Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGY^’” 'FTEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXWi. uVi'., í-wj. íí . ;U4;-V ÓiÜ Í;ÜUH 1970. OK ti w.j EÜ£ a megyei pőrtérteiseaEle* (Tudósításunk a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. oldalon) NAGY TÁRSADALMI PROGRAMUNK Folytatjuk a szocializmus teljes felépítését Yanacslcozziflc m megyei gaerterflelcezlett Tegnap reggel Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában kétnapos tanácskozásra gyűltek össze a megye kommunistáinak küldöttei és a meghívott vendégek: megkezdte kétnapos tanácskozását a megyei pártértekezlet. A piros szegfűkkel díszített elnökségi asztal fölött vörös drapéria öveze a falat, a felirat pedig ezt hirdette: „A párt nem áll meg történelmi útján, szakadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre kerülő új feladatok helyes megoldását". A X. kongresszus irányelveiből vett idézet mintegy összefoglalja a pártértekezlet szellemét és tartalmi munkáját. Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első tiikára köszöntötte a megyei pártértekezlet 320 küldöttét és 70 meghívott vendégét. — Megyei küldöttértekezletünknek az a hivatása, hogy meghallgassa a megyei pártbizottság négyéves munkájáról szóló jelentését, jóváhagyja azt, és a párt Központi Bizottságának irányelvei szellemében kijelölje az elkövetkezendő évek fő feladatait - mondotta megnyitójában. Ezután javasolta a pártértekezlet munkabizottságainak, vezetőinek és tagjainak megválasztását. Javaslatot tett az elnökségre és a pártértekezlet elnökének, Géczi Jánosnak, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagjának, a megyei tanács VB-elnöke személyének jóváhagyására. Az előterjesztett javaslatot a megyei pártértekezlet egyhangúlag elfogadta. A Nógrád megyei pártértekezlet elnökségében helyet foglalt Brutyó János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, megyénk országgyűlési képviselője, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság agitációs- és propagandaosztályának vezetője, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója, Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Matúz József, Havas Péter, Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkárai, Pádár Istvánná, a nagybátonyi termelőszövetkezet párttitkára, Tőzsér K. János kazári nyugdíjas, Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára, Szabó Imre ménkesi vájár, Cziprok Zoltán, a ZIM salgótarjáni gyáregységének lakatosa és Bodor Lászlóné, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának nőfelelőse. A jelölő bizottság elnöke Lipták József, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának vezető Atkára, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke Batta László, az MSZMP Balassagyarmati városi Bizottságának első titkára, a szavazatszedő bizottság elnöke Kispál József, az ÉVM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Miután az elnökség elfoglalta helyét, Géczi János, a megyei pártértekezlet elnöke javaslatot tett a kétnapos tanácskozás munkarendjére, amelyet a pártértekezlet egyhangúan elfogadott. Ezután Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkárának szóbeli kiegészítője és vitaindítója hangzott el, a pártbizottság írásban kiadott beszámolójához. Eredményeink, gondjaink mérlege dékváltás. A 25 000 főnyi tsz-tagságból 11 00<0 60 érven felüli! Ezzel a szomorú és gondjainkat fokozó ténnyel szembe kell nézni. Továbbá azzal is, hogy bár mérséklődött, de nem szűnt meg a fiatalok faluról .való elvándorlása. Nem sikerült megfelelő ütemű szakmunkásképzést megvalósítani a mezőgazdaságban. Erőfeszítéseink ellenére az alkalmazottak száma állandóan nő. JedKcska Gyula bevezetőként utalt aura, hogy pártunk IX. kongresszusa óta nagy munkát végeztünk. Életűnk egyre szépül, életkörülményeink javulnak, társadalmunk összeforr ottá, egységesebbé válik. Dolgozóink egyre műveltebbek, kulturáltabbak. Politikailag érett, a szocialista demokráciát igénylő és azzal élni tudó társadalom bontakozik ki szemünk láttára, munkánk gyümölcseként. Pártunk ereje, vezető szerepe, eszmei, politikai súlya megnovekedett. Népünkkel mind jobban eggyé forr a széles dolgozó tömegek tisztelete és megbecsülés övezi. A párton kívüliek köréből mind többen és többen egyetértenek a párt politikájával, támogatják ezt. A szocializmus teljes felépítésének programja egész népünk ügyévé vált. Népünk kész ezt a célkitűzést magasabb színvonalú munkával valóra váltani. Fejlődésünk felgyorsult, a társadalmi szükségletek és igények köre hallatlanul nagy mértékben szélesedik. Az emberi törekvés a jobb és szebb életre, mindenképpen támogatandó. Eszközeink, lehetőségeink viszont végesek. Bővítésükhöz munka, munka és megint csak munka kell. És nem akármilyen munka: hatékonyabb, termelékenyebb, jobb minőséget előállító tevékenység! Ez kétségkívül megteremthető az anyagi érdekeltség, a szocialista munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésével. Gazdaságirányítási rendszerünk ennek megvalósítására ösztönöz bennünket, ezt az utat kell járnunk. Mindemellett nagy súlyt kell helyezni hajtóerőnk másik főbb forrásának bővítésére: arra, hogy növekedjen dolgozóink öntudata, értsék meg; mit, miért és miképpen kell cselekedni, s hogy a nagyobb igények csak a lehetőségek megteremtésével elégíthetők ki. Addig nincs különösebb gond, amíg elméletileg vetjük fel a problémát: jobban élünk, gazdagodunk, a tudati fejlődés ugyan egy kissé lemarad, de azért egészében követi az élet- színvonal fejlődését. De követi-e mindenütt a gyakorlatban? Nem, nem megfelelően követi. Egyes helyeken a tűrhetőnél nagyobb a szakadék, társadalmi létünk és a tudati, gondolkodásbeli fejlődésünk között. Ezért az emberek gondolkodásának, életszemléletének, erkölcsi arculatának formálását a társadalom egészében nagyon komoly politikai felelősséggel kell végezni. Ez az egyik gondolat, amelyet a pártbizottság alapos vitára ajánlott. Sok ellentmondást megoldunk Feloldunk, megoldunk sok ellentmondást, ami a régi társadalomból maradt ránk. Ugyanakkor az utóbbi tíz év alakulását vizsgálva, a szocializmus alapjainak lerakása óta a fejlődésből fakadóan társadalmunkban új ellentmondások is keletkeztek és születnek ma is. Ezekkel mindenképpen helyes számolni. Egyrészt ellentmondások születnek objektív okok miatt, másrészt mi magunk, munkánk során hozzuk létre őket. A megye ipari, munkásmozgalmi történetéből az elmúlt négy év kiemelkedik, hiszen közel tízezerrel több munkásunk van mint 1966-ban volt. Ez önmagában is nagyon sokatmondó, hiszen egyharmaddal nőtt a munkások száma. Ma már megyénkben körülbelül 45 000 munkás él. Ez a munkásnép ösz- szetételében és jellegében is nagy változáson ment és megy át. Az üzemeknél járva meglepő, hogy milyen sok fiatal dolgozóval találkozik az ember. Nagyrészt megoldódott, illetve megoldjuk a nők foglalkoztatását, munkába állítását. Most válnak munkássá ezek az emberek. Enyhült másik nagy gondunk; itt van a demográfiai hullám tetőpontja, s ennek a korosztálynak is munkát tudunk adni. A szóbeli előterjesztés félhívta a küldöttek figyelmét, hogy a szövetkezeti parasztság osztállyá alakulása napjainkban, szemünk előtt megy végbe. Ennek az osztálynak a létszáma állandóan csökken és bekövetkezik a nemzeJediic&ka Gyula Egészséges fejlődés kezdődött, amely valószínűleg meg fog torpanni, néhány termelőszövetkezetet ez az év vissza fog vetni, s természetes, hogy éppen nem az erőseket, hanem elsősorban a rossz földeken gazdálkodó, gyenge eredményeket elért tsz-eket. Azokat, amelyek éppen csak az általánosan kedvező mezőgazdasági fejlődés hatására értek el közepes szintet. Ezeknél mérleghiányra é6 a jövedelmek romlására kell számítani. Messzemenően érdekeltek vagyunk abban is, hogy — mivel hosszú távon szükség van a mi mezőgazdasági termékeinkre és a mezőgazda- sági dolgozók munkájára — ezért hosszú távon kell a mezőgazdasági ösztönző rendszereket kidolgozni és érvényesíteni. A munkás-a araszt szövetségről A pártbizottság első titkára őszintén feltárta a munkás-paraszt szövetség jelenlegi helyzetét és az előrehaladás nehézségeit. Amit a IX. kongresszus elhatározott a mezőgazdasággal kapcsolatosan, az helyes volt. Nem sajátos, öncélú parasztpolitikáról van szó, mert ez a politika ugyanúgy érdeke a munkásosztálynak is, hiszen ha élég az áru és a mezőgazdasági fejlődés megnyugtató lesz, akkor előbb-utóbb az árak is lefelé fognak menni. A mi pártunknak erősen kell dolgoznia azért, hogy a közös érdekeket hangsúlyozzuk és szolgáljuk. . A szóbeli előterjesztés gondolatokat ébresztett az értelmiség, az ifjúság, és a nők helyzetéről. Napjainkban folyik a nőmozgalom újjászervezése. Egész társadalmunk feltételei megvannak a’ helyzet újrafeknéréséhez, és a következő évek tennivalóinak megfogalmazásához. A nőkérdés politikánk egyik kritikus területe. Ugyanis megoldunk gondokat, de az élet újabb és újabb ellentmondásokat produkál. Nógrád megyében 5400 újabb női munkahelyet hoztunk létre, a következő években további munkahelyeket fogunk létesíteni. Ez viszont felveti elsősorban az óvodai, a bölcsődei férőhelyek szaporítását, a kereskedelmi nyitvatartás és a házhoz szállítás kérdését, a második műszak amúgy is nehéz gondjainak enyhítését, a nőknek a mozgalomba való bevonását, párttagokká válását, felveti szakmai továbbképzésüket, a káderfejlesztést. Éppen ezért hangsúlyozta a pántbizottság beszámolója: a következő években átgondoltan kell munkálkodni azon, hogyan lehet az élet- .és munkafeltételeket a nők számára könnyebbé tenni. A gyermekintézményektől kezdve mi mindent kell tennünk annak érdekében, hogy elviselhetőbbé tegyük a második műszakot. Az ifjúsággal kapcsolatosan hangsúlyozta az előterjesztés, hogy mindemképpen ellene kell lennünk az általános és nem megalapozott, mégis elmarasztaló ítéleteknek. Kétségtelen, hogy az ifjúság egy bizonyos kis rétegével vannak problémáink. Sem elítélni, sem védeni egyöntetűen nem lehet az ifjúságot. De egy biztos: ha azt akarjuk, hogy ez az ifjúság átvegye majd tőlünk a stafétabotot, akkor többet kell velük törődnünk, foglalkozni, nevelni kell őket mint a palántát, mint a virágot. Ha szükséges, nyesegessük a vadhajtásokat, de figyelmünket mindemképpen arra irányítsuk, hogy érettebb, jobb körülmények, fejlettebb gazdasági-társadalmi viszonyok között át tudják majd venni tőlünk a feladatokat és megfelelő felelősséggel tudják majd irányítani életüket. Gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feladatainkat Jedlicska Gyula öt pontban határozta meg: a szénbányászat visszafejlesztése, a rekonstrukció, foglalkoztatási gondjaink megoldása, életszínvonal-problémáink, a gazdaságirányítási rendszer bevezetése. Ezek közül itt a bányászatra, az energdaszerkezet átalakítására vonatkozó megállapításokat ismertetjük. A váltást, az energiaszerkezet módosítását az elmúlt négy évben kellett megkezdeni. Jelenleg még a felénél sem tartunk, de a program teljes megvalósítása felé haladunk. A következő ötéves tervben is nagy gondunk, sok feladatunk lesz: a több mint százéves iparágról való átállás, az új ipartelepítések, a szénbányászat visszafejlesztésének végleges megoldása. Ezért volt bátorságunk és igazunk, amikor a IX. kongresszuson ezt a kérdést felvetettük, őszintén feltárva, hogy a problémát helyileg, saját erőből nem tudjuk megoldani. 1966-tól változott a helyzet, amikor kongresszusi zárszavában Kádár elvtárs kitért erre a kérdésre is. A Politikai Bizottság 1968 októberében újra foglalkozott ezzel a kérdéssel és pártbizottságunk is kérte, hogy foglaljon állást. Ezután következtek a kormányhatározatok: a 2006-os és a 2007-es, amelyek nélkül nem lettünk volna képesek megoldani a nógrádi szénbányászat visszafejlesztését. (Folytatás a 2. oldalon.) A pártértekezlet elnöksége J (Fotó: Koppány)
