Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

—-----------------------,— - — .-r. 4z emissrért az eredmé a rétsági (sz*ek kozeg^észségiigye Különböző Két esztendővel ezelőtt a rétsági járásiban intézkedési tervet készítettek a termelő­szövetkezetek közegészségügyi helyzetének javítására. A terv végrehajtásától várták a hely- lyel-közzel hiányos közegész­ségügyi és állategészségügyi szemlélet átformálódását. Természetesen olyan felada­tokat is célul tűztek ki, ame­lyek megvalósítása már anya­gi erőket is igényelt. A termelőszövetkezetek köz. egészségügye hosszú éveikig stagnált. Az utóbbi időben végre helyes irányban moz­dult ki. Korszerűbb körülmények között végzik a tejkezelést. Nőtincsen, Kétbodonybam, Di- ósjenőn, Tolmácson és Kesze­gen új tejkezelő épült. több helyen a régit újították fel. Ennek ellenére még most sem állíthatjuk, hogy a tej- kezelés igazán korszerű mó­don történik. A tejkezelők munka- és védőruháit nem tisztítják kellőképpen és rit­kán váltják. A termelőszövetkezeti hi­giénia egyik legnagyobb ellen­sége a légy. A nagyüzemi szinten szervezett légyirtás sajnos technikai akadályokba' ütközik, de rendszeres légy­irtás is csak a tolmács!, a nógrádsápi, a diósjenői és a keszegi tsz-eknél tapasztal­ható. A majorok belterületének rendezettségénél számottevő javulás nincs. Ennek egyik oka az építkezés, de gyakran a tsz-vezetők igénytelensége is. Sóik helyen elhanyagoltak az utak, karba n tartásukra nem sok gondot fordítanak. Két esztendővel ezelőtt a növényvédőszerek, a mérgek kezelésének legelemibb felté­telei is hiányoztak. Azóta új méregiraktár épült Romhány- ban, Nógrádon. Nézsán és Diósjenőn, a tsz-ek többségé­ben pedig a régi méregrak­tárakat igyekeztek a követel­ményeknek megfelelően átala­kítani. Felsőpetényben, Kesze­gen és Berkenyén azonban a legelemibb feltételeknek sem tudtak eleget tenni. Ha már nem is általános gyakorlat, de még mindig elő­fordul, hogy az évenként meg. hirdetett méregkezelői tanfo­lyamra az utolsó pillanatban az éppen kéznél levő embert küldik el. Így nem is csodá, ha a komoly felkészültséget, szakismeretet igénylő feladat ellátására a tanfolyamot vég­ző ember továbbra is alkal­matlan. Ez történt például Romhányban is. Gyakran cserélik a raktárkezelőket, képzésük emiatt is kárba vész. A tsz egészségügyi felelő­seinek munkája nem érte még el a kellő szintet. A felelő­sök nem veszik komolyan megbízatásukat, amolyan mu­szájból vállalják csak el. A tsz-vezetősége sem ellenőrzi rendszeresen a felelősök te­vékenységét, ami ugyancsak a megbízatás tekintélyét csorbít, ja. Az ipari melléküzemek te­lepítése előtt á tsz-ek veze­tősége időben . kikérte a köz­egészségügyi hatóság vélemé­nyét, és szigorúan betartották az engedélyezési eljárások módját. Ennek is betudható, hagy a melléküzemek a leg­fontosabb munkaegészségügyi teltételeknek megfelelnek. A majorok ivóvízellátását új kutak létesítésével és <* nagyüzemi kutak rendbehoza­talával a legtöbb tsz-ben jól megoldották. A teresfcei, a felsőpetényi és a nógrádsápi tsz-tben azonban á vízellátás sok közegészségügyi kifogás­ra ad okot. A nagyobb beruházást igénylő, és csupán távlatok­ban megoldható feladatoknál már sokkal kedvezőbb a hely. zet. A rétsági járás több tsz- énél megindult a nagyüzemi vízműrendszerek kiépítése, új bekötőutak létesültek, ki­alakulóban vannak a köz­egészségügyi szempontból ki­fogástalan majorok. Ez utób­bi terén jó példával jár elől Tolmács, Nagyoroszi, Kétbo- dony, Nézsa, Nőtincs, ös- agárd, Nőgrád, Diósjenő és Nógrádsáp. Ezeknél a tsz-ek­nél megfelelő szociális létesít­ményeket bocsátottak rendel­kezésre, csak azzal nem. lehet egyetérteni, hogy a major kü­lönféle munkaterületein dol­gozók közösen használják őket. Hosszú évek mulasztását természetesen nem lehet egy­kettőre pótolni. A tsz-ek ve­zetői azonban felismerték már, hogy a közegészségügyi rendszabályok betartásával nem csupán adminisztratív kötelezettségüknek tesznek eleget, hanem hozzájárulnak a gazdasági eredmények javu­lásához is. S ahol törődnek azzal, hogy az emberek mi­nél egészségesebb körülmé­nyek között dolgozzanak, ott a tsz-tagok hűségére is nagyobb biztonsággal lehet számítani.-üt szeodi — Megújhodik a textil­es ruházati ipar A törvények szűkszavúak. Nem részleteznek. Az 1966. június 25-én elfogadott tör­vény a népgazdaság harmadik ötéves tervéről három mon­datba sűrítette egy nagy ki­terjedésű iparág teendőit. A törvény H. fejezete 17. pa­ragrafusának (1) bekezdésében az áll: „A könnyűipar a bel­földi és az exportigények fi­gyelembevételével növelje a textil-, a ruházati és a cipő­iparban a korszerű, magas műszaki kultúrájú, továbbá az exportra gazdaságosan gyárt­ható termékek előállítását. A textil- és ruházati iparban fokozni kell a mesterséges szálak felhasználását, a kor­szerű kikészítési, technológiai eljárások alkalmazását. A ru­házati ipar kövesse rugalma­san a divat változásait.” Ed­dig a három mondat. A tör­vény szűkszavú mondatai ezernyi részletet sűrítenek, te­hát a törvény maga is részle­tekre bontható. Lehetőségek és tények A három mondat alapján kidolgozott részletes elképze­lések, tekintettel a lakosság vásárlóerejének növekedésére, valamint az export gazdaságos fokozására, az 1966—1970 kö­zötti évekre 20—21 százalék­ban jelölték meg a textil- és a textilruházati ipar kívána­tos termelésnövekedését. A lehetőségek a követelmény teljesítésére nem hiányoztak. Mégis: a textilipar mindössze öt, a textilruházati ipar pe­dig 12 százalékkal termelt többet 1969-ben, mint 1965- ben. A lehetőségek tehát ki­használatlan lehetőségek­ké váltak... Az élet persze nem ismer csak feketét, csak fehéret. Az okok bonyolultak. A textil----­é s a ruházati — ipar sok min­dent elért, teljesített. Mulasz­tásai, nehézkessége nemcsak a saját számlájára írható. Az örökség nem volt valami túl sók, s az államosítások a t kö­vetően hosszú éveken át a fejlesztésre csak csurrant- cseppent. Lényeges beruházá­sok valójában csak a hatvanas években kezdődtek, de olykor hiányzott a döntésekből a hosszabb távú mérlegelés.... Kettős korszerűség Korszerű termékeket osak korszerű eszközökön termel­hetnek. A korszerűség közve­tett fokmérője, hogy a textil­iparban foglalkoztatott mun­kásnők 52 százaléka nehéz fi­zikai munkát végez. Fokmérő az is, hogy a múlt év ne­gyed évéből háromban csak a negyedév utolsó hónapjában állt fölötte a termelés az évi átlagnak, máskor alatta ma­radt. Azaz: egyenetlen, tehát a szezonban kevésbé igazodó a termékkibocsátás... a vevő sűrűn hiába keresi azt, ami­vel később Dunát lehetne re- keszteni. A minőség rangja A negyedik ötéves terv irányelveiben, melyet a párt Központi Bizottsága július 15—16-i ülésén határozattá emelt, az iparfejlesztés hét kiemelt területe között miért szerepel a ruházati ipar re­konstrukciója, az elavult gé­pek helyett modern termelő- eszközök üzembe állítása, „ami a lakossági igények jobb ki­elégítése és az export fokozá­sa érdekében bővíti a terme­lőkapacitásokat, javítja azok hatékonyságát és elősegíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek gyártását.” A textiláruk tőkés exportjá­nak értéke évente ötvenmillió dollár körül van. A fejlődő országokba irányuló könnyű­ipari export 70 százaléka tex­tiláru! A ruházati ipar kivi- cele a tőkés országokba irá­nyuló könnyűipari. exporton belül 1960 és 1968 között öt­százalékról 14-re emelkedett. Ugyanakkor: világszerte csök­ken a méteráruk iránti keres­let, s nő a ruházati terméke­ké. A látszatra összefüggés ■ nélküli példák logikus lánccá? kapcsolódnak. A méteráru ki­vitelét csak nagy erőfeszíté­sekkel lehet szinten tartani, hiszen a fejlődő országok ön­ellátása növekszik, sőt, ma­guk is exportőrként jelent­keznek. Tehát: földolgozott, konfekcionált terméket kell szállítani, de a nemzetközi ke­resletnek megfelelően jobb minőséget, bonyolultabb tech­nológiával előállított, azaz ér­tékesebb árut. Az export fenn­tartásának, esetleges növelé­sének ez az egyetlen lehetsé­ges útja, s ugyanakkor a mér­sékelten emelkedő hazai vá­sárlás fejlődését is — 1965- ben 17,4 milliárd, 1969-ben 22,2 milliárd forint — csak ilyen változások késztethetik gyorsabb tempóra. A modern berendezések, a korszerű gyártási eljárások megvásárlása és bevezetése, a hazai műszálgyártás nagyfokú növelése, ezernyi más teendő­vel egyetemben jogossá teszi a bizakodást: a völgyből emelkedőre vezet a textil- és ruházati ipar útja, a könnyű­ipar e nagy hagyományú, 220 OŐO embernek kenyeret adó ágazata nemcsak előállít­ja, illetve növeli az évi 30 milliárdos termelési értéket hanem abból állítja elő, s azt növeli, 'amit idehaza és külföl­dön a legjobban keresnek, amit korszerűként, tetszetős­ként szívesen hordanak, te­hát: megvesznek. Mészáros Ottó is képesek, ha... „A gazdasági fejlődés ki­egyensúlyozottabbá vált, a növekedés üteme a társa­dalmi termelés döntő ágai­ban meghaladta a terve­zettet.” (A X. pártkong­resszus irányelveiből.) Arra a kérdésre, hogy ki, -mit. tart az elmúlt öt évben jelentősnek a vállalat fejlődé­sével kapcsolatban, különbö­ző megközelítésben ugyan, de az Ipoly Bútorgyár párttagjai mindannyian a kiegyensúlyo­zottabb termelés megvalósítá­sát említették. ZÖLYOMI FERENC kiváló dolgozó, szocialista brigádtag szerint az üzem fejlődése az utóbhi időiben helyes irányban halad. — Kiegyensúlyozottabbá vált nálunk is a termelés, vi­szonylag zökkenőmentesen áll­tunk át a régi termékekről, az új, modem vonalú bútorok gyártáséra. Megítélésem sze­rint a termelés irányítása jó, ami zökkenő van, az elsősor­ban az anyagellátás rapszodi­kusságából adódik. Emiatt az utolsó hónapokban többször hajráztunk, nemcsak a hó végén, hanem hétközben is. Hallomásból tudom, hogy volt olyan nap, amikor öt-hat órát álltak a munkatársak anyag-, elsősorban lemezhiány miatt. A tétlenséggel töltött idő egy részében rendbe tették a szer­számokat, de még így is ma­radt elég idő a semmittevés­re. így aztán az előírt 12 gar­nitúra helyett ezen a napon csak négy készült el. Lemara­dásunk azonban még sincs, mert másnap, amikor megér­kezett az anyag, pótoltuk az előző napi kiesést: még jobban kihasználtuk a munkaidőt, •ugyanakkor önkéntesen fél, vagy egy órával m-egtoldottuk -a napi nyolc órát. Különösebb irányításra nincs szüksége a brigádnak, mert régóta együtt f vagyunk, tudjuk, mit kell csi- jnálni. A hajrá nekünk sem -jó, de saját érdekünk, hogy I mások mulasztása miatt ne í károsodjunk. Én megvolnék elégedve az új gazdaságirá­nyítási módszerrel, elismerem .annak jó, és kevésbé jó oí- j dalait, azt azonban sehogy se fértem, amit az ELZETT csi­nált vetünk. Mivel nem veit kifizetődő számára az a ter­mék, ami nekünk kell, máról holnapra abbahagyta gyártá­sát. Valóban helyes és szüksé­ges a vállalatok gazdasági döntési szabadsága, de csak akkor, ha az körültekintő, ha nem tesz tőinkre más vállala­tokat, vagy nem hoz nehéz helyzetbe, aminek végső soron a népgazdaság, a mi esetünk­ben pedig a fogyasztó vallja a kárát; időben nem kapja meg az általunk gyártott bútorokat. MÁTH SÁNDOR művezető, több sztahanovista és Kiváló dolgozó oklevél, és jelvény tulajdonosa elmondta: — Tizenötödik éve dolgozom a vállalatnál, így hát módom­ban állt végigkísérni a fej­lődést, aminek tevékeny része­se is voltam. Vállalatunk gaz­dasági élete alapvetően meg­változott, sokoldalúan fejlő­dött. Kialakult az a szakmun­kásgárda, amely létrehozta az eddigi eredményeket, s meg­teremtette a további fejlődés lehetőségét. Rendelkezünk olyan képzettségű és annyi szakmunkással, hogy jobb termelési és munkakörülmé­nyek között többre is képesek legyünk mind mennyiségben, mind pedig minőségben. Ma már olyan termékéket gyár­tunk, amelyek országos vi­szonylatban is megállják he­lyüket, amelyeket keresnek a fogyasztók. Ez összefügg az elmúlt két évben végrehajtott gépesítéssel, melynek ered­ményeként sikerült bevezetni, meghonosítani a korszerűbb gyártási technológiát; a poli- eszberes lakköntést, a gépi enyvezést stb. Mindezek az előnyös változások lehetővé teszik a gyorsabb átállást az újabb termékekre, ugyanak­kor megkönnyítik a piaci igé­nyekhez való gyors igazodásit — Továbbfejlődésünk nek azonban határt szab üzemünk túlzsúfoltsága. Továbbfejlesz­tésére áldozni azért sem érde­mes, mert a várospolitikai ter­vek szerint négy-öt év múlva, lebontják. Csak egy új gyár építésével tudjuk elérni a kívánt ütemű fejlődést a jö­vőben. Bízunk abban, hogy felsőbb szerveinktől közös cé­lunkhoz továbbra is megka­punk mtacten segítséget SZÉKES GYÖRGY, az öt­szörös szocialista címet elnyert Ráikóczi-brigád helyettes ve­zetője. Ifjú tagja a pártszer­vezetnek. A taggyűlés augusz­tus 18-án fogadta a kommu­nisták helybeli családjába. így vélekedik; — Nagyon sokat fejlődtünk az elmúlt öt évben, főleg az utolsó két esztendőben. El­avult gépparkunk egy részét felfrissítettük, aminek eredmé­nyeként több munkafolyamat­nál minimálisra csökkentettük a nehéz fizikai munkáit. Hogy mit jelent a változás, azt én jól tudom, mert három és fél évet dolgoztam a fényezőben, szeszgőzben és érszorítóval. A korábbi években november­ben, és decemberben volt az év végi hajrá. Ez ma már jó­részt a múlté. Hajrá sajnos most is van, csak ritkábban, főleg a rossz anyagellátás miatt. Ez az, ami az utolsó két esztendőben nem javult, sőt, úgy néz ki, mintha rosszabbodott volna. Gyakran későn érkeznek be a bútorla­pok, a termelőszövetkezetek­ből vásárolt furnír minősége gyenge, igen sokat kell vele dolgozni, amíg a kívánt mi­nőséget ki tudjuk hozni. Pa­naszkodunk, mert azt akar­juk, hogy tovább fejlődjünk, még egyenletesebb legyen a termelés, növekedjen a ter­melékenység. Nyáron, a meleg időben könnyebb a dolgunk, télen nehezebb, mert kevés idő marad az anyag meg- szárítására, s ez zavarja az ütemességet. Ezen. úgy lehet­ne segíteni, ha bevezetnénk a központi fűtést. Az állandó meleg jótékonyan, hatna a termelés növelésére és a mi­nőségre. A bevezetőben említett irányelvekben szerepel az Ipoly bútorgyáriak eredménye, az a gond, ami jelenleg szo­rítja őket, amin szeretnének mielőbb változtatni, mert a gyakorlatban bizonyosodtak meg arról, hogy a kiegyensú­lyozott termelés nemcsak a fogyasztóknak, a népgazdaság­nak, hanem nekik is jó. Veness Károly Ói ifióségi objektumok A Szécsényi járási Tanács, a járás községeiben működő .'.ácsok, a KISZ szécsényi ' írási bizottsága együttműkö- ú íse eredményeként új ifjú­sági objektumok építését fe­jezik be, illetve kezdik meg rövidesen a járásban. A járá­si tanács 100 ezer forinttal járult hozzá a Rárósra terve­zett új ifjúsági tábor építésé­nek költségeihez. A KISZ Nógrád megyei bizottsága öt kempingházat ad a tábor ki­alakításához — a faházak alapjainak ásását és a beto­nozási munkálatokat még e hónap 15-én megkezdi a lu- dányhalászi közös gazdaság építőbrigádja. A járási ifjúsá­gi tábor felépítésének teljes költsége körülbelül kétmillió forintra tehető — ezért a pénzügyi alappal rendelkező gazdaságok, üzemek és intéz­mények segítségére a jövő­ben is szükség lesz. Jó példával járnak elöl a járásban a rimóci és a ma- gyargéci községi tanácsok. A két községben — megyei, és központi segítséggel — új if­júságii házak épülnek. A ma- gyargéci ifjúsági házat a ter­vek szerint november hetedi­kén adják át a helyi fiata­loknak. Csili agtúra Ráróson A szécsényi járás fiataljai ez évben is megrendezik a hagyomá­nyos csillagtúrát a fegyveres erők napja tiszteletére. a járás vala­mennyi KlSZ-szervezete készül a Káros környékén rendezendő tú­rára, amelyet szeptember 27-re hirdetett meg a KISZ szécsényi jári'sí bizottsága, a túra befejez­tével a rárósi központban ifjúsági találkozó lesz. Szeptember 28-án, ugyancsak a fegyveres erők nap­ja alkalmából — három szovjet fiatalt látnak vendégül a szécsé­nyi kiszesek. a komszomolisták a szécsényi gimnázium, a techni­kum és az EliZETT szécsényi tele­pén találkoznak a fiatalokkal és ellátogatnak Varsányba, illetve Nógrádmegyerre is. a járási KISZ-bizottság 2S-án este ünne­pélyes keretejk között köszönti a fegyveres testületek tagjait. íj betétforma: As ötéves ta h arék beiéi Magyarországom kétmillió 14 és 26 év közötti fiatal él. Pályakezdésük megkönnyí­téséhez az önálló életre való felkészítésükhöz, családala­pításuk segítéséhez új kez­deményezéssel járul hozzá az OTP: A takarékosság gondolatának, gyakorlatának népszerűsítését és a fiatalok, a KISZ részéről felmerült igényeket figyelembe véve szeptember elsejétől új ta- karékoskodási formát vezet be, az ifjúsági takarékbeté­tet. A 14 és 26 év közötti fia­talok saját keresetükből, vagy részükre szüleik, hoz­zátartozóik fizethetik a havi 100, 200, 300 vagy 400 fo­rintos betétösszeget. Az öt­éves takarékossági időtar­tam lejártakor a megtakarí­tott összeget a jelenleg ér­vényben levő legmagasabb kamattal, 5 százalékkal nö­velve kapja kézhez a fiatal. S ezt. az összeget az OTP külön 1 százalék prémium­mal is növeli. Tehát havi 100 forint megtakarítása esetén az összegyűjtött 6 ezer forint után — kamattal és prémiummal — összesen 7 ezer forintot fizet vissza az OTP. A feltételek módot ad­nak arra, hogy a kezdetben alacsonyabb betétösszeget, fizetésük emelkedését kö­vetően később magasabb ösz- szegre, de legfeljebb havi 400 forintra emeljék a fiata­lok. Betegség, katonai szol­gálat idején, vagy más, in­dokolt esetben kérhetik az érdekeltek havi betételhe­lyezésük szüneteltetését. A betétfizetéseket átvállalhat­ja a szülő, a hozzátartozó is. A magasabb kamaton kí­vül további előnyei is van­nak az ifjúsági takarékbe­tétnek. Mindazok, akik öt éven át a megállapodás sze­rint takarékoskodtak és la­kásépítésre, illetve -vásár­lásra már kölcsönt kaptak, az ifjúsági takarékbetét alapján külön kölcsönt is igényelhetnek. A külön köl­csönt, amely a havi betét­összegtől függően 7 ezer, 14 ezer. 13 ezer, illetve legfel­jebb 22 ezer forint lehet, az OTP hosszúlejáratra fo­lyósítja. A külön lakásépí­tési, -vásárlási kölcsönre az ötéves takarékossági időszak után egy évig jogosult a fia­tal. K. M. r NÓGRÁD — 1970. szeptember 11., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents