Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
T ZELK ZOLTÁN t SZÉGYEN Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél. a halálnál is szégyenteljesebb, hogy ajándékul adtad testedet — hát kértem én? hát reméltem? hát vártam? most járhatok az irgalom sarában, mert egy percig a nem remélt egekben — hogy megalázzál, nem ezt érdemeltem! SASS ERVIN: Három szívem három szívem hogyha volna szerelmedért; mind dobogna fekete éj hogyha lennék hideg arcom melengetnéd fényes hajnal hogyha leszek elfutok a felhők felett ellopom a piros Napot s kitűzök egy új csillagot Tröszt Tibor A hűvösvölgyi katona A katona elszakadt a csapatától. A Dunántúlnak ezen a részén bőven volt enne precedens a történetem folyamán,. Rámái erődítmények lánca húzódott itt és megesett, hogy az Imperium katonái öLbámészkodtak a Pannon-dombok között. A szőlősgazdáik gyakran találnak forgatás közben néhány temetet- lan, magános csonthalmazt, távol a biztonságot jelentő reguláris tömegsíroktól. Így volt ez augusztus óta egészen Hitler Adolf sebtében összetákolt Harmadik Impériumáig. amelynek egyik tagja megunta a harci dicsőséget és a szakadó esőiben, kéltség- beesetten bandukolt a Tölös- ben. Tóth István a városi posta egyik vezetője volt. Unta már a stemplik csattogását, a kisasszonyok affek tálasát és nyugdíjba vonult Vett a Tö- lös sízélén egy darab szőlőt, agy villának beillő présházzal, hoigy ott éldegéljen öreg napjaiban, mint annyian mások. De nem gondozhatta sokáig a dús fürtű tőkéket, mert megbénult a jobb oldalára. Ágyban fekvő, magatehetetlen öreg lett, és amikor a fiát behívták, még rosszabbra fordult az állapota. Feleségével és menyével kinn éltek a szőlőben. Az asszonyok a színház látcsővel nézték naphosszat a repülőket, a falubeliektől vették a tejet. Kellett is, mert a fiatalasszony terhes volt. Várták ifjabb Tóth István levelét és korán feküdtek. Március közepe volt, hideg eső fürösiztötte a domboldalt. Az asszony maga metszette a tőkéket, negyvenhárom éves volt és erős. Nagysága lébére tisztelte a munkát... A katona vacogott és prüszkölt. , A tölgyes széléről kémlelte, az utat. Lent csönd volt csak néha vifflemtak a fényfatkú rakéták, de egészen messze. — Kipucoltak a germánok, egészen biztos. Ha jönnek a russakik, remélem sikerűi va— Nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festeni a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művész? Az életmű vész! És én az vagyok. Zseni. Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani ■Helénkém, a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy személyben lehetetlen. Főzés közben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres „Naplementére”, a spenót »tükörtojással, ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helénkém. Erdei tájképeihez mindig favágás közben gyűjt erőt. Művész a telkem, nagy művész! No, de gyerünk, mert el keli adnom a festményeket. Adj Isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves nénémet— Űigy! [Treszka nénémnek... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön kiterítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művé- saetet. Ezeket nézze mamán. Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van... Aha, látom az a Jézusos tetszik magának. Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy. kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen azért a kert végéhez, mert akkor nem látja a glóriáját. A mariáját! Ez békebeli glória ám, kedves Treszka néném. Az ecset mestere Látja, igazi körzővel készült És a fej tartása ennek a Jézusnak... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két galambot figyelje... hercig, ml? Látja, ott hátul a háttérben, mind olajfa. Ezek az olajfák megérik a potom négy pirosat és ingyen kapja Jézust, a két galambot, meg a felhőket. És micsoda felhőket? Na, ne teketóriázzon néném! Művész vagyok, nem házaló! Nézze!..: így még jobban láthatja a napot, az ott, mind fludium, abban keringenek a szubsztanciák! Halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajókat is... Én nem gondolkodnék kedves néném, azért a négyszázért. Hiszen ingyen adóim... Ne kintről nézzék kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg néném szaladjon a pénzért. Nyúljon könyökéig a szalmazsákba, megéri... Nézzék, nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj... Köphetik, dörgölhetik, gyűrhetik, moshatják, vasalhatják! Megtartja színét és kirúgja magát, mint az angol szövet. Aha, aha, látom a fiatalember a „Zenélő lánnyal” kacérkodik. Klassz, mi? .. Azt elhiszem! Nem hamisítvány... Figyelje a melleit, meg a ruhája alól kilátszó térdeit... Az sem kutya mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszujevő kis száját, milyen édesen csücsörít? Tarkabarka ruhája megéri az öt kossuthlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom... Mit beszél? Maga ne szóljon bele uram. Erre mondja, hagy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkersárga és cinóbervörös. Ha Rembrandtnak, tudja ki volt az a Rembrandt?... Na! Ha Rembrandt ilyen festékekhez juthatott volna, nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt... Igaza van, galambom. Az űr a levegőbe beszél... EbbőL..? Egyet ebből, egyet ebből. Angróbán húszat engedek. ötnyolcvan lesz a kettő... Ez a szoba dísze. Van ízlése, galambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek. .. Hehe... Uram! Ha sokat lázit, feljelentem üzletrontásért. .. Hogy én ismé- rem-e Munkácsy „Ekceho- mokját”? Nevetett uram... Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van huszonöt évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetéthez jut, aki ezekbő^ vásárol... Látja ezt az „Almahámozó lányt”? Ügy árad belőle az élet, majd kilép a keretből... Miért? Ne röhögtes- sen, uram! Azért nem lépi túl a keretét, mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van radt a vaj, a mustár, vacsorára legtöbbször zsíros kenyeret ettünk, üres teával. Fogunkhoz vertük a garast,'' s lassan, szinte , észrevétlenül, Zsuzsáról rám is átragadt a kupor- gatás mániája. Máskor, amikor, 'este hazajöttünk, leültünk a rádió elé, s kettesben oly jó volt hallgatni a zenét. Most Zsuzsa csak nyolckor járt haza, mert fél öt után különgépelést vállalt, s így üres, néma volt a ház. Amikor hazajött, fáradt, ideges volt, és egyetlen beszédtémája volt: az autó. Azelőtt nálunk nagy ünnep volt minden vasárnap, ünnepi főzés, kuktáskodás. Most csak negyed kiló húst vásárolt, s gondosan vigyázott, hogy vacsorára is maradjon a déli ebédből. Az újfajta élet lassan-las- san átformálta az én kedves, cicáskodó Zsuzsámat. Apró tűszúrásokkal volt tele a szívünk, amelyeket lehetetlen volt másnapra elfelejteni. — Te nem tudsz spórolni — vágta fejemhez gyakran. — Sosem lesz semmid! — mondta, és úgy nézett rám, mint a biciklista a pótutasra. akit vinnie kell a parton ... Hallgatásba menekültem. Minden fillért adaadtam Zsuzsának, és én sohasem kérdeztem, hogy mennyi már a pénzünk. Ismertem őt, nagyon jól ismertem, s tudtam, hogy ha szólok, ha ellene teszek, még nagyobb lesz a baj. Emlékszem, egy szerdai napon, este tiz után érkezett haza, szörnyen kifáradva karikás szemekkel. Az ügyvédi munkaközösségben gépelt. Nem szólt, fölhajtotta üres teáját, kettőt harapott a zsíros kenyérből és lefeküdt. Én fél éjszaka forgolódtam az ágyban, s nem jött a szememre álom. Később észrevettem, ő sem alszik. Aztán valahogy, így a csöndes nyugalomban megint beszélgetni kezdtünk. Már-már úgy éreztem, újra a régi Zsuzsa szól hozzám, az én bájos, kedves kis Zsuzsám, akit most is mindenkinél jobban szeretek. Megsimogattam haját, fáradt arcát, megcsókoltam a szemét, úgy, mint régen. amikor még nyugodt és békés volt az életünk. — Ne csináljuk tovább ezt Zsuzsám! — súgtam, pedig rajta kívül senki sem hallhatta szavam. — Aztán nézd csak, négyéves házasok vagyunk. Emlékszel, mit terveztünk mindig? Lakás, bútor és. . nem lehetünk ketten örökké... Hallgatott egy ideig, majd ennyit mondott; — Először az autó, aztán a gyerek! f Gyorsan röppentek a hónapok, az évek. Két és fél év után Zsuzsa elém állt, és kijelentette: megvan a pénz, jön az autó! Az új Skoda olyan volt, akár az álom. Zsuzsa meglepetésnek szánta és váratlanul hozatta haza. Amikor begördült az udvarra, nyakamba ugrott, és összecsókolt: — Nézd, öcsi. Itt van a kocsi! — csacsogta boldogan és mutogatni kezdte a kényelmes ülést. És akkor megint olyan volt az arca, mint régen, olyan gyerekes, olyan kipirult. Az jutott eszembe akkor, hogy négyéves koromban egy búgócsigát kaptam karácsonyra, és annak örültem ilyen határtalanul. — Nézd, milyen cuki — vonszolt a kocsi felé, s már benn is ült a volánnál. A hátsó ablakon át ekkor megpillantottam egy csíkos bundájú, sárga- tigrist, amint éppen rám vi csorgatta fogait. :omon akadt a szó Jlltam, semmitmondó arccal, es bámultam a szürke Skodát. Csak később vettem észre, hogy az erkélyről engem lesnek az emberek. Fngem. az új autótulajdonost, akinek igazság szerint ma nagyon boldognak kellene tennie . . Szalay István rT' orko X ^11 vádlija, mi? Nő, ez, tetőtől talpig... Hogyan? Ki forgolódik a sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ezt a „Ke- resztrefeszítettet?” Nem * balhéból mondom, de szívemből csöpögött lábaihoz a vér, amíg keresztre feszítettük... Az asszonnyal ketten! ö a kezeit, én a lábait szegettem az ecsettel. Művészéiért, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végezni... Helyes! Magának meg azt a „Dinnyés” képet. .. Háromszáz I Ez nem mirelitdinnye... Na végre! Látja uram, hiába csaholt... Egy darab sem maradt. A művészetet viszik, mint a cukrot! — Háromdeci tisztát... Hej Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed... Még há- romdeoit... Magának is, én fizetem! Művész vagyok kérem. .. Milyen művész? Ne kérdezzen bárgyűságot, édes csapos kartárs! Nézzen a hajamra, könnyű kitalálni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és megnyirat- kozom... . C—e. —gy.) lamd. Legföilebb hadifogoly leszek, amíg tisztázom magam. De ezt a spurit unom már... A katona budapesti gyerek volt, és semmiképpen sem ízlett neki a hosszú visszavonulás a végső győzelemig. Sajnálta a Hűvösvölgyet A far- zsebéhez nyúlt — A atukker rendiben van... Aztán elindult a villa felé. Tóthált menye a fájásokra panaszkodott, — Nagyon rossz... de legalább még egy hét... Tóthné sóhajtozott, amíg etette a férjét aki mozdulni sem tudott már. — Csak vége lenne! Csak hazajönne már István! c ö hallotta meg a zörgést A hátsó ajtón lopódzott ki a kerítéshez. — Mit akar? — Mondja ifiasszony '..l kaphatnék szállást? Leszerelésben vagyok... tetszik tudni... — Várjon! Tóthné felment A menye elaludt és nyöszörgött. — Kibírod... — suttogta az asszony és elmosolyodott Ö kétszer szült. Aztán kinyitotta az ajtót. — A présházban, itt lent ellehet ... Enni is adott a katonának, meg száraz ruhát vitt neki. Kérdezgette a jiáborúról, megkóstolták a bort és beszélgettek mindenről. — Szóval maga szereti a Hűvösvölgyet? — nevetett az asszony. Az eső kopogott a présház bádogtetején. \ A katona régein hallott asz- szoinyi «nevetést Megkívánták egymást Tóthné úgy ereszkedett bele a vágyba, mintha egy régi emléke idézett volna meg. A katona meg örült, hogy sötét a présház, mert szégyell- te volna a könnyet, amit az ölelés öröme facsart lei a szeméből. , A tejesasszony kopogtatott rájuk hajnalban. Habos tejet hozott a várandós asszonykának. A tejesasszomy aznap dupla pénzt meg egy pint bort kapott a tejért. De Tóth úr egész havi nyugdíja is kevés lett volna arra, hogy megzabolázza közlő ösztönét. Aki elolvasta Flavius Josephus könyvét, az tudja, hogy egy Imperium milyen szívósan védi magát. Még az olyan sebtében összetákolt is, mint Adolf Hitleré. Kiépítette a Margit vonalat és védte foggal, körömmel, péncélököllel. Védőállás épült a Tölög alatt is. A katona a padlásról figyelte a mozgást. Lövegek is jöttek. — Nehéz dolguk lesz az oroszoknak... Aztán lement az asszonyhoz. A fiatalasszony fájdalmai erősödtek. Tóthné tűnődött — lehet, hogy a menye elszámolta magát? Tóthné csak a fia boldogságát féltette. Nézte a görcs- beránduló menyét. — Szülni fog. Pedig nagyon gyenge... A katona tehetetlenül őgyel- giett — Orvos kell! — határozott Tóthné. — Lerajzolom hol lakik a faluban a tejesasszony ... majd az elintézi a többit. — De lehet, hogy elkapnak... — Akikor én megyek... de orvos kell! — Lehet, hogy elkapnak..; — Betojt, mit csináljak.— — legyintett Tóthné. A katona elindult. Óvatosan lapozott a kertek alatt. A katona szeretett volna be. lekopni a tiszt vaskók szemébe. — Szóval maga e»v hős, fiam ... Katonaszökevény létére lejött az orvosért. Hát jó, azt feiküldöm, de maga marad ... Gondolja el gyerekem, ha azok akik kinn fekszenek az árokban mind úgy beszarnának, mint maga. Mi lenne a nemzettel? Mi testvérek vagyunk! Még mondott egy-két nyi- lasfceresztes marhaságot Szár lasiróL / Feltörtek essek is, mint * huszárteneke — gondolta a katona. A tiszt történelemtanár volt civilben, egy vidéki városban. — Egyenesen álljon gyermekem! A láb a katona erénye, a láb a fegyelem jelképe. A középkorban a katonák mindig terpeszben álltak. Tudja miért fiam? Hogy az oligarcha a lábuk közé rúghasson ... Persze maga eat nem tud ja ... mert maga egy angyalföldi strici... A tölgyes szélénél agyonlőtték á katonát. És aznap született legifjabb Tóth István — István/ka. MŰTEREMBEN (Selmeczi Tóth József fényképe)
