Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-11 / 290. szám

PttioJci József: BESZÉLGETŐK Vi *%aad1ák as o&siöndíjat Ma már a leendő szakmun­kástanulók és szüleik is meg­nézik azt a helyet, ahol a' tanuló a tanuláéveit fogja el­tölteni. Figyelembe veszik az élet- és munkakörülményeket, a szociális és egészségügyi vi­szonyokat. A rossz munkakö­rülmények és a nehéz fizikai munka nem csábítja a fiata­lokat. Hogy mennyire így van. ezt a MüM 211-es Salgótarjáni Szakmunkásképző Intézetében történtek bizonyítják. Az el­múlt oktatási évben több olyan tanuló végzett, akik tár­sadalmi ösztöndíjban részesül­tek valamelyik üzem részéről. Néhány üzemben és szakmá­ban, ahol nagyon rosszak vol­tak a munkafeltételek, a vég­zős tanulók közül több, illet­ve azoknak szülei, egy ösz- szegben visszafizették az érin­tett vállalatnak az ösztöndíj teljes összegét — csaknem hét­ezer forintot, hogy gyermekük megszabaduljon a rossz mun­kakörülményektől. Tíz évvel ezelőtt viszoht szívesen fizettek volna, ha gyermekük a kívánt vagy va­lamilyen szakmában el tudott volna helyezkedni... — Y — MAIM KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek. •— 8.20: Zenekari muzsika, — 9.00 —9.4.0: Burmái levelek. 10.05: I*- koiarádió. Nyitnikék. (isin.) 10.40: Édes anyanyelvűnk. — 10.45: Pol­kák. — 10.59: Lottó. — 11.00: Az öregasszony ablakából. szenes László elbeszélésének rádióválto­zata. — 11.19: Leonie Rysftnek és Giorgio Tozzi énekel. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei kok­tél. 13.15: Boross Mátyás népi ze­nekara játszik. — 13.45: Az ole­finprogram. A vegyipar IV. öt­éves tervéről. — 14.00: Róka Mó­ka Bábszínháza. — 14.25: Iskola­rádió. — 15.10: Zongoravariációk. — 15.37: suppé: Boccaccio. — 15.40: Népdalgyüjtoüton Kodály Zoltán nyomában. 4. rész. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Falusi délután. „a szere­lem ajándékai.** — 17.05: Külpoli­tikai figyelő. — 17.2«: Bemutatjuk új operafelvételeinket. — 17.36: Mikrofórum. — 17JH; Farkas Gyula: Muzsikáló havasok. — 17.58: Lemezmúzeum. — 18.28: Az év legjobb tánczenei felvéte­lei. ii. rész. — 19.25: Sporthíradó. — 19.35: Domahidi László énekel. — 20.00: Tiszán innen, Dunán túl... — 22.15: Forgószélben. Bőgős Lász­ló útijegyzete. Kb.: 22.25: Eszt- rádzenekarok randevúja. — 22.48: Üj fogalmak a modern filozó­fiában. — 23.03: A Je un esses Mu­sicaléi zenekarának hangverse­nye. — o.io—é.25: Filmzene. PETŐFI RADIO: 8.08: A Ma­gyar Rádió és Televízió népi ze­nekara játszik. — 8.20: Népek ze­néjéből. — 8.51; Időszerű nem­zetközi kérdések. — 9.00—10.oo: Ezeregy délelőtt. — lo.oo*. A ze­ne hullámhosszán.' — 11.45: A csíkvári keringőről. Részletek Jávor Ottó novellafüzéréből. — 12.00: Klasszikus kamarazene. — 13.03: Zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Mindenki kedvére. — 18.10: Munkásvándorlás — munka­helyi kapcsolatok. — 18.20: A sangháji kaland. — 18.44: Láttuk, hallottuk. — 19.04: Dzsamila sze­relme. — 19.54: Jó estét, gyere­kek. — 20.25: Oj könyvek. — 20.28: Giordano: Fedora. — 22.23: Népdalok. — 22.47: Magyarorszá­gon először. — 23.15: Könnyűze­ne éjfélig. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.25: Iskola­tévé. — 13.10—15.30: Iskolatévé. — 16.50: „Eletet az éveknek. . .*» Nyugdíjasok műsora. — 17.35: Kukkantó. — 18.2«: Rólad van szó: Avagy: találkozás — önmagad­dal. — 18.4«: Változó világ. — 19.10: Reklám. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Ti­szán innen — Dunán túl... — 22.00: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 10.20: Timo Rinnelt esete. NDK tv-film, n. rész. — 16.55: Dickens-eibeszélé- sek. — 17.55: Csehszlovákia — Svédország jégkorongiorna. — 20*15: és 22.05: Tv-búadó. Bürokrácia az iskolában AZ ISKOLAIGAZGATÓ ve­zetési stílusával és e&éüz sze­mélyiségével szemben támasz­tott követelmények új rai£ágál­ni azása az oktatásügy inten­zív továbbfejlesztése szerves részeként, ismét napirendre került. Indokoltan, hiszen igazgatóval szembeni elvárá­sok már ma is, de a jövőben még inkább fokozódnak. A tanügyigazgatás és felügyelet továbbfejlesztése során az igazgatók minden bizonnyal újabb jogköröket és föladato­kat kapnak, önállóságuk és ezzel együtt felelősségük to­vább növekszik. Felvetődhet a kérdés: He­lyes-e ez a tendencia? Nem fogja ez tovább növelni atz igazgatók túlterhelését? Bizonyos, hagy nem. Ellen­kezőleg. Az igazgatók túlter­helése ugyanis ma nem abból ered, hogy túlzott önállóság­gal keli dolgozniok vezetői te­vékenységük során.. Az igaz­gatók (és nevelőik) túlterhelé­sének éppen az a forrása, hogy nincsenek egyértelműen és lehető pontossággal körül­határolva jogaik és kötelessé­geik. Ma ahány megye, járás, város, annyiféle követelmény­rendszer érvényesül az igaz­gatóval szemben. De az igaz­gató szakmai felkészültségé­től, egyéni ambícióitól, veze­tési stílusától függően a ne­velők jogai és kötelességed is­kolánként is módosulnak. Az igazgatók és nevelők ad­minisztrációs kötelességeit a pedagógusok túlterhelése egyik megjelenési formája­ként tartjuk számon. A túl­terhelés e formája hallatlan változatosságot mutat. Csak néhány példát említek: Előfordul, hogy felsőbb tan­ügyi szervek jelentéseket, ki­mutatásokat, információs ada­tokat kémek az igazgatótól. Ez a jövőben sem lesz más­ként. De aligha tartható so-, káig az az állapot, amely ma is érvényesül, hogy ti. a me­gyék, járások és városok ak­kor gyötrik meg adminisztrá­ciós feladatokkal az igazgatót, és olyan gyakorisággal, aho­gyan helyileg ennek szüksé­gét látják. Az adminisztrációs megterhelés súlyát tekintve egészen, más adatokat ka­punk, ha csak egy megye két járásának vagy városának ta­pasztalatait összevetjük. AZ ADMINISZTRÁCIÓS megterhelés súlya iskolánként is változik. Az egyéni munka- tervek készítésével kapcsola­tos igazgatói (követelmények mások Kísterenyén és Nagy- bátomyban, mások Salgótar­jánban, mint Miskolcon. Van­nak iskolák, ahol az igazgató speciális munkaterveket és nyilvántartásokat is megköve­tel, máshol a nevelőik ilyenek­ről nem tudnak. Van igazga­tó, aki az osztályfőnöktől megköveteld a személyiségla­pok vezetését, a családlátoga­tása naplót, ezen kívül külön kimutatást a hátrányos hely­zetű tanulókról és szüléikről. A Rendtartás ezek közül csak a szeméi yiség Lapok vezetését írja elő. Csoda-e, ha az osz­tályfőnöknek ilyen körülmé­nyek között sem kedve, sem ideje nincs a tanulókkal való egyéni törődésre? Tanfolya­mokon. tapasztalatcsere-ren­dezvényeken igazgatók és ne­velők örömmel vagy bosszan­kodva mondogatják: „Tőlünk ezt nem követeli a járás. Az én igazgatóm sajnos, ezt is megköveteli” stb. A pedagógiai tevékenység a jövőben is szükségképpen párosul meghatározott admi­nisztrációs munkával. De a ma érvényesülő adminisztrá­ciós anarchiát egységes és optimálás követelményrend­szernek kell felváltania. A tanügyi bürokrácia kóros da­ganatát el kell távolítani az oktatásügy testéről, ha az igazgatók és nevelők önálló­ságában, alkotó fantáziájában benne rejlő pedagógiai ener­giáiknak zöld utat akarunk biztosítani. Tudjuk, a pedagógiai tevé­kenység nem tűri a sablono­kat, mert lényegénél fogva al­kotó tevékenység. A pedagó­gus feladatait ezért nem lehet soha pontosan kioentizni De a ma érvényes Rendtartáson túlmenő egységes rendezés e téren sürgető igénye az isko­Több lesz i Az SZMT elnöksége leg­utóbbi ülésén foglalkozott az 1970 első félévi üdülőjegyek felosztásával. Az előzetes tá­jékoztatás szerint a megye szervezett dolgozói a jövő év Aaó felében 1-192 kedvezmé­nyes felnőtt jegyet és 150 hévízi beutalót kapnak, az utóbbiakat a bányászok ré­szére. Ez valamivel több, mint az előző év azonos idő­szakában. laügynek. a pedagógusoknak Az igazgatónak kulcsszere­pe van, az iskolai demokra­tizmus, az alkotó pedagógiai tevékenység, a kedvező mun­kahelyi légkör megteremtésé­ben. E szerep betöltéséhez au igazgató politikai és pedagó­giai funkciójának, hatásköré­nek, felelőssége mértékének egységes és konkrét körülha­tárolása azonban halaszthatat­lan feladat., Szocialista demokratizmus­ra nevelni a nevelők, szülők, és az ifjúság közösségeit, ugyanakkor adminisztratív módszerekkel és eszközökkel Irányítani, paradoxon. A ne­velő minden lépését szabályo­zó igazgató nem számíthat 0 pedagógus alkotó-kezdeménye ző kedvére, legfeljebb sablo­nos pedagógiai rutinmunkára A felesleges kimutatások, be­számolók, jelentések, formális munkatervek, az időt és ener­giát rabló gyakori értekezle­tek nem járulnak hozzá a kedvező munkahelyi légkör kialakításához. AZ ISKOLAI NEVELŐ- MUNKÁT kísérő bürokratiz­mus gyökerei ma többnyire a hagyományokból, az iskolave­zetés funkciójának ma már korszerűtlen értelmezéséből, tehát az igazgató személyisé­géből erednék. Bizonyítja ezt az is, hogy egyre több isko­lánkban érvényesül a demok­ratikus vezetés, ahol a , neve­lők nem panaszkodnak admi­nisztrációs túlterhelésre A pe­dagógusok jogainak és köte­lességeinek részletesebb sza­bályozása azért is szükséges, mert a jelenlegi szabályozás nem nyújt kellő védelmet a helyi túl kapásakkal szemben, illetve elégséges biztosítékot a szocialista demokratizmus ér­vényesítésére. Kiss István mint tavaly Százhuszomnégy főt tesz ki a családos üdültetésben résztve­vők száma, 86 gyermek részé­re — 14-gyel több mint tavaly — biztosítanak kedvezményes üdülőjegyet. Szanatóriumi ke­zelésben 238 szervezett dolgo­zó részesülhet majd. A cse­re- ég turista-üdültetések le­hetősége 9—9 főre korlátozó­dik. Vöröskor János: A fekete macska visszatér hÉMKLGE!\Y Az időbeli különbség tehát, a sorompó akkori és mos­tani kibocsátása között, esetleg nagyon is fontos lehet... Miközben Beke mindezt - végiggondolta, elrobogott a menetrendszerű személy. Szerintem — vélte az elhárító­tiszt, a villogó ablaksort nézve —, a személyvonatok in­kább késni, mint sietni szoktak... S, hogy ez a járat 8-án valóban sietett, nem nagy probléma ellenőrizni. Ha megtudtuk, majd elbeszélgetünk a vasúti őrrel. A sorompó magasba emelkedett, de Beke nem hajtott tovább. A motort meg a világítást már korábban kikap­csolta, s most csendben, az ajtót sem kattantva be, kilé­pett a harmatos útmenti fűre. A sorompóhoz sétált, majd kocsinként felbecsülve az oszlop hosszát, visszament addig a pontig, ahol elképze­lése szerint, az utolsó, lőszert szállító teherautónak áll­nia kellett. _ Ezen a helyen egy extra hosszúságú cigaretta hevert a fűben. Mellette ugyanannak a márkának a csikkje. A két cigaretta közül az egyiket végigszívták, a másikból alig néhányat szippanthattak. Beke mindkettőt fölvette, tárcájába csúsztatta, aztán beszállt a Skodájába, és to­vább Indult. ... A Vadgalamb turistaházhoz épp olyan békés, nap­fényes reggelen érkezett meg, mint öt napja, amikor éle­tében először járt ott. — Éppen százhúsz órája várok a kávémra! — kiál­totta nevetve a szőke büféslánynak, aki meglepve meresz­tette rá nefelejcsszínű szemét. — Remélem, ma nem ejti el a feketés tálcát... A kislány már perdült is, futott a kantinba. Kisvártatva valamennyien előjöttek: a házaspár meg a fiú, végül a lány is,1 tréfásan billegtetve a könnyű fém- tálcán álló feketés pohárkát. — Látom — szólt mosolyogva az őrnagy — mind­nyájan túljutottunk a megrázkódtatáson. De úgy lenne igazságos, ha azt is megtalálnók. aki megtréfált bennün­ket. Ügy értem, aki megcélzott azokkal a kellemetlen golyóbisokkal.. . Már csak a cica miatt is! Maga bizto­san nagyon szerette... — Beke a lányra püLantott. — 28 —-----------------­--------------------------------------------------------------------------­-------­-----------------( — Mit tegyünk? Mi nem tudunk semmit... — A sze­mei elkomolyodtak: a kislányt bántotta az elpusztult ci­ca említése. Beke egyenként, lassan, tíz fényképet tett az asztalra. — Nézzék meg őket, hátha ismerősre akadna it köz­tük. Talán látták már valamelyiket. Szorongva várt: kevés esélyt adott magának. Aztán kinyúlt egy ujj, a fiú ujja, és rámutatott egy képre: — Ez, azt hiszem, járt itt. Mit gondolsz, Mari? — Igen — mondta a lány is. — Itt volt — Helyes. A napra nem emlékeznek? — Ha: madikán, vagy negyedikén lehetett. Szóval, né­hány nappal az eset előtt, taián kora délután. Éppen nem volt más vendég. A férfi csak beugrott, vemutot, meg szendvicseket vett, és sietett vissza az erdőbe. Motorral volt, de a rendszámát persze nem tartottuk fontosnak megjegyezni. — Igen — erősítette meg a fiú —, azonnal elrobo­gott. Talán várta valaki. A barátnője, például.., — Köszönöm — mondta Beke. Miközben összeszedte a fényképeket, futó pillantást vetett a kiválasztottra. Király őrmester fényképe volt. BeKe virágos kedvvel erkezett Násfára. Ébert és Paál, akik a politikai helyettes irodájában várták, ezt már az udvarra néző aulákból észrevették. Az őrnagy, a kocsiból kiszállva, oly barátságosan fogadta az udvaron átvágó Király őrmester tisztelgését, mintha egész ejjel vele álmodott voLna, csupa vidám és biztató dolgot... — Nos, mi újság a könyvesboltokban? — kérdezte a belépő őrnagy. Paál savanyú arcot vágott. — Azt hiszem, nagyot tevedtem ... — Emberi dolog! — mosolygott Beke. — Halljuk, hogy mivei kapcsolatban? — Amiben a legjobban bíztam! A bükkfán megtalált nyomokkal ... Nemcsak a tüzérbemérő, a löveg kezelő- személyzete is azt állítja, hogy az első lövésig a fán sza- szakadatlanul burukkoltak a vadgalambok! Mármost, ha a lomDok között, különösen a megjelölt ágon, a fészek közvetlen közelében ember rejtőzik, a galambok nemcsak hogy nem turbékolnak, hanem a legkisebu mozdulatra is felreobennek, és elszállnak. Az embernek pedig, akik fe té­telezésünk szerint ott-tartózkodott, nyilván mozognia kel­lett: felhúzni, meg leengedni a lősz eres ládát. Hát nem mozgott! Nem mozgott, mivel nem is volt ott! A lift­megoldás. ahogy a lőszercserét eddig elképzeltük, aszerint képtelenség. A nyomok, természetesen, valóságosak, s nyilván arra szolgáltak, hogy becsapjanak bennünket. Sej­teniük kellett, ahogy a fát meg fogjuk vizsgálni, és remél­ték. hogv be is dőlünk a trükknek. Az ágat nyugodtan elégethetjük. i — 29 — Beke egy nappal korábban, még leverten fogadta volna a hírt. Hajnal óta azonban nagyon is összevágott az elképzeléseivel. — Rendben van — mondta. — Fő, hogy tisztázódott a dolog. Menjünk tovább. Milyen híretek van még? — A legfontosabb — kezdte Ébert százados — Tár­nok és Zalay elvtárs találkozásáról szól. A hajnali talál­kozásról, az utolsó lőszeres kocsinál. Mindketten azt ál­lítják, hogy az oszlop megállásának pillanatában kiszáll­tak, s elindultak. Zalay hátra, Tárnok előre. Mi követke­zik ebből? — Hogy nagyjából az oszlop közepén kellett volna találkozniuk. Félúton. — Ügy van. De Zalay az utolsó kocsikig jutott, Tár­nok pedig csak a hátulról számított második teherautóig. Nem furcsa ez? Beke, bár az új adat alátámasztotta saját elképzelé­sét, óvatosságból ellentmondott. — Zalay talán lassabban ment. Egy-két kocsinál megállt... Ébert vállat vont. — Ebben az esetben Tárnok egy tőle távolabb álló kocsinál találkozik az alezredessel, mert ideje van előre­sétálni. De nem volt. A lényegen az sem változtat, ha Zaiay egyenesen cammogott volna. Mert Tárnok ugyan­akkor messzebb, előrébb jut. De, tegyük fel. lestoppol ott. az utolsó lőszeres kocsinál. Mi történik? Várnia kell, idő­be telik, amíg az alezredes odaér hozzá. A valóságban vi­szont azonnal találkoztak! — Helyes! — bólintott Beke, — Kertésznek, úgy látszik, igaza volt: a találkozás, amelv látszólag megold­hatatlanná tette a rejtélyt, valójában egérfogó lett. Csap­da, amelyben már ott vergődik a vad!... Ébert elégedetten folytatta: — Van még egy fontos adat. Kiszálláskor mindketten rágyújtottak. Tárnok ugyanarra az extra hosszú bolgár cigarettára, amit Zalay szív: az alezredes kínálta meg, még Násfán, az induláskor, de Tárnok akkor nem gyúj­tott rá. eltette, s csak a sorompóhoz érkezve vette elő. Szóval, állítólag egyszerre kezdtek dohányozni. Zalay mégis végigszívta a cigarettát: a sorompó felhúzásakor egy csikket hajított el. Tárnok viszont nem Azt mondja, a GAZ-ban nem akart dohányozni, mert a sofőrje nem szereti a füstöt, tgy aztán az indulás pillanatában, mind­össze pár szippantás után, a fűbe dobta a cigarettát, és rátaposott... — Azt hiszem — mondta Beke — ezt dokumentálni tudjuk. Nem hinném, hogy az országúinak ugyanazon a pontján, ugyanabból a márkából mások is eldobtak vol­na Ezzel megmutata az éjszaka felszedett „bizonyla­tot”. Ébert folytatta: 'Folytattuk) — 30 -­t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents