Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
es Teheíségvédelem társadalmi igazságosság A TEHETSÉGVÉDELEM a szoeiálleta társadalom legfőbb érdekei közé tartozik. Mégpedig úgy is, mint társadalmi, politikai kérdés, s úgy is mint a tudományos, technikai és műszaki haladás záloga. A tehetségekkel való törődés ugyanis megértésre talál az emberek széles körében, s erősíti a társadalmi rendszerünk igazságosságában vetett hitet. S közben növeld fejlődésünk Ütemét, hiszen társadalmi-gazdasági szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek tanulnak-e tovább, s kerülnek irányító posztókra, felelős beosztásokba, avagy a középszerűek. Mindez olyan igazság, amivel nehéz lenne vitába szállni. Ám jóval nehezebb azt megállapítani — mégpedig a serdülőkorban —, hogy ki a tehetséges a tanulásban. Talán az, aki jó jegyeket szerez az iskolában? Kétségtelen, hogy a tanulásban mutatkozó tehetség egyik kifejezője, a tanulmányi előmenetel, az osztályzat. De nem teljes kifejezője. A tanuiástoeli és az értelmiségi «képességeket akkor lehetne megbízhatóan a jegyek alapján összehasonlítani, ha egyrészt mindenütt azonosan osztályoznának, másrészt minden gyereknek egyforma lenne a starthelyzete. Csakhogy az osztályzásnál, annak természetéből következően, sok a szubjektív elem, az otthoni és az iskolák közti színvonalbeli különbségekből eredően gyakran elválik egymástól a tehetség és a jó tanulmányi átlag. Ahol jó az iskola, ahol a szülők tudják és akarják is segíteni gyermeküket, ott a viszonylag gyengébb képességűek is nagyobb tárgyi tudást és jobb jegyeket szerezhetnek, míg ellenkező esetben rejtve maradnak a kiváló tehetségek is. '/ Hogy mindez milyen nagy horderejű kérdéssé válhat, az akkor tűnik ki igazán, ha társadalmi méretekben vizsgáljuk. íme, egyetlen adatsor: az idén végzett általános iskolások 78,9 százaléka fizikai dolgozó gyereke, azaz olyanok, akik többségükben gyengébben felszerelt kültelki és falusi iskolákban jártak, s otthon sem kaphattak különösebb segítséget a tanuláshoz. Nos, ezeknek a gyerekeknek csak 29,2 százaléka pályázott középiskolai továbbtanulásra, mégpedig elsősorban a gyengébb tanulmányi eredmények miatt, míg az összes végzett 21,1 százalékát kitevő, nem fizikai dolgozók gyerekednek 74,5 százaléka. Ez mindennél világosabban bizonyítja, hogy a tehetség mértékének csak akkor lehet többé-kevésbé hű kifejezője az osztályzat, ha megközelítően azonos körülményekét biztosítunk minden gyereknek a tanuláshoz, hiszen senki sem feltételezheti, hogy a munkások és a parasztok gyerekei tehetségtelenebbek, mégpedig olyan nagy arányban, amilyent a továbbtanulási szándékok közti különbségek mutatnak. Ebből adódik, hogy a tehet- ségvédelem bonyolultabb dolog, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Látszólag, csak arról van szó, hogy minden jó tanulmányi eredményt elérőnek biztosítsunk szabad utat az érvényesüléshez, de a probléma mélyén az a jogos igény rejlik, hogy minden fiatal számára teremtsük meg a feltételeket a képességek kibontakoztatásához, mert ezt követeli a társadalmi igazságosság. A MINDEN gyereket érintő azonos .tanulási feltételek biztosítása persze hosszú időbe telik. Ha megtehetnénk — ami a valóságban képtelenség —, hogy az oktatás fejlesztésére fordítható költségvetési összeget egyik napról a másikra megtöbbszörözzük, akkor is évtizedek kellenének az ideális állapotok eléréséhez. S még nem iő beszéltünk a sikeres tanulás és továbbtanulás másik feltételéről, arról, ami szintén alapvető kérdés: a családok anyagi és kulturális színvonalának megközelítően azonos szintre hozása. Ezért a minden gyerek számára olyannyira kívánatos egyenlő tanulási feltételek megteremtésének feladatát — legalábbis átmenetileg — külön kell választani a közép- és felsőfokú tanulmányokra alkalmas tehetségek istápolásától. Mert arra, hogy a legkiválóbb ké- pességűeknek jó feltételeket teremtsünk a tanulásiban, többnyire már ma is megvannak a lehetőségeink, s ott ahol hiányoznánk, mielőbb meg kell teremteni. Mindenekelőtt azon a szemléleten kellene változtatni, hogy a tehetséget kizárólagosan a jegyekkel lehet mérni. Különösen a jobb iskolákba és a tagozatos osztályokba való felvételeknél lenne szükséges, hogy jobban mérlegeljék azokat a körülményeket, amelyek közepette addig tanultak a megfelelő készséget mutató fiatalok. Ha ez sikerülne, nem lenne minden évben visszatérő gond, hogy ezekben a tan- intézményekben kevés a tehetséges munkás- és paras gtfiatal. A legjobb persze az lenne, ha a tehetséges diákok egyiben jó osztályzatokat is tudnának felmutatni. Ehhez mindenekelőtt kollégiumokra, mégpedig színvonalas kollégiumokra lenne szükséges. Sajnos, azonban a középiskolásak számának növekedésével nem tartott lépést a kollégiumi hálózat fejlesztése, s így adódott, hogy amíg 1953/54-foen a tanulók 28,5 százaléka kapott kollégiumi elhelyezést, addig 1960/61-foen már csak 20 százaléka, tavaly pedig mindösz- sze 16,8 százaléka. Mindez a tehetséggondozás ellen hat. S a helyzetet aligha javította az a kapkodás, amit az utóbbi időben lehetett tapasztalni a munkás- és paraszt- gyerekek segítése körül. Szinte politikai sikk lett, hogy mindenki tegyen valamit az érdekükben, s a következmény az egyik oldalon társadalmi idegesség lett, — mégpedig nemcsak a nem fizikai dolgozóik, hanem a munkások és a parasztok, valamint a gyerekek között is — a másikon pedig a sok bába között csaknem elveszett a gyerek, mert a különböző kísérletek, a mutatós, de kellően át nem gondolt kezdeményezések gyakran egymás hatásfokát is rontották. E kérdés kezelésében, a sok jó szándék mellé, nagyobb higgadtság és tapintatosabb propaganda szükséges. Mert nem arról van szó, hogy visz- szaszorítsuk a nem fizikai dolgozók gyerekeinek tanulási kedvét, hanem arról, hogy felszítsuk a munkás- és parasztszülőkben gyermekeik taníttatásáért érzett felelősséget, a fiatalokban pedig a magasabb szintű ismeretek utáni vágyat. Mindenekelőtt a tehetségesekben. Pontosabban: minden tehetséges fiatalban, mert ha a tehetséget jól értelmezzük, nem lesznek a társadalmi osztályok és rétegeik szerint oly nagy aránybeli különbségek a legjobbak kiválasztásakor. HA TEHETSEGVEDELEM valóban azt fogja jelenteni, amit jelentenie kell, akkor összhangba kerül a társadalmi érdekekkel és igazságossággal. Ezt az állapotot időben az is közelebb hozná, ha a tehetséget nemcsak a tanulásban, hanem a munkában, az élet minden területén következetesebben elismernék. Tóth László rr Őszinte párbeszéd a gyermekért Az űj oktatási esztendő nemcsak a diáknak, hanem a szülőnek is új „szezont” jelent. És nemcsak a diákok vizsgáznak az új tanévben, hanem „bizonyítványt” kapnak a szülők és a pedagógusok is — például szülő és pedagógus közötti kapcsolat kialakításából, egységes nevelési kultúra megvalósításából, azaz család és iskola együttműködéséből. A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő pedagógiai bizottság e célok elérésére készített programot. Ennek értelmében szülő és pedagógus jó együttműködése a nevelőmunka nélkülözhetetlen „alkatrésze”. Különösen az osztályfőnöknek a szülőkkel való kapcsolata nagyon fontos, amelynek szorosabbá válását nem egyszer pénzügyi akadályok gátolták. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy a szülői munkaközösség elnökségi tisztje arra a szülőre esik, aki jobban ráér, mint a többi. Néhány helyen meg éppen átesnek á ló másik oldalára, munkaközösségi elnöknek a legelfoglaltabb szülőt választják. mondván, hogy nyílván széles körű ismeretséggel, hasznos összeköttetésekkel rendelkezik. Nem szabad elnöknek megválasztani a szülőt anélkül, hogy ne tudná, milyen nagy feladatra is vállalkozik. A jogokat és a kötelességeket csak akkor érdemes — kell ís — tisztázni, ha tettreké&z, minden szempontból jól megválasztott a választmány, képes valamennyi szülő összefogására. A pedagógusok feladata viszont az, hogy olyan fórumot teremtsenek a szülők számára, ahol őszintén elmondhatják gondjaikat, javasolhatnak és kérhetnek, ahol igazi párbeszéd alakulhat ki szülő és pedagógus között. A gyermekükről, az iskoláról, az ifjúsági szervezet munkájáról elmondott őszinte szülői vélemény a pedagógus nagy segítsége lehet. S, hogy az értékes javaslatokat ne borítsa a feledés homálya, hogy az intézkedésekről a szülők is tudomást szerezzenek, az már az oktatási intézményen múlik. A választmány a szülők képviseleti „szerve”, ennek megfelelő tekintélyének kell lenni. Munkájuk megérdemli a társadalmi és erkölcsi megbecsülést, amely egyben megbízatásuk színvonalasabb teljesítésére is serkent. Mindezek figyelembevételével rendkívül tartalmas munkaprogramot készített a megyei pedagógiai bizottság. Programjában többi között javasolja, hogy az iskolában a szülők bevonásával különféle — kulturális, technikai, egészségügyi, sport, világnézeti — munkaibizottságokat hozzanak létre. A bizottságok a feladatukat képező speciális területen nyújtanának támogatást az iskoláknak, a pedagógusoknak. A szülők világnézeti és pedagógiai képzése érdekében a különféle szinten működő intézményekben, bölcsődékben, óvodákban, általános és középiskolákban megszervezik a szülők iskoláját. Tizenkét tehetséges, 6.—7. osztályos tanuló — fizikai dolgozók gyermekei — támogatását vállalták a megyei pedagógiai bizottság tagjai. Figyelemmel kísérik a tanulók értelmi fejlődését, megszervezik anyagi és szellemi segítésüket. Igen érdekesnek ígérkezik az a kérdőíves felmérés is, amelyet egy óvodában, egy általános és egy középiskolába járó gyerekek- szüleinek körében végez majd a pedagógiai bizottság, A megkérdezett szülők — nevük feltüntetése nélkül — adnak választ A szovjet kultúra napjai A felszabadulást követő negyedszázad so■í®’ rán, a szovjet kultúra volt az a bő forrás, amelynek élő vize a leginkább termékenyítőén hatott szocialista törekvéseinkre a kultúra, a művészetek, s a közművelődés fejlesztésében, nem utolsósorban abban a nagy erőfeszítésünkben. hogy a szellem éltékeit népünk milliós tömegeinek közikincsévé tegyük. Ez a munka és ez a hatás állandóvá lett, át meg átszövi kulturális életünk hétköznapjait. Az a tíz nap pedig, amit immár hagyományosan, minden évben — az idén október 24-e és november 3-a között — a szovjet kultúrának és a magyar—szovjet kulturális együttműködés további erősítésének szentelünk, az ünnepi összegezés 'alkalma. A szovjet kultúra értékei részint irányt jeleztek és döntő fontosságú ösztönzést adtak kulturális és művészeti alkotómunkánknak. A szovjet próza- és drámairodalom, a költészet, a képzőművészet, a zene- és a táncművészet termékei közvetlenül is felbecsülhetetlen jelentőségű gazdagodásunkra szolgáltak. Elegendő, ha arra hivatkozunk, hogy a felszabadulás óta több mint tízezer szovjet könyv jelent meg hazánkban, összesen 71 millió 400 ezer példányban, vagy hogy filmszínházaink 1945 óta több mint 800 szovjet játékfilmet vetítettek 450 millió néző előtt. Százezrek gyönyörködtek a szovjet balettmű- mészetíben, ismerték meg a klasszikus orosz és a szovjet festók képeit, a szobrászok alkotásait, a nagyszerű zeneművek hosszú sorát. Ugyancsak százezrek személyes ismerősei, a kiváló szovjet előadóművészek, Szvjatoszlav Rihtertől Szergej Obrazcovon át, Arkagyij Rajkinig. Az idén, a szovjet kultúra napjainak gazdag eseménysorozata újabb művészi élményeket tartogat a magyar közönségnek. Színházi, film- és képzőművészeti delegációkat, jelentős művészeket, zeneszerzőket látunk vendégül. A szovjet kultúra követei élén, magas rangú állami küldöttség érkezett hozzánk, Jekatyerina Furceva asszony, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterének vezetésével. Az ünnepi napok megnyitóján, az Operaházban rendezendő díszelőadáson két kiváló szovjet együttes mutatkozott be: a hazánkban már jól ismert Szvesnyikov-kórus, valamint a Belorusz Állami Táncegyüttes. A hazánkban is oly népszerű előadóművészek közül, akik a szovjet kultúra idei programjának fényét emelik, David Ojsztrahot említjük. Az idén is több 1 kiállítás, valamint a szovjet filmnapok bemutatói járulnak hozzá kulturális ismereteink kölcsönös elmélyítéséhez. Külön is értékeljük, hogy az idén, a szovjet kultúra napjainak sok eseményét vidéki városainkban rendezik meg. Például Szolnokon kiállítás nyílik „Lenin és a forradalom« szovjet grafikában” címmel. Szovjet vendég- művészek működnek közre a debreceni operaelőadásokon, világhírű szólisták hangversenyét hallhatja a pécsi, a győri, a soproni közönség. Az a gyümölcsöző együttműködés, ami a szovjet—magyar kulturális kapcsolatokat jellemzi, fontos része testvéri népeink és országaink megbonthatatlan barátságának. Ahogyan a Szovjetunióban is igen nagyra értékelik a magyar nép kultúráját és hozzájárulását az egyetemes embert kultúrához, népünk is szeretettel és mély megbecsüléssel merít a szovjet kultúra forrásaiból. Mint ennek kiemelkedő alkalmát, köszöntjük a szovjet kultúra napjait és mindazokat, akik most hazánkba érkezve, a szovjet kultúra értékeit közvetítik számunkra. Építésügyi küldöttség utazott Pozsonyba és Moszkvába Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével vasárnap építésügyi küldöttség utazott Pozsonyba, Pavel Kompis szlovák építésügyi miniszter meghívására. A háromnapos miniszteri tanácskozáson megbeszéléseket folytatnak a két ország építő- és ópítőamyagipari együttműködésének továbbfejlesztéséről. Ugyancsak vasárnap utazott el Budapestről a Szovjetunióba a magyar épíitőanyagipari delegáció, élén dr. Szabó Jánossal, az építésügyi és város- fejlesztési miniszter első helyettesével. Moszkvában részt vesznek a magyar—szovjet építőanyagipart együttműködési bizottság második ülésén, olyan kérdésekre, mint: olvasott-e neveléssel kapcsolatos szakkönyvet? Alkalmaz-e testi fenyítést? Ellenőrzá-e gyermeke szabad idejének fel- használását? stb. Politikai és nevelési témákból a megye öt helyén vitafórumot rendeznek felső tagozatos diákok szüleinek. Megvizsgálják a bizottsági tagok azt is, hogy kellőképpen segítik-e a szülői munkaközösségek az úttörőszervezet és a KISZ-szervezetek munkáját. Egy-egy iskolában a diákok szabad ideje és annak fel- használása körül is vizsgálódnak. A helyes pályaválasztás elősegítése céljából előadásokat szerveznek a szülők számára, figyelmüket elsősorban 7mező- gazdasági jellegű szakmákra irányítják. A megyében hat helyen kerül sor ifjúságvédelmi ankét- ra. Ugyancsak ifjúságvédelmi témákról lesz szó a szülők iskolájának egy-egy előadásán is. Célul tűzték ki a bizottsági tagok a nevelőszülői hálózat kiszélesítését, s az örökbe fogadás szorgalmazását. Tennivaló akad tehát jócskán. A sokoldalú program végrehajtása minden bizonynyal sokat segít a szülő és pedagógus közötti igazán őszinte „párbeszéd” megvalósulásának. — szendi — A Belorusz Állami Táncegyüttes magyarországi túméja során, október 27-én Salgótarjániban is fellép. Az együttes 1959-ben alakult. Sok más hivatásos együttestől eltérően ez a társulat nem hivatásos táncosokból tevődött össze, hanem a tagok öntevékeny művészeti csoportok tehetséges táncosaiból kerültek kiválogatásra. Az együttes műsorában belorusz, ukrán, rpoldvai népi táncok, valamint a népi demokratikus országok népi táncai szerepelnek. Előadásaikon mindig le- hyűgözőek voltak a nemzeti táncok gazdag As szép koreográfiái, a színpadi rendezők és táncosok mesterségbeli tudása, az egyes szerepek ' kitűnő alakítása. Az együttes még fiatal, de fennállása óta nagy népszerűséget vívott ki magának. Eddigi külföldi vendégszerepléseik: Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Szíria, Libanon, Jugoszlávia. A Belorusz Állami Táncegyüttes először szeregei hazánkban, a szovjet kultúra napjai keretében. Gép kellene A balassagyarmati Építő Ktsz szeptemberi, 700 ezer forintos termelésében a lakossági építkezések csak 123 ezer forint erejéig szerepelnek, holott a szövetkezet elsősorban a lakásépítési tevékenységét kívánja fejleszteni. Ez csak a többszintes építkezésre való áttéréssel valósulhat meg. Gondot okoz, hogy a ktsz gépparkja mindössze 130 ezer forint értékű, s hogy legalább 330 ezer forint értékben kellene új gépeket vásárolniuk. A termelés növelése csak a gépesítéssel valósulhat meg — sajnos, az 1971-es szabad fejlesztési alap mindössze 40 ezer forint. Ezért a szövetkezet a közelmúltban kölcsönös támogatási alap juttatáskérelmet terjesztett elő. Felmérés A jovo nyáron végző balassagyarmati általános iskolások és középiskolások továbbtanulásának. illetve elhelyezkedésének zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a Balassa- gyarmáti városi Tanács művelődésügyi osztálya a közelmúltban levelet intézett a város üzemeihez. A levelekre adott válaszok az üzemek munkásigényéről adnak átteNÓGRAD - 1970. ok kintést, s összességükben jó képet mutatnak a balassagyarmati munkaerőhelyzetről. A válaszokat a művelőcfésügyi osztály november 15-ig* várja vissza, hogy még a jövő óv elején történő továbbtanulási jelentkezések előtt képet adhassanak a fiataloknak: milyen lehetőségek várnak rájuk a városban. 27., kedd 5
