Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
?4 de szép a karácsonyfa! Apukák, anyukák jönnék- mennek ezekben a napokban. Hónuk 'alatt fenyőfa. A fát hazaviszik, elrejtik a gyermekek elöl, aztán karácsony estéjén „elhozza majd a Télapó”. Csilingel a csengő, gyermekek szaladnak a szobába. ÁlmélkodnaJc, nézik, csodálják a fát, örülnék. „Jaj, de sáép fa, hogy csillog a sok dísz, milyen magas, egészen a plafonig ér” — lelkendeznek, a szülők megelégedetten néznek egymásra. Dicsérik a fát a szomszédok, a vendégek Is. Megkérdezik: „hol vettétek, mennyibe került?” A fa alatt ajándékok lesznek és másnap a gyerekek, amikor találkoznak, elmondják egymásnak ki, mit kapott Először a fenyőfát dicsérik. „Nekünk nagyon nagy fánk van, egészen az égig ér” — mondja az egyik. „A miénk is nagy, gyertya és nagyon sok szaloncukor van rajta” — így a másik, és folyik a vita, kinek van szebb karácsonyfája. Gyermekek még, g nem tudják, hogy karácsonykor tulajdonképpen minden fenyő egyforma szép. A fa a békességet, a szere- tetet jelenít Apukák jönnek-mennek ezekben a napokban. Nappal mennek, « hónuk alatt a kabátban ott lapul a balta. Este jönnek, hónuk alatt a baltával, s kezükben a fenyőfával. A sötétben jönnek ezek az apukák, Azért a sötétben, hogy kevesen ismerjék meg őket Ok az ügyes, e leleményes apukák. Nem mintha szegények lennének, s nem lenne pénzük fenyőfára. Talán még dicséretet is kapnak otthon az anyukáktól, mert lám. gondolnak családjukra. Esetleg többször is fordulnak, s jut. fenyőfa a rokonoknak, ismerősöknek is. „Jaj, de szép a karácsonyfa” — éneklik majd a gyerekek. s átmélkodnak a fa alatt. Örülnek apukájuknak, akinek a fát köszönhetik. Az apuka is boldog és eszébe sem jut, hogy egy jelzőt kellene a neve mellé bigy- gyeszteni, de ez nem illik ilyenkor, karácsonykor, a szeretet ünnepén... — ács — Moziélet Rómeó és Júlia Világsikert, aratom. alkotást mutat be december 17-től 19-ig a saLgótarjám November 7. Filmszínház. Franco Zeffirelli filmje, a Rómeó és Júlia mindenhol nagy tetszésre talált. Ez a mű — mind felfogásban, mind a színészeik kiválasztásában — teljesen újszerűén dolgozza fel a halhatatlan szerelmesek históriáját. A filmben tizenévesek elevenítik meg Shakespeare világhírű szerelmeseinek történetét. Zeffirelli alkotásában Shakespeare új életre ébred. Ezzel egyidejűleg a mai fiatalság számára is izgalmassá válik. A szereplők Shakespeare nyelvét beszélik, a kosztümök a korai tizenötödik századot ábrázolják, de a tizenhét éves Leonard Whiting és a tizenöt éves Olivia Hussey Zeffirelli rendezésiében vérpezsdítőén huszadik századivá alakította az örök történetet. A film bemutatja a fiatalok lázadását a szülők törvénye ellen, a világ ellen; az ifjú nemzedék harcát, a felnőttek egymás közötti ellenségeskedését, s ezzel szemben két gyerek-ember ösztönös, őszinte és akeJelenet a Rómeó és Júlia című filmből dáíyőkat nem ismerő szerelmét. A filmszínház mindhárom nap fél, négy és hét Órai kezdettel vetíti a remek alkotást. December 20-től 23-ig az első és a második előadáson a Győztes Robin Hood című gzí_ nes jugoszláv—olasz filmet újította fel a filmszínház. Csak 8 órától a svéd filmművészet kiemelkedő alkotójának Ingmar Bargmannak legújabb művét, a Rítust vetítik. A film érdekes képet ad egy háromtagú varieté csoport tagjainak dekadens, érzékiséget hajszoló világáról, és arról, miiként avatkozik bele durva módon életükbe a társadalom jogi szerv eze tériek képviselője. A főszerepeket Ingrid Thúlln, Anders Bk, Gunnar Bjömstand és Erik Hell alakítják. Feínőttek az úttörőkért JUBILEUMRA készül az úttörőmozgalom: 1971 júniusában ünnepli zászlóbontásának negyedszázados évfordulóját. Természetes tehát, hogy a most folyó tanévet az ünnepségsorozatra való gondos felkészülés gondolata hatja át. A gyermekek ünnepe szerves részét, tulajdonképpeni záróakkordját képezi a felszabadulásunk 25. évfordulóját köszöntő programnak, mintegy jelképezve, hogy é* mozgalom megszületésének lehetőségét is a felszabadulás biztosította. Alig van olyan jelentős ünnepség, társadalmi megmozdulás, melyen ne találkoznánk a felnőtteket verssel, dallal, virággal köszöntő piros nyakkendő« úttörőkkel. Kitüntetés minden gyermeknek, aki ünnepélyes külsőségek között szólhat a felnőttekhez, megköszönheti áldozatos munkájukat, amely nélkül az úttörő- mozgalom nem érte volna el közismerten nagyszerű ered- - ményeit. A dicséret elsősorban a mozgalom elhivatott patrónusait illeti, de köszönet jár minden nemes cselekedetért, amely az úttörők, a jövő generációja érdekében történt. Kétségtelen ugyanakkor, hogy sokakat adottságaik, körülményeik — legjobb szándékuk ellenére — eleve távol tartanak a mozgalomtól. Mégis meglepő és elgondolkodtató számadatok birtokába kerültünk a Hazafias Népfront pedagógiai bizottságának egyik mikrovizsgálata nyomán. Kiderült például, hogy a megkérdezett 38 szülő közül 22 ismeri az úttörőmozgalom célkitűzéseit és segít a feladatok megoldásában, 5 csak ismeri, de nem segíti, 11 (!) pedig nem ismeri és nem segíti a mozgalmat. Külön elemzés tárgya lehetne, vajon mi az ok» a szülők ilyen mérvű passzivitásának, azt azonban mindenfajta vizsgálódás nélkül megállapíthatjuk: az úttörők az ünnepi számvetésre készülőben sem nélkülözhetik a felnőttek támogatását, sőt most van csak igazán szükség a fáradhatatlan, segítő kezekre. Az Országos Úttörő Etaökség — és ennek megfelelően a megyei és városi elnökségek — jubileumi programjában is kiemelten kapott helyet e gondolat: „Törekvésünk, hogy az ünnepre való felkészülés minden kisdobos és úttörő számára maradandó élményt jelentsen. Mivel az ifjúság — így a gyermekek — nevelése is az egész társadalom feladata, ezért fontosnak tartjuk, hogy a jubileum kapcsán a felnőttek figyelmét fokozottabban a kisdobosok és az úttörők — a Magyar Úttörők Szövetsége — munkájának segítése irányába fordítsuk." KÉTFELÉ kell választanunk — noha szerves egységet alkot — a segítségnyújtás hivatalos, vállalati, intézményi szinten történő formáját és az egyéni, jó szándékból fakadó tenmiakarást. Az iskolákat, az úttörőcsapatokat patronáló üzemektől, vállalatoktól az erkölcsi támogatás mellett talán ez évben is kérhetnek a gyermekek némi anyagi segítséget Bizonyosak lehetünk benne, hogy kérésük ezúttal még inkább meghallgatásra talál. Sok száz gyermeknek biztosítottak színvonalas kulturális programot eddig is a közművelődési intézmények — művelődési otthonok, könyvtárak, klubok —hatókörük mégis a gyermekek kisebbségére terjedt ki csupán. A közművelődés időszerű feladata a gyermekmunka színvonalának emelése. Természetes, hogy az intézmények — az egymás közti „munkamegosztás” figyelembevételével — jellegüknek megfelelő módon kell, hogy foglalkozzanak az úttörőkkel. Közös feladat azonban, hogy a programok sok gyermeket vonzzanak, színesebbek, az úttörőmozgalom célkitűzéseivel összehangoltabbak legyenek, hiszen ha a gyer- í A baiassagyammaibi bútorboltban rendezett kiállítás végén, melyen a helyi Ipoly-bú- torgyár mutatta be legújabb termékeit, a véleménykutató • lapok kitöltői között több értékes támgynyereményt sorsoltak ki. A közönség nagy érdeklődése közepette először tíz váza és ugyanennyi cigaretta-díszdoboz talált gazdára. Egy-egy fotelt, illetve egy asztalt Galdmeket több oldalról érik azonos hatások, jellemének alakulására mélyebb befolyást tudunk gyakorolni. Mindehhez a közművelődési intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint az úttörőelnökségek, csapatvezetőségek az eddiginél is szorosabb együttműködésére van szükség. Mit kérhetnek az úttörők a szülőktől? Elsősorban figyelmet, érdeklődést mozgalmi munkájuk iránt, hiszen aki odafigyel e tevékenységre, aligha tudja megtenni, hogy ne vegyen részt benne, akárcsak egy jó tanács erejéig. Nagy terveik vannak születőben — kiadványok fogalmazódnak, kiállítások, találkozók, fesztiválok, táborok szerveződnek — és ha ki-ki saját lehetőségeihez mérten minimális támogatást is nyújt — elmondja saját emlékeit a gyermekkoráról, segít felkutatni a régi dokumentumokat, végez néhány óra társadalmi munkát, segít a táborozás előkészítésében, mint avató szülő egy könyvvel válatlanul meglepi pártfogoltját s ki tudná felsorolni a segítség- nyújtás formáit — a tervek valóra váltásához: máris növeltük a mozgalom pártoló- tagjainak számát, a felnőttek ügyévé is tettük az úttörő- mozgalom jeles évfordulójának méltó megünneplését. A CÉL AZ, hogy a jubileumi év jelmondata: „Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját!” ne csak a gyermekek, hanem a felnőttek körében is legyen közismert és valóban cselekvésre serkentő. Csongrády Béla mann Imrémé, Doviosács Istvánná és Gólya Ferenc —* mindhárman balassa gyarmat’ lakosok — nyert. A főnyeremény, a NOGRAD garnitúra heverő je viszont Felaőpetény- be került: Zábonszky Csabáné viheti haza. A bútorteiáMás az Ipoly bútorgyár igazgatójának, Szedték Sándornak a zárszavai v*; élt véget. Felsőpetényi nyertes Féget ért a bútorki állítás Vöröskor János: A fekete macska visszatér HÉMRtGEHY Virradat előtt értünk Bakonyfürtre. ahol M ed gyessel es a felkeltett vasúti forgalmistával hármasban lerakodtunk. , Arra a kérdésre, hogy a falusi vasútállomásra érkezve, tapasztalt-e valami rendkívülit, Tóth némi töprengés után azt válaszolta, hogy „talán”. Az egyik szekrény — háromajtós, középen tükörrel felszerelt stílbútor —, a leemeléskor háromszor olyan nehéznek bizonyult, mint Szolnokon, amikor kocsira rakták. Tóth, bár hajnalban természetesen sokkal fáradtabb volt, mint induláskor, a súlykülönbséget rendkívül nagynak érezte. Az ügyhöz akkor nem fűzött megjegyzést, annál kevésbé, mert útközben olyan holmit is berakhattak a szekrénybe, amit Szolnokon még külön rámoltak fel. Tóth az állomásról Veszprémbe hajtott, s az ottani szállodában aludt/ A szöveg, amit az elhárítok a budapesti központtól kaptak, befejeződött, de a kérdésekre, amiket nyitva hagyott, a „revizoroknak” kellett felelniük. A három tesztnek, akik az új adatokat beírhatták a nyomozás üres kockáiba. Elsőnek a főhadnagy szólalt meg: — Mi keresni valója lehetett Medgyesnek az útmenim tanyán? Milyen segítséget kaphatott volna egy idegen parasztcsaládtól? A legtöbb, hogy ágyat vetnek a kislánynak. De fekhely a kocsin is volt. Nyilvánvaló, hogy rosszukét esetén orvos és gyógyszer keli, s ezzel a tanyaiak nem szolgálhattak volna. Medgyes, úgy Látszik, nem is tartott rá igényt. Sem ott, sem az útjukba eső községeikben. Ha a lány valóban rosszul van, apja a legközelebbi faluba viteti, ahol orvost talál. A tanyára tehát más okból akart betérni Olyan okból, amit a vezető előtt eltitkolt. A kocsi megállt de Medgyes hirtelen mást gondolt. Vajon miért? Tény, hogy végül csak dolgát végezni ugrott le... Ébert tagadóam rázta a fejét. — Ez sem egészen stimmel. Ha lánya a kocsin tartózkodott, ú.gy Illett volna, hogy Medgyes legalább pár lépéssel távolabb menjen. Arra. hogy a nyomorék kislány — 43 — is lekászálódjon a teherautóról, 6 te dolgát végezze, és apja segítségével visszatornázza magáit, két perc kevés volt Mindez, az útközben, feltűnően súlyossá vélt szekrénnyel együtt, legalábbis gyanússá íessá az éjszakai fuvart Feltehető, hogy a nedvesség, amit a gépkocsivezető a teherautó végénél észlelt a földön... — Mondd ki — bólintott Beke. — Esetleg vér volt... Sötét és borús esite lett. mire Beke Zailay alezredes násfai irodájába lépett Meggyújtotta a villanyt és ablakot nyitott. A friss levegő üde orgonaszagot hozott a Kölcsey utca kertjei felől. Pár perc múlva megjelent Király. Mere"? és élszénit arca kevés optimizmusról vallott, de láthatólag felvértezte magát a kihallgatásra. Az őrnagy leültette, és cigarettáival kínálta, majd bizalmas hangon megkérdezte: — Remélem; tud hallgatni? — Jelenítem, igen. — Helyes. Szeretném, ha segítségemre lenne. — Értettem. . — Maga a gyakorlat éjszakáján a lősaerszállítmányt követő kocsiban ült. Ha nem aludt, látnia kellett ennek a teherautónak a farát. Végig szemmel tarthatta. — Így volt. — Megtörténhetett-e, hogy arra a kocsira felcsempészhettek valamit? — Jelentem, ezen magiam is sokat töprengtem már. Azt hiszem, igen. — Hallatlan! — csattant fel. Beke. — És miért nem jelentette? — Vártam, hogy hívatná fog. — Ez igaz. — Beke úgy tett, mintha elszégyélllné magát az igazságtalan heveslkedéeért. — Ne vegye zokon... — Éjjel, amikor az oszlop megállt a sorompónál, • szinte abban a pillanatban. Gruber tizedes kinyitotta a kocsdajtót. Mondom, a megállás pilla,naitában, amikor mi még csak fékeztünk. Az ajtó ekkor eltakarta az útmenti árkot, ahonnan feldobhattak valamit Gruberéknak. Király, miközben elképzelését közölte, magabiztos és határozott volt. De hangja az utolsó szavaiknál hirtelen színtelenné vált. A nyitott ablakon egy fekete cica ugrott a szobáiba. — Kidobom — mondta az őrmester szolgálatkészen. — Hagyja — legyintett Beke, s szórakozottan magsd- mogatta a cica fejét. A macska az asztalra telepedett és dorombolni kezdett. — Tehát Gruber tizedes... — Társa, Boda, a gépkocsivezető afféle burzsoá elem. Jazz-gitáros, vagy mi. Bekalandozta a fél világot... — Király sokatmondóan nézte Bekét, majd lopva a macskára pillantott. A cica éppen szemközt ült vele. — Igen. ezt figyelembe vesszük. Tudjuk, hogy Münchenben is járt.. . • Beke felállt, sétálni kezdett a szobában, majd az asztal túloldalához lépett, háttal Királynak. Alakja meet eltakarta a macskát A lámpa ekkor hirtelen kihunyt a szoba sötétbe borult. — Áramszünet — mondta rekedten Király őrmester Az őrnagy az ajtóhoz lépett kinyitotta. A folyosón is vaksötótsóg volt. — Ogy tudom, kettős áramellátásuk van... Király nem felelt azonnal, A kis, izzó parazsat nézte, a fekete macska szemét amelynek nem volt párja, s amely fenyegetően ragyogott felé a sötétben. Homlokán folyt a verejték. Keze lassan a revolvere után nyúlt aztán erőt vett magán és elengedte. „Nem vagyok észnél!’’ — gondolta. — Igen — nyögte M, s közben az asztalhoz hajolt hogy megriassza, és kizavarja a macskát — Ejnye — mondta az őrnagy —, mi baja azzal a cicával? Bake az asztalhoz lépett és háttal Királynak, a cica fölé hajolt. Az állat nyivákolt. „Most most fog rájönni!” Az őrmester úgy érezte, hogy ütnie kell, ütni és menekülni. De reszketve és ha- lalsápadtan a helyén maradt. Zsebkendőért nyúlt és letörölte aroáról a verejtéket. A villany kigyulladt. Beke visszasétált az asztal túloldalára és gyanútlan arccal leült. — Rágyújtunk? Az őrnagy, miközben tüzet adott, látta, hogy Király őrmester krétafehór. — Na, maga nem jól bírja a sötétségiét! Mielőtt az őrmester felelt volna, az ajtón belépett Ébert. — Jelenítem... — kezdte. — Várj! — Beke Királyhoz fordult: — Köszönöm, hogy elmondta, amit tudott. Hasznát veszem. Most távozhat. Király inogva vigyázzba vágta magát, majd sarkom fordult és kébuitan kiment, A százados elmosolyodott. — Ezt. úgy látom, kikészítettük. Beire a zsebébe nyúlt, és egy darabka ragtapaszt húzott elő. — A cica tisztességesen viselkedett, kellőképp bírta a félvakságot Jókor is dobtad be. Persze, amikor a sötétben letéptem róla a tapaszt azért nyivákolt egyet. Ha szemöldöke van, alighanem az is vele jött volna.. Mindegy, az a fontos, hogy hasznos dublőz volt! Király mindenesetre nem tudta megkülönböztet™ a valóditól .. Az, ha nem mérgeztek meg. most nyilván a bakonyfürti állomáson sétálgat.. (Folytatjuk) .
