Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

Kétszáz éve született . r BEETHOVEN Ludwig van Beethoven szü­letésének két&zázadl'k évíordu - lóját ünnepli az egyetemes zenied világ. De nemcsak a muzsikusaik számára ünnep­nap ez. hanem mindazok szá­méra, akik ha csak egyezer is kapcsolatba kerülitek a zené­vel- megragadta őket a boe- i'hoveni muzsika nem minden­napos varázsa. Beethoven •széjjel feszítette az addig is­imért; határokat, a polgárság igényeinek megfelelően újtar- ; alommal töltötte meg a zenei tonmákiiit, amelyek, reneszán­szukat élték az ő keze alatt, s ínimden újjászületett, amihez hozzáfogott. Forradalmár vont. a zene forradalmára. Megkövetelte zenéjének- ennek, az erőtói duzzadó, férfias muzsikának a rangját, amely már akkor megdöbbentette kortánsaiit, és ■okán fitymálva beszéltek ró­la. Forradalmár volt, a fran­cia forradalom gondolatainak zenei kifejezője, aki rajongott a szabadság, egyenlőség, test­vériség eszméiért, aki élete végéig azoknak a hatása alatt állt; megvetette a zsarnoksá­got, éppen ezért Napóleont is, akiit pedig korábban tisztelt, s akinek szimfóniát írt. De áthúzta a címlapon a zsarnok nevét, s Eroica-ra, Hősi szim- lióniára változtatta az eto eve­zést. A szabadságot mindennél iotolban tisztelő férfi tette volt ez, aki nem ismert lehetet­lent és félelmet igazsága érde­kében. jetemteitite, hogy fiü&éviefl mér nem érzékeli a világot. A hed- ligeaistaditi végrendeletben megfosztva örömtől, .boldog­ságtól, egy megrendült férfi- portré áll előttünk, hogy fe­lülkerekedve minden emberi megrázkódtatásom és megaláz­kodásom, ráeszméljen arra: az ő harca tulajdonképpen most kezdődik: folytatni kell a megkezdett utat, kopogtatni kell, mint a Sors, és szembe kell szállni vele. Torkon ra­gadom a végzetet, nem enge­dem magam összemorzsotai! — hirdeti a megszállottáik erejével, s lázasan keresi az új dallamokat, a beethoveni csodákat, amelyek egyszerre rejtik magúkban a drámát és lírát, egyszerre beszélnek a felvilágosodásról és a termé­szet csodáltáról. A nép szónokolnak kemény egyéniségével küzd zenéjének, gondolatiságának igazáért. Mindenki szövetségesévé vá­lik, áklmek legnagyobb és leg­szentebb ügye az igazság. Sú­lyos akkordtömbjeiben ott él a szabadság iránti vágy. Ott feszül. az energia az Ötödik szimfónia hatalmas lélegzetű tételeiiben. vagy az Egmomt- nyitány zárófreskójábam, er­ről énekelnek a tömlőéből a napfényre vánszongó emberek is a Fidelio zárőkómusában, mintegy előfutárként megraj­zolva a leghatalmasabb mű­veit, a Kilencedik szimfóniát. Egyszerre komor és érze­lemben gazdag ez a zene. S tataben a Mváló férfiú el- e»’BzeaTE ******* az búcsúzik az élettőL Egyre öregedő zeneszerző magános- jobban gyengülő hallása art ságát. Ez a zene már nemcsak Jelentkezési határidő: december 25 imatőr zenekarok figyelmébe Mint ismeretes, jövő ápri­lisban — a hagyományoknak megfelelően — ismételten megrendezik Salgótarjánban az országos amatőr könnyű­zenei fesztivált. Szerte az or­szágban az elmúlt hetekben zajlottak a zenekarok jelent­kezései. a jelentkezési határ­idő tegnap zárult le. Nógrád megyében azonban ezt a ha­táridőt meghosszabbítottak. A megyében játszó amatőr együttesek december 25-ig jelentkezhetnek a fesztiválra az illetékes járási és városi KlSZ-bizottságoknál. A határ­idő meghosszabbításának cél­ja, hogy Nógrád is minél ran­gosabbon képviseltesse magát az országos rendezvényen. szórakoztató, önáffló élletet él, nem a főúri szalonok divatját alakítgatja, hanem megköveti a maga jussát: harcol létéért, kimondja igazát, s kegyetlen őszinteséggel foglal állást. El­lentéteken alapszik a beetho- vemá muzsika, néha könnyű- vérű dallamok szaladnak a hegedűvonók alatt, s máskor felcsendülnek a komor színek, mintegy figyelmeztető erővel: felébresztem aléltoágából a népeket, hogy a szabadság vé­geláthatatlan nyugalmát él­vezze minden ember a föld­kerekségen. Ez a zene nem magáért, másokért {tűzd. A Kilencedik szimfóniában és a Missé Sodemnüsben himnuszt énekeltet az emberrel, az em­ber himnuszát: — Hadd öle­lem át az egész világot! hirdeti minden kétkedésre és kérkedésre válaszul a aene- költó. . Pályája a meg neon érteitt- ség jegyében telt el. Halála után milliók és milliók is­merkedtek meg művészetével. Beethoven muzsikája ma már egyformán szól mindenkihez. Igaz, évszázadnak kellett el­telni, hogy megérteik és meg­becsüljék. Magyarország még életében megismerkedett a nagy láng­elme zenéjével. Kapcsolatát hazánkkal nemcsak Marton- vásárhely őrzi hanem a ze­néjében felbukkanó magyaros mufívumok is. S zenéje bá­torítást jelentett az emberi szellemi i'elífedeziéséhez, a fel­világosodás eszméihez. Nagy zenetudósunk, a beethoveni muzsika kártűnő értője és is­merője, Szabolcsi Bence pro­fesszor írta róla: Napjainkban már valóban büszkén hivat­kozhatunk rá, hogy hazánk egyike azoknak az országok­nak, ahol a beethoveni művé­szet legkorábban talált vissz­hangra — mert a visszhang immár nem a kevesek, ha­nem százezrek szeretetét. és szomjúságát, tehát százezrek felemelkedéséi jelenti. Születésének kétszázadik év­fordulóján tisztelettel adózik szellemének alkotó nagysága előtt az egész világ. Molnár Zsolt Bemutatkozott a szimfonikus zenekar Jubileumi hangverseny Salgótar j ónban Hangversennyel adózott Beethoven és Kodály emlé­kéinek a Salgótarjáni Állami Zeneiskola. A 15 éves fenn' állását ünneplő zenei intéz­mény hétfőn este megtartott koncertjén a növendékek és a tanárok működtek közire. A jövő muzsikusai és zene­barátjai osztályonként és tan­szakonként megfelelő érett­ségről tettek tanúbizonyságot. Megfelelő hangszerbiztonság járult az érzelmi kifejezéshez. A műsor második felében a zeneiskola tanárad adtak ízelítőt tudásukból. Beethoven C-dúr vonósnégyesének becsü­letesen előadott tételei után Till Erzsébet és Péceli István szólaltatta meg a Tavaszi szo­nátát. A közismert mű nagy lehetőségeket, egyben bukta­tókat is rejt magában.. Kifor­rott, virtuóz technika keli elő­adásához és színtiszta, érett hang. Az előadásban ebből is, abból is kielégítően kaptunk. Megmaradt a mű szépsége. Hiányoltuk egyszer-kétszer a töményebb hangzást. A klari­nét-trió előadása az est egyik legszebben megoldott darabja volt Zeneileg kifogástalan szólarm ál tásokat hallottunk, kór, hogy egyszer-kétszer in­gadozott a tempó. Beethoven' és Kodály egy-egy dalát Guthy Éva adta elő nagy hoz­záértéssel. Hangjának kaimara- jellege szép pillanatokkal ajándékozta meg a közönsé­get. Kodály Adagióját Farkas Erzsébet adta elő csellón. Szép hang jellemezte megszólalta­tását. Kodály Epigrammáit Péceli István igényesein é6 éretten szólaltatta meg. Meg­jegyezzük, hogy Péceli István mint szonátapartner is ered­ményesen működött közre a hangversenyen. Jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének nem mindennapi zenei kvali­tásaira és értékelnék is azt az igyekezetét, ahogy növendékei­vel foglalkozik, s a pódiumon mintegy példát mutatva a hangszeres előadóművészetből, előjátszik nekik. Péceli sokol­dalúan képzett muzsikus, kár hogy eddig keveset szerepelt Salgótarjániban. Szerencsés lenne, ha önálló műsor kere­tében is bemutatkozna a ze­nét szerető és igénylő itaözöru ség előtt A hangverseny keretében mutatkozott be áss újjászerve­zett és az immár megyei mű­velődési központ szimfonikus zenekara elnevezés alatt sze­replő együttes. A nevet nem tartjuk a legszerencsésebbnek, hosszú és jellegtelen. Nem a hon atartozás a lényeges, ha­nem a produkció. Beethoven két hegedűrománeának, a G~ dúr és az F-dúr kísérőszóla- maiinak megszólaltatásával kezdték programjukat A fú­vósak kezdeti bizonytalanko­dása után feljavultak. Nem mondható egységesnek a vo­nóskar sem. szélesebb hanig- 2ásvilág kialakításának eléré­se azt hiszem, nem is olyan távlati cél. A G-dúr románc szólóját fiatal muzsikus, Tor­ja/: Vilmos játszatta. Higgadt hegedűs, zeneileg képzett. Szép Pillanatokkal ajándéko­zott meg bennünket. Amit já­tékában hiányoltunk, az a romantika volt; igen. Beetho­vent is lehet érzelemmel telí­tettebben előadni. Füzes Zsig- mond érzelmi oldaláról köze­lítette meg az F-dúr román­cot. Hegedűjének selymes hangja előnyösen érvényesült a tartózkodó zenekaírd kísér­let mellett. Biztos technikai készséggel győzte a mű ne­hézségeit. Befejezésül az egyik legis­mertebb Beethoven-alkötás, az Egmont nyitány csendült fel, amelyet a muzsikusok a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek kereskedelmi főosztálya hi­deghengerműi csoportja egyik szocialista brigádjának aján­lottak. Az egyszeri olvasásra látszólag könnyű mű, sok rej­tett nehézséget takar. Tartai - más szólamvezetések váltogat­ják egymást a drámai meg- elevenítéseikkel, amit nemcsak technikailag, hanem hangilag is bírái kell. Figyelembe vé­ve egy újjászerveződő zene­kar nehézségeit, rutintalansá­gát, a produkciót nagyon is jónak tartjuk. Éreztük azt a szeretetet, ahogy a muzsiku­sok fogialikoktaik a művel. Őszinte hozzáállásukat dicsé­ret illeti. Reméljük, a még jobb folytatás sem marad el. A tizenöt éves jubileumot köszöntő hangverseny kereszt­metszetet: adott a zeneiskolá­ról. Jó képet kaptunk: a ze­nekari munka érdekessége csak tovább növelheti azokat a lehetőségeket, célokat, ame­lyeket Salgótarján zenei in­tézménye kitűzött maga élé. Új szolgáltató intézet A jövő év első felében meg­kezdi működését Salgótarján­ban a családi ünnepeket se­gítő szolgáltató intézet. Űj intézmény lévén, szüksége van kiterjedt propagandamunká­ra és társadalmi segítségre Módszertani kiadvány megje­lentetését tervezi körülbelül haitvanoldalas terjedelemben, dezését segítő sokrétű műsor­anyagon kívül módszertani tá­jékoztatót is tartalmaz az in­tézet szolgáltatásairól, lehető­ségeiről. A szolgáltató intézel megalakulását követően be­mutatóval gazdagított tájé­koztatót tart szolgáltatásairól a népművelőknek és az anya­amely a családi ünnepek ren- könyvvezetőknek. 4 megyei képzőművészeti stúdió tervei A megyei képzőművészeti stúdió összeállította jövő évi munkatervét. Továbbra is fő feladatnak tartja az autodi­dakta művészek összefogását, tevékenységük segítését, az évi reprezentatív tárlat meg­rendezését, s kis csoportos, ka- mara jellegű tárlatok szerve­zését a művelődési házakban, klubtermekben, illetve a ba­lassagyarmati Horváth Endre Galériában. Jövő nyáron is megnyitják a stúdió művész- telepét, a programot a Nép­művelési Intézettel közösen állítják össze. Ezenkívül rend­szeresen tartanak a tagok szá­mára stúdiumokat, amelyek lehetőséget nyújtanak az el­méleti és gyakorlati tudás fo­kozására­Vöröskor János: A fekete macska visszatér KÉMRLGEIM — Remélem, nem..’. Beke melegen kezet fogott Csalogány Kisasszonnyal, megköszönte a meggyespitét, és sietve elhagyta a szobát. Az utcán frissen, felszabadultan föllélegzett. A rendőrségen már várta a veszprémi orvosról be­szerzett anyag, közte egy fénykép is. Beke szemügyre vette és elmosolyodott. A képen felismerte az öregurat, akit a Vadgalamb teraszán látott. Igen, ó, meg a két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú tilt ott a lövedékek becsapódásának pillanatában. Azok hárman éppúgy meghalhattak volna, mint a kislány, aki a kávét hozta, vagy az I/b. növendékei ... Az öregúr azóta biztosan hírt kapott Sárkány tanárnőitől, de akkor, azon a reggelen nem ért el hozzá a levél, amit a tanárnő nyil­ván Medgyes Katival akart átadatni neki. Tanítványával, akinél jobb barátnőt nem is kívánna magának... Nos, ha a tanárnő tudja, hogy a Vadgalambot szét fogják lőni, s ezért betegséget színlel és otthon marad, szerelmét aligha ültette volna oda a teraszra, hogy a diáklányokkal együtt meghaljon. Mi haszna lehetett vol­na az öregúr halálából? Érzéseit titokban tartotta, s így utólag se mondhatta volna: alibim van, hiszen azt, aki drága volt számomra, odarendeltem, épp úgy, mint a tanítványaimat. A kapcsolat oly irreális és elvont volt, hogy gyakorlatilag képtelenség lett volna hivatkozni rá. Nem, az orvos halála aligha szolgált volna mentségül Sárkány tanárnő számára. De az, hogy odarendelte, való­ban alibinek számíthat Épp úgy, mint Csalogány kisasz- szony makacssága, amellyel megtiltotta, hogy a lányok átszálljanak a turistabuszra. A két tanárnő eszerint ártatlan. S ha így van, akkor egyetlen megoldás marad: az útitervet meghamisították! A cselhez ismerni kellett a két tanárnő jellemét, az egyik precízségét, pedantériáját, a másik rendíthetetlen enge­delmességét, tudni, hogy Csalogány kisasszony szigorúan tartani fogja magát az utasításhoz, a Sárkány tanárnő ál­tal papírra vetett útitervhez. A két pedagógus egyénisége, persze, közismert. De ki tudhatta előre azt, hogy Sárkány tanárnő az utolsó — 40 — este megbetegszik és képtelen elutazni? Egyedül az, aki a rosszullétet előidézte! Erre pedig csak annak nyílt al­kalma, aki a közelében volt... Ez az illető még Csalo­gány kisasszony megérkezése előtt besurranhatott volna a tanári szoba előre „nyitva felejtett” ablakán, hogy átjavít­sa, meghamisítsa az útitervet. Volna... Hisz Medgyes Kati, az egyetlen, aki szóba jöhet, alig tud járni! Igen, gondolta Beke, egyelőre feltételes módban kell fogalmazni. De vajon arról, ami a feltételes mód haszná­latára rákényszeríti, meggyőződött-e már? Tudja-e, hogy csupán hiszi, hogy a lány, aki Király őrmestert az iroda ablakához vonzotta — valóban béna?! A válasz döntő lehetett, de Beke, mielőtt a szolnoki anyag befutott volna, nem is próbálta megadni. A szállodához hajtott, fölment a szobájába, és lepi­hent. Este, mielőtt munkatársai megérkeztek, egy nyugati magazint olvasgatott. Friss szám volt, s egy hosszabb cikke kínos emlékeket idézett fel az őrnagyban. A cikk annak a fiatal kérrmőnek a beszámolóját tartalmazta, akit az elmúlt nyáron, június utolsó napjaiban, az elhárítók lelepleztek, de sikerült megszöknie, kibújnia a hálóból. Most, a magazni bizonysága szerint, büszkén és fölényesen nyilatkozik a bravúros menekülésről, átszökéséről a ha­táron. Arról, hogy kém volt, természetesen hallgat. A három tiszt reggel a kapitányság telefonjára éb­redt. Sietve mosakodtak, egymás kezéből kapkodták ki a villanyborotvát, és tíz perccel később mindhárman ko­csiba ugrottak. A rendőrségen már várta őket a telexgépen leadott szöveg. Beke, miközben átfutotta, megállapította, hogy Sár­kány tanárnő nem hazudott neki. Mindaz, amit a Med­gyes családról elmondott, megegyezett a valósággal. Az őrnagy most hivatalos forrásból olvashatta, hogy Med- gyesék valóban szerencsétlenek voltak. Az asszony az elmúlt tavaszon halt meg, férje idegösszeroppanást ka­pott, de nem akart táppénzes állományba menni. Szolgá­latban maradt, holott erősen dekoncentrált volt. Ezért, mint a rendőrség megállapította, főnökét is felelősség terheli, habár részvét és jó szándék vezette: remélte, hogy a munka leköti Medgyes figyelmét, eltereli a tragé­diáról. Ez, sajnos, nem így történt. A férfi, aki korábban pontos és fegyelmezett volt, számos kisebb mulasztás után, végül csaknem katasztrófát okozott. Elfelejtette be­kapcsolni a villanysorompót, s az átfutó vonat összetörte egy vontató pótkocsiját. A kocsi robbanékony, tűzveszé­lyes anyagot vitt, amely a helyszínen szétvetette. Med- gyest, bár hivatalosan fel kellett volna függeszteni beosz­tásából, csupán leváltották, falura helyezték. Ez neki, sze­mély szerint, tulajdonképpen előnyös is lehetett volna. — 41 — kétségtelenül nyűgödtabb, kisebb felelősséggel járó mun­kahelyre volt szüksége. Az áthelyezés csak beteg lánya szempontjából jelentett hátrányt: a kislány kitűnő tanuló volt, főként matematikai tehetség. Mivel a falun nincs gimnázium, a gyereknek nemcsak megszokott, oltalmat jelentő környezetétől, apjától is el kellett szakadnia, és kollégiumba, vagy albérletbe mennie. Ez feltétlenül elke­serítő lehetett az apa számára is, aki így végképp magára maradt. Medgyes meghasonlott, és sértődött emberként távozott Szolnokról... A szöveg tartalma eddig lényegében ismerős volt Be­ke számára. Arcára kiült a csalódottság. — Ügy látszik — mondta —, tévedtem. A következő sorok azonban mindinkább felvillanyoz­ták. „A továbbiakról annak a gépkocsivezetőnek a vallo­mása alapján számolunk be, aki Medgyeséket falura szál­lította, s akit vasárnap este kihallgattunk. Tóth Gábor, a teherautó sofőrje elmondotta, hogy kocsija, a család bútoraival megrakva, június 30-án, 22 órakor indult el Szolnokról. (Megjegyzés: az időpont azzal magyarázható, hogy Medgyes akkori hangulatában irtózhatott a búcsúzkodás­tól, és feltűnés nélkül akart távozni.) A sofőr szerint a két utas a raktér ben foglalt helyet. A kislány az ott szállított rekamiéra hevert le, apja pe­dig egy fotelben ült. Az utazás így magától értetődően kényelmesebb volt számukra, mintha a sofőrkabinban történt volna: a raktér ben aludhattak is. Tóth úgy gon­dolta, hogy ez így is lesz: utasai biztosan átalusszák az éjszakát. Emlékezete szerint éjfél volt, amikor Medgyes a raktér bői átkopogott, majd átszólt a vezetőfülkébe, hogy álljanak meg, mert a lánya rosszul van. A továbbiakban idézzük a sofőr szavait: „Art mondta, a közelben lát egy tanyát, oda bemennek, s ha a kislánya nem lesz jobban, egyedül hajtsak Bakonyfürtre, ahol segítenek majd lerá­molni a bútorokat. Most várjak, ő visszajön, s megmond­ja, hogyan döntött. Rágyújtottam, leengedtem az ablakot és kitekintet­tem. Borús éjszaka volt, metsző és hideg szél fújt: vala­hol jégverés lehetett. Villámlott és közeledett felénk a vihar. Két perc sem telhetett el, s a férfi újra rámkopogott, hogy induljak, a gyerek már össze is szedte magát. Fur­csálltáim, amellett magam is pihentem, levegőztem volna egy kicsit. Visszaültem, elindítottam a kocsit, és ettől kezdve nem álltam meg. Utasaim, mivel végig sötétben voltak — bár elemlámpákkal rendelkeztek —, valószínűleg átalud- ták az utat. (Folytatjuk) — 42 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents