Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

ESKÜSZÖM... Ifiú határőrök eskütétele Bmlassatryarmaton „Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság- hűséges katonája leszek” Koppány György felvételei Vasárnap délelőtt Balassa­gyarmaton, a felszabadulási emlékmű előtt, eskütételre vá­ró, ifjú határőrök sorakoztak. Az ünnepségen számos szülő, hozzátartozó várta a nagy pil­lanatot. Részt vett az ünnep­ségen Hankó János, a megyei tanács vb-elinökhelyettese, Bálint Tamás, a KISZ Nok­iád megyei bizottságának tit­kára, Lupkovics Albert ale,. redes, a BM Határőrség Or­szágos Parancsnokságának képviseletében, a járás, a vá­ros párt- és tanácsszerveinek vezetői. Kürtszó adta tudtul az ünnepség kezdetét, majd a je­lentéstétel után Robotka Mi­hály határőr alezredes mon­dott ünnepi beszédet. Beszé­dében a többi között ezeket mondotta: _ a katonai eskütétel éle­tük fontos állomása, kiemel­kedő esemény minden katona számára. Esküben tesznek fo­gadalmat arra, hegy drága hazánk, a Magyar Népköztár­saság hűséges katonái lesznek, és minden külső és belső el­lenséggel szemben, ha kell életük feláldozásával is, vé­delmezik azt. „Van hazánk, van mit védelmeznünk. Az a nagyarányú fejlődés, amely hazánkban a felszabadulás óta végbement, és országunkat kö­zepesen fejlett agrár országból fejlett mezőgazdasággal ren­delkező ipari országgá alakí­totta át, a dolgozó osztályok helyzetében is átcsoportosu­lást, mélyreható változást idé­zett elő” — idézte Kádár elv­társ szavait, amelyet a párt X. kongresszusán mondott. Az ünnepség szónoka ezután ki­jelentette: — Önök most azok közé tar­toznak, akik elért vívmánya­ink, a békés építőmunka fe­lett fegyverrel a kézben őr­ködnek, és a Magyar- Népköz­társaság államhatárának sért­hetetlenségét biztosítják. A katonaeskü a Magyar Népköz­társaság alkotmányán alapul, világosan megfogalinazzá azo­kat a legfontosabb követel­ményeket, amelyeket dolgozó népünk, törvényeink állítanak Galó Mihály határőr az eskii szövegét olvassa a fegyver® erőknél szolgála­tot teljesítő katonákkal szem­ben. Majd kijelentette: — Az a feladatuk, hogy méltóan felkészülve az állam­határ őrizetére és védelmére, jó határőrökké váljanak, s az esküjükben megfogadottak szerint őrizzék és védelmezzék hazánk határait, őrködjenek dolgozó népünk nyugalma, bé­kés . termelőmunkája felett. Mivel a határőrségnél teljesí­tik katonai szolgálatukat, így békében is harci feladatot lát­nak el, ami nagy felelősséget, fegyelmezett magatartást kö­vetel meg. Nekünk, határőrök­nek a hai ^cészültség állandó .''okozásával, az államhatár biz­tonságos őrizetével kell hoz­zájárulni ahhoz, hogy a szoci­alista országok nagy családjá­nak célkitűzései valóra válja­nak. — h Az ünnepi beszed után Ga­ló Mihály határőr kért enge­délyt az eskütételre. Kemé­nyen, határozottan hangzott: „Én... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm.. Köszöntötte az esküt tett fiatal határőröket Lupkovics Albert alezredes, aki Lenin születésének 100., hazánk fel- szabadulásának 25. és a ha­tárőrség fennállásának ne­gyedszázados évfordulója tisz­teletére kezdeményezett szo­cialista munkaversenyben el­ért kiemelkedő telejesítmé- nyórt járó oklevelet adott át Albunovics János parancsnok­nak. Az ünnepélyes eskütétel az ifjú határőrök díszmenetével ért véget. Az esküt tett határőrök az ünnepség után találkoztak szeretteikkel, édesanyák; il, édesapákkal, testvérekkel és rokonokkal. Hot kell A különböző létesítmények 50 százaléka készült csak el határidőre megyénk­ben. Nem jó dolog ez, mert gazdasági fejlődésünkben meghatározó szerepe van az építőiparnak. Ha jól dolgozik, ha időiben adja át a vállala­tok által kért létesítményeket, akkor fontos társadalmi prob­lémákat is segít megoldani. Gondoljunk csak a szénbá­nyászat visszafejlesztésével kapcsolatos iparfejlesztésre, amelynek révén régi gondun- •kan, a foglalkoztatottság nö­velését sikerült elsősorban megoldani a megyeszékhelyen és Balassagyarmaton. Ennek során a korábbi időszakhoz képest egy viszonylag nyu- godtabib, fciegyensúlyozottább társadalmi fejlődés, kiegyen­súlyozottabb politikád légkör következett, mert az érintett, egzisztenciájukat féltő embe­rek és családtagjaik meggyő­ződtek arról, hogy aggályaik, ha nem is voltak indokolatla­nok, eltúlozták őket, a megyei párt- és államvezetés nem kí­mélte erejét a problémák mi­előbbi megoldásáért. A Magyar Beruházási Bank Nógrád megyei Igazgatóságá­tól kapott tájékoztatás szerint az idén három olyan beruhá­zás fölött gyakorolnak ellen­őrzést, amelyek korábban a kiemelt beruházások között szerepeltek, s a létesítményre fordított összegben költségve­tésből származó pénz is van. Ezek: a ZIM salgótarjáni gyáregysége, az öblösüveggyár és az ötvözetgyár. Emellett felügyeletük alatt bonyolódik le a FŰTŐBER. nagybátonyi telepének építése, ugyanitt a harisnyagyár létesítése, Salgó­tarjánban a Rádiótechnikai Gyár építése. A ZIM salgótarjáni gyárá­ban és az öblösüveggyárban az építési határidők elhúzódá­sa nem akadályozta a terv­be vett bővített termelés meg­kezdését. Más, a tenmelőtevé” kenységet kiegészítő beruhá­zások húzódtak el mindkét üzemiben. Az ötvözetgyár füst­gázelszívó berendezésének el­készítését az év végére ígér­ték az építők. Ebből azonban nem lesz semmi! A próbaüze­melést januárban kívánják megtartani. Jó lesz, ha a jö­vő év első felében üzembe tudják helyezni a dolgozók egészségét védő, fontos mun­kavédelmi létesítményt. A kongresszusi irányelvek­ben is szó van arról, hogy egyenetlen volt a beruházá­si tevékenység és nem javult hatékonysága. Mi ennek az oka? A beruházások előkeszítet- lensége. A beadott hitelkérel­mekben foglalt tények és a beruházás valódi értéke kö­zött hallatlan nagyok az elté­rések. Mindez azt mutatja, hogy még mindig kísért a ré­gi, rossz szokás: kezdjük csak el az építkezést, majd csak lesz valahogy, ha nagy ügigyel- bajjal is, de kiverekedjük, ki­járjuk a hiányzó pénzt. Káros ez a szemlélet és gyakorlat, mert lehetetlenné teszi a reális tervezést az alapanyaggyártó, a szerel­vénygyártó iparban, a szak­ipari vállalatoknál és a ma­gasépítő ipari vállalatoknál. Az időközben gyakran módo­sított tervek tovább tetézik az amúgy is meglevő gondo­Termométer indiumböl A Varsói Műegyetemen a szilárd testek elektronikája tanszék tudományos munka­társad elkészítették indiumból r lapos hőmérők egy soroza­tát. A hőmérő nem más, mint üveg- vagy csillámlap, amely­re vákuumban vékony indi- umréteget visznek fel. A hő­mérő gyártási technológiája igen egyszerű, minthogy az uidium viszonylag könnyen felvihető az üveglapra. A mű­szer igen nagy hőmérséklet- ingadozásokat is jelez: —190 C-tól +100 fokig, mérete vi­szont mindössze néhány mil­liméter. Ennek különösen nagy jelentősége van ott, ahol egy nagyméretű termométer alkalmazása megváltoztathat­ja a hőmérséklet megoszlását. Az indiumos termométert széles körben lehet alkalmaz­ni az elektronikában és a tnikro-rádióhullámos techni­kában. Belefáradva, értetlenül Ülnek egymás mellett a hosszú, zöldposz­tós asztal végén, ülnek és hallgatnak. A této­ván asztalra helyezett kezük békésen nyugszik a másiké mellett. Mindketten az őket meghallgató bizottság vezetőjére figyel­nek, az most mondja el véleményét arról az ügyről, amely nemcsak kettőjüket, hanem munka- és lakóhelyüket egyaránt izgatja, foglalkoztatja. A téma hétköznapi, nem egy hasonló akad: a két ember — egy vállalat két tehetséges, egymásnak mellérendelt ve­zetője — sehogysem fér meg egymással, ahol tudják, gáncsolják, buktatják egymást. Ha csupán személyes ellentétről volna szó, köny- nyű lenne elintézni a kérdést, csakhogy viszályuknak a munkahelyi légkör elmérge­sedése, a nap mint nap jelentkező termelési, üzemszervezési problémák a következményei A lakóhelyük szerint illetékes egyik vezető testületnek kellett beleavatkozni tűrhetetlen­né váló vetélkedésükbe; ennek vezetője pró­bálja most okos szóval tisztázni, feloldani az ellentéteket. De fölösleges a szó, őket ezzel már nem le­het meggyőzni. A sok apró tűszúrás a ne­mesebb szervekig hatolt; a figyelmeztetésből, az intő szóiból nem értenek, csak mondják, mondják nevetséges sérelmeiket, kis, önző igazukat. Nem képesek átlátni az apró vá­daskodások szövevényén, vezetői látókörüket a munkahelyi pletykák, rágalmak területére szűkítik. Aztán hirtelen kifogynak a szóból, ülnek szótlanul, az álmatlanságtól gyulladt szemmel egymás mellett; kezüket az aszta­lon csak néhány centi választja el egymástól. Néhány szó, néhány belátó, tárgyilagos mon­dat kellene csupán; jó szándék, összefogás ígéret... Nem képesek kimondani. Aztán, mikor a bizottság döntése követke­zik, veszik kabátjukat és elhagyják a termet, fáradtan, sorsuk felőli bizonytalanságukat magukkal cipelik, mindegyikük más-más út­vonalon, köszönés nélkül indul vissza a közös munkahely felé. Tulajdonképpen nevetségesek, de a jövő­jükről döntő embereknek még sincs kedvük nevetni; viselkedésükkel nem egymást járat­ják le, hanem munkáj-ukait, hivatásukat, s a szervezetet, melynek mindketten tagjai. B. E. keresni a Itat. Vagyis a megalapozatla­nul, hevenyészve elkészített beruházási hitelkérelmi aján­latok nemcsak félrevezetik a felsőbb szerveket, hanem nagyfokú szervezetlenségnek is elindítói. JVI ért ügy tűnik, hogy az eredeti hitelkérelmek alapján az építőipar kapacitá­sa többé-kevésbé megfelelő, amikor megkezdődik a mun­ka, kiderül, hogy kevés. Mert aihogy mondani szoktuk, evés közben jön meg az étvágy. Azaz, amit előzőleg véletle­nül vagy tudatosan kihagytak a számításból azt most fon­tosnak, nélkülözhetetlennek tartják. De még ez sem elég! Ez­után jön a módosítások módo­sításainak módosítása, ami újabb hónapokkal tolja ki a létesítmények határidejét.. Az előbb elmondott következet­lenségek végső formában a beruházási piac feszültségé­ben jelentkeznek. Emiatt az­tán olyan létesítmények sem kerülnek időben megvalósí­tásra, ahol a számítások meg­alapozottak, az igények reáli­sak. Kétségtelen: az építőipari kapacitás jelenleg nem tudja még a jogos igényeket sem kielégíteni. Előnyös megvál­toztatása érdekében a kor­mány milliárdokat szavazott meg az építő-, építőanyag-és szerelvépygyártás műszaki fejlesztésére. Amíg az ezzel kapcsolatos elképzelések meg­valósulnak, idő telik el. Azon­ban eddig sem szabad tétle­nül várni, mert az építőipar­nak van mit a saját háza tá­ján söpörni. A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság „Építőipari termelésszervezés helyzete” cí­mű vizsgálatában kimondja, hogy a gazdaságirányítási rendszer ösztönző hatására ál­talában csökkent az építke­zések átfutási ideje a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál és a tanácsi vállala­toknál az építkezéseknél majdnem mindenütt korszerű technológiát alkalmaztak. Hol van akkor a baj, hol kell keresni a hibát? A vizs­gálat szerint a korszerűnek mondott technológiákat egyik vállalatnál sem követte a korszerű, megalapozott, meg­fontolt termelésszervezés. E- miatt összetorlódtak a mun­kák, az emberek időnként egymást akadályozták a ter­melésben. A technológiai fe­gyelem lazasága elsősorban a munkák befejező szakaszaiban jelentkezik. Nem csoda, ha az átvételnél tekintélyes mennyi­ségi és minőségi kifogás kerül a jegyzőkönyvekbe, illetve az előbbiek miatt több létesít­ménynél kétszer-háromszor tűzik ki a műszaki átvétel idejét. A rossz termelésszervezés a hiányos programozásnál kez­dődik, folytatódik az anyagbe­szerzési problémákkal, ame­lyet az alvállalkozókkal való felületes kooperáció tetéz, s hogy teljes legyen a kép, az előbbiekhez járul még a munkahelyeken tapasztalható fegyelmezetlenség. A kormány a szükséges ** milliárdokat biztosította, hogy az építőipar és a beru­házási piac között meglevő fe­szültség csökkenjen, illetve megszűnjék. De hiába költ az állam milliárdokat a technikai színvonal emelésére, ha az építőknél nem fejlődik a kí­vánt szintre a termelés irá­nyítása, szervezése, ha nem javul meg ugrásszerűen a munka és a technológiai fe­gyelem. A hibát ott kell ke­resni, ahol jelentkezik; a be­ruházóknál, az építőipari vál­lalatok központjaiban és a különböző építkezéseken. Venesz Károly Kulturális kapcsolataink Felmérés készül Nógrád me­gye kulturális kapcsolatainak alakulásáról, a megye önte­vékeny művészeti együttesei­nek külföldi szerepléseiről. Az utóbbi három esztendő időszakában vizsgálják meg, milyen mértékben sikerült szé­lesíteni kulturális kapcsolatai­kat, milyen publicitást, illetve értékelést kaptak külföldön sze­replő együtteseink és így to­vább. Annyi máris nyilvánva­ló, hogy Nógrád megye kul­turális kapcsolatai az elmúlt időszakban különösen inten­zívvé váltak a szomszédos Szlovákiával, a Szovjetunió­val, de Jugoszláviával és Bul­gáriával is. A felmérés a Népművelési Intézet adattá­rát is kiegészíti. Levéltári rendezés Az iratanyag felhasználású­val kapcsolatban 1971-ben folytatják a feldolgozó tevé­kenységet a Nógrád megyei Levéltárban. Többi között el­készítik a tervezett levéltári kiadványsorozat első része­ként a megye községeinek ezerhétszázhetvesi előtti helyzetét bemutató adattárat, az úgynevezett Novem Puncta forrásanyag alapján.. Anyag- gyűjtést végeznek a levéltár­ban őrzött irodalomtörténeti forrásokat bemutató későbbi kiadványhoz. Folytatják a ké­sőbb megjelenő megyei törté­neti olvasókönyv anyagának gyűjtését. Elkészítik a Salgó­tarján várossá alakulásának évfordulójára kiadott kötet egy fejezetét. élet raj#,» Edward Gieretk 1913-ba« Porabiecben, bányászcsalád­ban született. Miutáin apja egy bámyászkatasatrófa során életét vesztette. Gierek édes­anyjával, 1923-ban kivándo­rolt Prancdaorszáigba. Ott 13 éves koráitól kezdve bányász­ként dolgozott. Hosszú éveken áit részt vett a francia szakszervezeti moz­galomban (CGT). 1931-ben be­lépett a Francia Kommunista Pántba, Rész vett a francia proletariátus osztályhaircában, sztrájkakcióikiat vezetett. Ezért 1934-ben letartóztatták és ki­utasították Franciaországból. Hazatért Lengyelországba, de 1937-ben újra emigrált, ez­úttal Belgiumba, ahol ismét bányász volt. ÖsSfZesen 17 évig dolgozott bányászként. Belgi­umi tartózkodása idején a belga KP tagja volt, tevéke­nyen részt vett a Párt tevé­kenységében. A hitlerista megszállási éveiben a belga el­lenállási mozgalom soraiban harcolt, A háború befejezése ufón Belgiumban részt vett a Len­gyel Hazafiak Szönefcége. a Lengyel Munkáspárt ottani ta­gozata és a Lengyel Nemzeti Tanács létrehozásában. Ez utóbbinak két éven át elnöke volt. 1948-ban hazatért Lengyel- országba. A központi pártap­parátusban dolgozott, majd egy évvel később megválasztották a sziléziai vajdasági pártbizott­ság titkárának. Közben ma­gánúton bányamémöki diplo­mát szerzett. A LEMP 1954-ben megtar­tott II. kongresszusán a köz­ponti bizottság tagja és a kb nehézipari osztályának vezető- J 6 Jjgitt. A LEMP KB 1956-os 6. plénuma megválasztotta a központi bizottság titkárává. Ugyanabban az évben a '<■ ple­num beválasztotta a politikai bizottságba. Egyidejűleg meg­bízták a katowieei vajdasági pártbizottság első titkári tisz­tének betöltésével. A LEMP 1964^es, 1968-as IV., illetve V. kongresszusán újból a politi­kai bizottság tagja lett. 1956. óta megjszakítás nélkül a ka- towicei vajdaság pb első tit­kára. Több magas iengyel állami kitüntetés tulajdonosa. (MTI) NÓGRÁD m 1970. december 22„ kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents