Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Fo<Ó7zon a NOGRÁD-nak! Engels a tudományos szocializmus kiemelkedő harcosa Tölgyesi István (Somoskőújfalu): „Tréfás felvonulás” című fényképére a zsűri 4 pontot adott Tádzsikisztán nagy eredményei a szakmunkásképzésben Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNISEF által az Ázsia és Afrika fejlődő országai számára rendezett nemzetközi szeminárium résztvevői Tádzsikisztánban tanulmányozták a mezőgazdasági szakmunkásképzést. A gyapottermesztő Hisszari-völgy iskoláiban egy év alatt 330 fiatalember nyert mezőgazdászi, mezőgazdasági gépszakértcn szakképzettséget és középfokú általános műveltséget. A tanulóknak ingyenes lakhelyet, ellátást, ruházatot és ösztöndíjat biztosítottak. Az 1966— 1970-es ötéves terv folyamán ebben a közép-ázsiai köztársaságban 50 OOO fiú és lány szerzett termelőjeliegű szakképzettséget. SZÁZÖTVEN EVE SZÜLETETT Engles Atörténelmi évfordulók mindig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a megemlékezés tárgyát — legyen szó akár személyekről, akár tanításaikról — muzeális értékekké merevítik: magasba emelik és nagyra értékelik, de elszakítják a jelenkortól Az ünnepelt életművét minden szempontból tökéletesnek és befejezettnek tüntetik fel, és ezzel akaratlanul is aláássák időszerűségét. Szerencsére a marxizmus nagy alakjainak élete és munkássága minden ízében ellenáll az ilyen megmerevítésnek és muzeális megdicsőülésnek. Marx és Engels életművének áttekintése pedig különösen kiemeli az általuk kidolgozott és szüntelenül fejlesztett tanítás, valamint az általuk vezetett forradalmi mozgalom alkotó jellegiét és máig tartó időszerűségét Negyvenéves, alkotói együttműködésükre két örökké nyugtalan, mindig újat kereső elme közös kutatásai és a közösen vállalt harc nyomták rá a bélyegüket. Amikor Marx halála után Engels életének utolsó évtizedében egyedül folytatja a közösen kezdett munkát, ezt szintén nem a lezárás és a befejezés, hanem az alkotó folytatás jegyében teszi. Hatalmas szellemi örökségének terjedelemben is jelentős része: tervek, előkészítő munkák, új kérdések megközelítése. olyan széles és gazdag program felvázolása, amely messze meghaladta egy ember életének lehetőségeit és amelynek befejezésére az akkor már idős Engelsnek nem is lehetett reális reménye. Lenin, egy új történelmi korszakra alkalmazta Marx és Engels tanításait, s a gyakorlatban is igazolta azok életképességét és időszerűségét. Ez az életképesség és időszerűség határozza meg az egymást követő Marx-, Lenin- és Engels- évfordulók igazi jelentőségét, és magyarázza a rendkívüli érdeklődést, a heves vitákat, amelyet a Marx, Engels és Lenin tanításai napjainkban váltanak ki. MARX ÉS ENGELS alkotói együttműködésében kétségtelenül Engelsnek jutott a hálátlanabb szerep, legalábbis az utókor elismerése szempontjából. Nem kizárólag és nem is elsősorban azért, mert kettőjük közös munkájának szellemi eredményét az utókor Marxról nevezte el. Ezt Engels természetesnek és igazságosnak tartotta, s elsősorban ő maga volt az, aki minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a tudományos szocializmus joggal viseli Marx nevét. „Magam sem tagadhatom — írta —, hogy Marxszal való' negyvenéves együttműködésem előtt és alatt az elméletnek mind a megalapozásában, mind nevezetesen kidolgozásában bizonyos önálló részem volt. De a vezető alapgondolatok legnagyobb része, kivált gazdasági és történelmi téren, különösen pedig végső éles fogalmazásuk Marx műve. Amivel én járultam hozzá, azt Marx — mindenesetre néhány speciális tudomány kivételével — nélkülem is véghez tudta volna vinni. Amit Marx alkotott, azt én nem tudtam volna véghezvinni. Marx magasabban állott, messzebbre látott, többet s gyorsabban tekintett át, mint mi, többiek valamennyien. Marx lángész volt, mi többiek legfeljebb tehetségek. Nélküle az elmélet távolról sem volna az, ami. Joggal viseli tehát Marx nevét.” Természetesen ebből a nyilatkozatból le kell vonnunk Engels szerénységét és azt az őszinte szándékát, hogy munka- és harcostársa, személyes barátja jelentőségét saját érdemeinek rovására is kiemelje. ENGELS SZEMÉLYES KÉPESSÉGEIT, amelyek őt Marx egyenrangú társává avatták, a legilletékesebb, maga Marx is kimelte. Azt, hogy Marx mennyire egyenrangú társának tekintette Engelst, széles körű levelezésük is bizonyítja. Marx minden lényeges kérdésben kikérte Enrols véleményét és számolt vele. Munkáiban gyakran idézi és zseniálisnak nevezi Engels munkáit. Engels életének nagyobbik részében a maga kivételes tehetségét önfeláldozóén alárendelte a közös munkának. Ameddig Marx a Tőkén dolgozott, Engels amennyire lehetett igyekezett tehermentesíteni őt más területeken. En- gelsre jutott a tudományos szocializmus népszerűsítésének nemes, de nehéz feladata, A zt hiszem, még Igen sokáig emlegetjük Kádár János elvtárs kongresszusi zárszavának azt a gondolatát, amelyet az emlékezetes kép: Lenin és az óra kapcsán mondott. Valóban igaz, hogy a szocializmust nem lehet „másodállásban” felépíteni, s ha nem akarunk lemaradni, tudomásul kell vennünk: az idő halad, siessünk mi is, amennyire tőlünk telik. Korunk egyik fő problémája éppen ez a rohanó Idő, nemcsak gazdasági téren, hanem a művelődés vonalán is. Az a szédületes fejlődés, amelynek szemtanúi vagyunk, korszerűtlenné teszi az iskolákban elsajátított ismeretanyag nagy részét, ezért ma különösen megszívlelendő régi mondásunk igazsága: a jó pap holtig tanul. Általánossá vált a követelés: művelődésünket permanenssé kell tennünk, azaz bármilyen szintű iskolát is végzett valaki, tudását állandóan korszerűsíteni frissítenie kell. Ennek a szükséges önművelésnek pedig legbiztosabb forrásai a könyvtárak. Bizonyos hogy a horpáosi kastény könyvtártermében régi nyomtatványok, oklevelek böngészése közben hasonló gondolatokkal borult össze a dúsgazdag főnemes Széchenyi Ferenc gróf és a magyar jakobinus mozgalom későbbi áldozata Hajnóczy József, „akik büszkék voltak, hogy az emberek legszámosabb és leghasznosabb osztályának javáért dolgoztaik”, amikor elhatározták egy nemzeti könyvtár alapítását. . .Méltóztassék kegyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyarországnak adományozhassam, amely nekem az ezek megszerzésére szükséges eszközöket nyújtotta... Szabadjon a gyűjteményt életem folyamán a sajátomból továbbra is gyarapítani és amennyire csak lehetséges, teljessé tenni. ígérem, hogy e célból sem a fáradságot, sem az utánjárást nem fogom sokallani.” Vasárnapi jegyzet Idő és haladás I. Ferenc, a zsarnok császár „kegyelmesen engedélyezte”, hogy Széchenyi Ferenc 15 000 kötetből 2000 kéziratból, 5000 térképből és metszetből álló gyűjteményét a nemzetnek adományozhassa, kegyesen eltűrte, hogy a nemzetté ébredés első hírnökeként az évek folyamán még továboi 15 000 kötettel gyarapítsa, megvetvén ezzel a nemzeti könyvtár, a mai Országos Széchenyi Könyvtár alapjait. A sürgető időnek a maga idejében szinte egyetlen megérzője, támogatója volt. ö segíti többek között Csokonai Vitéz Mihályt, Bacsányi Jánosit, Hajnóczy Józsefet. Révai Miklóst könyveik kiadásához, nyomasztó gondjaik enyhítésében. Jó cselekedeteiért nem kívánta a magasztalást. a kiadott művek e’őszavában is csak azért engedte meg neve emlegetését, hogy „példámat követve másoií is hasznos szolgálatot tegyenek a hazának” Ama kevesek közé tartozott, akik tudták és vallották, hogy a vagyon szolgálatra kötelez. „Kikötöm, hogy az előszóban ne dicsőítsen, mert nem szenvedhetem az o'yan dicséreteket, amelyek a gazdagságnak szólnak ha mindjárt jó célra fordíttatik is az. Semmi érdemem nincs abban, hogy őseimtől vagyont örököltem, és hogy ezt kötelességem szerint gyermekeim számára megőrzőm.” Százötven esztendővel ezelőtt halt meg Széchenyi Ferenc, de fiával együtt ma is elmondhatjuk. „milyen szerencse, ha az embert honfitársai megbecsülik! Magyarországon azonban, ahol oly sok az előítélet, az lives, mi élő ember számára elérhetetlen — megbecsülést csak a sírban nyerhet az ember.” Ahogy Kazinczy Ferfenc látta, Széchenyi egy szent hazafi. Igen tanult, igen nyájas, igen jó ember. „Aki őtet látja, hazafiságát hallja, azonnal hozzáfog az íráshoz.” A nemzet könyvtára ma már négymillió kötetet számlál. Nem egyedüli vára nemzeti kultúránknak, hanem mellette kiépült a nagy könyvtárak és közművelődési könyvtárak széles hálózata. Áldozatos könyvtárosokban, közművelődési munkásokban sincs hiány, de a megbecsülés, a köztisztelet és anyagi elismerés terén még ma sincs minden rendben Foglalkozott ezzel a kérdéssel az országos népművelési konfrencia, de a X. kongresz- szus is. Ma már nem lehet, hogy „megbecsülést csak a sírban” nyerhessen az ember. A közművelődés katonáinak munkája nem improduktív munka Hatása, eredményei megmutatkoznak a termelésben, az emberek gondolkodásának alakulásában. A ma mecénásainak is tudniok kell úgy sáfár- kodniok a rájuk bízott anyagi javakkal, hogy abból a művelődésre fontosságának megfelelő arányban jusson minden területen És ezt ? gondolatot nem árt éppen ma hangsúlyoznunk, amikor egyre nagvobb önállóságot kapnak a helyi gazdaság' és állami vezetők, akiknek mo6t ebből a „tantárgyból” is jelesre kell vizsgáz- niofe. 1/ ádár elvtárs jogos bizalommal és bizakodással tekinthetett a jövőbe. Mindannyiunkon múlik hogy élni tudjunk a lehetőségekkel, ki-ki a saját területén úgy vizsgázzon „haza- fiságból”, hogy mr jdan utódaink látván eredményeinket. úgy érezzék, „kedvet kaptak az íráshoz”, fellelkesülten dolgoznak a szocializmus teljes felépítéséért. Csukly Lá zló amelyet Engels nagyszerűen meg is oldott. Engelsnek kellett védelmezni közös tanításaikat azokban a polémiákban, amelyek a kispolgári szocializmus különféle képviselőivel folytak. A marxizmus a kispolgári szocializmus elleni harcban jött létre és fejlődött. Ebben a harcban Engels mindig oroszlánrészt vállalt. Az általános emberszeretetet hirdető „igazi” szocializmussal szemben szenvedélyesen védelmezte a tudományos szocializmus proletár osztályjellegét, kimutatva az „igazi” szocializmus idealista és kispolgári természetét. Ma is időszerű az a mélyreható bírálat, amelyet Engels az anarchizmus eszmei forrásai és konkrét politikai megnyilvánulásai felett gyakorolt Max Stirnertől kezdve a proudho- nizmuson keresztül a bakuni- nizmusig. Az anarchisták elvont államellene sségéről és tekintélyellenességéről bebizo- nyosította, hogy az lebecsüli a munkásosztály politikai harcának és politikai szervezeteinek jelentőségét, s a szocializmus felépítésének legfontosabb fegyverétől — a proletariátus diktatrájától — akarja megfosztani a munkásosztályt. Ugyanakkor leleplezte az állam iránti babonás tiszteletből fakadó opportun izmust is. amelyet a német munkásmozgalomban hosszú ideig a las- saleanizmus képviselt. Dühring ekletikus kispolgári szocializmusának megsemmisítő bírálata Engels munkájában döntő csapás volt a maxiz- mussal szembenálló kispolgári szocializmus minden változató "a ENGELS MEG MEGÉLTE. hogy a kispolgári szocializmussal folytatott harc eredményeként a marxizmus szélesen elterjedt, és hegemóniát vívott ki a nemzetközi munkásmozgalomban. A marxizmus elterjedése és kivívott hegemóniája új problémákat vetett fel. Sokan csak formálisan sajátították el a marxizmust, de nem tudták alkalmazni. Mások a marxizmus cégére alatt a maguk zavaros nézeteit kezdték terjeszteni. Ebben a helyzetben különösen jelentős volt a marxizmus alkotó értelmezése, alkotó folytatása, a marxizmus elferdítése elleni harc. Engels komoly veszélyt látott abban, hogy az újsütetű marxisták megelégednek a marxizmus elméleti oldalának elvont elsajátításával anélkül, hogy az elméletet összekapcsolnák a forradalmi gyakorlat szükségletéivel. Azok az emberek — figyelmeztetett Engels, a munkáspártok vezetőihez intézett leveleiben —, akik a szocialista elméletet hem a cselekvés, a munkásosztály közötti munka eleven elméleteként fogják fel, hanem dogmák gyűjteményeként, amelyet kívülről be kall tanulni és hangosan ismételgetni mint valami ima szövegét, közönséges szektává válnak, elszakadnak a valóságos mozgalomtól. Ezért hangsúlyozta rendkívüli nyomatékkai: a mi tanításunk nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. Engels módszerének következetes tudományosságát mutatja az. ahogyan a jövő szocialista társadalmát kezelte Marxhoz hasonlóan nem tett kísérletet arra. hogy utópiákat agyaljon ki, és hasztalanul találgassa azt, amit nem lehet tudni. Kora társadalmának tudományos elemzéséből kiindulva igyekezett feltárni azokat a fejlődési tendenciákat, amelvek a iövö iránvába mutattak és következtetni engedtek a szocialista társadalomra. Ebben a szellemben a fiatal Engels így foglalta össze a kommunizmus lényegét: 1. a proletárok érdekeinek megvédése a burzsoázia érdekeivel szemben: 2. a magántulajdon megszüntetése és vagyonközösséggel való felváltása; 3. ezeknek a céloknak az eléréséhez egyetlen eszköznek — az erőszakos demokratikus forradalomnak az elismerése. EZ A MEGHATÁROZÁS nemcsak az „osztályok feletti”, elvont, humanista „igazi” szocializmustól határolta el Marx és Engels proletár szocializmusát, hanem egyben a jövőre vonatkozó meddő utópista találgatásoktól, a szocializmus utópista doktrinär felfogásától is. A szocializmus utópista Joktrinér felfogásától óvja az idős Engels a szocializmus híveinek egyre népesebb táborát. Hangsúlyozza, hogy a szocializmus nem egy adott dolog, hanem mint minden társadalmi rendszer, állandó változásokon, átalakulásokon megy majd keresztül. Amit előre lehet látni, az a kapitalista rendszertől való alapvető különbsége: a termelésnek a társadalmi tulajdon alapján való megszervezése — először nemzeti keretek között. Ebből a nézőpontból bírálta Engels azt a vitát, amely a múlt század 90-es éveiben azzal foglalkozott, milyen lesz az elosztás formája a jövő szocialista társadalmában. „A vita valamennyi résztvevője — írta — a »szocialista társadalmat« nem úgy fogja fel. minit ami állandóan változik és halad előre, hanem mint stabil, egyszer s mindenkorra lerögzített dolgot, amelynek tehát az elosztási módja is lerögzített legyen” Engels felhívta a figyelmet arra, hogy az „elosztás módja lényegében mégiscsak attól függ, mennyit lehet elosztani, ez pedig a termelés és a társadalmi szervezet előrehaladásával egvütt nyilván mégis változik, tehát az elosztási mód nyilván szintén változhat.” Ésszerűen azt lehet megkísérelni — mutatott rá Engels —, hogy „1. felfedezzék azt az elosztási módot, aimellvel elkezdik, és 2. megtalálták azt az általános irányt, amelvben a továbbfejlődés halad.” SZAVAINAK HELYESSÉGÉT — hogy a szocializmus nem egyszer s mindenkorra lerögzített dolog, hanem állandóan változik és halad előre —, a történelem későbbi menete — benne a szocialista társadalom születésének és fejlődésének hazai és nemzetközi tapasztalatai — igazolja, s Engels útmutatásai segítenek marxista módon eligazodni a szocialista társadalom éoítésé- nek bonyolult problémáiban. Engels gazdag eszmei hagvaté- itának na"y i°lentősége abban van. hogy világosan megmutatta a születő szocialista társadalom osztálv kiindulóoont- jait és alanvető különbségét a megelőző kanital'sta társadalomtól. ugyanakkor segít helyesen felismerni és al^otóan értelmezni a továbbfejlődés általános iránvát. A tudományos szocializmus megteremtőiének. Marx méltó témának iigve és psmój Jövőbb élnek a ma születő és feilődő szocialista társadalomban. YTfÁcyfptek ff»* a Icpütli» ii«r az ívrcejnt/rY* trőznoi)fj| RÍ7Ptt«!Í<ra Pntjtílrai tan ár* pair1 f»1#yrtőc-á'hői amAlviir pihontr-roft 197** nnvpnthpr tará*inhgn. az Teaz" grpióc-áP' re a TIT jubileumi emlékülésén.) Bartókról — fiataloknak A kilenc—tizenkét éveseknek szánt zeneszerzőéletrajz- sorozat ünnepi darabja Gál Zsuzsa Bartók Béláról írt könyve amely a nagy magyar mester halálának negyedszázados évfordulójára jelent meg A könyv, tartalmában és fogalmazásmódjában, a jel zett életkor igényeihez igazodik; arra törekszik, hogy rövid fejezeteiből, han.glemez- mellékletéből. képeiből minden gyermek (nemcsak az. aki muzsikál) megtudhassa mindazt. amit Bartók művészetéről sokoldalú tevékenységéről, tiszta emberségéről tudnia kell. A könyvet a Zeneműkiadó jelentette meg. NÓGRÁD — 1970. december 6. vasárnap
