Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
Jövőre már teljes kapacitással dolgozik Átlumositáaok iVógrnrf megyében (Hl») megszületett a tömén* a Páva iái Fehérmemfigyár Jánosabnaí üzeme A Páva Női Fehérneműgyár Marci na 8. brigádja az egyik legrégebbi kollektíva, akik az idei kongresszusi versenyben is állandóan élen Jártak Megyénkben az idén, aná- ■*yaábam talán a legnagyobb fejlődést érte el a Páva Női Ffehérneműgyár jánosaknai üzeme. Az év elején még 220- an dolgoztaik itt, ma pedig már ennek több mint kétszerese, 510 ember. Zömében nők és lányok találnak itt munkát, két műszakiban dolgozóiak. Igaz, elég nagy a beteg- játszám, igazolatlan hiányzó azonban alig akad, számúikat csak ezrelékekben lehetne kifejezni. Az idei évre 58 millió forint értékitervet szabtak meg számukra. Ezt határidő ■előtt valóra váltják, sőt már az egyes szalagok a jövő évi szovjet export megrendelésekre gyártanak pongyolákat, há- iákönitösöket, hímzett és csipkézett női blúzokat. Tavaly 300 ezer darab női fehérneműt készítettek, az idén mái- 700 ezret, a jövő évi tervükben több mint egymillió darab szerepel. Az idén exportra több mint 300 ezer darabot szállítottak, elsősorban a Szovjetunió számára. Ez az év elsősorban a betanulás éve volt, hiszen a létszám fokozatosan növekedett a duplájára és egyszerre két szalagon is tanulták a varrást, a nőifehémemű-készftés far- télyai-t a környékből felvett asszonyok, lányok. A kiszabott anyagot a budapesti központtól kaptak, és a készárut iss ide szállították vissza, ahol még ellenőrizték, és csak ezután adták át a kereskedelemnek. Jövőre már más lesz az szervezés, hiszen Ján- nosafcnárói szállítanak közvetlenül a kereskedelemnek a föntről kapott diszpozíciók alapján. Ez kétségtelen fokozott minőségi követelményeket is jelent majd számukra. Más átszervezésre is készülnek. Eddig 9 brigádban foglalkoztatták az asszonyokat, lányokat, de a jövő évben már kisebb csoportokat, brigádokat szerveznek úgy, hogy 45 brigád lesz a tágas üzemcsarnokban. BzaeS az a céljuk, hogy jobban ösztönözzenek a szocialista munkaveroenyre. A kisebb csoportok irányítása, összefogása valószínűleg köny- nyebb lesz majd, és így az egyéni felelősség is erősödik, A jánosaknai üzemben ösz- czesen 20 környékbeli községből járnak be a dolgozók. A legtávolabb lakók Istenmezejéről érkeznek. Kecskés János üzemvezető véleménye szerint a dolgozók hibájából késés sem fordul élő. Igaz, legutóbb divatossá vált a korai kilépés, amikor bevásárlás címén egyesek előbb abba hagyták a munkát de az utóbbi időben ezt is megszüntették. A jánosaknai üzemben a brigádok darabbérben dolgoznak. Végeredményben ezt a módszert alkalmazták a betanulási időszakra is. Természetes kisebb és egyre fokozódó követelményekkel, hogy a dolgozókat ösztönözzék is az előrehaladásra. Nemigen lehet panasz a keresetekre sem. A fiatal üzemnél jelenleg 1750 forint körül van a termelők havi átlagkeresete. Ebben az átlagban a még betanulok bére is szerepel. Természetes a jövő évben ez az átlag magasabb lesz, de a követelmények is. December hónapot úgy mondják, felihasználják á jövő évre való jó felkészülésre, hogy a dolgozókat alkalmassá tegyék a januári megnövekedett tervek teljesítésére. A tágas üzemcsarnok és a bányától örökölt szociális létesítmények még nem jelenteinek mindent. Van átalakítani való. Erre is elkészítették már a tervet. Februárban fognak hozzá a kommunális épület átalakításához és itt már üzemorvosi rendelőt, betegszobát is létesítenek. Az üzem vezetői még ennél többet is szeretnének tenni dolgozóik érdiekében. Tárgyalásokat folytatnak, hogy az üzemudvaron belül üzletek is létesüljenek. Az itt dolgozó nők műsizak végeztével vagy munkakezdés előtt megvásárolhatják nemcsak maguk, hanem családjuk számára is a szükséges élelmiszereket és egyéb cikkeket. Ha valóra válik ez az elképzelés, még kedvezőbb körülményeket biztosíthat a dolgozók számára. Tervbe vették azt is, hogy jövő márciusától csökkentett munkaidőben dolgoznak. Igaz,, először csak havi egy szabad szombatról van szó, de később, ahogy a teirmeléS6ei ennék megteremjük a feltételeit, tovább csökkentik majd a munkaidőt. Keresztesi Gáborka néyp- esztendős és a felsőpetényi gyermekotthon lakója. Napközben sokat játszik, álmai nyugodtak, felhőtlenek. Nagy fekete szemei csak akkor teltek, meg szomorú várakozással, ha elérkezett a hét vége, a látogatások ideje. Hozzá még soha nem jött senki. Kuris Mihályné szép barna fiatalasszony és Hátságon a 103-as élelmiszer- boltban a szocialista brigád vezetője. Hatan dolgoznák együtt és zárás után sietnek haza. Család, főzés, mosás, nagytakarítás várja valamennyit. Hogy csinálták, hogy nem, annyi idejük mégis csak maradt, hogy eljussanak Keresztesi Gáborkához. Amikor Kuris Mihályné, Matúz Béláné és Murányi Piroska először indult Felső- peténybe, Gáborkáról még mit sem tudtak. Arra, gonMonogrofio készül Nógrád megye története címmel. A IV. kötetben Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője a megye szénbányászatának, ipari üzemeinek államosításával foglalkozik. A kötetből közlünk részleteket. A c,án jinn , ijl államosításáról szőlő l\ törvényjavaslat parlamenti vitájára 1946 május 23-án került sor. A második világháború után ez volt az első államosítási javaslat és az — mint Kertész Márton, a törvényjavaslat előadója is kifejezte — „A NFF-ba tömörült pártok közmegegyezésének gyümölcse, egyhangúan elfogadott határozat végrehajtása és annak folytatása”, amely „a politikai demokrácia gazdasági alátámasztását, gazdasági alapja lece- mentezését, lehorgonyozásái. foglalja magába”. A törvényjavaslat előadója beszédében áttekintést adott a szénbányák termeléséről, a szénvagyonról, a szén felhasználásáról, s bejelentette, hogy „a kártalanítás nyitva maradt, ez nem késleltethette az államosítást” és ezt „más pozícióból” fogják megtárgyalni. Javasolta továbbá az Országos Szénbányászati Szaktanács felállítását — „a kapitalista oldal kitűnőségéiből, a munkásosztály és a szak- szervezet küldötteiből”. A törvényjavaslat felett az országgyűlésben élénk vita alakult ki. Valamennyi párt képviselője és több pártonkívüli képviselő is elmondotta véleményét. A pártok képviselői a korábbi megállapodásokhoz tartották magukat: elismerték az államosítás szükségességét és sürgették azt. De a megoldás javasolt módszereit, s főleg a kártalanítást illetően már jelentős eltérés volt közöttük. Az első felszólaló Gulácsy György kisgazda párti képviselő volt. „A szocializmus előretörése, hatása alól senki nem vonhatja ki magát” — mondotta. — „A szénbányák államosítása világfolyamat, mert a kapitalizmus kátyúba jutott” De — tendenciózusan — arról is beszélt, hogy az államosítás körül a legkülönbözőbb híresztelések vannak: az államosítás sérti a magántulajdont az állam nem lesz élég fürge, illetve nem bírja majd erővel a finanszírozást A kártalanítás módjául pedig azt javasolta, hogy az iparindítási hitelen szerzett hasznot számítsák be a kártalanításba (de a kártalanítás összege ne legyen nagyobb mint a föld Birtokosoké volt és ezt az összeget ne legyen szabad külföldre vinni.) Hangoztatta viszont, hogy a szénbányák államosításával a termelés nem esik vissza, sőt olcsóbb szén és a bányászok jobb életnívója várható. Az MKP nevében Apró Antal szólalt fél, aki elmondotta, hogy az „államosítás egyenes következménye a hazánkban folyó politikai átalakulásnak: a demokrácia megerősödését jelenti az, hogy ezt a javaslatot elfogadja” __ Méltatta továbbá a széncsata sikerét, s a nnak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a széncsaita folytatása az államosítás után még sikeresebb lesz. Az SZDP szónoka Kelemen, az államosít» és a szocializmus viszonyait elemezte: „Az államosítás még nem szocialianus — mondotta. — A szocializmuson sokkal magasabb életformát értünk. Ha a bányákat a magánkapitalisták kezéből az állam kezébe adjuk, akkor ettől a bányák kapitalista jellege még nem szűnik meg. A szénbányákban továbbra is bérmunkások fognak dolgozni, mint a MÁV-mál, a MÁVÁG-ban, a postánál stb. Még az sem szükségszerű és önmagából következő eredmény, hogy az államosítoti bányákban sokkal magasabbak legyenek a munkabérek, vagy sokkal jobbak legyenek a munkaviszonyok a mostani állapotokhoz képest. Államosítás volt a második világháború után Európa minden országában.” — Az államosítás jelentősége: 1. „A nagytőkések elenyésző kisebbségének kezébe ne legyen és ne lehessen döntő politikai hatalom a nép nagy többségével szemben.” 2. Az államosítás egyik előfeltétele az átmenetnek a szocializmusba. ..Tervszerű, célszerű termelés, a gyors, eredményes újjáépítés egyik elengedhetetlen előfeltétele.” 3. „Az államosítás lépés a szocializmus felé.” A roppant társadalmi küzdelem erőviszonyaiban változást idéz elő. csökkenti a kevesek és növeli a sokak gazdasági hatalmát, leszámol a múlt. hatalmaival, új gazdasági és társadalmi erőviszonyokat teremt. Halter Béla pártonkívüli képviselő azt javasolta, hogy külföldről áruhitelt vegyenek fel a termelés megindítására, s kártalanítsák a bányatőkéseket, mert — feltételezése szerint — „ebben nincs megegyezés”, s elhúzza az időt, s „az ország hitelképessége szempontjából veszélyes így tárgyalni”. Az állam az újabb terheket nem bírja el, mert egyéb célokra is kell pénz (üzemvitel, kutatás). Ellenezte, hogy az erőműveket és a karbid- gyárakat is államosítsák. Dénes István pártonkívüli képviselő előbb a bányamunkásság keresetét elemezte, majd hirtelen fordulattal így folytatta beszédét: ,.Ne államosítsunk anblok mindent, hanem államosítsuk azt ami az állam tulajdonát képezi, a földjáradékot, a szénjáradékot vegyük él és azt adóztassuk meg száz száza Iáiban a földértékadó, a szénjáradékadó bevezetése által.” Vásáry István pártonkívüli képviselő szerint „a szénbányák államosításához államköl- csönre van szükség, ezt belülről nem lehet biztosítani”, A többi felszólaló általában azt vitatta, hogy a szénbányavállalatokat összes üzemükkel együtt államosítsák-e, vagy anélkül: ha különválasztják őket melléküzemeiktől, nem lesznek jövedelmezők. Beható vitában a parlament a törvényjavaslatot elfogadta és kimondta: „A szénbányák államosítása szerves résa* annak a nagy politikai, gazdasági, társadalmi átalakulásnak, amelynek megvalósítása a fiatal magyar demokrácia célja, s amelynek a rendkívüli nehéz körülmények között eddig élért legfontosabb eredményeivel vetekszik fontosságában a jelen törvényjavaslat. Viseljük a nélkülözéseket, az élelmezési nehézségeket és ruházkodási gondokat, odaadással, mert boldogabb Magyarországhoz csak áldozatokkal juthatunk.” A szénbányák államosítása bizakodást keltett. és jobb munkaszellemet alakított ki a bányászok között. A Népszava 1946. május. 26-án vezércikkben köszöntötte az államosítást és a bányászgondolkodást tolmácsolva írja: „Újabb lépés, az ő gondját, az 6 munkáját, kötelességeit és ellenőrző éberségét fokozza fel az eddigieknél jóval magasabb mértékre.” A Szabad Nép is kifejezi reményét „Az újjáépítés lendülete emelkedni fog, közeledik a jobb megélhetés időszaka ” Nagy hatást váltott ki a szénbányák államosítása a magyar munkásosztály más osztagai körében is. Követni kívánták a bányászokat. A Salgótarjáni Acélgyárban október 26-án újból követelik a Ri~ mamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt államosítását. A Vasas Szakszervezet december 14— 15-ére országos ankét megszervezését tervezi és kéri, hogy lépjenek érintkezésbe Ózd dal. A Vasas Szakszervezet akciója a baloldali blokk azon követelésén alapult amely szerint államosítani kell a legnagyobb gyárakat — az úgynevezett „kulcsüzemeket” is. S amikor a Salgótarjáni Acélgyár dolgozói kifejezték említett kívánságukat, lényegében az államo sítási harc új szakaszát, nyitották meg Nóg- rád megyében. (Végei Gáborka anyukái holtak, hogy az otthonban sok az olyan gyerek, akiről az anyja is, apja is elfelejtkezett. Legalább egynél pótolnák ők az anyukát. — Egy kislány... az kellene nekünk — mondogatták egymásnak. A kicsinyek éppen aludtak, amikor az asszonyok az otthonba érkeztek. — Van olyan, akit soha nem látogat senki? — fordult Kurisné a gondozónőhöz. Néma fejbólintás volt a válasz. Később kihozták Keresztesi Gáborkát. Nem, mondhatnám, hogy az ismerkedés első percei derűsen, vidár man teltek. A fiúcska bizalmatlan, volt, szemei riadt madárként repkedtek az idegen arcokon. Kurisné csokoládét kínált neki. A gyerek csak sokára nyúlt érte és bárhogy erőlködött, sehogyan sem boldogult az édes ajándékot borító papírossal. — Ki tudja, kapott-e valaha ilyent? — sóhajtott fel csendesen Ma,tűzné. De akkor már minden szem Kurisnéra tekintett, ö meg szép, fénylő tekintetét egy pillanatra sem vetette le Gáborkáról. A fiúcska vékony karjai az asszony nyaka köré fonódtak. Olyan erővel szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni. — Ezt visszük — határozott gyorsan Kurisné. Azóta szombatonként Rét- ságon felváltva figyelik az asszonyok a 11-es autóbusz érkezését. Azzal jön Gáborka Felsőpeténybol. Háromig., amíg a boltot bezárják, a kisfiú ott van velük. A vasárnapot valamelyik családnál- tölti. Leggyakrabban Kuri- séknál marad. Ott már egész jól összebarátkozett a tizenegy esztendős fiúval. Az asz- szony sokszor elnézi gondtalan hancúrozásukat. — Egészen olyanok, mintha testvérek volnának — gondolja ilyenkor. A hétköznapokat Keresztesi Gáborka az otthonban, tölti, úgy mint eddig. Van rendes ruhája, sok játéka? törődnek véle, gondoskodnak róla. Mégis akkor pirul, ki igazán a kisfiú arca, ha elérkezik a hét vége, az utazás ideje, Vincze. Istvánná NÓGRÁD — 1970. december 12., szombat 3
