Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-02 / 282. szám
Irodalom, költészet és dalok szárnyán — csehszlovák vendégekkel Viselkedünk Színészportré a televízióban. Szirtes Ádáim vall magáról. Hallgatom a színész szavait, lebilincselően őszinte, tiszta minden mondata. Amit mond, azzal nehéz harcot vív, megbirkózik minden szavával, de amit mond, abban mélységesen hisz. Egyszeresek azt mondja (az idézet nem szószerinti, a lényeg azonban benne van): — Van nálunk mostanában egy népbetegség, úgy hiszem, nem is veszélytelen. Sokan kezdünk manapság viselkedni. Remélem, nem én vagyok az egyetlen, akinek melege lett ezeknek a szavaknak a metsző igazától. Igen, manapság sokan „viselkedünk”, és sajnos, kevesen vagyunk, akik ezt ilyen tisztán megfogalmazzuk, mint a saját portréját megfestő Szirtes Ádám. És azt hiszem, még kevesebben vagyunk, akik felveszik a küzdelmet a „viselkedés” ellen, ha mással nem, hát azzal, hogy ők maguk nem viselkednek. Ami legelőször eszembe jut erről a rohamosan terjedő népbetegségről, gyermekkori emlék. Kislány voltam, életemben először utaztam egyedül vonaton. Szemben egy ismerős néni ült, beszélgettünk. Jobban. mondva a néni faggatott, én pedig kényszerűen felelgettem. Elmondtam például, hogy nagyon szeretek olvasni, ez nálunk otthon már hagyomány, és hogy szeretnék majd tovább tanulni. A néni ekkor — mindenki „igazi úriasszonynak” tartotta — fürkészőn nézett, és megkérdezte: — Mondd, kérlek, a nagypapa mi volt? Ügy értem, mivel foglalkozott? Szíven ütött a kérdés, mert azonnal tudtam, miről van szó. Az idősebb hölgy, az „igazi úriasszony” arra volt kíváncsi, hogy miféle családból származom, azaz kiféle- miféle emberekkel áll szemben. Tudom, ha azt feleltem volna, hogy a nagypapa ismert orvosprofesszor, vagy jónevű ügyvéd, esetleg elismert tudós volt, a kedves ismerős még kedvesebbé, mi több, nyájassá vált volna, megadva a tiszteletet a „jobb” családnak. De azonnal felébredt bennem a dac: — A nagypapa gyárban dolgozott, zsákolt! — vágtam oda. És a kedves hölgy, az „igazi úriasszony” egyszerre befagyott, többé figyelemre sem méltatott. Ha azt mondtam volna, nem is igaz, hazudtam, talán meg sem érti, hogy miért... Igen, mostanában sokan viselkedünk. Van egy ismerősöm, akinek az a „rangja”, hogy évente egyszer, jobb esztendőkben kétszer Budapesten, a Luxus Áruházban vásárol be. Ez nem is baj, akinek futja rá, ám tegye. Csakhogy ismerősöm egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy ezt másokkal közölje. Azt hiszem, legszívesebben cédulát akasztott volna ruháira: „A Luxusban vettem, tisztelj érte, nézz fel rám!” A viselkedők szerint az ember értékét meghatározhatja ruházkodása, rokonsága, beosztása, kocsijának márkája, lakásának nagysága, és helye — a Rózsadombon levő lakás felér egy újmódi grófi címmel —. általában sok minden lehet meghatározó, csak a „viselkedők” szemében maga az ember, az ember értéke nem. Visszataszító betegség ez a viselkedés, tetejében még fertőző is.. Nagyon ideje lenne végre megtalálni ellene a hatásos gyógyszert, a még meg nem fertőzöttek számára pedig a védőoltást. Hogy mi legyen a gyógyszerben, az oltásban? Egy kis egyenes jellem, egy kis egészséges gondolkodás, egy kis őszinteség, meg minden, amit a gyógyítók jónak látnak. Fontos, hogy a viselkedők érezzék a hatását, és egyszer s mindenkorra elfelejtsenek viselkedni... — szendi — Szakemberek cseréje a vendéglátóiparban Mi is lesz voltaképpen az a művészeti kezdeményezés, amelyet ' a salgótarjáni ÁFÉSZ december 4-én, pénteken este indít útjára a Tárj an-étteremben ? Kérdésünkre az érdekest* mek ígérkező műsor szervezője a következőket mondotta : Sárközi Katalin, a csehszlovákiai magyar versmondók idei versenyének országos győztc— Elsődleges célunk, hogy Nógrád megye tehetséges alkotóit: íróit, költőit bemutassuk a közönségnek. Bemutassuk, megszerettessük őket és bebizonyítsuk, hogy az összevetést országos nevűekkel is kibírják. — A megyei előadóművészek bemutatása, népszerűsítése is célunk. Ha ezek tovább kívánnak lépni e pályán, lehetőséget kínálunk nekik, de elsősorban önbizalmukat, önbiztonságukat erősíthetik. A nógrádi előadók ég az irodalmi, művészeti anyag mellett mindenekelőtt a világirodalomhoz nyúlunk, azokból nyújtunk élvezetes, érdekes és értékes válogatást. — Természetesen országos hírű írókat, művészeket és előadókat is vendégül hívunk, s tervbe vettük csehszlovákiai magyar művészek, alkotók közreműködését is. Közülük kettő. Sárközi Katalin, a csehszlovákiai magyar veremondók érdéi országos versenyének, valamint Vajda Valéria, a csehszlovákiai magyar táncdalfesztivál idei versenyének országos győztese is fellép. Rajtuk kívül közreműködik többek között a Röpülj, páva kedvelt műsorának kiváló versenyzője, a salgótarjáni Sólyom József és a budapesti mezőgazda- sági kiállításon hallott, megyénket képviselő, a televízióban sokszor szereplő Szabó Imre népművész, valamint a megyeszerte népszerű Ménesi Melinda íánc- dialénekesL Várakozással tekintünk a népdalokkal, táncokkal válfcaVajda Valéria, a csehszlovákiai magyar táncdalfesztivál idei versenyének országos győztese tozatosnak ígérkező irodalmi estek elé, melyek minden hét péntekjén ismétlődnek majd a Tarjánr-étterem- ben. IArbuzov áj színmüve Az őszi színházi évad feltűnő eseménye volt Alekszej Arbuzov „Az öreg Arbat meséi” című színművének moszkvai bemutatója. A darabot a moszkvai Drámai Színház mutatta be, Ana- tolij Efrosz rendezésében, akinek személyét régi alkotói barátság fűzi a drámaíróhoz. Arbuzovot — miként eddigi műveiben — most is az ember erkölcsi tökéletesedésének etikai problémái, környezete tagjainak sorsáért viselt felelőssége foglalkoztatja. A mű központi cselekményszála egy tehetséges művész története, aki hosszú éveken át azt hitte, hogy a valódi tehetség magánosán is alkothat. Csak súlyos megrázkódtatások után érti meg a 60 éves művész, hogy nem lehet a társadalmon kívül élni. A téma formai megoldása igen érdekes és eredeti: lírai komédiát látunk, amelyben zsánerképek és a mai moszkvai szokásokat jellemző epizódok váltakoznak romantikus, helyenként allegorikus, sőt fantasztikus színezetű jelene- tekkeL Alekszej Arbuzov a harmincas években kezdett írni és „Tánja” című darabjával vált rendkívül népszerűvé. Ezt a darabot csaknem valamennyi szovjet színházban játszották. Mind a Szovjetunióban, mind más országokban nagy sikert arattak. „A vándorlás évei”, az „Irkutszki történet” és más darabjai. Angliában „Az én szegény Maratom” című darabja alapján film készült. Etiópiában, a poligámia országában a hatóságok megalapították a házastársi hűség érdemrendjét. A lovagrenddel azokat a férfiakat tüntetik ki, akik 25 éven keresztül csak egy nővel éltek házasságban. Azok a férfiak, akik 40 évig éltek egy aszI szonnyal. a nagymesteri címet kapják. Bánki muzsikusok A Bárka kisvendéglőben Horváth Gyula és népi zenekara húzza a talp alá valót, deríti vidám hangulatra négy hónapja a vendégeket Bánkon. A prímás hétéves korától hegedül. A 36 éves zenész büszke rá, hogy több mint félezer magyar nótát és népdalt ismer, játszik zenekarával. Bánk nemzetiségi község, így nem ítéletien, hogy sok szlovák népdalt is műsorukra tűznek. a négytagú banda vezetőjének kedvenc száma Dintcu: Pacsirta című szerzeménye. A besztercebányai Vendéglátóipari Vállalat meghívására az elmúlt napokban öttagú, szakemberekből álló küldöttség látogatott Csehszlovákiába a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalattól. Megyénk szakemberei a tapasztalatcsere során a testvérvállalat szervezeti felépítését, az egységek irányítási és vezetési módszereit, a szakképzés formáit, az elszámoltatás rendszerét és más, a vendéglátóiparral összefüggő módszereket tanulmányoztak. Több üzemegységet is felkerestek, s megegyeztek a két vállalat együttműködésében. Ezek közül kiemelkedik a jövő év elején bevezetésre kerülő szakemberek tartós cseréje. Az együttműködés további részleteinek megvitatására még december elején Salgótarjánba érkezik a besztercebányai vendéglátóipar küldöttsége. Vöröskőf János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉt\Y Irodájában találta a megyei rendőrkapitányt, aki rögtön közölte vele, hogy a helyszínt már biztosították. A szó: „helyszín”, a békés, idilli turistaházra vonatkoztatva, nagyon elszomorítóan csengett. Annál nagyobb megkönnyebbülést jelenített Beke számára, hogy parancsnoka is munkahelyén tartózkodott, s a telefon másodperceken belül összekötötte vele. Kertész ezredes, örömében, hogy beosztottját nem érte nagyobb baj, közvetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci... — mondta melegen, s Beke ebből már azt is tudta, hogy parancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed magad. . a dohányzáshoz... A parancsnokságon már tudtak a Vadgalamb rejtélyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakonyban gyakorlatozó tűzéralegység melyik ezredhez tartozott, s egy elhárító százados útban volt Násfáxa, az ezred állomáshelyére. Beke a másik szálon, a - katasztrófa színhelye felől akart elindulni a nyomozással, s ezt Kertész ' ezredes nyomban engedélyezte is. Megállapodtak, hogy másnap este ő is, az ezredhez kiküldött százados is visszatér Budapestre, ahol a parancsnokságon beszámolnak az első eredményekről. Az őrnagy, alighogy helyére tette a kagylót, kocsit kért, s egy rendőr főhadnagy kíséretében elindult a szerencsétlenség színhelye felé. A veszprémi utcákon már égtek a lámpák, a város békés és nyugodt volt, tele sétáló diákokkal. Beke, a kocsi ablakából szomorú pillantást vetett egy fényképüzlet kirakatára, ahol esküvői képek csillogtak. „Holnap Jutka képe is ott lesz már az egyik körmendi Fényszöv kirakatában. De ő már újra szolgálatban volt! Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos turistaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleumlámpás pislákolt, mint egy kísértet- fog'adó ablakából. A teraszra kanyarodó kocsi reflektora bevilágított a gzéttépatt falú hálóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamib gyászos és elátkozott hely benyomását keltette; az egyetlen derűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetlen,ül várakozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök parancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán 6emmi gyanúsat nem észleltek: a ház körül idegen személy nem tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős házaspárral, akart beszélni. Csak a férfit meg a fiát találta ott. — A feleségem még mindig rosszul van, a kislányom ápolja, de azért Idehívhatom őket... Tetszik tudni, a borzasztó Ijedtség! Micsoda szörnyű eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna, de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem információt szerezni. — Reggel' úgy láttam, hogy sok vendéget vártak... — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a helyi autóbuszjárat, amellyel jöttek, defektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben. .. — Kik lettek volna? Mármint a vendégek... — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány, Gimnazisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálótermet. Ügy volt, hogy nyolc óra után érkeznek, s mindjárt lepakolnak, elfoglalják a termet, aztán meg- uzsonnáznak. és túrára indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre kiszámítottak... — Apáca? — No, persze, ne tessék igazi apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatása óta tanít. Azt mondta: lám, a jó Isten megoltalmazott bennünket! Kérdem: nem a defekt inkább? Ó, azt mondja, a defekt a jó Istennek köszönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár, joga van, kérem? — Természetesen — mondta Beke. — Tessék csjak elképzelni, milyen szörnyű szerencsétlenség lett volna! Talán valamennyien meghalnak! Harminc ártatlan gyerek Egy egész osztály. Az ember már a katasztrófa gondolatától is rosszul lesz. Pedig mindez kis híján megtörtént. És nyomában a szülők kétségbeesése, országos felzúdulás... — Mikor érkeztek ide? — Fél órával a szerencsétlenség után. S persze, rögtön visszafordultak. Most már biztosan otthon vannak, épen, egészségesen. Egyedül ön sérült meg. No, meg a ház. Nagy szó, hogy ennyivel megúsztok... — Nagy! — mondta meggyőződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gondnokkal, jobbulást kívánt a feleségének, aztán a főhadnagytól is elbúcsúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját, a maximális sebességgel hajtott. A város felé ahonnan az iskolások érkeztek. A gimnázium igazgatója felháborodva ült a televízió előtt. Csapata vesztésre állt, s a bíró nem adta meg a szerinte jogos tizenegyest. —> Dlsznóság! — kiáltotta az üres szobában. Ebben a pillanatban csengettek, s a küszöbön ott állt egy honvédtiszt. Beke udvariasan tisztelgett. — Sajnálom — mondta jegesen Hubert igazgató — nem tudom fogadni önt. Csak kényszernek engedek. — Ugyan — felelte Beke —, kényszerről szó sincs! De higgye el, fontos volna. — Nekem az a fontos, hogy be tudjam fejezni a dolgozatjavítást. Egyébként sem tettem semmi törvényellenest. Jó napot! Nem azért volt elhárító tiszt, hogy ne ismerje az emberi természetet, A futballközvetítés lármája kihallatszott az előszobába. Beke tudott a meccsről, az órájára pillantott, azt is látta, hogy mindösze hat-hét perc lehet hátra a végső sípszóig. Rágyújtott, és türelmesen várakozott az ajtó előtt. Tíz perc múlva, amikor újra csengetett, az Igazgató megbékélt arccal fogadta. — Hát, tessék — mondta. — Befejeztem a dolgozatokat... Mit óhajt tőlem? — Az I/b-vel szeretnék megismerkedni... — Az első osztályos növendékekkel? — Hubert most az iméntinél is döbbentebb volt — És éppen a b osztály- lyal? E... ez. hogy úgy mondjam... szokatlan eset. Az őrnagy igazolta magát. — Vagy úgy... Akkor természetesen, nem faggatom. De a növendékek sajnos, nincsenek itthon. Osztálykirándulásra mentek. — Valószínűleg megérkeztek már. — Miből gondolja? A program szerint ma egy bakonyi turistaházban alusznak. — Megkérhetem, hogy telefonáljon a tanárnőjüknek? — Természetesen. — Hubert már tárcsázott is. — Meglátja, nem lesz otthon. E pillanatban egy nőd hang jelentkezett. — Magdika? — Hubert harmadszor hökkent meg. — maguk már itthon vannak? Nem értem. Hogy el se ment? Dehát micsoda dolog! Ez nem mentség, kérem. Legalább bejelentette volna... Holnap majd beszélgetünk erről! Az Igazgató most végképp felindult lett, hangja fenyegetően csengett. Aztán, a kagylót helyére téve, restéll- kedve Bekéhez fordult: — Sárkány tanárnő Itthon maradt. Azt mondja, az utolsó este belázasodott, s az osztályt egy kolléganőjére bízta. Az illetőt Csalogány Máriának hívják. De, higgye el, rendkívül lelkes tanár. Biztosra veszem, hogy mindent Sárkány tanárnő útmutatása szerint intézett. Minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezték. (Folytatjuk) — 0 —
