Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

i: -3

VILÁG"PROLETÁRJA

I, EGYESÜLJETEK!

SB TO—Rába ETO

(6 oldal)

Iiodalmi születésnapok

(7. oldal'

Csa’ád — Otthon

(11 oldal)

Befefezte muri Seagal

ci X. kongresszus

Az MSZMP kongresszusának határozata —

a párt vezető testületéit

Megvá l ászt ott á k

Szombat reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — o korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető

szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot.

A pártkongresszus zárónapján is táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok, intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek kongresszusi felajánlásaik teljesítését jelentették a kongresszusnak.

KÁDÁR JÁNOS VITAZÁRÓ BESZÉDE

A néppel, a népért dolgozunk

Amint azt szombati számunkban már jelentettük, az MSZMP X. komgresz- szusának pénteki mun'ra- napján berekesztették az első két napirendi pont fölötti vitát, s Kádár János elvtárs mondott vitazáró beszédet. Az alábbiakban közöljük Kádár elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszédét.

Tisztelt kongresszusi

Kedves elvtársnők,

elvtársak!

A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésében eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps.)

Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képvisel tették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, s általában a kongresszusunkon részt vett testvérpártok. küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunkat. (Nagy taps.)

A testvérpártók küldöttségeinek felszólalására külön- külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainfcnak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen nem nélkülözhe_ tő, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz.

A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik résztvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt. az sem segít,

(derültség), mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi ä felelősséget.

Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi komgresz- szusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól.

Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik párton kívüli elv társunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akar kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanulságul annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdésekhez.

A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés. amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége.

Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem — ha tetszik, ha nem — már közgazdaságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét- másikát régebbről ismerem, és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg. hanem számítani, szárrwxlTű Is a realitással, az élettel. A kongresz- szus vitájában ez is megfelelően tükröződött

A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön- külön ne válaszoljak, és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóan egyértelműek voltak azok.

A kongresszus visszhangja, megítélésünk szerint, jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk

ismert visszhang mutatja, az

egcisz országban ugyanazon

kérdések körül, ugyanazon

alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.)

A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az országokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak.

Következetesen tovább az eddigi úton

Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján, A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.)

A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki. hanem a kongresszus álláspontját is.

De az egyetértés, még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó és nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus Ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alapál lásíoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához.

Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem —, de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert —, azt. hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy

erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretűnk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt. mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie.

Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának nép- gazdaságiiag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki, a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz fel- használásának növelését.

E népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gyorsasággal — talán még a számítottnál is nagyobb mértékben — növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel.

Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan lekell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem föl! Elkozta tható binyásztestvégeinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt. De, bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászat, figye- ambe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, körülbelül ezen a szinten marad.

Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyedik ötéve6 népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót tervezünk, és az meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.

Felmerült a vitában a termelőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növény- termelésben komoly kiesések voltak, és azokban a tsz-ek_ ben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett.

A mezőgazdaság a jó terv,

a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyérgabonából — 12 mázsa körül van. Ezt még nemrégen országos rekordként ünnepeltük. De közben fejlődött mezőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visszapottyantunik egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos átlageredményt elkeseredetten vesszük tudomásul.

(Folytatás a 2. oldalonj ,