Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

VflAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF., 243. SZÁM ARA: 80 FILLER 1970. OKTÓBER 16., PÉNTEK Eredményesen fejlődött megyénk úttörőmozgalma A KISZ Nógrád megyei bizottságának ülése Á KISZ Nógrád megyei bi­zottsága tegnapi, kibővített ülésén, a megyei úttörőmozga­lom helyzetét és további fela­datait tárgyalta meg, különös tekintettel a mozgalom 25. évfordulójára. Az erről szóló jelentést a megyei úttörőel­nökség terjesztette elő. Megyénkben jelenleg 179 út­törőcsapat működik, közel harmincezer kisdobossal és úttörővel. Ehhez a létszámhoz azonban kevésnek bizonyul a különböző közösségekben dol­gozó úttörővezetők száma. Csökkent a KISZ-tag ifjúveze­tők száma is, ami hátrányt jelent az úttorőkorosztály&ak, mivél éppen az ifjúvezetők munkája révén kér ülnek elő­ször kapcsolatba a KISZ-szel. A problémák köze tartozik még az is — mint a jelentés megállapítja —, hogy a csa­patvezetők kiválasztásánál nem biztos, hogy ezt a fela­datot a legjobb nevelők, párt­vagy KISZ-megbízatás alap­ján kapják. Még nagyobb tá­mogatást kellene adni a csa­patvezetőknek, mert különben gyakran egyedül maradnak az úttörőmunka gondjaival, fela­dataival. A jelentés megállapítja, hogy megyénkben az úttörőmunka tárgyi feltételei nem fejlődnek kellő mértékben. Ebbe« ú tanévben 32 úttörőcsapat ren­delkezik helyiséggel, de ezek közül csak egy felel meg a követelményeknek.. Hiányoz­nak a berendezési tárgyak a szakköri foglalkozásokhoz, tá­borozásihoz szükséges felszere­lések. A salgótarjáni és a ba­lassagyarmati úttörőház is csak részben tudja megoldani feladatát a személyi és a tár­gyi feltételek hiányosságai miatt. A már említett gondok el­lenére megyénk úttörőmozgal­mának egésze az elmúlt évek­ben eredményesen fejlődött, számos új elemmel gazdago­dott. Tovább erősödtek a ve­zető szervek, az elnökségek, csapaitvezetőségek, úttörő ön- kormányzati szervek. A peda­gógusok tekintélyes része fel­ismerte, hogy az úttörőtevé­kenység szerves része az pk- tató-nevelő munkának. Jó kapcsolat alakult ki a szü­lőkkel. a társadalom széles ré­tegeivel — mindenekelőtt: a gyermekek nevelésében köz­vetlenül érintett szervekkel — ismertették velük a gyermek­mozgalom célkitűzéseit, fela­datait. Segítette az előrelépést, az összehangoltabb munkát, hogy a párt-, a KISZ-, az ál­lami- és tömagszervezetek ve­zető szervei több helyen rend­szeresen foglalkoztak az út­törőmozgalom tevékenységé­vel, és igyekeztek kedvezőbb feltételeket teremteni az út- törőmunka számára. A jelentés megállapítja, hogy a csapatvezetőségek, el­nökségek általában színesebb, Ualasz kortesfogásra MIKÖZBEN a nyugati hírügynökségek „viszonylagos nyugalomról” számolnak be a vietnami harctéren, washing­toni jelentésekből kitűnik, hogy az amerikaiak emberveszte­ségei az elmúlt héten „valamelyest növekedtek”. Most már az is megállapítható, hogy Nixon emlékezetes beszéde óta tovább növekedtek az amerikaiak erkölcsi- politikai veszteségei is. Világszerte, és nem utolsósorban ma­gában az Egyesült Államokban, hódít az a felismerés, hogy az elnöki javaslatok célja nem a vietnami vérontás befe­jezése, hanem pártja választási pozícióinak megerősítése volt. Richard Nixon nem várhatta komolyan a harcoló és annyi esztendeje vérét hullató vietnami nép képviselőitől, hogy ehhez a cinikus manőverhez Párizsban, a konferenciák termében segítséget nyújtanak neki. Természetesen nem nyújtanak és ha eddig erről bárkinek valami kétsége lett volna a vietnami konferencia csütörtöki, immár 88. ülésének lefolyása újra félreérthetetlenné tett bizonyos alapvető igaz­ságokat. BRUCE nagykövet, az amerikai delegáció és saigomi visszhangja, Pham Dang Lam, a Thieu-rezsim delegátusa természetesen azt bizonygatták, hogy a Fehér Ház legújabb terve az egyetlen „reálista, pontos és logikus” kivezető út a jelenlegi holtpontról. A DIFK és a VDK képviselője rövide­sen fölényes biztonsággal cáfolták' meg ezt az állítást, amelyről kimutatták, hogy nem realista, nem logikus, tehát nem kivezető út. Többek között azért nem, mert — mint erre Binh- asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere rámutatott — nincs benne egyetlen üj elem sem. Az egész Nixon-beszéd tulajdonképpen átfogal­mazása jó néhány olyan tarthatatlan javaslatnak, amelyet mind a DIFK, mind a VDK a múltban nem egyszer elvetett. Binh asszony példának a „kölcsönös visszavonulás” koncep­cióját említette. Nem lehet komoly szándékú az a javaslat, amely megint egyszer megpróbál egyenlőségjelet tenni az agresszor és áldozata közé. Ha egy országot tizenhatezer kilométer távolságból ér­kezett betolakodók támadnak meg, a megoldás nem valami­féle kölcsönös tevékenység, hanem az, hogy a messziről jött támadó hagyja el agressziója színhelyét — körülbelül ez volt a DIFK-külügyminiszter szavainak lényege. XUAN Thuynak, a VDK-delegáció vezetőjének szavai szervesen kiegészítették mindezt. Ö a Nixon-beszédnek talán a legtipikusabban kortes részét tette az értelem mikroszkópja alá: a hadifoglyok kérdését. Hangoztatta, hogy a hadifog­lyokkal emberségesen bánnak, de hazaengedni a háború befejezése után szokták őket. A háborút pedig annak kell befejeznie, aki elkezdte. Ha a vietnami nép ígéretet kapna arra, hogy június 30-ig kivonják az összes amerikai meg­szállókat, azonnal elkezdődhetnének a tárgyalások a hadi­foglyokról is — hangzott a VDK állásfoglalása, amiről Mx ónnak most kezdődő korteskörútján alighanem számos kellemetlen kérdést tesznek majd fel. gazdagabb programokat, vál­tozatos módszereket alkalmaz­nak munkájukban. Eredmé­nyesebben működnek az út­törőtanácsok, a járási, városi, megyei úttörőparlamentek. Ennek ellenére még mindig vannak különbségek egyes csapatok, illetve járások, vá­rosok között. Az úttörőcsapatoknak ket­tős feladatot kell megoldani­uk. A párt politikája alapján, a KISZ segítségével, együtt­működve valamennyi nevelési tényezővel, a szocialista ne­velés elveit figyelembe véve közvetítik a gyermek számára a társadalmi követelményeket, segítik a gyermekeket köteles­ségeik teljesítésében, értékes emberi tulajdonságok meg­szerzésében. Másrészt közvetí­tik az úttörővezetők, úttörők, kisdobosok véleményét. Együttműködnek mindazok­kal. akik készek a gyermekek szocialista neveléséből részt vállalni, A jelentés ennék alapján határozza meg a feladatokat is. Váljék hatékonyabbá a kisdobosok és úttörők világ­nézeti, politikai nevelése. Erő­södjék a szövetség gyermek­szervezeti jellege, bontakozzék ki jobban a gyermeki öntevé­kenység és önkormányzó ké­pesség, Érvényesüljön jobban a KISZ-vezetés több képzett ifjúvezető bevonásával, a KISZ-alapszervezetek és út­törőcsapatok testvérkapcsola­tának elmélyítésével. Egyben az úttörőszervezet kéri a ju­bileumi év feladatainak vég­rehajtásához, megyénk úttörő­mozgalmának továbbfejleszté­séhez a párt-, állami • és tö- megs zer v ezetek fokozottabb segítségét. A vitában felszólalók egyet­értettek a jelentéssel, s azt el­fogadták. A KISZ Nógrád megyei bizottsága ezek után Skoda Ferenc szóbeli tájékoz­tatóját hallgatta meg az if­júságpolitikai határozat fel­dolgozásának tapasztalatairól, és további feladatairól. A háború ellen a népek megértéséért Péter János beszéde az ENSZ jubileumi ülésszakán Az ENSZ 25. közgyűlésének tíznapos Ünnepi ülésszaka csütörtökön folytatódott. Délután került sor Péter János magyar külügyminiszter felszólalására. A Magyar Népköztársaság képviselőjének szavai két sa­játos ok miatt keltettek különös érdeklődést: a szocialista or­szágok részéről ez volt az első átfogó mérleg a jelenlegi vi­lághelyzetről és az ENSZ szerepéről, továbbá az első olyan felszólalás, amely nem csupán érintette az indokínai hábo­rú és a közel-keleti háborús feszültség problémakörét, ha­nem az érintett felek álláspontjának ismeretében, mértékadó utalásokat is tartalmazott e két legveszélyesebb feszültségek feloldásának konkrét lehetőségeire és módozataira. A délutáni ülés Mohszem el-Aini jemeni miniszterelnök felszólalásával fejeződött be. Az ENSZ most folyó jubi­leumi ülésszakán magyar idő szerint csütörtök este Péter János, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere mon­dott beszédet. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe készséggel vállalja az összes tagállam közös felelősségét és együtt­működését a reális, helyes és a népek családja boldog, bé­kés jövője felé vivő válaszok felkutatásában, megfogalma­zásában és megvalósításában. Magyarország és népe ezer­éves történetének tapaszta­latait hozza szerény hozzá­járulásként az Egyesült Nem­zetek Szervezetének rendsze­res működéséhez és azt "egye­síti a többi tagállam — ré­giek és ifjabbak — sajátos tapasztalataival a közös böl­csesség formálásában — mon­dotta beszéde bevezető részé­ben a magyar külügyminisz­ter. Négy kérdés A mostani jubileumi idő­szakon — az Egyesült Nemze­tek Alapításának huszonötö­dik évfordulóján — a Ma­gyar Népköztársaság tapasz­talatainak összegezésével négy kérdésre szeretnék egyszerű és világos — más társadalmi rendszerű és más történelmi múltú ország képviselői szá­mára is kifejező — feleletet adni. 1. Milyenné változott u vi­lág, amelyben mindannyian élünk, az elmúlt huszonöt év alatt? 2. Mi volt a szerepe az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének a változások meneté­ben, s mivé lett maga az ENSZ? 3. Milyenné fejlődött Ma­gyarország ez idő alatt? 4. A negyedszázad tapaszta­latai milyen útmutatást ad­nak nekünk a békés és bol­dog jövő kereséséhez? Hogyan változott világunk a huszonöt év alatt? Mi vál­tozott a háború és béke esé­lyei szempontjából? Sok veszély elhárult összefoglalva. így fejezhe­tők ki a változások: a második világháború után eltelt hu­szonöt évben sikerült elhá­rítani a harmadik világhábo­rú sokféle veszélyét, s ma a háború végleges kiküszöbölé­sének a lehetőségei között, ugyanakkor a termonukleáris háború veszélyei közepette élünk. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét különböző rendszerű országok hozták létre. A má­sodik világháború idején, a fasizmus elleni koalícióban szövetséges és társult hatal­mak körében érlelődött az egyesült nemzetek terve. Akik szövetkeztek a háborúban a veszélyek ellen és a győzele­mért, felismerték annak szük­ségét, hogy szövetkezzenek a népek szabad és békés jövő­jének biztosítására. Az egyesült nemzetek el­lentmondásai azonban mind­járt a születés időpontjában kirobbantak. 1945. június 26- án írták alá az alapokmányt San Franciscóban és pár hét­tel később — 1945. augusztus 6-án Hirosimára, augusztus 9-én pedig Nagaszakira le­hullottak az atombombák. Azóta jelentős megállajjp- dások, nemzetközi szerződé­sek születtek a fegyverkezési verseny viszonylagos korláto­zásáról. Kétoldalú és sokol­dalú tárgyalások folynak újabb megállapodások és szerződé­sek aláírásáról. Mindez a ter­monukleáris háború állandó veszélye közepette. Manapság kevés szó esik erről. Időnként tért hódít a közgondolkozás­ban a hamis feltételezés — mintha a felhalmozott termo­nukleáris pusztító erő tartó­san vagy akár végérvényesen elrettentő és visszatartó hata­lom lenne a termonukleáris háború veszélyével szemben. Űj erőfeszítésekre van szük­ség, hogy elindulhassunk azon az úton, amelyet a Szovjetunió javaslatára az Egyesült Nem­zetek Szervezete az általános és teljes leszerelés előkészí­tésére irányuló elvekben ki­jelölt. Péter János ezután így foly­tatta: az atomfegyverkezés úi ágazatainak kialakulása, a termonukleáris hatalmak kö­rének bővülése a termonukle­áris háborús veszély kiszámít­hatatlanságának a fokozása mellett azt is lehetetlenné te­szi, hogy az új felfedezésekkel a feltárt energiát és technikát az emberiség a maga javára hasznosítsa. Hogyan lehet a veszélyeket csökkenteni és sikeres tárgya­lásokat folytatni ? A döntő feltétel a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­nak javítása. A különleges felelősséggel bíró két fő ha­talom közvetlen tárgyalásait kellene eredményessé tenni. Ennek útjait az egyengetné, ha az öt atomhatalom egymás­hoz való viszonya úgy javul­na. hogy mind az öten részt vehetnének a fegyverkezési verseny csökkentésére, s ter­monukleáris háború veszélyé­nek kiküszöbölésére, a hábo­rús konfliktusok okainak megszüntetésére irányuló tár­gyalásokban. A Szovjetunió, a Kínai Népköztáirsaség, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britan- nia közös felelősségvállalása nélkül nincs megnyugtató nemzetközi megállapodás a leszerelés, a fegyverkezési verseny és a harmadik világ­háború kérdéseiben. Két fegyveres konfliktus Mindezt nehezíti — Szinte lehetetlenné teszi a mai két fő fegyveres konfliktus — a vietnami háború, amely most indokínai háború lett, s a kö­zel-keleti agresisziós helyzet. Vannak kevésbé feltűnő: la­tens akadályok is. Ázsiában: a koreai feszültség. Európá­ban a két német állam egy­máshoz való viszonya. (Folytatás a 2. oldalon) ■■■ í; rí jrep" . Jíifi K Egyre inkább városias külsőt ölt a nagy ütemben fejlődő já rásl székhely, Rétság. A közelmúltban fejeződött be a képen látható kétszintes házak az építése. A modern’kivitelű, kényelmes lakóházak tervezője és kivitelezője a rétsági TÖVÁLL Koppány György felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents