Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

ij nyomában Ök hatan, meg én Beszélgetés filmekről — fiatalokkal A Bolyai Gimnázium igaz­gatói irodájában ülünk; ők hatan, meg én. Kint lassan el­halkul a gyerekzsivaj; be­csöngettek. Kezdődik a kö­vetkező tanítási óra. ök ha­tan külön engedélyt kaptak a sősorban a távolmaradásra. Ez azt jelen- szeretem, ti, hogy megússzák a felelést biológiából, magyarból, föld­rajzból, másrészt jelenti azt is, hogy válaszolniuk kell a kérdéseimre, véleményt kell nyilvánítaniuk. Mert azért ültük körül az — Milyen filmeket néztek meg szívesen a moziban? Elsőnek Takács Mari (a harmadik D-be jár) válaszol; — Azért megyek a moziba, hogy szórakozzam, ezért el­vidám filmeket asztalt (mely most kivételesen filmek. Kár, hogy ilyet ritkán nem kerek), hogy eszmecserét latni — Milyen szomorú neveze­tessége van Balatonszárszó­nak?... Ki is halt meg ott? Töprengő arcok, majd egy- egy magasba lendülő kéz. Aki még tudta mondani, kapott A felfedezés öröme GorfktJ, Gárdonyi, Fekete Ist­ván. Bizonyos, hogy az ő ta­nítványaikból nem lesznek sem huligánok, sem lelketlen, brutális emberek. „Életemben az első örömet az első könyv szerezte” — ír­gíti hozzá őket a Járási könyvtár munkája. A könyv­tárosok látják, mennyire kell itt a könyvek nevelő hatása. ¥■ Egy apró, fekete képű em­berke, második vagy harma­egy pontot, azaz a pontot Je­lentő kis kerek lapocskát. Jönnek a kérdések sorban: — Ki írta A kőszívű em­ber fiai-t? <— Miről híres Kiskőrös? — Ki ismeri fel ezt a ké­pet? Jelentkező mindig akad, néha több is, attól függően, nehéz, vagy könnyű volt a kérdés. Mi ez? Iskola, vagy „Ki mit tud?” Egyik sem, de mégis mind a kettő. Jutalmakat kap­nak a gyerekek, mint a „KI mit tud”-on, és tanulnak is, de .játszva. Iskola ez nekik, ahol az irodalom szeretetét tanulják meg, de iskolapéldá­ja annak, hogyan kell a gye­rekekkel bánni, hogyan lehet az olvasás szeretetére még nem szoktatott gyerekeket ol­vasóvá nevelni. A járási könyvtárban va­gyunk Kisterenyén. Gyermek- részlegében Tóth Mária könyv­táros foglalkozik a kis olva­sókkal. Minden második szombaton vetélkedőt rendez nekik. Egyik szombat az al­só, másik a felső tagozaté. Játékos formában tanítja irodalmi ismeretekre őket, s szoktatja a könyvtárlátoga­tásihoz. Társasjátékokat mindig ta­lálnak itt a gyerekek. Van­nak közöttük olyanok, akik csupán ezért jönnek be. Azu­tán mégis megnéznek egy-egy könyvet is. Az elsőt követi a többi, lassan, de biztosan ol­vasókká lesznek. Aki pedig egyszer eljut odáig, hogy örö­mét találja a könyvekben, azt nem kell félteni, mert a leg­jobb .társaságba került. A kisterenyei gyermekkönyvtár olvasói olyan íróktól tanul­nak emberi magatartást, ha­zaszeretetét, mint Jókai, Mó­ra Ferenc, Móricz Zsigmoad, Ja’ önéletrajzában Gorkij. Ezt a gorkiji örömet érzi minden gyermek, aki a könyvet sa­ját maga fedezte fel. Hány szülő van, aki félti gyermeke tanulmányi eredményét az olvasástól! Szórakozásnak te­kinti, amely elveszi idejét a tanulástól. Nem tudják, hogy az olvasás is a tanulás egyik igen eredményes formája. Olyan család pedig, amely irodalom-nem-lakta fehér folt hazánk térképén, sajnos még bőven található. Kitől és hol tanuljon ez a gyerek jót, ha nem a könyvekből. Ehhez se­dik osztályos lehet, még a ve­télkedő előtt összeválogatta kedvenc olvasnivalóit A ki­csiknek való könyvek lent vannak; nekitérdelt hát a ku­tatásnak, és nem is vett tu­domást a körülötte történt dolgokról, nem látta a játszó többieket. Számára * a legér­dekesebb már a könyv volt. Nagy öröm és bizakodás töltött el, a ragyogó szemmel kutató kis cigánygyerek lát­tán. ö már másképp fog élni mint szülei. Valami csodála­tos, tiszta forrásra talált. Céhmester Erzsébet folytassunk a moziról, a fil­mekről, s az ezzel kapcsola­tos kérdésekről. Hátuk, közül a III. b-s Lip­tai/ Eszter tanul filmesztéti­kát. Első kérdésem neki szól; — Milyen segítség számo­tokra a filmesztétikai oktatás a gyakorlatban, egy-egy film megtekintésekor ? — A filmesztétikai oktatás jobban felkelti az érdeklő­dést a filmek iránt Az ember bizonyos ismeretek birtoká­tetszik a közönségnek — mondja Éva, s még hozzáte­szi; — Sokszor hallani; díj­nyertes film? Akkor nem né­zem meg. — Mi a véleményetek a November 7 Filmszínház mű­soráról? A társaság nevében Eszter adja meg a választ; — Nem valami változatos a program. Mégis jól csinálják az illetékesek, mert tudják, hogy mi kell a tarjáni közön­ségnek. Tudják, hogy csak a képzőművészeti kalandfilmeknél számíthatnak telt házra. Természetesen ez az igényesebb közönséget nem elégíti ki. — A filmklub szó értelmé­ről, használatáról sokat vi­tatkoznak az utóbbi időben. Szerintetek mitől klub a film­klub? A választ Éva adja meg; — A filmklub akkor klub, ha A negyedikes Szerémi Mar­gitnak más a véleménye; — Rendben van, hogy ki­kapcsolódni járunk a moziba, de néha a komoly filmekre is szükség van. Az én ked­venceim a Én a magyar filmeket általában megnézem, mert mindenki azt mondja róluk, hogy rosszak. Szeretném el­dönteni, hogy valóban így van-e, vagy csak divattá vált a magyar filmek ócsárolása! Általánosítani nem lehet, de az utóbbi időben egyre több nem csak abből áll, hogy meg­jó magyar filmet mutatnak be. Gyuri helyeslőén bólogat, látszik rajta, hogy egyetért az elmondottakkal. — Szerintem ez az egész a bah egészen másképp lát egy nyugatimádatra nézünk egy filmet, aztán ha­zamegyünk, hanem a film után közösen megbeszéljük a látottakat, esetleg rövid tájé­koztatást kapunk a film ke­letkezési körülményeiről, milmet, mint anélkül. Magyar- vissza. Mert ha magyar az a órán. foglalkozunk filmesztéti­kával úgy, hogy közösen meg­nézzük a Tv ezzel kapcsola­tos adásait, s aztán megbe­széljük a látottakat, feladat­lapokat töltünk ki. így hoz­zászokunk az alapos gondol­kodáshoz, az egyéni véle­ménynyilvánításhoz. vezethető mondanivalójáról. Főleg mi­film; már nem lehet jó. Ugyanez kicsiben egy puló­ver vásárlásánál; ha egy olasz és egy magyar pulóver kö­zött lehet választani; legtöb­ben az olaszt választják, csak azért, mert külföldi. Csőri Miklós a legfiatalabb — másodikos — a társaság­A többiek, akik nem élvez- ban, és az egyedüli vidéki. nek ilyen előnyöket, elmond­ják, hogy gyakran járnak mo­ziba, s majdnem mindegyi­küknek van filmbklubtagsági igazolványa. Csanaki Gyuri tiltakozva emeli fel a kezét; Szécsényből jár be. Ő is ne­vetni szeret a filmeken. — Persze az ember hangu­latától is függ, ho«y milyen filmre ül be a moziba — te­szi még hozzá. — Szoktátok-e olvasni a — Ügy hiszem, én illeték- hetilapokban, folyóiratokban telenüi veszek részt ezen a beszélgetésen. Nem járók a filmklubba, ég moziba is csak ritkán. Az a helyzet, hogy in­kább a könyvek érdekelnek. Persze a Tv-filmeket szívesen megnézem. megjelenő filmkritikákat? A válasz egyöntetű; — Igen. — Megfigyeltem, ha á kri­tikák lehúznak egy filmet, az biztos, hogy jó, avagy ami a kritikusoknak tetszik, nem akik nem részesülünk film­esztétikai oktatásban — igé­nyelnénk ilyen fórum létre­hozását — Kedvenc filmrendezői­tek? Miklósnak Kovács András és Jancsó Miklós. Gyuri ked­vence Várkonyi Zoltán. Eszternek az a véleménye, hogy Fellini nagysága vitat­hatatlan. Ellentétben Miklós sál, ő Jancsót nem nagyon szereti. De azért a Fényes szelek neki is tetszett. Mari kijelenti, hogy kétségkívül Kovács András a teenagerek kedvenc filmrendezője. Ülünk az igazgatói irodá­ban: ők hatan, meg éri. Oda­kint ismét szünet van. Ri­portalanyaim sietve távoznak: nincs vége még a mai mun­kanapnak. V. Kiss Mária A BÍRÓ KÖZBESZÓL. Dü­hös pillantásokkal méregette a koppenhágai Terben Binde- gaard a közlekedési bírót, mi­után ittas vezetésért hat napi elzárásra ítélték. Eközben iz­gatottan mormogott a szakál­lába is valamit. A bíró félbe­szakította az ítélethirdetést és kijelentette: „Amit ön most mondott, azt egész biztosan nem teszem meg!” HIÁNYCIKK. Egy párizsi áruház hirdetése: „Mindent tartunk erős hölgyek számá­ra — kivéve erős férfiakat!” REPÜLŐ ORR. Európai útja előtt 100 000 dollárra biztosí­totta az orrát George Thom­son. Attól tartott, hogy a hosszú repülés ártalmára le­het szaglóérzékének. Thom­son „főszaglász” egy nagy amerikai whisky gyárban. KÁR VÁRNI... Felirat az angliai tíranleigh város szü­lészeti kórházának várószobá­'Üokszínü világ jában: „Terheeségmegszakít ási műtétekre a várokoaási idő tizenegy hónap.” OKOS VÁLASZ. Egy postai szétküldéssel foglalkozó stock­holmi nagyáruház közvéle­mény-kutatást végzett a vevői között. Megköszönte a meg­rendelést, és egyben megkér­dezte, mi volt az a fő ok, amiért a kedves vevő éppen a megrendelt árucikket válasz­totta. Az egyik új vevő vá­lasza : „Megrendelésem fel­adásának fő oka a féleségem volt”. SZÜRKE EMBER. Morton Hilton New York-i színész fe- gyencet alakított egy tv-játék- ban. Otthon felöltötte a sze­repének megfelelő fegyen eru- hát, majd elindult a tv-stú- dióba. Útközben — nem tör­tént semmi. Senki sem vett tudomást az öltözékéről. Pe­dig Hilton fel akarta hívni magára a figyelmet. Több já­rókelőtől az útirányt kér­dezte, beszélgetésbe elegye­dett egy rendőrrel, egy ék­szerüzletben az árak felől ér­deklődött. Csak hazatérőben tartóztatta fel egy közlekedési járőr, mert sárga jelzésnél be­hajtott az útkereszteződésbe. ÜTOLSÖ KÍSÉRLET. Nagy üdvrivalgással kísérték egy nápolyi autóbusz utasai az egyik utas versenyfutását, aki kétségbeesett erőfeszítéssel hiába kísérelte meg, hogy el­érje az autóbuszt. Vaskos tré­fákat faragtak a „Nurmi”-ról, amíg a futó — utolsó erejét összeszedve nem kiáltotta: „Húzzátok be a kéziféket, én vagyok a vezető!” (E. R.) KOVÁCS BÉLÁNÉ, a me­gyei textilipari vállalat sal­gótarjáni telepének kiváló dolgozója három műszakban dolgozik, három gyermeket nevel, háztartást vezet, és szakmunkásvizsga letételét forgatja a fejében. A demográfiai vitáról mind­össze annyi a véleménye, hogy gyereknek lennie kell, lehető­leg nem egynek, mert abból könnyen elkényeztetett ember lesz, jó ha ketten vannak testvérek, de még jobb, ha hárman. S hogy ki él kiegyensúlyo­zottabb, szebb életet? övagy a gyermektelenek, készen áll a válasszal: — Természetesen, én. Le­het, sőt biztos, hogy vasárna­ponként csak gyalogosan ki­rándulunk, nem lesz kocsink, és nem cserélgetjük majd a bútorainkat — elég nehéz volt egyszer is beszerezni —. és forintra beosztjuk a fize­tésünket, de a mi lakásunk soha nem üres, rideg. Van mér, aki a nyomunkba lép, s ez számomra nagyobb boldog­ság, mint egy elegá-s. kocsi, vagy hétvégi ház a Balato­non. Az öttagú Kovács család Koyácsné tartalmas műszakjai kétszobás összkomfortos la* kásban lakik a Napsugár-la­kótelepen. A két szülő havi keresete 4000 forint körül mo­zog, ezt kell beosztani nagy gonddal, jól megfontolva. Mindenre jut, amire szükség van. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem tudnának mit kezdeni még néhány lila ha­sú bankóval. Kovácsáénak is „számozot­tak” a műszakjai. — Az első azért nehéz, mert teljesítménybéresek va­gyunk, aki keresni szeretne, annak „hajtania” kell. Nekem sem mindegy, hogy egy da­rabbal többet, vagy keveseb­bet varrok-e meg. A máso­dik meg azért nehéz, mert se vége, se hossza, még be sem fejeztem, kezdhetem elölről. A gyermeknevelés akár a harmadik műszakom is lehet­ne. Kell még idő szórakozás­ra. olvasásra, tévénézésre, ki­rándulásra, egyszóval valami hasznos kikapcsolódásra, kü­lönben gubó nő az ember kö­ré, ég hétköznapi gondjai mö­gül nem lát ki a világra. A legkisebbik gyerek 7, a középső 13, a legnagyobb 15 éves. Ez azt jelenti, hogy ninics olyan nap, amit a ma­ma mosás nélkül megúszna. Egyik gyerek se napközis, te­hát naponta főzni kell. — Felkész-, készételek? — Drágák. Különösen ötta­gú családnak. A félkész éte­leket magam szoktam elten­ni, így kevesebből kijövök. Viszont az is igaz, hogy ez hosszadalmasabb, és az idő­nek is ára vám — Patyolat? — Háromgyermekes család­nál nem megoldás, legfeljebb az ágyneműmosásnál. Egy-egy inggel vagy nadrággal nem ér­demes elmenni, annyi ruhája viszont senkinek sincs, hogy hetekig gyűjthetném a szeny- nyest. A patyolat egyébként is messze van, nem sok időt takarítanék meg vele. — Háztartási munkameg­osztás? rajtam az otthoniak: kétsze­res élvezettel, duplán hasz­nosítom az i dőm. Sokat dolgozik, nem csoda, ha olykor fáradt. Jövőre megszűnik a vállalatnál az éjszakai műszak, s ez sokat levesz a válláról. A vállalat egyébként is azok közé tartó- ' zik, ahol nem feledkeznek meg a sokgyermekes vagy en. feladatain. Persze, egyedülálló anyák segítéséről, lehet, tudnak, se- anyagi támogatásáról. Kovácsné életében nincsen semmi különleges. Felneveli három gyermekét, taníttatja őket, szakmát, ad a kezükbe. Vigyáz arra, hogy férje és gyermekei örömmel siessenek haza, s az otthon ne csupán kétszobás lakást, hanem me­leg közösséget, sok apró bol­— A gyerekek őrsi foglal­kozásokra, gyűlésekre, ren­dezvényekre járnak, a férjem tanul, munkája is köti. Amit meg kell csinálni, az jobbá­ra az amit gítenek. Bevásárolnak, stb, A második nyolc órára bő­séges, sűrű programot nyújt mindez. Mire mindennel kész, elröpül a nap, s már csak pi­henni ’lehet, hiszen másnap ismét műszak lesz. Első is, második is. — S a szórakozás? — A tévé. Természetesen fogságot jelentsen, csak akkor, ha érdekel. Es sokat járunk a szabadba, persze csak vasárnaponként, de akkor az egész család. — Könyv-, vagy újságolva­sás? — Nem tudom, merjem-e mondani, erre csak a fürdő­kádban jut időm. Nevetnek is — MIÉRT írnak éppen ró­lam? — szabadkozik. —Nem csináltam én semmi nagy dolgot, nerri vittem végbe hőstetteket. Minden napnak megvan a maga dolga, azt el­végzem. Ez minden. ■— szend! —• NÓGRAD — 1970. októbei 25., vasárnap 1

Next

/
Thumbnails
Contents