Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Művészet és erkölcs Zavartan fogott meg az an tikvár i umban az egyik kezdő eladó: „Most hordott le bennünket valaki, hogy mi kultúrszemeteket árulunk. — Nézem a könyvet, mely ilyen haragra lobbantotta. — Hát mi adtuk ki, nem is régen.” Knut Hamsun Éhség című regényének a közelmúltban megjelent fordítását tette elém a fiatalember, az váltotta’ki a névtelen vásárló ingerültségét. Elmondtam a könyvek sorsával még csak ismerkedő legényeknek, hogy Hamsun a második világháború idején valóban a nácik szószólójává lett Norvégiában. Ezért a norvég társadalom akárcsak a művelt és becsületes világ — megbélyegezte őt, könyved 1952-lben bekövetkezett haláláig tudtommal sehol sem jelenhettek meg. Az agg korára fasisztává züllött író korábban Európa egyik legnépszerűbb toliforgatója volt. Éhség című regénye még 1888-foan jelent meg, több mint félszázaddal Hamsun nyílt fasizálódása előtt, s ez a könyv még alkotója friss tehetségének, s a ninostelenséggel járó embertelen megpróbáltatásoknak ' jelentős dokumentuma. Abban, hogy a ml világunkban is megjelenhetett, nem a Hamsun iránti megbocsátás jelét kell látnunk. Inkább az a törekvés nyilvánult meg a magyar könyvkiadásnak ebben a gesztusában, hogy az egyetemes kultúra értékeiből minél többel kívánja gazdagítani a mad olvasót. Mert az Éhség vitathatatlanul értékes mű... És Hamsun erkölcsi vétsége, ami fölötti haragjában a névtelen böngészőt olyan indulat ragadta el?... Hamsun bűnéről van mit beszélni. Tágadban értelmezve az epizódot — elgondolkodtatja az embert, voltaképpen édestestvérek-e a kultúra és az erkölcs, vagy alkalomadtán bajvívó feleikké is válhatnak? Egyszerű dolog volna egy elméleti kézikönyv szavaival válaszolni a kérdésre. Néhány mondat már tisztázná, hogy mind a művészet, mind az erkölcs a társadalmi tudat sajátos formája. Mivel az erkölcs az emberi magatartást szabályozza, a művészet pedig a társadalom létét tükrözi — az összefüggés nyilvánvaló és cáfolhatatlan. Csakhogy az élet nem ilyen tétetezerűen kínálja a tanulságokat. A művész — legyen prózaíró, költő, szobrász, filmrendező, vagy más — műveiben személyesen is jelen van. Erkölcsi elvei fölszívódnak alkotásaiba, átszínezik művét. Tehetségének mértékétől függően eszményeket ültet el, vagy eszményeket rombol a nézőiben, olvasóban, alkotásának közönségében. Mindenkiben egyformán ?.Jaj, dehogy. Diákkorom keserű szenzációja volt, hogy utcánkban nikotinoldatot ivott és meghalt egy boltoslány. Megnézte a. Halálos tavasz című filmet, s búcsúlevele is mindössze a film híres amgolkerimgőjének szövegéből vett idézet volt: „Ez leit a vesztünk, mind a kettőnk veszte...” Aikkor hallottam, hogy ugyancsak öngyilkossági járványt váltott ki annak idején a Szomorú vasárnap című dal is. Később — most mái- örömömre — másfajta művészeti járványokat is tapasztaltam. Akik a Kutató Sámuelt, a Csendes Donit, az Eden Martint, vagy a hazai szerzők művei közül Veres Péter Számadását, Erdei Parasztok-ját, Féja Viharsarok, Kovái Vad víz című könyvét olvasták, jobbára olyan embernek bizonyultak, akik a társadalmi igazságot szomjazták. Erkölcsi parancs sugárzott ezekből a művekből, és sokak számáfa előbb a gondolkodás, később pedig a cselekvés iskoláivá lettek. Távol áll tőlem a szándék, hogy kurtábbra fogottan újrafogalmazzam azt, amit a művészetek és az erkölcs viszonyáról már oly sok népszerű elméleti munka kimondott. De nem hunyhatom be a szememet az előtt sem, hogy napjaink művészeti termésében elég sok az olyan produktum, amely, úgymond „csak szórakoztatná akar.”No, az sem intézhető el egyszerű kézlegyintéssel, ha egy színmű, egy regény, egy film szórakoztat. Az is valóságos közönségigényt elégít ki. Senki sem várhatja el a színházlátogatótól vagy a könyvszerető embertől, hogy ezzel a felkiáltással nyúljon pénztárcája után: „Hadd vegyek már egy regényt, ami jóra nevel, vagy lássak egy színdarabot, amelyik meggyőz arról, hogy a kizsákmányolás mégis csak tűrhetetlen dolog”. Az emberek többsége egyszerűen „valami szépet”, esetleg „valami derűset” szeretne látni, hallani, olvasni. De igazán emlékezetessé az olyan művészeti élmény válik számunkra, amelyik, mint például az Egri csillagok, azt sugallja szeresd és oltalmazd a hazát; azt írja a szívünkbe, amit a Puszták népe: így élt az urak országában a nincstelen paraszt, s ezt nem tűrhette, aki tisztességes; vagy az áradt belőle, ami Fábri Húsz óra című filmjéből: íme, az ütközésék, a viták ellenére is összefog bennünket a közös sors, aminek az is ‘formálója, aki tudomásul sem veszi azt. Búcsúban voltam a minap. Ott láttam, hogy egy giocsár-us Lyka Károlyinak a Kis művészettörténetét olvasta. Nem állhattam meg szó nélkül: „Némi ellentmondást látok abban, hogy ön a pamutgombolyaggal játszó cica képét árulja, és Lyka Károlynaik az igaz művészetért született írását olvassa.” Nevetett: „A giccsek árából vettem a könyvtáramat.” Valószínű, hogy igazat mondott. Csak az nem valószínű, hogy ez szélesebb értelemben is járható út volna. Az erkölcsi szempontból nemesnek, a társadalmilag hasznosnak soha sem lesz szálláscsinálójává a talmi, a haszontalan, a közömbös alkotás. Egy olvasó leveléből idézem: „Most a Bar- tók-évforduló nyitotta rá a szememet, hogy Bartók nemcsak azt várta el a társadalomtól, hogy megismerje és elfogadja zenéjét. Bartók egész életműve előbbre is akarta vinni a társadalmat. És ez érvényes Adyra is. Ez Kodályra. Ezt szeretem Illyésben és ez az erkölcsi erő teszi számomra becsessé Derko- vits életművét is. Igazi művész aligha érheti be azzal, hogy a közönség fizessen, és tapsoljon.” Így van. És a társadalom sem fogadhatja e! teljes értékű műként és alkotóként azt, aki, nem akarja, hogy általa többé váljék a világ. Erről akkor sem feledkezem meg, ha kinyitom a rádiót és kedves-könnyű táncdal árad belőle a szobáimba, vagy ha olykor pihenésként megnéztem, miként jár túl vad bűnözők és tunya detektívek eszén a valószínűtlen angyalságú Angyal. Bajor Nagy Ernő Sztankó Judit festömüvésznő a budapesti csúk István Galériában mutatta be bárom évi termésének javát. Változatos témájú alkotásait, merész színkezelés, lendületes ecsetvonások és erőteljes komponálásmód jellemzi. Szenvedélyes hangvételű festészetének szép példája, a fenti Varrónő című kompozíciójának részlete _ — _ ,.H jo pap is Holtig tanul” A köanűvelődési feladatokat nem egy-két ínyenc igényei alapján fogalmazzák, a társadalom tartalma és célja határozza meg. Helyesebben a társadalomban élő emberek. Kultúránk sem egyik napról a másikra teremtődött meg. Igényeink mindig voltak, az elvi és a gyakorlati munka során értek’azzá, hogy a permanens művelődés lehetőségeit is felhasználva megteremtsék az új közművelődés alapjait. Számokkal lehet bizonyítani, de ezek nem közvetítik mindig a mögöttük levő értéket. Nem érzékeltetik azt a változást, ami az ismeretterjesztő tevékenység formájában testet ölt, csupán száraz tényeket közölnek, hogy a TIT Nógrád megyei Szervezete négy év alatt 10 475 előadást tartott, közel félmillió hallgató előtt. Az előadások száma évről évre nő, de hogy valójában mit takar, arról fy któber « múzeumok " ' ünnepe’’, múzeumi hónap. Országszerte, így Nógrádban is hagyomány, hogy ebben az időszakban a múzeumok mintegy szélesebbre tárják kapuikat, figyelmeztetve arra: ebben a hónapban a múzeumügy fokozottan nyújt művelődési lehetőséget. A múzeumi hónap, természetesen, nem a „napok”, „hetek”, „hónapok” számát gyarapítja. A kampányok felett egyébként is lassan el. jár az idő. A múzeumok reális közönségigényt elégítenek ki, amikor ebben a hónapban a tudományos eredményeket még fokozottabban igyekeznek közművelődési értékké változtatni. A X. kongresszus előtt az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiben olvashatjuk: „Az oktatási és művészeti, valamint a tudományos intézmények céltudatosabban szolgálják a felnőtt lakosság művelődését, kul- turálódását”. Ezúttal a tudományos intézmények közül csupán a múzeumokról szólunk, amelyek azonban élővé, hatékonnyá csak akkor válnak, ha szervesen „beépülnek” az adott tájegység közművelődési hálózatába is. A múzeumi hónap programjárólI, a különböző formákról, módszerekről most nem beszélünk. Kevés lenne a hely, olyan sokszínű fyasáHHewr fegtfzet A múzeumi hónap elé Nógrádban is a művelődni vágyókat. Az országos gyakorlatból például tavaly több mint negyvenféle lehetőséget vehettünk számba. Ezek — új tartalommal — idén is ismétlődnek, bővülnek. Természetesen, nem szenzációkról van szó, inkább az egész évben folyó kutatómunka és közművelődést segítő tevékenység valamiféle kitárulkozásáról. Nógrád megye múzeumi ellátottsága annak ellenére, hogy nem mondható ideálisnak, az utóbbi időben javult. Elég, ha csak a Salgótarjánban levő megyei Munkásmozgalmi Múzeum kedvezőbb elhelyezésére gondolunk. Véglegesen, persze, az új, korszerű múzeum építése oldja meg a gondot, s ez elérhető közelségbe került. Rendkívül hasznos és jelentős vált a Nógrád megyei Levéltár Salgótarjánba költözése Budapestről. Ez mindenekelőtt a helytörténeti kutatás szempontjából nagy jelentőségű. Karancs- berény erdőségeiben megegyedüláüó létesítmény a maga nemében. De szólhatunk a jövőről is. Szécsényben, a volt For- gách-kastély helyreállítása után mezőgazdasági múzeum nyílik. Ugyancsak Szécsényben folyamatosan bővül a megyei pedagógiai vá kell lenniük. Nógrád megyében az országban először megkezdték a megyei monográfia írását, illetve kiadását. A megye hagyományait, munkásmozgalmát legjobban ismerő kutatók marxista szellemben igyekeznek számot adni négy kötetben Nógrád népének történetéről, gazdasági, politikai, társadalmi viszonyainak alakulásáról, szellemi fejlődésről. Az eddig napvilágot látott kötetek sikere ~ bizonyítja, Nógrád megye történetének feldolgozása, marxista szellemű értékelése időszerű és hiánygátló. A megyei Munmúzeum. Bánkon szlovák hásmozgalmi Múzeum, a Levéltár anyaga óriási segítséget adott a kutatáshoz. A megyetörténetnek szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésre való hatása szinte felmérhetetlen. program készül októberre, nyílt a Felszabadulási és Par- Kiállítások,, előadások, egyéb tizán Emlékmúzeum, amely események várják majd Magyarországon napjainkban nemzetiségi múzeum létrehozására készülnek, s még sorolhatnánk. Balassagyarmaton, a Palóc Múzeum állandó és időszaki tárlatai számot adnak Nógrád történetéről, régészeti, néprajzi, irodalmi stb. emlékeiről. Az ásatások, régészeti feltárások a múlt jobb, pontosabb megismerését szolgálják, s a jelen szeretetére tanítanak. Néprajzi vonatkozásban ugyancsak sok kincset halmozott fel már eddig is a Palóc Múzeum. Hogyan válik eleven erővé, embert formálóvá a múzeum? Szóltunk már arról, hogy a közművelődési intézmény- hálózatnak szerves részévé kell vállnia. Más vonatkozásban, a múzeumokban, vagy azokon kívül folyó kutatómunkának is központjaiMás publikációkat is említhetnék, az üzemtörténetek írását, falutörténetek és falukrónikák szerkesztését. Mindezek a fellendülőben levő honismereti mozgalom eredményességéről is vallanak. Csupán néhány dologról szóltunk, a teljesség igénye nélkül. A közelgő múzeumi hónap a tovább teendőkre is serkent; azon túl, hogy lehetőséget ad eddigi eredményeink számbavételére. Azt mondottuk, október a múzeumok ünnepe. A múzeumi hónap azonban elsősorban az ember ünnepe. Tóth Elemér csak közvetett úton lehet meggyőződni Mi érdekli elsősorban megyénk lakosságát? Milyen előadásokat tart estéről estére a TIT népes előadógárdája? Az elmúlt négy évet úgy kell tekintenünk, mint a dolgozók között végzett színvonalas ismeretterjesztés megalapozásának idejét. Nemcsak a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat tagjai értették még a termelés és a i társadalom kérdéseinek, valamint az ismeretterjesztés tartalmi mondanivalójának ösz- szefüggéseit, hanem a hallgatók közel félmilliós tábora is. A munkahelyek, a művelődni vágyók hatására megváltozott az előadások témakör szerinti aránya. Egyre többen igényelték a közvetlen gyakorlati munkát segítő ismereteket. Változott az előadások tematikája is: a különböző közgazdasági kérdések, a közéleti és üzemi demokrácia jogi problémái, a gyermekneveléshez konkrét tanácsot nyújtó pedagógiai előadások kerültek előtérbe. A szocialista tudatformálást szolgáló ismeretterjesztő tevékenység hatékonyságát növelte az összefüggő ismeretek elsajátítását elősegítő szervezeti formák bővülése. Ma már alig mennek el a hallgatók arra az előadásra, ahol csak „ledarálják” a címben megjelölt témát. Az ismeretterjesztés teljességre törekszik; szemléltetés nélkül elképzelhetetlen akár egy külpolitikai, biológiai, vagy éppen egy zenei előadás. Bebizonyosodott: a régi formák nem kötik le a hallgatók érdeklődését; a közművelődést szolgáló tevékenységnek is lépést kell tartani a társadalom, a tudomány és technika fejlődésével. Az előadások szerkezete átalakul, egyre inkább a gyakorlati ismeretterjesztés kerül előtérbe. A TIT nemcsak részt vállal, hanem tevékenyen részt is kér a tudományokból. ..Tagjaival előadói konferenciákon, továbbképzéseken ismerted a haladás útját, az újabb felfedezéseket, azok előnyeit. Lépést tartani a tudománynyal és megfelelő hozzáértéssel közkinccsé tenni azt, talán így is fogalmazhatnánk meg a TIT feladatát. A közvetlen szervezésében működő tanfolyamok, a különböző szabadegyetemek, munkás- akadémiák hallgatói közül so- művelődés elterjedését szorgalmazzák. Hatása felbecsülhetetlen. A munkás- és téesz- akadémiák hallgatói közül sokan szakmunkás-tanfolyamok és szakközépiskolák hallgatóivá váltak. Az előadások révén szerzett ismeretek igen gyakran .visszahatnak a termelésben elért eredményekre is, új kezdeményezések alap- gondolatául szolgálnak. Az előadásokra való felkészülés, az előadások tartalma, az azt követő viták, az egyes kérdésekben való határozott állásfoglalás nemcsak a hallgatókra, hanem a társulat tagjaira is hatást gyakorolnak. Az ismeretterjesztésben történő' részyétel nemcsak az ismeretek átadását, továbbítását jelenti, hanem a tagok szakmai és világnézeti formálódását is. Az ismeretterjesztéssel szemben támasztott követelmények feltételezik a tudásanyag állandó, korszerű szinten való tartását. Az értelmiségnek természetes hivatása, hogy ismereteket továbbítson, közöljön. A szocialista társadalomban nélkülözhetetlen az ismeretek áramlása. A TIT tevékenységében is új formák kerültek előtérbe. Az a két egyetemi tagozat, amely tavaly és az idén kezdte meg működését (programozómérnök-képzés, marketing és piackutatás), már azt a célt szolgálják, hogy a tudatos önművelésnek is legyen értékmérője. S ha 'helyiséggondok egyelőre gátolják is az egyetemi szintű tagozatok munkáját, elképzelhető, hogy az új székház működésével még nagyobb intenzitást tud kifejteni. A kis matematikusok baráti köre, a nyelvtanfolyamok is azt a művelődési igényt szolgálják, amelyre napjainkban égetően szükség van. Lehetne-e még szélesebb körben növelni a TIT hatékonyságát? Lehetne és feltétlenül kellene is. Az előadások zömmel Salgótarjánra és környékére kon centra 1 ódnak. Hiába tartanak egy évben Salgótarjánban 580 előadást, ha a balassagyarmati járásban mindössze 145 hangzik csak el. Nemcsak a központban kell új formákat kialakítani, hanem a járásokban és a járási székhelyeken is. Az ismeretterjesztés, a permanens művelődésre való nevelés nélkülözhetetlen velejárója társadalmunknak. A feladat kettős: egyrészt növelni a műveltség színvonalát, másrészt igényli az alkotó munkát. Ezért az ismeretterjesztés tevékeny része a szocialista tudatformálás kialakításának. M. Zs.
