Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

Ahol emberek dolgoznak Kerekasztal^eszélgetés az SKÍ!«ben (I.) Megreformállak es EssSsii mechanizmust Mostanában gyakran látják őket együtt. Illés Miklós el­nöknek. Tóth József főagro- nómusnak és Bóta János párttitkárnak hol a határban, hol a javítóműhelyben, hol pedig a szövetkezeti irodán akad dolga. Ügy mondják, a nehéz esztendők gondjait könnyebben viselik, ha vala­mennyien odatartják a vadu­kat. „Elúszott” a termés A gondok hívatlanul jöttek Hasznosra is. Mint a Mátrá­ból az eső, úgy zúdulták ezen a nyáron a szövetkezetre. — A negyven hold borsóból egyetlen kilót sem szedtünk- Mind elvitte a víz — közöl­te a szomorú tényt a íőagro- nómus. — A tavasszal het­ven hold kukoricát vetettünk, most mégis harminc hold ter­mései takarítjuk be. A többi elúszott a vízzel. Az Állami Biztosító kár­becslői annak rendje, módja sze .nt felmérték az ár- és belvíz pusztítását. Nem telt ex sok idő, megtérítették a szövetkezet kárát is. A gyors intézkedés megnyugtatta va­lamennyire a szövetkezet ve­zetőit, tagjait, azonban a hasznosiak vérbeli gazdaem­berek. Nemcsak a „végter­méknek”, a pénznek tudnak örülni- Azt is látni szeret­nék. miből lesz az esztendő végére a 6 milliónál nagyobb termelési érték. Mentik a menthetőt Víz öntötte el a cukorrépa- földet, is. Tizenöt hold föld termése megmaradt és lega­lább 200—200 mázsa cukorré­pával számolt a főagronómus. Gyors betakarítására már megtették a legfontosabb in­tézkedéseket. — Géppel emeljük ki a ré­pát a földből, hogy könnyebb legyen az asszonyok dolga — magyarázta Tóth József. — A szurdokpüspöki tsz-szel koo­perálunk. Ők répalazító gépet adnak nekünk, mi meg szál­lítóeszközökkel segítjük őket­A szomszédok gépe nem jön éppen rosszul Hasznoson. Az otthoni traktorok ugyan­is mind munkában vannak. Négyszáz hold gabonavetés, a cukorrépa, a kukorica beta­karítása, 280 hold föld mély­szántása. így sorolták a ten­nivalókat a szakemberek az Ő6zi kampánytervben. — Az volna jó. ha a vetés­sel már meglennénk. Sajnos, ettől még egy kissé messze vagyunk. — A főagronómus szemében gond- Hasznoson ugyanis világosan látják, hogy a nyári veszteségből sok min­dent visszahozhatnak. ha gondosan és jó időben elvég­zik az őszi szántás-vetést, a betakarítást. Ennek megfele­lően szervezik, irányítják a munkát a gazdaság vezetői. A jó munka juíalma Bóta János, a párttitkár a pásztói pártérieKezieten azt ígérte: — A pártkongresszusig tisz­tára söpörjük a határt. Befe­jezünk mindenféle őszi fen • nivalót. Az adott szót pedig állni kell, így kívánja ezt á tag­ság becsülete. Ebben nem is lesz hiba a Mátravölgye Tsz- ben. Bóta János mögött már ott volt a traktorosok fogadko­zása, amikor felállt a párt- értekezleten- A Lenin-brigád. a traktorosok közössége a napokban tanácskozott a munkáról. Illés Miklós, az elnök, Tóth József a főagro­nómus egyaránt jónak ítélte az egyhetes tempót. A főagronómus azt kérte a traktorosoktól: ezután is dol­gozzanak lankadatlan szor­galommal- Beszéltek a prémi­umról is, amit a jól végzett munkáért közösen kapnak a traktorosok. De a gondos ga­bonavetést külön jutalmazzák a szövetkezetben. Holdanként 3 forint vetési prémiumot kap a traktoros, ha egyenletesen kel, és november derekán már szépen zöldell a búza. Ami­kor pedig Bóta János a párt­kongresszust. a munkaver­senyt hozta szóba, mind a 17 traktoros egyetértett a bri- gádvezetővél: — Vállaljuk a versenyt, nem lesz baj a munkával! A gépek éjjel-nappal dol­goztak. A napközben szántó traktorosokat éjszaka a sze­relők váltották. Fogassal, gyűrűshengerrel. tárcsával egyengették simára a búzaföl. det. — Nem is az emberek, ha­nem a gépek miatt aggódunk- Törnek, kopnak a nagy mun­káiban és javításukhoz nincs elegendő alkatrész — hábor­gott az elnök. Az AGROKER-t szapulta, amiért nem tart elegendő pótalkatrészt. Ogy mondta, nem ártana, ha éppúgy mint az aratás idején, ügyeletet tartanának. Így talán gyorsab­ban jutnának ahhoz az alkatrészhez, ami raktáron van. Arra pedig gondolni is csak egészen óvatosan mer­nek. hogy Pásztón legalább egy kisebb lerakatot létesíte­ne az AGROKER. A határozat szellemében Nemrégiben vezetőségi ülést tartottak Hasznoson. A téma itt is az volt, hogyan pótol­hatják az év végéig a mos­toha időjárás okozta termés- kieséseket­— Mindenképpen azt sze­retnénk, ha a tagok megkap­nák a pénzt, amiért becsüle­tesen megdolgoztak — magya­rázta a főagronómus. Egyetértett ezzel a vezető­ség minden tagja. Ezért az­tán, valamennyi üzemág ve­zetője vállalta, hogy teljesíti, illetve túlteljesíti bevételi ter­vét. A növénytermesztők már túllépték a bűvös határt. Jól haladnak az állattenyésztők, a fafeldolgozó üzem dolgozói is. Fotózzon a NÓGRÁD-nak Szerkesztőségünk pályázatot hirdetett. Az I. díj: 2000 forin­tos, a II. díj 1500 forintos, a III. díj: 500 forintos vásárlási utalvány. A fotópályázat október 1-ftől 1971. március 31-ág tart — Pedig a fával nagyon ne­hezen indultunk — mondta az elnök. — Hiába kínáltuk itt a megyében a TÜZÉP-nek. azt mondták, nincs különö­sebben szükségük rá, Kecske­méten meg két kézzel kaptak ajűzifán. Érte jönnek és nem tudunk annyit adni. amennyi elég lenne... Csábi János (Salgótarján): Cyermekportré című fényképéta zsűri 5 pontra értékelte Szerencsére a fogatosok. a Gagarin-brigád hangyaszorga­lommal dolgoznak. Reggel hat­kor a főagronómus már nem találta benn őket, bármelyik nap is ment. Este hatkor pe­dig még kinn voltak az erdőn. Így aztán Illés Miklós az el­nök, Tóth József a főagronó­mus, Bóta János a párttitkár rendszerint együtt mennek oda. ahol emberek dolgoznak- Segítenek, ahol csak lehet. Vincze Istvánná Négymilliós lemaradás A balassagyarmati porce­lángyár ez évi termelési prog­ramja jóval nagyobb mint az elmúlt esztendőben. Mivel az év elején a megnöveke­dett programhoz nem sikerült biztosítani ,a létszámot, július elsejével pedig visszatértek a kétműszakog termelésre, a harmadik negyedév végéig sem sikerült, még túlórákkal sem pótolni az év eleji lema­radást. Kilenc hónap alatt négy­millió forintnyi adósságot hoztak össze. Ez a gyár egy havi termelésének felel meg. Az utolsó negyedévben kilenc és fél millió forint árbevételt terveztek. Ebben szerepel az előbb említett négymillió fo­rint termelési kiesés pótlása is. Keresik az úja!, a célhoz vezető módszereket A salgótarjáni városi párt- bizottság kezdeményezésére beszélgetésre kértük fel a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek pártbizottságának titká­rát, igazgatóját, műszaki igaz­gatóhelyettesét és szakszerve­zeti bizottságának titkárát. Arra kerestünk választ, hogy a Központi Bizottság novem­beri határozata alapján mi­lyen változások történtek, il­letve vannak folyamatban a belső mechanizmus korszerű­sítése, tökéletesítése, az új kö­vetelményekhez való igazítása érdekében, figyelemmel a népgazdaság anyagi erőforrá­saira. a vállalat lehetőségeire és sajátosságaira í\em könnyű átállni Már az első percekben kide­rült: a gyár első számú párt­ós gazdasági vezetői látják, hogy a gazdálkodás korábban kialakult és járható útjai — termelésnövelés csak létszám­mal, csak a mennyiség eme­lése — bezárultak. Űj utakat, célhoz vezető módszereket kell keresni, elsősorban az üzemen belül. Erre már korábban is rájöttek, de a külső körülmé­nyek, valamint a közgazdasági szabályozók nem kényszerí­tették arra a gyár vezetőit, hogy gyors ütemben, egészsé­ges türelmetlenséggel növel­jék vezető társaikkal szem­ben az igényeket. Az igazsághoz tartozik még, hogy nem is olyan könnyű máról holnapra átállni, az új módszereket megtalálni. Ennek ismeretében fej tette ki véleményét Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első tit­kára. — A belső mechanizmus megreformálása érdekében több olyan kedvező intézke­dés látott napvilágot, több olyan kezdeményezés szüle­tett, amelyet érdemes tovább­fejleszteni, és következetesen végrehajtani — mondotta. — Az első számú vezetők kezdik felismerni azit a reális helyze­tet, hogy a termelés fejleszté­se, a termelékenység növelése csak a belső erőforrások fel­tárásával és hasznosításával lehetséges. Jól példázza ezt a 4. számú igazgatói utasítás, amely a racionálisabb munka­erő-gazdálkodás megvalósítá­sát, a produktumok fokozását szolgálja. — Szerencsés ez az intéz­kedés azért is, mert találko­zott a becsületes, munkájukat szerető dolgozók teljes egyet­értésével _ és cselekvőkészsé­gével. Jói szolgálja a törzs­gárda megbecsülését, kedvez azoknak, akik a nehéz idők­ben sem hagyták itt a gyárat, akik nem átjáróháznak, átme­neti pénzszerzési lehetőségnek tekintik itteni munkahelyüket — egészítette ki Szilágyi De­zső az üzemi pártbizottság tit­kára. — Bármilyen jó hatása volt az előbbi intézkedésnek, még­sem lehet azt állítani, hogy en­nek révén mindent meg tud­nak oldani. A belső mecha­nizmus gyorsabb ütemű re­formjához ez csak egy kedve­ző lépés, amely újabb hasznos távlatoknak, intézkedéseknek veti meg az alapját — vette vissza a szót Devcsics Miklós. Önelégültség — regi felfogás Antal Gyula igazgató sze- i'int az eddigi intézkedések csak részben hozták meg azo­kat az eredményeket, amelye­ket a novemberi határozat nyomán a belső mechanizmus megreformálásától vártak. — Vizsgálódásaink szerint nem kielégítő az élő munka hatékonysága — folytatta az igazgató. — Okait a belső munkafegyelem lazulásában kell elsősorban keresni. Je­lenleg 20—30 perccel előbb hagyják abba a munkát az üzemekben. Nagy fék még mindig az önelégültség. Ne­hezíti az előrehaladást az a régi felfogás, mely szerint ter­melést növelni csak létszám- emeléssel lehetséges. Ez nem más, mint nyílt elvetése az új, korszerű termelési módsze­rek igenlésének. Pedig csak ezen az úton lehet fejlődni a jövőben — hangoztatta az igazgató. Éppen ezért csak részben fogadta el a gyáregységek lét­számigényeit. A visszautasítást a következőkkel indokolta: a normalazulás következménye­ként a teljesítménybérben dol­gozók száma az 1966. évi 61,7 százalékról 1968-ban 52,5-re, 1969-ben pedig 54 százalékra csökkent. Ez év első felében van javulás, eléri a 60 szá­zalékot, de még itt sem me­rültek ki a meglevő tartalé­kók. A létszám-átcsoportosí­tásokból újabb 40 százalékban lehet százszázalékos munka­erőt kapni. Igen sok még az igazolatlanul mulasztó. Csak az idei első félévben 1056-an maradtak távol az 1969. egész évi 817-tél szemben. Hallatla­nul megnőtt az egyéb, igazolt munkanapok címér való tá­volmaradók száma. Az első félévben 6219 napot tett ki, ami csak 2300-zal kevesebb mint tavaly, az egész eszten­dőben. A beteglétszám is ál­landóan nő, holott a munka­körülmények jelentős mérték­ben javultak. Míg tavaly egész évben 74 344 nap veszett el a termelésből betegség címén, addig ez év első hat hónapjá­ban már 42 307 nap esett ki a termelésből. Az üzemidő­kihasználás az 1966. évi 90,1 százalékról 86,9 százalékra csökkent. Ez olyan tükörkép, amelyből minden vezető le­vonhatja a szükséges tanulsá­got, s csak egyet tehet: hasz­nosítja a tartalékokat. Oda, ahol szükség van rá A tartalékok feltárásában az első számú vezetők segíte­nek. A többi között új mód­szert vezettek be az anyagi ösztönzésnél. A bért nem a gazdálkodó egységek aránya szerint osztották fel, hanem meghatározott munkaterület­re, a munka bonyolultságá­nak és nehézségének figye­lembevételével, hogy a gyá­ron belüli fölösleges munka­erő oda kerüljön, ahol szük­ség van rá, és feloldódjanak a korábban keletkezett bérfe­szültségek. Mivel az elvándor­lás következtében megcsap­pant a mumkásállom ány, pót­lását egyrészt átképzéssel, másrészt ösztöndíjak odaíté­lésével kívánják megoldani. Fehér köpenyben Az élő munkával váló taka­rékosság egymagában nem oldja meg a feladatokat. Szük­ség van a termelés technikai feltételeinek javítására. E te­kintetben is több kezdemé­nyezés látott napvilágot. Ezek között említik az új fémbe- vonót, ahol egy dolgozó fe­hér köpenyben irányítja majd az automatikai. Az acélöntődé rekonstrukcióját is saját erő­ből oldják meg. Mindezek azt mutatják, hogy nem várnak mindent a felsőbb szervektől. Folyik az a vizsgálat, amely­nek során elkészül az új gép­kataszter. Ennek alapján dön­tik el, hogy hol, milyen gé­peket korszerűsítenek, cse­rélnek fel újra. Szükség van erre, mert ahogy Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első titkára mondotta: a meny- nyisógi szemléletet a minőségi Szemlélet váltotta fel. Ez nem­csak azt jelenti, hogy a gyár vezetői okosan kihasználják a piac adta konjunkturális le­hetőségeket, hanem azt/ is, hogy minőségileg jobb, és több árut adnak, aminek ré­vén nagyobb nyereséget ér­nek el. Bevonul a számítástechnika Dicséretes, hogy a számítás- technikát akarják felhasznál­ni a korszerűbb, megalapo­zottabb vezetési módszerek meghonosításánál is. Ez nem­csak gyorsabb adatszolgálta­tást, pontosabb információt je­lent, de megkönnyíti, reáli­sabbá teszi a különböző jel­legű és tartalmú döntéseket, ugyanakkor létszám-megtaka­rítást is eredményez. (Folytatása következik.) Venesz Károly Tiltakozás gázpalackügyben Gyüre János karancssági lakos szerkesztőségünk segít­ségét kérte, hogy gázpalackvásárlásában segítsük. Az már önmagában is feltűnő, hogy egy vidéki dolgozó ilyen ügyben szerkesztőségünk segítségét kénytelen kérni. De mivel nem­csak Gyüre János ügyéről, hanem a lakosság érdekéről van szó és a kereskedelmi szoigáltató szervek eljárása enyhén szólva furcsa, sőt felháborító, ezért a gázpalackügyet a sajtó nyilvánossága előtt tesszük szóvá. Mi történt az utóbbi napokban? Gyüre János új gázpa­lackot kért a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat telepén. Az átadott csekken a palack árát: 511,40 forintot befizette, majd a vállalat szerelője újabb 170 forint lefizetése után bekötötte a készüléket. Természetesen előbb 977 forintért meg kellett vásárolni a gáztűzhelyet. A hivatalos értesítésen az olvasható, hogy Gyüre János karancssági lakos Szécsényben veheti át a kifizetett palac­kot. De ott közölték vele, hogy nem kapja meg. Nem, nem rosszízű tréfáról van szó. A TIGÄZ rövid táviratot kiildöti, hogy a VASÉRT nem tud palackot szállítani, ezért ..az új gázpalackok kiadását azonnali hatállyal megszüntetik”. Október első napjai óta nem lehet új gázpalackhoz jutni sem Szécsényben, sem Salgótarjánban. Az emberek nem kapják meg azt, aminek az árát és azon felül több mint ezer forintos költséget már korábban kifizettek. Városon és falun hányán jártak így és hol, mennyi ember háborog? Erre nincs pontos adatunk, ezt a TIGÄZ-nak és a VASÉRT-nek kellene tudni. Nincs elegendő palack, nem szállít a gyártó vállalat? De a vásárló már fizetett, tehát joggal követelheti a gázpa­lackot, különösen akkor, ha beteg feleségének munkáján akar könnyíteni. Sem a VASÉRT, sem a TIGÄZ nem értesí­tette a megyei tanács kereskedelmi osztályát, sem a vásár­lókat. Ök kétsoros távirattal bizonytalan ideig elodázták a vásárló kiszolgálását. Véleményem szerint ez az eljárás 1970-ben, a gazdasági reform harmadik évében méltatlan a kereskedelemhez, jogellenes és sérti a lakosság érdekét. Ezért a gázpalackügyben tiltakozunk. Fazekas NÖGRÁD — 1970. október 16., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents