Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
Napjaink ifjúsága Napirenden a KlSZ-tagfelrétel Próbatétel nélkül? . . Persze, hogy volt közöttünk olyan fiatal is, aki nem azonnal váit ifjúkommunistá- vá — a legtöbb ilyen volt. Akivel meg különösen nehezen értettünk szót — mi fiatalabbak, és az »öregek« — annak megmondta a Pali bácsi, vagy a Józsi bácsi: kisko- mám kívül tágasabb, ha neked a szép szó nem használ, ne gyere közénk, itt rendes mun- kásemberek vannak... Enyhébb esetben egy-két hétre kitiltottuk a rendetlenkedőt az egyes körzetből... Es mit gondol, hogyan fogadták az eltiltást? Kivétel nélkül így sopánkodott: »Egy hétre? de hát mit csinálok én egy hétig egyedül?« — Mert ez volt a lényeg, hogy a közénk szokott egy hétre egyedül maradt!” Így emlékezett dr. Csillik Gábor egykori partizán, ma a csepeli rendőrkapitányság vezetője, azokra az időkre, amikor ifjúkommunistának lenni kitüntetésnek számított, amikor csak a legképzettebbek, legrátermettebbek maradhattak hosszabb ideig is a KISZ soraiban, s léphettek később a nem ismeretlen Pali és Józsi bácsik mellé a pártba, a magyar munkásosztály illegálisan harcoló szervezetébe. Akkor emlékezett így, amikor a KISZ-fiatalok mai nevelésének gyakorlatáról beszélgettünk a salgótarjáni Ka- rancs Szállóban, az első országos partizántalálkozó szünetében. A Szár-csoport egykori tagjának szavai olyan tanulsággal szolgálnak, amelyet a mai, jócskán megváltozott helyzetben is érdemes felhasználni, a gyakorlatban — a tagfelvétel mindennapos munkájában is figyelembe venni! A KISZ Nógréd megyei végrehajtó bizottsága nemréKdevárosd piactér, vasárnap reggel fél hat. A kocsikról a „cipekedőik” rakják le a portékát, hordják el a standhoz. A férfiak között ott sürgölődik egy kisfiú is. Rohangál, itt is ott is feltűnik egy-egy köteg zöldséggel, láda gyümölccsel. Sötét, viseletes zakójának mindhárom gombja becsukva, a szürkés, egykoron fehér ing, amúgy falusiasán, teljesen zárva. Izzadt homlokát időnként megtöri!, meg-meg- áU néhány szóra. Mindenkit ismer, mindenkivel kezet ráz. Idegenek vagyunk a hajnali piacon, a kisfiú gyorsan felfedez bennünket is. Odajön. Udvariasan érdeklődik segíthet-e valamiben ? Mikor megtudja, csak a fűszeres hurka illata vonzott ide a piacra, egy fintorral tovább fut. Idegenvezetésre nem vállalkozik. Pár perc múlva egy tömött barackos ládával liheg el mellettünk; már mint régi ismerősökre kacsint, fut tovább. Az árusok csak azt tudják róla, hogy szinte ott él a piacon amolyan mindenes. A nem túl nagy megterhelést igénylő csomagokat szívesen rábízzák. Mint mondják, rendkívül megbízható, pontosan elintéz mindent, a pénzzel is mindig az utolsó fillérig elszámol. Józsikának hívják, a vezetéknevét senki sem ismeri. Nem is érdeklődnek iránta. Kik a szülei? Miért dolgozik kora reggel a piacon? Senki sem tudja... Faluhelyen sokszor panaszkodnak a tanítók: tavasszal megcsappan az iskola látogatottsága, sok szülő a körtnyebb mezőgazdasági munkát á gyerekeivel végezteti el. A tanács többnyire tehetetlen, az apró pénzbüntetést a gyerek munkája ellensúlyozza. Józsika esete más. Szüleit még sohasem látták a piacon. Vasárnap, ebéd után a korzózás ideje, a kisváros parkgiben tárgyalta a tagságra nevelés és a tagfelvétel megyei tapasztalatait — egy átfogó vizsgálat konkrétumait használva kiinduló pontként. A megyei felmérés elsősorban az üzemi jellegű alapszervezetekre terjedt ki, s így a KISZ tagépítő feladatainak legfontosabb részét érintette. Külön érdekessége a KISZ kb intéző bizottsága elé kerülő jelentésnek, hogy a 20 éven felüli fiatalok körében szerzett tapasztalatokat is magába foglalja. A rendkívül szerteágazó kérdéscsoportból, amely érinti a tagfelvételi rendszer valamennyi jelentősebb pontját — most csupán a folyamatosság kérdését emeljük ki — a folyamatosságot a KISZ-taggá nevelésben, a szervezeti szabályzat követelményeinek fokozott mértékű teljesítésében, illetve elérésében. A megyei tapasztalat azt mutatja, ma még túlságosan is gyakori, hogy a tagfelvételek nem elég megalapozottak, s elsősorban a mennyiségi követelményeknek igyekeznek megfelelni. A párt ifjúságpolitikai határozata világosan kimondja: a taglétszám alakulása annak legyen függvénye, hogy mennyien felelnek meg valóban a KISZ-ta- gokkal szemben támasztott követelményeknek. A cél ezután is az, hogy a nevelő- és szervezőmunka javításával tovább kell növelni a KISZ taglétszámát és befolyását az üzemi és a mezőgazdasági fizikai dolgozó fiatalok körében. Éppen a tagfelvétel előtti előkészítő-nevelő munka hiányosságaira hívja fel a figyelmet az a megyei adat is, amely szerint a vizsgálat kapcsán megkérdezett több száz fiatalnak mindössze 12,5 szénák beillő főterén szabadságos katonák, szerelmesek, idősebbek szieszfáznak. A sétálók között feltűnik Józsika is. Hátra tett kézzel, peckesen lépdel. Délutánra „polgárrá” vedlett. Ruházata azonos a reggelivel. Ha ismerőst lát, odamegy megkérdi, hogy szolgál az egészsége, mi van a családjával, egyszóval disku- rál. Vagy mint aki jól végezte dolgát, kezet fog és tovább megy. Felnőtt. A piacon naponta húsz— harminc forintot is megkeres. A pénzt szülei könyörtelenül elszedik. Inkább az anyja, mert az apa ritkán kerül elő. Hogy mit csinál, arra bizonytalanul válaszol. Józsika: „eljár építkezéseikre, néha gyárban is talál munkát, időnként pedig becsukják” — mondja cinkos hunyorítással. Négy kisebb testvére van, ők még nem dolgoznak. Józsikát viszont az anyja minden hajnalban felzavarja, elküldi a piacra. Magyarázatképpen hozzá teszi: „A felnőttek rendesek”. Példaképe Is van: a Sanyi bácsi, a Laci bácsi. Ök is ott dolgoznak a piacon és tetszik neki, hogy köszöntik egymást, járkálnak, beszélgetnek maguk között. Józsika egyik-másik válasza korához képest meglepően értelmes, megfigyelőképessége, talpraesettsége figyelmet érdemel. Rögtönzött kérdéseim sutáik, időnként iskolai felel- tetésre emlékeztetnek. Pillanatokon belül mégis kiderül, hogy Józsika kitűnően számol, logikai kérdésekre telitalálattal válaszol. Ismereti válaszai elenyészőek, írót, költőt nem ismer. Elmeséli egyszer már szó volt róla, hogy állami gondozásba veszik, de édesanyja megtagadta a gyámügyi hatóságok intézkedésének végrehajtását. Igaz, a tanács nem nagyon erőltette. Ez két éve zaléka kapott valamilyen megbízatást, teljesített valamilyen próbatételt felvétele előtt! Sokan emlegetik mostanában, hogy emelni kell a követelményeket a KlSZ-szervezetek- ben, sőt szó van egy „átmeneti” ifjúsági szervezeti forma létrehozásáról is, amelybe a még nem elég „érett” fiatalok kerülnének — ezzel biztosítva a folyamatos ifjúkommunistá- vá nevelést. A próbatétel helyes gyakorlatnak ígérkezik, múltja, sok szép eredménye van az ifjúsági mozgalomban. De a követelmények emelése — általában — elég megfoghatatlan feladatnak tűnik. A végrehajtó bizottság elé került jelentés első oldalán szerepeit egy idézet, amely a KISZ VII. kongresszusának megállapításai közül való, s körülbelül az a lényege, hogy minden szervezet annyi fiatalt tud „sorompóba állítani”, amennyit nap mint nap meggyőz ... És ez végeredményben nem csak a KISZ-tagokra vonatkozik! A meggyőzésnek pedig az alapszervezetek belső életének változatosságával, színvonalának emelésével, kommunista jellegének erősödésével — más szóval igaz, emberi vonzásával kell kezdődnie. A KISZ-tagokkal szemben állított követelmények növelése is csak a folyamatosságnak ebben a láncolatában képzelhető el. Igaz, megváltoztak a körülmények, mások a napi feladatok is, de a KISZ-nek ma is olyannak kell lennie, hogy vonzást jelentsen, példát mutasson a fiataloknak, s kommunista jellege is elsősorban az idősebb kommunisták tevékeny közreműködésével erősödhet igazán. Mert a cél — a fiatalok kommunista nevelése — nem változott. Pataki László történt; azóta senki sem tett ilyen ajánlatot. A városi tanácsnál az előadó kioktat: azt ne várja tőlük senki, hogy ők pontosan állapítsák meg, ki a tehetséges és ki nem. Őket elsősorban a szociális helyzet érdekli. Józsikánál sokkal rosz- szaibb körülmények között élők is vannak. Lehet, hogy Józsika esete nem a legtragikusabb: a felnőttek világából az érdemesebb rész tetszett meg neki; bizonyára saját erejéből is — így vagy úgy — boldogulni fog. De nem éppen a „Józsikákat” kellene még gyorsabban felkarolni, elhelyezni és nyugodt gyermeki életet nyújtani nekik? Ezeket a lelkiismereti problémákat bizonyára csak a decemberben megjelenő új gyámügyi rendelet fogja megTomeg* kommunikáció A Magyar Radio Pollack Mihály téri modern épületében székel egy új intézmény, az MRT tömegkommunikációs kutatóközpontja. A név talán egy kicsit rejtélyes és mivel képviselőikkel egyre többet találkozhatunk, érdemes elmagyarázni, mivel foglalkoznak. A tömegkommunikáció — az utóbbi időben gyakran használt kifejezések közé tartozik — a nyilvánossággal történő mindennemű gondolatközlési kapcsolat átfogó neve. Hogy mit keli kutatni a tömegkommunikáción? Ma már szinte az egész világon a rádió és tévéállomások, tudományos felmérések, tömegkommunikációs kutatások alapján állítják össze műsoraikat, a kutatók kérdőívekkel vagy gyorsinterjúkkal megtudakolják a hallgatók véleményét a különböző műsorokról, sőt a leendő műsortípusokról is. Az így összeállított felmérések alapján korszerűsítik a programot. Természetesen egy-egy Ilyen felmérés sokkal távolabb mutat a hírközlő szerv munkáján, A munkát vezető szociológusok és kommunikációs szakemberek mellett a közvéleménykutatás „alappillére” a kérdezöbiztos. E vadonatúj I szakma alig száz hazai művelteiének túlnyomó több. sége a Pollack Mihály téren dolgozik. Pontosabban: munkahelyük az egész ország, Záhonytól Hegyeshalomig minden megye, minden falu, minden város. Amikor ellátogattunk a rádióba, csak néhányukat találtuk meg, ők kivételesen Pesten voltak egy újabb munka megbeszélésére. A kérdőbiztosok majdnem mindnyájan egyetemet végzett emberek, ki a bölcsészkarra járt, ki a közgazdasági egyetemre, de akad közöttük, aki a jogi vagy a műszaki pályát cserélte fel ezzel az érdekes hivatással. A kérdezöbiztos munkájának fö célja: a lehetőség szerinti legva- lósabb, befolyásolásmentes válaszokat kapja, s hogy felmérése a teljes igazságot tükrözze. A riportalanyokat mindenütt a helyi tanácsnál a választói névjegyzékből találomra történő kijelölés alapján keresik meg. üt- talan utakon jutnak el a tanyavilágok legtávolabbi pontjaira. Né. ha házőrző kutyákkal gyűlik meg a bajuk, máskor hitetlenkedő, elutasító emberekkel. Szerencsére az, hogy valaki megtagadja a válaszadást nagyon ritkán fordul elő. Nem véletlen, hogy főleg egyetemet végzett kérdezőbiztosok dolgoznak a tömegkommunikációs kutatóközpontban. Sok tapasztalat, pszichológiai ráérzés és tapintat kell ehhez a munkához. Olyan tájakon, ahol naponta csak egy-két ember kerül a tanya környékére, ott sokszor idegenkedve fogadják a „hivatalos” embert. Berögződés, régmúlt iüők rossz tapasztalatai késztetik gyanakvásra ezeket az ott élőket. A fiatal kérdezőbiztosok — úgy mondták: tapasztalat kérdése az egész — az ilyen helyeken is mindig meg tudják értetni, hogy miért is kérdezősködnek, miért töltetik ki a kérdőíveket. Inkább arra panaszkodnak, hogy a városi emberek, a kérdezés célját nagyon is értők között akadnak, akik idejüket és a minimális fáradságot sajnálva „lerázzák” a kérdezőt. De mi van, ha a megkérdezett esetleg valótlant állít? A kérdezőbiztos, ha nyilvánvaló a helytelen válasz, akkor sem cáfol, a kérdéseket már eleve úgy állították össze, hogy keresztezik egymást, az ellentmondás mindenképpen kiderül. Egy másik nehézség, hogy az Interjúsorozat megfelelően reprezentálja a lakosság egészét, sokszor egy családból csak egy embert kell megkérdezniük, hol a férfit, hol az asszonyt. A magyar falu hagyományai, a megrögződések azt diktálják, hogy ha a beszélgetésen a családfő is jelen van, akkor lényegében minden kérdésre a férfi válaszol. Ez nehézséget okoz a kérdezőknek, hiszen nekik sok esetben az asz- szony valódi véleményét kellene megtudakolniuk egy-egy kérdésről. Azzal, hogy mindenütt elmagyarázzák, miért van szükség arra, hogy ne csak a családfőnek legyen önálló véleménye, ök is- sokat segítenek e maradi hagyomány megszüntetésében. oldani. Szükség van rá... B. M. Hegedős László Vidám fiatalok. Heinz Krüger fényképe a nemzetköz fotókiállításon Jóssika napi harminc forintja Tízpercben a Bolyai Gimnáziumban A legenyhébb büntetés: 6 év és 1 nap 1970. augusztus 1-én 560 amerikai fiatal töltötte börtönbüntetését külföldi országokban — a vád mindenesetben kábítószercsempészés. „Könnyű pénzszerzés a vakációra. ..” ez a jelszó, az elképzelés, amely végül is a Közel- és Közép-Kelet vagy Európa börtöneibe juttatta aiz óceánon túlról jötit fiatalokat. Az államokban • viszonylag olcsó a hasis és az LSD: Európában a háromszorosát lehet megkeresni vele. A képlet fordítottja is igaz: Kis-Ázsiában, a Közép- és Közel-Keleten vásárolva meg a „pont”, Kanadában és az USA-ban lehet szép profitot felvenni. Ahogy a próbálkozók száma nő, úgy fokozódik ellenük a védekezés, úgy szigorodnak a börtönbüntetések. Nézzünk néhányat a lebu- kottak közül. A spanyolországi Cadiz börtönében 21 éves fiú és lány, házasok, egy Midwestem-i kollégium tanulói. Nászútjukait töltik a szigorú falak között. Tangerben vettek három fontnyi hasist, — az utcán, ahol kizárólag a vámhatóságok besúgói ajánl- g altnak kábítószert. Algetira kikötőjében már tárt karokkal várták őket, s néhány napon belül a bíró már ítéletet is hirdetett. Saját bevallása szerint szimpatikusnak találta a ,,megtévedt fiatalokat”, a legenyhébb büntetést szabta rájuk. Hat évet és egy napot. Egy kanadai diák, Max Belsen elájult a vádlottak padján, amikor _ megtudta, hogy a londoni bíróság tíz évre ítélte kábítószer illegális birtoklásáért. A Scotland Yard jelenlevő tisztviselője így kommentálta az ítéletet: „Igyekszünk olyan forróvá tenni az idei nyarat a csempészeknek, amilyet még soha nem éltek át..Egy „nehéz-fiú”, W. S. Kuniczak négy és fél évét tölti a görögor- sfzági Korfu sziget börtönében. A fiatal amerikai megdöbbentő optimizmussal 93 kiló hasist próbált átcsempészni az Evros-hídnál levő vámállomáson. „Elkaptak bennünket” — nyilatkozta egy amerikai újságírónak — „hiszen Kanda-har, ahol a hasist vettük, már dugig volt amatőr csempész amerikaiakkal. Az embert itt kétszer adják el: egyszer, mikor a hasist ráhúzzák, másodszor, mikor elkapják. A kettő között az én esetemben tíz perc volt a különbség..Még egy adalék a Kuniczak-dossziéból: Korfu foglya azonos az „Ezer órás , nap” című könyv milliomos szerzőjével... És ha már a hírességeknél tartunk, Ronald Emmons, a nagypénzű kosáriabdasztár öt évet kapott Törökországban, két kiló hasisért, amit Afganisztániból próbált átcsempészni. Vagy ott van W. B. t Leithead, egy nemzetközi hírű kanadai építész fia. A Szovjetunión keresztül próbált kábítószert csempészni. Ö úszta meg a legolcsóbban, Három és fél kiló hasisért — Afganisztánban 900, az USA piacon 7 ezer dollár — három évet kapott, de amnesztiával már két év után visz- szajutott Vancouverbe. A varációk szinte végtelenek. Van. aki kosárlabdába dugja, van, aiki autója kipufogójába gyömösízöli, van, aki dupla falú bőröndben vagy ruhájába rejtve próbálja az értékes port a határon átmenteni. A nyugat-európai sajtó és az amerikai lapok minden esetről hírt adnak, kolumnás cikkekben, képriportokban számolnak be egy-egy letartóztatásról. Az amerikai fiatalok — legalábbis a kábítószercsempészek — mégis optimisták: bíznak az amerikai útlevélben, otthon} összeköttetéseikben, szüleik pénzében. Tévednek. Washington — csendben elmegy a történtek mellett, s a helyi nagy- követségek sem túlzottan lelkesednek a közbenjárásért. A JŐLfiTI társadalom gyermekei közül sokan adták fejüket i ilyen akciókra, s közülük egyre többen kerülnek Törökország, Afganisztán, Libanon. Marokkó, Spanyolország. Franciaország, Anglia vagy éppen az USA börtöneibe. A büntetés kemény — az ázsiai, a közel- és középkeleti, az észak-afrikai, vagv a spanyol és görög börtönök nem komfortjukról híresek. A rács mögött ülők azonban a viszonylag még szerencsések közé tartoznak. Irániban lefejezéssel büntetik a kábítószercsempészeket. .. — pit — NÚGKÁD — 1970, október 8., csütörtök 5
