Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
Ä képernyő előtt jőntvény, ólom, rés Rátonyiék minden mennyiségben Immár második vasárnapon nalka produkciója minden- leie« kuriozitásoknak, mint az jelentkezett a képernyőn Tar- esetre a leverőbb esetet bi- annak idején összehozott Egy dós Péter: Töltsön egy fél órát zonyította ezúttal is, amiképp plusz egy, illetve Egy plusz kedvenceimmel című — eredetileg kíváncsian várt, az eddigiek alapján viszont bizonyos csalódást és hiányérzetet keltő — tarka-barka műsor- összeáillítása. A műsor címébe foglalt birtokos jelző a szerzőre vonatkozóan valószínűleg tényt fejez ki, ám ez nem feltétlenül egyezik a nézőkével is. Különösképpen az élmúlt vasárnap látottakkal. Mert kétségaz előadott tánedal Rátonyi és egyik szerzeménye. A műsorvezető ama kérdésére: hogyan áll a „sztárolást” érezhetően ambicionáló Hajnalka az iskolai tanulmányokkal? — a bizonyára okkal kitérő válasz mindössze ennyi volt: — inkább énekelek. ifjabb két fő (pontos cémére már társának nem emlékszem) című műsor. de egy ötletről, illetve egy rókáról két-három bőrt lehúzni, már meglehetősen túlzott, és a kuriozitás érdekessége végül is bosszúsággá lesz, —, mint vasárnapi példa is mutatja. (b. t.) Elítélték a tarján! üzemi szarkákat Ax élelmes favaros — Mindig- más ment a MÍ] 11-be ból, s ezt MÉH-nél. pénzre váltják a került az ólam, paroszkóltalk a lovak, de éber volt az üzem- rendész. Tőre és Harangozd üzletét leleplezitek, de ez mit sem számított. Az esetet követően másnap — nem zavarta Harangozó t, hagy rajt» vesztett — Kámáir és a kocsin — természetesen elrejtve — különböző fémhulladékot, öntvényt, ólmot és vörösrezet visznek ki a gyárAz elhangzott produkció után nekem az a meggyőződételen, hogy az összeállításban fordítania kellene a helymegszólaltatott Karinthy Fe- ze^en; mkaibb tanulnia, mert renc irodalmi életünk egyik hasonló hangocskával, havaiéban népszerű, eredeti sonkorú tinédzserek tízezreit alakjai népszerű a Rádió köny- engedhetnék mikrofon elé, nyű zenei, „Táskarádió” adá- s zabiad i t hatnak a rádióhallga- sairtak szerkesztője Szilágyi fók, televíziónézők népes tá- János is, nemkülönben, illetve borára. Ilyen inzultusnak pe- mindezek előtt Rátonyi Ró- di§ nem szívesen tesszük ki ■bért a sokoldalú színművész, «tagunkat, megannyi vidám pillanat és Néhán hón,appail karábban kellemes óra bűvésze, de a é]vezö]e lehettem a Színművé- kontes, mely okét körülvette, szeti Főiskola eg ik viz8gaelő- mar korántremnzlett” Bar adasanak. A produkció, amit a latiunk mai műsort a nepsze- fiatalok a képernyő nyilvánosig komikus otthonából, meghittebb családi köréből, láttuk az apát és lányát közös produkcióban, sőt a tizenéves Hajnalkát önálló táncdalénesága előtt nyújtottak friss, elbűvölő tehetségek bemutatkozója volt. Olyanoké, akik nagyrészt ugyan még magukon hordozzák némely nagy műkesként is, de úgy tűnik: evés vésaegyéniaég hatásjegyeit, de közben jön meg az étvágy, s ez alkalommal Hajnalka mellett ifjabb Rátcmyi Róbert dzsesszegyüttese is előhozakodott a maga Ki, mit tud?-já- val. így nyugodtan mondhatteljesítményükön mái- át-átüt az egyéni hang, a példaképektől kölcsönzött, de azt előbb- utóbb leküzdő tulajdon stílus, kifejező készség. Sajnáltam, hogy akkori kényszerű okok nánk a Rátonyi család újabb miatt nem írhattam róluk a kolportalasanak is a műsort. pártolás teijes melegével. Tulajdonképpen nem is ez szeretetével, de a vasárnapi ellen van most kifogásom, ha- Rátonyi családi est úgy erzem, nem amiatt, hogy a valóban 3° alkjúoni _potolnom e mu- sokoldalú, kiváló művészi lasztast. s Mvetau a Kezdő, te- adottságokkal bíró apa rang- hetséiges jelző neve oltalmában a Te- gyakoribb hivatásosok minél foglalkoztatásának, sárnak” lehetőségét, zióben. a televíÍevízió dilettánsoknak is kész- séggel teret ad drága műsor- idejéből. Hajnalka újra meg újra «eltűntei a tévéműsorok- Néaetem M érdenie_ SolÄS^n^mttente- “bhi feladata a tévének, mint betséges művészszülő csemeté- az> hogy dilettánsokra, félteje „kiköpött” művészzseni, a hetségetere fordítsa pénzét, tehetség nem okvetlenül í<jejéft, energiáját, örökletes tulajdonság, — erről pró-kontra bőségesen le- Nem vagyok elrontója, élhetne vitázni. Rátonyi Haj- lenzője az olyan valóban ötEsküvő után Pakolt, szállított, naponta fordult az AKÖV tarján! ki- rendeltségének lovas fogatával Harangozó Sándor 47 éves fffj (>ny Msitit tarjáni Maos. Sok helyen meg. . fordult, így a ZIM-ben is, Ilit*!*Ifid MI ahol Kómár Péter 45 éves karancsalja! laJkos mint segéd- Ment is mönden, mint munkás dolgozott. A szállító- karikacsapás. Ez év szieptem- csis egy 500 kilogrammos önt- sok során Harangozó és Kó- béréig összesen több mint vényvasait rejtett el a lovas- már össaeismarkedett. s meg- 2900 kilogramm fémhulladékot fogaton, amelyet nem sákerüit állapodták, hogy a lovas ko- csempésztek ki a vállalattól, már kihozniuk a gyárból, amelyért szép pénzt, 5289 fo- mert az üzemirenidésaek ezt a forintot kaptak, de az már feketefuvart is megállították, legkevésbé érdekelte őket, Tőre Józsefet, akiről kót- hogy a ZIM-et 14 956 forint szer is szó esett, nyugodtam kár érte. A bíróság előtt öt nevezhetjük fosztogatónak. A férfi állt, mert Harangoizóhoz segédmunkás a nyáron egy és Kómámhoz csatlakozott a hónap alatt tíz alkalommal 21 éves Algócs Sándor salgó- 133,9 kilogramm Sárga- és vö- tarjáni és a 29 éves Oláh Jenő rösrezet lopott ed a gyárból. Somoskőújfalui lakos. Az ötö- s azt eladta a MEH-nek. A dik vádlott Tőre József 20 „maszekoskodó” Tőre több éves _ salgótarjáni ^lakos volt, mint 4600 forint kárt Okozott de róla majd később. vállalatának. A bűn-banda leAz „akciókat” többnyire leplezödött, és bíróság elé !ie- Harangozó és Kómóir hajtotta Kitt. Közülük Harangozó. Alvégre, négy-négy alkalommal azonban Algócs és Oláh is „besiegített”. Utóbbi kettő ötezer forintos kárt okozott. Amikor kikerült a fémhulladék a gyárból. Kómárék megpróbáltak ügyeskedni. A MÉH-nél mindig más-más ad. károsító lopásban mondta ki »Nem tudok én neked, csak virágot adni.” gócs és Tőre nem először. Az í élet A Salgótarjáni Járásbíróság társadalmi tulajdont folytatólagosam és visszaesőként bűnösnek a vádlottakat, s ezért Harangozó Sándort és Kómár Pétert tíz-tíz hónap szabadságvesztésre ítélte és egy-egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Algócs Sándor és Oláh Jenő büntetése hat-hat hónap szabadság- vesztés, míg Tőre Józsefet hét hónap szabadságvesztésre ítélte a '»Íróság és egy évre eltiltotta a közügyek gyakbrlá- A néavek tjársiasáca” rend- sától- A büntetést Haraingozióre meXfítót^t^eíkéDzetetet “** börtönben, Al™ ^ gócának és Tőrének börtönben * beszélgetett Harangozóval, s ?1^ tudomasul vette az; ite- megkérte, rejtsen el a lovas Ä ™lJLÍ,bb,6k enyblte' ta be az ólmot és a rezet, nehogy feltűnést keltsenek. A kapott pénzien aztán osztoztak — nem egészen egyenlő arányban. Algócs és Oláh négy-ötszáz forintot kapott, a többi pénz Harangozóók zsebébe került, I őre , mahzeliOHkodott9’ kocsin, a hulladék alá 50 kilogramm ólmot. Kocsira sért fellebbeztek. Szokács László Drága ebéd lesz A FÖLDGÉP Vállalat nagy- forintot tulajdonított el, íor- bátomyi munkahelyén Orosz dított saját céljaira. Lajosné 35 éves nagybátonyi A Salgótarjáni városi-járási lakos szedte össze a dolgozók- Rendőrkapitányság Oroszné eltol az ebédpénzt. Begyűjtötte, len társadalmi tulajdont káro- ajztán elsikkasztotta. Az asz- sító sikkasztás bűntette miatt szuny három hónap alatt 3600 eljárást indított. iVöröskőy János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉNY — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott, közöttük sikert. .. — Igen, de most úgy láttám, egyenesben vagi'unk. — Mi lett a beszélgetés vége? — Megkértem, engedje meg, hogy haaakísérjem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és láttam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba kapaszkodott és ezt mondta: ..Nem biztos ám, hogy én mindig járógiépben leszek. Ma már az orvostudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbe hozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá...” Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem ... Attól kezdve gyakran találkoztunk. — így kezdődött tehát a szerelem. Séták, csókolózás.. Más is történt? — Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb-menedékház felé tud egy jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. — Ez pedig május negyedikéin volt! Mi történt annál a bizonyos fánál ? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet... Letelepedtünk, kibontotta az uzson- nás csomagot. Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalambba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt és simogatott. Úgy hittem, ő is „arra” gondol. Hát siettem, ahogy csak tudtam. — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához, nem láttam őt. Szó- títgattam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta. „Kapj el, Zsolt'” Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!” Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szo— 55 — ritottam, aztán a pokrócra fektettem. Ő azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott, s egyre azt kérdezte: „Mit szólsz hozzám, Zsolci?” Valóban meglepődtem. Elcsíptem, átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különöset éreztem: olyan asszonyos, kitanult volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak. — Tehát nem adta oda magát? — Nem. Azt mondta, ha egy igiazi szívességei, teszek, akkor számíthatok a szerelmére. Befee őrnagy vette át a szót. — Az előbb valami macskaugrásról beszélt. Násfán, a laktanyában találkoztunk mi valódi macskával is. Ahhoz milyen köze volt magának? — Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki. — A lány kérte rá? — Igen, hogy időnként tegyek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába. — Csak — nyomta meg a szót jelentőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett. Csend uralkodott a szobában. Újból az ezredes kérdezett : — Mikor kapta az utolsó feladatot? — Mire tetszik gondolni? — A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül hagyta, a lőszeres kocsit. Az őrmester hangja ügyeskedő lett. — Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jó szándék kai, meggyőződésből tettem? — Miféle meggyőződésből? — Hisz’ Tárnok áruló, nem? Amikor másodszor vezették elő kihallgatásra. Királyon látszott: volt ideje mentségeken töprengeni. — Honnan veszi maga azt a sületlenséget — kérdezte ingerülten Kertész ezredes —, hogy az ezredparancsnok politikai helyettese áruló?! Király megpróbált magabiztos lenni. — Nekem hazafiúi kötelességből kellett azt a kis kerülőt megtennem. Tudniillik úgy áll a dolog — és itt lehalkította a hangját, mintha ez a szigorúan bizalmas közlés csak négyükre tartozna —, hogy ez a Tárnok fontos hadititkokat szolgáltatott ki az ellenségnek. Mivel azonban köztiszteletben álló politikai munkás, nem lehet csak úgy egyszerűen lefogni, mert az rontaná a hadsereg tekintélyét. Ezért az illetékesek azt a tervet eszelték ki, hogy a gyakorlatra kivonulás jó alkalom lesz a leleplezésre. Ezt kellett nekem elősegítenem. Kertész nem tudta magát türtőztetni. — És maga húsz évi szolgálat után elhitte ezt a badarságot? Ezzel altar bennünket átejteni? — Szó sincs erről, ezredes elvtárs! Kati ugyanis közölte velem, hogy ő a magyar szerveknek dolgozik. — 56 — ezért tetette nyomoréknak magát, ezért hozta ezt a nagy áldozatot, hogy leleplezhesse Tárnok őrnagyot és megszervezhesse a „kikapcsolását”. Az erdőben, ahová a mellékút vezet, ott került volna sor a leszámolásra, Ezért kanyarodtunk le a főútról. — S, hogy a lőszeres kocsi vezetője ezt észre ne vegye, maga használhatatlanná tette a visszapillantó- tükröt. — Ó, csak átmenetileg. Kati adott egy hajlakkos dobozt; a benne levő folyadékot fröcsköltem a tükörre indulás előtt. Reggel aztán le is töröltem benzines vattával. Szebben fénylett, mint újkorában. — Az erdőben mi történt? — Az előírt sebességgel haladtunk a kijelöl'!; útvonalon. Amikor a főútra Tárnok őrnagy kocsija is vissza tért velünk, egy kicsit örültem. Mert nekem ugyanis, spéciéi, személy szerint, szimpatikus ember a politikai helyettes. Ügy gondoltam, megváltozott a terv. Szépen besoroltunk, mintha mi sem történt volna. — A kél éles lövedék hogyan került a gyakorlat színhelyére? — Fogalmam sincs róla. — Maga tehát nem is követett el bűntettet? — Már hogyan követtem volna el? Udvaroltam egy diáklánynak — eredménytelenül. Tejet adtam egy fekete macskának, hogy ne pusztuljon el. Egy kis kitérőt teltünk a gépkocsival, mert úgy éreztem, ez állampolgári kötelességem. Ennyi az egész. — Úgy tesz — jegyezte meg komoran Kertész ezredes —, mintha nem tudná, milyen aljas erők kiszolgálója lett. Mindegy, ez most már a maga baja írja alá a jegyzőkönyvet. Majd folytatjuk .. Király ői-mester értetlenül nézett körül: ugyan miféle jegyzőkönyvet kell aláírnia? Ekkor azonban felállt á hátuk mögött ülő fiatal hadnagy, s néhány telegépelt papírlapot adott át az ezredesnek. Az átfutotta, majd letette az asztalra. — Olvassa el, és írja alá a vallomását. Király a megdöbbenéstől alig látott; kusza betűkkel, leszkető kézzel írta nevét a kipontozott rész fölé. Kertész ezredes a nyilvatartóból már áthozatta a „fekete macska” dossziéját. Mialatt a fogdából felvezették a kémnőt, a három tiszt a régi feljegyzéseket lapozgatta. Beke megjegyezte: — Amikor nyomozni kezdtünk, még csak gondolni se mertem rá, hogy a két lövedék útját ugyanaz a nő irányítja, alti tavaly kicsúszott a kezeink közül! A kísérő jelentett, u nő fásultan letilt. Kertész ezredes higgadtan, de baljósán szólalt meg: f Folytatjuk)
