Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF., 302. SZÁM ARA: 1,40 Ft. T970. DECEMBER 25., FENTEK írta: dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács VB elnöke K arácsonyt ünnepelnek a népeik, a családok, karácsonyt ünnepel az ember. Ezen a napon „A szép zöld fenyőn kígyóinak a gyertyák...” Akaratlanul is eldúdolom magamban ezt a kedves karácsonyi gyermekdalt, ami ugyan nekünk, felnőtteknek már csak édes emlék, de gondolata, ünnepi hangulata a gyermeknek és felnőttnek egyaránt — a jelen. Karácsony a szeretet, az öröm, a bé­ke ünnepe. Azt hiszem, ezen a napon köszönnek egymásnak a haragosok, halkan beszél a hangoskodó, megbo­csát, akit megbántottak. Három fogalomról beszéltem: a sze­retettől, az örömről, a békéről Meny­nyire hasonlóak egymáshoz és mégsem volna elég; ha csak egyet említenék. Elképzelhető lenne-e a szeretet és a boldogság tisztelete a béke utáni vágya­kozás nélkül? Milyen könnyű erre azt válaszolni: nem! Távol áll tőlem, hogy e három fogalomról értekezést írjak. A béke — önmagáért beszél különösen azoknak, akik ismerik a háború bor­zalmait A mi korosztályunk tudja mi az. Az ifjúság, — akik szerencséjükre nem voltak a második világháború szenvedő részesei —, szintén tudják. Fantáziájuknak szomorú segítőtársai, a helyi háborúk borzalmai. Említsem Vi­etnamot? Az öröm, a boldogság szocia­lista társadalmunk céljai közé tartozik, remek összhangban a karácsonnyal. A szere tétről beszélj ütik. — *A sze­retet” az előbbi kettőnél tágabb foga­lom. Egyformán szívesen használta a műit és a ma karácsonya ct meny­nyire más értelemben. Tág fogalom, mert nehéz megjelölni a határait A múltban a szeretet jelképe volt a gaz­dagok, vagy jobbmódúak által kará­csonykor a szegényeknek ajándékozott jobb ruha, vagy Róbert bácsi konyhája a dupla adag karácsonyi levesével. A karácsony az arisztokrácia, a nagy­polgárság ajándékozási kampánya volt. Mi ebből a szeretettől nem kérünk. Ez a szolgalelkűek és a betlehemesek jám­bor szerete tóhaj tása volt A mi társadalmunkban a szeretet más, ennél több. Mi is tisztelettel vall­juk, hogy szeretnünk kell felebarátain­kat családunkat gyermekeinket Ezt a kereszténység is szépen hirdette és magyarázta. A szocialista társadalom szeretete azt is je'enti, hogy minden embernek egyformán adjunk munkát megélhetést lakást és lehetőségeit a művelődés legmagasabb szintjének az elérésére. Adjunk meg mindent, amit a marxizmus—leninizmus tanítása szerint az emberi méltóság megkövetel. És ha mindezt a mi társadalmunk nyújtaná tudja, akkor ezen a napon is és bár­melyik karácsony alkalmából elmond­hatjuk, hogy tartalommal töltöttük meg az ünnepi hagyományokat. A karácsony szép hagyomány. Sok mindent látott, megélt, sokféleképpen ünnepelt ünnep. És sokat változott. Kellett a kereszténységnek & kell ne­künk is Nekünk, a mai embereknek és mondjuk ki, nekünk, kommunisták­nak is. Mi ugyan nem énekelünk az angyalokról, nem követjük a vallási tradíciókat, — de ha még néhány csa­ládban a „Mennyből az angyalt...” éneklik, énekeljék békében. A karácsony a mi népünk többségé­nek a béke. a kiegyensúlyozott társa­dalmi viszonyok, humánus szövetségi politikánk, az eredményes munka, a jelenbe és a jövőbe vetett bizalom, a megállíthatatlan fejlődés, az egészsé­ges, boldog gyermekek és felnőttek ünnepe. Karácsony ünnepi jellegét, meghitt- . ségét, hangulatát nemcsak a naptári dátum érkezése adja meg. Számos olyan tényező játszik szerepet, amire a karácsony megnyugtató hangulatában csak . akkor gondolunk, ha fájdalmat, szomorúságot, nyugtalanságot okoz. Gondolunk-e ma arra, hogy a ka­rácsony gyűlöli a háborút, hogy Mars, a háíború mitológiai istene, most — nálunk — nem ünnepéi? Csak azt lát­juk, hogy boldogság és béke' van. Ezen a napon jól van ez így. Ez egészséges, sajátos tüntetés a béke mellett, csak ta­lán félig behünyt szemmel, kicsit ké­nyelmesen. December — minden népek minden embere — ne feledd: Mars lesi a per­cet, mikor fújhatja meg a harci riadót a béke ellen. Azt pedig megvédeni csak nyitott szemmel, éberen tudod. És — sajnos, — a figyelmeztetés nemcsak szimbólum, nemcsak jelképes. Huszonhat éve béke van Európában, még pontosabban szólva, huszonhat éve nincs világháború. De a világ más he­lyein a mai napon sem a gyertyák fü­zei lobognak. A háború tüzei helyen­ként ma is lángolnak, nem egy helyütt pedig a hamu alatt parázslanak. Viet­nam a világ vérző sebe és ha az ame­rikaiak agressziója már holnap véget érne, tettük akkor is a történelem le- moshatatlan szégyenfoltja maradna. De még koránt sincs kilátás arra, hogy ez a barbár, népirtó háború hamarosan befejeződne. Nixon éppen most újította fel a Vietnami Demokratikus Köztár­saság bombázását, éppen most ren­dezkedik be a háború úgynevezett viet- namizálására, sok-sok éves távon. Az, hogy Vietnamban Amerika vietnami- zál, éppoly kihívó cinizmus, mint aho­gyan az amerikai szoldateszka szótárá­ban a My Hatban és még sok-sok he­lyütt véghezvitt vérengzés „pacifiká­lás” címszó alatt szerepel. Éppen ezért a vietnami gyermekek és édesanyák, ha énekelnek, évek óta könnyezve éne­kelnek. Siratják szeretteiket. Laoszt és Kombodzsát, hasonló sorsra kívánják juttatni. Közel-Keleten ugyan nem lán­gol, de izzik a háború parazsa. A ko­hót az agresszor Izrael támogatásával itt is az Egyesült Államok táplálja. Ahol pedig nincs háború, ott fegyver­ben áll a világ és a fegyverzet nap­ról napra halmozódik. Hogy ez nagy veszély forrása, azt mindenki tudja. M i teljes mértékben érdekeltek va­gyunk abban, hogy a világ je­lenlegi válsággócai felszámolód­janak. Erőnkhöz mérten mindent meg­teszünk azért: az egész világon támo­gatjuk azokat a haladó antiimperialdsta erőket, melyek a világbéke megterem­téséért küzdenek. Nem akartam ünneprontó lenni, a béke érdekében beszéltem a háborúról. Azért, hogy egyetlen ember szava se halkuljon el ma sem, ha a békéről van szó. A Magyar Népköztársaság külpoliti­kája az igazságos békét szolgálja. A háborús gócok felszámolásának, a fegyverkezés csökkentésének, a népek békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. A Szovjetunióval, a szocialis­ta országokkal együtt erősek vagyunk ahhoz, hogy a békét fenn is tudjuk tartani. Ebben nem csak a szocialista országok, hanem a világ haladó embe­risége tántoríthatatlan szövetségesünk. Büszkék vagyunk arra. hogy Budapest nevével fonódott össze a Varsói Szer­ződés tagállamainak felhívása az euró­pai biztonsági értekezlet összehívása érdekében. Belpolitikánk szorosan kapcsolódik békepolitikánkhoz Élő bizonyítéka en­nek pártunk X. kongresszusa, amely a szocializmus további békés építésének a kongresszusa volt A karácsony han­gulatában ezt másképpen is kifejezhe­tem: ez a kongresszus az ember, a munka, a béke tiszteletének ünnepe volt, bár a naptár Dán nem jelölték pi ros betűvel. Népűn u véleményét fejez­te ki a kongresszus határozata, hogy helyes irányban haladunk. Mi, salgótarjániak, nemcsak kará­csonyt ünnepelünk. Ugye emlékszünk? Huszonhat évvel ezelőtt egy kozák vágtatott végig a Forgács utcán... Igen, huszonhat éve szabadult fel városunk a hitleri fasizmus igája alól. A Szov­jetunió dicsőséges Vörös Hadserege azon a karácsonyon adta nekünk tör­ténelmünk eddigi legszebb karácsonyi ajándékát: a szabadságot Örök hálán­kat méltón fejezi ki a tiszteletükre ez évben felállított monumentális új em­lékmű. A karácsony egyik szép vonása az ajándékozás. Nem hiszem, hogy akadna család, amelyiknek ne lenne valami­lyen szép ajándék az asztalán. Lesz ba­ba a lányoknak, játékauló a fiúknak, egy kedves emléktárgy az anyukáknak, nyakkendő az édesapának. Lesz csoko­ládé, jó ebéd és vacsora, de a jó bor sem hiányzik az ünnepi asztalról. De mi lesz a tágabb közösség, a vá­ros nagy karácsonyfája alatt? (a me­gye más településeitől elnézést kérve, most érthetően Salgótarjánra gondo­lok). Ami már ott van, nagyjából ismer­jük. Nem meglepetés az elmúlt öt év ajándékaiként a Gagarin Általános Is­kola az új úszómedencével, a Bolyai Gimnázium, a két üzletház, a megyei kórház és művelődési otthon, a közel kilencszáz lakás, a modem energia­szolgáltatás. és a hely hiánya miatt itt fel nem sorolható ama létesítmények, amelyek ilyen vagy olyan formában, de mindenképpen ennek a városnak vagy a megyének a közös igényeit elé­gítették ki. De mit helyezhetünk a következő ös év karácsonyfái alá? Bízvást mondha­tom, sok szépet és sok jót akkor, ha ezeket együttes erővel meg tudjuk va­lósítani. Meg kell építenünk a több mint háromezer lakást, az új főiskolai és általános iskolai kollégiumot, a sportcsarnokot, a filmszínházat, a vá­sárcsarnokot, a mentesítő főútvonalat a városközpontban, az új bölcsődéket, óvodákat, iskolai tantermeket, orvosi rendelőket és más közintézményeket, a szükséges alapközműveket és közuta­kat, bővítenünk kell a kereskedelmi és szolgáltatóhálózatot. Már a legközeleb­bi karácsonyra tisztábbá, szebbé, ott­honosabbá kell tennünk vámsunkat. Mindezek még nem ajándékok. A városi párt és tanács vezetőinek kará­csonyfái alatt ezek még most a gon­dok között szerepelnek és mindnyájunk erőfeszítésén múlik, hogy a szép ter­vekből, hogyan lesz a városnak meg­valósult, érdemes, szép ajándéka És, ha már a gondokról tettem említést, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a felszabadulás előtt ennek a város­nak — sajnos, — soha ilyen „gondjai” nem voltak Ilyen gondolatok után úgy vélem, azt kívánhatom, hogy a karácsony szép ünnepén — most és minden évben —. a szép zöld fenyőn gyulladjanak ki a gyertyák, adjanak fényt a szeretethez, a boldogsághoz Magyarországon, és a világ minden táján. A béke megnyug­tató fénye ragyogja be Ázsia és Afrika tájait. Adjon erőt a föld minden népé­nek alihoz, hogy megőrizze vagy kivív­ja függetlenségét, vagy ahol kell, még harcok árán is megszerezze a hőn óhajtott békét. A mi kisebb közösségünk, a mi vá­rosunk lakossága pedig folytat­hassa tovább meghitt, békés épí- tamunkáját azért, hogy az elkövetke­zendő karácsonyi ünnepek alkalmával minden évben ismét elmondhassuk: öröm, hogy idei karácsonyfánk alá il­lő ajándékunkat két kezünk és termé­keny szellemünk alkotásaként elhelyez­hettük. KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents