Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

Üsemi demokrácia as öblösüveggyárban (l.) ■mindenki éniényesithc li fogait Nélkülözhetetlen számukra, s olyan természet«; közege és feltétele az életünknek, mint a levegő. Ha van, nem ve­szünk tudomást róla, de hi­ányát nyomban megérezzük. A demokráciáról van szó. Nem mai keletű fogalom. Használtéit már ezt a kife­jezést a régi görögök, a ró­maiak. A polgári filozófusok szinte naponta ezzel érvelnek a „nyugati életstílus” mellett. Az utóbbi években nálunk is egyre gyakrabban halljuk ezt a szót. Természetesen mást és mást értettek ezen a fogalmon a korai civilizációk, a polgári es mást a szocialista társa­dalom Soikszor beszélünk a demok­rácia különböző válfajairól, a közéleti demokratizmusról, a pártdemokráciáról, az üze­mi demokráciáról, választási rendszerünk demokratizmusá­ról. A demokrácia olyan szer­teágazó fogalomkör, amelynek egészét nem könnyű átfogni. A kerekasztal-beszéligetésün- kon csak ennek az egésznek égy kis darabját, az üzemi demokráciát vettük vizsgálat alá. A beszélgetés színhelye a salgótarjáni öblösüveggyár igazgatói irodája volt. A résztvevők: Varga Gyula igazgató, Vonsik László párt- titkár, Pförtner József szb- titkáir. Mit értünk üzemi demofc- rácián? Milyen fórumai van­nak az üzemi demokráciá­nak? Hogyan ítélik meg a gyár vezetői az üzemi demok­rácia jelenlegi helyzetét? Mi­lyen nehézségek és tényezők akadályozzák az üzemi de­mokrácia ikiteljesedését? Mi­lyen feladatok állnák ezen a téren a gyár gazdasági vezeté­se, a társadalmi szervek és a dolgozók előtt? Varga Gyula Igazgató tet­te le elsőként a voksát, aki ja problémakor avatott ismerő­je, hiszen már a gyári párt­éi'lekezle tan is ezzel a témá­val foglalkozott felszólalásá­ban. Az üzemi demok­ráciát olyan folyamatként kell felfognunk, amely állandóan mozgásban van, fejlődik, szé­lesedik; amely társadalmi és gazdasági helyzetünkkel együtt fejlődik. A gazdasági mecha­nizmus további finomítása megköveteli, hogy az üzemi demokrácia tártaiméiban és formájában egyaránt fejlőd­jék esi gazdagodják. Ezért ezzel a kérdéssel a jövő­ben sóikkal többet és. ala­posabban kell foglalkozni.” — Az üzemi demokrácián azt értjük, hogy a dolgozók­nak joguk van kivenni részü­ket a gyár vezetéséből — mondta az igazgató. — A dol­gozónak mint tulajdonosnak, joga van beleszólni a gyár életébe. Véleményével befo­lyásolni a tervek, az elképze­lések kialakítását és: tevékeny közreműködésével, cselekvés­sel elősegíteni azok megvaló­sítását. Varga Gyula, az öblösüveg­gyár igazgatója — Ezt jelenti a dolgozók számára az üzemi demokrácia. De miért jó fiz az igazgató­nak? — A J6 vezető sohasem nél­külözhette a demokratizmust, hiszen a vezetés egyik elen­gedhetetlen eszköze — vála­szolt. — De különösen fontos az új gazdaságirányítási rend­szerben, amikor a gyár egy­re önállóbban gazdálkodik és a tervek, elképzelések kiala­kításához „felülről” egyre ke­vesebb „mankót” kap. Most alulról kell kiépíteni a tá­maszokat, amik megóvják a vezetőt attól, hogy elszakad­jon, a valóságtól. Több szem többet lát, nem? Az a jó, ha a dolgozók áraik, bogy a sa­ját álláspontjuk, javaslatuk, törekvésük és munkájuk is benne van a gyári eredmé­nyekben. Az üzemi demokrácia tehát elősegíti, hogy körültekintő tervek készüljenek, kiszűri a tévedések lehetőségét akár munkaügyi vitáról, egy-egy dolgozó megítéléséről, vagy milliókra rúgó beruházás sor­sáról legyen szó. Ugyanakkor az emberekben óriási alkotó energiát szabadít fel, ami ad­dig kényszerű közömbösség- be, vagy önkéntesen vállalt visszahúzódásba fulladt és nem a közös célok mielőbbi elérését szolgálta, — Hogyan egyeztethető ösz- sze asz üzemi demokratizmus az egyszemélyi felelőig veze­téssel? Sokan úgy vélik, hogy ez „fából vaskarika”. Való­ban így van-e? — Az üzemi demokrácia legfőbb képviseleti fóruma a szakszervezet. Hgyan véleke­dik erről a kérdésről Pförtner József szb-titkár? — Az egyszemélyi felelős vezetés a döntések meghoza­talára vonatkozik — ’ mondta. — A beleszólás joga, valami elutasításának vagy elfogadá­sának a lehetősége addig ter­jed, amíg a tervek és elképze­lek a kialakítás szakaszában vannak. Aztán mérlegre ke­rülnek a javaslatok, az érvek és ellenérvek, majd az arra illetékes vezető, vagy testület meghozza a döntést, ami et­től kezdve mindenki számá­ra kötelező erejűvé válik. Azt hiszem, ehhez nem szükséges" további magyarázat. A felada­tokat demokratikusan, közö­sen állítjuk össze, de a dön­tést a vezető hozza. — Lényegében a gyár vala­mennyi területén érvényesít­heti a dolgozó demokratikus jogait — tette hozzá az igaz­gató. — De csak a megvalósít­ható, a körülményekből kö­vetkezően legfontosabbnak ítélt javaslatok, vélemények épülhetnek be a végleges ter­vekbe — Hogyan iáit ja az üzemi demokrácia helyzetét a gyár­ban a szakszervezeti vezető? — Korábban sokan bírál­ták a döntések helyességét Előfordult, hogy egy-egy jo­gosain bíráló észrevételt meg­torlás követett. Az utóbbi idő­ben azonban örvendetesen megváltozott a helyzet (Folytatjuk) Kiss Sándor I Eoyre könnyebbek lesznek az üvegpalackok A világ legkönnyebb üvegpalackjait a Németor­szági Szövetségi Köztársa­ságban gyártják. Az ehhez szükséges eljárást Obern- kirchenben, az üvegiparáról jól ismert északnémet vá­roskában kísérletezték ki. Segítségével nagy dárab- számban is elő lehet állítani a rendkívül könnyű üvege­ket a legkülönbözőbb for­mákban. Mivel az üveg fala csak pár tized milliméteres, egy 0,33 literes üvegnek a súlya mindössze 77 gramm és egy 0,5 literesé is csak 120 gramm. Az új üvegpa­lackok ennek a szinte 80 százaléknak megfelelő súly- csökkentésnek az ellenére sem eresztik át a gázokat, az ízekkel szemben tovább­ra is semlegesen maradnak és megakadályozzák az aro­mának az elillanását is. A kísérletek azonban még nem zárultak le teljesen. A fel­vételünkön látható üvegek sorozatgyártásának még nem jött el az ideje. Az építöbrigád A közelmúltban Luciányha- lászihan nagy érdeklődéssel kí­sérték a tsz új majorjában a víztorony felállítását. Az ér­deklődés nem annak szólt, hogy hidroglóbusszal gazdago­dik a major, hanem a tsz ópí- tőbrigádjának, amely mindösz- sze két esztendeje alakult. Ér­dekelte az embereket, vajon ezzefl a különleges munkával megbirkóznak-e? A ász tagsága és vezetősége bízik az építőbrigádban. Az üzem főkönyvelője mondta el, hogy szorgalmasak a dolgo­zók, hozzáértők a vezetők és nagyon sok segítséget nyújtot­tak már a termelőszövetkezet­nek. Az építőbrigád munkájá­nak. eredménye, hogy felépül­tek az új major legfontosabb épületei. A szükség hozta lét­re a negyvennégy fizikai mun­kásból és három műszaki em­berből álló építőrészleget. A tsz gazdasági épületek nélkül volt. Megépítésére nem akadt vállalkozó. így határozták el, hogy megalakítják az építő­brigádot. Bemutatkozásnak felépítették a két. tehénistállót. Az egyik kilencvennyolc, a másik száznyolc férőhelyes. A létesítmény valóban kifogásta­lan. Aztán ezt követte a kor­szerű. az istállókat, vasúti sí­nekkel összekötött takarmá- nyos, majd a major bejáratá­nál a dolgozók öltözője, für­dője. — Az építöbrigád nagy gon dot vett le vállunkról — véle kedik a főkönyvelő. Az építőkapacitás hiányá­ban, amelyet a tsz-ek sínyle- nek meg a legjobban, teljesen érthető ez az álláspont. A lu- dányhalászi tsz is rohamosan fejlődik. Az egyre emelkedő terméseredmények mellett nél­külözhetetlenek a gazdasági épületek. Ebben nyúlt segít­séget a brigád. Korszerűsítet­ték a major borjúnevelőiéí, megépítették a műtrágyarak­tárt, az üzemanyagtárolót, a gépműhelyt, a garázsokat, a kocsimosót. Fennállásuk ne­hány esztendeje alatt egy lát­ványnak is tetszetős és kor­szerű majort építettek, amely­nek bekerítését néhány hó­nappal ezelőtt fejezték be. Hozzáértésük más tsz-ek ér­deklődését is felkeltette. A aécsényfelíalusiak meghívták őket egy sertésfia,ztató meg­Gondolkodó feilet — ügyes mere, gondolkodására a asalá­Mindössze negyvenéves. Har­madszor tanulja a saját szak­máját. Apja foglalkozáséit, folytatja, a nyugdíjas öregnek néha magyaráz, de látja, hogy nehezen érti. Pedig a rádió­gyárban híres mester volt az apja. Ö maga kezdetben „csúcs-szupereket” épített, 4—j—1 rádiócső... Aztán jött a tranzisztor, a szakma máradt... Meg kellett ismernie a tv-t is. Most. meg kopogtat az üzem- ajtón az új: a színes .televí- aió.. . Mindössze' negyvenéves. Ingyen javítják a gépeket... Van egy vaskos könyv, amelyben a hazai szakmák le­írása található meg. Majd két­száz szakma jellegét, követel­ményeit, tevékenységét, szer­számait, termékeit sorolják fel. Nemrégiben azonban ét kéllett írni, mert egyszerűen egyes szakmák kihaltak, el­tűntek és helyébe mások jöt­tek. Olyanok, amelyek apátok idejében még szinte elképzel­hetetlenek voltak. Tulajdon- kápper^a végén üresen kellett volna hagyni néhány oldalt, hogy a legfrissebbeket, a ma még ismeretlen, de holnap már természetes, mindennapi szakmákat oda írhassák. Mindez akkor futott végiga fejemben, amikor a Budaipes­ti Nemzetközi Vásár területén megrendezett országos szak­munkástanuló kiállításon na­gyon szívélyesen végigkalau­zoltak és mindenütt, minden­ben • holnap szakmáját, kö­vetelményei Kerestem. Akadt, ahol nem is eredménytelenül. Vezetőm búcsúzóul ezt mond­ta: „mi a holnap szakmunká­sait kell, hogy felneveljük ma, sajnos nagyon sokszor tegnapi szemlélettel...” Szavait for­gattam, amikor egy néniké szavai eljutottak tudatomig, ugyanis a kiállításon — na­gyon ügyes reklámfogással — maguk a tanuiófiatalok in­gyen javítottak háztartási gé­peket, rádiókat, sőt még gép­kocsiszervizt is felépítettek, és a végzett munkáért munka­díjat nem számoltak fel. Nos, a néniké így köszönte meg új­jávarázsolt rádióját: „Az isten áldja meg a kezed fiam, és meg ne rontsa az ördög, ami­kor majd Te is mester le­szel. .." Elgondolkodtató igazságot sejtetett a hálálkodó asszony, azt a tényt, hogy: olyan szak­munkásokká válnak a ma ta­nuló fiatalok, mint amilyen példaképeik vannak az isko­lában és az üzemekben. Nyolcadikosok fiayelem!... A példaképek felelőssége ezért is olyan nagy. A legna­gyobb hatással a fiatal jelle­di környezet és az iskola hat. Nagyon sok mindent meghatá­roz az is, hogy milyen a talál­kozása az első munkahelyé­vel. A pedagógusok érzik ta­lán leginkább ezt a felelőssé­get. A családi környezetet azért zárjuk ki, mert az min­denkinél egyedi és hol szár­nyakat ad, hol éppen szárnya­kat tör le... Az üzemeknél kellene a legtöbb gondot for­dítani arra, hogy a belépő fiatal kedvező képet kapjon eljövendő életpályájáról, mun­kájáról. Azért is fontos erről beszélnünk, mert ezekben a hetekben a pályaválasztási ta­nácsadás ismét napirendre ke­rül. Megkezdődött a nyolcadi­kosok pályaválasztása előké­szítése, és ez mindig jó alka­lom, hogy egy kicsit a jövőről töprengjünk. Nőnek a követelmények. Ma már szinte nincs olyan szak­ma, ahol apáink tudása, szak­ismerete úgy, ahogy ők tanul­ták, elegendő lenne — és ta­lán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a ma szakis­merete még ennél is gyorsab­ban elavul. Kevesen mennek majd abból a szakmából nyug­díjba, amit most tanulnak. A változó technika erkölcsi­anyagi halassal követeli meg a lépésigazítást. Persze, biztosan meg lehet élni majd a századfordulót a mai dátumú szakmunkás- bizonyítvánnyal is, ugyanab­ban a szakmában, mindenféle tanulás és szakmai nyugtalan­ság nélkül is. Aki azonban a szakmájában és az anyagi megbecsülésben nem akar kö­zépszinten maradni, s az át­laggal megelégedni, annak igenis többet kell tennie. Nyilvánvaló, hogy a társada­lom a számára legértékeseb­bet nyújtó embereket fizeti meg a legjobban, azokat, akik a szakmájukban a légid valób­bak. Anyagilag, erkölcsileg ez a „karrier” minden fiatal előtt nyitva áll. vAki akar, élhet ve­le. .. A modern kor követelmé­nyeihez való igazodás tulaj­donképpen nem követel sem­miféle boszorkányságot a hol­nap szakmunkásaitól, csupán azt — és most egy esztergá­lyos szavait szeretném idézni, hogy: — „nem szabad közöm­bösen elmenni semmi új mel­lett, oda kell figyelni, s ha már láttam — megpróbálom, s ha megpróbáltam — meg is tanulom... s lassan természe­temmé és természetessé válik az, ami előtte még idegen volt.. Hétezerből - négyezren... A régi mesteremberek­nek egy egész hosszú élet állt rendelkezésükre, hogy a szakmájukban irigyelt tudású, rangos nevű emberek legye­nek. A mai szakmunkásnak is mindezt meg kell ismernie, de versenyt futva az idővel. A fo­lyóiratok, a - könyvek, a to­vábbképzések, a nyitott szem a saját szakmában — mind- mind ezt a célt szolgálja. A jövő szakemberei, a mai ti­zenévesek ezt tökéletesen ér­zik. Magam is meglepődtem, amikor nemrégiben elém rak­ták egy felmérés eredményét. Hétezer szakmát választó fia­tal véleményét gyűjtötték ösz- sze. Arra a kérdésre, hogy a szakmája szempontjából mit tart a legfontosabbnak, a meg­kérdezetteknek több mint a fele ezt a meghatározást tette, az első helyre: „A szakmun­kásnak a fejét kell elsősorban a munkájában hasznosíta­nia!...” Ha hozzáteszem, hogy csak ezután jön a felsorolás­ban az, hogy „jól lehet keres­ni”, akkor joggal mondhat­juk, hogy reálisan látja fel­adatát a helyét kereső mai if­júság. építésére. Nógrádszakálban pulykamevelő építését kezdték meg. A termelőszövetkezet mellett a tagság építési igé­nyeit is kielégítik. A község­ben az új lakóházak építéséi, a régiek átalakítását ők vé­gezték el. Beszéltünk a falu­ban több építtetővel. Minde­nütt elismeréssel emlékeztek az építőbrigádra. Ma már évi termelési érte­kük meghaladja a hatmillió forintot. Aki nem ismeri mun­kájukat azt gondolhatná, hogy zökkenőmentesen dolgozhatnak, pedig például nincsenek kor­szerű gépekkel felszerelve. A szállítószalagokat, habarcske- verőket kölcsön kérik. Ma­guknak szerkesztik meg a nél­külözhetetlen felszereléseket. A lelkesedés és a felelősség hajt­ja őket, amit a közös gazda­ságért és a tsz-tagok gyarapí­tásáért éreznek. Sok nézőjük volt, amikor a hidroglóbuszt a majorban fel­állították. Előre, pontosan ki­számított munkával végezték. Sikerült. Ilyenek a ludányha- lászi építőbrigád dolgozói. Lel­kiismeretesek, szorgalmasak, a tsz számíthat rájuk. Bán János B Gy. | NŰGRÁD — 1970. november 12., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents