Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

„'Vem mindegy, hogyan látjuk a v'lápot” (h) 12 év alall 881-cn légeitek Ä Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központ­jában megszervezett osztályo­zó vizsgára előkészítő tanfo­lyam őszinte örömet váltott ki a résztvevők között. A még hiányzó hetedik osztály elvég­zésére 18 dolgozó jelentkezett, s közülük 1969 februárjában 15-en tettek eredményes vizs­gát. Az ötihónapos kurzus (80 óra) komoly erőfeszítést je­lentett a hetedik osztályt el­végzőknek. A napi nyolc órai munka után ültek be a pa­dokba, de a közel hármas át­lageredmény mindennél szem. lehetőbb magyarázatot ad ar­ra, hogy megérte. 1969 szep­temberében beindították a nyoloadiik osztály is: a 19 je­lentkezőből 16 dolgozó szerez­te meg az általános iskola eredményes elvégzéséről szó­ló bizonyítványt. S ezzel be is fejeződött az a tanfolyam, amely országszerte nagy ér­deklődést váltott ki, s ame­lyet állítólag „kellő számú jelentkező hiányában” nem tudtak folytatni. Holott a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek gyárrészlegeiben igen magas azoknak a dolgozóknak az aránya, akik nem rendelkez­nek általános iskolai végzett­séggel. Sorozatunkban arra keres­tünk választ, vajon a nagy­üzemi vezetés hogyan értéke­ld eme kitűnő kezdeményezés abbamaradását, s hogyan vé­lekednek a kétszer öthónapos tanfolyamról a már végzett munkásemberek. Beszélgeté­sünk kettős szálon futott, s a végeredmény mindenképpen elgondolkoztató, talán adalé­kul szolgálhat a további mun­kához, a munkásműveltség alapjainak további szélesíté­séhez. * ANTAL GYULA IGAZGA­TÓ: — Azon mi nem vitatko­zunk, hogy ezen a területen nekünk Is van tennivalónk. De úgy érezzük, hogy a kér­dések megoldása elsődlegesen nem a mi feladatunk — kezdte beszélgetésünket. — A sza­badabb munkaerő-vándorlás következtében a nyolc osz­tály elvégzéséről szóló ada­tok szinte naponként változ­nak. Üzemünkben a mecha­nizmus bevezetése óta 30—40 százalékos a fluktuáció. Ha kötelezően előírnánk a nyolc általános iskola elvégzését dolgozóink számára, akkor üzemeinknél ez ezres nagy­ságrendet is elérné a munka­erő-áramlás. Mit lehet tenni ezekkel az emberekkel? Őszin­tén szólva semmit, mert dol­gozik két hónapot, fél évet és elmegy. A szervezés csak a törzs gárdatagság és a szocia­lista brigádmozgalom keretén belül lehetséges. Ezzel pedig foglalkozunk is! A vállalat kezdeményezésére 1959-től napjainkig 881 dolgozónk vé­gezte el az általános iskolát. — De nézzük más oldalról is a kérdést. A rendelkezés kimondja, hogy 45 évüktől fölfelé nem lehet az iskola el­végzésére kötelezni a dolgo­zókat. Nálunk kb. 900 munkás tartozik ebbe a körbe. Tehát gondjaink vannak. Ugyan­akkor azt is megnéztük, ho­gyan állunk a vállalat össz- lét6zámát tekintve. Közei négy és fél ezer dolgozónkból 1948 ember nem rendelkezik nyolc osztály végzettséggel. A szocialista brigádokban 521 tagnak nincs hasonló bizonyít­ványa. — Rendkívül sokat te­szünk a munkásműveltség szintjének emelésére. De eh­hez az is hozzátartozik, hogy csak agitációs eszköz van a kezünkben, Ez kevésnek bi­zonyul, hogy ezeken a szá­mokon változtatni tudjunk. A nagyüzemi vezetés elsősorban a szakmai tanfolyamokat ré­szesíti előnyben. 'Ezen keresz­tül politikai és általános mű­veltséget is nyújtunk dolgo­zóinknak. — Akik eredményesen vizs­gáztak. hogyan kezdték el ta­nulmányaikat? önszántukból, vagy valamilyen ráhatás kö­vetkeztében ? ANTAL GYULA: — Sze­mélyes agitációval; volt aki önként jelentkezett. Ez a ki­sebbik része. MERLÁK ERVIN, a nagy­üzemi szakszervezeti bizottság titkára: — A már említett 881 dolgozóból 750 szocialista bri­gádnak tagja. Vállalásaikban rögzítették, hogy eleget tesz­nek ennek a kérésnek, kö­vetelménynek. Antal elvtárs említette, hogy 521 szocia­lista brigádtagnak nincs nyolc osztály végzettsége. 50 száza­lékuk azonban 50 éven felüli. Ez azt is jelenti, hogy a meg­győző agitáció ezen a szinten mór nagyon nehéz. Az, hogy az idén nem tudtuk beindítani a tanfolyamot, részben an­nak is köszönhető, hogy a ko­rábbi években a középkorosz­tálynál jelentkező igényeket már kielégítettük. Tehát rész­ben megoldottuk. Az idősebb korosztálynál ez rendkívül nehéz volt. a fiataloknál pe­dig egyenesen kudarcot val­lottunk. Az utóbbiaknál azt tapasztaltuk, hogy többségük­ben olyanok jöttek, akik há­romszor, négyszer is megbuk­tak. A velük folytatott be­szélgetésekből egyértelműen az derült ki, hogy ők keresni akarnak é6 ha majd keresnek, akkor térnek vissza a tanu­láshoz. Próbálkoztunk, de mi­kor keményebben vetettük fel igényeinket, célkitűzéseinket, azt a választ kaptuk: ha ők nem felelnek meg így, akkor elmennek olyan helyre dol­gozni, ahol velük szemben nem támasztanak ilyen igényt! — Megfelelőnek tartják a magánjvizsgákra előkészítő osztályozó vizsga propagan­dáját? MERLÄK ERVIN, — A Ganz-MÁVAG-hoz hasonlóan két évvel ezelőtt kellőképpen foglalkoztunk a kérdéssel. A szervezőmunkát időben el­kezdtük. A lehetőség elsősor­ban a középkorosztályon be­lül talált megértésre. De azok is örömmel fogadták, akik a párt. a szakszervezet vagy a gazdasági vezetés területén kiemelt feladatokat látnak el, s munkájukhoz szükséges a nyolc általános elvégzése. Nem volt különösebb gond. Az 1970/71-es oktatási évben el­fogyott a lehetőség. A fizikai dolgozók egy csoportja két­ségbeesve fogadta, hogy ők öt hónap alatt egy évfolyam­ra felkészüljenek és utána vizsgázzanak. Az idén hason­lóan kezdtük meg a szervezést mint az elmúlt két évben. A párt-alapszervezetek, a KISZ- szervezetek, műhelybizottsá­gok, művezetők azzal a kérés­sel fordultak hozzánk, hogy hosszabbítsuk meg a vizsgák­ra való felkészülést. A kérést továbbítottuk is a tanároknak. Azt a választ kaptuk, hogy a tanfolyam egyelőre kísérlet­képpen működik és a hosz- szabbítást nem tudják vállal­ni. Molnár Zsolt (Folytatjuk) Alkotóműhelyt — üj müvekkel A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT X. kongresz- sziusának határozata a továb­bi feladatokról szólva jelen­tőségének megfelelő terjede­lemben foglalkozik az ideoló­giai élettel és a művelődési teendőkkel is. A határozatban rögzítettek — többi között — a közművelődés, de az irodal­mi és művészeti élet vala­mennyi munkása, alkotója szá­mára is nélkülözhetetlen ala­pot nyújtanak a helyzet elem­zéséhez, illetőleg a helyben jelentkező feladatok megvaló­sításához. Ezúttal csupán az irodalmi életről szólunk, amely orszá­gos viszonylatban az utóbbi években tovább gazdagodott. Így van-e ez Nógrádban is? Kétségkívül szólhatunk ered­ményekről, annak ellenére, hogy megyénk irodalmi életé­vel kapcsolatban még nem le­hetünk elégedettek, sok még a munka, amelyet el kell vé­geznünk. Mindenekelőtt a ki­forratlanságról beszélhetünk. Meddig jutottunk? A Palóc- föld folyóirattá vált, negyed­évenként lát napvilágot Nap­sütésben címmel egy irodalmi antológia is megjelent, irodal­mi plakátsorozat kerül rend­szeresen a falakra, Kiáltás címmel. A NÓGRÁD irodalmi melléklete is helyet ad az itt élő írók, költők munkáinak. Az is tény, hogy összefüggés­ben az országos áramlatokkal, az utóbbi években megelevene­dett szellemi életről adhatunk hírt Nógrádból is, új színeze­tű életforma kibontakozásá­nak lehetünk tanúi. A gazda­sági életünkben bekövetkezett változások az ideológiai, kul­turális területen is éreztetik hatásukat. Semmiképpen sem túlzás te­hát azt állítani, hogy nap­jainkban a folyóiratokra váró általános felelősség is növek­szik. Vizsgáljuk meg e vonat­kozásban a Palócföldet, amely helyzeténél fogva a megye ' rodalmi életének középpont­ja. Az utóbbi években az úgy­nevezett szerkesztői jelenlét növekedett a Palócföldnél, a követelményekhez képest azonban kétségkívül érezhe­tünk némi visszamaradást. Ha az országban megjelenő többi folyóirattal vetjük ösz- sze, tőlük eltérően a problé­maérzékenység hiányát ve­hetjük észre több esetben. Természetesen, helyes tö­rekvésekről és eredményekről is szólhatunk. A szerkesztői tudatosság például növeke­dett, ennek próbatétele külö­nösen az „évfordulós eszten­dő” volt, a tanácsköztársasági számot említenénk elsősorban, de ilyen a felszabadulási szám is. Ennek ellenére a folyóirat közéleti korszerűségéről még nem beszélhetünk egyértel­műen. Arról is szólhatunk, hogy például a „hagyomány- anyag” esetenként belterjesen tudományos, szemle irányba vitte a Palócföldet, s eleve ke­vesebb hely jutott a mával való érdemi kapcsolatok fűzé­sére. Bár az utóbbi időben már érezhetünk ilyen törek­véseket, még mindig kevés a folyóiratban a közművelődési anyag, a szociológia, az iro­dalmi riport, és így tovább. A társadalmi, ideológiai kérdé­sekhez, ezek helyi vetületihez nagyon is óvatosan. s alig- alig nyúl a lap. Illetve, sajá­tos módon, inkább a szépiro­dalmi részben fedezünk fel több „ráhállást” a mára. Ez a „ráhallás” azonban eseten­ként tisztázásra szorulna. Amikor ugyanis az irodalom érzékeli az újat, nem lehet, hogy a tanulmányokban pél­dául nem adunk erre ideoló­giai választ A PALÓCFÖLD GONDJA persze nem egyedül a folyó­iraté. A megye irodalmi éle­tének műhelyéről van szó. gondjai az irodalmi élet gondjait tükrözik. Sajnos, a műhelymunka hiányosságai, az utóbbi időben pedig a megje­lenés rendszertelensége még nehezebbé teszi, hogy a Pa­lócföld szellemi életünk egyre aktívabb középpontja le­Nagy sikerű Nógrád me­gyei körútja után ismét Sal­gótarjánban vendégszerepei a Magyar Állami Népi Egy- gyüttes. Tiszán innen, Du­nán túl... című műsorukat mutatják be a folklór mű­vészei. A műsor négy táj­egység zenei, tánc- és szo­kásán yagát köti csokorba. Első negyedében a Dunán­gyen. Erre a műhelyre pedig égetően szükség van, hiszen Nógrád nem rendelkezik ki­forrott alkotókkal. írókkal, költőkkel, novellistákkal. A folyóirat megjelenése körüli huzavonák, késések pedig megakadályozzák azt, hogy szélesedjék megyénkben a helyi irodalmi élet tömegbázi­sa. A kongresszusi határozat ki­mondja: „Az előrehaladás tár­sadalmi életünknek e fontos területén ezután is megköve­teli, hogy pártunk é6 kor­mányzatunk rendszeres se­gítséget nyújtson az írók és művészek alkotómunkájához, értékes műveik terjesztéséhez, s hogy az alkotók szemléleté­ben a kommunista eszmék be­folyása tovább szélesedjen és szilárduljon, kapcsolataik a néppel sokoldalúbbá válja­nak.” Megyénkben is élvezzük ezt a támogatást. Anyagi erőink, 6 elsősorban a helyi szellemi kapacitásnak az ed­diginél jobb, céltudatosabb, koncepciózusabb szervezésé­vel mielőbb létre kellene hoz­ni Nógrádban is egy alkotó- műhelyt, akár a Palócföldnél, akár azon kívül. CSAK EZUTÁN LEHET SZÓ arról, hogy a létrejövő helyi alkotások eszmeiségét is az eddiginél tendenciózusab- ban alakíthassuk, s hogy mi­nél értékesebb művek szüles­senek. Nem szabad megfeled­keznünk a tömegbázis szerve­zéséről sem. Ezt elsősorban a folyóiratunk megjelenése kö­rüli gondok elhárításával, il­letve helyi szerzői estek, iro­dalmi színpadi produkciók stb. rendezésével lehetne meg­valósítani. tűi, másodikban a Székely­föld, a harmadikban a Pa­lócföld, s végül • a Tiszántúl jellegzetes hagyományai elevenednek fel — zömében vidám, játékos formában. A népi együttes december 8- án este hét órai kezdettel lép fél a megyei József At­tila művelődési központ szín­padán. T. E. Tiszán innen, Dunán túL /öröskőv Ionos: A fekete macska visszatér HÉURhGtW — Azt javaslom — mondta Ebert százados —, hogy Beke elytárs kapjon parancsot: ma éjjel a szentek életét kell tanulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az udvarlást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagy­ra: — Hallottad?! — Eztedes elvtárs — mosolygott Beke —, ón refor­mátus voltam... — Ez baj, ez nagy baj! Akkor még meggondoljuk a dolgot... A tisztek nevettek. s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit. A nyomott hangu­lat, amellyel asztalhoz ültek, eloszlott. Vacsora után. a dolgozószobában. Kertész ezredes komolyra fordítottá a szót: — Ügy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámolója rosz- szul hatott rátok. Miért? Mert tévesen értelmeztétek! Azt hiszem, nincs okunk elcsüggedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell. hogy így áll a helyzet. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tud­ták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben? — Látom — folytatta Kertész ezredes —, csodálkoz­tok a dolgon. Dehát gondoljátok meg! Számíthatott az el­lenség arra, hogy Za;ay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszeres kocsinál beszélget majd, s hogy később a ládahalomnál tartózkodnak. Mind­ez a mi helyzetünket csak látszólag nehezíti. Valójában azonban szerencse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellenség arra számított hogy kénytelenek leszűrne a ren­geteg eshetőség között tétovázni. De ezek most mind ki­esnek. A dolog így sokkal egyszerűbb, igaz, hogy titok­zatosabb is Látjuk, hogy.se tíz. se húsz lehetőségük nem volt a lőszercserére, nem válogathattak az alkalmak kö­zött. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt szá­mukra. Kieszeltek egy trükköt, és ügyesen végrehajtot­— 16 — ták. A többi lehetőség nem érdekelte őket. 6 mint kitűnt, azok szóba se jöhettek volna, elestek tisztjeink óvatossá­ga és a szerencsés véletlenek folytán. Most, amikor nyo­mozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rájuk. Ebert százados beszámolója azért biztató, mert szilárdan kör­vonalazza az ügyet, keményen meghúzza az eset kontúr­jait. A rendszer zárt, és egyetlen kulcs nyitja. Erre kell rátalálnunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indultok, hogy megleljétek ezt a Kulcsot. A parancsnok: Beke őr­nagy Fél kilenc volt, amikor három nappal később a gép­kocsi megállt a bakonyi magaslaton, s az elhárító tisztek kiszálltak belőle. A letaposott fű még őrizte a lövegek és a nehéz vontatók nyomát, de az erdei tisztás ahol a násfai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállást foglaltak, egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap, a szép, kirán­dulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv illett volna. Ez azonban a három férfiból, teljesen hiányzott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őrnagy, a gépkocsi vezetője, és egy Király nevű idősebb őrmester, aki szolgálatvezető vol* az alegységnél, amely­nek lövege elpusztította a Vadgalambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárítókkal, hogvan festett a terep a gyakorlat reggelén, megmutat­ták, hol foglaltak állást a lövegek, hol álltak a teher­gépkocsik. hova rakták a lőszeres ládákat. — Szóval, erre, keletnek... — Bocsánat — szólt közbe Ébert százados —, ön most inkább északkelet felé mutat... — A persze! — Tárnok belepirult a tévedésbe. — Nos, szóval, annál a bükkfánál... igen, ott beszélgettünk a lombsátoi alatt, s Zalay elv társ a .ádákon ült. Később, amikor a tűzbemérő.. Beke ezt már ismerte. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagv nem mindig tájékozódik jól a terepen. Ezt a hiányt a térképpel pótolni lenet ugyan, de kétségtelen, hogy az ösztönös térérzók, tájékozódási képesség nagyon hasznos. Tárnokból, úgy látszik, ez hiányzik. Nem illik, és nem is érdemes szemére vetni, ez olyasmi volna, mintha azért roná.iak meg valakit mert rövidlátó, és szemüveg, e van szüksége. Ettől még kitűnő­tiszt lehet. De Beke azért megjegyezte magának a dol­got A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a le­tarolt gyepre tapadtak oda, ahol nemrég a lőszeres ládák feküdtek. Egy valaki nezett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát úgy tudom, senki sem kutatta át . Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötéllel?... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt va­— 17 — laki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pil­lanatban a fa cila lépett Fölemelte az egyik ládát, s rá­akasztotta a gyorsan ledobott kar..pora. Egy pillanat, s a zsákmány mái el is tűnt, fent a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le if, ereszthették a másik, az éles lőszert rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, s az egész akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint a kamaszkorban megmászott eper- meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült fel­kúsznia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtárs! — tréfált, Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok. . De ez.. ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott és Bekét is felsegítette, szöges cipő talpának nyomai látszottak, friss horzsolások, melyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Fel­tétlenül emoer okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel ide, mialatt a fa tö­vében ott feküdtek a lőszeresládák... — Túl szép lenne — dörmögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak — Félek, hogy a Jellegekben jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a fő­hadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép las­san letört A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoztuk ... Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhad­nagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle ered­ményes volt. A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták — fél tízkor el is hagyta a tisztást ’ s útban volt Násfa felé. __ Mondd, Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, mi­lyen madarak lehettek abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgalambok. Tgen. igen. hiszen mi­előtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is. hogy tur- békolnak. Azután, persze elröppentek ... Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. CFolytatjuk.) — 18 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents