Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Népszavazás nélkül Miről írna a% ú jságban f Mit választ a na 7 A KB határozata és később a kongresszus; irányelvek megjelenése után nagyon sok szó esők a nőkről, közelebbről a női egyenjogúságról. S mert szokatlan, "hogy idén e tárna sokkalta inkább foglalkoztatja a közvéleményt, mint a korábbi esztendőkben, több helyen értetlenséggel, sőt némi iróniával kezelik. Ez utóbbinak példázására csak néhány idézet a legfrissebben hallottakból: Idézetek — Nagyszerű .törlesztési” alkalom ez a nőknek; háború a.,két nem között... Vagy: — Mondhatnak, vagy írhatnak nekem akármit, a dolgok veleje az, hogy a nő, az csak nő, és passz! Ma már viszonylag kevesen vallják a begyöpösödött- eégre valló elvet, miszerint a nő egyetlen hivatása a család gondozása, birodalmának határai a konyha falai. A legkevésbé termelékeny és a legkevésbé mutatós munka, a házimunka azonban még a legtöbb helyen az asszony ,,privilégiuma”, s a legszerényebb órabérrel számolva is, második műszakja alatt az asszony megkeresi második „(fizetését”. Az otthoni munkamegosztás megvalósítása a teljes egyenjogúsítás egyik feltétele. Hogy ez a munkamegosztás helyes-e avagy sem, és így kell-e megvalósítani, vagy amúgy, arról most javában tart a vita a legkülönbözőbb fórumokon. A nők hetilapjában például neves írónk kerek-perec kijelentette, hogy ő bizony otthon nem mosogat, amivel sikerült is olajat önteni a tűzre, mert a férjtábor egy része .^márpedig én mosogatok” jelszóval felhördült, felháborodott. Nem célunk az dgazságtevés, nincs is szükség rá, hiszen nyilvánvaló, hogy melyik félé az igazság. Egy azonban biztos. Amíg a házimunka teljes egészében a nők nyakába zúdul, elrabolva tőlük szabad idejük minden percét, de még a pihenésre szánt időt is megcsonkítva, addig szó sem lehet a teljes és sértetlen egyenjogúságról. Ellenérvek persze mindenre vannak, hogy is ne volnának, Ezeknek egyike az, hogy a nők nem szeretnek, nem is akarnak tanulni, továbbképez- ni magukat, mert nincs bennük ambíció. De vajon lehet-e ambícióhiánynak nevezni, ha késő este, a második műszak gondját aznapra végre letéve sem kedve, sem ereje nem maradt a nőnek a tanulásra? Az ellenérv kényelmes, hiszen számtalan példával „bizonyítható”, csak egy hibája van, az, hogy nem igaz. Kém igaz A másik szépen hangzó szemrehányás, hogy minek ez a nagy nyüzsgés, a nők maguk is inkább az otthoni munkát választanák. Nem rendeztünk ugyan népszavazást a témáról, de talán így sem könnyelműség kijelenteni : A nők többsége bizony már nem az otthoni munkát választaná. A nők többségének szeme végre felnyílt már a világra — többi között ezért sem telt már el hiába a legutóbbi negyedszázad —, a többséget érdekli az, ami a világban történik, van róla véleménye, akar is, tud is cselekedni a jobbért. Ezt a nőt már nem Tizenkétmiiliárd a vízellátás javítására A tanácsok negyedik ötéves tervének főbb beruházásai A negyedik ötéves terv esztendeiben 70 százalékkal több pénzt fordíthatnak beruházásokra a tanácsok, mint a most záruló tervidőszakban. A tetemes summa több mint 70 százaléka lakásépítésre, 10 százaléka közműfejlesztésre jut, 5,3 százaléka a kulturális, 4,9 százaléka az egészségügyi és szociális szolgáltatások színvonalának emelését szolgálja, a fennmaradó összeget pedig a helyi (közlekedés javítására, a sütő-, a nyomdaipar és a lakossági szolgáltató hálózat bővítésére költik, Tanácsi beruházásként 1971 —1975 között 160 ezer lakás épül fel, kétszer annyi, mint a harmadik ötéves terv esztendeiben. A terv szerint növekszik a korszerű technológiával épített lakások száma, a lakások felszereltségénél tartják a már kialakult magas színvonalat Több mint 12 milliárd forint jut a vízellátás javítására, a csatornahálózat növelésére, korszerűsítésére. A negyedik ötéves tervben biztosított anyagi lehetőségek országosain napi mintegy 780— 800 ezer köbméter víztermelő 'kapacitás, csaknem 5000 kilométer vízvezeték és mintegy ezer kilométer csatornahálózat építését teszik lehetővé. Ugyanakkor a fejlesztésre szánt összeg több mint egynegyedét fordítják az elavult közművek teljes felújítására. A városi és falusi közműfejlesztések eredményéként a közműves vízzel ellátott lakosok száma a jelenlegi 5,6 millió főről a tervidőszak végére várhatóan 6,7 millióra növekszik, a csatornával ellátottaké pedig a mostam 2,9 millió helyett 3,5 millió lesz. Jelentős összegeket áldoznak a tanácsok a körzeti iskolahálózat bővítésére — mindenekelőtt a 'tanyás és aprófalvas megyékben, valamint az általános iskolák felső tagozatosainak elhelyezésére szolgáló diákotthonok létesítésére. A terv összesen mintegy 2500 új általános iskolai tanterem és több mint 9 ezer diákotthoni hely megépítésével számol. A fejlesiztés elsősorban a legrosszabbul ellátott vidékek — így mindenekelőtt Bács, Borsod, Fejér, Hajdú. Pest, Szabolcs és Veszprém megye — helyzetének javítását Célozza. A középiskolai hálózatot 300 tanterem és 230 műhelyterem megépítésével bővítik, s a tervidőszakban újabb 12—13 ezer középiskolás kaphat helyet diákotthonokban. A terv a tanácsi, egészségügyi és szociális beruházásokra fordítható pénz körülbelül kétharmadát kórházépítésre, -felszerelésre irányozza elő. A tervidőszakban a tanácsi gyógyintézeti ágyak száma valamivel több mint 6 ezerrel növekszik, s így a tízezer lakosra jutó gyógyintézeti ágyszám az idei 83-ról 1975- ben 88-ra emelekedik fejlesztik a járóbeteg-ellátást is: 250 új általános orvosi, s 300 gyermekorvosi körzet létesül. A napi szakorvosi óraszám 8200-zal emelkedik, s a tanácsi beruházásból csaknem 9 ezer bölcsődei hely létesül. A gyermekegészségügyi ellátást 000 új csecsemőotthoni és 500 egészségügyi-gyermekotthoni hely segíti majd. Az idős és munkaképtelen emberek intézeti elhelyezésének lehetőségei is bővülnek a tervbe vett 3 ezer, új szociális otthoni hely megépítésével. Meggyorsul — országosan — a meglevő úthálózat korszerűsítése, a vidéki városokban mintegy 260 kilométer új út építésével és 1200 kilométernyi út korszerűsítésével számol a tanácsok népgazdasági terve. (MTI) lehet visszagyömös zölní a konyhába, ennek a nőnek már kevés az, amit a lakás és a KÖZÉRT közötti utcaszakaszon láthat. Ez az út tehát nem járható. (Egyébként is: miért haladjunk visszafelé, ha egyszer nem sokkal több fáradsággal előre is juthatunk?) Sokkal érdemesebb azon gondolkozni, hogy miként rövidíthető meg a konyhában, meg a porrongy tánsaságáben töltött idő. Miként érhető el, hogy a szolgáltatások hozzáférhetőségüknél és áruknál is fogva nagyobb körben elérhetők legyenek? Ezeken érdemes a fejéket törni, nem holni visz- szaszorító hadműveleteken! Az ellenérvek egyike, bár a legvégső és ennek megfelelően a legelvakultabb és legdühösebb is, hogy hiába, a nő mégiscsak más! Hát persze, hogy más! Ki vitatja ezt? Más mint a férfi, mert évszázadokon át teljésen más körülmények között élt, más feladatokat kapott, erejét, képességeit lebecsülték, s ezért az erő és a képesség nem is fejlődött akadálytalanul. És persze más a nő, mert biológiai felépített- sége is különbözik másnemű társaiétól. És egyáltalán, mire érv az, hogy a nő „más”?! Talán arra, hogy ha már így van, maradjon is' mindig így? Szépen körülvattázott szemlélet ez, de ez minden „érdeme”. Nem volt még olyan régen, hogy munkába álltak a nők, s a rövid idő alatt hatalmas utat tettek meg. Éppen elegendő bizonyíték ez arra, hogy bár. ki, ha teret kap képességei kibontakoztatására, nem marad egy helyben, képességei valóban gyors ütemben fejlődnek. Úton vagyunk S végül: nem férfi- illetve nőellenességről van itt szó; a nemek harcára visszavezetni a kérdést túlzott és fonák egyszerűsítés lenne. Hiszen éppen arra van szükség, hogy ami eddig ellentetek forrása volt, az szűnjék meg, egyenlő legyen a mérce, de egyenlők a mérce elérésének lehetőséged is. Hosszú falu a pásztói járásban Mátraszőllős. Lakóinak száma úgy 1900 körül mozog. A férfiak nagy többsége kijár a faluból, akik pedig a termelőszövetkezetben dolgoznak, legtöbbje a határban tartózkodik. így hát ott-tartózko- dásom során úgy döntöttem: az asszonyokkal beszélgetek a falu életéről, gondjáról arról, ha módja lenne, miről írna az újságban. Mondanom sem kell, többen húzódoztak a választól, mások viszont annál határozottabban szóltak. Azt is felesleges hangsúlyozni, hogy szinte valamennyien a faluban tapasztalható gondokról, bosszantó jelenségekről írnának. De inkább beszéljenek az asszonyok. A csinos, tiszta, áruval is jól ellátott önkiszolgáló boltban kezdtük el a beszélgetést. Dávid Cyuláné üzletvezető-helyettesnek tettem fél a kérdést. — Az üzlet dolgozói most a Szocialista brigád cím elnyeréséért harcolnak. Vállaltuk, hogy éves 3,6 millió forintos forgalmunkat december 10- ig teljesítjük. Minden jel arra mutat, hogy egy-két nappal korábban valóra váltjuk ígéretünket ... Mi állandó olvasói vagyunk a NÓGRÁD- nak. Olvastuk Is benne, hogy nincs kályhacső a megyében. Nálunk most is van, pedig Miskolcról, Özdról, sőt Budapestről is idejártak néhányan vásárolni, tíz—húsz darabot is vittek magukkal. Szóval nincs ókunk a panaszra. A másik megkérdezett egy idős asszony, Bodza s Józsefné, aki arra panaszkodik, hogy nincs „sparhélt” a faluban, pedig most nagy szükség lenne rá. Szabó Lajosnéval egyetemben mondja el, hogy a falu alsó részén, az úgynevezett Al- másl részen sorra épülnek az új házak. De még csak a környéken sincs üzlet, s így még a fél liter tejért is csaknem két kilométert kell gyalogolni. Több olyan fiatal mama van, akinek be kell zárnia apró gyermekét, hogy elintézze a bevásárlást. Az ÁFÉSZ igazán segíthetne ezen a gondon. — Én a gázellátásról írnék — így Hegedűs Gyuláné. — Ha jól tudom, kb. négyszáz palackra van szüksége a községnek. Most pedig már három hete nem hoztak egyetlen palackot sem. Sürgős intézkedésre lenne szükség. Igaza van Heged űsnének. Felemás megoldás az, hogy Mátraszőllősre is Balassagyarmatról hordják a gázpalackokat, holott közelebbről, Petőfi- bányáról is meg lehetne oldani az ellátást. A termelőszövetkezet már a fuvart is felajánlotta, arra lenne szükség, hogy a TIGÁZ fizesse meg a fuvarköltséget, s akkor egy- csapósra megoldódna a falu gondja. — Írnék én arról is — folytatta Hegedűmé —, hogy nincs a faluban egy kisvendéglő, vagy eszpresszó, ahol a fiatalok hasznosan tölthetnék el szabad idejüket. — A tanács úgy tudom, adna helyiséget is — vette át a szót Gömbicz Jánosné. — A földművesszövetkezet ötvenezer forint tagsági hozzájárulással segítené az építkezést. Meg kellene kezdeni ezt a munkát. — Miről is írnék még? — folytatta Gömbicz Jánosné. — Igen. A faluban minden második-harmadik háznál van már televízió. A rádiók számát nem is lehet már pontosan tudni, mert annyi van. Nagy készülék, és táskarádió. A faluban viszont nincs szakember, nincs szerelő. Így sokan kontárokkal kénytelenek megjavíttatni elromlott készüléküket. A tanács támogatná a lakosság kérését. Iparengedélyt is adna kisiparosnak, csak hát nincs jelentkező. Talán a cikk megjelenése után jelentkezik valaki? Nagyon jó lenne. Volt olyan asszony Is, aki ugyan elmondotta, hogy miről írna az újságban, de a nevét semmiképpen nem árulta el. Azért kérését, kívánságát leírom. Ilyen a fuvargond. A termelőszövetkezet nem bírja a szállítást elvégezni, pedig a szén, fa és építőanyag szállítása fontos lenne a községben. Egy másik gond. Most van a sertéshizlalás ideje, s nincs daráló a faluban. Egy kalapácsos darálója ugyan van a termelőszövetkezetnek, de azt lassan a rozsda marja, nem tudják beépíteni, s így a lakossági igényt sem kielégíteni. Nagy az építési kedv is a községben, de nincs egy olyan ács iparos, aki engedéllyel rendelkezne, s elvégezhetné a munkát a faluban. — Éppen ezeket a gondokat tárgyaltuk a legutóbbi községi végrehajtó bizottsági ülésen. A szolgáltatást, a lakossági ellátást. Most az asszonyok véleménye megerősít bennünket abban, hogy ilyen irányban kell tenni valamit. Jogos a gázellátás emlegetése is. Valóban három hete nem kapunk palackot. A megoldás útját keressük, sőt már tettünk javaslatot is. Mindenképpen meg kell oldanunk az említett hiányosságokat, avagy amit az asszonyok nem vetettek fel, a sóderbánya megnyitását. vagy a község határában levő völgyzárógát építésének befejezését, ami a legutóbbi nagy esőzésnél is tetemes kárt okozott a községben — summázta véleményét a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Asszonyok véleményét gyűjtöttük össze Mátraszollősöm. Dávid Gyuláné szavaival zárnám a mondandókat — Nem azt mondjuk, hogy minden rendben van Mátra- szőllösön. De, hogy a község vezetői is keresik felvetett problémáink megoldásának az útját, az is biztos. Ez pedig a község lakosságának rendkívül megnyugtató. Ha írtam volna az újságnak, erről is szót ejtettem volna ... Somogyvári László Könyvespolc mvzséka hullámhosszán Megtalálták a francia kisfiút Persze mindezt megvalő»íta_ ni nem lehet csupán a holnap feladata, hosszabb időre szab ez programot. Egy azonban biztos: a program megvalósítása elkezdődött, elindultunk az úton. Igaz, most még nagyon rázós az út, de letérni róla semmiképpen nem szabad. Már csak azért sem. hogy az esetleg szembe jövő járművek ne kaphassanak helyet rajta. Szendi Márta A Rádió zenei osztályának munkáját több millió „meós” ellenőrzi. Sokoldalú tevékenységének eredményeit — a régi és legújabb muzsika megszólaltatásától zenetudományi előadásokon, népszerű riportokon át, a táncdalfesztiválig és magyarnóta-müsorokig — az egész ország ismeri, szereti és bírálja. Magáról a munkáról és az emberekről, akik végzik, bizony keveset tudunk. Ök szólnak (s ezúttal írásban) a Kedves Hallgatóhoz; munkájukról és e szerteágazó, felelősségteljes munka örömeiről és gondjairól vallanak. A könyv szerzői és összeállítói színesen, változatosan mutatják be a Rádió mindennapi életét, a főbb műsortípusokat, műfajokat és szereplőket. A kötet lapjain megjelennek a rádióműsorok legnépszerűbb alakjai, művészek, együttesek, Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kiss László (Salgótarján) fényképére a zsűri 4 pontot adott. Egészségesen találták meg Rouenbam Denise Veillard párizsi asszony 15 hónapos kisfiát. A gyermeket a múlt héten szerződtetett háztartási alkalmazott hétfőn este rabolta el és üzenetet hagyott, amelyben 150 000 frank váltságdíjat követelt. Veillardné egyik ismerőse kedden a St. Lazaire metróállomás közelében kávéházi randevún adta át az összeget egy ismeretlen férfinek, aki ezután nyomtalanul eltűnt a tömegben. (MTI) szerkesztők. Szó esik m Ki nyer ma?, az Űj zenei újság, a Dupla vagy semmi, a Házimuzsika, a Csak fiataloknak és a többi könnyűzenei műsor műhelytitkairól, vagyis mindazokéról, melyek a Magyar Rádió zenei műsorait népszerűvé teszik. S ha már ezúttal le kellett mondani az oly fontos hangzó muzsikáról, segít legalább a kép: Czigány György és Lázá' Eszter könyvét számos fotó teszi színesebbé, érdekesebbé. Aki pedig kedvet kapott hozzá, részt vehet a Rádió műsorának szerkesztésében; a könyvben található jelentkezési lappal benevezhet a zenei főosztály „Szerkesszen ön is rádióműsort!” pályázatára. A kiadvány aktualitását is fokozza, hogy a közönségpályázat beadási határidejének dátuma: december 31.!
