Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF., 302. SZÁM ARA: 1,40 Ft. T970. DECEMBER 25., FENTEK írta: dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács VB elnöke K arácsonyt ünnepelnek a népeik, a családok, karácsonyt ünnepel az ember. Ezen a napon „A szép zöld fenyőn kígyóinak a gyertyák...” Akaratlanul is eldúdolom magamban ezt a kedves karácsonyi gyermekdalt, ami ugyan nekünk, felnőtteknek már csak édes emlék, de gondolata, ünnepi hangulata a gyermeknek és felnőttnek egyaránt — a jelen. Karácsony a szeretet, az öröm, a béke ünnepe. Azt hiszem, ezen a napon köszönnek egymásnak a haragosok, halkan beszél a hangoskodó, megbocsát, akit megbántottak. Három fogalomról beszéltem: a szeretettől, az örömről, a békéről Menynyire hasonlóak egymáshoz és mégsem volna elég; ha csak egyet említenék. Elképzelhető lenne-e a szeretet és a boldogság tisztelete a béke utáni vágyakozás nélkül? Milyen könnyű erre azt válaszolni: nem! Távol áll tőlem, hogy e három fogalomról értekezést írjak. A béke — önmagáért beszél különösen azoknak, akik ismerik a háború borzalmait A mi korosztályunk tudja mi az. Az ifjúság, — akik szerencséjükre nem voltak a második világháború szenvedő részesei —, szintén tudják. Fantáziájuknak szomorú segítőtársai, a helyi háborúk borzalmai. Említsem Vietnamot? Az öröm, a boldogság szocialista társadalmunk céljai közé tartozik, remek összhangban a karácsonnyal. A szere tétről beszélj ütik. — *A szeretet” az előbbi kettőnél tágabb fogalom. Egyformán szívesen használta a műit és a ma karácsonya ct menynyire más értelemben. Tág fogalom, mert nehéz megjelölni a határait A múltban a szeretet jelképe volt a gazdagok, vagy jobbmódúak által karácsonykor a szegényeknek ajándékozott jobb ruha, vagy Róbert bácsi konyhája a dupla adag karácsonyi levesével. A karácsony az arisztokrácia, a nagypolgárság ajándékozási kampánya volt. Mi ebből a szeretettől nem kérünk. Ez a szolgalelkűek és a betlehemesek jámbor szerete tóhaj tása volt A mi társadalmunkban a szeretet más, ennél több. Mi is tisztelettel valljuk, hogy szeretnünk kell felebarátainkat családunkat gyermekeinket Ezt a kereszténység is szépen hirdette és magyarázta. A szocialista társadalom szeretete azt is je'enti, hogy minden embernek egyformán adjunk munkát megélhetést lakást és lehetőségeit a művelődés legmagasabb szintjének az elérésére. Adjunk meg mindent, amit a marxizmus—leninizmus tanítása szerint az emberi méltóság megkövetel. És ha mindezt a mi társadalmunk nyújtaná tudja, akkor ezen a napon is és bármelyik karácsony alkalmából elmondhatjuk, hogy tartalommal töltöttük meg az ünnepi hagyományokat. A karácsony szép hagyomány. Sok mindent látott, megélt, sokféleképpen ünnepelt ünnep. És sokat változott. Kellett a kereszténységnek & kell nekünk is Nekünk, a mai embereknek és mondjuk ki, nekünk, kommunistáknak is. Mi ugyan nem énekelünk az angyalokról, nem követjük a vallási tradíciókat, — de ha még néhány családban a „Mennyből az angyalt...” éneklik, énekeljék békében. A karácsony a mi népünk többségének a béke. a kiegyensúlyozott társadalmi viszonyok, humánus szövetségi politikánk, az eredményes munka, a jelenbe és a jövőbe vetett bizalom, a megállíthatatlan fejlődés, az egészséges, boldog gyermekek és felnőttek ünnepe. Karácsony ünnepi jellegét, meghitt- . ségét, hangulatát nemcsak a naptári dátum érkezése adja meg. Számos olyan tényező játszik szerepet, amire a karácsony megnyugtató hangulatában csak . akkor gondolunk, ha fájdalmat, szomorúságot, nyugtalanságot okoz. Gondolunk-e ma arra, hogy a karácsony gyűlöli a háborút, hogy Mars, a háíború mitológiai istene, most — nálunk — nem ünnepéi? Csak azt látjuk, hogy boldogság és béke' van. Ezen a napon jól van ez így. Ez egészséges, sajátos tüntetés a béke mellett, csak talán félig behünyt szemmel, kicsit kényelmesen. December — minden népek minden embere — ne feledd: Mars lesi a percet, mikor fújhatja meg a harci riadót a béke ellen. Azt pedig megvédeni csak nyitott szemmel, éberen tudod. És — sajnos, — a figyelmeztetés nemcsak szimbólum, nemcsak jelképes. Huszonhat éve béke van Európában, még pontosabban szólva, huszonhat éve nincs világháború. De a világ más helyein a mai napon sem a gyertyák füzei lobognak. A háború tüzei helyenként ma is lángolnak, nem egy helyütt pedig a hamu alatt parázslanak. Vietnam a világ vérző sebe és ha az amerikaiak agressziója már holnap véget érne, tettük akkor is a történelem le- moshatatlan szégyenfoltja maradna. De még koránt sincs kilátás arra, hogy ez a barbár, népirtó háború hamarosan befejeződne. Nixon éppen most újította fel a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, éppen most rendezkedik be a háború úgynevezett viet- namizálására, sok-sok éves távon. Az, hogy Vietnamban Amerika vietnami- zál, éppoly kihívó cinizmus, mint ahogyan az amerikai szoldateszka szótárában a My Hatban és még sok-sok helyütt véghezvitt vérengzés „pacifikálás” címszó alatt szerepel. Éppen ezért a vietnami gyermekek és édesanyák, ha énekelnek, évek óta könnyezve énekelnek. Siratják szeretteiket. Laoszt és Kombodzsát, hasonló sorsra kívánják juttatni. Közel-Keleten ugyan nem lángol, de izzik a háború parazsa. A kohót az agresszor Izrael támogatásával itt is az Egyesült Államok táplálja. Ahol pedig nincs háború, ott fegyverben áll a világ és a fegyverzet napról napra halmozódik. Hogy ez nagy veszély forrása, azt mindenki tudja. M i teljes mértékben érdekeltek vagyunk abban, hogy a világ jelenlegi válsággócai felszámolódjanak. Erőnkhöz mérten mindent megteszünk azért: az egész világon támogatjuk azokat a haladó antiimperialdsta erőket, melyek a világbéke megteremtéséért küzdenek. Nem akartam ünneprontó lenni, a béke érdekében beszéltem a háborúról. Azért, hogy egyetlen ember szava se halkuljon el ma sem, ha a békéről van szó. A Magyar Népköztársaság külpolitikája az igazságos békét szolgálja. A háborús gócok felszámolásának, a fegyverkezés csökkentésének, a népek békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal együtt erősek vagyunk ahhoz, hogy a békét fenn is tudjuk tartani. Ebben nem csak a szocialista országok, hanem a világ haladó emberisége tántoríthatatlan szövetségesünk. Büszkék vagyunk arra. hogy Budapest nevével fonódott össze a Varsói Szerződés tagállamainak felhívása az európai biztonsági értekezlet összehívása érdekében. Belpolitikánk szorosan kapcsolódik békepolitikánkhoz Élő bizonyítéka ennek pártunk X. kongresszusa, amely a szocializmus további békés építésének a kongresszusa volt A karácsony hangulatában ezt másképpen is kifejezhetem: ez a kongresszus az ember, a munka, a béke tiszteletének ünnepe volt, bár a naptár Dán nem jelölték pi ros betűvel. Népűn u véleményét fejezte ki a kongresszus határozata, hogy helyes irányban haladunk. Mi, salgótarjániak, nemcsak karácsonyt ünnepelünk. Ugye emlékszünk? Huszonhat évvel ezelőtt egy kozák vágtatott végig a Forgács utcán... Igen, huszonhat éve szabadult fel városunk a hitleri fasizmus igája alól. A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege azon a karácsonyon adta nekünk történelmünk eddigi legszebb karácsonyi ajándékát: a szabadságot Örök hálánkat méltón fejezi ki a tiszteletükre ez évben felállított monumentális új emlékmű. A karácsony egyik szép vonása az ajándékozás. Nem hiszem, hogy akadna család, amelyiknek ne lenne valamilyen szép ajándék az asztalán. Lesz baba a lányoknak, játékauló a fiúknak, egy kedves emléktárgy az anyukáknak, nyakkendő az édesapának. Lesz csokoládé, jó ebéd és vacsora, de a jó bor sem hiányzik az ünnepi asztalról. De mi lesz a tágabb közösség, a város nagy karácsonyfája alatt? (a megye más településeitől elnézést kérve, most érthetően Salgótarjánra gondolok). Ami már ott van, nagyjából ismerjük. Nem meglepetés az elmúlt öt év ajándékaiként a Gagarin Általános Iskola az új úszómedencével, a Bolyai Gimnázium, a két üzletház, a megyei kórház és művelődési otthon, a közel kilencszáz lakás, a modem energiaszolgáltatás. és a hely hiánya miatt itt fel nem sorolható ama létesítmények, amelyek ilyen vagy olyan formában, de mindenképpen ennek a városnak vagy a megyének a közös igényeit elégítették ki. De mit helyezhetünk a következő ös év karácsonyfái alá? Bízvást mondhatom, sok szépet és sok jót akkor, ha ezeket együttes erővel meg tudjuk valósítani. Meg kell építenünk a több mint háromezer lakást, az új főiskolai és általános iskolai kollégiumot, a sportcsarnokot, a filmszínházat, a vásárcsarnokot, a mentesítő főútvonalat a városközpontban, az új bölcsődéket, óvodákat, iskolai tantermeket, orvosi rendelőket és más közintézményeket, a szükséges alapközműveket és közutakat, bővítenünk kell a kereskedelmi és szolgáltatóhálózatot. Már a legközelebbi karácsonyra tisztábbá, szebbé, otthonosabbá kell tennünk vámsunkat. Mindezek még nem ajándékok. A városi párt és tanács vezetőinek karácsonyfái alatt ezek még most a gondok között szerepelnek és mindnyájunk erőfeszítésén múlik, hogy a szép tervekből, hogyan lesz a városnak megvalósult, érdemes, szép ajándéka És, ha már a gondokról tettem említést, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a felszabadulás előtt ennek a városnak — sajnos, — soha ilyen „gondjai” nem voltak Ilyen gondolatok után úgy vélem, azt kívánhatom, hogy a karácsony szép ünnepén — most és minden évben —. a szép zöld fenyőn gyulladjanak ki a gyertyák, adjanak fényt a szeretethez, a boldogsághoz Magyarországon, és a világ minden táján. A béke megnyugtató fénye ragyogja be Ázsia és Afrika tájait. Adjon erőt a föld minden népének alihoz, hogy megőrizze vagy kivívja függetlenségét, vagy ahol kell, még harcok árán is megszerezze a hőn óhajtott békét. A mi kisebb közösségünk, a mi városunk lakossága pedig folytathassa tovább meghitt, békés épí- tamunkáját azért, hogy az elkövetkezendő karácsonyi ünnepek alkalmával minden évben ismét elmondhassuk: öröm, hogy idei karácsonyfánk alá illő ajándékunkat két kezünk és termékeny szellemünk alkotásaként elhelyezhettük. KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!
