Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Miért nem érti a gyümölcs a fát...? MAGARA NYITOTTA a gázt Pedig dehogy kezdem. egy asszony. Konyhaasztalán Megértem az anvát — bár hátrahagyott búcsúlevelében a gázcsap kinyitását inkább a így indokolta elhatározását: klimax-szál magyaráznám, „Bandi fiam (huszonhárom rnint a fia sorsa, életvezetése éves, könyvelő eay ktsz-ben) fölötti bánatával, hálátlan. Nem méltó arra az * __. _____, « «U*. BMeva. .AÄÄtÄ veit vállalná magára, valósí- Szerencsére a Szomszédok tana meg. A legtöbb szülő Időben megérezték a folyosó- olyan társat látna szívesen ra szivárgó gázszagot. Egyet- gyermeke mellett, atka megfe­leli alaoos szellőztetés —- any- lel azoknak a kritériumoknak, nyi volt a szomorú kísérlet amelyeket ő foga’mazott meg epilógusa. Az asszony, azt hl- önmagának a saját párválasz- szem vég kén letett arról, hogy tása idején — de házasságkö- ílyen jóvátehetetlen gesztussal tésekor nem követelte meg adia gyerm°ke értésére, hogy választottjától maradéktala­mást várt tőle. Mit várt? Ezt levélben írta meg ne- Item, onnan tudokv e tragikus alnrsha.ngú csal 4 di köziát^mól. nuiL Megértem az anyát. És megértem a fiút íb. fogadja el a szül® irányítást. „Gondolható, hogyha valaki, hát én jót akarok neki — és önzetlenül” — halljuk napon­ta a gyámkodás magyaráza­tát. Valóiban jót akarnak — ön­zetlenül. De terjedhet-e addig a há­la. hogy a fiaital föladja egyé­niségét? Hogy teszem azt, egy kezdő atomfizikus hetvenegy éves nyugdíjas oipőboltvezető atyjának gondolkodásmódját érvényesítse életvitelében? Vagy hogy ellenkező előjelű példát mondjak: egy ifjú szenszámlakaitos az orvosírnok mama intenciói szerint vá­lassza ká azt a lányt, akivel majd élni kíván? Az alma, jóllehet, mindazt magában őrzi, ami az almafa lényege — mégcsak nem is hasonlít az almafára. Koszto­lányi egy szép versében leírta a kérdésit: Miért nem érti a gyümölcs a fát? Ezért jelent a nemzedékvál­tás sok tekintetben szak ás vál­tást, ízlésváltást és felfogás- váltást is a társadalmak életé­ben. MIKOR AKARTAK a fiata­Idézek az anya leveléből: 1* ugyanolyanabbá válni, .Rómánikodtam neki, hoey ne mint amilyenek elődeik öltözzön ú«v. mimt egy bohóc, voltak? Szerencsére sohasem. Kockás kabát, színes selyem- A világ nemcsak azáltal sél még nyárom is, a munka- megy előbbre, hogy más épü- helvién űsv néztek rá. mint a letanyagot, más közlekedési futóbolomdra. De ettől még eszközöket, más híradástech- nem választottam volna azt a mikai eljárásokat, más re- fekete megoldást. A nő. aki- püiőgépeket használunk, mint vél jár, az már kétszer elvált, apáink. Az is hozzá tartozik a pedig csak huszonnégy éves. változáshoz, hogy az ember ív _ váltás általában Ecv férfiinget nem tud kiva- felfogása, megjelenése, igénye történik hogy továbbra is ér salnh csak az W nem ugyanaz, mint ami szü. az ol^n dTsuz.ebből áll az leié volt. igaz, mély, humánus, és túllép elete Én a munkám mellett A társadalom nemcsak ra- az új raj azon, ami esetleges, eiszakakon át kesztyűket varr- jongott mindig a gyermekért kardivat vagy talmi tam. hogy h^+aim+ót tarjak _ egy kis bizalmatlanság is mellette oroszból és matekból volt mindig abban, ahogy utó- és most ide akar la hozni a dalra nézett. Véletlen volna, nyakamra azt a nőé mert be- hogy oly sok közmondás feje- jeleírtette, jövő hónapban el- zi ki ezt a fenntartást? (Ta­vaszi. ..” 1 álomra csak hármat idézek: Nem állhattam meg. utána „A jó gyermeknek már a szó néztem, miként vélekednek is verés... A ma született munkahét vén a huszonhárom gyermekben is benn a vétek.. éves ..bohóc”-ról. A jobb mun- Jó gyereket, szép vénasszonyt, baerők közé tartozó. lelkids. egyet se keress!...”) meretes. de ingerlékeny tiszt- vj4___v« , . ____ . v iselőnek találják. Öltözködő­—____nunk abba- hogy környeze­tünkben van az. akinek az élet lényeges kérdéseiről más a véleménye, mint a miénk, házkodik. sőt e .vakhk ..orieinált Hát még ha úgy éfrezz0k^ hogy a renitens — lekötelezettünk... se nem kelt feltűnést, mert ugyanabban a szobában két kollégája még ugvabbul ru­hippd”, azzal bőszítette föl a könyvelj ve^^ét hogy ya- & melyik SZÜJ6 nem érai ^ ^amelyik héten mezítláb lart . Kglálwl1 be az irodába... A nő. akit a hogy B**m*ke hálával tartó­háláit! an fiú el akar venni, ^ ugyanott dolgozik. Gépírónő. Ez a hála nemzedékek vég- Tavaly „Kiválő” jelvényt ka- télén sorának életében elsö­pört. a fizetése már a maxi- sorban azt jelentette, hogy a máilds. Viszont harminc ciga- gyermek — mintegy saját föl- nettét szív naoomta. és ha sok neveltetésének megszolgálá- a másolni való. olvan tónu6- saként — eltartotta öreg szü- ban diskurál kollégáival, mint lelt. Az általános nyugdíjrend- ittas öszvérhaicsárok részeg szer bevezetése óta a hálának pályatársaikkal. „Konzultál- eltartásban megmutatkozó íiuink már emiatt a kartásnő- formájára a családok többsé­vel — nyilatkozta holtkomo- gében már nincs szükség, jyan a ktsz elnöke —. de velünk Vagy nyugdíj-kiegészítésben él is úgy beszélt. É6 mégiscsak a tovább, s abban a termés ze- legjobb fiéDÍró a Boráros tér- tes gondoskodásban, hogy az tői a Keletiig, ráadásul még elaggott, orvosra, ápolásra sző­ném étül és angolul is tud.” ruló szülőt istápolják a gyer­EKKOR MAR kész volt bennem a kép. A mama olyan EBBEN AZ ŰJ helyzetben a menyre vágyott, mint ami- korábbinál sokkal nagyobbra lyenekről valaha a lányregé- nőttek szülő és gyermek kap- nyek írtak. Nos, ez a nő csak csolatában az érzelmi motívu- a fiának felel meg — neki mode. Mind több az olyan szű­nöm. lő, aki a hálának főként arra A mama nyilván azt szeret- a megnyilvánulására tart te volna, ha gyermeke külse- igényt, hogy a gyermek élete jében is olyan. hagyomány- fontos döntéseiben — meg ak- tisztelő, mint amilyen az édes- *or ». ha az huszonhárom vagy apja. Ó közmegbecsült gyám- harmuncharom esztendős — ügyi előadó volt (télen-nyáron sötét ruha, díszzsebkendő, ezüst cigarettatárca, hosszabb mondataiban, mindig helyet talált egy kvázi-nak, egy apro­pónak, egy evidensnek). A mi kis könyvelőnk, ha valamit rossznak talál, arra azt mond­ja „túró”, nem a Titánia ke­ringőtői dobban meg a szíve, hanem harmadosztályú kül­telki beategyüttesek osztá­lyon aluli számaira „harap”. Az alma tehát olyan mesz- szi van már a fájától, mintha csak valami idegen világba exportálták volna, Hálátlan a fiú, hogy nem törekszik olyanná válni, mint amilyennek édesanyja képzeli az eszményi hivatalnokot? Azza-l, hogy édesanyja sze­mében ellenszenves társat vá­lasztott magának, valóban méltatlanná vált a fölnevelése érdekében hozott áldozatra? Tudom, száz olvasó közül kilencvenkilenc azt mondja máris: az újságíró a fiú párt­ján van, és most kezdi össze­tákolni az ideológiát a fiatal­ember magatartásának védel­mében. KÖZBEN PER§ZE a fiata­lok is, az öregek is sebeket adnak, sebeket kapnak Olyan ez a folyamat, mint a szülés: fájdalom kíséri. És gyakran elhangzik közben a keserű kérdés: „hát ez a hála?” Pe­dig az ember nem azért vá­gyódik utódra, hogy az ilyen vagy olyan formában hálás legyen majd neki. A gyermek a puszta létével fizet a szülő gondoskodásáért, a nem ritka áldozathozatalért; is. Azzal a suta bájjal, ahogyan menni kezd. Az első kimondott sza­vak muzsikájával. A kérde- zősködések korával, az iskolai sikerekkel, az otthon megval­lott kudarcokkal. Élete cso­dájával fizet a gyermek. Ez a hála. És él, hogyne élne az a há­la is, amely a gyöngülő öreg iránti gondoskodó figyelemben nyilvánul meg Él. ha nem is mindenütt, nem is mindig é6 nem is azonos intenzitással. Gyermekeink a divatos pa­naszkodó sóhajok ellenére sem rosszabbak, hálátlanabbak, mint amilyenek mi voltunk. Csak mások. Én erre gondolok a gázt megnyitó asszony esetén me­ditálva, És Pascal szavaira, melyek szerint az idő meggyó­gyítja a lélek sebeit, eloszlat­ja a fájdalmat. Minduntalan változók az ember. Sohasem lesz többé az, aki volt. Sem a sértő, sem a megsértett nem ugyanaz már. Csak az örök, ahogyan az öregedő ember elsuhant élete fizetségeként a hálát áhítja. Baj'-r Nagy Ernő A Fekete-tenger északnyugati partvidékén, Ilerszonesz ókori város mellett százharminc éve folytatnak ásatásokat az archeológusok, az L c. 422—421-ből származtatott ókori tele­pülés feltárására. Az ásatások során a szovjet archelógusok számos érdekes mozzanatot reprodukálnak az ókori város hétköznapi, kulturális és sportéletéből. A képen: Herszonesz bazilikájának oszlopai |7gy termetes asszonyság Lent morognak a csövek: reskedelmi dktoefe... — Uram, pedagógiai szempontból artériái, vénái, a háznak, kö- négyféle árban szolgálha- hög a lift motorja, fázik, ha tok!... káros banális intelmét hal lottam az autóbuszon, kisfiá­hoz szólt a buta mondat: „Ha rosszalkodsz, leviszlek a Pin­cébe”! Vagyis: mumussal fe­nyegette a szepegő gyerme­ket. Ö, hát a pince. Mumus? Az-e? Némelykor, mondjuk latyak időben hogyan mu­mus? Vödrös, zsákos embe­rek ballagnak, cipekednek a házak tövében, egy macska surran ijedten, lámpák, gyer­tyák fényei libbennek, ci­káznak a fordulókban, a hosz- szú folyosók mélyén, mintha lidércek, bányatündérek tán­colnának — tél Idején má­sodbányászok vagyunk, itt, a '.xázak aljában. Mumus, igen, mert általá­ban sötétek a pincék, csak a reteszek közt élénk a helyi világítás; messziről tompán hallatszik, mint hasít a fej­sze a hasábfába, — pótfavá­gók is vagyunk tél víz idején, amikor kell az aprófa a be­gyújtáshoz, hogy aztán árad­jon a tűz. leér a pincébe. — A szomszéd úrnak hány vödörrel kell egy nap — a közös probléma, vagy gond összehozza majd télen az em­bereket, mint mindig. Bodó Béla: Pince télen, nyárutón A pince. Fent a lakások a maguk elért cicomáival, füg­gönyök csipkéje, szőnyegek puhasága — még a rongy­szőnyegeké is —, a falaikon egy-egy kép, vagy másolat, mint valami szép, vagy ha­A kereskedőről a házban azt mesélik: terve­zd, ha jól megy az üzlet (vagy­is elegen halnak meg) gyá­rat alapít, vagyis maga gyárt­ja a koporsókat, tyuhaj! Nekem 6 pajtásaimnak grund a pince, játék, búvó­hely a koporsók már nem borzasztónak, ez a jó hely a játékhoz? Liza. Fekete haja van, 6zeme tüzel, egyszer el­ránt a falhoz támasztott ko­porsók mellől s megcsókol. — Örökre szeretlek majd!— — és nyárutó volt, aranysár­ga. De a pince szó másról is beszél. A pincében hagytam öreg anyámat s feleségemet, amikor kiszólított a gyilkos felszínre a halálos parancs; a házak üresek, a pincék, a lakások. Megbolydult altkor minden: ma, ha akarom, már múzeum a pince: itt áll egy rozzant karosszék, ebben aludt beteg, öreg anyám, eb­ben á rekeszben reszketett és főzött a feleségem, közben rengett a ház, itt repedt meg, hosszában a ház fő fala. A pince lidércei ebben a zűr­ben elillantak, a vélt tün- a macskák — Két vödörrel... — azóta köszönnek egymásnak, s leg­közelebb megkérdezik, hogy van a kedves felesége. Pince. Hány dolgot őrizhet derek remegtek, magában egy szó, mint kö- dermedten ültek, szemük vület zárványában a múlt sárga hunyorgás, pupillájuk íme az én gyermekkori em- fekete vonal, fekete, mint a misan csillogó hamis ékszer, lékem* pinceképem egy nagy kétségbeesés. — nálam könyvespolcok, mint- bérházból. Az épület sarká- .Leviszlek ha talpig nemes anyagba ban egy morbid cifraságú ko- ” burkolóznának a falak. Az porsókereskedés — a keres­épület lába pedig a pince- kedő szigorú — fekete, a fe­liem áll — jól öltözött ember lesége kicsattanóan piros. Az mezítláb. asszony titokban nevetgél. Kövér cső húzódik a pince mert. a koporsókereskedésben elejétől a valahol levő végéig, niindig bús, zord arcot kell s időnként felmordul, mikor mutatni a gyászoló megren­fent, a lakásokban, fürdik delők miatt. a pincébe!”..: Levittük magunkat, egy vá­ros vándorolt le lakásokból — figyelmeztető múzeum a pince. Liza csókjára nem emlék­szem. Csak arra: o betű alak­ja volt a szájának, válla gömbölyű, csókja után még Azt kérdezed, öregem, hogy és mint vagyok? Mit szólnál, ha válaszolnék a kérdésedre — mégpedig nem a sablonos „csak-csak”-kal, vagy „kösz, vagyok”-kal, vagy más effélé­vel? Hm? Jó-jó, látom, hogy lóg a nyelved, hogy rohansz. Épp ezért, figyelmeztetlek, vigyázz ezzel a könnyelmű kérdéssel, nehogy úgy járj, mint én a minap, Csemetke Bálinttal. Is­mered őt? Nos, én is épp így rohan­tam, mint te mostan, de azért futtában, a velem született ud­variasságból megkérdeztem a szembejövő Csemetkétől: hogy- smint? Erre S megáll szép kényel­mesen, sóhajt, legyint, és nagy búbánatosan azt mondja: Ne is kérdezd I Hát nem is kér­deztem, mert épp úgy siettem, mint te mostan. öt azonban ez csöppet sem zavarta, hanem mesélni kezd­te, hogy képzeljem, odaköltö­Hogy és mint? valaki vagy csobogó víz mel- A pincében pedig a keres- űrökké szerellek^1” lett borotválkozik, mert este kedő morbid vagyona, sok- U szereue ' valaki megcsókolja... sok üres koporsó (belül nyers A pincére, a pincékre em­— Milyen finom, sima az fehér a deszkájuk) — még lékszem. A iégvonat, a huzat, arcod, Jánoskám... élőkre várók, de egyben ke- süvítve nyargalt bennük, . megvadulva. Sorsom úgy hoz­ta: sok pincében kellett meg­bújnom, Sok ház van Pesten, egyetlen lakóját sem isme­rem, de tudom, milyen lent, a ház mélyén a pince. Meg­ismertem őket, amikor a Pin­céket gigászi koporsóknak szánták. én ezzel az átkozott fejemmel? És nincs rá orvosság. Érted? Nincs. Jártam én már a vi­lághírű professzortól kezdve a javasasszonyig mindenkinél, megfogadtam ezeregy taná­csot, de hiába ... Ügy látszik, benne van a levegőben, ebben zott hozzájuk az anyósa és... arról, hogy van a házunkban és miközben én tűkön álltam, egy lakótárs, aki havonta tíz mint te mostan, ő aprólékosan forinttal kevesebbet akar fi- az örökös rohanásban. Hát to- részletezte, hogyan veszeked- zetni,.. Érted, képes tíz fo- hanj csak, öregem, rohan), de nek reggel, délben és este, rint miatt vitatkozni, pedig... gondold meg, mielőtt megkér- hogy mit mond a felesége és No, de látom, sietsz, hát nem dezed a te ismerősödet: Hogy mit válaszol ő, hogy milyen tartalak föl. Ezt is csak azért és mint?! Mert vannak Cse- nyugtatókat szed és milyen mondtam, hogy légy óvatos metkék, akik ., terveket forgat a fejében az máskor, mert vannak Csemet- No, persze, meg lehet érte­öngyilkosságtól a gyilkosságig, kék, akik... ni őket. Elvégre mindenkink­Az ember az ilyesmit általá- Öregem, hidd el, legszíve- vannak problémái, amelyekről ban érdeklődéssel szokta hall- sebben azt mondtam volna a jöl esik beszélni. Például ­Csemetkenek. menj a fenebe, nem azért, hogy segíts, vagy de sajnos, kultúremberek va- akár csak vigasztalj, de — már gyünk.,. Tehát nyeltem és az érdekesség kedvéért is — végighallgattam, hogyan haso- hallgasd meg a következőt, gatja a reuma a nyamvadt Van nekem egy főnököm, egy testét. olyan... Ez épp olyan, mintha én Moxt hova rohansz? Azt SP 8 NÓGRAD - 1970. december 6. vasárnap gatni. Kíváncsian, részvéttel, vagy kárörömmel, de odafi­gyel. Így van? Azonban nem olyankor, amikor ki van szá­mítva minden perce! Képzeld el, ha én most ne­ked elmesélném hogy milyen most neked elmesélném, mit m"nÁ'od'T^WvMtlzérencUm zűröm van, mint fűtési felelős- szenvedek, valahányszor cmk m hnnv„ ,akévné\ Sze nek.. . Te rohansz, biztos var- frontátvonulás van. Tudom, retném tudni miért kérdezed nak rád vagy valami fontos neked is van egy kis migré- ho(J ég mlnt „am/nk, hn egv megbeszelesre sietsz, esetleg ned. tehát ez a téma érdekel. nem Ardekelj ^ 4f agy fejeshez, akit nem illik de nem most, amikor rohansz. mint vagyok ?! megvárakoztatni, én vedig Igaz? Hej. hej. öregem, van szép komótosan beszámolnék fogalmad róla, mit kínlódom Sólyom László Pince. Micsoda káosz. Az író retteg a közhelytől, de írjuk le a pincét: földes pad­lóján felborzolt szőrrel ülnek az ijedt-dermedt macskák, elcsen dörren a kettős falú vasajtó, mögötte szürke vas­sisakban áll Zoltán úr, a gyomorgörcsÖ6 alkönyvelő, ő a légóparancsnok. élet ura, halál ura. Sziréna... véres aetek. súyosabb hónapok. Egy karosszék az ágy. Aztán a szép szabadulás. A pince most majd nem­sokára: a foltos hátsó­lépcsőn indulnak feléje a vödrös, kosaras, zsákos em­berek. Gyufa, gyertya van nálad? A pincék lécekből tá- kolt rekeszeiben feketén, nyu­galmas békességben ülnek a nyáron lehordott szénhnlmok, mint feketébe öltözött öreg­asszonyok, kezüket összekul­csolva, a templomban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents