Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

u i t Sic n el: Ars poetica — 60 falóban * Fejes László bemutatkozása Balassagyarmaton „Homo Hungarious” elneve­zéssel a balassagyarmati Hor­váth Endre Galériában a na­pokban nyílt meg Fejes Lász­ló budapesti fotóművész ön­álló kamarakiállítása. A kiállításon hatvan kép látható; a művésznek az utóbbi tizenhárom év alatt készített legjobb alkotásai. Mi­vel Fejes a fiatal fotóművé­szek közé tartozik, ez a hat­van kép bizonyos értelemben életművének fogható fel, hi­szen miközben a homo hun- garicust, korunk magyar em­berét igyekszik bemutatni, ön­magáról: riporteri hozzáállá­sáról. felkészültségéről szinte minden lényegeset elmond az avatott szemű látogatóknak. Technikailag tökéletes vol­tuk emlegetése nem számít di­cséretnek — ez a legkeve­sebb, amit az ember a Film Színház Muzsika rutinos mun. kajtánsától elvárt. Az már in­kább szembetűnik, s dicsére­tül szolgál, hogy az ismert színpadi fotós képei egy ré­szében „szabálytalan” módon ezúttal nem a szakember, ha­nem a műalkotás létrejötté­nek körülményeire kíváncsi „civil” szemével figyeli ri­portalanyait. A néző, akinek először a pillanat feszültsé­ge, derűje vagy éppen pikan­tériája tűnik fed, csak később fedezi fel, hogy a fotópapírról ismert színészek, muzsikusok néznek vele farkasszemet. A másik feltétlenül említés­re méltó tény: Fejes mer és tud is gyermeket fotózni. Nem a szokványos, kissé édeskés gyenmekportrékra gondolunk most— bár a „Szölőevő” és a „Torna” mintha ez irányban je­lentene kompromisszumot —, hanem az igazán karakterisz­tikus, belülről jellemzett gyer­mekportrékra. Fejes legtöbb­ször fiatal, véglegesen még ki nem alakult figuráin is értő szemmel fedezi fél és örökíti meg a! legjellemzőbb vonásokat. A „Focizó srác” és az „Utolsó slukk” telitalálat. Nem volna teljes a kiállí­tásról szóló rövid beszámoló, ha nem esne szó a — e so­rok írója szerint — legjobb képről. Ez a „Gábor Zsazsa próbál” címet viseli. Az elő­térben fél profilú, elmosódott, női alak áll melltartóban — a belvárosi szalonban ruhát próháló híres-hírhedt színész­nő. De nem ez a lényeges — háttérben tükör látható, a szí­nésznő nem tudhatta, hogy a lencse ezt. s nem arcát veszi célba. A tükörben Gábor Zsa­zsa hátán a szoknya és a szo­ros melltartópánt között hús­hurkák türemkednek — ez igazi portréja. Hatvan fényképről egy rö­vid cikk keretében lehetetlen­ség írni — így csak a leg­jobbak címei — melyek egy­ben a témát is jelzik — áll­hatnak itt. „Munkások az él­hajlító gépnél”, „A család”, „Unalom és izgalom”. „Eskü­vő”. Ez utóbbi 1965-ben el­nyerte a World Press nemzet­közi riportfotó-pályázat nagy­díját —, melyet nyugodtan a „fotó Nobel-díjának” lehet ne­vezni. A magyar művészek kö­zül ez a bravúr eddig csak Fejes Lászlónak sikerült. Ott lenni áz élet apró, ész­revétlen, de azért jellegzetes pillanataim, kibontani a ben­nük levő feszültséget és drá- maiságot, ellemtállni a látvá­nyos, de üres: pillanatoknak, hogy a látszólag érdektelen történéseknek is meg lehes­sen mutatni a szépségét; fel­hívni a figyelmet a minden­ki számára egyaránt tanul­ságos hibákra és. erényekre 1— így foglalható össze Fejes Lászlónak e fotókból kiérző­dő ars poétikája. Baranyai László „Tevékenykedtető" Ezzel a szószörnyeteggel találkoztam a minap egyik pedagógiai vonatkozású cikk­ben. Megpróbáltam lefordíta­ni magyarra, így sikerült: te­vékenykedtető = munkára, munkálkodásra ösztönző, ser­kentő, lelkesítő, buzdító, szo­rító. A cikk írójától azonban azt a választ kaptam, jó, jó, de egyik sem az igazi, és ragasz­kodott a maga, állítólag a pedagógiában ismert és elfo­gadott e szörnyű szakkifeje­zéséhez. Egy másik fura példa. Nyil­ván az amúgy is elég szeren­csétlen munkacsúcs szó min­tájára, egy mezőgazdasági szaklapnak szakmájában nagy tudós cikkírója ezt írta: mun­kavölgy. Megértettem, de meg­hökkentem, s úgy döntöttem, nem leszek nyelvújító. Lega­lábbis így nem. A munkavöl­fanyelv visszaszorulóban van. Egyre gyakrabban tapaszta­lom, hogyha valaki igazán, mélyen érti szakmáját, an­nak nincs szüksége a kékfes­tők „nyelvi rézsablonjaira”. Az egyre jobban és jobban meg­közelíti a kalocsai pingáló asszonyoknak — ha nem is bá­jos könnyedségét, színbéli, mintabeli ösztönöseégét, vál­tozatosságát, ellenben a gya­korlat, főleg a nyelvtudás ad­ta egészséges nyelvi készséget igen. Persze, hogy hallani még: jelentést tesz a minisz­térium felé — és társait. Nem ritkán a rádióban és a televí­zióban is, főleg az alighanem megillétődött „interjú alanyok” szájából. De már az is öröm, hogy nem a riporter mondja, s az áldozatok is egyre rit­kábban. Hát igen. Szakadékba esni, a Úttörőhdz Bátonyban ? A megye legnépesebb úttörő­csapata a nagybátonyi. a bátonyi kisdobosok és úttörők száma meg­közelíti az ezret — ennek ellenére évek óta a legmostohább körül­mények között kénytelenek mű­ködni. a nagybátonyi úttörők sem önálló helyiséggel, sem olyan lehetőségekkel nem rendelkez­nek, amely állandó és folyamatos tevékenységet biztosítana számuk­ra. az áldatlan állapot rendezése céljából nemrégiben összeült a helyi tanács, a gazdasági és tár­sadalmi szervek vezetőivel közö­sen, hogy mielőbbi megoldást ta­láljanak. A tanácskozáson elhangzott ér­dekes és figyelemre méltó javaslat szerint, némi átalakítással, amely­nek költségeit a községi tanács vállalná magára, úttörőház épül­hetne Nagybátonyban a megyei Építőipari Vállalat egyik felvonu­lási épületének felhasználásával. Tekintettel arra, hogy az úttörő- mozgalom ez 'évi jubileumán or­szágszerte jelentős társadalmi se­gítséggel épülnek az új úttörő- objektumok — elvárható, hogy az ezernyi nagybátonyi gyermek ér­dekét szolgáló tanácsi javaslatot megfelelő megértéssel fogadják az illetékesek. — Pl — magyar film Kezdi Kovács Zsolt első já­tékfilmje becsületes szándék­kal 'készült. A témának van­nak értékei. Imre, az ötvenes években „futott”, azóta vi­dékre zárkózott orvos és fia­tal kollégája, a praxisát épp imost kezdő András konfliktu- isa nem két ember konfliktusa icsupán. Két létforma, ha tet- iszik, felfogás csap itt össze: a gyáván megfutó, vadászgató [Imréé, aki a társadalomból való önkéntes száműzetésben véli megtalálni a megoldást, és a valódi életben élő, gon­dolkodó, határozott terveket szövő Andrásé. A filmben minden okszerű, érthető, világos, megszerve­zett. Mégis csak két jelenet él igazán, a többi üresjárat. Időn­ként kínosan érezhető az írói­rendezői szándék, mert nem az élő, cselekvő szereplők lendí­tik előre a történetet A vaddisznótort rögzítő kép­sorok megdöbbentőek, hitele­sek. Tulajdonképpen ekkor derül ki minden Imréről, tár­saságáról, indulataikról, töp­rengésükről. Kiderül, hogy az út, amin járnak csupa pos- vány. annyit hangoztatott el­veik megnyomorodott gnó- mok, hogy elvonulásuk kire­kesztettség, nosztalgiájuk szá­nalmas és rossz ízű egyszerre. A másik- sikerült jelenet a gyilkosságot közvetlenül kö­vető néhány pillanat ábrázo­lása. Kár, hogy ennek hihető­ségét a megelőző modoros, ki­számítható, erőltetett szituá­ciók halmaza veszélyezteti. Imre szerepében Somogy- vári Rudolf a körülmények­hez képest jó alakítást nyújt. Törőcsik Mari érzékeny szí­nészi alkata bonyolultabb, valódibb figurák megjelení­tésére való. Kozák András erőtlenebb a szokottnál. Men­ti, hogy neki kellett elmonda­ni a legbanálisabb, néha bán­tóan közhelyszerű mondatokat. Maradéktalanul dicsérni csak Kende Jánost lehet, a film részértékeit messze meghala­dó kitűnő operatőri munkájá­ért. H. F. B él y egg y t4 legszebb bélyeg A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének tagjai az előző év kiadásaiból sza­vazás útján kiválasztják a legszebbet. A Bélyegnap al­kalmából kihirdették a gyűj­tők ítéletét, és átadták a dí­jat Légrády Sándor grafikus művésznek az Apollo 11 blokk megalkotásáért. A művész méltán jutott a fiiatelistá'k el­ismeréséhez, évtizedeken át számtalan!, szépen komponált bélyeggel gazdagította az al­bumokat. 1932-ben került először bé­lyegre rajza, a Szent Erzsé­bet sorozat, amelynek árnya­latokban gazdag, finom, mű­vészi eszközökkel történt meg­formálása nagy sikert aratott. A két világháború között számos történelmi témájú« so­rozat öregbítette Légrády hír­nevét, sokán be is sorozták egyirányú művésznek, a múlt krónikásának. Fantáziája gaz­dagságáról, rendkívüli rajz­készségéről, különleges: szín­érzékéről adott bizonyságot, amikor legutóbbi bélyegei az űr világait tárja elénk. A ter­vek szépsége és a kivitele­zésen őrködő művészi gon­dosság nagyszerű bélyegeket; hoz létre. Légrády munkái nemcsak a hazai, hanem a külföldi filatelisták dicsére­tét Is elnyerték, esztétikus megjelenési formájuk egyik- fontos tényezője bélyegein Ír. világszerte tapasztalt népsze­rűségének, keresettségének. Értékesek a magyar bélyegek A bélyegek árát a katalógu. sok jelzik. Az 1971. éviek kö­zül már megjelent a Zum~ stein katalógus, amely a Svájcban kialakult értékelést közli. A magyar bélyegek kö­zül számos kiadás magasab­ban szerepel, mint tavaly. Je­lentősebb mértékben az 1871, évi kő- és réznyomatos sor, az 1925—36. közötti időszak és az utolsó évek bélyegeinek értéke emelkedett. Az 1871. Kőnyomat r most 459 (ta­valy 325), 25 kr sötétliia 1209 (1100), Réznyomat 3 kr 118 (90) 1933. Repülő 275 (240), 1934. LEHEL blokk 90 (75), 1968. Olimpia blokk vágott 60 (40), Kerti virágok 7,50 (6,25), 1969. Apollo 8 blokk 11 (8), vágott 60 (40) svájci frank. A külföldi bélyegek egy ré­szének értékelését és néhány magyar kiadás árának csök­kentését jogos kritika fogad­ta. Korábban a Zumstein ka­talógus árai jobban tükröz­ték a tényleges nemzetközi értéket, az új kiadásban a magyar szakértők sok helyte­len ármegállapítással talál­koztak. tíj-zétandiak magyar kiállításon A filatelisták tudják, hogy a gyűjtés nem ismer határo­kat. szenvedélyünk híveit a távolság nem választhatja el. Bizonyítja ezt az alábbi tör­ténet, amely a jövő évi Buda­pesten rendezendő bélyeg-vi­lágkiállítással kapcsolatos. Űj-Zéland a Föld egyik 8°.- zánktái legtávolabb eső pont­ja, két ottani hölgy érdekes módon kapott kedvet a kiál­lításunkon való részvétéire. A Londonban megjelenő Gib­bons Stamp Monthly májusi számában közölte Simon Ta­más tanulmányát a magyar- országi filatéliai életről. A cikk, különösen a kiállítás előkészületeiről szóló rész kel­tette fel a távolban élő fila­telisták figyelmét. A lap szer­kesztősége útján levelezésbe kerültek a cikk ivójával, és a kapott felvilágosítás alapján szeretnék motívum gyűjtemé­nyüket kiállításunkon bemu­tatni. A rendezőbizottság örömmel fogadja jelentkezésit.- két, így a két gyűjtő anyagá­val jövőre valószínűleg talál­kozhatunk, sőt személyesen is megismerhetjük őket, mert európai utazásukat 3 hónappal későbbre halasztják, hogy a kiállítás időtartamára, szep­tember 4—12. között hazánk­ba látogathassanak. A krokodil természetrajza Egy dél-afrikai fiatalember új felfedezéssel gazdagíthatja 16 napot töltött egy fejlett . ' ... , krokodillal összezárva. Azt e gótikus hüllők termesze­tartja, hogy ilyen módon sok téről szóló tudományt. gyet körülírtam, s örvendez­tem; akinek kellett, mind meg­értette, a professzor se sértő­dött meg. őszinte örömmel látom, fő­ként beszédekben, felszólalá­sokban hallom: a nemrégen még oly kirívó hivatali bükk­kisebb ellenállás irányába ha­ladni könnyű. Bezzeg fáradsá­gos a mélyből kikapaszkodni, vagy a talán nehezebb, de föltétlenül szebb utat vá­lasztani. öröm, hogy egyre többen tudnak járni ezen is. ... t — s*hy — KOSSUTH RÄDIÖ: 8.20: Puccini operáiból. — 9.00: A tenger veszé­lyei. Dr. Farkas Henrik Írása. — 9.10: Kedvelt régi melódiák. — 10.05: Berlioz: Fantasztikus szim­fónia. — 11.00: A bolgár kultúra hete. Éneklő világ. — 11.35: Édes anyanyelvűnk. Lörincze Lajos mű­sora. — 11.40: Händel-müvek. — 12.20: Ki nyer ma? Játék és mu­zsika tíz percben, — 12.30: Tánc­zenei koktél. — 13.48: Atlasz. Vi­lággazdasági figyelő. — 14.00: Ró­ka Móka Bábszínháza. — 14.25: i/. „erdei emberkék” vendégei voltunk. Dombury-park. — 15.10: sáncalja. Nagy István önéletrajzi regénye folytatásokban, ni. rész. ;5.:;0: A bolgár kultúra hete. La­zar Nikolov-müvek. — 16.05: Ház- lüznézőben. Kunszabó Ferenc do­ni emum játéka. — 17.20: A Vir­tuosi di Róma kamarazenekar vi- ; r di-müveket játszik. — 17.55: Ifjúsági világkonferencia New V orkban. A műsort Lipovicz Iván vezeti. — 18.10: Nóta- és népdalest. — 19.35: A Rádiószínház bemuta­tója. — Hadjáratok este nyolcig. — 20.29: A csodaautó. — 21.40: láttuk, hallottuk. .. Színház, film és képzőművészetkrltlka. — 22.19: Az elnöki különgéppel Af­rikában. — 22.20: Magnósok, fi­gyelem! — 23.15: Szimfonikus ze­ne. — 0.10—0.25: irány Mexikó! Részletek Kerekes János—Rom- hányi József filmzenéjéből. PETŐFI RADIO: 8.20: Könnyű­zene Körmendi Vilmos szerzemé­nyeiből. — 9.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.00: Zenekari muzsika. — 12.45: Turisták, figyelem! — 13.05: Kamarazene. — 14.00: Mindenki kedvére kettőtől hatig.. . — 18.10: Elisabeth Schumann Schubert-cla- lokat énekel. — 18.54; A bolgár kultúra hete. Hovanscsina. Mu­szorgszkij ötfelvonásos operájá­nak közvetítése a Szófiai Opera- házból — hangfelvételről. — 23.15: Nóták. — 24.00—0.10: Hírek, időjá­rás. TELEVÍZIÓ: 8.05—13.25: Iskolaté­vé. — 16.50: Pedagógusok fóruma. Az élőlények kialakulása. _ 17.23: M űsorismertetés. — 17.25: Fortu­na múltja. Kétszáz éves a budai lottó. — 18.05: Hírek. — 18.10: írók, könyvek, kritikusok. Köl­tők egymásközt. — 18.20: Reklám­műsor. — 18.30: Telesport. — 19.25: Esti mese. — 19.30: Francis az ősi Afrikában. 6. rész. Argungu. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20; Péntek esti bemutató. Levelek Margit­nak. — 21.30: Zenei figyelő. A Tv zenei újságja. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 9.30: Ke­gyetlen szerelem, (szlovák film.) — 15.00: Lóverseny. — 17.25: A világ a filmobjektivon keresztül. — 17.55: Kincses sziget. Filmsoro­zat, 2. rész. — 19.00 és 21.35: Tv- híradó. — 21.50: Farkasok közt védtelen. Sorozat, 3. rész. 4 NÖGRÁD-1970. szeptember 11., péntek AjaJbf Jjdx&ti-* 2+**^ • ÉLETRE-] 59. Ruth Kühn határozott han­gon beszélt apjához, aki egész tisztán, érthetően megismé­telte, amit a lánya mondott, s közben a szavaikat fényje­lekké alakította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbí­totta. — Telitalálat egy csataha­jón... Egy romboló ég... — villantotta Otto Kühn jelző­lámpájával. És a város másik végében egy japán rádión továbbította a japán flotta parancsnoká­nak a fényjelek megfejtését... Hogy ki volt a japán? Ya­mamoto, alias Kochiba. Mel­lette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaia­kon. De látszólag csak egy pillanatra, mert annak elle­nére, hogy sem a légvédelmi riasztórendszer nem műkö­dött, sem a flotta, sem a had­sereg nem tartott fenn egyet­len felderítő vagy partmenti járőrt sem, a hajókon néhány másodperc múlva működésbe léptek a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak., A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi lég­védelmi ütegek és a partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehet­nek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülő­gép és 18 tengerészeti zuhanó­bombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülő­gép-anyahaj óról. Ám ezek sem voltak felkészülve, így nem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamatosan támadtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor vé­gül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy össze­sen negyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt. hogy nemcsak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját, ha­nem ezzel a kilencvenöt per­ces támadással Japán ten­geri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehetet­lenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A kilencvenöt perces táma­dásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel to­vábbította ezeket Okoiro Oku- donak és Yamamotónak akik rádión továbbították a pa­rancsnokságnak. És a pa­rancsnokság az értesülések alapján adta ki további pa­rancsait. De mielőtt még be­fejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühnné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább figyelte a hatalmas füstgo- molyagot, amely a kikötő fö­lött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallot­ta : „Istenem!...” Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémel­hárító tiszttel találta magát szemközt Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harborban uralkodott aznap reggel, ez a két ember úgy látszik nem veszítette el a fejét. Miközben a parancs­nokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, lát­ták a fényvillanásokat a pad­lásszoba ablakából. Mint öreg kémelhárító rókák, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás, és feltétlenül össze­függésben van a támadással. Gyors elhatározás, utánanéz­nek a dolognak. Útközben még egy társukkal találkoz­tak, őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelyet Kühnék hét­végi pihenőnek használtak. Frau Kühnt a nappali szobá­ban lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen a bombarobbanásoktól. Egyi­kük az anyát és a fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszo­bába. Az apát és lányát még „munka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt maguk­kal vitték a becsomagolt tás­kákat is, amelyek készen áll­tak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak ben­nük, abból viszont nagyon sokat, köztük japán bankjegy- kötegeket is. Ez a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmene­külni. Ugyanis három japán tengeralattjárónak sikerült át­hatolnia a kikötő védelmi be­rendezésein, s közülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, vala­mint Yamamotót és Kühné- ket. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents