Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

A salgótarjáni Kohász Művelődési Központban rendezték meg szombaton és vasárnap az észak-magyarországi díszmadár- és galambkiállítást. Rendezője a salgótarjáni 105-ös egyesület. A kiállításon 26 Nógrád megyei, gyöngyösi, hatvani tenyésztő mutatta be díszmadarait és legszebb galambjait. A salgótarjáni díszgalambtenyésztők egyesülete 1971-ben ünnepli húszéves fennállását. Ebből az alkalomból júliusban a Dolinkában nagyszabású díszmadár- és galambbemutatját rendeznek. Képünkön Müller János, jános- aknai tenyésztő King fajtájú galambja. Hol tartanak? Több hasznos megtakarítás a Salgótarjáni Kohászati Üzemek újitómozg-almában Ha csak a számokat vetjük össze, az derül ki, hogy az 1969. és 1970. évi újítási eredmények lényegében azo­nosak a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben. Tavaly 228 újí­tási javaslatot nyújtottak be 10 hónap alatt, melyből 117- et bevezettek, aminek eredmé­nyeként az utókalkuláció 6 millió 331 ezer forint megta­karítást mutatott ki. Az idén az előbb említett időszak alatt 233 újítási javaslatot je­gyeztek a naplóba, melyből 113 került bevezetésre, a megta­karítás eléri az 5 millió 980 ezer forintot. Mi kell az újítómozgalom további fellendítéséhez. Más jellegű ösztönzők A gazdaságirányítás mai modelljében más természetű ösztönzők is jelentkeztek, amelyeket mind a fizikai dol­gozók, mind pedig a műsza­kiak igyekeztek hasznosítani A gyárrészlegek és főosztá­lyok vezetői mozgóbérkeretük­ből céljutalmakat, prémiumo­kat fizethetnek, ha a dolgo­zók a kitűzött célt megvalósít­ják. Vagyis a személyi jöve­delem növelésének csatornája tovább bővült, jelenleg nem­csak újítások révén lehet töb­bet keresni. Ez persze csak a kisebb jelentőségű javaslatok­ra vonatkozik. A csökkenésben része van annak, hogy sok kiváló újító ment el a gyárból, került nyugdíjba, a fiatalok felzár­kózása pedig lassúbb a kívánt­nál. Változott a szemlelet Ha lassan, de kezd előnyö­sen megváltozni a dolgozók szemlélete. Az újítók is elfo­gadják azt a követelményt, hogy a mozgalomnak is alkal­mazkodnia kell az új gazdasá­gi rendhez; a gyár verseny- képességének fokozását kell szolgálnia. Ezért a célok meg­határozásánál a gyártmány- összetétel előnyös megváltozta­tásának szükségességéből, a költségcsökkentés lehetőségei­ből indultak ki. E mellett nagy teret kapott a nehéz fizikai munka megkönnyítésének igé­nye is. Ez utóbbira azért van szükség, mert a több mini százéves múltra visszatekintő üzem nem tud máról holnapra olyan munkakörülményeket teremteni, mint a most épülő új, illetve rekonstruált üze­mek. E tekintetben idő kell, amíg versenyképesek lesznek. Aztán kohászati jellegét sem tudja kénye-kedve szerint megváltoztatni. A nehéz fizi­kai munka megkönnyitése pe­dig sürgős feladat. Ezt nem­csak a dolgozók helyzetének könnyítése, hanem a maga­sabb jövedelmezőség elérése, a nagyobb bér lehetősége, a speciális juttatások kiszélesíté­se, a folyamatos termelés biz­tosítása és a munkásvándorlás megállítása is indokolja. Ezért a vállalatvezetés azokra a köz­ponti feladatokra hívta fel az újítók figyelmét, kérte segít­ségüket, amelyek döntően be­folyásolják a vállalat fejlődé­sét, gyarapodását. Ezt tükrözik a pályázatok és a feladatter­vek is. Ki, mit kedvel? A pályázati rendszert két évvel ezelőtt vezették be a szakszervezettel egyetértésben, és nagy reményeket fűztek hozzá. Ezek azonban csak részben valósultak meg. A múlt évben tizenöt témát ír­tak ki, melyre harmincöt pá­lyamunka érkezett. Ebből a szakzsüri csak egyet fogadott el, s azt nyolcezer forinttal jutalmazta. Négy pályamunkát újításként javasoltak bevezet­ni. Két újítás eredményét már értékelték, a másik kettő be­vezetése folyamatban van. A többi pályamunkát — har­mincnégyet — az alapvető fel­tételek hiánya miatt nem fo­gadtak el Ebben az évben még kedve­zőtlenebbül alakult a helyzet. A közölt tizennyolc témából csak nyolcra érkezett tizenhá­rom pályamunka. Ebből egyet fogadott dl a szakzsüri, melyért hatezer forint pálya­díjat kapott az illető. Nyolc pályázat elbírálása még tart, négyet különböző okok miatt nem fogadtak el. Az előbbieknél jóval na­gyobb ösztönzést váltott ki az újítási feladattervekben sze­replő témák megoldása. Eze­ket gyárrészlegenként határoz­ták meg. Előtte megrendezték az újítási hónapot, melynek során ötven újítást adtak be. Ebből kísérletre tizenhármat fogadtak el, tizennyolc elbírá­lása folyamatban van, tizen­egyet elutasítottak, nyolcat pedig már bevezettek. Öt újí­tásnál már a gazdasági ered­ményt is kiszámolták. Az élőbb említett feladat­terveket az újítási hónap le­zárása után adták ki. A hu­szonkilenc témát felölelő el­képzelésből két hét alatt ötre érkezett javaslat. Valószínű ebben közrejátszik az is, hogy az újítási díjon kívül külön- jutalmat is kapnak az újítók. Lassú a kivitelezés Előrehaladás van az újítá­sok ügyintézésében is. Az egy­személyi elbírálók a korábbi­akhoz képest hamarabb mon­danak megalapozott igent vagy nemet. Csökkent az elfekvő újítások száma is, bár e te­kintetben van még tennivaló. Sok gondot okoz az újítások kivitelezésének elhúzódása. Az elmaradást a gyárrészlegveze­tők a karbantartó és szolgál­tató gyáregység, a GYEGO ve­zetői kapacitáshiánnyal indo­kolják. Csupán a nyári hó­napokban valósítottak meg néhány újítást, a többit félre­rakták, sürgős munkára való hivatkozással. E probléma megoldása érdekében a gyár vezetősége a jövőben az újítá­sokból származó megtakarítás­ból pénzt biztosít a kivitele­zés meggyorsítására. Módjuk lesz a dolgozóknak munkaidőn túl, brigádmunkában elkészíte­ni azokat az újításokat, ame­lyek a termelés fokozását és a nyereség növelését szolgálják. Ha az újítási mozgalmat a régi szintre kívánják emelni, akkor az új vonások erősítése mellett gyorsabban kell növel­ni azoknak a munkásoknak és műszákiaknak számát, akikben jelenleg is több okos gondo­lat él, hasznos javaslat van, mint amennyit eddig a köz szolgálatába állítottak. Csu­pán hozzáértő kezekkel kell elővarázsolni őket. V. K. A pártikongresszuson a zárszóban Kádár János nagyon találékonyan fejezte ki; a kongresszus nem a fi­zetésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emeljen. Meg is indokolta: ha az elmúlt négy évben esz­közölt fizetés javításokat, szo­ciális intézkedéseket mind egy csokorba gyűjtöttük volna és most a kongresszuson ér­vényesítjük, -akkor a kong­resszus húsz percig tapsolt volna az örömtől. De ez nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van és nem várunk véle a kongresszu­sig. Szükséges ennek az ál­láspontnak a közlése, mert nálunk az utóbbi hónapokban egészen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocializ­mus és az életkörülményekre sem lehet általában különö­sebb panasz, de azért mégis csak több fizetést, nagyobb jövedelmet sürgetnek. Saj­nos, olyan igénnyel és hév­vel, amely magában foglal­ja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó. minden egyes esetben. S ez az, amit nem lehet szó nélkül hagy­ni­Fura egy helyzet ez: javul­nak az életkörülmények, ve­le párhuzamosan nő az elé­gedetlenkedő követelés. Pe­dig a fordítottja lenne ,a ter­mészetes. Hozzátehetjük még. hogy kibogozhatatlanul keve­rednek a jogos és majd való­Továbbra is» politikai fővcszély a jobboldal A CSKP KB határozatai Vasárnap nyilvánosságra hozták a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­sága december 10-én és 11-én megtartott ülésének határoza­tait. Az ülésen az alábbi doku­mentumokat vitatták meg: a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai, jelentés a tagkönyvcsere le­bonyolításáról és eredményed­ről, jelentés a központi bi­zottság elnöksiégének és tit­kárságának a júniusi plenum óta kifejtett tevékenységéről, határozat a pártegység idő­szerű kérdéseiről. Megtár­gyalták továbbá a CSKP KB Elnökségének tájékoztatását a népgazdaság idei fejlődéséről, a jövő évi népgazdasági terv alapvető feladatairól, az öt­éves terv előkészületeiről és a csehszlovák föderációs állam- jogi elrendezésben végrehaj­tandó részleges módosítások­ról. A központi bizottság meg­vitatta ezenkívül a Varsód Szerződés politikai tanácskozó testületé berlini ülésszakának következtetéseit, s egyetérté­sét nyilvánítja a csehszlovák delegáció álláspontjával, va­lamint az ott elfogadott do­kumentumokkal, amelyek — mint hangsúlyozza — további jelentős mértékben hozzájárul­nak Európa és az egész világ békéjéhez. Helyes az irányvonal A központi bizottság jóvá­hagyta a csehszlovák külpoli­tika eddigi tevékenységét, va­lamint a nemzetközi kommu­nista mozgalomban kifejtett tevékenységet. „Pártunk — hangzik a határozat — to­vábbra is erősíti és elmélyíti a Szovjetunió Kommunista Pártjával, valamint a többi kommunista és munkáspárttal való eszmei és akoióegységet, s a szocializmusért, a hala­dásért és a békéért vívott vi­lágméretű harc feladatainak kitűzésekor következetesen a marxista—leninista elvekből indul (ki. Kádervomatkozásfoam a ple­num az alábbi intézkedéseket hozta: más megbízatásával kapcsolatban Frantisek Pencet felmentette a CSKP KB titká­ra, a titkárságban betöltött tagsági és a KB mezőgazdasá­gi bizottságának elnöki funk­ciójából. Jóváhagyta Oüdrich Svestka megválasztását a központi bizottság titkárának és a titkárság tagjának funk­ciójába, s egyidejűleg fel­mentette a CSKP KB cseh irodájának titkári megbízatá­sa alól. A központi bizottság meg­erősítette Oldrdch Cérnák ki­zárását a CSKP tagjainak so­rából, A központi bizottság az 1971-es népgazdasági terv fő alapelveiről szóló határozatá­ban többek között megálla­pítja, hogy teljes mértékben helyesnek bizonyult az a ta­valy májusban elfogadott irányvonal, amely a fenyege­tő gazdasági katasztrófa megelőzésére volt hivatott. Az ösztönösség és a spekuláció megfékezésére hozott erélyes intézkedések eredménnyel jár­tak. Felújították a párt veze­tő szerepét a gazdaságban, a központi irányításban, vala­mint a tervezésben, ez lehető­vé tette, hogy útját állják az inflációnak, megszilárdítsák a belső piacot és egészséges ala­pokra helyezzék a népgazda­ság legfontosabb belső kapcso­latait. Kezdeményező jellegű munkát A központi bizottság terje- detínes határozatban foglalko­zik a pártegység időszerű kér­déseivel. Megállapítja, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt ötvenéves történetében mindig csak akkor volt' képes helyes politikai irányvonal ki­alakítására és következetes végrehajtására, amikor hatá­rozottan érvényesítette a marxista—leninista értelem­ben vett politikai, ideológiai és szervezeti egységet. Emlé­keztet a közelmüljt drágán megfizetett tapasztalataira, majd hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista erőknek az egységbontók ellen vívott harcában a jobboldal politi­kailag vereséget szenvedett Mint a határozat megálla­pítja, a jobboldal nem hajlan­dó beletörődni vereségébe, s továbbra is a politikai főve­szély. Céljai változatlanok, s a párt és a szocializmus belső bomlasztására törekvő impe­rializmus antikommuniista stratégiai szándékainak vaSón* váltását szolgálják. A jobbol­dal jelenleg csak taktikáját változtatta meg. Politikai ha­talmának elvesztése után az emberek tudatára akar hat­ná, arra törekszik, hogy bi­zonytalanságot, kölcsönös gya­nakvást keltsen,, kétségbe von­ja a megkezdett út helyessé­gét. valamint a politikai és gazdasági eredményeket. Ezért szítja és terjeszti a szovjetel- lemességet, amelyet továbbra is fő fegyverének tekint. A jobboldali opportunizmus­sal és revdzionizmussal vívott hatékony harc — állapítja meg a határozat — megköve­teld, hogy a párt hosszú távú, kezdeményező jellegű politi­kai és ideológiai munkát fejit- 'sen ki. Szilárd, következetes egységet A jobboddal elleni harcot oly módon keli megvitatná,, hogy ez megszilárdítsa a pórt egységét, s lehetővé tegye az egész párt és az összes dolgo­zók aktivitásának tartós ki­bontakoztatását. A határozat külön kiemeli a demokratikiuB centralizmus, a belső pártde­mokrácia, a kollektív vezetés, valamint az összes kommunis­ta számára biztosított egyenlő jogok és kötelességek elvednek fontosságát. A dokumentum síkraszáU a pártszerű és elvi bírálat szabadságának védel­mében. A pártegység megszi­lárdítása szempontjából — mutat rá a határozat — ha­sonlóképpen fontos a párt­szervek által jóváhagyott eijá-~ rés megtartása. A jóváhagyott' eljárás meg nem tartása, akár türelmetlenségből, kis­polgári radikalizmusból, a tö­megek tapasztalatainak mel­lőzéséből, a szükséges szaka­szok átugrásábói, vagy oppor­tunista kivárásiból származik, is, sérti a párt akc főegységé* és káros hatást gyakorol; Táptalajul szolgál ezenkívül csoportok kialakulása és a frakciós tevékenység számára. „Óvakodni kell mindattól, an» ellentétben a párt legjobb ha­gyományaival és jelenlegi po­litikájával, szektás elszigetelt­séget okozhat. A párt ereje a tömegekkel való kapcsolatá­ban rejlik” — állapítja meg a határozat. (MTI) íz önbecsülés ereje ban kielégítésre szoruló igé­nyek, a jogtalan követelések­kel. A sok színű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint ki az, aki megérdem­li, s ki az, aki nem érdemli meg a hangoztatott igény vizsgálatát. Országosan nem is lehet ezt megállapítani. Csak konkrét módon, egészen az egyes személyekig lebont­va, az üzemben, intézmény­ben válik el, hogy az egyik ember valóban a munkájával rászolgált arra, hogy majd javítsanak a fizetésén, míg a másik ember szájaskodik, de hasznos munkát alig végez. Ez a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai föllé­pést, a követelések szelektá­lását, s az igen és nem ha­tározott kimondását minden vezető részéről, aki beosztot­takkal dolgbzik- A határozott, és igazságos föllépést az em­berek többsége szívesen . ve­szi, jól fogadja, mert ad sa­ját becsületére. A bérből és fizetésből élők zöme rendelkezik azokkal az erkölcsi normákkal, amelyek alapját képezik a tisztessé­ges ember fogalmának. Ebbe beletartozik az is. hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez éreznek jogot, amiért becsü­letesen megdolgoztak. Nem fér- össze önérzetükkel, hn" ügyeskedéssel. vagy csak ímmel-ámmal munkáért „nagy dohányt” vigyenek el. Beszélgettem olyan tiszt­viselőkkel és üzemvezetőkkel, akik nagyon egyszerűen kö­zölték etikai álláspontjukat. Azt mondták, hogy semmi mást nem kérnek, csak a munkájukért adják meg, ami jár, de csak azt adják, — ami jár. Ök nem akarnak senki­nek. a kárára anyagi előnyök­höz jutni, ezt önérzetük sem bírná el­Ez nem néhány ember vé­leménye, hanem a magyar munkásosztály többségének természetes gondolkodásmód­ja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt három évben a munkások több mint 60 szá­zaléka nem változtatta meg munkahelyét. Miért? Azért, mert ragaszkodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, műhely­hez, ahol évek, évtizedek óta dolgoznak, ahonnét biztosít­ják a tisztességes megélhe­tését a család fenntartásához Emberi tartásuk, önbecsülé­sük nem teszi lehetővé, hogy elmenjenek onnan. Az önbecsülés olyan nagy erkölcsi erő, amelyre építeni szükséges minden üzemben, szövetkezetben és intézmény­ben. Sajnos azonban, igaz­gatóink, állami vezetőink egy része nem él azzal a lehető­séggel, hogy ezt a nagy erői a kedvező irányú fejlődéshez fölhasználja. Egészségtelen ugyanis az olyanféle munkamegosztás miszerint a politikai és tár­sadalmi szervek végzik a fel- világosító munkát és a gazda­sági vezetők, műszakiak pe­dig a maguk dolgát- Pedig a kettőt nem lehet elválasztani. Az első számú gazdasági ve­zető mindenütt elsősorban politikai munkakört tölt be és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazdasági szabá­lyozók érvényesítéséért, a ter­melés hatékonyságának fej­lesztéséért, mint a reá bízott vállalat munkásai közötti po­litikai viszonyokért. Csakhogy eddig ezt az utóbbit nem kérte számon tőlük senki, sem a szaktárca, sem az ille­tékes területi pártfórum, leg­alábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan a gazdasági, termelési ügyeket. Ij1 zekben a kérdésekben ^ egyértelmű álláspontot fogadott el a kongresszus. Most már a gyakorlati érvé­nyesítéshez ken hozzáfognunk. Persze ez összefügg azzal, hogy jobban észre vegyük iná­lunk az emberek többségének az önbecsülése olyan erőfor­rás, amely alkalmas a felszí­nen levő egészségtelen jelen­ségek háttérbe szorítására. Sikló« János 3 NÓGRÁD — 1970. december 15., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents