Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-09 / 288. szám

A félegyházi példa Országos gond volt a nép­zene ügye Magyarországon. A „Röpülj páva” sökat tett fel­fedezése. népszerűsítése érde­kében. A „mozgalom” eredmé­nyessége napnál világosabb. Végül is nagy dolog, hogy a nem ritkán ostoba táncdalok helyett elfelejtett, vagy nem is ismert népdalokat dúdolt az ország. A tapasztalat azonban még mindig az, hogy a perifériára szorul az igazi népdal. A sok-sok ok mellett az egyik az lehet, hogy rendkí-, vül kevés az olyan fiatal, aki a tiszta folklór előadására, népszerűsítésére vállalkozna. Különösen kevés a fiatalokból álló, népzenét interpretáló ze­nekarok, csoportok száma. (Hi­rzen a muzikális ifjak in- isább az anyagi hasznot is ho­zó tánc- vagy beat-zenekarok felé orientálódnak.) A ..Röpülj páva” ismertette meg az országgal a kiskun­félegyházi citerazenekart. Nagy Judit énekest kísérték a vetélkedőn. Salgótarjánban is megfordultak (szívesen jönné­nek újra), szerepe!tek azóta is a televízióban, rádióban. Nógrádi Sándor: Történelmi lecke Néhány évvel ezelőtt, jelent meg Nógrádi Sándor önélet­rajzi írásának első kötete, a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában Emlékeimből címmel, amelyben az ismert foroadal- már ifjúkorának, emigrációs éveinek, s a partizánharcok­nak élményeit vetette papír­ra. A könyvet nagy érdeklő­dés fogadta megyénkben is, és mikor néhány éve Üj tör­ténet kezdődött címmel köz­readták az önéletrajz máso­dik kötetét, amely a felsza­badulás utáni évekről szól, rövid időn belül két kiadás­ban fogyott el. Most a mun­ka egy kötetbe fogva jele­nik meg újra. így kerek egész a forradalmár élete. Megfi­gyelései, leszűrt tanulságai így állnak össze szerves egész- szé, így teljes maga a könyv Is, melynek címe: Történelmi lecke. Érdekes lehet közelebbről megismerkedni velük, mert példájuk mindenképpen köve­tendő. * Volt valaha egy asszony, lenn az Alföldön, egy igazi kisvárosban, Kiskunfélegyhá­zán. Gyermekkora óta éne­kelt, zenélt, s ez a szenve­délye az évek haladtával sem csökkent. Citerazenekart ala­pított, melyben fiai játszottak, és leánya, Nagy Judit énekelt. Azóta persze mások is ját­szanak már a zenekarban, de az irányító, a szervező, a ve­zető továbbra is Nagy János né maradt. Amikor hozzájuk látogatunk, a barátságos kis konyhában percek alatt összegyűlnek a fiatalok, s közel kétórás mű­sort rögtönöznek. Közben albumukat lapozga­tom. Dr. Maiiga János népze­nekutatót látom az egyik ké­pen Nagy Jánosaiéval. A má­sikon 7—9 éves apróságok pengetik a citerát. A fellépé­seken készült fotók között sal­gótarjániakra bukkanok. Nagy Jancsi, a zenekar leg­idősebb tagja (22 éves) mond­ja el, hogy két „utánpótlás”- ci terei zenekaruk is van. Kapos­vári Irén mindössze 15 éves, és már velük játszik. A szekrény tetején a KISZ központi bizottságának nagy­Hikor veszik a családi A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma állást foglalt abban a kérdésben, hogy a baleset foly­tán meghalt személy gyermeké­nek járó baleseti járadék össze­gének meghatározásánál miként kell figyelembe venni a családi pótlékot. Állásfoglalásában rámutat: a családi pótlék folyósításával ál­lamunk a családfenntartóknak a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi terheit kívánja enyhíteni. Ebbfil következik, hogy a csa­ládfenntartóknak járó családi pótlékot nem lehet a gyermek terhére figyelembe venni a bal­eseti járadék meghatározásáná 1: ez a családvédelemhez fűződő érdekeket sértené, s amellett ked­vezményt nyújtana a kárért fele­lős személyeknek. A családi pót­lék összegével tehát a gyermek­nek járd baleseti Járadék össze- go. nem lehet csökkenteni. díja, amit a kecskeméti orszá­gos népzenei találkozón nyer­tek el ez évben. Peltűnik, hogy a dallamok zöme jellegzetesen alföldi, Kis­kunfélegyháza környéki. — Édesanyánk állandóan járja a környéket — mondja a kisebbik Nagy fiú —, gyűjti a táj dalait. De mi is odafigye­lünk, ha ismeretlen melódiát hallunk. Este összejövünk, s néhány perc múlva már felzendül a citerákon repertoárunk üj darabja. * A szálloda felé ballagva be­szélgetünk. Ezek a fiatalemberek saját szórakozásukra, különösebb anyagi haszon — s mint ki­derült —, támogatás nélkül, pusztán a népdal szenetetétől indíttatva teszik, amit tesznek, örülnek a sikernek (sokat me­séltek legutóbbi, Jugoszláviái szereplésükről), de ha nem a legszerencsésebben alakulnak a dolgok, akkor sem kedvetle­nednek el. S estéről, estére megszólal­nak a citerák az Attila utcai alacsony kis házban. Judit énekéi: „Félegyházi utca li­getes, ligetös ...” És mi — sok-sok kilométer távolságból is — vele dúdo­lunk. Harm Ferenc figyelembe pótlékot? A. járadék összegének meghatá­rozásánál azt az életszfrivonaíat kell figyelembe venni, amelyet a meghalt szülő gyermeke részére biztosított. Ennek az életszínvo­nalnak egyik tényezője a családi pótlék is. Ezért olyan esetben, amikor az életben maradt szülő nem jogosult családi pótlékra, a gyermeket megillető balesti já­radék alapjának meghatározásá­nál jövedelemnövelő tényezőként kell figyelembe venni a meghalt szülő részére életében folyósított családi pótlékot. Ez tehát ará­nyosa n növeli a baleseti járadék összegét. Nem vehető viszont fi­gyelembe a meghalt szülő jöve­delmének összegszerű meghatáro­zásánál a családi pótlék akkor, ha a baleset után a gyermeket eltartó másik szülő családi pót­lókban részesül. (MTI) ^Xem mindegy, hogyan frfffnft a r«I«fgol fill.) Dolgozóink becsületes emberek TÖTH KÁROLY: — Az ál­talános műveltség növelésé­ben nagy szerepet játszik a különböző szakmai tanfolya­mok elvégzése. S itt, ered­ményeink vannak! Két élvvel ezelőtt 1100, tavaly 1300, az idén 900 dolgozónk vett részt ezeken. A tanfolyamokat igen nagy óraszámban tartjuk, né­melyik eléri a 60 órát is. A szakmán kívül általános mű­veltséget, sőt politikai kép­zést is biztosítunk számukra. Ez kétségkívül fejlődést je­lent a résztvevők számára, de az is igaz, hogy nem helyet­tesítheti a hiányzó általános iskolai osztályokat. — Hiányos alapműveltség­gel, hogyan lehet szakmaá tan­folyamot tartani? — TÖTH KÁROLY: — Erre legjobb példa a legutóbbi években megtartott meo- tanfolyam. ANTAL GYULA: — A munkafolyamatokat szétbon­coljuk. Az egyszerű gyakorla­ti tevékenységet könnyű elsa­játítani. S ez nem csak meg­éri, de szükséges is. A dolgo­zó így valóban egy egyszerű munka specialistájává válhat, de bonyolultabb műveletet nem lehet vele végeztetni. TÓTH KAROLY: — A meotanfolyamot vizsgához kötöttük. Itt vegyi összetételt, algebrai műveleteket is tanul­tak. Valamelyest így sikerült is pótolnunk a hiányzó isme­reteket. SZILÁGYI DEZSŐ, a nagy­üzemi pártbizottság titkára: — Dolgozóink becsületes em­berek. De társadalmi üggyé, tömegmozgalommá kell ten­nünk az iskolai végzettséget. Mert, hogyan magyarázzuk meg a nyolc osztályt nem végzett szülőnek, na kiváló képességű a fia vagy lánya, hogy tovább tanuljon. A szü­lőknél is fel kell kelteni az igényt a tanulásra. Az élet­szemlélet változtatásával le­het csak eredményesebb mun­kát végeznünk. Felmérésre is szükségünk van. A kötelezés­nél eredményesebb az agitá- ció6 munka, s ebben feltétle­nül előbbre kell lépnünk. ANTAL GYULA: — Beszél­nünk kell egy ellentmondásról is. Az új irányítási rendszer annyi munkahelyet biztosít, amennyi dolgozó van. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy min­denkinek lehetőséget nyúj­tunk az elhelyezkedesre. De nincs válogatási lehetőségünk! Ezért jelent égető problémát a nyolc általánost nem végzet­tek nagy száma. Ahhoz, hogy az általános műveltség szín­vonalának alapját följebb emelhessük, kormányszinten kell intézkedéseket tenni. Le­gyen minden fiatai kötelessé­ge, hogy elvégezze az általá­nos iskolát. — Nagyüzemi szinten hol kereshetjük a megoldás kul­csát? ANTAL GYULA: — Ügy érzem, sokkal nagyobb össze­fogásra, agitációra van szük­ség. MERLÄK ERVIN: — A szakszervezeti bizottság feb­ruár 4-én megtárgyalta az ál­talános iskolai végzettségi-öl szóló jelentést. A pártbizott­sággal közösen arra az elha­tározásra jutottunk, hogy az elkövetkező ötéves tervben a szocialista brigádoknál meg­győző agitácíóval igényként jelöljük meg a nyolc osztály elvégzését. Előzetes szemlélő­désünk alapján meggyőződ­hettünk, hogy vannak jelent­kezőink, s a magánvizsgára előkészítő tanfolyamot újból beindítjuk. Nekem is az a vé­leményem, hogy a nyolc osz­tály elvégzésének kötelezővé tétele ma már megérett. Ha itt nem történik központi el­határozás, bármilyen erőfeszí­tés is lesz különböző szinte­ken, a kérdést egymagában mi nem oldhatjuk meg. A beszélgetést az üzemben folytattuk. Szocialista brigád­vezetőkkel es a magánvizsgán bizonyítványt szerzett munká­sokkal. Véleményük a követ­kező volt: JANCSIK JANOS brigádve­zető a rúd vashúzó üzemben: — Születésnapomon vizsgáz­tam, hetedikből A magyar ki­vételével ma is eljárnék min­den tárgyat tanulni. Amit az órákon elmondtak, azt mi sej­tettük a gyakorlatból. Rend­szerezni kellett az anyagot. Szórakozva tanultam. A bri­gádból most már többen is tanulni akartak, de nem kap­ták meg a hatodikos bizonyít­ványt (pedig elvégezték!), s Így elmaradtak. Ságújfaluból járok be, most orosz nyelv­tanfolyamra szeretnék beíx at­kozni. Tanulni sohasem késő. RUZA GYULA.NÉ bérelszá­moló: — Harmadik műszak­ban jártam az iskolába Egye­dül voltam a bérelszámoló­ban, akinek nem volt meg a végzettsége. Férjem is hason­lóan, de más két etek között szerezte meg a bizonyítványt. Most már én is mondhatom, hogy nyolc osztályt végeztem. Jók voltak a tanárok. A leg­nagyobb örömem az volt, hogy most már segíthetek kis­fiamnak is. együtt beszélhet­jük meg a leckét. RUTTKAY MIHÁLY, arany­koszorús brigád vezető: — Min­den brigádtagnak van vég­zettsége. Nem mindegy, ho­gyan látjuk a világot, négy elemivel, vagy nyolc általá­nossal. Ha együtt nézem a té­vét 75 éves apámmal, ő más­képpen értelmezi a műsort mint én. S ez nemcsak kor­különbség Most arra akarok rávenni 2—3 taigot, hogy irat­kozzanak be a teennikumba. Büszkén mondhatom, az én brigádomban mindenki szak­ember. JANIK BÉLA, Janik János testvéröccse, a kovácsoló D~ üzeméből • — Nem találkoztam még ilyen emberekkel, mint amilyenek tanáraink voltak. Ha azok, akiknek még nincs meg az iskolájuk és meghall­gatnának tőlük egy előadást, akikor ők is beiratkoznának. Azért végeztem el a tíz hóna­pot, mert egy munkásember­nek tudnia kell, mi történik körülötte. * Megoldás? Példaképül kel­lene állítani a bizonyítványt szerzett dolgozókat. S az sem el­képzelhetetlen — számos pél­da igazolja, köztük megyei is —, hogy a szakmai tanfolya­mok általános iskolai bizo­nyítványt nyújtó kurzusok öt­vözésével hatásosabbak lenné­nek. Egy biztos: sem megnyug­vással, sem szánalommal nem lehet kezelni ezeket az embe­reket. Lehetőségeket kell ta­lálni mindenütt, s élni is azok­kal. Agitálni kell, mert nem mindegy — Ruttkay Mihály mondta —, hogyan látjuk, azaz látják a világot. Molnár Zsolt Vöröskőy János: A fekete macska visszatér KÉ3lliLGtM — Nem hinném — rázta a fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatát. Felkutatni pe­dig!... Hány fekete macska van ebben a városban?... Nem, kézzel fogható bizonyítékot így már aligha szerzünk. Egyet azonban tudunk: a löveget, amely a turistaházat szétlőtte, ennek a fekete macskának a szeme irányította! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyilván abban a házban is megvan, ahová sikerült haza­térnie. Béke az ablakhoz lépett, s kitekintett a sötét kisvá­rosi utcára, a televizióemyő fényétől derengő ablakokra. — Ha tudnám, hogy melyik ház...! Zalay, reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettá­ra gyújtott. A három elhárító tiszt a város szállodájában lakott; bejelentőlapjuk szerint az Állami Könyvterjesztő Válla­lat alkalmazottai voltak, s jövetelük célja a boltok ellen­őrzése. Napközben viszont Násfán dolgoztak. A fekete macska látogatását követő reggelen csak Beke maradt a párosban, munkatársai az első busszal út­nak indultak Násfára. A MÁVAUT-megállónál Beke még egyszer meghagyta nekik: a napot kihallgatásokkal, a tisztektől szerzett adatok ellenőrzésével töltsék. A tíz ka­tonáról fényképet is be kellett szerezniük. Az őrnagy első útja Hubert igazgatóhoz vezetett, aki azzal fogadta, hogy éppen a rendőrségre készült. — Eszerint megtudott valamit? — Csak annyit, hogy a gyerekek fecsegtek, s az eset hire már Pestre, a filmgyárba is eljutott valahogyan. Teg­nap beállított egy rendező meg egy író, hogy anyagot gyűjtsenek, mert játékfilmet akarnak készíteni az ügyről. Kérték, hogy 'efénvv-érezhessék az osztályt, állítólag tel­jes hitelességre törekszenek. Az eredeti színhelyen for­gatnának .. Beke tudott a „filmesek” érkezéséről: Kertész ezre­des időben közölte vele telefonon Kertész számított rá, hogy a gyerekek a „filmeseknek” gátlástalanul és felsza­badultan fecsegnek, s a kirándulás olyan részleteit is szó­ba hozzák, amik segítenek megfejteni az ügyet. — 22 — — Nyugodtan hozzájárulhat! — mondta Húbert igaz­gatónak. — Én is valami hasonlót szeretnék kérni. Bizto­san nem lesz feltűnő, ha a lezajlott kirándulásról dolgo­zatot íratnak az I/b-vel. Az ilyen írások őszinték, élmény- szerűek. Mikor lesz magyar órájuk? — Épp ma — Arra kérem, hogy a dolgozatokat juttassa el dél­után a szállodába. Természetesen, zárt csomagban. Hol­nap hiánytalanul visszakapja a füzeteket. — Meglesz! Beke, miután az igazgatótól elbúcsúzott, a rendőrség­re hajtott, ahol a MÁVAUT két sofőrje várt rá. Beke először a lányokat szállító busz vezetőjét hall­gatta ki — Alapos defekt volt, tetejében az emelőm se akart működni, ez külön dühített, leikötötte a figyelmemet. De azt azért láttam, meg hallottam, hogy a lányok egyálta­lán nem estek kétségbe a késés miatt, nekik a defekt is kaland volt. Szelesen, vihogva tódultak ki a kocsiból, mint akik egyenesen vágynak valami kis rendetlenségre. A ta­nárnőjük. úgy látszik, nagyon kordában tartotta őket... •Javában dolgoztam, amikor a nyomunkban haladó IBUSZ-busz leltűnt. Megállt, és a kolléga odajött hoz­zam ... A sofőr a mellette ülő férfire mutatott, akit Beke er­re a napra szintén beidéztetett a kapitányságra. — Igen, odamentem a kollégánoz, hogy segítsek... — Először valóban azért jött — folytatta a lányokat szállító kocsi sofőrje. — De másodszor felajánlotta, hogy eltér a menetiránytól, és az egész transzportot elviszi a Vadgalamb turistaházhoz. Mivel csupa külföldi között utaztak volna, a kislányoknak persze tetszett a dolog. A tanárnőjük azonban megmakacsolta magát. Ügy emlék­szem, afféle rigolyás öreglány volt, legalábbis ügy né­zett ki. Talán a lányok erkölcseit féltette a nyugati turis­táktól? No, szóval hiába ostromolták, nem állt kötélnek. Neki, azt mondta, muszáj ragaszkodni ahhoz a járathoz, amit a kolléganője kijelölt. Ha rossz, hát rossz. Várniuk kell, amíg megjavítják. Az átszállásból így nem lett sem­mi. — Köszönöm! — Beke a turistajárat vezetőjéhez for­dult: — Kiket vitt azon a napon? — Nyugatnémet IBUSZ-csoport volt. ök is kiszálltak, s egyikük, egy idősebb, kedélyes férfi, le is fényképezte a kislányokat. Színes felvételeket készített róluk. Lelken­dezett, hogy milyen elragadóak, bájosak. Ez a férfi — nyilván jómódú ember lehet — odajött hozzám és nevet­ve kijelentette, hogy ő. mint gentleman, segíteni akar a .hölgyeken”. Tudja, hogy én nem vállalhatom ingyen a fáradtságot, ad ötszáz forintot, ha egy kis kitérőt teszek a bakfisok kedvéért. Vigyem el 'őket oda. hová igyekeznek az ő utitársai nem fognak szólni ellene. A csoport csu­pa gyerekszerető úriemberből és jólelkű dámából állt. A * — 23 — csűrik biztosan éhesek, már, a turistaházban pedig reg­gelit kapnak. Sürgetett, hogy egyetlen percet se szabad veszíteni. Én, persze, nem csinálhattam semmit, mert a tanárnő tiltakozott a fuvar ellen. Őszintén szólva, sajnál­tam, a pénz. jól jött volna, amellett miért ne lássák a nyugati vendégek, hogy mi magyarok nem vagyunk bü­rokraták? A férfi, amikor meghallotta, hogy a tanárnő milyen makacs, szidni kezdte, hogy besavanyodott agg­szűz. Beke elképzelte, amint a német által készített színes fényképek megjelennek a Stern Magazinban: „Utolsó fel­vétel a kommunista hadgyakorlat áldozatairól'’; „A meg­gyilkolt lányosztály fél órával a tragédia előtt”; „Harminc halálraítélt bakfis”. Vajon, gondolta Beke, a kedélyes gentleman ezeket a címeket is kitalálta-e már a látvány­hoz, miközben gépét elkattintotta? Bizonyos, hogy a ké­pekért jó árat fizettek volna neki. Az ötszáz forint, amit a sofőrnek felajánlott, igazán szerény befektetésnek szá­mított. — Amikor továbbmentünk — folytatta az IBUSZ- busz vezetője —, kolléga már csak a hibás kerék lesze­relésénél tartott. Azt hiszem — fordult a társához —, legalább harminc perc késésed volt. — Több — mondta a másik —, mert a lányokat ne­héz volt összeszedni. A tanárnő még a retiküljét is el­hagyta, miközben hajkurászta őket. Ügy festett, mint egy öreg mérges kis puli, ha nem bír a nyájjal. De aztán, sze­rencsére, a táska is meglett, és tovább indultunk. A töb­bi, azt hiszem, ismeretes . . — Igen — bólintott Beke —, befejeztük. Köszönöm, hogy segítségemre voltak. A két sofőrt magaval vitte a MÁVAUT-állomásig, majd a szálloda elé hajtott. A portás eg> csomagot nyújtott át: — A könyvesbolt küldi a revizor elvtársnak... Délután, a szállodaszoba csendjében, Beke elolvasta az I/b. magyar dolgozatait. A legtöbb füzet gazdája a májusi természet szépségé* ecsetelte, néhányan összeve­tették a kéklő égbolt és az óriás erdő „végtelen, szabad­ságát” az iskolai vakfegyelemmel, melyet a ..megcsonto­sodott emberi természet” képtelen levetkőzni. „Ha én külföldre utazom — írta egy kislány — ugyanolyan szí­vélyes leszek az ottani kirándulókhoz, mint az a német bácsi, aki fel akart venni bennünket az ő autóbuszukra”. A dolgozatok kedvesek, mulatságosak voltak, de olyan mozzanat, ami Bekét felvillanyozta volna, nem akadt. A füzetek egyre fogytak, az őrnagy már legalább húsz költői hasonlatot olvasott a Raiaton ezüst tükréről és a holdfény aranyhidjáról de a n vom ozást előbbre vivő ér­tékelhető adatra nem bukkant Végre az utolsó előtti fü­zet mintha kárpótolta volna a lírai tájleirasokra elvesz tegetett délutánért: (Folytatjuk) — 24 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents