Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

Nö 5 ♦ő! 50 á-es lo iq Céljuk: a pezsgő zenei élet batsóíariáni Ál imi Zeneiskola a városba érkező, innen el­származott művészek is fel­keresik a Lovász József úti épületet, hogy beszámoljanak pályájuk alakulásáról. Mert többen a zenét választották élethivatásuknak. Voltak akik visszajöttek a megyébe, s most Nagybáfonyban, Balas­sagyarmaton és Salgótarján­ban tanítják az utódokat, k A Salgótarjáni Állami Ze­neiskolában folyó oktató-ne- lelő munkáról nemcsak a helybeliek, hanem országosan is meggyőződhettek a szak­embereik. Az eddig megtar­tott 12 kamarazenei találko­zón tíz alkalommal vettek részt az iskola növendékei. Egy-egy produkciójuk kiemelt minősítést kapott. Vagy em­líthetjük az iskola zenekarát, amely valamennyi országos rendezvényre -állandóan meg­hívást kap. Minek köszönhetik eredmé­nyeiket? Elsősorban az állan­dó érdeklődésnek, a növendé­keknek. és a kitűnő oktató- nevelő munkáinak. Ezt bizo­nyítják a testvérintézmények, a balassagyarmati és a nagy­ba tonyi zeneiskola is, amelyek mint tagiskolák kezdték al működésüket, s később vál­tak önálló zenei központokká. A tizenöt éves jubileumára készülődő iskola ma is meg­kap minden támogatást. Nemcsak az országos szervek, hanem a \árosi tanács is fi­gyelemmel kíséri munkáju­kat. Remek hangszer- és kot­taállam árnnyal rendelkeznek, bár az igényekkel itt is lé­pést kell tartani. Várják az új zeneiskola felépítését, hogy még jobban bekapcsolódja­nak a zenei ismeretterjesztés­be. Bár a közönségnevelésbe eddig is figyelemre méltóan rep vár az iskola tanáraira és növendékeire. ★ A tanárok működési terü­lete nemcsak a zeneiskolára koncentrálódik. A tanítás mellett — igen magas óra­számban dolgoznak! — szíve­sen ellátják különböző ének­és zenekarok \ ezetését. S közülük többen nemcsak ta­nárok, hanem előadók is, akik szólistaként is fellépnek. Talán egyszer nekik is ked­vezményeket nyújtanak majd — a képzőművészekéhez ha­sonlóan —, hogy több időt szentelhessenek saját maguk továbbképzésére, s rendszere­sen fellépjenek ne csak Sal­gótarjánban, hanem elvigyék a zenekultúra élő varázsát a nógrádi kisközségekbe is. Mart a szervezés nemcsak rajtuk múlik. Bármikor fel­kérik őket, szívesen közremű­ködnek. Halljunk valamit a növen­dékekről is. — Ma már sokkal több jó hallású gyermekkel találko­zunk a felvételiken, mint ti­zenöt évvel ezelőtt — mond­ja Virág László. S ennek örülünk. De egyszer szeret­nénk azt is elérni, hogy a fiatalok ne csak könnyűzenét hallgassanak szórakozásként Lehetőségeink a távlatokban beláthatatlanok. Már ma sem tudjuk kielégíteni a jelentke­zők igényeit. Pedig 5 évestől 50 éves korig valamennyi korosztály megtalálható ná­lunk. Igény van. s mi ennek szeretnénk maradéktalanul megfelelni. ★ Országunkban 107 zeneisko­la működik. Ebből 85 vidé­15 éves a Tizenöt évvel ezelőtt, 1955. december 7-én a város régi kultúrházának színpadán fel­csendült a Rákóczi induló, s az első igazgató, Váczi Gyula zongorahangvensenyével hírt adott magáról a megalakuló­ban levő Salgótarjáni Állami Zeneiskola. A két hétig tartó felvételi vizsgák befejeztével kétszáznál több gyermek irat­kozott be a város legfiatalabb és a megye legelső zenei in­tézményébe. A tanítás 1950. január ' 16-án kezdődött meg. A növendékek munkáját hat tanár irányította. A kezdő tanári kart ma már csak egy szakember kép­viseli, az intézmény jelenlegi igazgatója: Virág László. Szo­bájában, amely egyszerre irá­nyító- és oktatóhelyiség is, többek között egy ma érke­zett „mini.bőgőt” látunk. — Erről a hangszerről, amely méreteinél fogva Hófe­hérke udvartartásának zene­karában is elkelne, tizenöt évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Pedig vala­mennyi tanszakon megkezd­tük az oktatást. Célúink az v olt, hogy a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező munkás- városban mindenki számára elérhetővé tegyük a zenei kultúrát. Minden érdeklődő­nek lehetőséget akartunk ad­ni zenei tanulmányainak meg­kezdésére és elvégzésére. Tizenöt év nem nagy idő egy kezdő ember életében. De az olyan intézménynél, amely űttörőszecppet vállalt magá­ra, annál gazdagabb. — Évenként 80—100 új nö­vendéket vettünk fel. Isko­lánkban eddig mintegy há­romezer tanuló ismerkedett meg a zenei műveltség alap­jaival. Roppant sanyarú kö­rülmények között kezdtük el munkánkat. Mindössze öt tanterem állt rendelkezé­sünkre. Közben gyarapodott tanáraink száma is: jelenleg 12 kinevezett kolléga tevé­kenykedik az iskolában és négy óraadó. A tizenöt év nem múlt el nyomtalanul Salgótarján és a megye zenei életében. A ze­neiskolában végzett tanulók­kal ma is gyakran találkoz­hatunk a város énekkarai­ban, zenekaraiban. Időnként egy-egy vendégegyüttessel — Postás Szimfonikusok, debre­ceni MÁV—Szimfonikusok — kapcsolódtak be, ennek az eredményeit ma miég nem mérhetjük le igazán. Hiány­zik a 250 személyes kamara­terem hatása, amely sokkal meghittebb hangulatot te­zónseg. S a hiány következ­tében Salgótarjánban még ma sem alakult ki egy állan­dó hanigversenylátogató ré­teg, amely pezsgő zenei éle­tet igényelne. Pedig nálunk is otthona van a zenének. S ebben a sziszifuszi munkában a továbbiakban is nagy szé­kén. Szellemi gazdagodást jelentenek ezek az intézmé­nyek, amelyek után egyre fokozódik az igény. A riporter, aki a kezdet kezdetén mint növendék, a tízéves jubileumon mint ak­heti a jubilalokat. Addig is, az eddigiekhez hasonló ered­ményes, jó munkát kíván, s legfőbb óhaja az, hogy az ed­digiektől eltérően muzsikusa­ink is megértőbb rangot kap­janak. Mert az eltel 15 év méltó alapot teremtett hozzá. Molnár Zsolt remthet a varázsával, mint a nagytermekben elvesző kö­tív tanár működött közre, csupán azt reméli: öt év múlva új épületben köszönt­T v-előzetes Román est. (Kedd, 17.25­től.) A bevezető után útüíil- met láöhaitunlk, amely Romá­nia legszebb tájait mutatja be, majd egy rezervátum ál- la/tvilágót ismertető természet­film következik. Ezután Gra­cia és poézis címmel balett - kompozíciót látunk: a dísczle* egy-egy műemléknek számít pompás kastély. A továbbiak­ban a Duna deltájában épülő vízáerőmű és gátrendszer­ről éppúgy képet kapuink mint a román könnyűzenére1 végül egy mai fiatalemberre szóló játékfilmet sugároz a televízió. Kiáltás a világűrbe. (Pén­tek, 21.00.) A néhány éve el­hunyt Jerzy Zawieyski len­gyel író kisregénye nyomán készült a tv-játék. A nácik likvidálni akarják egy elme­gyógyintézet lakóit. Az inté­zetben dolgozó fiatal orvosnő — Renáta — mindenki, s ön­maga számára is váratlan el­határozásra jut: betegei mel­lett marad, noha a nácik az orvosok számára szabad elvo­nulást. biztosítanak. Renáta önként vállalja a halált. Az orvosnő utolsó napjai eleve­nednek meg a nézők előtt, 6 a tragikus eset kapcsán közel kerülhetnek az áttételesebb mondandóhoz: van-e értelme a szinte értelmetlennek tűnő áldozatvállalásnak; meddig terjedhet az önfeláldozás, mit jelent valójában az utókor előtti felelősség? A főszerepet alakító Szemes Mari emléke­zetesen formálja meg Renáta alakját. KOSSUTH RADIO: Mt: Hí­rek. — 8.20: Lányok, asszonyok. — 8.40: Mézeskalács. — 8.59: Presztízskérdés. — Cserhalmi Im­re útijegyzete. — 8.09: A Fran­cia Rádió és Televízió szimfo­nikus zenekarának hangverse­nye. — 10.52: A Bádlóegyetem an­tológiája. Toldi szerelme, IV. rész. — 11.17: Magyar fúvósze­ne. — 12.20: Zenei anyanyelvűnk. — 12.30: Melódiákok«... — 13.42: Vevők és eladók. — 13.52: Vlncze Ottó—Inocent Vlncze Ernő: Pa­rr m in Terris! Kantáta. — 14.00: Kamarazene. — 14.20: Kis ma­gyar néprajz. — 14.25: OJ Zenei Újság. — 15.05: Hét végi külpoliti­kai figyelő. — 15.20: Csak fiata­loknak! — 18.05: Rádióreklám. — 18.08: Házasság és környéke. Vi­dám irodalmi műsor. — 16.38: Szombat délután. — 17.58: Hol­nap közvetítjük... — 18.18: Ru­dolf Serkin lemezeiből. — 19.25: A magyar Rádió és Televízió né­pi zenekara játszik. 20.10: A hős és a csokoládékatona. G. B. Shaw komédiája. — 22.15: Sporthfradó. —. 22.25: Forgószélben. Bőgős László útijegyzete, V. rísz, — 8 két sző kőzStt a hallgatás. (Szombat, 18.45.) összeállítás márt irkáitok: írásaiból, Nem­Jelenet a Feleségem hagysléka című komédiából. (A televízió de­cember 19-én, szombaton 20.00 órakor kezdődő adásához) régiben jelenít meg a hasonló című antológia, a műsor ezt a kötetet mutatja be a nézők­m n i MŰSOR 22,35; Táncoljunk! — 0.10—1.58; Melódiakoktél. PETŐFI RADIO: 8.05: Chopin- zongoraművek. 8.45: Külpoliti­kai figyelő. — 9.00: Nótacsokor. — 9.45: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 10.00: A zene hullámhosz- szán. — 11.50: Béládi Miklós könyvszemléje. — 12.00: Észak­Magyarország falvainak dalai­ból. — 12.20: Anna Moffo és Jess Thomas énekel. — 13.03: Közhe­lyekről, közhelyek nélkül (?) — 13.30: Lili. Operettrészletek. — — 13.45: Időjárás- és vízállásje­lentés. — 14.00—15.00: Napraforgó. 15.00: Orvosok a mikrofon előtt. — 15.05: Weiner: fisz-moll szoná­ta. — 15.30: Falvakban, mezőkön. — 16.00: Hírek, időjárás. — 16.05— 17.44: A hét műsorából. — 16.15: A Rádió lemezalbuma. — 17.44: Födközi-tenger a jeges északon. 18.10: A két koidusdiák. Rá­nők. A magyar történekemben sohasem érte olyain veszteség az értelmiséget, minit. a Horithy-fasiizmus utolsó évti­zedében, s különösen a hábo­rú ideje alatt. Az est a már- tírművószek alkotásaival rep­rezentálja a korszakot, a kor­szak haladó eredményeit. Malachias csodája. (Szom­bat, 22.10.) Magyarul beszélő NSZK-fiim a televízió éjsza­kai előadása e sorozatának .legújabb dtarabjaként. Nyolc éve mutatták be hazánkban Bernhard Wioki filmszatírá­ját, amely a kapitalista világ dekadens, félelemre és . pénz­re, szélsőségekre és üzletre épített rendszerét tárja elénk, s a történetek — mintegy röntgieniképen — a működési mechanizmusba enged bepil­lantást, a csontvázat, a belső szerveket mutatja meg, s mond ítéletet, aminthogy az orvo6 és a röntgemkép alap­ján diagnosztizál. Az indítás is kitűnő. A Benedek-rendá nalachiás páter megjelenik a helyszínen — az éden bár előtt —, imádkozik egy sort, s reggelre hűlt helye a rossz hírű mulatónak; vendégestül együtt elnyeli a föld, S a folyta, lás? A jámbor páter, aki a fes- lettség és az ezen kereső üzlet­emberek ellen imádkozott, maga is üzleti alannyá válto­zik: a mulató helyén búcsú­hely épül, s a többi között árusítanak itt malachiás vi­zet, malachiás szobrocskáikat, s egyebeket. A csodából is üz­let lett... dió játék, H. rész. — 19.05: Uj könyvek. — 19.08: Muszorgszkij: Hovanscsína, V. felvonás. — 19.35: Hónapról hónapra. — 19.50: Jó estét, gyerekek. — 20.00: A drez­dai filharmonikusok hangverse­nye. Kb.: 22.10: Verbunkosok, népdalok. — 22.40: A brüsszeli Pro Musics Antiqua egyűttsse énekel. — 23.1$: Haydn-művek. — 24.00: Hírek. TELEVÍZIÓ: 9.01: Inportált gondok. — 9.25: Spanyol pillangó. NSZK film. — 10.40: A uia&.. ar művészet története. — 11.00—11.40: „Eletet az éveknek. . — 14.55: Tüskevár. — 15.30: Reklám. — 15.35: A félelem bére. — 17.40: „Franciasaláta..." — 18.05: Rek­lám. — 18.15: Amikor én katona voltam... — 18.35: A muzsika nagy mestere. Emlckműsor Beet­hoven születésének 200. évforduló­ján. — 19.15: cicavízió. — 19.30: Tv-híradö. — 20 00: Varsói meló­dia. Lírai történet két részben. — 21.25: UNICEF-gálaest, II. rész. -s 22.40: Tv-híradó — 2. kiadás. -• 22.50: Éjszakai előadás. Júlia kis­asszony. Magyarul beszélő svéd film. yöroskő? János: A fekete macska visszatér hÉMRLGÉM — Sokat töprengtem, hogy mi következik mindebből. No», azt hiszem, rendkívül fontos dolog! Ha Zalay hosz- szabb utat tehetett meg, és tovább is dohányozhatott, mint Táraok, akkor nyilván több ideje is volt. Tárnok esze­rint később szállt Ki, és később is gyújtott rá, mint az alezredes. De miért? Erre csak egy magyarázat van: ko­csija később állt meg. A GAZ-nak, illetve az előtte hala­dó élelmiszeres kocsinak ehhez le kellett szakadnia az oszloptól. Annyival később érkezett meg az előtte hala­dó farához, amennyivel Zalaynak több ideje volt, mint Tárnoknak. E pár perc alatt az oszlop csonka volt, a lő- szeres kocsi háta fedezetlen. Ekkor, a sötétségben, valaki kiugorhatott az árokból, leemelhette a loszeres ládát, és kicserélhette egy másikkal. Azzal, amelyben a két éles­lövedék volt! — Ügy látszik — mondta Beke —, a tegnapi napot a nyomozás aranynapjának tekinthetjük! Nem lepn^ meg, ha kiderülne, hogy a lószeres kocsin nem stimmelt vala­mi. Valami apróság... — Ügy van. — De mi? — A visszapillantó tükör. Az őrnagy felszabadultan mosolyodott. — Sejtettem... Ahhoz, hogy az élelmiszeres, kocsi észrevétlenül leszakadhasson, erre szükség is volt. — A gépkocsivezető, Boda Tivadar szerint, a tükör éjszaka valahogy megbolondult. Látszatra semmi hibája nem volt, az úton mégsem lehetett hasznát venni. Több­ször belepillantott, de az úgy szikrázott, hogy káprázott tőle a szeme. Olyan volt, mondja Boda, mintha égő csil- iagszóróba tekintett volna. Persze, a tükör nélkül is el­boldogult. Oszlopban hajtott, s nem neki kellett alkal­mazkodnia az őt követő teherautóhoz, hanem annak őhozzá. Reggel, amikor eszébe, jutott, hogy megvizsgálja a tükröt, az már „kijózanodott”: újra tiszta képet adott a háttérről. Azt kell hinnem, hogy itt a laktanyában, indu­lás előtt a tükröt befújták valamivel. Valami vegyszerrel, amit az illető reggel lopva leszedett róla. Beke töprengve szívta a cigarettáját. Végre megszó­lalt: — 31 — — Emlékeztek az erdei terepszemlére? Tárnok őr­nagy, amikor az ütegek felállítását ismertette, eltévesztet­te az égtájat... Te javítottad ki, PaáL — Hogyne, emlékszem. Északkelet helyett északra mutatott. — Feltehető, hogy máskor is. téved. Ez nem baj, el­végre ott a térkép meg az iránytű. De van ösztönös tér­érzék is, amellyel a terepen tájékozódunk. Ez, Tárnokból, azt hiszem, hiányzik. Hiányzott a gyakorlat éjszakáján is, amikor legfeljebb az ösztöne súghatta volna meg, hogy a sötétben valami rendellenes történt, hogy a kocsija az előtte haladó teherautó nyomában már más égtáj felé halad, mint az imént... Beke röviden ismertette a tisztekkel az éjszaka gyűj­tött adatokat, az erdei kitérő és a korábban lebocsátott sorompó jelentőségét. — Délután meg kell tudni, hogy az őr saját szakál­lára ügyködött-e, vagy a legközelebbi állomás utasította. Ez, azt hiszem, Bakonyfürt. Az ottani forgalmista, eset­leg az állomásfőnö^, tetszése szerint jelezhette a sze­mélyvonat áthaladását... A feladat: tisztázni, hogy Ba­konyfürt mikor adta le azt a jelzést. Vajon akkor, amikor a vonat épp, hogy közeledett az állomáshoz, vagy pedig a szabálynak megfelelően, miután elhagyta. Azt is ellen­őrizni keli, hogy a szerelvény pontos volt-e, illetve ké­sett, vagy korábban jött­— A személyvonatok ritkán érkeznek korábban... — Feltevésekre nem adhatunk Tudnunk kell. hogy az éjjeli személy mikor haladt át Bakonyfürtön. Ha idő előtt érkezett, akkor érthető, hogy a sorompót á szoká­sosnál korábban engedték le. Ha késett vagy pontos volt, akkor a sorompóval manővereztek. Talán magánszorga­lomból, talán hamis utasítás alapján. Ezt tisztázni kelL — Értettem — bólintott Ébert. — A figyelem — folytatta Beke — most arra a két emberre irányul, aki az élelmiszeres kocsiban ült. Mit tudtok róluk? — Az egyikkel — kezdte Paál — én foglalkoztam. Tegnap telefonáltam a sportszövetségnek, ahol Czukort, a sofőrt, számon tartják A vélemény lehangoló volt. A fiú féltehetség, de zseninek képzeli magát. Háromszor cserélt klubot, mert úgy érezte, hogy elnyomják. Behívá­sakor követelte, hogy a szövetség mentesse fel a katonai szolgálat alól, mint a magyar motorsport reménységét, aki nem eshet ki az edzésből. Egyszóval: reménytelen eset. — Zalay ugyanezt mondta. — Egy belga sportújság mást mond ,.. Az őrnagy meghökkent: — Czukor és egy belga sportújság? Azt sp. tudják, hogy létezik-e! — Ügy látszik, informálták őket... Az ügy úgy de­rűit ki, hogy valaki elvette Czukor P. Howard könyvét, és megtalálta benne a kivágott cikket. Kérdem: hogyan — 32 — jutott eszébe egy belga lapnak, hogy épp Czukorról, ódát zengjen? Nem másképp, mint úgy, hogy megfizet­ték! Mégpedig azért, hogy a motorzsenit meggyőzzék ró­la: nem csupán hitegetik. Há itthon használhatónak bi­zonyul, odakint karrier vár rá... Nos, a gyakorlat éjsza­káján, úgy látszik, „használható” volt. A cikk megpuhí­totta ... A „motorzseniről” — ahogy a tisztek Czukort elke­resztelték — az élelmiszeres kocsi másik utasára for­dult a szó. Róla Ébert százados számolt be: — Utánanéztem az ügynek, amiért Király őrmestert megdorgálták. Még ősszel törtölt, de sikerült megállapí­tani a napot. Királyt az ügyeletes szeptember tizenkilen­cedikén este találta a kiképző tiszt irodájában. Másnap, amikor kérdőre vonták, bevallotta, hogy a szocialista ver­seny vizsgakérdéseit másolta le. Ezt a magyarázatot ak­kor el is fogadták tőle. Én, tegnap óta, nem tudom el­fogadni. — Eszerint az őrmester más okból tartózkodott az irodában ? — Feltétemül. — Mi bizonyítja ezt? — Az, hogy a kérdéseket már tizennyolcadikén el­árulta a katonáknak. A szobában súlyos csend lett. — Persze — folytatta Ébert —, az igazi okot még nem ismerjük Tény, hogy a kiképző tisztnél akkoriban semmiféle bizalmas irat nem volt. Semmi, amiéit érde­mes lett volna besurranni az irodába, s lemásolni vagy lefényképezni. Némi túlzással: Király annyi katonai tit- ! kot sem lophatott el abból az irodából, mint egy újságos I bódéból! — Ez nem sok — mosolygott Beke. — Egy szobának azonban nemcsak a berendezése lehet fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki. — Hát mi? — Ugyan. Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki hetente kitörsz a szomszédod hangos rádiózása ellen? Egy szobá­nak a fala is fontos lehet! Illetve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdekes lehat... nagyon érdekes lehet — Beke félrerántotta a függönyt, és kimutatott az utcára: ...az ablaka'is! Király, természetesen hazudott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a figyelmet az íróasztalra? Hisz’ tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehetett számára. Nyilvánvalóan azért, hogy elterelje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdéseket már tizennyolcadikén kiadta, ott kellett legyen tizenhetediken is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hiszen a szomszédos helyiségek üresek voltak. De. tegyük fel. hogy az ablakból látott valamit, ami izgatta, érde­kelte, amire kíváncsi volt... (Folytatjuk) — 33 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents