhattam volna valamit, akkor örültem, iá nem korgott a gyomrom, nemhogy még ilyesmin tör- íébbem volna a fejem. Heten voltunk otthon testvérek. Az apám jó szakmát tanult, ács volt, csakhát nem mindig akadt munka. Emlékszem még, amikor az apám magá­val vitt munkát keresni El­Foros és fekete Lányom kit vörös szalaggal a köpenyén tér haza az isko­lából. Kérdezem tőle, hát, ez meg mi? Erre szerényen, de ragyogó arccal és nagy hangon kivágja: — Tudod, apu, ezt azok kapják, akik jók az iskolában. Piros pont helyett Akik jól csinálnak valamitI — és büsz­kén kihúzza magát mint egy díjbirkózó, amikor a porond- mester megkérdi a közönséget, akad-e soraikban olyan balga halandó, ki meg merne mér­kőzni vele. A szülői elégedettség jóleső melegsége elönti a keblemet, íme, az alma nem esik mesz- sze a fájától! Azt már csak nem vonja valaki kétségbe, hogy magam is a jobbak kö­zül való vagyok? Igaz is, hogy ez nyilvánvalóbb legyen, mi­ért lehetne a felnőtteknél is bevezetni a szalagrendszert? Legalább nem kellene gyászos képet vágnunk, ha valami nem sikerül. Csak a mellünkre tűz­nénk egy fekete szalagot... indultunk gyalog — Budapest­re, s tetejébe mégcsak nem is jóllakotton. Ugyanúgy, gyalog jöttünk vissza is, munka nél­kül, reménytelenül Emlék­szem, anyám milyen félve várt minket, vajon milyen ered­ménnyel jövünk... Aztán az apám megállt az ajtóban és megrázta a fejét... Jó, hogy a mi gyerekeinknek nem kell ilyen utakra kísérniük az ap­jukat Deményné öt gyereket ne­vel van hát helye a fizetés­nek, olykor több is, mint amennyi a forint Nem köny- nyű „kigazdálkodni” a gye­rekek ruházkodását étkezteté­sét. az iskolai költségeket. De azért a legfontosabbaikra csak kerül mindig. Nappal az építkezésen hord­ja az anyagot, térül-fordul napjában tán százszor is, es­te pedig a tűzhely élé áll. Főzi a népes család vacsorá­ját, a „pótlást”, ahogyan ő mondja, hiszen a napköziben kapott ebéd után, estére már alaposan megéheznek a gyere­kek. — A vacsorafőzés nálunk szertartás — mondja De­ményné. — Nem mintha olyan nagy jelentőséget tulajdoníta­nánk a főzésnek, hanem azért, mert ilyenkor jutunk hozzá, hogy beszámoljunk egymásnak a napról. Ez az egyetlen nap­szak, amikor együtt van a csa­lád. Olyan nap nincs, hogy az én gyerekeimmel ne történt volna valami különleges ese­mény. Jánoska első osztályos, mondanom sem kell, hogy a legtöbb érdekesség éppen vele esik meg. Márta mór 18 éves, komoly, dolgozó nő, Er­zsiké hetedikes, ő vezeti a háztartást, Annuska, Piroska is egymás szájából kapja ki a szót, ha mesélni lehet Aztán amíg fő a vacsora, „letudjuk” az egész napot Még sötét van, amikor De- móny Jánosné felkel. Akkor is sötét van még, amikor elin­dul otthonról, hiszen fél hat­kor mór betette maga mögött a kaput. Este fél hatkor, ami­kor hazakerül, már ismét be- sotétedett Fáradt mozdulat­tal nyúl a kilincs után, de amint belép, s ezer kérdéssel megrohamozza a családja, új erőre kap. Mostanában különösen iz­galmasak az esték. Televíziót szeretne vásárolni a Demény család. S bár a pénzük még nincs egészen együtt de ter- vezgetni-álmodozni addig is lehet. Hogyan is lesz, ami­kor maid beállítják, felszerelik a készüléket? — Én már tanulni nemigen fogok — mondja Deményné. — Kiszaladtam az időből, meg aztán nem is jutna már arra erőm a család mellett. De ha meglesz a televízió, azt hi­szem abból sokat tanulhatok majd. S hogy ezenkívül még kü­lönleges tettet hajtott végre Deményné? Semmit. Nap­közben házakat épít, az estéi a családjáé. Az ő megértő, ked­ves szavai, két dolgos keze. és szíve tartja össze a családot. Mint az építkezésen habarcs a tégláit... Takács Lajosné Aranyrepce »Afar ön is karcsú len­ni?. .. Aranyrepoe.” „Sokat muitat a mérleg?... Aranyrepce.” Az Aranyrepce a legújabb étolaj. Kénytelen vagyok tu­domást venni róla akarva- akaratlan, mert unos-unita- lan hallom rádióban, tévé­ben a súlyfeleslegtől meg­óvó „csodaszer” reklámját. A propaganda jókora ősz- szegre rúghat, de a külcsín és közegészség érdekében a gyártó vállalatnak semmi sem drága. Mi tagadás, nálam is akad némi súlyfelesleg, s mert a Medidn-roller ma még kis­sé drága mulatság — amel­lett némely kellemetlen hí­reket is hallani felőle — el­tökéltem: az eddig használt, s némelykor nem is kivá­lóan letisztított Venus-ót- olajról áttérek az Arany­repcére. Tehát fltajía: minek a Venus énnekem, mikor én a repcét szeretem!... Néhány alkalommal, né­hány boltban sikerült is hozzájutnom, de jó ideje hiá­ba keresem bárhol; az új szövetkezeti vegyesboltban, a Csemege Áruházban, a nagy és kis önkiszolgálók­ban, egyaránt sajnálkozó kéztárás a válasz. A rádióban, a tévében azonban szűnni nem akarón tovább hallom: — Akar ön is karcsú lenni?... Sokat mutat a mérleg?... Arany- repce! Javaslatom ezek után: a reklám mellé árut is bizto­sítson a gyártó vállalat. A puszta reklámtól ugyanis az istennek sem akarok fogyni. (barna.) Tervlexikon (4.) Extenzív és intenzív fejlesztés Az eümiúüit 20 évben, a ter­inelésnövekedés 55 százaléka származott a termelékenység emeléséből és 45 százaléka a foglalkoztatottak számának gyarapodásából A tenmeié- kenység tehát viszonylag las­san emelkedett, a foglalkoz­tatott létszám pedig gyorsan nőtt, vagyis az extenzív fej­lesztés jellemezte gazdaságun­kat. Ez a fejlődési folyamata felszabadulást követő idő­szakban gazdaságilag szük­ségszerű, társadalmilag pedig elkerülhetetlen volt. A szocializmus építését gaz­daságilag elmaradott orszá­gunkban nem kezdhettük másként, minthogy elsőként hasznosítjuk a legfőbb terme­lőerőt, az embert. A meglevő es a mezőgazdaság szocialista átszervezésével felszabaduló munkaerő-tartalékokat csak az új ipari munkaheiyék tömeges létrehozásával mozgósíthat­tuk. A keresők számának gyors növekedése egyben le­hetővé tette az életszínvonal, az egy lakosra jutó reáljöve­delem gyors emelését is. Az iparfejlesztést számos terüle­ten az alapoknál kezdtük, az új dolgozók százezreire nem Is bízhattuk volna mindjárt a legkorszerűbb technikát. Napjaink létszámgondja, nö­vekvő munkaerőhiánya közis­mert. A termelés kibővítése a jövőben egyre kevésbé kép­zelhető el létszámnövelés­sel. Különösen, ha figyelembe vesszük a további várható munkaidő-csökkentéseket, s a szolgáltatások, a kereskede­lem, az egészségügy, a közok­tatás növekvő létszámigényeit. Mindez félreérthetetlenül jel­zi, hogy — ha csak nem akar­juk a termelés, a gazdaság- fejlesztés eddigi növekedési ütemét lényegesen mérsékelni — elodázhatatlan az intenzív módszerek alkalmazása. A negyedik ötéves terv elő­irányzatiad szerint a termelés­növekedésnek 75—80 százalé­ka kell, hogy a termelékeny­ség emelkedéséiből származ­zék, s csak a fennmaradó 20 —25 százalék adódhat a lét­számgyarapodásból, a mező­gazdaság szocialista átalakítá­sával. Az 1971-től érvényes jö­vedelemszabályozás, a meg­fontoltabb létszámgazdálko­dásra ösztönöz, s hatékonyabb gazdálkodás esetén megköny- nyíti a béremeléseket. Igaz, ezzel együtt — legalábbis át­menetileg — a vállalatok fej­lesztési lehetőségei szűkül­nek. A korlátozott pénzügyi, beruházási források pedig fé­kezik a termelékenység növe­lésének műszaki megalapozá­sát — vallják sokfelé a válla­lati szakemberek. Van ebben némi igazság. Ám nem sza­bad arról megfeledkezni, hogy a hazánknál gazdasági­lag 2,5—3-szor fejlettebb or­szágok előnyének legfeljebb A KÖZGAZDASÁGI szabályozók módosí­tását gazdasági életünk továbbfejlesztése, el­sősorban a társadalmi termelő tevékenység hatékonyságának mindenoldalú növelése in­dokolja. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk: az egyetemes népi érdekek szolgálatában áll. Célja: feloldani a gazdálkodásban bekövet­kezett új ellentmondásokat, azokat a prob­lémákat, amelyek hol kisebb, hol pedig na­gyobb mértékben fékeztek a gyorsabb ütemű előrehaladást, a gyarapodást, a tartalékok jobb hasznosítását, a meglevő szellemi kapa­citás kibontakoztatását. Mivel összefüggő öszitönzőrendszer tökéletesí­téséről van szó kezdjük talán azzal, amiről az utolsó két esztendőben sokféle módon, sokféle megközelítésben, felfogásban volt szó: a lét­szám- és bérgazdálkodásról. Ezután megyénk üzemeinek és vállalatainak is erdeke lesz, hogy minél kisebb létszámmal minél nagyobb jövedelmet érjenek ed, s a létszámbővítés he­lyett a meglevő dolgozók bérét emeljék. Más 6zóval: fokozottabban takarékoskodjanak az emberi munkaerővel. Mit jelent ez a gyakorlatban? A Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben a többi között azt, hogy az idei kilencszázalékos termelékeny­ség-növekedést a múlt évi záró létszámmal kell megoldani. Mivel az elmúlt évben kiadott létszámgazdálkodással kapcsolatos feladatok­nak a gyáregységeik, központi részlegek nem tettek eleget, lényegesen meg kell gyorsítani ezt a folyamatot, hogy január végére minden területen eleget tudjanak tenni a követelmé­nyeknek. Sürgősségét indokolja, hogy az első tíz nap termelése elmaradt a tervezettől. Nemcsak itt. hanem megyénk más üzemé­ben is hasonló problémák jelentkeznek. Ügy tűnik, mintha egyik-másik gazdasági vezető még most sem hinné eb hogy a jelenleg ér­vényben levő közgazdasági szabályozók le­hetetlenné teszik a régi módon való terme­lést, annak szervezését, irányítását; a meg­növekedett feladatokhoz újabb létszám igény­lését. Különösen a középszintű vezetésben erő­teljes ez a felfogás. A gyakori figyelmezte­tés, intelem ellenére sem történt alapvető változás vezetési stílusukban. Még ma is úgy képzelik el az új helyzetből adódó feladatu­kat mint régen: anyagért szaladgálni, szer­számokat sürgetni séb., a termelés korszerűbb megszervezése helyett. A mostani szabályozók két irányba ösztö­nöznek. Segítenek a korábbi hibák megszün­tetésében. az ellentmondások feloldásában, ugyanakkor felkészítenek a nagyobb köve­telmények elvégzésére. Szükség van erre, mert üzemeinkben a munkaszervezés a fej­lődés ellenére sok kívánni valót rejt magába. Pedig közismert az a mondás, hogy jó mun­kaszervezéssel beruházás nélkül is jelentős jövedelmet lehet elérni. Ez reflektorfénybe állítja a belső munka­nélküliséget, annak okait és nagyságát, ki­deríti egyes vezetők hozzáértését, leleplezi a vezetésből adódó különböző mulasztásokat. Ebben az esetben a dolgozókra sem lehet áthárítaná a felelősséget, mert a tények ön­magukért beszélnek. Kevés olyan szakszer­vezeti választás volt és van megyénkben, ahol a dolgozók ne kérték volna a munka jobb megszervezését, a folyamatos termelés telté- teteinek megteremtését. Szükséges elmondani, hogy a tények, a követelmények ellenére a termelés alsóbb parancsnokai mintha valami csodára várná­nak. Nehezen akarják elhinni, hogy a szigorí­tások nem tdszavirágéletűek, mert a negye­dik ötéves terv követelményeire épülnek, an­nak megvalósításait szolgálják. Pedig jobb megbékélni, megbarátkozni, tudomásul vennn az új helyzetet, a belőle fakadó új tennivaló­kat, s ehhez igazodni, mert a fejlődésiben nincs más járható út. A módosított közgazdasági szabályozók erő­teljesen figyelmeztetnek arra is, hogy gyá­rainkban, üzemeinkben a káderkiválasztásnái is új helyzet következett be. Nem a vezető beosztásban levők képességei szabják meg a feladatok nagyságát, annak bonyolultságát, hanem fordítva: a feladatok nagysága, annak jó vagy rossz elvégzése dönti el egy-egy ve­zető társadalmilag hasznos értékét. Mivel a középpontban a hatékonyság eme­lése áll, ennek megvalósításáért sakál te­hetnek a műszaki osztályok. Ugyanis a lét­szám- és bérgazdálkodás szabályozód igen erő­teljesen, a műszaki fejlesztésre ösztönzák a vállalatokat. Azok az eredmények, amelyeket az elmúlt esztendőben e tekintetben üze­meink többsége elért, csak biztató kezdetnek számítanak. A munka eredményességét azon­ban több területen korlátozta az erre a célra fordítható pénz nagysága. De csupán ezzel magyarázni az elmaradást — nem volna igaz­ságos. Mert ha a termelést gyorsító, oicsób- bító, nagy termelékenységű gépek be is ér­keznek, üzembe állításuk sokszor indokolatla­nul elhúzódik. Pedig a technikai színvonal gyorsabb ütemű emelése feltétele az intenzív gazdálkodásnak Ebbe az irányba sarkallja gyáraink vezetőit a közgazdasági szabályo­zóiknak egy új eleme, az úgynevezett haté­konysági mutató (Egy főre eső nyereség, a bértömeg nagysága.) Ehhez kötődik a bér­fejlesztés lehetősége. Ha tíz százalékkal nő a hatékonyság a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, akkor há­rom százalékkal lehet emelni a béreket. Amennyiben nagyobb arányban kerül erre sor, akkor jelentős összegű adót kell fizet­niük. Nagysága elérheti a 400 százalékot és a részesedési alapot terheli Ha egy százalék­kal több bért fizetnek ki mint amennyit a hatékonysági mutató megenged, akkor a bér- fejlesztésre szánt egymillió-kétszázezer fo­rinttal szemben ötmilliót kell adóként a ré­szesedési alapból befizetni. Ha két százalék­kal lépik túl, akkor az egész évi részesedési alapot kell az előbbi cimén befizetni. A JELENLEGI közgazdasági szabályozók közül csak egyet említettünk, de ebből vi­lágosan kitűnik, hogy felszakadtak a gyor­sabb fejlődés útjába álló akadályok, amel vek az elmúlt két évben zavarták az intenzív gazdálkodásra való áttérést. Ugyanígy keit felszakadni azoknak a manadiságot konzervá­ló gondolatoknak és gyakorlatnak, amelyek ma még sok helyütt élnek és hatnak Határo­zottan fel kell lépni az ellen, hogy kizárólag létszámnöveléssel oldják meg az egyre nö­vekvő feladatokat. Venesz Károly A liszt minősévé Fotózzon eraekvadkerteo a molnároknak nagy gondot jelent az elmúlt évi gyenge minőségű gabona Őrlése. Az új termésig 500 vagon lisztet kell őrölniük, hogy a környék la­kosságának Igényét kielégíthes­sék. A búzából* a különböző technológia bevezetésével viszony­lag jó minőségű lisztet készítenek Átalakították a szitát, a koptató és tisztító berendezéseket. Az ói eljárással lényegében biztosítani tudták eddig a megfelelő minősé­gű lisztet. csupán egyhammada származik a gépi technika korszerűségé­ből. Gazdasági hátrányaink nagyobb része viszont szerve­zési, vezetési (műszaki konst­rukciós és technológiád) okokra vezethető vissza Vagyis az intenzív fejlesztés feladatait nem szabad leegy­szerűsíteni a beruházásokra Annál is inkább, mivel je­lenleg még igen nagy kiakná­zatlan tartalékaink vannak a vezetés, a szervezés színvona­lának emelésében, a műszaki kultúra, a szakmai igényes­ség, a szakiképzettség fokozá­sában, a fegyelem megszilár­dításában. A mezőgazdaságban az ex­tenzív gazdálkodáson a műve­lés alá vonít földterületek bő. vitásét értjük. Az Intenzív gazdálkodás pedig a belterjes­ség növelését: az állattenyész­tés, a kertészet, a gyümölcs- termesztés fejlesztését, a gé­pesítés és kemizálás fokozását jelenti. Az intenzív gazdálko­dássá. általában nő az egy­ségnyi földterületre jutó jö­vedelem, valamint az ennek megfelelő munkaerő- és anyag­jellegű (műtrágya, gép stb.) ráfordítás. a NÓGRÁD-nak! Tar jani József (Salgótarján): Kazari népviselet című fény­képére a zsűri 6 pontot adott NÓGRAD — 1971. január 17., vasárnap 3 K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents