Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

A képernyő előtt Tarsói napló (III.) Változatos heti program A kirándulás A Tv-híradó új formájáról, tartalmi gazdagodásáról már szólottunk. Hámos György az Élet és Irodalomban legutóbb ugyancsak kiemelte az érde­kességnek. mint információé kategóriának jelentőségét . a hírszolgáltatásban. A híradó új időpontja — szerintünk ugyancsak kedvezően befolyá* solja az esti műsorszerkezetet, az esti műsoridőben egy fő­műsor helyett kettőt-hármat iq láthatunk, gyakran egészen különböző műfajú és fajsú­lyú adásokat. S ez jó. Válto­zatosabbak lehetnek estéink a képernyő előtt. Légikisasszonyok a földön. Harmadszor rendezte meg a MALÉV a légikisasszonyok nemzetközi vetélkedőjét. Vit- ray Tamás kétségkívül az egyik legjobb, nemzetközi színvonalú játékvezető ripor­ter. Angol és magyar nyelven zökkenőmentesen, élvezetesen vezette a játékot. Az effajta vetélkedő haszna kettős. Egy­részt, egy tucat légiforgalmi társaság légi kisasszonyai is­merik meg hazánkat (ezúttal Fejér és Baranya megyét). Másrészt, ők valóban „szár­nyakon’’ viszik szét hírünket a világba. Számunkra is ta­nulságos, mit látnak meg ná­lunk az idegen szemek, s ter­mészetesen, a MALÉV számá­ra sem jelentéktelen a propa­ganda. Egy mulasztásra azon­ban felhívjuk a figyelmet. Október 15-én repülőgéprab­lók megölték a 19 éveis T. Kurcsenkót, a szovjet polgári légiflotta légikisasszonyát. A vetélkedő légikisasszonyok elmulasztották a kegyeletes emlékezést kolléganőjükről, aki munkája teljesítése köz­ben halt meg. Ez, persze, el­sősorban a műsorszerkesztők hibája! Sanzonról — sanzonra. Hal- doklik-e a sanzon? Zsolnai Hédi a leghivatottabb erre válaszolni. „Szerzői est”-je azt bizonyítja, hogy <nem. Lega­lábbis, nem a közönségigény- nyel van baj, hanem egy ál­landó színvonalas fórum hiá­nyáról. Pedig a műfajnak nemcsak francia, hanem ran- \gog magyar hagyományai is vannak. Nagy költőink Is szívesen írtak sanzont, vagy örültek verseik megzenésíté­sének. Több törődéssel e mű­fajnak — részben a polbeat hazai kiforratlansága és „fá­radtsága” miatt is — sajátos társadalmi szerepe lehetne, a maga helyén. Háborúellenes­sége például a műfaj klasszi­kus hagyományai közé tarto­zik, s ez csak egy példa. Színházi album. Űj sorozat indult, amely a színház régi Díszelőadás Salgótarjánban Jelenet a fűmből Október 29-én kezdődnek a A sokszínű program egyik szovjet kultúra napjai. Az kiemelkedő rendezvényének eseményre megyénk is gaz- ígérkezik Eljer Ismuhamedov dag, változatos programmal új filmjének, a Nagykorúság­készült. nak díszbemutatója, melyen A Szovjetunióból kulturális szovjet vendégek is részt vesz- delegáció érkezik Salgótar- nek. jánba. hogy részt vegyen né- A fiatal üzbég rendező nagy hány nagyabb rendezvényen, sikert aratott első filmjével is Ellátogat hozzánk V. M. a Gyengédséggel. E történet Sztriginiv, a Szovjet—Magyar színhelye egy ősi keleti vá- Barátá Társaság elnöke, az j-oéka, szereplői taskenti fia- OSZSZK kulturális miniszter- talok. Érdekessége a filmnek helyettese, A. F. Posznyikov, a Gasezan Tutunov kiváló ope- Szovjet—Magyar Baráti Tár- mt6ri munkája jS. «aság belorusz tagozatának vezetője, a miinszki autógyár ^ díszelőadás november 5­igazgatója, J. J. Silo, a SZMBT «» lesz. a salgótarjáni Kohász központi osztályvezető-íhelyet- Filmszínházban, teke. <h. f.) A Budapesti Közlekedési Vállalat azonnali belépésre keres-. kőműves, tetőfedő, ács, állványozó, szobafestő, mázoló, épületasztalos, épületlakatos, épületbádogos, víz-gázszerelő, központifűtés-szerelő, gépszerelő, vasesztergályos, vasbetonszerelő szakmunkásokat, valamint építőipari betanított és segédmunkásokat. Felveszünk továbbá" Szakma nélküli férfi munkaerőket: vasúti pélyajavítási és építési munkára, női munkaerőket: páiyatakarításl munkára. Bérezés: a kollektív szerződés szerint) Felvétel: Budapest, VII., Kertész u. 16, 4 NÓGRAD ~ 1970. október 27„ kedd és új barátainak szól. Dr. Vá- rady György vezetésével kap­tunk képet arról, mi történt a nyáron a színházakban. Be­mutatkozott a „25. Színház”, hallottunk az antik dráma és a görög színház hazai tovább­éléséről. Örkény István Sötét galamb című drámájának próbájára kukkantottunk be, s egyéb színházi híreket tud­tunk meg. Budapesti művészeti hetek. Babits Mihály Hatholdas ró­zsákért és Móricz Zsigmond Pillangó című művének tévé­változatát láttuk a múlt hé­ten. Mindkét feldolgozás hi­telességével tűnt ki. A szovjet kultúra napjai. A megnyitó díszelőadást láthat­tuk a Magyar Állami Opera­házból. Az Állami Akadémiai Orosz Kórus és a Belorusz Népi Táncegyüttes mutatko­zott be. Ez utóbbit Salgótar­jánban is köszönthetjük majd. Nem ártott volna az ünnepé­lyes megnyitót követően né­hány, szót szólni a két együt­tes történetéről, eddigi mun­kásságáról, a jövő terveiről. Így talán sikerült volna közelebb jutni a két kiváló együttes­hez, amelyet a produkció alapján 'így is sokra becsü­lünk. (te) __________________l__ A szocialista kultúra problémái A napokban jelent meg, és máris keresett mű a könyves­boltokban Hermann István: A szocialista kultúra problémái című tanulmánykötete. Her­mann István, a filozófiai tu­dományok doktora, e nagy­szabású monográfiában Marx­tól és Engelstől kezdve, a II. Internacioná lén át Leninig, majd az SZKP XX. kongresz- szusáig voltaképpen az egész munkásmozgalom és szocia­lizmus ideológiatörténetét szemügyre veszi a szocialista kultúra aspektusából. Műve kitűnő összefoglaló és útmutató a szocialista kultú­ra, kultúrforradalom számos kérdésének tanulmányozásá­hoz, napjaink kultúrpolitikai kérdéseinek megértéihez és megoldásához. Az egyetem órája hármat kongat, felhangzik az ismert ég szeretett harangjáték. Az autóbuszra várunk, mely Kazimierzbe, a régi király­városba visz majd bennün­ket. Sokain vagyunk, mindannyi­an külföldiek- Valerij köré gyülekezünk, aki szervezője ennek a kirándulásnak. A cél az, hogy a Varsóban tanuló diákok megismerjék Lengyel- ország nevezetes városait. Valerij a programot magya­rázza, Dús. göndör hajával, keskeny szakállával az ope­raszínpadok orosz hőstenorjait juttatja eszembe. Megérkezik a busz. Elhe­lyezkedünk, megindul az is­merkedés. Legnagyobb meg­lepetésemre magyarul szólal meg mellettem egy nagy da­rab szőke ifjú. Kiderül, hogy egy évig Budapesten tanult, most szociológiai előadásokat hallgat Varsóban­Előkerül a gitár. Megtudom, hogy Valerijnak tényleg szép tenorhangja van. Népdalokat énekelgetünk. Az egyik oldalülésen széles; vállú amerikai diák ül, kezé­ben egy harsány borítójú si­kerkönyv. Élénken magyaráz vietnami barátjának. Mind­ketten törik a lengyel nyel­vet, néhány hónapja érkeztek Varsóba, A beszélgetés egyre na­gyobb hévvel folyik. Az ott­honról mesélnek. Pittsburg és egy kis keleti falu képei ele­venednek meg. A háborúról alig esik szó. (Michael gondo­san eltereli a szót olyankor. Mindenki érzi, nem szívesen beszél erről. Aztán ahogy át­fogja a mosolygó szénfekete hajú Chen vállát, mindent megértünk). Az autóbusz a Kazimierz felé vezető úton száguld. Egy mindig nevető kurd diák arab szavakra tanítja a viet­nami lányokat. Ahmed' barátom meg azt bi­zonygatja, mennyire szereti a magyar paprikát. Óriási a hangzavar. A han­gulat emelkedik. A Visztula partján tekereg az országút. Közeli hegyek, erdők zárják él a horizontot. Az egyik csú­cson várrom. Megérkeztünk. Kazimierz kis város. Tele műemlékkel, a régi Lengyel­ország emlékeivel. A vár alatt kanyargó Visztulával erősen emlékeztet a mi Visegrádiak­ra. Az idegenvezető a vár le­gendájáról mesél, a régi ki­rályokról, az udvari esemé­nyekről kerekít érdekes tör­ténetet. Történelmi atmosz­féra leng körülöttünk. Száza­dos köveken lépkedünk. Csen­desebb lett mindenki. Kattognak a fényképezőgé­pek. A főtéren kakas formájú ke­nyeret árulnak. Néhányan beállnak a bódé előtt nyújtó­zó sorba. Mi a négyszögletes teret le­záró ősrégi épületeket néze­getjük. A domborművekkel, reliefekkel díszített épület­homlokzatokról vitázunk. Próbáljuk megállapítani ko­rukat. Szürkül. Á társaság újra autóba ÜL Címeket, névjegyeket cseré­lünk. i Közismert nemzetközi dal­lamok hangzanak fel. Min­denki a hazája nyelvén éne­kel. Angol, arab, orosz, vietna­mi, magyar nyelven csendül egyszerre a dal. Mindannyi­an érezzük: végtelen nyuga­lommal, békével tölt el ben­nünket a sok nyelven döcögő, de azonos lüktetésű melódia. Frissen széliünk ki az egye­tem udvarán a kocsiból. Este van, Varsó fürdik a neon- fényben. Hann Ferenc Könyvespolc A modern táncművészet útján Körtvélyes Géza tanul­mánykötete a táncművészet többoldalú tudományos meg­közelítését mutatja. Egyrészt a különböző témák történeti- esztétikai elemzésével, más­részt a tánchoz kapcsolódó más művészetek komplex vizsgálatával igyekszik a mo­dern táncművészet igen válto­zatos területeit felderíteni. A drámaiság a táncszínpadon, zene és tánc kapcsolata, a komplex színpadi műfajok éppen úgy érdeklik, mint a XX. századi balettművészet nyugati stílusirányzatai, ame­lyeket a zene és a festészet rokontörekvéseivel vet egy­be. Feltárja a húszas évek szovjet avantgarde tánctörek- vüseinek és alkotóinak mun­kásságát is, a korabeli egyéb művészeti áramlatokba ágyaz­va. Érdekes eredményekre jut Bartók a Csodálatos manda­rin című balettje külföldi verzióinak áttekintésével. A tanulmánykötet a táncesztéti­kai kutatás széles skáláját is érzékelteti. Megállapításai a hazai művészettörténeti mun­ka egészét gyarapítják. j--------------------­A SZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA feala^ilOs TÖRTÉNETE I \ anyag radioaktivitását, s en­nek intenzitásából pontosan meghatározzák összetételét. Henry Griffon, a párizsi rendőr -főkapitányság méreg- tani laboratóriumának a veze­tője volt az első, aki ezt a módszert toxikológiai vizsgá­latra alkalmazta. Griffon 1951- ben eredményesen alkalmazta ezt a módszert különböző mérgek, főleg az áldozatok hajában levő arzén kimutatá­sára. 1952-ben Bobért E. Jer­vis amerikai krimi na lista foly­tatta Griffon munkáját. Grif­fon és Jervis mindenekelőtt megállapították a haj átlagos arzéntartalmát (amely 0 és 2,5 milliomod között váltakozik), majd ennek alapján elemzés­re beküldött három hajpróbán 5—10-szer nagyobb arzén- mennyiséget mutattak ki, ami azt bizonyította, hogy az áldo­zatokat arzénnel megmérgez­ték. A fenti esetekben ásványi eredetű mérgek kimutatásáról volt szó, tehát a vizsgálatot Kórk könyvének megjelené­sekor — tehát 1953-ban — ilyen módszer már létezett ugyan, de a kriminalisztiká­ban még nem alkalmazták. Ez volt az úgynevezett neutron- aktiváláso6 elemzés (NAE), amelyet már 1936-ban alkal- m a zásra javasolt Dániában G. Hevesy és A. Levi, s amelyet a második világháború után tökéletesítettek. A módszer abban áll, hogy az elemzésre szánt anyagot (haj- vagy dohányszálacska, porszem) atomreaktorba he­lyezik és neu tr onbombó zásnak vetik alá. A művelet tartama néhány perctől néhány napig terjedhet. A neutronáramlat hatására a mintában levő ele­mek, amelyek természetes ál­lapotban nem radioaktívak, radioaktívakká válnak, suga­rakat bocsátanak ki; a sugár­zás mennyisége és erőssége elemenként változó. A rend­kívül érzékeny. részecske­számlálók segítségével lemé- * riik a próbának alávetett toxikológiai célzattal végezték, nem pedig személyazoqpsság- megállaipítás végett. De, ho­gyan állapítható meg vala­mely egyén személyazonossá­ga egyetlen hajszál segítségé­vel? Ä szekundér alkotórészek vizsgálata útján, az illető sze­mélyre jellemző töménységük kimutatásával. Jervis és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy nincs két ember, akiknek a haja azonos összetételű lenne. Jervis 1956-ban terjesztette megállapításait a kanadai kri- minilasztiikai társulat értekez­lete elé. Két évvel később, 1958-ban Kanadában az ed- mundstoni perben az NAE- elemzés az igazságszolgáltatás történetében első ízben hallat­ta szavát. És ezúttal személy- azonosítási ügyben. „Az atom mint detektív" Á szóban forgó perben, Jacob Vollmann amerikai ál­lampolgárt azzal vádolták, hogy az 1958. május 16-ra vir­radó éjszaka megölt egy tizen­hat éves kanadai lányt. A holttestet egy elhagyott bánya gödrében találták meg, ahol néha szerelmespárok rande­vúztak. A lányt, név szerint Gaetane Bouchard-t, egy ed- munstoni kútmester egyetlen gyermekét, késsel többször mellbe és hátba szúrták. Ez okozta halálát. A bal szeme körül, az arcán és a bal lábán látható horzsolások azt bizo­nyították, hogy a lányt több méter távolságból a földön vonszolták; a kavicsos felüle­ten vércseppek, elmosódott gépkocsinyomok látszottak, s ugyanott két gombostűfej nagysá gú gé pkocs il akk-szi Iá n - kot találtak. A boncolásnál kiderült, hogy a lányon nem követtek el erőszakot. Gyomrában emésztetlen csokoládédarabo­kat találták, egyik kezében hat centiméter hosszú hajszá­lat szorongatott. Ennek színe sötétebb volt az áldozat hajá­nál. Vajon a gyilkos haja volt-e? A gyanú rövidesen Voll- mannra terelődött, mert a hely­színen talált lakkszilánkok az ő autójáról pattantak le. Az autóban megkezdett rúdeso- koládéra akadtak, amelynek egy részét feltehetően az áldo­zat harapta le. Nem találták meg azonban a kést, amellyel a gyilkosságot elkövették. Vollmamn nem emlékezett rá. hogy május 15-én este milyen öltönyt viselt. Viszont Voll­mann házának szemetesládájá­ban a rendőrök elégett ruha- maradványokra bukkantak. Szomszédai vallomása ellenére nem emlékezett a nagyméretű vadászkésre sem, aminek a gyilkosság előtt birtokosa volt. Hát a leánnyal, hogyan áll a dolog? Igen, ismerte („a bálban találkoztam vele”), de akkor este nem is látta. Még azt is beismerte, hogy kocsi­jával járt azon a helyen, de Gaetane Bouchard nem volt vele. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents