Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-11 / 290. szám

Fotózzon a NÓGRÁD-nak!

Államosítások Nógrád megyekőm (11.)

Ismét jön az Inter-Star

Hég mindig süket a telefon

Rostának címzett sorok

A KERMI — mint ismere- *s — korábban ideiglenesen megtiltotta a TA—4201- es típusú Inter-Star televízió- készülékek árusítását, mert az ellenőrzések során egyes készülékeket éri ntés veszélyesnek találták.

Időközben a Videoton az eladott és a kereskedelemben levő készülékeket megjavította. s intézkedett a gyártás során az érintésiveszélyt okozó festés megszüntetéséről, így a KERMI a TA—4201-es Inter-Star készülék árusítását ismét engedélyezte.

(MTI)

Lapunk hasábjain már egyszer szóvá tettük, hogy hónapok óta rossz, süket a Sal- gói Tuiistaháe telefonja. Észrevételünk, megjegyzésünk süket fülekre tafáltt, azóta sem történt semmi intézkedés a telefonügyben.

Azt hiszem, a telelő» jelentőségét senki előtt sem kell hangsúlyozni. Jelentősége különösen nő akkor, ha egy lakott területtől távol eső, az idegenforgalom szempontjából nagyon fontos létesítményről van szó. hogy állandó összeköttetést biztosítson a várossal, az országgal.

Hat hőnap óta a bejelentések egész sora érkezett a postához, S. O. S. jelzéssel kérték: javítsák meg végre a készüléket. A jelzés csak jelzés maradt.

Itt az ideje, hogy végre a posta is tegye meg a magáét. Az intézkedés még mindig jobb most mint később, amikor esetleg a mulasztásnak beláthatatlan következményei lehetnek

— So —

A tőkések „okoskodásai"

Monográfia készül Nőgrád megye története címmel. A IV. kötetben Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője a megye szénbányászatának, ipari üzemeinek államosításával foglalkozik. A kötetből közlünk részleteket.

A Kl&nváL államosítása a Nemzeti

il unilJaS Függetlenségi Front programjának egyik fontos követelése volt, s így szólt: „Állami tulajdonba kell venni a föld mélyének kincseit és azokat az iparvállalatokat, amelyeknél a közérdek a nyerészkedés kiküszöbölését követeli meg: a villany telepeket, a kőolaj forrásokat, a bauxit-, a szén- és ércbányákat.” Szerepel a követelés'abban a közös kiáltványban is, amelyet a koalíciós pártok az 1945-ös parlamenti választások előtt adtak ki, s amelyben a választások utáni együttműködésre vonatkozóan tettek ígéretet,

A népi demokratikus országók közül Csehszlovákiában és Lengyelországban erre az időre már államosították a bányákat, de Nyugat~Burapában is több ország tűzte e feladat megoldását napirendre. Az államosításokat gazdasági és politikai tényezők egyaránt indokolták: a háború utáni nagyarányú nyersanyaghiány, illetve a fasizmus elleni harc érdekei.

Az 1945. május 12—13-án tartott bányászkongresszuson is felvetődött a bányák államosítása. A bányászok követelését más iparágak munkásai is támogatták. A júniusi országos pártértekezlet újból kifejezte az államosítás szükségességét.

A tőkések természetesen nem értettek egyet a Nemzeti Függieüensógi Front eme követelésével, s kidolgozták álláspontjukat, ajánlásaikat. Háromféle megoldási lehetőséggel számoltak, s ezekről fejtették ki véleményüket. Az általuk számba vett megoldási lehetőségek a következők:

1. Az állam, hogy nagy szénvagyam birtokába jusson, mint nagytermelő a magánszén- iparral szemben erős, egészséges versenyt támaszt, mely az árképződést természetes mederben tartja és erős biztosítékot nyújt arra, hogy az ország fokozódó szénszükséglete elegendő és olcsó szénnel mindenkor fedezhető legyen.

2. Az állam az ország összes szénjogait birtokba veszi. — „Pro futuro az államé a kizárólagos kutatási és bányaművelési jog, azonban ezeket a jogokat az állam átruházhatja, újonnan alakuló rt-re, amelyekben esetleg az állam is mint részvényes vesz részi.”

3. A magántulajdont és a magángazdaságot az állam részlegesen, vagy teljesen megszünteti és a szénbányászatot az állam köz- gazdálkodásába illeszti be.

E lehetséges megoldási módok közül — ínak — „az első a leghelyesebb, mert az államosításnak nem lehet az a célja, hogy a fejlődésben megakassza, vagy pláne megszüntesse a magánbányászatot, hanem csak az, hogy az állam, mint nagy széntermelő, a magánbányászattal vállvetve működjék a mindenkori szénszükséglet megfelelő kielégítésének biztosításán, másrészt pedig egészséges versenyt teremtve, hatékonyan ellensúlyozza a magánvállalkozásokat, esetleg a fogyasztóközönség, illetve a közgazdaság érdekeit sértő túlhajtott törekvéseit.

.. . Ma egy ötéves vesztes háború után, amikor a bányákban csaknem kivétel nélkül a feltárási és előkészítő munkák nem tartottak lépést a fejlesztési munkálatokkal... az államnak a leromlott magártbányákat átvenni, p vállalkoznia a bányaszar újjáépítésért megfelelő szervezet (műszaki személyzet) nél leül valóban nemcsak nem tanácsos, hanem igen aggályos.

...Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogs előre megmondjuk, a magárabányászat átvétele esetén az állam kezében a termelés katasztrofálisan fog esni, s számolni kell majd a veszedelmekkel, melyek a fűtőanyaghiány ból a tél beálltával származni fognak ”

A fentiek szerint tehát a bányákat nerv« kell államosítani, avagy most semmiképpen sem időszerű az államosítás azért, mert a bányák leromlottak. „A tőke hozassa helyre őket, hogy a tőke érdeklődése a bányászat iránt fokozódjék,”

De a tőkések az államosításnak nemcsak „időszerűtlenségét, veszélyességét” bizonygatták, hanem véleményeket kértek nagyszámú ügyvédektől, jogtanácsosaiktól arról is, hogyan lehet kijátszani az esetleg mégis megszülető államosítási törvényt.

Kérdés, melyik variáció lesz teljes — már mint államosítás — (melléküzemekkel együtt), vagy anélkül. Ha a teljes variációt fogadjál: el: „akkor fontolóra kell vennünk” — írják jogtanácsosaiknak — „vajon nem lenne-e célirányos, már most olyan jogcselekményeket foganatosítanunk, amelyek révén vágyom1 tárgyúiknak legalább egy réseiét és ezzel jelenle. gi vagyontárgyainknak legalább egyik hányadát az államosítás veszélyétől már eleve mentesíthetjük.” Lehetséges ennek érdekében alaptőke-emelés, alapszabályzat módosítása, más vállalattal való egyesülés, „a társulati bánya vagyonnak egészében való eladása, bányaművelés haszonbérbe adása” stb.

Jogtanácsosaiktól a következő válaszokat kapták:

„Nincs jogi akadálya annak, hogy az igaz, gatóság egy létesítendő új rt-nek eladja mindazon vagyontárgyakat, amelyek nem tartoznak a szorosan vett szénbányászat körébe.” (Például erőmű, cementgyár, mész-, karbid-., téglagyár, stb.)

„Új rt-t kellene alapítani (ipari it), a kibocsátandó részvények teljes egészében a SKB részvényeinek kínáltatnak fel. A tényleges értékhez képest elenyészően csekély vételár elleneben.”

„Jogi akadálya nincs, hogy az igazgatóság egy létesítendő új rt-nek eladja a társulat vagyontárgyait, melyek nem tartoznak a szorosan vett szénbányászat körébe.” Az új rfc a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közre« működésével alakuljon. A részvények a „tényleges névértékhez képest elenyészően csekély vételár ellenében” bocsátassanak ki.

pAraiaila« nincs akadálya, de a .ma- luiuidiid^ teriális jog tatja. Meg lehet csinálni, de nem szabad.”

Az átvétel gyakorlatilag keresztülvihejet- len, még akkor is, ha erről a folyamatról optimális képet festünk, mert:

a) Csak a részvények töredéke jut olcsó áron az ipari rt részvényeihez, — „többsége súlyos vagyoni sérelmet szenved.”

b) Ha a helyzettel szemben olyan változást tételezünk fel, hogy mindig több Salgó-rész- vény lesz ipari részvényes, de olyan helyzet nem lesz, hogy mindenki ez lehet. Másfél mUlió részvényes él a föld minden pontján — és háború van.

c) Sok olyan is lesz, aki nem is akar ipari részvényt vermi. így perelhet.

d) Igazgatóság, képviseli az rt-t, de a kereskedelmi törvény és az általános magánjog korlátái között.

(Folytatjuki

■A fiaooäi kegyetäenü] ráizoSt bennünket, amíg Ceredről Zabámra értünk. A sáros, kátyús úton vergődő jármű azonban egy cseppet sem zavarta öv- esők Barnát. Azt mondta, megtette ezt az utat gyalogosan is nem egyszer. Szemmel Mötatóan izgalomba jött viszont, amikor a jószágok ösz- saegyűjtésérői esett sízó.

— Két nap múlva szállítunk az Állatforgalmi Vállalatnak. Jobban tartok én attól, mint bármitől — mondta. — Egészen leapadnak a. jószágok, amíg Tarjámig rázatjuk őket ezen a tengelytörő úton. Régen ígérik már a javítását, de azóta sem történt semmi ...

Zabaron aztán házról -házra járt Bucsok Barna, a háztáji agronómius. Az állattartó gazdákkal beszélte meg a szál- látás idejét, módját A oere- «ü termelőszövetkezetben ugyanis a háztájiban nevelt, hizlalt állatokat együtt értékesítik a közös jószágokkal. A szövetkezet vezetői egészen komolyan gondolták a dolgot, amikor arról beszélteik, hogy a közös és a háztáji gazdaság egyetlen egységet alkot. A háztáji támogatás nemcsak a tagok számára előnyös. Árutermelése a szövetkezetnek, a népgazdaságnak is hasznos.

A háztáji agronómusa

Boros Béla, a termelőszövetkezet elnöke mondotta a beszélgetés során.:

— A szövetkezet rendkívül nehéz körülményei indítottak bennünket arra, hogy támogassuk a háztájit. A mostoha természeti, közgazdasági adottságok miatt a szövetkezet ma még nem tud olyan jövedelmet biztosítani tagjainak mimt a kedvező körülmények között dolgozó termelőszövetkezetek.

A háztáji árutermelés jövedelemi: iegészí tés a tsz-tagok- naik, a szövetkezetnek meg évenite hatszázezer forint a közös értékesátósiből származó haszon. Ezért aztán tenyészállatokkal, napos baromfival, takarmánnyal és táppal is segítik az állattartókat. Az idén több mint tizenötezer napos baromfit koptak a háztáji gazdaságok. A múlt évben több mint száz tenyésztoocát helyeztek ki a szövetkezeti tagokhoz. Amelyik gazda otthon álla tokkal bíbelődik, annak meghatározott mennyiségű munkanapot ínnak jóvá.

Ennek a segítségnek része az az intézkedés is, amelynek alapján Bucsok Barnát, aki eddig a ceredi üzemegység élén volt, megtették háztáji agronómusnaik.

Paál Vilmos, a területi párt- bizottság titkára, éppúgy mint az elnök, dicsérte Bucsok Bar. na igyekezetét, buzgalmát.

— Keresve sem találtunk volna jobb embert nála erre a posztra.

A háztáji agronómus meg csendes derűvel hallgatta őket. Most már maga is megszokta, megszerette helyét. Szívesen járja a környező falvakat: Rónát, Barnát, Szilaspogonyt, Zaba.rt, a szövetkezet üzemegységeit. A kezdeti tétovázásra nem is igen gondol, csak akikor, ha emlékeztetik. Este volt már. maga mögött tudta a gondját-baját. amikor az elnök hívatta:

— A háztáji árutermelés

megszervezéséről votes szó. Magára gondoltunk, ha vállalja — mondta neki.

Bucsok Barna hallgatta az okos szavakat, a népgazdaság igényeiről, a tagok, meg a sző. vetkezet gyarapodó forintjairól és magában elismerte, hogy színtiszta igazság minden szó. De valahogy nem volt túlságosan nagy kedve az egészhez. A felesége is tüzelte, ne hagyja, hogy „lealacsonyítsák”. Ha egyszer üzemegységvezetőnek tették és ellátja a dolgát, hagyják békén. Amikor mégd6 vállalta a munkát, arra gondolt, hogy nemigen tarthat ez az igyekezet tovább két esztendőnél. Hát ebben nem lett igaza Bucsok Barnának.

— Több a dolgom mint gondoltam. A szerződéskötés, az Állatforgalmi Vállalattal a hizlalás megszervezése, a jószágok ellátása mind az én gondom, — sorolta a tennivalókat.

Egy-egy portára háromszornégyszer is elmegy, amíg elérkezik az áilatértékesités ideje. Elmagyarázza, hogy a felárral. a taka rmán yj uttatással, az ingy enfu varral 6—700 forintot is nyer a gazda, ha a közössel szerződik. Van olyan termelőszövetkezeti tag is. aki öt-hat sertést hialal már évente, és 220-ra emelkedett a háztáji tehenek száma is. Ezenkívül értékesítettek az idén a háztájiból 90 híaómarhát és több mint 400 sertést másfél millió forint értékben. A tenyésztői kedv nem lankad. Bucsok Barna, már a következő esztendőre köti a hizlalás! és a tenyésztési szerződéseket. Több mint 50 jószág nevelését vállalták eddig a termelőszövetkezeti tagok. A háztáji agronómus még korántsem tekinti befejezettnek ezt a munkát.

Többet vár a háztáji gazdaságokitőS Boros Béla, az elnök is.

— Mindenekelőtt a sértés- és baromfitenyésztést szeretnénk tovább fejleszteni. Az lesz az igazi, ha a tagok őt— haitszáz tojótyúkot, tíz—húsz sértésit tartanak. Tervezzük, hogy tapasztalatcserére megyünk a Hajdúságba. Szeretném«: megnézni egy igazi libanevelő nagyüzemet. Aztán majd meglátjuk, mit tehetünk, itthon — mondta elgondolkodva Boros Béla.

Közben Ceredre is érkeznék látogatók. A palotásiaknak szerződésmintákat küldött Bucsok Barna. A szécsényi háztáji agronómus meg maga jönne Ceredre. Azt üzente, szeretné megnézni, valóban olyan jó-e a háztáji gazdaság, mint amilyen a híre. Bucsok Barna szívesein beszéli el mindenkinek. hogyan jutottak idáig. A oeredi módszer nem titok. Az kellett hozzá, csak az. hogy a szövetkezeti vezetők terve találkozzék az állatkedvelő gazdák igyekezetével. Közösen kihasználják ki a sokasodó kedvezményeket. amelyet az állam kínál.

Vincze Istvánná

NÓGRAD — 1970. december 11., péntek